Napló, 1973. január (Veszprém, 29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-13 / 10. szám

Műszív — atomenergiával Az újságok­ hírül adták, hogy a közelmúltban egy madridi kórházban nem mindennapi műtét zajlott le: műszívet ültettek be egy borjú testébe. A nukleáris energiával működtetett mes­terséges szív elhelyezése négyórás beavatkozással történt. Az állat azóta is életben van. A műszívvel folyó kísér­letek közel egy évtizedes múltra tekinthetnek vissza. Az amerikai Houston-beli De Bakey professzor első beültetési próbálkozásai még a testen működtetett mesterséges szívvel folytak, de hamar kiderült, hogy ennek alkalmazása csak ak­kor jöhet szóba, ha a saját szív időleges kiiktatásáról, tehermentesítéséről kell gondoskodni. Az Egyesült Államokban 1964-ben átfogó távlati prog­ram keretében fogtak hozzá a működtető egységgel együtt beépíthető mesterséges szív­szerkezet kidolgozásához. E munkának most ért be az első gyümölcse a plutónium izotóppal működtetett, vi­szonylag kis méretű rádióak­tív energiaforrás sikeres lét­rehozásával. A feltétel az volt, hogy az energiaforrásnak mintegy tíz éven át teljesítménycsök­­­kenés nélkül kell működtet­nie a mesterséges szívet, a beteget és környezetét szük­ségszerűen tökéletesen meg kell védeni mindenfajta su­gárártalomtól ; mindemel­lett a telepnek a lehető leg­kisebbnek kell lennie. Ha állandó mozgásban tart­ja a vért a szerv­ezet nagy- és kisvérkörében. Szállítótel­jesítménye percenként mint­egy hat liter. A mesterséges szív elké­szítői valóságos kis gőzgé­pet alakítottak ki a szük­séges kettős szivattyúmoz­gás létrehozásához. A su­gárelnyelődés révén kelet­kezett hőenergiát litiumsó­­fürdő tárolja, amely né­hány csepp vizet zárt térben felforral és gőzzé alakít át A gőznyomás mozgásba hoz egy harmónikaszerű szerkezetet, ami előbb ki­tágul, majd a gőz konden­­zálása után, a túlnyomás megszűntével összehúzódik. Ez a ciklikus mozgás mű­ködteti a mesterséges szív­­szerkezetet, mégpedig az eredeti szívveréssel azonos sebességgel, minimálisan percenként 70-es frekvenciá­val. Egy másik megoldásban alfa részecskék elnyelődésé­vel felszabaduló hőenergia zárt térben elhelyezett hé­liumgáz belső nyomását nö­veli, és ezáltal vált ki cikli­kus mozgást. A mechanikai elmozdulás vezérlésére a műszívhez kapcsolódó pa­rányi elektronikus egység szolgál. Plutónium a mellkasban Az elkészült rádióaktív telepben montegy 100 gramm plutónium—238 izotópot helyeztek el. En­nek felezési ideje 86 és fél év, ami megfelelően hosszú élettartamot és egyenletes energiaszolgálta­tást biztosíthat. A hő­védelem igénye azért merült fel — s ezt kevesen gondolnák —, mivel a plu­tónium—238 alfa részecs­kéinek a burkolaton való lefékeződése közben körül­belül 650 fokos hőmérsék­let keletkezik (természete­sen csak helyileg és igen kis intenzitással). Kezdet­ben arra gondoltak, hogy a beteg vizelete segítségével kellene elvezetni a telep­ből a keletkező hőmennyi­séget. Ám ennél kézenfek­vőbb megoldásnak bizo­nyult a vérkeringést fel­használni a hűtésre. Az elkészült nukleáris te­lepnek azonban van egy nagy hibája: 2,7 kilogramm súlyú, tehát emberbe még nem lehet beültetni, csu­pán­­állatba. A kutatók azt ígérik, hogy 3—11 éven be­lül elkészítik a klinikai kí­sérletekre alkalmi­-­ minta­­példányokat is. Percenként hat liter A négy belső üregből — két kamrából és két pit­varból — álló élő szív tech­nikailag viszonylag egysze­rű feladatot végez: kettős működésű szivattyú módja­ Téli bőrvédelem Télen több óvintézkedést igényel az arcbőr védelme. A fedetlen arcbőr a hideg szélnek, hóesésnek , egy­szóval a tél viszontagságai­nak is ki van téve. És még egy. A napfény is hiányzik az arcbőrnek. A szervezet kevesebb vitaminhoz jut, így ellenállóképessége csök­ken. A nyirkos, hideg le­vegő hatására a bőr apró erei összehúzódnak. A sző­kébb csatornákon keresztül kevesebb vér áramlik; ez az oka annak, hogy a sá­padt bőr sejtjei kevesebb tápanyaghoz jutnak — mondja dr. Kovács László bőrgyógyász-főorvos, a Bőr­­gyógyászati Klinika igazga­tója. A nyirkos levegő ártal­mai közé tartozik az is, hogy fellazul a külső szaruréteg, s „könnyű utat" biztosít a kívülről támadó kórokozók­nak. A hideg időjárás ter­mészetesen fokozottabb bőr­lehűlést idéz elő. A szél elő­segíti a párolgást, ami a bőr további lehűlését csak növeli. Ezek a tényezők nagymértékben szárítják a bőrt, sőt a­ felső rétegen ap­ró berepedések is keletkez­hetnek. Mindezek a veszélyek el­sősorban a száraz arcbőrt érintik, mert az összehúzó­dó ereken át a bőr faggyú­­mirigyei „éheznek” — ke­vesebb táplálékhoz jutnak és a tartós hideg hatására a faggyútermelés csökken. — Hogyan védekezzünk a hideg ellen? — Az óvórendszabályok betartása elsősorban a száraz arcbőrűekre vonat­kozik. Reggel, munkába in­dulás előtt vékonyan kré­­mezzék be arcukat és kezük háti felszínét félzsíros — könnyen felszívódó — krém­mel. A bekrémezett arcot leheletnyi vékonyan púde­­rezzék. Ezzel kettős célt érnek el: eltüntetik a krém zsírfényét és a púderrel bi­zonyos mértékig védelmet biztosítanak arcuknak, mi­vel a füstös, kormos leve­gőből leülepedő apró szem­csék a púderréteg felszínére tapadnak. E szennyeződés a tisztítással eltávolítható. A pórusok tehát megmenekül­nek a szennyeződéstől. A zsíros, pattanásos bőr ugyancsak védelemre szo­rul, hiszen a napfény fer­tőtlenítő, faggyútermelést csökkentő hatása hiányzik. Ezért­­ javasolt a zsíros bőr gyakoribb tisztítása, külön­féle helyi kezelések alkal­mazása (antibiotikum arcvi­zek, aludttejes pakolás stb), valamint a rendszeres, fo­kozatos kvarcolás is. Vitamindús ételek fo­gyasztásával mindkét bőr­típus könnyebben regene­rálódik, s ellenállóbbá vá­lik az időjárás viszontag­ságaival szemben. A téli bőrvédelem tízpa­rancsolatában a fejbőr vé­delme is helyet kap. A fej­bőrt óvni kell a lehűléstől. Éppen, ezért megszívlelen­dő tanács: hidegben, szél­ben, esőben hóesésben ne járjunk fedetlen fővel. A hideg összehúzza a fejbőr ereit, ezáltal a hajszálgyö­kereket termelő, tápláló sejtek nem jutnak elegen­dő táplálékhoz, amelyeket a vér biztosít számukra. Vigyázzunk, nehogy meg­fázzon a fejbőrünk, mert hajritkulás, esetleg kopa­szodás lehet a következmé­nye. G. J. Karola. Átöleli a vállamat Itt meg a korcsolyapályán. Akkor mutatta be az uno­kabátyját, Lexit. A Tearó­­zsabálon megkérte a keze­met. Ancsorkának viszem a fotókat. — Zsebkendőjét az orrához nyomta. — Ötvenöt évig őriztem őket. Egy kar­colás sincs rajtuk. — Idukám, vesepecsenyét ígértél. — A házigazda bort töltött. — Tisztán, vagy szó­dával? Mária néni, arra igyunk, hogy jól érezze ma­gát. És ha már így történt... szomorú ... tisztességes megélhetést biztosítsanak magának! — Ki gondol erre? Ez olyan mély kapcsolat... túl a rokoni köteléken... — Amilyen anyagiasak, nem értik, hogy Ancsurka el­süllyedt gyerekkorát keresi benne, az anyja nyomát, azokat az esztendőket, me­lyeket nem ismer. A fájda­lom teljességére törekszik. — Varrd be a bugyidba a frankokat — súgja Idu. — Mi megvesszük tőled feke­tén. Ezekkel töltött el annyi vasárnap délutánt.?! Inkább a négy fal tolakodó csönd­je. Naplót fog írni. A ma­gány kicsalogatja az emlé­keit. Az öreg bútorok — rá­juk férne egy alapos javí­tás —, elkopott reményeket, kifakult vágyakat ébreszt­­getnek benne. A párizsi lá­togatást is megírja majd. Éj­félbe nyúló beszélgetések, szakadozott vallomások. — Haza kell sietnem, ne haragudjatok. — Persze, útiláz! Mit magyarázgasson, úgy­sem értenék. Szép lassan el­marad tőlük. — Köszönöm a finom ebédet. — Jellemző, hogy vesepecsenyét tud sze­rezni. És minden évben be­utalót Gályára... A vonat daktilust kattogó kerekei elálmosították. Al­mából kibukott Ancsurka ar­cának sápadt oválja, ahogy rátapadt, síkos kis könnyei elvegyülnek saját könnyei­vel. Sietős csak koppant a bő­rén, ölelésre tárt karja a le­vegőbe szúrt. "Zöldkockás kosztüm, hetyke kis kalap, ő évekig gyászolta Veren­két. Fel sem bírt volna ven­ni valami színeset. Hullámos haját feszes kontyba csa­varta. Ancsorka homlokán ficánkoló tincsek. Szemhéja kékre festve. Rúzsos szája mosolyra nyílik. — Csak­hogy itt vagy! — És betusz­kolja a kocsiba. — Hívtál — mondja szűk torokkal. —• Holnap mindent megbeszé­lünk. — Mért csak holnap? Most mindjárt. Úgy képzel­te, magukra zárják az ajtót. Ancsúr a lábához kuporodik, s ő csitít, nyugtat, mesél, amíg oldódik az elvesztés görcse. — Vendégeket várunk. Te bizonyára holtra fáradtál. Valóban fáradt. Nem vett couchette-t, a kupé sarkában gubbasztott zsibbadt tagok­kal. — Anyád barátai? — Az én barátaim. A szo­kott péntek esti parti. Az ékezet nélküli betűk felütötték a fejüket. „Szük­ségem van rád.” — Nem va­gyok fáradt. — Fürödj meg, vacsorázz, feküdj le. Paul már kísérte is a szo­bájába. — Ide nem hallat­szik be a zaj. — Az asztalon néhány szendvics, két szelet gyümölcstorta, vörösbor. — Ha teát akar, itt a villany­­kapcsoló, a kanna. Karola régi cserépkanná­ja. Legalább nem lesz egye­dül. A hintaszék is az övé. Az aranybarna szőnyeg. Hangok szivárogtak a szobá­jába, beszédfoszlányok, ne­­vetgélés, majd valami gyors­ütemű ropogó zene. Ancsar­­ka eltépi magát a halál zak­latásától, muzsikával beszéli túl a fájdalmát. Reggel összesodort cédula a kulcslyukban: „Megtalál­tad a cukrozott gesztenyét? El kellett rohannom.” Kisé­tált a Luxembourg kertbe, képeslapokat írt, ivott egy feketét, számolgatta, meny­nyi pénze maradt. Ancsurka ellátja mindennel. Buszra sem kell költeni. Kocsijuk van, vadonatúj Peugeot. „El­megyünk anya lakásába, de előbb ..Paul kiáltott érte, az előbb után nem jött sem­mi, csak topogó órák, vára­kozás. Dolga van. Hát az­tán!? Nem hanyagolhatja el a munkáját, önmagával szemben is védte Ancsúrkát, messze túl azon, amit érzett. Végre kettesben voltak. — Mária néni, ugye, segítesz? — Ancsúr megigazította a gallérját, tenyerébe fogta a kezét. — Azt mondtam Luise­­nak, hogy neked kell a szo­bája. Az istennek se akar elmenni! Mama állítólag megígérte, övé marad a manzárd. Annyi mindent kapott mamától: bútort, edényeket, készpénzt. Paul már ügyvédhez fordult. Ta­lán te... szeretném elkerül­ni, hogy jogi úton... — Húsz évig szolgált édes-­­­anyádnál. — Elhúzta a kezét. Ancsúr tenyere hűvös és sí­kos volt, mintha műanyag­ból volna. — Nem tudjuk kiadni a lakást személyzeti szoba nél­kül. Beszélj a lelkére. Mondd, hogy szükségem van rád. Ideköltözködsz, neveled a gyerekeimet Valami ütést érzett, a tér­de elúszott alóla. A lakás ko­­pársága megismételte az ütést. Felgöngyölt szőnyegek, egymásra rakott ládák, for­mátlan csomagok. Minden­ből feléje hullámzott az idő, egyszerre zsugorodva, tágul­va. Luise a kezére hajol és hirtelen megöleli. A fiatal Luise almaképével, az öreg Luise ráncai hálójában, Ancsúr megérinti a könyö­két, „most szólj” mozdulat­tal. Csend. A könnyek fészke­­lődésének nincs hangja. — Válassz valamit emlé­kül. — Van egy önportréja. Festékfoltos köpeny, csipet­nyi mosoly az ajkán. — A képeit Paul leltárba vette. Két műkereskedővel is tárgyal. — Kinyitotta a szekrényt, karjára dobott egy bundát. A lépcsőházban belekarolt. — Nem szóltál... — Nem. — Majd holnap. Neked adnám a bundát, de Paul számontart mindent. Elad, cserél, ért a pénzcsináláshoz. Igazi francia. De én egy na­pot se bírnék ki nélküle. Má­ria néni ... Van egy karkö­tőm, amiről nem tud. Aka­rod? Ugye szólsz? Tagadólag rázta a fejét. — Megígértem Paulnak. Hisz annyira hozzánk tarto­zol, úgy voltatok mamával, mint a testvérek. Másnap hazautazott. Hogy muszáj és sajnos. A növen­dékei várják. És sajog a vál­la. Rövidhullámkezelési, masszázs... Ancsurka kikísérte az ál­lomásra. Magazinokat vett neki, szendvicses csomagot, cukrozott gesztenyét. —– ír­jál Louisenak. Két hónap múlva érkezel, addigra ke­­rítsen magának szobát. Két hónap... Reális. Re-á-lis... re-á-lis... zümmögték a kerekek. Elmúlik, felelte a zümmö­gésnek, s már csak az fog fájni, hogy nem fáj. Aztán Zsuzsi ott ült előt­te,­­nyitott füzettel. Piros ceruzával aláhúzta a hibás mondatokat. Majd rövid habozás után feltárcsázta az ismerőseit. Tréfás történeteket mesél majd párizsi útjáról, mert kit érdekel egy öregasszony csalódása? — Halló ... megjöttem. — Nagyot, szárazat nyelt. — Már az utam is mókás volt. Egy kockás­­ nő... — mit ta­láljon ki? Nyirkos tenyere végigcsúszott a kagylón. — Egy kockás nő... — Nem hallom. Olyan messziről jön a hangod. Hal­ló-e! — Még mókásabb a kis Simone esete a matyóbabá­val, mert azt vittem neki. — Mennyi mindent fektetett ebbe a látogatásba! Maradék reményeit, megspórolt fo­rintjait, s az álmait is per­sze ... A matyóbabának va­lami csattanós befejezést... — Ez a három nap csupa él­mény. Karola régi barátai, új ismerősök... — Rekedt vagy? Alig hal­lak! Rázd meg a kagylót! Vagy gyere el inkább! A család is élvezni akar. Va­sárnap ... — Megnézem a notesze­met. Vasárnap? ... Jövök! Még több mint egy évtized Bármily biztatóak is az állatkísérletek eredményei, a tudósok véleménye sze­rint még több mint egy év­tizedre van szükség az em­beri szív tökéletes pótlásá­ra képes műszív végleges kialakításához. A szívmunka időleges pótlására szolgáló mesterséges szíveket már korábban is­ el fognak he­lyezni a betegek mellkasá­ban, ezeket azonban egy idő múlva, a „saját’’ szív­regenerálódása, gyógyulása után eltávolítják majd on­nan. Az is rövidesen gya­korlattá válik majd, hogy a szív legjobban igénybevett részének, a bal kamrának a támogatására egy kisebb teljesítményű­­és természe­tesen kisebb méretű és sú­lyú szivattyút helyezzenek el a mellkasban. Ennek nuk­leáris tápegységét a szivat­­­tyútól valamivel távolabb, a hasüregbe is be lehet épí­teni. Ez utóbbi esetben na­gyon kényes feladat lesz az élő szív és a szivattyú mun­kájának a tökéletes össze­hangolása. A szinkronizálást végző parányi elektronikus egységnek teljesen hibát­lanul kell működnie, ami nagy felelősséget ró az el­készítőre. Szívátültetés helyett műszív 1967 vége óta, amikor a fokvárosi Bernard profesz­­szor elvégezte az első szív­­átültetést, erősen megcsap­pant annak a reménye, hogy e módon lehet majd „felújí­tani”, kicserélni e létfontos­ságú szervünket. Be kell látni ugyanis, hogy idegen szövetek kivetését előidéző immunreakció ellen még nincs hatásos fegyvere az orvostudománynak. Való­színű, hogy a műszív alkal­mazásával előbb érnek el majd jó eredményeket, mintsem meg tudnák szün­tetni a szervezetnek az ide­gen szövetekkel szembeni „ellenséges magatartását”. Száz lóerős Volvo A Volvo gépkocsi azon kevesek közé tartozik, amelyért még a nyugati vi­lág autóval túltelített pia­cán is „sorba kell állni” egy ideig. Jó hírnevét kiváló minőségével vívta ki az évek során. Karosszériája a legidőtállóbbak közé tarto­zik, motorja és futóműve kiváló anyagból készült, nagy élettartamú és pontos munka. A Volvo cég kon­struktőrei a biztonsági fel­tételek megteremtésével már jóval a mostani világ­méretű akciót megelőzően is foglalkoztak. A Volvo gyárnak a ké­pen látható 1973 évi modell­je motorkonstrukciós szem­pontból alig tér el az előző évek típusaitól. Felépítmé­nye viszont már az elmúlt évek kísérletei során kikris­tályosodott biztonsági ta­pasztalatok felhasználásá­val készült; a benne ülő még 80 km/óra sebesség esetén is túléli a frontális ütközést, ha biztonsági öv­vel be van kötve. A bizton­ság mellett nagy súlyt he­lyeztek a fokozott kénye­lemre is: légkondicionáló berendezés teszi kellemes­sé az utastér mikroklímá­ját. Meteorológiai radar Az időjárás jelzésében, vihar-esőfrontok bemérésében a radar­technika egyre nagyobb szerepet játszik. A francia „Laboratoire Central de Télécommunication” mérnökei nemrégiben fejezték be egy új típusú meteorológiai radar­­berendezés fejlesztését. A meteorológiai radar 8 milliméte­res hullámhosszon dolgozik és panoráma- ernyőjén 40 ki­lométer hatósugáron belül leolvashatók a felhőképződé­sek. Rövidebb távolságra és rövidebb időre megbízható előrejelzést lehet segítségével adni. A francia rakétaköz­pont jól tudja használni ezt a típust a rakéták indításánál. Alkalmazni lehet még repülőtereken, valamint az atmosz­féra fizikai állapotának tanulmányozására. II holdhomokban jobban fejlődnek a növények A houstoni holdkutató laboratóriumban végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a növények jobban fej­lődnek a holdhomokban, mint földünk talajában. Ezt a jelenséget azzal magya­rázzák, hogy e növények színe zöldebb a szokásosnál. Az így termesztett dohány például sokkal több — a fotoszintézishez nélkülözhe­tetlen — klorofillt tartal­maz, és az energiaátalakí­táshoz szükséges karotinoid tartalma is magasabb. Mi­után a klorofill funkciója szorosan kapcsolódik a fém­ionok jelenlétéhez, a hold­talaj növekedésstimulációja a nyomelemek hatásának­­tudható be. NAPLÓ — 1973. január 13. szombat — 7

Next