Napló, 1977. március (Veszprém, 33. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-11 / 59. szám
Tv-jegyzet Történelmi lecke - sok humorral Szerdán este nem éppen kellemes gondolataim voltak a TV kultúrpolitikájáról. Viathatatlan, hogy a két csaorna működtetése elkerülhetetlenné teszi az ütközéseket, s a hallgatónak meg kell tanulnia választani. Azt viszont jól tudja a műsor szerkesztősége, hogy a bizonyos adások iránti elementáris érdeklődés lényegében fel sem veti a választás kérdését. A néző óhaatlanul a kedvenc műsorra kapcsolja a készülékét, ilyen program például a Kék fény, amely a közönség nagyobbik részénél minden mást letarol. Alapvető hiba volt hát Illyés Gyula remek, hol kacagtató, hol szívbemarkoló darabját — „Dániel az övéi között, avagy a mi erős várunk" — a Kék fénnyel ütköztetni. Nagy élménytől fosztották meg ezzel a nézők nagyobbik részét, s éppen azokat, akikben a kultúra iránti érdeklődés nem meghatározó, de főműsorban — ha nincs erős koncurrencia — belevágnak egy színházi közvetítésbe is. Illyés ezúttal derűsebb oldalát mutatta meg. A reformáció—ellenreformáció időszakába helyezte történetét, humorának fő forrása pedig az, hogy hogyan látják a művelt Nyugaton „az ázsiai őserdőt”, „a mongolok járta pusztát” — egyszóval, Magyarországot, illetőleg Erdélyt. A csípések — Illyésnél megszokott módon — a mai állapotokra is hattak. Bizony, nem egyszer eszünkbe jutott mostani hiúnk a világban. A fiatal, Angliában tanuló magyar református pap bejelenti, hogy hazajön: „Penssylvaniába?” — kérdezi az egyik szereplő ijedten. „Transz- Jordániába?” — így a másik. „Transsylvániába” (Erdélybe) — javítja ki őket mosolyogva hősünk. A derű, az ide keveredett angolok bukdácsolása közben Illyés megtalálja a módot a nép, a magyarság gondjainak bemutatására. A műsor a Gyulai Várszínház előadásának felvétele volt, s a TV gárdája nehéz feladatot oldott meg kitűnően. A rendezés igen jól alkalmazkodott az épület adta lehetőségekhez, s ide Veszprémbe is címzett egy kérdést: vajon az évi 3—4 koncerttel kellően kihasználjuk-e gyönyörű várunkat? Cz. A. Ötvenéves a fűzfőgyártelepi iskola Március második felében, a forradalmi ifjúsági napok keretében ünnepli fennállásának ötven éves jubileumát a fűzfőgyártelepi általános iskola. A gyár odatelepítése után hatvan gyerekkel és egyetlen tanítóval kezdődött a tanítás 1926 szeptemberében. Az iskola a gyáré volt, tehát nem az egyházé, mint a korabeliek zöme. Ma 360 gyereket tanít és nevel húsz pedagógus. Az ötvenéves évfordulót bizakodó hangulat jellemzi, hiszen az ötéves tervben felépül Fűzfőgyártelep új modern iskolája. Jelenleg még eredetileg nem oktatási célra készített helyiségekben folyik a tanítás. Az ünnepségre hivatalosak az iskolaalapító egykori diákok. Március 26-án lesz a találkozójuk. Még Brazíliából és az Amerikai Egyesült Államokból is hazajönnek a szépnek ígérkező eseményre. Óraközben Cél, a kosár Finom lesz a mai menü...? Tanítás után tanári felügyelettel ebédelni mennek a gyerekek (Borbás János képriportja) Tévétortúra Televízió-felvétel, kettes stúdió. Díszleten krétával. Veszprém Város Vegyeskara. Megjöttünk, kilenc óra. Átöltözés, feltankolás kólával, szendviccsel. Kicsi stúdió, nagy tömeg. Kórus a dobogón, lézengőitterek tömege a kamerák körül. Operatőrök, díszletmunkások, ki- és berendezők, fő- és alvilágosítók, de ez nem látszik rajtuk. Kusza emberhalmaz, látványos rendetlenség. Egy a kábelt húzza, a másik hatalmas fényszórót cipel, a harmadik ordít valamit a zsinórpadlásra, néhányan igazgatják a berendezést. Időnként mintha furcsa pillantásokat vetnének a dobogón zümmögő énekkarra: ezek mit akarnak? Végre, totálkép a kórusmi a monitoron. A szélen állók nem férnek bele. ..No. .mi hazamegyünk'' — mondják. Persze maradnak. Felvétel. Egyszer, kétszer, ötször. Visszajátsszák. ..Ezt .'Ti0gt-értjuk! — szól ciicsi''emes női hang valahonnan magasból, a rendező Csenterics Ágnesé Örülünk, Zámbó is elégedett. A tömeg változatlan, új arcok is meg-megjelennek. Most a Népszerű Színésznő: csizmában, konttyal, rohanvást. Puszi a rendezőnek, elrohan Népszerű Színész kordöltönyben, néhány fán, tel sóhajt. Új mű. Énekek éneke. 1 play back. A hangfelvételt már megcsináltuk a rádióban, csak tátogni kell. Lezseren készülünk. Népszerű Színésznő vissza, maxiszoknya derékig érő szőke haj, pillekönnyedség. Ő mondja el Salamon király versét, a mű előtt. Gyönyörűen! Utána az ének. Nem is olyan könnyű tátogni. Újra az egészet! Még egyszer! A rendezőnek ötlete támad: egy fiú, egy lány álljon ki a kórusból, ők imitálják a szerelmes párt. Laci a hármas, Kati a kettes kamera elé. Rajtuk a világ szeme. Nehezen viselik. Újabb felvételek. Nehéz az érzelmeket imitálni. Fiatal Rendezőnő részletesen elmagyarázza Lacinak a szerelem lényegét. Mosolyogni, közeledni érzéssel énekelni stb. Laci egyébként vegyészmérnök, felesége most várja, a második gyereket. Katinak valamivel jobban megy a dolog. Gimnazista. Rendező Színésznőhöz. ..Icnkám elmondanád újra?" Mondja, bakizik, újba kezdi. Déli egy óra. ..Ilonkám légy szíves mégegyszer!” „Jaj, várj, valaki igazítsa meg a hajtincsedet! ’ . Megtörtént. Felvették. „Megtartjuk." Sóhaj. Ebédszünet. Két óra. Népszerű Színész mondja a Váci-verset a mű elé. Itt is kap magánszerepet két kórustag. A többi tátog, akár a partravetett halak Fél négy. Ez is megvan. Most jön a java, igaziból kell énekelni. Szokatlan. Rendezőnő nem hisz a zenében, ismét szerepeket oszt. Aztán felvétel rogyásig. Összerogyásig. A mű — Lucus Verbális — csupa ritmusjáték. Erőnk semmi „Mosolyogni!” — jön a szeráfi hang a magasból. Lenn arkangyalok morgolódnak. Most tudjuk: a mosolyhoz erő kell. Nincs. Már csak azok állnak, akik látszanak a képen. A többi éneklés közben is ül, a szünetekben fekszik, a lányok egymás lábát masszírozzák. Hang a tenorban: „Ha a középkorban lett volna tévé, nem kellett volna törnie a fejét az inkvizíciónak újabb krikzások kiötlésére!" Az utolsó tételnél tartunk. A karnagy újra a kórus elé áll. Valaki — tréfából persze — széket visz mögötte. Legyen mire lerogynia. Viszszajátszás. ..Megtartjuk”. Zámbó elborzad. ..Dehát ez teljesen rossz!" Aztán végignéz vers seregén, lemondóan legyint. Életében először. *Szent esküvés körülöttem: messze menekülünk a képernyőtől, amikor ez adásba kerül. Fél hat Rendezőnő bejelenti : a művek egyrészét nincs idő felvenni. Talán majd Veszprémben. A kórus fele hazamehet. A többi még muzsikál. Sóhaj Autóbusz. Sötét, csend, alvás. Veszprém, szombat este nyolc óra. Az ablakokban kék fény villódzik. Hazaérünk. Mi is bekapcsoljuk... „ Czingráber János Mozgalom-e az amatőr színjátszás ? RÉGI VITA UTÁN, VESSZŐT... Hiszen pontot sohasem tehetünk hasonló vita után. Sem írásban, sem a mozgalom életében. Az amatőr színjátszás meg-megújuló folyamatossággal írja a maga vitáját, míg élő a mozgalom. Abban egyetértettek az ajkai tanácskozás résztvevői, hogy az amatőr színjátszás elsősorban közművelődési funkciót kell hogy teljesítsen. Persze, ez a szerep az „ÉN” képzésével kezdődik, s a csoportközösség munkáján át jut el a széles közéleti tevékenységig. Az elvesztett közönség Fesztiválokon (Inotán, Alsóörsön, Ajkán) évek óta közönség nélkül játszik minden csoport. Azaz egymás előtt. Igazi fesztiválhangulati sehol, csak a játékosokban. Vannak ugyan együttesek, elsősorban az ajkai és herendi munkás színpadok, melyek megszerezték a maguk közönségét. És ez a követendő. Az eszmecserén kialakult vélemény az: minden amatőr csoportnak ismernie kell a maga közönségét. Annak megfelelően alakítja műsorpolitikáját, játékstílusát, így képes együtt lépni a művelődésben a csoport és közönsége. Többen kérték, hogy a megyében játéklehetőséget biztosítsanak a csoportoknak. Hiszen a mozgalom az „adok és kapok" kettős élményében képes betölteni közművelődési szerepét. Megyénkben mintegy 121 csoportot tartanak nyilván, ezek többsége alkalmi verbuválódás, ünnepségekre, helikonokra. Valójában 21 amatőr színpad van. Tehát nem mondható izmos mozgalomnak a megyei színjátszás. Vannak olyan csoportok is, melyek főleg a minősítésükre készülnek, de nincs színpadi életük. Ez a legrosszabb szemlélet. A mozgalom önismerete Pályázatokkal semmiféle mozgalmat nem lehet „fellőni az égig”, ezek többnyire erőlködéseket szülnek. A folyamatos munka, a játéklehetőség szüli meg a jó előadásokat. Ehhez elsősorban tehetséges, képzett rendezők kellenek. A képzést sokkal alaposabbá, rendszerezettebbé kell tenni, a rendezőik maradjanak fortosabban egy-egy csoport élén. önképzés és önismeret nélkül nincs előrelépés. Ki-ki ásson le saját magához, dobja el a hozott sablonokat, és megtisztult gondolkodással, megtisztult játékkal hasson a közönségre. A rendezők panaszolták, hogy nem megfelelő a műsorajánlás, a szakfelügyelet. Hosszúra nyúlik a rendezők képzése (hároméves). Jó volna fél évbe sűríteni. A Petőfi Színház képviselője említette, hogy az amatőr, rendezőket szívesen látnák a színházi főpróbákon s az azt követő vitákon. Ez is a továbbképzés új lehetősége. A nagy mulasztás A színjátszó rendezőknek kiváló lehetőséget kínált a legjobb együttesekkel való megismerkedésre a veszprémi művelődési központban szervezett Amatőr Színház sorozat. Immár harmadik éve. Az ország legjobb együttesei jöttek Szegedről, Zalaegerszegről, Budapestről meg máshonnan. Sajnos, az amatőr rendezők közül alig néhányan nézték meg őket. Az előadást követő beszélgetésen meg éppenséggel ritkán vettek részt. Miért volt hát ez a kihagyás? Közöny? Időhiány? Kényelmesség? Sokféle magyarázat van rá. Mégis, aki az önképzést, a tapasztalatszerzést komolyan veszi, az mindig talál időt és módot arra, hogy a közeli községekből, városokból bejöjjön az előadásra. Csakhogy az is igaz sok rendező magatartására, amit Karinthy mondott a rossz költőkre: Nem is tudok olvasni, csak írni. Rendezni szintén úgy lehet jól, ha mások előadásából is tudunk „olvasni”. Persze, súgás nélkül. Idén szintén adottak az Amatőr Színház veszprémi előadásai, várjuk a megyei rendezőket. Avassák színjátszói műhellyé. A hamleti kérdés Legyen, vagy ne legyen külön rétegtalálkozó a falusi, városi, illetve a munkás színpadok számára? — ez volt a találkozó egyik kérdése. A javaslat: ne legyen. Az eddigi tapasztalatok rosszak. Helyette területi találkozókat tartanak majd. A másik hasonló kérdés az iskolai színjátszásra vonatkozik. A válasz az: ne csak helikoni években legyen iskolai színjátszás, hanem folyamatosan. Az iskolákban többet kell törődni ezzel a sokszínű közművelődési mozgalommal. A diákszínjátszás szép hagyományait folytatni tartoznak az iskolák. És — mondanám — punktum!, ám azzal kezdtem, a vita e témában befejezetlen. Hát akkor a színjátszó élete a szó ... “ (b. ö.) Mit írnak megyénkről? 1977. február III. rész PARLANDO: S. Horváth Klára: Látogatás I. Veszprém megye zeneiskoláiában (1976. 6. sz.) PARTÉLET: Kovács Imre: Gazdaságpolitikai agitáció a termelőszövetkezetben. (2. sz.) A nagyalásonyi Táncsics Mihály tsz-ről. SZABAD FÖLD: Nagy Péter: öt év sikerei. (I. sz.) Rövid beszámoló a badacsonytomaji „Badacsony- néptánc együttes munkájáról, eddigi eredményeiről. Merly Krisztina: Emlékezés egy házépítő halálára. (9. sz.) Pénzelik Bálintné visszaemlékkezése édesapjára, aki egész életét egy ház építésének áldozta Tapolca. SZERVEZÉSÉS VEZETÉS: Ruttkay Éva: Az ajkai körzet ( fejlesztésének néhány problé- I május. 1970. 3. sz.) SZÖVETKEZET: Gubicza Aranka. R.: Huszon- s egy szövetkezeti bolt Keszthe- Ilyen. (8. sz.) A Veszprém megyei MÉK Vállalat fejlődése, (1977. melléklet) Statisztikai adatokkal. ÚJ TÜKÖR: — keserű : A gyilkos szabad. (6. sz.) Képes riport a Bánk bán veszprémi bemutatójáról. EGYÉB KIADVÁNYOK: A magyar mezőgazdaság, a XIX—XX. században (1849—1949. (Tanulmányok. Irta: Vörös Antal, Für Lajos stb.) Bp. Akad. Kiad. 471. (Agrártörténeti tanulmányok.) Bibliogr. A jegyzetekben a tanulmányok végén. Veszprém megyei adatokkal. Szász János—Szigetvári János: Népi építészetünk nyomában. Bp. 1970. Műszaki Kiadó. 275. 1. Veszprém megyei házakról is. Varga Domonkos: Vizek könyve. (Szociográfia.) Bp. 1971. Szépirodalmi Kiadó, 408. 1. (Magyarország felfedezése.) Veszprém megyei adatokkal. Veszprém megyei honismereti tanulmány el.. (A honismereti mozgalom Veszprém megyei fórum. Kiad. a megyei Honisme- Bizottság megbízásából a TIT megyei szervezete és a Hazafias Népfront megye bizzottsága.) 3. Válogatás és üzemtörténeti pályázatok dolgozataiból. Veszprém, 1976. Veszprém megyei ny. 173. 1. Süttö Gyula: A Pápai Dohánygyár. Rákóczi István: A szentgáli Hunyadi mezőgazdasági termelőszövetkezet története. Szélesi János: Veszprém villamosításának története. Kecskés József: Ugodi mészégetés. Süle Sándor: A kertai Új Élet Termelőszövetkezet története. Németh István: ..Kohen-testvérektől az Ajkai Bányák felszabadulásáig." (Részletek dolgozatokból.) Tóth Dezső: Bibliográfia a kéziratos honismereti, helytörténeti művekről. 3. Zátonyi Ferenc.: Régi épületek Balatonfüreden. . (Fényképek- Bardócz Endre, pék Lajos, Zátonyi Botond.) Pécs, 1976. Mecseki Ércbányászati Váll. ny. 79 . NAPLÓ — 1977. március 11. péntek 5