Napló, 1974. április (Veszprém, 30. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-02 / 77. szám
A Hejőcsabai Cement Művek részére szállítószalag-burkolatot készít a balatonfűzfői Nitrokémia Ipartelepek VI. gyárrészlege. Az új, nagy szilárdságú műanyagburkolatból hatezer darab szükséges a hat kilométer hosszú szállítószalag befedésére. Ugyanis idegenforgalmilag látogatott területen továbbítja a szállítószalag az alapanyagot. Fontos követelmény a külső megjelenés és a tartósság egyaránt. Eddig kilencszáz burkolólap készült el a Nitrokémiánál és szállításukat hamarosan megkezdik Borsod megyébe. Elszállításra várnak a műanyag burkolólapok a gyárrészleg udvarán. Fotó: Borbás János Földben a tavaszi árpa, j a zab és a borsó Megyeszerte jól halad a mezei munka A tavalyinál nagyobb területen termelnek cukorrépát, burgonyát és szóját — Tovább csökken a zöldségtermő terület — A keszthelyi járás példája Ülést tartott a mezőgazdasági operatív bizottság Idei első ülését tartotta tegnap Veszprémben az időszerű mezőgazdasági munkák összehangolására, szervezésére létrehozott megyei operatív bizottság. A testület munkájában részt vesznek a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok, a tanács járási hivatalainak képviselői, a tsz-szövetségek és a termelő üzemekkel kapcsolatban álló vállalatok megbízottai. A tanácskozáson Kriska János, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője mondott bevezetőt, majd az illetékes szakemberek adtak számot a területükön folyó munkákról, illetve az üzemek anyagi, technikai ellátásáról. Az ülésen elhangzott: a gazdaságokban jól kihasználják a munkának kedvező időjárást. A tavaszi árpa, a zab és a borsó vetését gyakorlatilag befejezték a megyében. Az őszi vetésű növények fejtrágyázásával és gyomirtásával is megyeszerte lendületesen haladnak. A közelmúltban tartott állapotbecslés szerint a növények jól teleltek, megerősödve jutottak a tavaszba. A bizottsági ülésen elmondották, hogy az enyhe időjárás nyomán több mint kéthetes előnyhöz jutottak a gazdaságok. A melegebb fekvésű területeken megkezdték a cukorrépa és a burgonya vetését. Az üzemektől szerzett előzetes adatok szerint megyénk gazdaságai a tavalyinál nagyobb területen termelnek burgonyát, cukorrépát és szóját. Az operatív bizottság nyomatékkal hangsúlyozza, hogy az előzetes tervhez maximális módon ragaszkodni kell, a népgazdaság szükséglete parancsolóan megköveteli nemcsak a termőterület kiterjesztését, hanem a hozamok növelését is. Kedvezőtlen jelenség viszont, hogy a tavalyinál kisebb területen kívánnak zöldséget termelni. A kis- és a nagytermelők tavaly mintegy 1400 hektárról takarítottak be zöldséget, az idei terület 100 hektárnyi csökkenést mutat. Különösen szembetűnő a tsz-ekben tapasztalható területi visszaesés. A közös gazdaságok több mint 100 hektárral kívánják zöldségtermő területüket visszafogni. Az operatív bizottság elmarasztalóan ítélte meg a nem kívánt helyzetet. Az általános összképen felül figyelemre méltó a keszthelyi járási helyzet. A tavalyihoz képest a járás gazdaságai az idén megkétszerezik a cukorrépa, burgonya, zöldség és szójatermő területüket. Az operatív bizottság a tanácsoktól és a tsz-szövetségektől azt kéri, hogy a népgazdaság, így a közellátás számára különösen fontos növények termesztését megkülönböztetett figyelemmel kísérjék. A termesztés anyagi, technikai megalapozottságát érintve sok szó esett a kemikáliákkal és a gépekkel, pótalkatrészekkel való ellátásról. Az idén ugyan a tavalyinál 10 százalékkal több műtrágya áll a gazdaságok rendelkezésére, de az igény ennél is nagyobb, így átmeneti zökkenők tapasztalhatók. A negatív jelenségek sorába tartozik az is, hogy a pótalkatrész-ellátás sem zavartalan, a hiány kivédésére a gazdaságok készletek gyűjtésére kényszerülnek, így jelentős összegeket kötnek le, közben maguk is hozzájárulnak az ellátási zavarokhoz. Szóba került az is, hogy nagyon hiányzik már a csapadék. Az operatív bizottság felhívása: gondos és kiváló minőségű talajmunkával óvják a föld nedvességtartalmát, és ahol csak lehetséges, készüljenek föl, rendezkedjenek be az öntözésre. Ugyancsak elhangzott, hogy a helyi tanácsok gondoskodjanak a művelésre alkalmas területek legteljesebb hasznosításáról, ne maradjon parlagon egyetlen tábla föld sem! A mezőgazdasági termelés túlnyomó részét ugyan a nagyüzemek adják, de nem elhanyagolható a kisegítő gazdaságok árutermelése sem, különösen áll ez a burgonyára, zöldségre és gyümölcsre. Az operatív bizottság az ÁFÉSZ-ek szervezettebb munkáját kéri, hogy ahol csak lehetséges, a fenti árukból helyi termelésből biztosítsák a helyi szükséglet kielégítését. Versenyző borok (Tudósítónktól) A négy megye — Veszprém, Komárom, Fejér és Győr-Sopron — bortermelő vidékét magába foglaló Badacsonyvidéki Pincegazdaságban már korábban megkezdődött az 1971. évi szüret borainak vizsgálata és összehasonlítása. A szakemberek az előző évi termés minőségét igen jónak ítélik meg és bíznak benne, hogy a vállalat borai eredményesen szerepelnek a most kezdődő borversenyeken. " A vállalat 70 borfajtájával — ebből 30 Veszprém megyei — indul a március 28—29-én Budapesten, a borforgalmi vállalatok iparági borversenyén. Húsvét után részt vesznek Badacsonylábdihegyen a megyei borversenyen, majd június 4. és 8. között, a megyei versenyeken legjobb helyezést elért borok országos versenyén, Balatonfüreden. Elek Miklós A vilonyai juhász monológja Húsz éve vagyok juhász, tömérdek birkát felneveltem e hosszú idő alatt. Választhattam volna más szakmát is, de hát minden állatnál jobban szeretem a birkát. Szelíd is, engedelmes is: birkatürelemmel viseli a sorsát. A nevem: Kovács István, öt éve dolgozom Vilonyán, a balatonkenesei Egyetértés Termelőszövetkezet juhászaként. Korábban, több gazdaságban is megfordultam, mindenütt elégedettek voltak velem. Ide, Vilonyára, a birkatartás miatt jöttem. Másutt csak 12 saját birkát tarthattam, itt húszat. Tartást sem kell fizetnem, legutóbb 8400 forintot kértek az egyik gazdaságban. Bárányokat hizlalok már kezdettől fogva. Most 410 darab béget az akolban, de volt ennél több is, kevesebb is. Rajtuk kívül még 380 anyáról kell gondoskodnom. Ketten dolgozunk az elletőtársammal. Ölegeket, én a benti etetésükről gondoskodom. Egyébként a fizetésem nem rossz. A különféle díjakkal és prémiumokkal együtt megközelíti a havi háromezret. Olyan ez a falka, mint egy nagy család, összeszokott, egyedül nem boldogul. Falkában megy a legelőre, és falkába verődve él az aktokban. Micsoda zene bona van elléskor! Itt is — akárcsak az emberi közösségben — akadnak jók és rosszak is. Van olyan anya — nem is egy —, amelyik üti-veri újszülött bárányát. Ha nem ügyelnék, kiüldözné a világból szegényt. A jó anyák azonban többségben vannak. Dédelgetik, vigyázzák kicsinyeiket. Egyik, másik magához édesgeti az üldözött jószágot is: a sajátjával neveli fel. Ezeket nevezzük mi juhászok dajkaállatnak. De nemcsak az anyáknál, a kisbárányoknál is tapasztalunk elhidegülést. Ezek a barik össze-vissza kóvályognak az akolban: hol az egyik, hol a másik idegen anyától kérnek tejet. Amíg kicsinyek a barik, több gond van velük. A betegeket elkülönítem, nehogy megfertőzzék a többit. Legfontosabb azonban a megelőzés. A barik fülét ezért — ellés után — oltószérummal karcolom be. A bárányhimlő igen veszélyes betegség: egy himlős jószág miatt az egész vagont visszairányítják a határról. Akár hiszi, akár nem, egész nap tudnék róluk beszélni. Amikor az etetőrácsot megrakom takarmánynyal, mind körülöttem legyeskedik. Ugrálnak, fickándoznak örömükben. Csak kukoricadarás tápból megesznek három mázsa körülit naponta. Ezen kívül száraz lucernát is kapnak. A sózólámpákat mindig utánatöltöm. Meszes a talaj, sótlan a takarmány. A szikes, alföldi legelőn tartott birka undorodva néz a sóra, a mieink meg eszik, mint a cukrot. Ezen a tavaszon 400 pecsenyebárányt visznek el tőlünk. Hetenként többször mérem a súlyukat, a 25 kilósokat piros ötössel jelölöm. Ezek között már válogat az olasz kereskedő. Harmincöt kilósig elviszi a javát. Szép pénz, 40 forint kilónként. Amint kiürül egy okos, hamarosan új falka foglalja el. Kétévenként háromszor elletünk, egyszer mesterségesen. Kell az utánpótlás: sok pecsenyebárányt nevelünk. Reggelenként kerékpárral járok át Királyszentistvánról, ahol lakom. Még bírom a pedálozást: 53 éves vagyok. Nyugdíjig nem válok meg a bárányoktól. Ahogy szeretem őket, talán a nyugdíjas évekből is ellopok néhányat, hogy — amíg lehet — közöttük lehessek. Lejegyezte: Nemesbüki András A munkások szavaa vezetés része Hagyományosan, szokás szerint ismét „marathoni” termelési tanácskozás zajlott a múlt csütörtökön délután az ÉPGÉP veszprémi Középgépek Gyárában. A beszámolóban — mint jellemezték — „testhezálló témákat” feszegetett a vezetőség, s így a részvevők egyáltalán nem unatkoztak. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy mintegy 40 hozzászóló tett részletes javaslatot az üzemi bérpolitikai intézkedések megszilárdítására, a vezetési, irányítási hibák kiküszöbölésére, az újítómozgalom fellendítésére, az anyagellátási zavarok megszüntetésére, az idei bérfejlesztés végrehajtására, a kiváló dolgozó kitüntetésre, illetve igazgatói dicséretre, jutalomra érdemesek névsorának kiegészítésére, s mondott véleményt az 1973. évi eredményekről, a mostani első negyedévi munkáról, stb. Főként az üzemi kollektívák irányítói, a szocialista brigádvezetők jeleskedtek, akik egyáltalán nem fukarkodtak a bíráló szavakkal sem. Sajnos, megyénkben nem mindenütt oly sikeresek e tanácskozások, mint az ÉPGÉP-nél. A termelési tanácskozás, az üzemi demokrácia fontos fóruma. Okkal nevezik tanácskozásnak ezeket az összejöveteleket, mert arra hivatottak, hogy a résztvevők megbeszéljék, megvitassák munkájukkal, munkahelyük életével kapcsolatos feladataikat és gondjaikat. Ezekre a tanácskozásokra külön meghívó nélkül minden dolgozó hivatalos. Jelenlétük azonban önmagában kevés: a termelési tanácskozások akkor töltik be hivatásukat, akkor válnak az üzemi demokrácia fórumaivá, ha a munkások élnek tanácskozási jogukkal. Munkásokban és vezetőkben mégis nemegyszer támad kölcsönös elégedetlenség egyegy termelési tanácskozás után. Ezt az érzést a jegyzőkönyvek nem rögzítik, de az emberekben tartós nyoma marad. A sokat emlegetett „öltözői disputák” hiányt pótolnak. Ha a munkások nem találnak önmagukra a termelési tanácskozás beszámolójában, egymás között rögtönöznek újabb értekezletet. Nem véletlen, többnyire azokról a termelési tanácskozásokról mennek el szó nélkül a munkások, ahol a vállalat, az üzem statisztikai adatainak tömege zúdul a nyakukba. Legyenek ezek bár a legpontosabbak, mégis a lényeget födik el. Az üzem gazdaságossági mutatóiról, a gyár értékesítési és nyereségtervéről hallanak, holott őket az foglalkoztatja, hogy akadozva kapják az anyagot, szervezetlen a termelés, vagy éppen hónapok óta nem kaptak választ újítási javaslatukra. Hallgatják a beszámolót, de úgy érzik, egyedül maradnak gondjaikkal. A gyár tevékenységének egésze ilyenkor, negyedévenként is úgy érdekli az embereket mint máskor, saját munkájuk összefüggésében. Kíváncsiak a legfontosabb, legjellemzőbb adatokra, mert azok az általuk elért részeredményeket is tartalmazzák. De azután magukról akarnak hallani. Saját feladataikról, saját gondjaikról, saját életükről. Nemcsak üzemről, hanem műhelyükről, brigádjukról, csoportjukról. Ekkor már a számok felsorolását sem tartják fárasztónak. Amikor saját feladataikról van szó, minden megszemélyesedik. Az a munkás, akinek első hallásra nincs véleménye a gyári bérfejlesztési állomány csoportonkénti felosztásáról, vagy a gazdaságossági kívánalmakról, egyszerre beszédessé válik, ha társai órabéréről, netán saját takarékossági javaslatairól kérdezik. Nem szűklátókörűségből akar saját munkájáról hallani, beszélni, hanem azért, mert ebben ismerősebb. Számára a maga csoportja, műhelye testesíti meg a gyárat. Amikor a termelési tanácskozás beszámolója adós marad a műhely és a gyár azonosságának hangsúlyozásával, a munkások is nehezen találják meg a közös témákat. Ilyenkor szegényedik a tanácskozás az üzemi demokrácia fóruma helyett a különböző munkaruha-problémákat és személyes sérelmeket fölsoroló panasznappá. Az ilyen termelési tanácskozások után a munkásokon kívül is vannak azonban elégedetlenül távozók. A gazdasági vezetők is tudják, hogy sok dolog elintézetlenül maradt. A segítséget hiányolják ők is: a feladatok megvalósítását segítő javaslatokat, őszinte véleményeket. Pedig általában ők maguk tehetnek róla, hogy a tájékoztatót nem követi vita. Pontosabban: a módszer hibás. Mert a hozzászólásokra buzdító fölszólítás, kérés csupán szó marad, ha egy-egy munkahely vezetője nem találja meg a munkások véleményalkotását segítő módszereket. Az üzemi demokrácia érvényesülésében a vezetőknek sokfajta felelősségük van. Kötelezettségeiket rendeletek, munkaköri előírások szabályozzák. De kötelezettségeik nem csak az írott és íratlan szabályok megtartására vonatkoznak. Saját területükön nekik kell elérniük azt is, hogy a munkások meggyőződjenek róla: az üzemrész, a gyár, a vállalat irányításához pontosan az ő személyes tapasztalataikra van szükség. Az apróságnak tűnő javaslatok, kérdések sokaságából erőteljes vonalakkal rajzolódik ki a munkások véleménye. Ezek ismerete nélkülözhetetlen az üzemi demokrácia gyakorlásához, a gazdasági, társadalmi testületek helyes döntéseihez. A vélemények öszszessége adja meg minden munkahelyen azt a társadalmi tapasztalatot, melynek figyelembe vételével a munkások is részt vesznek a vezetésben. »1 _ üzemi demokrácia helyi körülménnyeknek megfelelő, újabb formáit sok helyen keresik. Több gyárban viszont fölismerték: az a legfontosabb, hogyan hasznosítják a már létező fórumokat, milyen módszerekkel teszik tartalmasabbá a termelési tanácskozásokat. Több üzemben a tanácskozások „lebonyolításán” kívül, előkészítésüket is kötelességüknek tartják a vezetők. Tárgyalnak a csoportok, brigádok képviselőivel, előzetesen tájékoztatják őket, kérik beszéljék meg a hallottakat munkatársaikkal. Az „előzetes” értekezletek bizonyítható hasznot hoznak. Mindenki fölkészülten jelenik meg. A tanácskozás anyagának ismeretében érdemben, megfontoltan mondanak véleményt a fölszólalók. A munkások szava így válik a vezetés részévé, így gyakorolják tulajdonosi jogaikat miközben a műhelyekben dolgoznak. Viczián Erzsébet 3 NAPLÓ — 1974. április 2. kedd —