Napló, 1974. július (Veszprém, 30. évfolyam, 152-176. szám)

1974-07-25 / 172. szám

Malomvölgyi csudaságok Ereszkedőben Felsőörsről az erdő borította kis hegyek között rejtező Malomvölgybe, fölcsap az ösvényig az úttö­rőtábor zsivaja. Tagolatlan hangok talán elnyújtott csa­teérve a tábor előtti tisz­tásra, a faházaik irányába tartok. A természetes kerítés felől kerülök be a veszprémi úttörők tá­borába: meredek part szakad a malomvölgyi Sédbe (régebben, míg nem volt víz a táborban, e Sédben mosakodtak, tisztálkodtak a gyerekek). Mint rövidesen kiderül, erre nem csatangol­hatnak a gyerekek, ha leesik a labda, csak felnőtt mehet érte. A hatalmas tisztás másik oldalán sorakozik a húsz fa­ház. A tábor kihaltnak tet­szik, aztán egy újabb dia­dalordítás nyomravezeti. Az ebédlőben tanyáznak a paj­tások. Négy gyerek „sziszifuszi” munkában van, futás köz­ben kanállal hordja odébb a vizet. Aki a legtöbbet gyűjti össze poharában, mert vala­mennyit azért sikerül, az nyeri a versenyt. S közben a rajok egymásba olvadó buz­taikiáltás, vagy más tábori zaj, öröm­kiáltás, vagy ka­caj. Valami nagy játék­ le­het odalenn, ha még a fö­löttünk elhúzó repülőgép dü­börgését is elnyomja. Tiltása: Első! Második! Har­madik! Negyedik! Egymást követik az ügyes­ségi játékok. Csokievés kés­sel, villával, lekvárfal és hát­rakötött kézzel (a nézi ha­marább ér bele...), zsákba­macska, kakasviadal (csak vállal lehet mérkőzni, de a vége a kisregények szabad­fogású birkózása), meg a többi szívderítő gyerekmu­latság. Bankó Csilla („a mi volt tanítványunk” jegyzi meg egy nevelő) ifivezető középiskolás lány a játék­mester, ügyesen irányítja a mókázást. A nyereményeket majd a tábor végén osztják ki. — Rengeteg verseny van, itt nem nyerni, lehetetlen! — állapítja meg a táborvezető Lomnici Gyuláné. A játék befejeztével fel­harsan: „ .. Ha köztünk vagy és jó a kedved, Másoknak is mutasd ezt meg...” S ők aztán nem szégyellik jóked­vüket: tananyagból, nótás séta a Séd-parton, ének- és tánc­tanulás, sportversenyek, rajzpályázat, jelmezbál, mo­zi, s majd a záróünnepély, a tábortűzi műsor. Megannyi hasznos és kellemes időtöltés, tábori csudaság. — Sok a kicsi, ezért néha elég nehéz olyan műsort ki­találni, amelyik mindenkinek tetszik. Dehát minél kisebb korban kezdik a gyerekek a rendszeres táborozást, annál jobb úttörők lesznek. S a tá­bor jó iskolája a közösségi nevelésnek — mondja a tá­­borvez­ető. A NAGY JÁTÉK ÖTSZÖRÖS TÚLJELENTKEZÉS Lomniciné kalauzol a fel­sőörsi pionírtelepen. — 130 gyerekkel jöttünk az 1. számú iskolából, ötször ennyien is jöttek volna, de­hát ennyien férünk el — magyarázza. — Nagyon ara­nyos kis tábori életet élünk. 12 éve járok le, s a nevelő-, gárda is majdnem változat­lan. A szülők bizalommal en­gedik ide a gyerekeket. Halt nevelő és négy ifive­zető mozgatja, irányítja, óv­ja a táborban a gyerekeket. A tábori élet a bizonyság: sikerrel. Bősze Lászlóné gazdasági felelős pedagógus mondja: — Naponta ötször étkez­nek. A reggelihez és a dél­utáni aludttejhez mindennap ötven liter frissen fejt ízle­tes tehéntejet hozunk a fa­luból. Egy őrsi naplót tesznek elém. Bejegyzés az első nap­ról: „Nagy izgalommal ül­tünk be az autóbuszba, amely levitt minket a felső­örsi táborba. Mihelyt ideér­tünk, megvendégeltek ben­nünket.” — Azaz ebédet kaptak ... —• mondja nevetve Bőszéné. — Biztos nagyon ízlett ne­kik: pörkölt rizzsel, uborka­salátával .. . SZIGORÚ REND Kovács Jánosné az első tábori éjszakáról mesél: — Mint mindig, ez a leg­izgalmasabb, de mi már meg­szoktuk. Éjfélig beszélgetnek, csicseregnek, a kisebbek még az édesanyjuk után kíván­koznak. A kis Deák-gyerek­nek borogatást kellett tenni a lábára, mert jobb híján azt találta ki, hogy fáj ... Pedig csak az anyuci hiányzott. So­kan csak a kedvenc baba- ÉS SOK JÁTÉK­ jukkal tudnak elaludni, olyan aranyosak. Amikor es­te ezekkel sétálnak, tudjuk, álmosak, le kell őket fek­tetni. A táborban szigorú rend uralkodik. De a programban annyi a játék, hogy senki sem érezheti túl szorosnak a „gyeplőt”. Kirándulás a Ká­poszta-tetőre, akadályver­seny a Király-forrásnál, szel­lemi vetélkedő az iskolai URAM, ÖN ÖZVEGYASSZONY A tábor főterén körbefog­nak a kíváncsiskodó pajtá­sok. Mindnyájan kitűnően érzik magukat. A hetedikes Orosz Józsi a készülő tábor­tűzi műsorról számol be. — Az egyik számunkban „címekkel” tréfáljuk meg egymást. A 14-es faház la­kói: Szikrázó lányok (csinos, s magukra mind többet adó hatodikos lányokról van szó) a tábor bonvivánja. Antal Béla: Uram, ön özvegyasz­­szony lesz... Lomnici tanár­néni: Csárdászkirálynő, Kol­­tai tanárnő: Dr. Mabuse ezer szeme (mert mindent észre­vesz), Kovács tanárnéni: Folytassa doktor (a tábor egészségügyijeként sok-sok kellemetlenkedő kullancsot ugrasztott már meg benzin­nel) ... Egy kis elsős kerül kö­zénk. Melléhez szorítja Ka­­cor királyát és Bobiját (a macskát és a kutyát). Bor­bély Árpád különösebb biz­tatás nélkül is előáll legfőbb gondjával: — A macskát egy éjjel el­lopták. Sokszor kiviszik az udvarra, azt mondják a gye­rekek, „a hülye macska, a hülye kutya az udvarra va­ló” — s hogy jól beolvasott, odábbáll egy házzal. Lakos Magdi, volt nyolca­dikos tanuló, így vall a fel­sőörsi táborról: — Amikor először voltam itt, még sátrak voltak. Min­den évben egyformán jó a tábor. Nem unatkozunk, min­dig van mit csinálni. Az én legnagyobb felsőörsi élmé­nyem: a természet. Porciózzák az ebédet. A felsőörsi levegő megteszi a magáét, néhány perc múlva már a második repetáért áll­nak sorba. Sarusi Mihály Tíz évvel ezelőtt, 1964- ben alakult meg a zirci ÁFÉSZ újítóköre. A kis kol­lektíva munkájának ered­ménye, hogy eddig 23 ötletü­ket, újításukat valósították meg a szövetkezetben. A 14 lelkes újító a szövetkezet építőbrigádjában dolgozik, s ésszerű megoldásaikért mint­egy 30 ezer forint újítási dí­jat kaptak.­­Az újítókor ötlete alapján a szövetkezet az utóbbi tíz évben épített, vagy átalakí­tott üzleteiben, vendéglátó egységeiben a belső festés helyett színes farostlemez­burkolást készítettek. Ez a burkolat esztétikailag rend­kívül mutatós, de jó hang és hőszigetelő is. Legnagyobb előnye pedig az, hogy köny­­nyen tisztítható, akár ha­vonta lemosható, s az üzle­teket évtizedekig nem kell festetni. A zsetonrendszer beveze­tésével leegyszerűsítették a vásárlási visszatérítés admi­nisztrációját. Korábban a szövetkezeti tagok vásárlás­kor magukkal vitték a vásár­lási könyvüket, hogy a boltos beírhassa a vásárolt áruk értékét. Az üzletvezetők évente 3000 könyvet állítot­tak ki és csaknem 600 ezer tételt jegyeztek be. Ez a munka egy embernek 210 napi elfoglaltságot jelentett. Az újítókör javaslata alap­ján a szövetkezet különböző címletű műanyagzsetonokat készíttetett, s a vásárolt ösz­­szegnek megfelelően ezt kap­ják a vásárlók. Év végén az összegyűjtött zsetonokból már könnyű kiszámítani, hogy mennyi visszatérítést kap a vásárló. Az asztalosműhely egyik körfűrészére praktikus vé­dőlemezt készítettek az újí­tókor tagjai. Az átlátszó műanyagból készült lemez könnyebbé és főleg veszély­telenné teszi a munkát. Jól bevált a zirci cipőboltban a lábmérő állvány. Az ötletes szerkezet pillanatok alatt bemutatja, hogy a vásárlónak milyen méretű cipőre van szüksége. A gazdaságos és hasznos újítások tucatját lehetne még felsorolni. Említésre méltó például a hűtőkamrák gazdaságos kihasználására tett javaslat, vagy a fagy­laltpult belső rozsdamentesí­tésének megoldása. A zirci ÁFÉSZ lelkes újítóinak cél­ja azonban minden esetben ugyanaz: segíteni a szövetke­zeti tagok, dolgozók munká­ját, a lakosság jobb ellátását. Vida András képriportja Hányas cipő is kell? A lábmérő állvány a vevők és elárusítók kényelmét egyaránt szolgálja Az ízléses farostlemezzel ellátott bakonybéli étterem. (Fent) A tagsági igazolvány felmutatása után zsetont kapnak a szövetkezeti bolt vásárlói. (Lent) Veszprémbe látogattak a zánkai nemzetközi tábor vezetői A vasárnap Zánkán megnyílt „Béke és Barátság” nem­zetközi tábor gyermekdelegációinak képviselői szerdán Veszprémbe látogattak. Délelőtt városnéző sétán ismerkedtek a megyeszékhely nevezetességeivel, ma­jd 11 órakor a Ba­kony Művek KISZ-bizottságán fogadta őket Vidosa Károly, a megyei KISZ-bizottság titkára, Szajkó Mihály, a városi és Gyimesi Károly, a nagyüzemi KISZ-bizottság titkára. A dele­gációk vezetői tájékoztatást kaptak a nagyüzem munkájá­ról és az ifjúsági szervezet tevékenységéről. Délután a megyei pártbizottságon Rostási József, a me­gyei párt-végrehajtó bizottság tagja fogadta a nemzetközi de­legációt és adott tájékoztatót a megye gazdasági, társadalmi és politikai életéről. Iskolát építenek társadalmi összefogással Pécs külvárosában, a Sza­bolcsi Bányatelepen új álta­lános iskola épül tíz üzem, vállalat, intézmény összefo­gásával. Ez lesz Pécs első, társadalmi munkával létre­hozott iskolája. A zömmel bányász- és munkáslakta te­lep hetvenesztendős iskolá­jában igen mostoha körül­mények között folyt a taní­tás. A növendékek 99 szá­zaléka fizikai dolgozók gyer­meke, felerészben úgyneve­zett hátrányos helyzetű ta­nuló. A korszerűtlen iskolát nem volt érdemes felújítani, a vá­rosi tanács úgy határozott tehát: új általános iskolát kell építeni Pécsszabolcson, hogy legalább az oktatási kö­rülményeket tekintve ne le­gyen hátrányos helyzetben a több mint négyszáz bányate­lepi kisdiák. A beruházás költségeiből azonban még körülbelül másfél millió fo­rint hiányzott, de a munkás­körzet üzemei és intézményei vállalták, hogy 15 000 óra társadalmi munkával pótol­ják a hiányzó összeget. Se­gítenek a szülők, a nevelők és a tanulók is. Új magyar tévéjátékok a képernyőn A következő hónapok te­levíziós programjában szá­mos magyar szerző műve kerül a képernyőre. Ezek között elsősorban Bródy Sándor A medikus című drámájának adaptációja ér­demel figyelmet, amelyet Ádám Ottó rendez. A játék középpontjában egy fiatal orvostanhallgató sorsa és szerelme áll. A címszerepet Paudits Béla alakítja. Sarkadi Imre Hannibál­­drámája töredékként ma­radt fenn kéziratban. Most Siklós Olga dolgozta át a televízió számára az eddig sehol meg nem jelentetett művet, amely a háború és béke kérdéseit boncolgatta mához szóló aktuális tanul­ságokkal. Szendrey Júlia életét kí­séri végig Mátis Lívia és Mészáros Márta Szeptember végén című műve. Ebben azt az érzékeny, nem min­dennapi adottságokkal ren­delkező fiatalasszonyt állít­­ják elénk, akinek alapvető élménye a forradalom és a nagy költővel élt szerelme volt és,maradt. A főszerep­lők: Venczel Vera. Győry Emil. Kútvölgyi Erzsébet. Keres Emil. Hubay Miklós Római kar­neválja egy hajdani prima­donnáról szól, aki jelenleg páholynyíjtogató öreffasz­­szony. A játékban Tolnay Klárit, Gellei Kornélt, Gá­bor Miklóst és Tomanek Nándort láthatjuk. Paraszt­fiú a főhőse Végh Antal Állványokon című játéká­nak, amely egy városba ke­rült fiatalember drámáját követi nyomon. Reményét vesztett fiatal lányról szól Rákosy Gergely Tigrisugrás című tévéjáté­ka. A főszereplő lány úgy véli, nincs semmilyen kü­lönleges képessége, amivel kiemelkedhetne a „szürke­ségből”. Egy szerencsés ta­lálkozás, egy új szerelem döbbenti rá: a boldogság forrása a hittel végzett mun­ka. A szereplők: Kútvölgyi Erzsébet, Harsányi Gábor, Lukács Sándor, Avar István, Tábori Nóra. A kultúra és a vandálok A­lig egy hónapja, hogy nagy-nagy örömmel birtokba vettük — nemcsak mi, fürediek, de az egész megye, az ország lakossága, sőt a világ min­den részéből ideérkező üdü­lők — a gyönyörű füredi szabadtéri színpadot. A nyitó rendezvényen nemcsak Fe­­rencsik csodálatos koncert­jét. Bánffy György lélek­emelő szavalatát csodáltuk meg, de a régi kultúrákra emlékeztető anfiterátrum­­szerű kiképzést, a minde­nünnen nagyszerűen látható színpadot a jó világítást és még ezernyi apróságot is. Alig egy hónapja ennek — s most arról jön a hír, hogy vandál pusztítók foglalatos­­tól tépték ki helyükről a 2000 wattos égőket. Nem, nem azért, hogy felhasznál­ják azokat, hanem hogy a zenekari árok betonjához csapkodják, összetörjék — egyszerűen azért, hogy rom­boljanak. Ha az időjárás nem teszi lehetetlenné a va­sárnap estére­ tervezett mű­sor megtartását, akkor va­lószínűleg emiatt kellett vol­na elhalasztani. A dologban talán nem is a több ezer forintos kár a legbosszantóbb. Sokkal in­kább az, hogy a kultúra annyi szerv összefogásával épített — az ember belső épülése érdekében létreho­zott — otthonában is tanyát vert egy szikrányi barbár­ság. Hogy a tóparti évszá­zados kultúra nagy­ szelle­mei önmagukban nem ké­pesek megvédeni ezt az ott­hont, hogy pár száz méterre Csokonai, Jókai, Ady em­léktáblájától csak rendőr, drótkerítés óvhatja­ meg a múzsák tanyáját. Hogy az ilyen létesítmények kisugár­zó ereje még nem jut el minden sötét sarokba. Pedig rendőr, szögesdrót csak átmenetileg védheti meg a kultúrát. Neki magá­nak kell megvédenie önma­gát, hogy a könyvégetést is a könyvekből áradó tudás szüntette meg a világ n­agy részén. S minél több a könyv, annál kevesebbet égetnek. Még több színpad, iskola kell ház , falak, zárt ajtók nélkül. Akkor is, ha még itt-ott ablakcsörömpö­­lést pusztításra valló zajokat hallunk, ilyen nyomokat láthatunk. Igazi eredményt csak így érhetünk el. Persze egy ideig azért nem árt, ha a vandálokat illő óvatossággal engedjük érté­keink közelébe Cz. J. NAPLÓ — 1974. július 25. csütörtök —5

Next