Napló, 1974. november (Veszprém, 30. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-01 / 256. szám
Hatalmas, korrupcióellenes tüntetés színhelye volt a délvietnami főváros, Saigon. A rendőrség számos parlamenti képviselőt és haladó újságírót letartóztatott (Telefoto — AP—MTI—RS) 2 — NAPLÓ — 1974. november 1. péntek — Helmut Schmidt elutazott a Szovjetunióból Helmut Schmidt, az NSZK kancellárja csütörtökön befejezte szovjetunióbeli látogatását. . . • . • A nap folyamán a kancellár, Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter és a kíséret tagjai Kijevből repülőgépen hazautaztak. . . !". •• • ."! !! " Liberalizálás helyett... Fokozódó terror Spanyolországban Napi hírmagyarázatunk A FRANCO-RENDSZER egyedüli alapját alkotó falangista mozgalom megalakításának 41. évfordulója alkalmából rendezett ünnepség ezúttal több volt hagyományos demonstrációnál. Franco államfő és kijelölt utóda, Juan Carlos herceg jelenlétében megtartott gyűlés szónokai szélsőséges kirohanásokkal illették a liberalizálás híveit, követelték a diktatórikus rendszer változatlanságának fenntartását. A falangista akció rácáfolt azokra a feltételezésekre, amelyek szerint Franco államfő a rendszer mélyülő válságából a folyamatosság céljából az óvatos nyitás, a fokozatos liberalizálás útját választaná. A portugál és a görög belpolitikai változás felbolygatta a spanyol állóvizet is. Madridban az utóbbi hónapokban egyre több szó esett (még kormányszinten is!) a liberalizálás szükségességéről. Arias Navarro kormányfő legutóbb három hete tett ígéretet a nyitás megkezdésére, amelyet maga is „elkerülhetetlennek” nevezett. Kedd óta azonban nyilvánvalónak látszik, hogy a három és fél évtizedes francóizmus merevsége kizárja mindenféle demokratizálás eshetőségét. Madridban ezek után már nem okozott meglepetést, hogy az év eljén alakult s a megfigyelők szerint „mérsékeltnek” minősített Navarro-kormányban is válságra került sor. Menesztették Pio Cabanillas tájékoztatásügyi minisztert, akit a kabinet „liberális” beállítottságú tagjának tartottak. Kétségtelenül szerepe volt abban, hogy a spanyol sajtó a hagyományosnál jóval nagyobb lehetőséget kapott a politikai fejlemények kommentálására. Pio Cabanillas leváltása után néhány órával tiltakozásként benyújtotta lemondását Cabello de Alba pénzügyminiszter is. Általános az a vélemény, hogy a kormányválság a közeli napokban tovább mélyül. A kereszténydemokrata napilap neves hírmagyarázója, Tacito az új fejlemények alapján nem ok nélkül állapíthatta meg hogy Madridban még a megvalósulás előtt „lezárult egy politikai vonal”, s nem fér kétség ahhoz, hogy a liberalizálás reményeit siratta el a lap. A fejlemények pontosan egybevágnak a spanyol haladó erők jóslatával, amelyek kétségbe vonták a Franco-rendszer őszinteségét a demokratizálás iránt. Dolores Ibárruri csütörtöki moszkvai sajtóértekezletén joggal hangsúlyozhatta, hogy a válságba jutott francóizmus végső megoldásként ismét az erőszak fokozásához nyúlt. A belpolitikai erjedést azonban már nem lehet megállítani. Spanyolországban a.. változást követelő erők, amelyek a kommunistáktól kezdve a demokratikus centrumon át még a felvilágosult monarchista köröket is magukban foglalják, két hónapja megalakították a demokratikus juntát, a későbbi ideiglenes kormány csíráját. Plenáris ülés a bécsi haderőcsökkentési konferencián A közép-európai haderőcsökkentési tárgyalások részvevői csütörtökön az osztrák fővárosban megtartották soron következő plenáris ülésüket. Az ülésen felszólalt O. Hlesztov, a szovjet delegáció vezetője, aki a tárgyalásokon a jelen pillanatig kialakult helyzetet elemezte. A szovjet delegáció vezetője előterjesztette a szocialista országok néhány javaslatát azzal a meggondolással, hogy e javaslatok elfogadásával sikerül előbbrevinni a tárgyalások menetét. A javaslatok kezdeti konkrét lépéseket tartalmaznak a közép-európai haderőcsökkentéssel kapcsolatban és számításba veszik a nyugati fél álláspontjának több mozzanatát. Dolores Ibárruri nyilatkozata a spanyol helyzetről Dolores Ibárruri, a Spanyol Kommunista Párt elnöke Drobkával, a Pravda tudósítójával folytatott beszélgetése során kijelentette : „A Spanyolországból érkező hírek azt bizonyítják, hogy fokozódott a Francorezsim terrorja az egyre erősödő demokratikus mozgalommal szemben. A néptömegek, mindenekelőtt pedig a munkásosztály harcának aktivizálódására tömeges letartóztatásokkal, bírósági eljárásokkal, a dolgozók jogai ellen intézett újabb támadásokkal válaszol a diktatúra.” Ilyen körülmények között a megtorlások fokozódása a rezsim gyengesége bizonyítékának tekinthető. A francoizmus válságának elmélyülését elősegítette az európai helyzet fejlődése is — elsősorban a portugáliai és a görögországi diktatórikus rezsim bukása. Szélesednek a szovjet—nyugatnémet gazdasági kapcsolatok A Szovjetunió kormánya és a Német Szövetségi Köztársaság kormánya között létrejött megállapodás, amelyet szerdán írt alá Moszkvában egyrészről Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere, másrészről Helmut Schmidt nyugatnémet szövetségi kancellár és Hans- Dietrich Genscher alkancellár és külügyminiszter, kimondja: a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság a jövőben is fejleszti és tovább szélesíti az együttműködést gazdasági, ipari és műszaki területeken. A megállapodás előirányozza az ipari kooperáció fejlesztését és az együttműködés kiszélesítését a nyersanyag- és az energiatermelés területén. A két ország szervezeteinek ebben az együttműködésben való részvétele egyebek között szabadalmak, licencek átadását, gép és gépi berendezések szállítását jelentheti. A két állam képviselői évente legkevesebb egy ízben, hol Bonnban, hol Moszkvában találkoznak a megállapodás teljesítésének ellenőrzése céljából. Az 1971 szeptember 3-án megkötött négyoldalú megállapodásnak megfelelően ez a megállapodás a megszabott előírásoknak megfelelően Nyugat-Berlinre is vonatkozik. A megállapodás, amely aláírásának napján lépett hatályba, nem érinti a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság régebben megkötött kétoldalú és sokoldalú szerződéseit és egyezményeit. Megkezdődött a MÚOSZ közgyűlése Csütörtökön a budapesti pártbizottság oktatási igazgatóságának épületében megkezdődött a Magyar Újságírók Országos Szövetségének kétnapos küldöttközgyűlése. Az elnökségben foglalt helyet Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Grósz Károly, az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának vezetője, Várkonyi Péter államtitkár, a kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Katona István, az MSZMP KB tagja, a Népszabadság főszerkesztője, továbbá Barcs Sándor, a MÚOSZ elnöke, Komját Irén, a MÚOSZ alelnöke, Király András, a szövetség főtitkára, Kimmel Emil, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének főtitkára és Vass Imre, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének főtitkára. Részt vett a tanácskozáson Jiri Kubka, a Nemzetközi Újságíró Szervezet főtitkára is. Hollai Imre felszólalt az ENSZ-közgyűlés ciprusi vitájában Az ENSZ-közgyűlés ciprusi vitájában felszólalt csütörtökön Hollai Imre nagykövet, a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ képviseletének vezetője. Többek között elmondta: " A magyar kormány támogatja a ciprusi rendezést célzó szovjet javaslatot, amely a genfi hármasértekezlettel ellentétben biztosíthatja Ciprus függetlenségét és szuverenitását. Az a szilárd véleményünk, hogy a rendezést nem szabad a beláthatatlan jövőre halasztani. Nem engedhető meg, hogy a hidegháború maradék erői ellentámadásba menjenek át a nemzetközi enyhülés erősödő irányzatával szemben. Úgy véljük, hogy a tagállamok túlnyomó többsége támogatja az egyetlen lehetséges megoldást, amely egyaránt hasznos és elfogadható a Ciprusi , Köztársaságban élő népközösségeknek és mindazoknak," akik felelősséget éreznek a szigetország békéjéért, lakosainak jólétéért. Ez pedig nem lehet más, mint az ország területén levő minden külföldi katonai erő kivonása. A Ciprusi Köztársaság egységének, szuverenitásának, el nem kötelezett státuszának biztosítása. Magyar — Fülöp-szigeti külügyminiszteri tárgyalások Budapesten Puja Frigyes külügyminiszter csütörtökön délelőtt a Külügyminisztériumban fogadta dr. Carlos P. Romulót, a Fülöp-szigeti Köztársaság külügyminiszterét, majd megkezdődtek a két külügyminiszter közötti hivatalos tárgyalások. A megbeszéléseken részt vett Rácz Pál külügyminiszter-helyettes, dr. Kós Péter, a Külügyminisztérium főosztályvezetője és dr. Kázmér Zsigmond főosztályvezető-helyettes. A Fülöp-szigeti tárgyaló delegáció tagja Luis Morenco- Salcedo, a Fülöp-szigeti Köztársaság párizsi nagykövete és Felipe Mabilangen nagykövet, a külügyminiszter személyi kabinetfőnöke. Tanácskozott a megyei vízvédelmi bizottság A Pápai Textilgyárban tartotta ülését tegnap a Veszprém megyei vízvédelmi bizottság Szabó Sándornak, a megyei tanács osztályvezetőjének elnökletével. Az első napirendi pontban meghallgatott titkári beszámoló kiemelte, hogy az előző határozatoknak megfelelően — Fejér, Tolna és Veszprém megye tanácsai összehangoltan dolgoznak a vízminőség védelméért. Még ebben az évben megépül a Herendi Porcelángyár szennyvíztisztítója, Peremartonban most mérik fel a környezetvédelem költségigényét, a Bakony Műveket kötelezték elválasztó szennyvízrendszer kialakítására, 1975 és 1977 között megoldódik a megyeszékhely szennyvíztisztításának második üteme. Az OVH vízügy alapjából az utóbbi 4 évben a Nitrokémia 24 millió, a Peremartoni Vegyipari Vállalat 6 millió forintot kapott. Aggodalomra ad okot, hogy egyre nő a véletlenszerű, nagy kárt okozó rendkívüli szennyeződések száma. Megyénkben az idén már 21 ilyen szennyeződést észleltek, amelyek nagy része ipari eredetű. Pápa szennyvíztisztítási helyzetének megtárgyalása után dr. Arany László a KÖJÁL igazgatója ismertette megyénk vízfolyásainak közegészségügyi állapotát. Jasszer Arafat, a PFSZ végrehajtó bizottságának elnöke Rabatban megtartott sajtóértekezletén kijelentette: haladéktalanul megalakítják az ideiglenes palesztin kormányt, mihelyt a rabati csúcstalálkozó döntéseinek nyomán létrejönnek a megfelelő feltételek (Telefoto — AP—MTI—RS) Csúcsértekezlet a palesztin ügy jegyében a Rabatban megtartott 7. arab csúcsértekezlet előzetes kommentárjainak többsége egy dologban értett egyet: abban, hogy a konferencia sikerét az fogja meghatározni, mennyire képesek a résztvevők közös nevezőre jutni a palesztin kérdésben. Nyugaton sok borúlátó jóslat hangzott el arról, hogy a palesztin kérdés áthághatatlan akadálynak fog bizonyulni az arab egység és szolidaritás megszilárdítása felé vezető úton. Nos, ezek a jóslatok nem váltak be, mert a rabati csúcs résztvevői egyhangúan rendkívül pozitív határozatot fogadtak el, amely új perspektívákat nyit a nemzeti jogaik érvényesítéséért küzdő palesztin araboknak. Eszerint valamennyi arab állam (vagyis 20 ország) a Palesztinai felszabadítási szervezetet ismeri el a palesztin nép egyetlen törvényes képviselőjének. A palesztin ál-lamiság csíráját ültette el a rabáti határozat, amikor elismerte a PFSZ jogát, hogy az izraeli megszállás alól felszabadított területeken palesztin fennhatóságot létesítsen. Ez egyben máris időszerűvé teszi az ideiglenes palesztin kormány megalakítását. A határozat elfogadását az tette lehetővé, hogy nem hivatalos megbeszéléssorozat eredményeként előbb sikerült áthidalni azokat a számottevő "nézetkülönbségeket, amelyek a közel-keleti rendezés ügyében Jordánia és PFSZ között fennálltak. Ezek még az 1970. év „fekete szeptemberére” vezethetők vissza. Husszein jordániai király hadserege szörnyű mészárlást rendezett a palesztinok soraiban és felszámolta a gerillák bázisait. S Husszein, akinek alattvalói 60 százalékban palesztin araboknak vallják magukat, azóta is vitatta a PFSZ jogát a palesztinok képviseletére, illetve arra, hogy önállóan vegyen részt a válság rendezésében. Most viszont a jordániai uralkodó, aki nagy mértékben elszigetelődött az arab világon belül, elvben legalább is beadta a derekát, s szinte minden vonatkozásban engedményeket tett a PFSZ-nek. A határozat elfogadásán kívül a hazatérése után elmondott rádióbeszédében is leszögezte, hogy „támogatni fogja a Palesztinai Felszabadítási Szervezetet jövőbeli kötelezettségeinek teljesítésében mind a nemzeti, mind nemzetközi szinten.” Ez így feltétel nélküli behódolásnak is tűnhetne Husszein részéről, de egy s más ez ellen szól. Például az, hogy — bár előre még nem világos, miért — a rabati csúcs palesztin határozatát kezdetitől fogva „kompromisszumos” jelzővel illették Akkor hát, milyen engedményeket tett a PFSZ? A konferencia utolsó napján olyan „folyosói értesülés” röppent fel, hogy a PFSZ hajlandó a jordániai delovádó részeként részt venni a közel-keleti béketárgyalásokkal kapcsolatos genfi konferencián. Ezt azonban azon melegében cáfolta Rabatban a szervezet szóvivője. Csakhogy Husszein ugyanakkor kijelentette: fenntartja véleményét a közel-keleti rendezésre vonatkozó további tárgyalásokat illetően — ez pedig azt jelenti : ragaszkodik ahhoz, hogy a genfi konferencián "legfeljebb közös jordániai— Palesztinai küldöttség vegyen részt. Továbbá ahhoz is, hogy a genfi tárgyalások felújítása előtt jordániai—izraeli viszonylatban is sor kerüljön csapatszétválasztásra. Mindez pedig aligha elfogadható a PFSZ számára. Hogy akkor miért ment bele a két fél ebbe a felemás kompromisszumba? A PFSZ azért, mert Husszein tényleges engedményt tett azzal, hogy elismerte a szervezetet a palesztinok egyedüli képviselőjének, s a felszabadítandó területek fennhatóságok jogát sem vitatta. Ami Husszeint illeti, ő a szembenálló fél (Izrael és Washington) ellenállásában bízva egyezett bele a kompromisszumba. Tudja, hogy az izraeli vezetők egyértelműen leszögezték: csak a csatatéren hajlandók találkozni a PFSZ-szel. Ő tehát „mossa kezeit” és félreállva szemléli, hogyan küzdenek a PFSZ képviselői azért, hogy Izrael tárgyalóasztalhoz üljön velük. Több mint két hónappal ezelőtt, washingtoni írogatásakor Husszein egy amerikai hetilapnak adott nyilatkozatában kijelentette: „Amennyiben az arab országok többsége úgy dönt, hogy a PFSZ-szel fennálló vitánkban e szervezetnek ad igazat, mi magunkévá tesszük a véleményüket. De akkor nem veszünk részt a genfi békekonferencián, mert ha a PFSZ az illetékes a Jordán folyótól nyugatra eső megszállt terület sorsáért, akkor nekünk mi tárgyalnivalónk Genfben?” Kiszivárgott hír szerint a rabati konferencián Burgiba tungnéziai elnök utalt arra, hogy legutóbbi közel-keleti útján Henry Kissinger jelezte: nincs remény a továbblépésre, ha Jordániát kirekesztik a tárgyalásokból. „Dehát nem azért vagyunk itt, hogy Kissinger utasításait hajtsuk végre” — állapította meg Burgiba és a többiekkel együtt megszavazta a palesztin határozatot. E határozatból arra is következtethetünk, hogy az arab országok kissingeri diplomácia szorgalmazta — és Izrael érdekersésrt megfelelő — részleges megoldásokat célzó „kis lépések” útjából kiábrándulva, inkább a genfi békekonferenciára tekintenek, ahol egységesen fellépve és az ott társelnöki szerepet betöltő Szovjetunió erőteljes támogatásával átfogó rendezésre — valamennyi megszállt terület kiürítésére és a palesztin nép nemzeti jogainak elismerésére — szoríthatják Izraelt és washingtoni patrónusát. Pálfi Viktor