Napló, 1973. október (Veszprém, 29. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-12 / 239. szám
Száz ember helyett ki korán kel, gyorsan végez — „Okos gépek” a kukoricásban Mint óriási „dúvadak”, törnek előre a kukoricabetakarító kombájnok a reggeli ködben a nyirádi Jószerencsét Termelőszövetkezet 16 holdas tábláján Három monstrum töri a termést. — Jókor keltek — köszöntünk rá az első gép nyergében ülő Báli Kálmánra, aki Takács Bélával és Vaskó Józseffel együtt vezényli a BRAND—BMG típusú kombájnokat. — Ki korán kell, gyorsan végez — bölcselkednek. — Már második éve ülünk ennek a gépnek a nyergében — mondja Takács Béla, akit traktoros szállítója, a fiatal Kovács Károly figyel nagy türelemmel, hiszen szeretné megtanulni ő is a kombájn kezelését. — Mennyit teljesít a három gép? — Legalább száz ember munkáját végzi el. Azelőtt kézzel törték a kukoricát, de el is tartott a munka hetekig. Ha minden jól megy, ezzel a táblával két órára végzünk. — Nem lesz baj — vélekedik Hoch Ernő traktoros és már oda is áll Báli Kálmán gépe mellé, ömlik az aranyló tengeri a kocsira. — Mert itt van kéznél a szerelő is. — Jól előkészítettük a gépeket — bizonygatja Takács László szerelő. — Eddig nem is volt semmi baj, vagy akadály. S ha lenne, mindent előkészítettünk a hiba elhárítására. Szerencse — vélekednek — hogy jó a tábla, kevés a dőlt szár, s így a kombájn csak a szélén hagy el egy-két tövet. Ezt majd a gyerekek szedik össze, az iskolások, mint tavaly. Természetesen „fizetségért”, harmadába, vagy ahogy a vezetőséggel megegyeznek. Ismét befejeződik egy forduló. A traktorosok a szállítókocsival a kombájnok mellé állnak. Bőven ömlik a tengeriszem, jó a termés. Lesz mit adni a hízóknak. Bali Kálmán és Takács Béla nagy rutinnal vezényli a hatalmas gépet a Nyirád melletti kukorica táblán (Fotó: Péterfay Endre) Verseny az idővel Jól haladnak az őszi munkákkal — Jobb a burgonyatermés a tavalyinál — Felénél tart a szüret A mezőgazdasági munkák összehangolására létrehozott operatív bizottság tegnap a megyei tanács székházában ülést tartott. A résztvevők előtt Kriska János, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, egyben a bizottság vezetője időszerű termeléspolitikai kérdésekről adott áttekintést, majd a bizottság tagjai — mezőgazdasági üzemek képviselői, tanácsi és tsz-szövetségi vezetők — számoltak be az őszi munkacsúcs alakulásáról. Az elhangzottak egybehangzóan megerősítették, hogy a gazdaságokban fegyelmezetten, jó ütemben haladnak az időszerű teendőkkel. A gondos felkészülés bizonyítéka, hogy vetőmag, műtrágya, üzemanyag és pótalkatrész hiány sehol sem hátráltatja a munkát. Ami az összesített megyei adatokat illeti: a vetőszántás 90 százalékánál tartanak, a mélyszántás egyötödével végeztek. A takarmánykeverék, az őszi árpa és a rozs vetését befejezték az üzemek. A legfrissebb összegezés szerint a búzavetés a tervezett terület 40 százalékánál tart. A bizottság véleménye szerint a munkát gyorsítani kell, hogy a mag a legoptimálisabb időben mindenütt a földbe kerüljön. Különösen fontos, hangsúlyozták, hogy a gyorsított munka mellett a lehető legjobb minőségre törekedjenek (a jó terméshez megfelelő tőszám szükséges, a kellő mélységű vetés a téli kifagyás ellen jelent védelmet.) Az utóbbi napokban a betakarítás is meggyorsult. A burgonyaszedés befejeződött. A hektáronkénti átlag 135 mázsa, több mint 10 százalékkal meghaladja a tavalyit. A cukorrépa betakarítása félidejéhez közelít, indokolt gyorsabb sebességre váltani! A répa minősége a tavalyinál jobb, több cukrot tartalmaz. A legnagyobb munkát a kukorica betakarítása jelenti. Eddig a teendő 35 százalékával végeztek. A megyei átlagtermés 33 mázsa hektáronként, a gabonafeldolgozó vállalat 4 ezer vagon kukorica felvásárlásával számol — jelenleg 465 vagonnál tartanak, a vállalat a vásárolt termés minőségének megóvására több gazdasággal bértárolási szerződést kötött. A kukorica víztartalma meglehetősen magas, ezért a szárítóberendezések mindenütt teljes kapacitással dolgoznak. A szüret túljutott az 50 százalékon. A szőlő, a must felvásárlása folyamatos. Nagy segítséget jelent sok gazdaságban a diákok munkája. Eredményesen és fegyelmezetten dolgoznak a fiatalok, összességében az őszi munkák megyeszerte jó ütemben haladnak, de a naptár már október közepéhez közelít. A kedvező időjárás és a napok múlása még nagyobb tempót diktál. Pápán, a Lenin lakótelepen, az őszi napsütésben pihenő férfiaktól kérdeztem: hol lakik Tóth Ferenc? — A Feggja? — kérdezték vissza és a szemközt levő épületre mutattak. Aztán az egyik felugrott: — Feri! Téged keresnek. Tóth Ferenc megállt. Kerek arcú, szemüveges, középkorú férfi. Azért kerestem, mert tudomásomra jutott, hogy megjött az édesapja. Ez ugyan még nem lenne újságtéma, de Tóth Ferenc édesapja a Szovjetunióból, Orenburg mellől Romanovka faluból érkezett. Vele jött a felesége is, aki viszont nem édesanyja Tóth Ferencnek. Tulajdonképpen Hja Andrejevics Pozdnyakov nyugalmazott főhadnagy sem édesapja, és mégis az. Annak tartja magát és unokáinak Tóth Ferenc két gyermekét... A front Budapest és Cegléd között hullámzott. Széles, sík vidék ez, ahol a harckocsik könnyen mozogtak mind a két részről; gyakran cseréltek gazdát a Duna-Tisza közén a községek. Hja Andrejevics Pozdnyakov főhadnagy páncélelhárító alegységével ott volt Monor elfoglalásánál. Egyszer jelentették a katonái: foglyokat ejtettek és egy gyereket találtak a romok között. Olyan 13 éves forma fiú, de hát az első pillanatban nem a korával törődtek, hanem azzal, hogy életet verjenek bele, hiszen csak halni járt belé a lélek. A főhadnagy sokáig tanakodott. Mit kezdjen a fiúval, akiről hamar kiderült, hogy nincsenek szülei, Monoron és környékén még csak rokonai sem élnek. A „haditanács” döntése egyértelmű volt: tartsák az alegységnél, el lesz velük a fiú néhány hónapig, amíg megteszik a Berlinig hátralevő utat. — Jó, jó —, vélekedett a főhadnagy —, de hát a gyereknek ruha kell és élelem. Azt pedig még a háborúban sem adnak csak úgy, indok nélkül. Hamar találtak indokot. Ilja Andrejevics a tiszti igazolványába bejegyeztette: Tóth Ferenc — Fegyia —az ő fia. Azt már senki sem kérdezte a háború közben, hogy van-e felesége a főhadnagynak, hol szerezte ilyen gyorsan a fiút? Tóth Ferenc ruhát kapott, amit feléből-harmadából testére igazítottak, aztán együtt ment a konyhára fogadott apjával, meg a harcba is. Bécs alatt járt a páncélelhárító alegység, amikor Ilja Andrejevics a fején súlyosan megsebesült. Eszméletlenül szállították kórházba, amikor magához tért, első szava volt: Hol a fiam? Senki sem tudta megmondani, merre jár Fegyia. A front meg gyorsan haladt előre, közeledett a háború vége. Ilja Andrejevics főhadnagy lassan lábadozott, s közben beleszeretett Ludmilla Vasziljevnába, aki ápolónő volt a kórházban. A bonyodalom akkor kezdődött, amikor a menyasszony belelapozott a tiszti igazolványába. — Neked ilyen nagy fiad van? Hebegés volt a válasz, hogy tulajdonképpen neki nincs fia, azaz, hogy van valahol a fronton, akit ő fiának fogadott, akiről most azt sem tudja, él-e, hal-e Ludmilla Vasziljevna hitte is, nem is, aztán mégiscsak beleegyezett a házasságba. Úgy éltek le együtt 27 esztendőt Ilja Andrejeviccsel, hogy hírt sem kaptak Tóth, Ferencről. Csak a tiszti igazolvány, a katonaszív és a feleség féltéssel és féltékenységgel vegyes érzése őrizte meg Fegyia emlékét. Aztán 1970-ben rövid közlemény jelent meg a Népszabadságban. Tóth Ferenc este olvasta az újságot és csak annyit mondott feleségének: — Ez én vagyok! Tavaly Fegyját meghívták Orenburgba, Romanovkába, a veterán harcosok találkozójára és 27 esztendő után ott látta meg ismét az édesapját. Mindezt a napokban mondta el Ilja Andrejevics Pozdnyakov Pápán, a Lenin lakótelepen Tóth Ferencéknél, ahol feleségével együtt vendégeskedett. Ludmilla Vasziljevna is megnyugodott már... — Elképzelheti, hogy nekem sem volt mindegy. Szerettem Hja Andrejevicset, de negyedszázadig bizonytalanságban éltem mellette. Fegyja — ha egy kicsit későn is, s távol hazájától —, de megtalálta szüleit. Annyira, hogy azok már nem is emlegetik másként, csak fiam, meg az unokák. Így írnak, így beszélgetnek a ritka találkozások alkalmával. Most pedig azt mondta Ilja Andrejevics Fegyjának: — Add nekem az egyik unokámat, a kislányt. — Hogyan gondolja azt, papa? — Egyszerűen, fiam. Most nyolcadikos a lány, nálunk folytatja a kilencedikben, elvégzi a tizedik osztályt, és annak tanul, aminek akar, amihez tehetsége van. Én gondoskodom róla. Most a Tóth család töpreng, mi legyen a kislánynyal, a nagypapa kérésével? Utazzon Romanovkába, tanuljon Orenburgban, legyen tőlük nagyon-nagyon távol és mégis közel, hiszen a nagyszülőknél van. Azt mondták Ilja Andrejevicsnek: — Egy kicsit hadd gondolkodjunk a dolgon! " A Szovjetunióban központi lapok, katonaújságok, megyei és kerületi napilapok írtak riportot Fegyia történetéről. Még sajtókonferenciát is egybehívtak Romanovkában, amikor Tóth Ferenc tavaly ott járt. Ilja Andrejevics mesélte, hogy elutazása után is érkeztek még riporterek, keresték az ezred fiát. — Mondtam nekik, hogy tévednek, Fegyja nem az ezred, hanem az én fiam. Az ezred fia szép, megható történet, de az enyém Fegyjával sokkal romantikusabb annál. S ahogy mesélte a történetet, apró gyöngyszemek érlelődtek a szeme sarkában, s hullottak alá. Elnézést kért, de erről másképp nem tud beszélni. Aztán hozzátette még, hogy ha visszatér Romanovkába, ismét lesz miről beszélgetni a szomszédokkal esténként. — Nemcsak a fiamat találtam meg, hanem unokáim is vannak, s egyikük majd eljön hozzánk, meglátja Ivan Petrovics, milyen aranyos kislány és már jól beszél oroszul.• Tóth Ferenc története Monoron, a romok között kezdődött, és három évtized múltán sem ért véget. Sőt, most bontakozik ki igazán. Gárdonyi Béla Egy év alatt kétmilliárd forint haszon Megyei újítási tanácskozás az SZMT-ben Tizenhárom megyei nagyvállalat gazdasági- és szakszervezeti vezetője, újítási előadója, illetve egyszemélyi elbírálója és több neves újítója részvételével megyei újítási tanácskozást rendezett tegnap Veszprémben, az SZMT székházának nagytermében a Szakszervezetek Megyei Tanácsa közgazdasági bizottsága. A résztvevőket köztük Szabó Kálmánt, a megyei párt-vb tagját, az SZMT vezető titkárát, Párkány Józsefet, az Országos Találmányi Hivatal műszaki szaktanácsadóját, Jónás Klárát, az MTESZ megyei titkárát, a megyei és városi politikai, gazdasági és társadalmi szervezetek képviselőit Venczel János, az SZMT titkára köszöntötte és ismertette a tanácskozás célját, az újítómozgalom fokozásával kapcsolatos időszerű kérdéseket. Dr. Kiss László, a közgazdasági bizottság elnöke előadásában hangoztatta: a vita nemcsak a Minisztertanács 2013/1975 IV. 26-i határozatának megismerésében és megértésében segít, hanem a november végéig megtartandó vállalati újítási tanácskozások előkészítésében és megtartásában is. A párt Központi Bizottsága 1972 novemberi határozatai, valamint a Politikai Bizottság május 8-i határozata ismételten foglalkozott az újítómozgalommal, mint a munkaverseny szerves részével, hiszen igen sok a tennivaló. Megyénkben, csakúgy, mint országosan, az újítómozgalom eredményei csökkentek, illetve 1968-hoz képest stagnáltak. Különösen szembetűnő, hogy míg 1971-ben a bevezetett újítások gazdasági eredménye meghaladta a 31 millió forintot, addig a tavalyi eredmény alig éri el a 18 milliót. A visszaesés okát a legtöbben a rendelkezésekben látják, holott ismert, hogy 1968-ban a béralap 0,5 százalékát engedélyezték az újítások anyagi ösztönzésére. Ez megyénkben 11,6 millió forint, de a vállalatok átlagosan ennek csak 10 százalékát fizették ki, a többit béremelésre fordították. A másik forrás az R-alap, amely az újítások révén növekszik, de a gazdasági vezetők mégsem élnek a lehetőségekkel, sőt, arra hivatkoznak, hogy az újítók javadalmazása csökkenti a többi dolgozó részesedését. De a politikai feladatok ismertetése, a szervezett propaganda, az eredmények nyilvánossága, ismertetése, az újítók népszerűsítése is elmarad a követelmények mögött. Jellemző, hogy 98 iparvállalat szakszervezeti bizottsága közül mindössze 44 foglalkozott az újítómozgalommal 1972-ben. Az idén a helyzet valamelyest javult, a vállalatok 80 százaléka készített újítási feladattervet. Vannak olyanok, amelyek törődnek az újítómozgalommal, például a Bakony Művek,ahol tavaly a második félévben bevezetett 18 újítás több mint 3 millió forint gazdasági eredményt hozott. Ez évben 33 feladatot jelöltek meg, s eddig ezek megoldására 48 újítást nyújtottak be. Hasonló eredményről számoltak be a fűzfői Nitrokémia Ipartelepektől is, valamint a Várpalotai- és a Középdunántúli Szénbányák Vállalattól és a Pápai Textilgyártól. Az előadó azután elemezte a feladatokat, majd ismertette a Minisztertanács határozatával kapcsolatos vállalati és szakszervezeti tennivalókat. Párkány József, az OTH képviselője rámutatott, hogy az újítómozgalom, a csökkenés ellenére is tavaly 2 milliárd forint hasznot hozott a népgazdaságnak, pedig csak a javaslatok 50 százalékát vezették be. A műszakiak alkotói tevékenységét gátolja a jelenlegi kategorizálás, amelyen változtatni fognak. Kárpi Kálmán, a Vasas szakszervezet megyei szervezője elmondta, hogy a megyei vasipari vállalatok újítói 9 millió forintot adtak, vagyis az összes megyei újítások 50 százalékát, s ismertette a jelenlegi kezdeményezéseket. Szabó Kálmán, az SZMT vezető titkára a SZOT tegnapi ülésén elhangzottak alapján rámutatott: az illetékesek javasolták, hogy a gazdasági szabályozók továbbfejlesztésével teremtsenek jobb feltételeket az újítások anyagi elismerésére, főként a munkásvédelmi, az egészségügyi és a beruházási jellegű újításoknál. Sok helyen fellelhető még a különféle helytelen szemlélet, amely szerint a nagyüzemnek nem érdemes a kis hasznot jelentő újításokkal foglalkoznia. De a bürokratikus ügyintézés, a belenyugvás, a nyilvánosság hiánya, az elismerés elmaradása ugyancsak akadálya a mozgalom továbbfejlesztésének. A tanácskozás — mondotta —, nemcsak a helyzet elemzését segíti, hanem egyúttal jó tapasztalatcsere lehetőséget is jelent az újítómozgalommal kapcsolatos munka javításához. Korróziós modell a kőolaj feldolgozó berendezések védelmére A kőolaj feldolgozó berendezésekben a kénhidrogén és a klór igen nagy intenzitással korrodálja a fémfelületeket, s ezáltal lecsökkenti azok élettartamát, üzembiztonságát. A korrózió csökkentésére inhibitorokat adagolnak a vezetékekbe, olyan anyagokat, amelyek a technológia közben lerakódnak a fémfelületekre és védik azokat. Az inhibitorok megválasztása azonban igen nagy feladatot ró a szakemberekre, hiszen az olaj összetétele, a technológiai folyamatban fellépő hőmérséklet és még számos tényező befolyásolja a korrózióvédő anyagok hatását. Éppen ezért gyakran kell vizsgálni az inhibitorok és az esetleg megváltozott tényezők — például az olajösszetétel -T- kölcsönhatását. Ezekhez a vizsgálatokhoz elkészítették a kőolajfeldolgozó, elsősorban a desztilláló korróziós modelljét a Veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézetben és módszerükben, már vállalkoznak a kőolajiparban használatos inhibitorok biztonságos elemzésére, minősítésére is. NAPLÓ — 1973. október 12. péntek —3