Napló, 1976. március (Veszprém, 32. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-09 / 58. szám
TELEVÍZIÓ „Abbamaradt...” Bosszúsan álltam fel a televíziótól vasárnap este Vészi Endre Inkognitóban Budapesten című tévéfilmje után: megint eltöltöttünk egy órát fölöslegesen , és ez volt az első gondolatom. Az első. Mert azután volt több is. Attól kezdve, hogy Miért kell mindig abbahagyni cselekményt és hogy egyálatalán mi volt ennek a mondanivalója, egészen addig, hogy egy nagyszerű, sokféle igazságot kimondó film volt ez. A sokféle közül a legfontosabb a társadalmi igazság, bár ennek felmutatásában vagy bírálatában nem nagyon gazdag a darab. A főszereplő, az író (Kállai Ferenc személyesíti meg, tőle megszokott hitelességgel) szerint írói kisiklásának oka, hogy pályája kezdején nem fogadták el tőle az igazat, az életből merített valóságot, inkább költött hősöket követeltek. Ha igaz is, amit állít (hiszen most ünnepli 49. születésnapját, tehát úgy 25 éve kezdhetett) ezt nem érezhettem mai megalkuvó magatartását is indoklónak. Éles bírálatot kapott viszont a megalkuvás. Mert szerintem ezt volt a darab alapvető mondanivalója: aki a múltjából akar ma megélni, s babérain pihen, megelégszik az olcsó sikerekkel, a kisebb ellenállás irányába halad meggyőződése ellenére, az végül is minden vonatkozásban magára marad. És ebben a Vészi darabban ezt tette az író. A felesége sem lehetett élettársa, ha egyszer eddig elfogadta „menedzserének”; ez volt a kényelmesebb számára. Ha lázadozott is ellene, nem lázadt. Az őt „ünneplő olvasók között is egyedül maradt. Észre sem vették a nagy „ünneplésben”, ivásban, nótázásban, hogy otthagyta őket. Elszakadt az „anyaföldtől’’ (azt sem tudta, hogy gyerekkori utcáját lebontották, anyjához sem járt, rokonait nem is ismerte meg), elveszítette erejét. Még védi a mítosz, amit első, költött műveivel teremtett — de egy fiatal elől már menekülnie kell, mert érzi, hogy az őszinteségében számonkérné tőle a ma igazságát. És hiába tudja mindezt, a „skatulyából” már nem tud kibújni. A mai téma előtt már (a jelentkező tanár esetében) bezárja az ajtót, nem veszi észre a témát a mellette utazó, neki beszélő munkás konfliktusában, az eltűnő utcában, az éjszaka ott dolgozó építő fiatalokban, és így tovább. Csak anyja tragédiája döbbenti meg. (Anyjáé, aki a fiát szereti, de a fia élete, magatartása, művei idegenek neki.) Anyjából, akit a„inkognitóba” vonulásakor felkeres, valamilyen daganatot kellene kioperálni. (Őt, a fiát, ebbe a „titokba" sem „avatják be”. Valójában ebből is maga zárja ki magát, mint ahogyan a társadalmi valóságból is kiszorul) Az operációt már nem fejezik be. „Abbamaradt" — mondja az ápolónő. És mi már tudjuk további sorsát. És itt a darab is abbamaradt. Ebből sejthetjük az író további sorsát is. Az ő pályája is abbamaradt. Azt a „daganatot” sem lehet már kioperálni, amit ő magában hordott. Ezt gondoltam még a tévéjáték után. Ezt éreztem bentlévőnek. Vagy csak belemagyaráztam? (Cs. I.) Zenei élet Kodály emlékhangverseny Balatonfüreden Kilencedszer rendezték meg a füredi SZOT szanatórium színháztermében Kodály emlékezetére Füred kórusainak a Bem iskola által kezdeményezett pompás seregszemléjét. Ünnepi volt hangulatában, gazdag programjában, felemelő a nagyszámú hallgatóság odaadó lelkesedésével. A Kodály Zoltánra való emlékezés abban fejeződött ki, hogy minden kórus egyegy reprezentatív Kodályművet tűzött műsorára. A produkciók feltűnően magas színvonala, az énekkarok tudásának kiegyenlítettsége például szolgálhat más városok számára. A koncert során kétfajta hangzásképpel találkoztunk: egy erőteljesebb, néha túlzottan harsány, és egy puhább, többféle stílusra alkalmasabb kórushangzással. E kettő találkozásából alakulhatott ki a legideálisabb hangzó anyag. A karvezetők átgondoltan választották ki a műveket, kórusaik életkori és képességbeli sajátosságai alapján. A szerencsés darabválasztás eleve megszabhatja a jó előadás lehetőségét. Régi szabály: könnyebbet jól, mint nehezebbet rosszul. A Bem József Általános Iskola „kicsinyek kórusa’’ egészséges, természetes hangon szólalt meg Bányai Mária majd Horváth Ernő vezényletével. Nagy tetszést arattak Kodály: A juhász című gyermekdalával és Balázs úttörődalaival, amelyekben már önmagukat fejezték ki. A Radnóti Miklós Általános Iskola gyermekkarának kulturált előadása, szép hangzása karvezetőjének, Pauserné Kis Szölgyémi Gabriellának ízlését és muzikalitását dicséri. Legszebb számaik Kodály: Nagyszalontai köszöntője, és a XVI. századi német reneszánsz képviselőjének, Lange-nak Jöjj, kikelet című madrigálja volt. A Bem József Általános Iskola nagykórusa impozáns hangzásanyagával, üzembiztos énekével lepett meg. Meglátszik, hogy már hat osztály ének tagozatú. Horváth Ernő Liszt, Bartók és Kodály műveiből választékos műsort állított össze. A Liszt-mű segítőösztönző zongorakíséretét Vönöczky Géza nyugalmazott konzervatóriumi tanár látta el. Itt jegyzem meg, hogy Balatonfüred egyre bontakozó zenekultúrája, hangversenyélete megérdemelne egy használható zongorát. A kórus legnagyobb közönségsikerét Balázs két orosz népdalának virtuóz előadásával aratta. Jobb hangi összetételével sokat fejlődött tavaly óta a Lóczy Lajos Gimnázium leánykara. Szép műsorösszeállításukban felhangzott Bartók Bolyongása is. Mégis legmeggyőzőbb erővel Ligeti Négy lakodalmi tánca hatott. C. Pileczky Erzsébet vezénylésén látszik az állandó önképzés igénye és perspektívája. Nagyszabású programmal rukkolt ki Balatonfüred Város Vegyeskara. Kiegyensúlyozott szólam- és hangzásarányokkal mutatkozott be. Madrigáljaik közül a legélőbben sikerült Lassus tréfás-játékos Moresca c. műve. Fellépésük második fele : Kodály szép szólóénekkel bemutatott Esti dala, Schönberg nagy előadói teljesítmény jelentő monettája és Bárdos tréfás népdalfeldolgozása, a Patkóéknál. A ritmikailag nehéz, sokrétű záróblokkban C. Pileczky Erzsébet mindvégig biztos dirigensi fölénnyel kezében tartotta együttesét. Iskolaigazgatók, népművelők, pedagógusok és lelkes karvezetők összefogásával teremtette meg Balatonfüred ezt a hatalmas sikerű ifjúsági hangversenyt, és hirdette a meghívó címlapján a költő Sütő Andrással: „Amíg az emberek énekelnek, az emberség kiapadhatatlan.” Zámbó István Szülők figyelmébe: Első osztályosok összeírása szerdán ,csütörtökön Veszprém város Tanács V. B. művelődésügyi osztálya ezúton hívja fel a leendő kisiskolások szülőinek figyelmét, hogy az első osztályosok összeírása a megyeszékhely minden általános iskolájában március 10-én és 11-én, szerdán és csütörtökön lesz, reggel 8—12 és délután 14—18 óra között. Azokat a gyermekeket kell beíratni, akik 1976. szeptember 1-ig betöltik 6. életévüket. Népművészeti napok Pávák, néptáncosok Keszthelyen Vasárnap délután tartották a népművészeti napok megyei sorozatának első területi bemutatóját Keszthelyen. Változatos, gazdag énekes, táncos, zenés folklórhagyományt látott a közönség és a zsűri elnöke a bakonyi népdalok kiváló szakértője és gyűjtője, Békefi Antal). A területi bemutatón az alábbi pávakörök és táncegyüttesek léptek fel: a vonyarcvashegyi kórus (dr. Németh István vezényletével), a barsi pávakör (Farkas Imréné vezetésével), a keszthelyi Nagyváthy szakközépiskola néptáncegyüttese (vezeti dr. Bertalan Zoltán), a cserszegi menyecakekórus (vezeti Vidéki Gyuláné), a tomaji asszonykórus (vezeti Szantor János), a rezi néptánccsoport (vezeti Fodor Iván), a zalaszántói férfi pávakör (vezeti Lábadi Jenő), a keszthelyi Városi Népi Együttes (vezeti dr. Kis Ervin), a sármelléki pávakör (vezeti Bata Mária), a Guzsaj népzenei együttes (vezeti Horváth Ottó), a szentgyörgyvári pávakör (vezeti Decsi Józsefné), a zalaszántói női pávakör (vezeti Bajner Dezsőné), a karmacsi néptánccsoport (vezeti Borda Veronika). Népdalokat énekelt Bereczky Szilárd keszthelyi egyetemista, aki tavaly kapta meg a Népművészet mestere címet, valamint Lenner Ferencné (Bazsi) és Strauss Jánosné (Cserszegtomaj). Két szentgyörgyvári citerás játszott a találkozón: Rácz Ferencné és ifjú Rácz Ferencné. A népművészeti keszthelyi bemutatója napok két szempontból szerzett örömet: egyfelől azért, mert a pávaközi mozgalom életerejét, számbeli gyarapodását jelzi, másfelől pedig azért, hogy gazdag, természetes. Változatos népi ízeket hozott e tájról. Békefi Antal, a szombathelyi tanárképző főiskola tanára a találkozó értékeit summázva hangoztatta, hogy a népi táncok meg a népdalok ősi ízeinek és ritmusainak olyan természetes szépségeivel találkoztunk itt, hogy a színházteremben együtt élt (mintegy azonosult) az előadó és hallgató. Lévén közös gyümölcs mindaz, amit a színpadon látott, hallott. (A találkozó méltatására még visszatérünk tanunkban}. A szakmunkás tudása Aszófőn: Bármilyen sekélyen szántanak is a traktorok az aszófői tsz földjein , kő, murva marad utánuk. A megyei 18 aranykoronás átlaggal szemben itt 11 a földek hektáronkénti értéke. Tavaly párját ritkítóan gazdag terméssel fizetett ezen a vidéken a búza, hektáronként 24 mázsát takarítottak be. A megyei átlag, az alig felfelésülhető veszteség ellenére, 5 mázsával haladta meg az aszófői rekordot. Az érvényes, Balatonudvari és Aszófő egyesülésével kialakult gazdaság továbbra is a megye egyik legkisebb tsz-e. Területe alig valamivel haladja meg az 1100 hektárt. A megyei átlagos üzemnagyság megközelíti az 5 ezer hektárt. A gazdaságot tehát kis terület és roppant mostoha talajadottság jellemzi. Hogyan lehet ilyen feltételek között eredményesen gazdálkodni? Az aszófőiek megtalálták rá a választ. Igazságuk nagyon egyszerű: gyenge a föld — pótold tudással, tervszerűen gyarapított szakismerettel. Nem egy sokszáz taggal dolgozó szövetkezetben, ha mondjuk 30 résztvevő kezd valamilyen tanfolyamon, szinte biztosra vehető, hogy a végén felére morzsolódik a társaság. Aszófőn más a helyzet. Két éve indult egy szőlész szakmunkásokat képző tanfolyam. Huszonnégyen kezdték és a minap ugyanennyien zárták sikerrel, oklevéllel. A két év alatt jóformán ismeretlen volt a hiányzás. Pedig hát a résztvevők napközben kemény fizikai munkát végeztek. És tegyük hozzá: felnőtt fejjel alaposan megszenvedtek a sok-sok új ismeretért. Legszívesebben felsorolnánk valamennyiük nevét, de talán elég, ha annyit mondunk, hogy a résztvevők közül tizennégyen családos asszonyok, tízen javakorabeli férfiak — és már nagyon régen kimaradtak az általános iskolából... (Érdemes felidézni a tanfolyam indulását. Kezdeményező természetesen a tsz volt. A jó ügy nyomban támogatásra talált. A megyei tanács magára vállalta a tanfolyammal járó költségeket, segített a tsz-szövetség, a balatonfüredi kertészeti szakközépiskola és szakmunkásképző igényes szakmai felügyeletről gondoskodott.) A tsz-ben tekintélye van a szakmunkásnak. A gazdaság fő üzemága a szőlészet. A negyven állandó dolgozó közül kilenc gépész képzettségű, a többiek — a huszonnégyekkel együtt — egytől egyik szakmunkások. Csoda-e ennek ismeretében, hogy az említett hitvány talajok ellenére tavaly például hektáronként 89 mázsa szőlőt szüreteltek. Sokkal nagyobb eredmény ez, mint jobb talajon a megyei átlag! A szakmunkásoklevél nemcsak az érintettek körében becses dokumentum, hanem a tsz-vezetők is nagyra tartják. Szóban és a tanfolyam iránti figyelemben is megnyilvánult ez, de másban is. A 2 éves képzési idő alatt a résztvevők havonta 450 forint ösztöndíjat kaptak, és nem utolsó dolog az sem, hogy a szakmunkást 10 százalékos fizetésemelés is megilleti. Nem áldozat ez a tsz részéről, mert a szakmunkás nem az által lesz értékesebb, hogy az oklevelet lobogtatja, hanem szakszerűbb és eredményesebb munkájával rangosítja magát. Az, hogy kevesen vannak , haszonnal is jár. Nagy gazdaságban specializálódik a munka. Aszófőn nem engedhető meg, hogy például a növényvédő gépész csak egy géptípushoz értésen. Így esett meg, hogy a huszonnégyek közül négyen korábban a növényvédő gépész szakmát is kitanulták. Most tehát két területen is szakmunkát végezhetnek. A kis tsz ereje szerint alakítja fejlesztési tervét A szőlészetben az a cél, hogy a magas termést állandósítsák, de azt is eltökélték, hogy 1980-ig további 30 hektár új szőlőt telepítenek. Az oklevelet ugyan fiókba zárhatják, de a tudást állandóan bizonyítaniuk kell. Az eredmények igazolják: képesek a bizonyításra. (t. I.) Kováts Gábor: „Profán Ikon 76” (S. O.) ALKOTÓIFJÚSÁG, 1976 (Tudósítónktól) Az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó művelődési házában a napokban nyitották meg az üzemi fiatalok elmúlt évi alkotásait bemutató kiállítást. A megnyitót élénk érdeklődés előzte meg. Horváth József KISZ-titkár megnyitó beszédében többek között a kiállítás helyezettjeinek iparági sikereiről szólt. Hangsúlyozta, hogy ez a kiállítás hűen bizonyítja viszont, hogy a fiatalok szabad idejüket hasznos alkotó munkával töltik el. A megnyitó után dr. Tóth Béla igazgató 20 ezer forint értékű jutalmat osztott ki. Első helyezést ért el Kováts Gábor alumíniumból készített „Profán Ikon ’76” alkotásával, Stohl Tibor boros kupák, fafaragással, a központi gyártóüzem alkotó közössége szelepülés- és tányércsiszoló gépével, dr. Valló Gáspár pedig „Az ülepítő dorrok tisztazóna rétegvastagsága és Fe20;1 koncentrációjának automatikus mérése” című műszaki tanulmányával. zül A szakmunkástanulók kődíjat kapott Kapuvári Antal, Ughy Nándor, Nagy Lajos, Kaszás Szilveszter, Prosztovics Mihály. A kiállításon a patronált 7. sz. iskola tanulóinak munkáival is találkozhatunk. Közülük Vizmeg Zoltán és Bakonyi Frigyes érte el a legjobb eredményt. Dr. Tóth Béla igazgató átadja a jutalmakat a kiállítás helyezettjeinek Megtakarítás a tanácsi költségvetésben Pápán (Tudósítónktól) ötmillió 731 ezer forint megtakarítás 1975-ben a pápai tanácsi költségvetési szerveknél. Körültekintően, a célszerűség és ésszerűség figyelembe vételével készítették el takarékossági intézkedésüket tavaly a pápai tanácsi intézmények. Minden területen messzemenően figyelembe vették a párt és az állami határozatokat, hogy az eddiginél jobban ki tudják használni a pénzügyi lehetőségeket. A beruházások költségeiből 3 millió 462 ezer forint a megtakarítás az eredeti tervvel szemben. Ezeknél az olcsóbb, de a célnak megfelelő — elsősorban hazai — anyagok felhasználása jelentett kevesebb költséget. A tervezési költséget az is csökkentette, hogy egy, már megépült óvoda terveinek felhasználásával építik Vajda Péter lakótelepi óvodát. Az energiaköltség 106 ezer forinttal volt kevesebb, mint a tervezett, az álló- és fogyóeszközök beszerzésére 512 ezer forinttal fordítottak kevesebbet. Mindez azonban nem okozott zavart az intézményeknél sem, mert nem a feladatok elhagyásával, hanem tényleges takarékos gazdálkodással érték el a kitűzött célt. NAPLÓ — 1976. március 9., kedd —3