Napló, 1973. január (Veszprém, 29. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-13 / 10. szám
Műszív — atomenergiával Az újságok hírül adták, hogy a közelmúltban egy madridi kórházban nem mindennapi műtét zajlott le: műszívet ültettek be egy borjú testébe. A nukleáris energiával működtetett mesterséges szív elhelyezése négyórás beavatkozással történt. Az állat azóta is életben van. A műszívvel folyó kísérletek közel egy évtizedes múltra tekinthetnek vissza. Az amerikai Houston-beli De Bakey professzor első beültetési próbálkozásai még a testen működtetett mesterséges szívvel folytak, de hamar kiderült, hogy ennek alkalmazása csak akkor jöhet szóba, ha a saját szív időleges kiiktatásáról, tehermentesítéséről kell gondoskodni. Az Egyesült Államokban 1964-ben átfogó távlati program keretében fogtak hozzá a működtető egységgel együtt beépíthető mesterséges szívszerkezet kidolgozásához. E munkának most ért be az első gyümölcse a plutónium izotóppal működtetett, viszonylag kis méretű rádióaktív energiaforrás sikeres létrehozásával. A feltétel az volt, hogy az energiaforrásnak mintegy tíz éven át teljesítménycsökkenés nélkül kell működtetnie a mesterséges szívet, a beteget és környezetét szükségszerűen tökéletesen meg kell védeni mindenfajta sugárártalomtól ; mindemellett a telepnek a lehető legkisebbnek kell lennie. Ha állandó mozgásban tartja a vért a szervezet nagy- és kisvérkörében. Szállítóteljesítménye percenként mintegy hat liter. A mesterséges szív elkészítői valóságos kis gőzgépet alakítottak ki a szükséges kettős szivattyúmozgás létrehozásához. A sugárelnyelődés révén keletkezett hőenergiát litiumsófürdő tárolja, amely néhány csepp vizet zárt térben felforral és gőzzé alakít át A gőznyomás mozgásba hoz egy harmónikaszerű szerkezetet, ami előbb kitágul, majd a gőz kondenzálása után, a túlnyomás megszűntével összehúzódik. Ez a ciklikus mozgás működteti a mesterséges szívszerkezetet, mégpedig az eredeti szívveréssel azonos sebességgel, minimálisan percenként 70-es frekvenciával. Egy másik megoldásban alfa részecskék elnyelődésével felszabaduló hőenergia zárt térben elhelyezett héliumgáz belső nyomását növeli, és ezáltal vált ki ciklikus mozgást. A mechanikai elmozdulás vezérlésére a műszívhez kapcsolódó parányi elektronikus egység szolgál. Plutónium a mellkasban Az elkészült rádióaktív telepben montegy 100 gramm plutónium—238 izotópot helyeztek el. Ennek felezési ideje 86 és fél év, ami megfelelően hosszú élettartamot és egyenletes energiaszolgáltatást biztosíthat. A hővédelem igénye azért merült fel — s ezt kevesen gondolnák —, mivel a plutónium—238 alfa részecskéinek a burkolaton való lefékeződése közben körülbelül 650 fokos hőmérséklet keletkezik (természetesen csak helyileg és igen kis intenzitással). Kezdetben arra gondoltak, hogy a beteg vizelete segítségével kellene elvezetni a telepből a keletkező hőmennyiséget. Ám ennél kézenfekvőbb megoldásnak bizonyult a vérkeringést felhasználni a hűtésre. Az elkészült nukleáris telepnek azonban van egy nagy hibája: 2,7 kilogramm súlyú, tehát emberbe még nem lehet beültetni, csupánállatba. A kutatók azt ígérik, hogy 3—11 éven belül elkészítik a klinikai kísérletekre alkalmi- mintapéldányokat is. Percenként hat liter A négy belső üregből — két kamrából és két pitvarból — álló élő szív technikailag viszonylag egyszerű feladatot végez: kettős működésű szivattyú módja Téli bőrvédelem Télen több óvintézkedést igényel az arcbőr védelme. A fedetlen arcbőr a hideg szélnek, hóesésnek , egyszóval a tél viszontagságainak is ki van téve. És még egy. A napfény is hiányzik az arcbőrnek. A szervezet kevesebb vitaminhoz jut, így ellenállóképessége csökken. A nyirkos, hideg levegő hatására a bőr apró erei összehúzódnak. A szőkébb csatornákon keresztül kevesebb vér áramlik; ez az oka annak, hogy a sápadt bőr sejtjei kevesebb tápanyaghoz jutnak — mondja dr. Kovács László bőrgyógyász-főorvos, a Bőrgyógyászati Klinika igazgatója. A nyirkos levegő ártalmai közé tartozik az is, hogy fellazul a külső szaruréteg, s „könnyű utat" biztosít a kívülről támadó kórokozóknak. A hideg időjárás természetesen fokozottabb bőrlehűlést idéz elő. A szél elősegíti a párolgást, ami a bőr további lehűlését csak növeli. Ezek a tényezők nagymértékben szárítják a bőrt, sőt a felső rétegen apró berepedések is keletkezhetnek. Mindezek a veszélyek elsősorban a száraz arcbőrt érintik, mert az összehúzódó ereken át a bőr faggyúmirigyei „éheznek” — kevesebb táplálékhoz jutnak és a tartós hideg hatására a faggyútermelés csökken. — Hogyan védekezzünk a hideg ellen? — Az óvórendszabályok betartása elsősorban a száraz arcbőrűekre vonatkozik. Reggel, munkába indulás előtt vékonyan krémezzék be arcukat és kezük háti felszínét félzsíros — könnyen felszívódó — krémmel. A bekrémezett arcot leheletnyi vékonyan púderezzék. Ezzel kettős célt érnek el: eltüntetik a krém zsírfényét és a púderrel bizonyos mértékig védelmet biztosítanak arcuknak, mivel a füstös, kormos levegőből leülepedő apró szemcsék a púderréteg felszínére tapadnak. E szennyeződés a tisztítással eltávolítható. A pórusok tehát megmenekülnek a szennyeződéstől. A zsíros, pattanásos bőr ugyancsak védelemre szorul, hiszen a napfény fertőtlenítő, faggyútermelést csökkentő hatása hiányzik. Ezért javasolt a zsíros bőr gyakoribb tisztítása, különféle helyi kezelések alkalmazása (antibiotikum arcvizek, aludttejes pakolás stb), valamint a rendszeres, fokozatos kvarcolás is. Vitamindús ételek fogyasztásával mindkét bőrtípus könnyebben regenerálódik, s ellenállóbbá válik az időjárás viszontagságaival szemben. A téli bőrvédelem tízparancsolatában a fejbőr védelme is helyet kap. A fejbőrt óvni kell a lehűléstől. Éppen, ezért megszívlelendő tanács: hidegben, szélben, esőben hóesésben ne járjunk fedetlen fővel. A hideg összehúzza a fejbőr ereit, ezáltal a hajszálgyökereket termelő, tápláló sejtek nem jutnak elegendő táplálékhoz, amelyeket a vér biztosít számukra. Vigyázzunk, nehogy megfázzon a fejbőrünk, mert hajritkulás, esetleg kopaszodás lehet a következménye. G. J. Karola. Átöleli a vállamat Itt meg a korcsolyapályán. Akkor mutatta be az unokabátyját, Lexit. A Tearózsabálon megkérte a kezemet. Ancsorkának viszem a fotókat. — Zsebkendőjét az orrához nyomta. — Ötvenöt évig őriztem őket. Egy karcolás sincs rajtuk. — Idukám, vesepecsenyét ígértél. — A házigazda bort töltött. — Tisztán, vagy szódával? Mária néni, arra igyunk, hogy jól érezze magát. És ha már így történt... szomorú ... tisztességes megélhetést biztosítsanak magának! — Ki gondol erre? Ez olyan mély kapcsolat... túl a rokoni köteléken... — Amilyen anyagiasak, nem értik, hogy Ancsurka elsüllyedt gyerekkorát keresi benne, az anyja nyomát, azokat az esztendőket, melyeket nem ismer. A fájdalom teljességére törekszik. — Varrd be a bugyidba a frankokat — súgja Idu. — Mi megvesszük tőled feketén. Ezekkel töltött el annyi vasárnap délutánt.?! Inkább a négy fal tolakodó csöndje. Naplót fog írni. A magány kicsalogatja az emlékeit. Az öreg bútorok — rájuk férne egy alapos javítás —, elkopott reményeket, kifakult vágyakat ébresztgetnek benne. A párizsi látogatást is megírja majd. Éjfélbe nyúló beszélgetések, szakadozott vallomások. — Haza kell sietnem, ne haragudjatok. — Persze, útiláz! Mit magyarázgasson, úgysem értenék. Szép lassan elmarad tőlük. — Köszönöm a finom ebédet. — Jellemző, hogy vesepecsenyét tud szerezni. És minden évben beutalót Gályára... A vonat daktilust kattogó kerekei elálmosították. Almából kibukott Ancsurka arcának sápadt oválja, ahogy rátapadt, síkos kis könnyei elvegyülnek saját könnyeivel. Sietős csak koppant a bőrén, ölelésre tárt karja a levegőbe szúrt. "Zöldkockás kosztüm, hetyke kis kalap, ő évekig gyászolta Verenkét. Fel sem bírt volna venni valami színeset. Hullámos haját feszes kontyba csavarta. Ancsorka homlokán ficánkoló tincsek. Szemhéja kékre festve. Rúzsos szája mosolyra nyílik. — Csakhogy itt vagy! — És betuszkolja a kocsiba. — Hívtál — mondja szűk torokkal. —• Holnap mindent megbeszélünk. — Mért csak holnap? Most mindjárt. Úgy képzelte, magukra zárják az ajtót. Ancsúr a lábához kuporodik, s ő csitít, nyugtat, mesél, amíg oldódik az elvesztés görcse. — Vendégeket várunk. Te bizonyára holtra fáradtál. Valóban fáradt. Nem vett couchette-t, a kupé sarkában gubbasztott zsibbadt tagokkal. — Anyád barátai? — Az én barátaim. A szokott péntek esti parti. Az ékezet nélküli betűk felütötték a fejüket. „Szükségem van rád.” — Nem vagyok fáradt. — Fürödj meg, vacsorázz, feküdj le. Paul már kísérte is a szobájába. — Ide nem hallatszik be a zaj. — Az asztalon néhány szendvics, két szelet gyümölcstorta, vörösbor. — Ha teát akar, itt a villanykapcsoló, a kanna. Karola régi cserépkannája. Legalább nem lesz egyedül. A hintaszék is az övé. Az aranybarna szőnyeg. Hangok szivárogtak a szobájába, beszédfoszlányok, nevetgélés, majd valami gyorsütemű ropogó zene. Ancsarka eltépi magát a halál zaklatásától, muzsikával beszéli túl a fájdalmát. Reggel összesodort cédula a kulcslyukban: „Megtaláltad a cukrozott gesztenyét? El kellett rohannom.” Kisétált a Luxembourg kertbe, képeslapokat írt, ivott egy feketét, számolgatta, menynyi pénze maradt. Ancsurka ellátja mindennel. Buszra sem kell költeni. Kocsijuk van, vadonatúj Peugeot. „Elmegyünk anya lakásába, de előbb ..Paul kiáltott érte, az előbb után nem jött semmi, csak topogó órák, várakozás. Dolga van. Hát aztán!? Nem hanyagolhatja el a munkáját, önmagával szemben is védte Ancsúrkát, messze túl azon, amit érzett. Végre kettesben voltak. — Mária néni, ugye, segítesz? — Ancsúr megigazította a gallérját, tenyerébe fogta a kezét. — Azt mondtam Luisenak, hogy neked kell a szobája. Az istennek se akar elmenni! Mama állítólag megígérte, övé marad a manzárd. Annyi mindent kapott mamától: bútort, edényeket, készpénzt. Paul már ügyvédhez fordult. Talán te... szeretném elkerülni, hogy jogi úton... — Húsz évig szolgált édes-anyádnál. — Elhúzta a kezét. Ancsúr tenyere hűvös és síkos volt, mintha műanyagból volna. — Nem tudjuk kiadni a lakást személyzeti szoba nélkül. Beszélj a lelkére. Mondd, hogy szükségem van rád. Ideköltözködsz, neveled a gyerekeimet Valami ütést érzett, a térde elúszott alóla. A lakás kopársága megismételte az ütést. Felgöngyölt szőnyegek, egymásra rakott ládák, formátlan csomagok. Mindenből feléje hullámzott az idő, egyszerre zsugorodva, tágulva. Luise a kezére hajol és hirtelen megöleli. A fiatal Luise almaképével, az öreg Luise ráncai hálójában, Ancsúr megérinti a könyökét, „most szólj” mozdulattal. Csend. A könnyek fészkelődésének nincs hangja. — Válassz valamit emlékül. — Van egy önportréja. Festékfoltos köpeny, csipetnyi mosoly az ajkán. — A képeit Paul leltárba vette. Két műkereskedővel is tárgyal. — Kinyitotta a szekrényt, karjára dobott egy bundát. A lépcsőházban belekarolt. — Nem szóltál... — Nem. — Majd holnap. Neked adnám a bundát, de Paul számontart mindent. Elad, cserél, ért a pénzcsináláshoz. Igazi francia. De én egy napot se bírnék ki nélküle. Mária néni ... Van egy karkötőm, amiről nem tud. Akarod? Ugye szólsz? Tagadólag rázta a fejét. — Megígértem Paulnak. Hisz annyira hozzánk tartozol, úgy voltatok mamával, mint a testvérek. Másnap hazautazott. Hogy muszáj és sajnos. A növendékei várják. És sajog a válla. Rövidhullámkezelési, masszázs... Ancsurka kikísérte az állomásra. Magazinokat vett neki, szendvicses csomagot, cukrozott gesztenyét. —– írjál Louisenak. Két hónap múlva érkezel, addigra kerítsen magának szobát. Két hónap... Reális. Re-á-lis... re-á-lis... zümmögték a kerekek. Elmúlik, felelte a zümmögésnek, s már csak az fog fájni, hogy nem fáj. Aztán Zsuzsi ott ült előtte,nyitott füzettel. Piros ceruzával aláhúzta a hibás mondatokat. Majd rövid habozás után feltárcsázta az ismerőseit. Tréfás történeteket mesél majd párizsi útjáról, mert kit érdekel egy öregasszony csalódása? — Halló ... megjöttem. — Nagyot, szárazat nyelt. — Már az utam is mókás volt. Egy kockás nő... — mit találjon ki? Nyirkos tenyere végigcsúszott a kagylón. — Egy kockás nő... — Nem hallom. Olyan messziről jön a hangod. Halló-e! — Még mókásabb a kis Simone esete a matyóbabával, mert azt vittem neki. — Mennyi mindent fektetett ebbe a látogatásba! Maradék reményeit, megspórolt forintjait, s az álmait is persze ... A matyóbabának valami csattanós befejezést... — Ez a három nap csupa élmény. Karola régi barátai, új ismerősök... — Rekedt vagy? Alig hallak! Rázd meg a kagylót! Vagy gyere el inkább! A család is élvezni akar. Vasárnap ... — Megnézem a noteszemet. Vasárnap? ... Jövök! Még több mint egy évtized Bármily biztatóak is az állatkísérletek eredményei, a tudósok véleménye szerint még több mint egy évtizedre van szükség az emberi szív tökéletes pótlására képes műszív végleges kialakításához. A szívmunka időleges pótlására szolgáló mesterséges szíveket már korábban is el fognak helyezni a betegek mellkasában, ezeket azonban egy idő múlva, a „saját’’ szívregenerálódása, gyógyulása után eltávolítják majd onnan. Az is rövidesen gyakorlattá válik majd, hogy a szív legjobban igénybevett részének, a bal kamrának a támogatására egy kisebb teljesítményűés természetesen kisebb méretű és súlyú szivattyút helyezzenek el a mellkasban. Ennek nukleáris tápegységét a szivattyútól valamivel távolabb, a hasüregbe is be lehet építeni. Ez utóbbi esetben nagyon kényes feladat lesz az élő szív és a szivattyú munkájának a tökéletes összehangolása. A szinkronizálást végző parányi elektronikus egységnek teljesen hibátlanul kell működnie, ami nagy felelősséget ró az elkészítőre. Szívátültetés helyett műszív 1967 vége óta, amikor a fokvárosi Bernard profeszszor elvégezte az első szívátültetést, erősen megcsappant annak a reménye, hogy e módon lehet majd „felújítani”, kicserélni e létfontosságú szervünket. Be kell látni ugyanis, hogy idegen szövetek kivetését előidéző immunreakció ellen még nincs hatásos fegyvere az orvostudománynak. Valószínű, hogy a műszív alkalmazásával előbb érnek el majd jó eredményeket, mintsem meg tudnák szüntetni a szervezetnek az idegen szövetekkel szembeni „ellenséges magatartását”. Száz lóerős Volvo A Volvo gépkocsi azon kevesek közé tartozik, amelyért még a nyugati világ autóval túltelített piacán is „sorba kell állni” egy ideig. Jó hírnevét kiváló minőségével vívta ki az évek során. Karosszériája a legidőtállóbbak közé tartozik, motorja és futóműve kiváló anyagból készült, nagy élettartamú és pontos munka. A Volvo cég konstruktőrei a biztonsági feltételek megteremtésével már jóval a mostani világméretű akciót megelőzően is foglalkoztak. A Volvo gyárnak a képen látható 1973 évi modellje motorkonstrukciós szempontból alig tér el az előző évek típusaitól. Felépítménye viszont már az elmúlt évek kísérletei során kikristályosodott biztonsági tapasztalatok felhasználásával készült; a benne ülő még 80 km/óra sebesség esetén is túléli a frontális ütközést, ha biztonsági övvel be van kötve. A biztonság mellett nagy súlyt helyeztek a fokozott kényelemre is: légkondicionáló berendezés teszi kellemessé az utastér mikroklímáját. Meteorológiai radar Az időjárás jelzésében, vihar-esőfrontok bemérésében a radartechnika egyre nagyobb szerepet játszik. A francia „Laboratoire Central de Télécommunication” mérnökei nemrégiben fejezték be egy új típusú meteorológiai radarberendezés fejlesztését. A meteorológiai radar 8 milliméteres hullámhosszon dolgozik és panoráma- ernyőjén 40 kilométer hatósugáron belül leolvashatók a felhőképződések. Rövidebb távolságra és rövidebb időre megbízható előrejelzést lehet segítségével adni. A francia rakétaközpont jól tudja használni ezt a típust a rakéták indításánál. Alkalmazni lehet még repülőtereken, valamint az atmoszféra fizikai állapotának tanulmányozására. II holdhomokban jobban fejlődnek a növények A houstoni holdkutató laboratóriumban végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a növények jobban fejlődnek a holdhomokban, mint földünk talajában. Ezt a jelenséget azzal magyarázzák, hogy e növények színe zöldebb a szokásosnál. Az így termesztett dohány például sokkal több — a fotoszintézishez nélkülözhetetlen — klorofillt tartalmaz, és az energiaátalakításhoz szükséges karotinoid tartalma is magasabb. Miután a klorofill funkciója szorosan kapcsolódik a fémionok jelenlétéhez, a holdtalaj növekedésstimulációja a nyomelemek hatásánaktudható be. NAPLÓ — 1973. január 13. szombat — 7