Napló, 1975. november (Veszprém, 31. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-22 / 274. szám

Hírek — Éremkiosztással egybekö­tött ünnepélyes évadzáró szak­osztály értekezletét november 26-án, szerdán délután 17 óra­kor Veszprémben az SZMT klubtermében tartja a Bakony Vegyész NB I-es ezüstérmes női kézilabda csapata.­­ A vízilabda BEK és KEK négyes döntőjét a hét végén rendezik meg. A magyar bajnok Vasas a hollandiai Amersfoord­­ban, a kupagyőztes OSC a ju­goszláviai Sibenikben száll vízbe. A Vasas ellenfelei: Par­tizán Belgrád, Canottieri Napoli és a holland De Roben. Az or­vosegyetemistáké : Mladost Zág­ráb, Civita Veccia (olasz) és a holland Neptunus Arnheim.­­A női kézilabda NB I gól­lövő listájának élcsoportja: Né­meth P. Tatabánya 168, Nagy M Csorna 151, Czeglédy Sabaria 138, Takácsné FTC 9­7, Csikné Vasas 121, Tóth M. Pécs 103, Tóth-Harsányi B. BVTC 99, Pé­terné Goldberger 93, Nagy I. Csepel 87, Fleckné Vasas 86, Megyeri Csepel B4, Majorszki Spartacus 77 gólos.­­ A Quebec-i tartományi kor­mánya saját kezelésébe vette a montreáli olimpiai főlétesít­mények — az olimpiai stadion, az úszócsarnok — építésének intézését. A felelős tartományi vezetőket az vezette erre, hogy az előrelátható 600 millió dol­láros veszteséget a lehetőségek­hez képest valamelyest csök­kentsék.­­ Tévesen jelent meg szer­dai lapunkban a Peremarton— Úrkút mérkőzésről szóló tudósí­tás. A mérkőzésen a peremar­­toni Patai szenvedett súlyos sé­rülést Schédl­el történt össze­csapás következtében és patait kellett kórházba szállítani a mérkőzés után. — A, Csepel—Pápai Vasas, NB I-es ifjúsági teke csb. országos döntőjét november 30-án ren­dezik meg Budapesten. SPORT Az aranyérmes pápai tekézők A siker titka röviden: tervszerű fiatalítás, nagysze­rű utánpótlás, jóképességű, egységes felnőtt csapat! Hoz­záértő vezetőség, lelkes kö­zönség, jó technikai feltéte­lek. Mindez együtt eredmé­nyezte a Pápai Vasas teke csapatának NB I-es bajnok­ságát. Röviden érdemes vissza­pillantani a szakosztály, a csapatok ötéves eredményei­re, helyezésére. A piros- kékek 1971-ben az ötödik helyen végeztek, majd rá egy évre bajnokságot nyer­tek. Ezt bronzérmes helye­zés követte, 1974-ben a ne­gyedik helyen kötöttek ki. Az idén aztán megint arany­érem, remek hajrával is­mételték meg a három év előtti bravúrt. A bajnokság befejezése előtt öt—hat hét­tel még négy vetélytársuk volt. Ahogy, fogytak a for­dulók, úgy fogytak az el­lenlábasok. Végül csak a zöld-fehérek reményked­hettek, aztán ők is három ponttal lemaradtak! Bajnokhoz illően a Vasas aratta a legtöbb győzelmet. Labdarúgó nyelven szólva ők adták a legtöbb, s ők kapták a legkevesebb ,,gólt”. NB I-es ifjúsági csapatuk és a megyeiben szereplő tarta­lékgárdájuk az utóbbi öt évben mindig dobogós volt. A tartalékok kétszer nyertek aranyérmet. Az idén követ­hetik a felnőtteket az ifjú­ságiak, ha a Cse­pel elleni döntőn­­ győznek! Jó szakvezetés A szakmai munkát, a szakosztály ügyes-bajos dolgait tapasztalt, hozzá­értő szakvezetők irányítják. Póka János 1973-tól vezető edzője az első csapatnak, előtte Ili éven át egyik leg­eredményesebb játékosa volt a klubnak. Nagy tapasz­talattal rendelkezik Borsits Mátyás szakosztályvezető. Korábban éveken át elnök­ként irányította a Vasast, tíz éven keresztül a kézilab­dázók edzője volt. Helyette­se Antal József két évtize­des eredményes versenyzői múlttal rendelkezik. Az 1972- es bajnokcsapatot edzőként vezette a sikerhez. Az inté­ző, Léránt Csaba tagja volt a három év előtti bajnok­együttesnek.­ ­ Játékosok Tízen szerepeltek az 1975- ös bajnokcsapat színeiben. Varga Miklós 15 éve teké­­zik, 1972-től tagja a piros- kék klubnak. Negyvensze­res magyar válogatott, amelynek jelenleg csapat­­kapitánya. Részt vett világ­­bajnokságon, 1962-ben tag­ja volt a Rába ETO bajnok­­csapatának. Tékán István csapatkapi­tány 1957 óta tekézik. 1959-ben országos ifjúsági bajnokságot nyert, s több­ször ért el dobogós helye­zést. Szerepelt a válogatott­ban. Akár csak most, 1972- ben is erőssége volt az aranyérmes gárdának. Mak­kai Miklós 1962 óta aktív versenyző. Többszörös fel­nőtt és ifjúsági válogatott. 1970-ben országos egyéni bajnokságot nyert. Szerepelt ifjúsági Európa-bajnoksá­­gon. Másodszor NB I-es csapat tagja. Szabó Jenő 16 éve teké­zik. Háromszor volt válo­gatott, egyszer VB-n is részt vett. Három évvel ezelőtt ugyancsak erőssége volt a pápai gárdának. Fodor And­rás 15 éve tekézik Az idén játszott először a piros-ké­keknél. Lóránt Ferenc tíz éve versenyez, nyert or­szágos egyéni területi baj­nokságot. Friss Ernő öt éve játszik a bajnokcsapatban. Léránttal együtt 1972-ben is tagja volt az aranyérmes gárdának. A fiatalok közül Sági Ti­bor négyszeres ifjúsági vá­logatott. A vidék­bajnoksá­gon második, az országoson harmadik helyezést ért el. Szerepelt a Budapesti ifjú­sági Európa-bajnokságon aranyérmet nyert magyar válogatottban. Horváth Jó­zsef kétszeres ifj. válogatott. Horváth Árpád aranyjelvé­nyes ifjúsági sportoló, válo­gatott kerettag. 4 közönség A pápaiak úgy mondják, nem szabad megfeledkezni a közönségükről sem. Ha­zai mérkőzéseiket rendre telt ház előtt játszották, so­kan szorongtak a kis lelátón, s lelkesen buzdították a já­tékosokat. És nemcsak Pá­pán volt így, hanem Szege­den, Pécsett, Miskolcon, s nemegyszer a fővárosban is több volt a pápai, mint a hazai néző. A sorsdöntő cse­peli találkozóra külön autó­busszal kísérték el csapatu­kat a piros—kékek hívei. A maguk eszközeivel a szur­kolók is segítettek az arany­érem megszerzésében. (6.) A piros—kékek bajnokcsapata. Középső sorban balról jobbra: Léránt Csaba intéző, Léránt F., Szabó, Varga, Fodor, Horváth J., Borsits Mátyás szakosztályvezető, Póka János edző. Guggolnak: Friss, Sági, Makkai M. és Tékán István csapatkapitány. (Lukács László felvétele) Szombat-vasárnapi előzetes NB II-es osztályozój­ a mezőlaki röplabdázók A hét végén újabb sport­ágban rendezik meg a me­gyei bajnokok NB II-be ju­tásáért kiírt osztályozóját. Ezúttal a röplabdázók küz­denek három városban a magasabb osztályba jutá­sért. Két megyei bajnokunk, a Mezőlaki TSZ SE férfi és női együttese Székesfe­hérvárott szerepel a novem­ber 22 és 23-i, valamint a visszavágó december 6 és 7-i vetélkedőjén. A férfiak ellenfele a KOMÉP SC, Soproni MAFC, Szhelyi Épí­tők, a nőké a Tatabányai A megyei tájékozódást fu­tó szövetség 63 nyilvántar­tott versenybírójának kül­dött meghívót a hétvégi csopaki, szezont értékelő, munkamegosztó továbbkép­ző értekezletére. A hagyo­mányos találkozót minden évben más területen rende­zik, hogy ezzel is elősegít­sék a helybeli aktívák A pécsi területi harmad­­osztályú csapat­győzelem után a Pápai MÁV három ifjúsági és két serdülő ko­rú versenyzőből álló férfi tőr csapata Budapesten vív­ta az OB II-be jutásért ki­írt osztályozó­ Cement, Pankasz, és a Pé­csi TK. Mezőlak mindkét csapata nagy lelkesedéssel készült a fehérvári mérkőzés sorozat­ra. Az erőviszonyok isme­retlenek, így aztán nehéz az esélyek latolgatása. Saj­nos a mi megyei bajnoksá­gunk színvonala nem a leg­jobb, messze elmarad a ko­rábbi évektől. A tapasztal­tabb városi csapatokkal szemben nehéz dolguk lesz a mezőlaki fiúknak és a lányoknak­ részvételét. A mai csopaki továbbképzőn a szakszövet­ség 1976. évi nagy feladata, a Hungária Kupa nemzet­közi versenysorozat előké­szítése és szervezése lesz a központi téma. Másnap Al­sóörs térségében tájfutnak a résztvevő versenybírók, az idősebbeknek is megfelelő versenypályán. Elsőként a Kecskeméti Dózsát nagy küzdelemben 8:8 (66:58 kapott találat­aránnyal) legyőzték. A má­sodik mérkőzésüket Nyír­egyházával szemben érthe­tetlenül 9:1 arányban el­vesztették. A két forduló után az Alba Regia kettő, a Nyíregyháza egy (nagyará­nyú), a Pápai MÁV egy (mi­nimális), a Kecskemét győ­zelem nélkül állt. A har­madik forduló hozta a nagy meglepetéseket. A Kecske­mét 9:5-re nyert a Nyír­egyháza, míg a pápaiak nagy küzdelemben 9:5-re győztek a fehérváriak ellen. A végeredmény: 1. St. Al­ba Regia 2 (23 csörte gy.), 2. Pápai MÁV (18 csgy.), 3. Nyíregyháza 1, 4. Kecskemét 1 győzelemmel. Az első két helyezett, az Alba Regia és a Pápai MÁV jutott a mai OB II-be. Úttörőolimpia Megyénkben megkezdőd­tek az úttörőolimpia téli te­remsport versenyei. Va­sárnap Veszprémben a V. Dózsa csarnokában bonyo­lítják le a birkózók megyei döntőjét tíz súlycsoportban. Nevezni a helyszínen lehet a fényképes úttörő igazol­vánnyal. A legjobbak jut­nak tovább a tatabányai területi döntőre. Tapolcán hétfőn asztali­­teniszben rendezik meg az úttörő olimpiai járási, váro­si versenyét. Veszprémben hétfőn a városi csapat, ked­den az egyéni döntőt bo­nyolítják le. Tájfutó bírók gyakorló versenye Pápaiak az OB II-ben A hétvégi sportműsor SZOMBATON Kosárlabda. NB II. V. Ikarus —BVTC, Bpest, 15.30. S. Tex­tiles—Pét, Sopron, 17. Női NB III. K. Haladás—Z. Volán II. Keszthely, 17.15. Férfiak: N.­­Olajbányász—Fűzfő, Nagykani­zsa, 15. BVTC II—Szhelyi TK, Veszprém, 16. Röplabda. Férfi, női osztályo­zó az NB II-be jutásért, Szivár, 14. Tájékozódási futás.­­Megyei versenybírók továbbképző érte­­kezlete, Csopak. 10. Rádió-közvetítés NB I-es lab­darúgó mérkőzésekről. M­HO Ki­­adó, 14 és 17. Sporthírek. 20.30. Kossuth­-adó, 18.40 és 22.15. Vívás. II osztályú országos férfi tőrcsapatbajnokság, Bpest.­­ VASÁRNAP Asztalitenisz. Megyei felnőtt férfi és serdülő Tizek-bajnok­­sága, Veszprém, Vegyipari SZK tornaterme, 9. Birkózás. Úttörőolimpia me­gyei döntője, Veszprém, Bajcsy Zs. út. 10. Röplabda. Férfi, női osztályo­zó az NB II-be jutásért, Szivár, 8. Tájékozódási futás. Verseny­bírók gyakorló versenye, Alsó­örs, úttörő tábor, 10. Telesport. Lovas akadályver­seny közvetítése Pardubicéből, 15.45. Sporthírek, 22.50. Sporthírek a rádióban. Kos­­suth-adó, 18.40, 22.10. Petőfi-adó (A vasárnap sportja) 16.30, sporthírek, 19.33. Labdarúgás. (Hivatalos kezdé­si idő 13 óra). NB II. Bp. Vo­lán—Várpalota, Bpest, Pádár (Szabó, Szendrő). NB III. A. Alumínium—Pápai Textiles, Aj­ka, Grubits (hb. Vas m.) PMTE —Ajkai Bányász, Pét, Máttyus (hb. Fejér m.). S. Textilest— Fűzfő, Sopron, Horváth Gy. (hb. Vas m.) Gy. Textiles— Bauxit. Győr, Andorka (hb. Ko­márom m.), Rákóczi SE—BVTC Tata. Nagy (Bodrogi, Félix). NB-s ifj, és tart. NIKE FÁK— Pét. Fűzfő. 11. Fehér (Vajda, Bódis). Tart. 9. Vajda. BVTC— Szív. Videoton. Veszprém, sta­dion. 12. Tobak (Gaál, Farkas I.) Tart. 10. Gaál. Bauxit—Dorog Tapolca. 13. Takács (Szabó J., Horváth J.). Tart. 11. Horváth. V. Bányász—Dunafv. Kohász, 12 Titz (Major, Czeglédi). Tart. 10. Major. Perbál—Ajkai Alu. Az Országos Serdülő Kupa me­gyei döntője. M­KE Fűzfői AK —BVTC, B.Halmádi, 13. Molnár (Polónyi, Gerzsenyi). Labdarúgás. Megyei felnőtt és ifj. V. Vasutas—B.Halmádi, Veszprém, Mártírok útja, Lász­ló (Lontai, Miszori). A. Video­ton—V. Volán, Ajka, Mészáros (Györke, Fehér). K. Haladás— Pápai Vasas, Keszthely, Ho­moki (Mikolasek, Csobor). Z. Dudar—Peremarton, Zirc, Czipp (Farkas II., Nyul). II. Bányász —Tapolca, Úrkút, Szabadkai (Vámos, Pomher). Meresztev SE —Inota, Tapolca, Holecz (Ma­gyar, Tar-Lukács). BDSE— Schönherz SE, Berhida, Klausz (Tölgyesi, Szabó S.) FSK—Sü­meg, Felsőörs, Tóth I. (Nagy J., Nagy Z.) Labdarúgás. Megyei II osz­tály, veszprémi csoport. B.-ke­rtese—Bakony­bél, Elides/. (Fü­­löp). Papkes/1—Nemesvámos, Aradi (Takács). Nagyvázsony— Gorkij SE. Balogh (Méreg). Balatonfőlöskü. Vékás (Kiss). Hajmáskér—BVTC III. Gelencsér (Láncz). B­ Jakab­—Városlőd, Horváth, Monostori. Herend— B.-füred, Valkó (Jakab). Járá­si I osztály. Csetény—B.­szől­­lős, Vajda (Fok). Pápai I. osz­tály. Pápateszér—Bakonykop­­pány. HÉTFŐN Asztalitenisz. Üttörőolimpiai járási, városi döntő, Tapolca, 8.30. Városi csapat döntő, Veszp­rém, Vegyipari SZK, 15. Egyéni döntők, kedden, 16 óra. Pálya —ahol nem szabad hibázni... Ezen a keddi napon is a legutóbbi mérkőzés értékelé­sével kezdődött az edzés. Az öltözőből kihallatszott a nép­­telen folyosóra az edző erő­teljes, mély hangja. Elemzett, korholt, dicsért! Mindenki megkapta a ma­gáét. Szavaihoz a mágneses táblán tologatott, odébbtett bábuk csusszanása, csattaná­­sa volt az „aláfestés”. Szarvas László, a Bauxit­bányász­ NB III-as labdarú­gó szakosztályának vezető­edzője taglalta a tatai Rá­kóczi­ elleni hazai győzelem részleteit... — Az egész „ügy” An­gyalföldön kezdődött. A Béke tér környéke nagy csaták színhelye volt reggel­től estig rúgtuk a labdát. A XIII. kerületi kisegyesü­­letek (Láng, Elektromos, Építők, stb.) remek anyag­ból válogathattak. Elég ha csak néhány nevet mondok:­ Kuharszky, Albert, Káposz­ta, Tichy, Sas, Kaszás, Kal­már, Németh Miki és a töb­biek. Néhány­an sokszoros­­válogatottak, híres labdarú­gók lettek, mások pedig el­tűntek. .. Az akkori gyerekek las­san ifi korba „értek”. Szüle­tési évüknek megfelelően többen bekerültek korosztá­lyuk országos válogatottjába is. Szarvas László ekkor még tartotta a „lépést” ba­rátaival. Úgy tűnt, „sínre került” az élete. Sebes Gusz­táv javaslatára az Újpesti Dózsa keretébe került! A „Tromos” NB II-es csapatá­ból 16 évesen — mint a Könyves Kálmán gimnázium tanulója — olyan öltözőbe jutott, ahol Szusza, Várhidi, Tóth Mihály, Göröcs és Raj­na vetkőzött mellette. — Rengeteget tanultam tőlük! Bármenyire is furcsa, elsősorban az ragadt meg bennem, hogy mennyire akartak segíteni nekünk, fi­atalabbaknak. Biztosak vol­tak tudásukban, nem féltet­ték pozíciójukat! Mint az idősebb testvérek, úgy visel­kedtek velünk szemben. 1959. tavaszán az utolsó előkészületi mérkőzését ját­szotta a magyar ifjúsági vá­logatott, amely az UEFA tornára készült. S a tavasz, amely sok fiatalnak felfelé ívelő pályája kiindulópontja, az Szarvas Lászlónak keser­ves emlék csak: — Achilles-ín szakadás miatt kikerültem e keretből, ahová a helyemre a Bp. Vasas Farkas Jancsija ka­pott meghívást — a Kékesi, Albert, Ihász, belső hármas mellé. Akkor, a gipszben ta­nultam meg, a „focista” csak egészségesen egész em­ber. Határozni kellett! Kell egy olyan támpont, amibe akkor is „belekapaszkodhat” a játékos, amikor már nem számíthat rá az edző. Kato­naként a Petőfibányai Bá­nyász játékosa lett. Ekkor már érlelődött a gondolat: továbbtanulni. — Az első találkozásom a bányával nagyon megfogott! A leszerelés után Nagybá­­tonyba hívtak. Mentem. Ta­nulhattam, sportolhattam! Elvégeztem a bányaipari technikumot. Annak a bá­nyának a felmérője lettem, amely akkor (s ma is!), a legtöbbet termelte a nógrádi üzemek közül. Az alapálló­képességet biztosította a 27 kilométeres nyitott vágat­hossz. A végzetes sérülés okozta „sokk” gyógyulóban volt, eg­zisztenciát teremtett magá­nak. Biztonságban érezhette magát, már nem a labdarú­gástól függött további éle­te, pályája! Újabb három NB I-es év következett.­­A Salgótarjáni Bányász, újabb harc a be­kerülésért. Ekkor már ismét tanult, a következő cél az edzői képesítés volt!­­Majd ismét Nagybátony, a régi barátok között. — Hiába voltunk az él­csoportban az NB 1/B-ben! 1968 a szénbányák visszafej­lesztésének éve, s én már nem akartam „váltani”, megragadott a bánya világa! A szakmám is kötött, meg a becsület is. Kemény, nyílt­szívű embereket ismertem meg a föld „alatt". Néha virtusból is megrakták idő­re szívlapáttal a csillét. A Bauxitbányász akkor került be az NB II-be. A le­hetőség kecsegtető volt, bá­nya és sportolás! Utána pe­dig a család... — Jöttem, s amíg szük­ség mutatkozott, addig ját­szottam, utána pedig az ifi edzője lettem. Akkor jöttem rá, hogy ezen a pályán nem lehet hibázni. Az esztergá­lyos a hibázás után betehet újabb munkadarabot a sa­tuba, de az edző nem! Sa­ját példámon tanultam ezt meg. A focihoz mindenki ért, mint szurkoló! De ez rendkívül kevés ahhoz, hogy játékosok életét, útját fele­lősséggel egyengetni lehes­sen! Ha ezt valaki lelkiis­merettel akarja csinálni, ah­hoz rengeteget kell tudnia... A felismerés eredményez­te, hogy Szarvas László fel­vételizett a TF szakoktatói tanfolyamára. Jelenleg utol­só éves. Most készíti szak­­dolgozatát. — Az elméletben tanulta­kat hasznosítom a gyakor­latban. Én úgy látom, hogy ennek eredményeként — a sok pótolni való ellenére — csapatom lépésről-lépésre javul. Lehet, hogy gyorsabb lett volna az előrelépés, ha bizonyos morális problémá­kat megkerülünk! De az a célom, hogy olyan fiatalo­kat neveljünk, akik ki­egyensúlyozott, boldog em­berek és a sportpályán szer­zett tapasztalatokat és tulaj­donságokat becsülettel tud­ják érvényre juttatni az ak­tív sportolás befejezése után is! Közben a szemerkélő esőben, a gomolygó ködben — kinn a Bauxit salakos pályáját­ — megkezdődött az edzés. Néhány új keret­tag mozgásán bizony lát­szott, hogy a „dózis” egye­lőre m­ég sok. — Mi a követelményrend­szert csak alapnak tekint­jük, hiszen ezt megelőzően végeztünk mi már intenzí­vebb edzéseket is! — mondta, miközben az alapo­san megfiatalodott keret lendületes vágtában teljesí­tette időre a következő két­száz métert. — Ezekkel a­ fi­atalokkal talán sikerül a célkitűzésünket megvalósíta­ni! Olyan csapatot szeret­nénk kialakítani, amely sok örömet szerezne a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat és Ta­polca lakóinak egyaránt. Szarvas Lászlón bizonyára nem fog múlni! (i. e.) NAPLÓ — 1975. november 22. szombat —11

Next