Napló, 1977. június (Veszprém, 33. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-01 / 127. szám
Takarékosabban az energiával (Tudósítónktól) A Herendi Porcelángyár 1973-ban a népgazdasági és válalati érdeknek megfelelően nagyszabású rekonstrukcióba kezdett, melynek során lényegesen gazdaságosabb és hatékonyabb, energiahordozóra tért át. Évi 800 tonna pb. gázt, 380 tonna kokszot, 3800 tonna tüzelőolajat, valamint kisebb mennyiségű szenet és tűzifát váltott ki földgázzal. A Dupeux és Reichammer típusú porcelánégető kemencék pírról történő átállítása zökkenésmentesen történt. A beruházás költsége 12 millió forint volt, amelynek 50 százaléka bankhitel, 50 százaléka pedig energia-racionalizálási támogatás. A beruházás 1974-ben fejeződött be. Ezt követően gyárunk lakótelepén 1975-ben felépült egy 100 személyes óvoda, amelynek fűtését és melegvízszolgáltatását szintén földgázüzemű kazánokkal, iletve bojlerrel biztosítjuk. TMK részlegünk a szomszédos bölcsődében is a fatüzelésű cserépkályhák helyett központi fűtést alakítottak ki, a szükséges hőenergiát az óvodai kazánok biztosítják, így nemcsak a tüzelés hatékonyabb, gazdaságosabb, hanem a lakótelep levegője is tisztább. Gyárunk műszaki szakemberei továbbra sem tudtak ,,nyugodni”. Ismét energiaracionalizálási pályázatot készítettek és nyújtottak be az OEGH-hoz. Ennek lényege szakaszos üzemű dekorégető alagútkemencék helyett egy darab folyamatos üzemű alagútkemence beépítése. A pályázatot elfogadták. A 4,4 milliós beruházás 50 százalékát ismét energia-racionalizálási támogatásból fedeztük. Várható megtakarítás 550 000 forint évenként. Az alagútkemencében április elején megkezdődött a próbaégetés. A műszaki átadás május 6-án volt. Mindez bizonyítja: az elmúltévekben nemcsak a termelés területén ért el kimagasló eredményeket a Herendi Porcelángyár. Bányai István könnyű dolga van a széntüzeléshez szokott fűtőnek Üzemelés közben az alagútkemence II. L IM I Jl. IT vS i g — sietem az útleveleket! — a rajkai határállomáson szolgálatot teljesítő határőr körbejáratja szemét az Ikarus autóbusz belsejében. Azonosítja a néhány arcot, a kezébe adott útlevelek képeivel. Egy-két pecsételés, rövid vámkezelés, azután indulás. A 15-ös VOLÁN tapolcai üzemegységének különjáratos autóbusza már Szlovákiában „söpör”. Az úticél Moravsky Ján. Itt dolgozik 11 tapolcai Tátra tehergépkocsi. Mit keresnek a Veszprém megyei Tátrák Csehszlovákiában ? Tudja, úgy áll a dolog, hogy Budapesten prágai sonkát előbb kapni mint nálunk. Prágában pedig a magyar szalámihoz jut hozzá könnyebben a vásárló, mint önöknél — kezdi a beszélgetést Frantisek Kocsis, a Doprastav Út- és Hídépítő Vállalat termelési igazgatója. A beszélgetéshez nincs szükség tolmácsra, hiszen remek kiejtéssel fűzi egybe a magyar szavakat. Érzékeltetni próbálja, hogy miért kellett a Doprastavnak 2,1 millió rubeles szerződést kötnie a VOLÁN Tröszttel. — Nem elegendő az építkezéseinkhez a szállítási kapacitásunk — folytatja a termelési igazgató. — Nincs elég Tátra és Skoda teherkocsink, feladatunk viszont bőven van. A pozsony—prágai autósztráda építkezését pártunk határozatának értelmében 1980-ig be kell fejeznünk. A Doprastav üzemeire az útvonal csaknem egyharmad részének építése hárul. A 100 kilométert meghaladó autópálya szakasz földmunkáinál kapunk jelentős segítséget magyar barátainktól, köztük a tapolcai Tátrásoktól. A segítség értékét mutatja az is, hogy a Doprastav vállalat mindent megtesz a magyar tehergépkocsik és vezetői jó munkakörülményeinek megteremtéséhez. Fuvar van bőven. A szlovák rakodógépeken dolgozók minden igyekezetükkel azon vannak, hogy a Tátrák „pörögjenek”, minél több fordulót jegyezhessen fel az oszlopvezető a műszak végén. Keskeny út, sűrű forgalom Pozsonytól Brno irányába Malackyig, 30 kilométeres hosszúságban a kétszer kétsávos autópályán suhanhatnak az autók. Az utazó, ebben a sztrádában, motorizált világunk jelképét fedezheti fel. A jelent, de egy kicsit a jövőt is. Malachy után viszont belecsöppen a „csehszlovák valóságba”. Keskeny, a sűrű forgalomtól ittott töredezett országúton folytathatja útját. A jelzőtábla felirata: Morovsky Ján. A tábla előtt földes bekötőút. Tátra teherkocsi kanyarodik ki az útra. A homokbányában szinte roskadásig rakták a nagy teherbírású autót. A főútvonalon sűrűn találkoznak egymással a nagytestű teherkocsik. A gépkocsivezetők nem kis ügyességére van szükség ahhoz, hogy ne érjenek össze a fülke oldalából kinyúló visszapillantótükrök. A sofőrök szinte megkönnyebbülnek, amikor lekanyarodhatnak a főútvonalról a töltésre. Oda, ahol néhány év múlva az autópálya kettős betonszalagja vezet majd. Itt ugyan nyelhetik a port, de legalább hely van bőven. A töltés egyelőre a Morva partján ér véget. A túlsó parton földgyaluk rendezik a szepet. Maholnap itt épül a folyót átívelő új közúti híd. A vízparttól a töltésen végigtekintőnek ritka látványban van része. A leendő autópálya alapját a látóhatárig kísérheti a szem, mivel kanyar nincs is ezen a szakaszon. A töltésről letekintve apró víztükrök. Lápos, ingoványos talaj mindenfelé. Távolabb kis teljesítményű olajkutak. Olajat rejt a föld belseje Morvaországnak ezen a részén. Olaj van, ivóvíz viszont nem nagyon. Nem véletlen, hogy a magyarok szálláshelyén ládaszám tartják az ásványvizet. Az „ügyeletes" kocsi és a többiek Szálláshely, telephely együtt a falu szélén, közel a szállítani való anyagot adó bányához. Emeletes faépület. Benne kétágyas szobák. Az éjszakás gépkocsivezetők csak ilyenkor, kora délután ébredeznek. A nagy, poros udvar hátsó traktusában van a műhelycsarnok. A szerelők most is dolgoznak. Öles, tekintélyes súlyú alkatrészeket szednek ki, majd javítás után tesznek vissza a „rakoncátlankodó” Tátrába. — Az „ügyeletes” kocsi — mutat a Tátrára Horváth György, szerelő csoportvezető. Aztán saját poénján elmosolyodva hozzáteszi: — Ez a legöregebb járművünk. Hat éve hajtják. Nem csoda, ha sok a gond vele. A többi autó szerencsére még fiatal. A csoportvezető mellett négy szerelő dolgozik. Serényen, talpig olajosan végzik munkájukat. Állandó készenlétben, mivel a meghibásodott kocsikat a lehető leggyorsabban ki kell javítani. S ha nagyobb hiba van, például éjjel, akkor az ügyeletesen kívül a többi szerelő sem sokat alszik. Munka és pihenés (ha van idő rá), ez a heti program. Csak vasárnap van szabad idő. — Ilyenkor szívesen kirándulnánk a környéken. Kár, hogy a Doprastavtól nem kapunk vasárnaponként buszt a túrához. — Bakos Nándor szerelő közös (s nem is jogtalan) óhajukat is felveti, amikor a szabad idő eltöltésének lehetőségeiről beszélünk. Azért busz nélkül is rászánják magukat néha kisebb kiruccanásokra. Ezen kívül marad a rádió és a tvműsor. A televízión viszont nem lehet fogni a magyar adást. Váltás. Délután négy óra. Benépesedik a telephely. A Tátrák sorba megtankolnak. Naponta elfogy a tartálykocsiból csaknem három és fél ezer liter gázolaj. Teli tankkal, a szélvédőket gondosan lemosva adják át a kocsikat a délelőttösök. A „Sándor Lajos” brigád nyugovóra tér. A Kerékjártó Kálmánról elnevezett gépkocsivezető brigád pedig a hétvégi hazautazás előtti utolsó műszakját kezdi meg. Rövid pihenés, azután vissza — Csehszlovenszka paszova kontrola. — A zöld tányérsapkás szlovák katona a „hivatalos” kezdés után tört magyarsággal kéri az útleveleket. A tapolcai buszban vidám, a várakozás miatt kicsit izgatott férfiak nyújtják át a piros fedelű igazolványt. A gyors ellenőrzést örömmel veszik, hiszen most csak egy céljuk van: minél előbb hazaérni. — Rövid a hétvége és jövő hétfőn már jövünk is vissza a következő három hétre — szól ki vidáman Ignácz László gépkocsivezető, a kocsi mellett elhaladó vámőröknek. A busz már itthoni tájak útjain robog. — Az elmúlt két szombaton kommunista műszakot tartottunk mi is. Egyidőben az otthoniakkal. Bizony ránk fér a hétvégi pihenés — állapítja meg Nagy O. József, az egyik brigád vezetője, és ujjával az ülésen alvó társa felé mutat. Az egyenletesen lélegző, fejét a támlára hajtó, behunyt szemű ember ékes bizonyítéka a kijelentés igazának. Laki Pál TAPOLCAIAK A MORVA PARTJÁN Állásfoglalás a lakáshasználatbavételi díj egységes értelmezéséről Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, valamint a Pénzügyminisztérium elvi állásfoglalást adott ki a lakáshasználatbavételi díjról szóló jogszabály egyes rendelkezéseinek egységes értelmezése érdekében. Egyes tanácsok gyakorlatában ugyanis bizonytalanság mutatkozott a tanácsi bérlakásra megállapított lakáshasználatbavételi díjról engedélyezhető szociálpolitikai kedvezmény, valamint a lakás kiürítése ellenében fizetendő pénzbeli térítés megállapításáról. Azokban az esetekben, amikor a tanácsi bérlakás szociálpolitikai kedvezményben részesített bérlőig másik városba vagy községbe költözik, s pénzbeli térítés ellenében a tanács javára lemond bérlakásáról, új lakóhelyén pedig másik tanácsi bérlakást kap, mindig felvetődik a kérdés, hogy az újabb bérlakás kiutalásakor kaphat-e ismét szociálpolitikai kedvezményt a lakáshasználatbavételi díjból. Egyes tanácsok automatikusan ismét megadták a kedvezményt, holott az érvényes jogszabályok kimondják, hogy a tanácsi értékesítésű lakást vásárló, valamint a telepszerű többszintes és egyedi többszintes lakóházat építő vagy vásárló személy részére az építési költségből, illetőleg az eladási árból adható szociálpolitikai kedvezmény ugyanazon gyermekek és más családtagok után csak egy ízben engedélyezhető. E jogalkotási célnak megfelelően kell megítélni a tanácsi bérlakásra megállapított lakáshasználatbavételi díjból, engedélyezett szociálpolitikai kedvezmény ismételt megadását is. Ennél fogva a tanácsi bérlakásnak az a bérlője, aki újabb tanácsi bérlakást kap, csak olyan gyermeke vagy más eltartott családtagja után részesülhet szociálpolitikai kedvezményben, akit az előző kedvezmény megállapításánál még nem vettek figyelembe, mert csak a lakáskiutalást követően született vagy később lett a bérlő eltartott családtagja. Ezt a körülményt természetesen az újabb lakás kiutalása alkalmával megvizsgálja a tanács lakásügyi hatósága, a kedvezmény megítélése után utólag azonban visszafizetés nem rendelhető el, mert a módosítás az állampolgár jóhiszeműen szerzett jogát sértené, ellenkezne az érvényes jogszabályokkal. Az ÉVM és a PM elvi állásfoglalása hangsúlyozza azt a jogszabályt, amelynek alapelve szerint a tanácsi bérlakás bérleti joga is pénzértéket képvisel. Ezért helytelen, jogalap nélküli egyes tanácsi lakásügyi hatóságoknak az az álláspontja, mely szerint a bérleti jogviszonyról a tanács javára lemondó bérlő csak a kiutaláskor ténylegesen befizetett, tehát a szociálpolitikai kedvezménnyel csökkentett lakáshasználatbavételi díjjal azonos összegű térítésre tarthat igényt. A bérleti jog értéke azonos a lakáshasználatbavételi díj összegével. Tehát azt a személyt, aki a tanácsi bérlakásról a lakásügyi hatóság javára lemond és a lakást beköltözhetően, tisztán, rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban átadja, megilleti a bérleti jog értékének megtérítése, s a korábban kapott szociálpolitikai kedvezménnyel nem csökkenthetik a térítés öszszegét. Ennek az alapelvnek megfelelően azt a bérlőt is megilleti — ha a tanács javára lemond bérlakásáról — a lakáshasználatbavételi díj összege, aki 1971. július 1. előtt kapta meg a kiutalást, amikor még nem kellett lakáshasználatbavételi díjat fizetnie. Mikor gazdaságos a juhászat? Megyénk állattenyésztésének legdinamikusabban fejlődő ága a juhászat. Az V. ötéves terv országos programja a tervidőszak alatt az anyaállomány 15 százalékos növelését írja elő, ezzel szemben megyei nagyüzemeinkben 38 százalékos létszámemelkedés várható. Sőt, a juhtársulásban részt vevő gazdaságok még a megyei átlagot is meghaladják fejlesztési törekvéseikben. A juhtenyésztés fejlesztésének külön is jelentőséget ad, hogy a helyi adottságok, természeti feltételek ésszerű kihasználásán alapszik. Megyénk ugyanis több tízezer hektár legelőterülettel rendelkezik. Ugyancsak fontosságát erősíti a tenyésztés eredménye, a vágójuh tetemes valutabevételhez juttatja az országot, míg az ipar igényének megfelelő gyapjú, illetve annak növekedése import kiadásainkat csökkenti. És az ágazatról még egy fontos tudnivaló: az állomány jóformán teljes egészében a nagyüzemek tulajdonában van. Megyénk gazdaságai közül különösen nagy mértékben és gyors ütemben fejleszti juhászatát a devecseri termelőszövetkezet. A gazdaság jelenlegi anyaállománya 9 ezer darab, amit a tervidőszak végére 20 ezerre kíván növelni. Ennek érdekében a következő években, a tervezett ütemnek megfelelően 20 darab, egyenként 500 férőhelyes juhhodályt építenek. Egyszerű, gyorsan felállítható épületeket — saját kivitelezésben. A juhról sokáig felületes megítélés élt még állattenyésztő szakemberek körében is. Nevezetesen az, hogy a juh megél a leghitványabb legelőn is. Lehet, hogy megél, de ma már a tenyésztő gazdaság nem egyszerűen az életben maradást, várja az egyébként valóban szerény, de nem igénytelen állatitól. Várja a kétévenkénti három szaporulatot, a gazdaságosságot biztosító gyors súlygyarapodást, a gyapjú kellő mennyiségét, az ipar által igényelt minőségét. Magyarán szólva: csak ha intenzív tartásba fogják, akkor várható a fentebb említett produktum. A devecseri termelőszövetkezet hatalmas gyepterületeire alapozza juhászatának gyorsított ütemű fejlesztését. Ezért a következő időszakban 3600 hektárnyi terület fűhozamának erőteljes fejlesztését tervezi, miközben új legelőtelepítést végez. A gazdaság erőforrásainak meghatározó részét a juhágazat fejlesztése köti le, amit természetesen csak az állami támogatással valósíthat meg. A tsz eredményes munkáját és terveinek realitását az eddigi teljesítmény hitelesíti: tavaly például 100 anyánként 134 bárányszaporulatot értek el, a gyapjúnyírás átlagsúlya 4,3 kiló, és az is figyelemre méltó, hogy a Sárvári Cukorgyárral közösen — a juhtársulás keretében — hatékony hizlaló, illetve anyajuhtápot kísérleteztek ki. Ugyancsak fontosnak és sikeresnek tartják a keszthelyi agráregyetemmel kialakított sokoldalú együttműködést. Sok gond szegélyezi még a juhtenyésztés fejlesztésének útját. Ilyen például a megfelelő technológia kialakítása, a nemesítés, de nem kisebb feladat a szükséges juhászok, nyírok, szóval a szakmunkások biztosítása sem. Ma már általánosnak mondható az üzemi vezetőknek az a felismerése, hogy bármibe is kezdenek, csak nagyban érdemes csinálni, így igaz. Egyetlen kiegészítéssel: Nagyban és jól, tehát gazdaságosan. Ez vezeti a devecserieket a juhászat dinamikus fejlesztésében. (1. 1.) Megkezdték a szőlők hajtásválogatását a Balatonfelvidéken A Balatonfelvidék történelmi borvidékeinek házikertjeiben megkezdték a szőlők hajtásainak válogatását. A munkák elvégzése az idén különösen fontos a házikertekben a vontatott és kései rügyfakadás miatt. Ezért a tőkéken képződött hajtások közül kiválogatják, majd levágják a tőkefej közepéből előtörőket és meddőket, hogy a további fejlődéshez, valamint a hatékonyabb növényvédelemhez szellősebb lombozatot biztosítsanak. A gondos válogatás különösen előnyös a bakművelésű szőlőkben. A fölösleges hajtások eltávolításával nemcsak optimálissá teszik a tőkék terhelését, hanem javítják a metszés hibáit is. A szakszerű válogatás eredményeként több napfény éri a szőlőt és a fürtök jobban színeződnek, magasabb cukorfokúak lesznek, valamint várhatóan javul a tőke termőképessége is. NAPLÓ — 1977. június 1. szerda —3