Napló, 1973. december (Veszprém, 29. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-06 / 285. szám
Csokonai-est a megyei könyvtárban Ismertették a felolvasó színpad idei programját Olyan híresztelések is keringtek a városban, hogy Siklós Olgának, a Petőfi Színház dramaturgjának, a veszprémi felolvasó színpad vezetőjének távozása után az öt éve működő és egyre népszerűbb felolvasó színpad sorsa megpecsételődött. A híreszteléseket szerencsére megcáfolták a tények: ha kissé késve is, megtartotta első estjét a felolvasó színpad új társulata. Kedden este az Eötvös Károly Megyei Könyvtár előcsarnokában a megszokott, nagy érdeklődés mellett Csokonai-emlékműsort tartottak a nagy költő születésének kétszázadik évfordulója alkalmából. Hegyeshalmi László, a felolvasó színpad új vezetője mondott átfűtött hangú bevezetőt, majd a kétrészes műsorban a közreműködő művészek (Áron László, Joós László, Meszléry Judit, Nagy Zoltán és Molnár Péter) Csokonai Vitéz Mihály verseiből, prózai műveiből, leveleiből s a költővel kapcsolatos dokumentumokból olvastak fel részleteket. A gondos összeállítású műsor átfogta nagy költőnk egész életpályáját, érzékeltette nemes egyéniségét, bemutatta tragikus sorsát, s élvezetes kapcsolatot teremtett a kétszáz éves költő és a mai — elsősorban fiatal — közönség között. Méltó és szép megemlékezés volt ez az est. A keddi évadnyitó előadáson ismertették a felolvasó színpad idei évadjának műsortervét, amely a hagyományokhoz híven most is jónéhány csemegét tartalmaz. A hatodik felolvasó színpadi évad legközelebbi bemutatója januárban lesz. Még csak annyit tudni róla, hogy egy mai amerikai dráma. Osztovits Levente, a Petőfi Színház dramaturgja most választja ki a legújabb termésből azt a művet, amely a legérdekesebbnek kínálkozik, s amelyet magyar nyelven eddig még nem publikáltak. Februárban lesz a következő bemutató. Egy nagy sikerű könyv, Nemeskürti István: Requiem egy hadseregért című műve lesz a téma. Készült ugyan színpadi adaptáció is a műből (Örkény István: A holtak hallgatása), de nálunk a felolvasó színpad természetéből adódóan elsősorban az eredeti Requiem részleteit olvassák fel. Szerepel a műsorban Németh László Bethlen Katája is, majd áprilisban, az évadzáró esten egy musical kerül műsorra, valószínűleg a Shakespeare műve nyomán írt modern daljáték, A két veronai nemes. A felolvasó színpad társulatának az az elgondolása, hogy az eredeti zenei anyagot hangfelvételről mutatják be, s közben a művészek olvassák a színpadi szituációk szövegeit. író zenészek sedves színfoltja minden városi társadalmi és politikai rendezvénynek a szereplésük. Egy ilyen alkalommal találkoztam én is első ízben a pápai Zalka Máté Általános Iskola úttörőzenekarával. Megkapott játékuk fiatalos frissesége, a jó összhangzás és legjobban a lelkesedésük, amely szinte sugárzik a kis kollektíváról, magával ragadja a hallgatóságot. Az együttes az iskola zeneszakköre is. Húsz éve alakította Serei Antal zenetanár az első csoportot az iskola zenét szerető tanulóiból. Azóta sokszor cserélődött már a gárda, sokan folytatták magasabb iskolákban, sokan vannak, akiknek ez az örökifjú pódium maradt csak emlékül — szép emlékül. A huszonöt tagú együttest jó szerepléséért már többször jutalmazták. Legutóbb a nyáron kéthetes jutalomtáborozásra küldte őket a megyei úttörő elnökség. Különböző kulturális vetélkedőkön is eredményesen szerepeltek. Kétszeres aranyérmes az együttes a pápai kulturális serregszemlén. Minden fellépésen vezényel: Serei Antal Az együttes fúvósok... Vonósok... (Borbás János képriportja) POLITIKAI KÖNYVHETEK A pártélet és a pártmunka időszerű kérdései A kötet összefoglaló gyűjteménye azoknak az írásoknak, melyek a X. pártkongresszust követő két év alatt a „Pártélet’’ hasábjain megjelentek. A cikkek a pártélet elvi-gyakorlati kérdéseivel, a pártépítéssel és a pártmunkával foglalkoznak. Írói nagy gyakorlattal és tapasztalattal rendelkező pártmunkások. A könyv több mint ötven, eredeti pártdokumentumot, vezető pártszervek által hozott határozatot, irányelvet tartalmaz két fő témakör köré csoportosítva. Az első rész a párt, a pártalapszervek és a pártszervezetek irányító munkájával kapcsolatos írásokat tartalmazza. Néhány, kiragadott fejezet címe: „A vállalati és a szövetkezeti pártszervezetek feladatai a középtávú tervezésben”, „A területi pártbizottságok irányító munkája” ,,A járási pártbizottságok és a megyepolitika.” A második rész az alapszervezeti pártmunka, a propaganda, agitációs és kulturális munka területét öleli fel. Útmutatót ad a községi, hivatali és intézményi pártszervezeteknek az agitációs és ideológiai munka továbbfejlesztéséhez. Több írás foglalkozik a kulturális nevelőmunka, a tájékoztatás kérdéseivel, valamint tömegpolitikai feladatokkal. A X. pártkongresszus kiemelten foglalkozott az alapszervezetek munkájával. Az írások a kongresszus által meghatározott feladatokkal összefüggésben vizsgálják a különböző kérdéseket és nyújtanak hasznos segítséget a gazdasági, politikai és ideológiai élet elvi és módszertani kérdéseinek megoldásához. Családi és társadalmi rendezvények fcézilanwe Az ünnep évezredek óta kísérője az ember életének. Közös az öröm a gyermek születésekor, házasságkötések alkalmával, és közös a bánat, ha meghal valaki. Az utóbbi évtizedben — de különösen az elmúlt években — ugrásszerűen megemelkedett az olyan események száma, amelyet munkahelyek, vállalatok termelőszövetkezetek, iskolák családok méltóképpen kívánnak megünnepelni. A kialakult gyakorlat ellenére még sok esetben nehéz megtalálni azt a formát, amely mindenkinek egyformán tetszik és segít a megfelelő hangulat kialakításában. Ennek elsősorban szervezési okai vannak. Rácz Zoltán könyve másfél évtized alatt negyedik kiadásban jelent meg. A rendkívül igényes mű — megírásához szerzője több szocialista országban is gyűjtött tapasztalatokat — a társadalmi ünnepségek rendezésének elvi és módszertani kérdéseihez nyújt nagy segítséget. Sorra veszi a szervezési feladatokat, a szónoki követelményeket, kész forgatókönyveket ír le, kezdve a névadó ünnepségektől, házasságkötéseken át a nyugdíjas búcsúztatóig. Részletesen foglalkozik olyan ünnepségekkel is, amelyekből még meglehetősen keveset rendeztek; ilyen például a tényleges katonai szolgálatra bevonuló fiatalok búcsúztatása. Számos irodalmi szemelvény, vers, műsorösszeállítás, zeneművek címei is megtalálhatók a kézikönyvben, mely megfelelően szolgálja azt a célt, hogy társadalmi ünnepségeink külsőségekben hangulatosak, ízlésesek legyenek és tartalmukban a kor igényét fejezzék ki. B. Cs. IKER-SIKER A egyetemi évzárókon, a hagyomány szerint a vörösdiplomákat adják át először, így volt ez a Veszprémi Vegyipari Egyetem ez évi diplomaosztó ünnepségén is. Először egy vegyészmérnöknőt szólított dr. Nemecz Ernő rektor, majd a következő nevet mondta: — Sisak Csaba! Magas, szőke fiatalember állt fel az első sorból, és gyors léptekkel ment a rektor elé. Átvette a diplomát és indult vissza a helyére. Néhány méterre volt tőle, amikor a harmadik vörösdiplomást szólították: — Sisak Attila! Magas, szőke fiatalember állt fel az első sorból, a még üres szék mellett. A két tekintet találkozott, alig észrevehető mosoly villant mindkét arcon, Csaba visszaült helyére, pár pillanat múlva, miután átvette a diplomát, ikertestvére, Attila is. ölükben összetett kezük között ott pihen a két kívül is, belül is egyforma oklevél. öt hónap telt el azóta. Most, ahogy ülnek velem szemben az egyetem „legényszállójának” halljában, egyszeriben nem tudom, hogyan kezdjem a beszélgetést. Végül is — mit lehet egy ikerpártól először kérdezni? — ezt kérdezem: — Melyikük az idősebb? — Én, fél órával — válaszol Csaba. — Jó az, hogy ennyire hasonlítanak egymásra? — Is-is. Mi már úgy megszoktuk, hogy az lenne a furcsa, ha nem így lenne. Természetesen azon sem lepődtünk meg soha, ha utánunk fordultak ... Márpedig ez gyakran így volt. — És a felelősek az iskolában? — Értem mire gondol — kapcsolódik a beszélgetésbe az eddig szótlan Attila. — Vagy egyszerre, vagy egymás után felejtettek bennünket. De egyébként sem volt okunk, hogy visszaéljünk hasonlóságunkkal, mert egyformán szorgalmasak voltunk mind a ketten. — A pályaválasztásnál is megvolt az összhang? — Egy ideig nem — mondja Csaba —, mert Attila a zenei pálya felé kacsingatott. Ugyanis mind a ketten tanultunk hangszeren játszani, és abban ő tehetségesebb volt. Aztán negyedikes gimnazista korunkban indultunk az országos középiskolai tanulmányi versenyen kémiából. Attila volt a győztes, de én is elég jól szerepeltem. Úgy látszott, ez az, ahol a legtöbbet tudjuk nyújtani. Ahogy mondani szokás, „egyből" felvették őket az egyetemre. Itt csak egyetlen félévben — mindkettőjüknek egyszerre — volt jelesnél rosszabb az eredményük. És nem véletlenül, mert itt is együtt tanultak. Ennek előnyeiről így vall Attila: — Természetes, hogy nagyon jól ismerjük egymást, ezért keresni sem kellett, hogy melyikünk és miben segítsen a másiknak. Egymás gondolatait is ismerjük, és ez nagyon jól jött például, amikor a laborgyakorlati méréseket végeztük párban. A vörösdiploma feltétele: minden szigorlati jegy és az államvizsga tárgyaiból jeles, valamint az öt év folyamán közepesnél rosszabbat semmiből sem szabad szerezni. Nos, ezt teljesítették. És az sem a véletlen műve, hogy az egyetem elvégzése után mind a ketten „helyben” maradtak, de más minőségben. Csaba a Műszaki Kémiai Kutatóintézetnél, Attila az egyetem petrolkémiai tanszéki kutatócsoportjánál lett tudományos segédmunkatárs. — Az a helyzet — folytatja Attila —, hogy egyikünk sem rendelkezik olyan jó szervezési és irányítókészséggel, ami a gyakorlati életben, egy gyárban szükséges egy mérnöknek. Én egyébként már hallgató koromban, külső munkatársként részt vettem a tanszéken folyó kutatómunkában és felajánlották az állást. Csabának is sikerült a MÜKKI, így továbbra is együtt maradhatunk, igaz, már nem egymás mellett. Csaba a korszerű vegyipari eljárások elméletének kidolgozásával, Attila a homogén katalitikus reakciók tanulmányozásával foglalkozik. De minden problémájukat, amely a munkával kapcsolatos, otthon megbeszélik. Attila szerint ez addig így is lesz, míg jobban bele nem mélyednek és egyikük el nem húz a másiktól a saját területén. A szorosan vett munkaidő kivételével most is, minden lépést közösen tesznek. Az egyetemi évek alatt abbamaradt zenei tanulmányok helyett hanglemezt gyűjtenek és mindketten tagjai az egyetem madrigálkórusának. Együtt járnak haza Szombathelyre szüleiket és húgukat meglátogatni. És ugyancsak együtt jelentek meg két héttel ezelőtt az állami nyelvvizsga bizottság előtt és tettek sikeres vizsgát orosz nyelvből. — Úgy gondoltuk — mondja Csaba —, hogy amíg frissek az ismereteink, gyorsan legyünk túl rajta. Meg egyébként is, mindkettőnknek kötelező a kutatómunkához. Munkahelyeiken arra törekszenek, hogy a megismerkedés után mind a ketten, minél előbb beilleszkedjenek az ottani kollektívákba. Biztos, ezen is túl lesznek hamarosan — sikerrel. Búcsúzás előtt, megint bajban voltam, már ami a kérdést illeti, ezért „salamoni” megoldást választottam. — Hogyan jellemeznék egymást, mi a lényeges különbség kettőjük között? — Attila határozottabb. — Csaba közvetlenebb. — Más semmi? — De van. Attilának valamivel hosszabb a bajusza. — No, és a fél centi magasság meg a két kiló súlyfölény, az neked semmi? És egész beszélgetésünk alatt, először, elnevetik magukat. Komolyságuk is „komolyan” egyforma. Bölcs Csaba Attila és Csaba (Fotó: Borbás János) A pekingi szemüveg Nixon Pekingbe érkezését százmilliók követték a képernyőn, s a világ minden szerkesztőségében kopogtak a telexgépek. A kínai rádió és televízió azonban nem adott róla helyszíni közvetítést, s az órákkal később megjelent Zsenmin Zsipao sem említette meg az eseményt. Világszerte előbb értesültek róla az emberek, mint éppen Kínában. Ezzel a kifejező és jellemző példával kezdi A pekingi szemüveg című könyvét Imre György. Okosan elemző és érdekfeszítő tanulmánya bízvást számíthat népes olvasótáborra. Hiszen nemcsak azok kíváncsiak rá, mi van a kínai nagy fal mögött, milyenek a pekingi politika mozgatórugói, akik általában érdeklődnek külpolitikai problémák iránt. A szerző meggyőzően fejti föl azoknak az ellentmondásoknak a zömét, amelyek eltévelyítették a maoistákat. Történelmi összefüggésekben vizsgálja, miként jutottak például odáig, hogy még a történelmi régmúlt ismertetését is alárendelik a „szuperhatalmakról” szóló elméletüknek a világatlaszukban S e „földrajzi” kiadvány sem riad vissza állami vezetők elleni személyes kirohanásoktól. Durván torzító szemüvegen nézik a világ, s Kína dolgait is a pekingi politikusok. Mao példátlan méretű isten Résének", a diplomácia, a gazdaság, a kultúra sajátosan torz értelmezésének okaira is bőséges és élményszerű magyarázatot kap az olvasó. Imre György zömmel cikkek, nyilatkozatok, tanulmányok alapján marxista igénnyel elemzi a tények és adatok sokaságát. A pekingi szemüveg a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg 18 ezer példányban. R. I. 5 NAPLÓ — 1973. december 6. csütörtök —