Napló, 1977. november (Veszprém, 33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-01 / 257. szám

A siker titka: a rugalmasság aI milliárdos Peremarton Gondolná-e valaki, hogy a péti „óriás” szomszédsá­gában tevékenykedik egy vállalat,­­ amely jelenleg az ország komplex műtrágya termelésének 50 százalékát, szuperfoszfát termelésének egynegyedét, az ipari robba­nóanyagoknak 80 százalé­kát, míg a textilipari segéd­anyagokat teljes egészében egymaga adja. Igen, a Pe­­remartoni Vegyipari Válla­lat kissé észrevétlenül ugyan, de nagyvállalattá vált, s be­lépett a milliárdos üzemek közé. Ez évi termelésének ér­téke megközelíti az 1,4 mil­liárd forintot. Következetes stratégia Az elmúlt években a Pe­­remartoni Vegyipari Vállalat majdnem megkétszerezte termelését. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy időben nekilátott a termék­­szerkezet átalakításához. Új, korszerű termelő berendezé­seket állított munkába, mi­után már a 60-as évek köze­pén üzemeit korszerűsítette, rekonstrukció alá vetette Ezzel együtt beszüntette a gazdaságtalan termékek gyártását. Leállította például a kénsav és a gyújtózsinór üzemeket. Az új, nagytelje­sítményű berendezésekkel pedig áttért a piac által igé­nyelt, korszerűbb műtrágyák és növényvédő szerek előál­lítására. Vagyis tennivalóit egy jól felismerhető követ­kezetes, hosszútávú gazdasá­gi stratégia szerint oldotta meg. Ehhez persze az is kellett, hogy a szükséges beruházá­sokat, műszaki fejlesztéseket tervszerű, kutató-fejlesztő munka előzte meg. Ezért a vállalat rendkívül szoros kapcsolatokat épített ki a különböző kutatóintézetek­kel, elsősorban a NEVIKI- vel. A megfelelő gyártás­­technológiára, annak kiala­kítására is nagy gondot for­dított. Nem hanyagolhatta el természetesen az alapos piackutatást, a megfelelő piaci kapcsolatok kialakítá­sát sem, mindenek előtt a felhasználó gazdaságokkal, hogy az új termékek érté­kesítése se okozzon nagy gondot. De legalább ilyen hangsúlyt kapott a vállalati stratégiában a beruházások, műszaki fejlesztések zavar­talan megoldása. A nyers­foszfát üzem kissé elhúzódó rekonstrukciója után az NPK, az összetett műtrágya üzem igen gyorsan, mind­össze 21 hónap alatt épült meg. Bár a próbaüzemelés­nél is akadtak gondok, nem is kis számban, egyes be­rendezések gyártáshibái, az ismeretlen technológia oko­zott jónéhány vezetőnek,A szakembernek hetes, hóna­pos fejtöréseket, álmatlan éjszakákat, de a tervidőszak közepén már sikerült elérni a teljes kapacitást. A jól átgondolt műszaki fejlesztések, termékváltások beruházások, eredménye­ként az évi átlagos 12 száza­lékos termelésnövekedéssel szemben a vállalati nyereség évenként 27 százalékkal nőtt. Különösen jól sikerült az 1976-os esztendő, de az idei év is bíztató. Mindebben természetesen igen nagy ré­sze volt annak, hogy a lét­szám évente mindössze 2,3 százalékkal emelkedett, vagyis a termelésnövekedés jórészt az élőmunka haté­konyságának javulásából fa­kadt. Szociálpolitikai mintavállalat A nagyütemű fejlesztési feladatoknak nem volt könnyű megnyerni a dolgo­zókat. Különösen azt mintegy 270 embert, akiket a a leállított üzemekből a na­gyobb termelékenységű he­lyekre irányítottak, termé­szetesen a gyárkapun belül. Az élőmunka hatékonyságá­nak növelése érdekében szá­mos intézkedést kellett hoz­ni, amelyek­­ nem mindig ör­vendtek nagy népszerűség­nek. Igaz, csak ideig-óráig, amíg be nem igazolódott he­lyességük, szükségszerűsé­gük, így például szabályoz­ták a ki- és belépést, a mun­kaidőn belüli ügyintézést, az értekezletek, tanfolyamok megtartásának rendjét. A gazdasági egységek számá­ra is előírták ugyanakkor, hogy mennyi badsággal vagy jutalomsza­fizetés nél­küli szabadsággal rendelkez­hetnek. Folyamatosan elem­zik a törtnapi hiányzások okait és a megszüntetésükre hozott intézkedések ellenőr­zéséről sem feledkeznek meg. Mindezek eredménye­ként a múlt évben például a törtnapi hiányzás 20, az igazolatlan hiányzás 13 szá­zalékkal csökkent. A létszámnormák felül­vizsgálatával különböző munkaköröket tudtak össze­Kétségtelenül elégedettek lehetnek hát az eddigi ered­ményekkel Peremartonban. Mégsem azok. Újabb fel­adatok megoldását tűzték ki maguk elé célul, melyeknek jelentősége tán még nagyobb az előzőeknél. A fő stratégiai célkitűzésnek megfelelően, a műtrágyák és növényvédő szerek mennyiségi és minő­ségi növelése ugyanis a je­lenlegi piaci helyzet miatt rendkívüli rugalmasságot, alkalmazkodó képességet kö­vetel meg. A tervidőszak legfontosabb fejlesztése az NPK II. üzem és a szuper­foszfát granuláló nagyberu­házás előkészítése, megvaló­sítása. Ezzel a műtrágya­gyártó kapacitás megkétsze­reződik. A beruházás —• melynek tervezett költsége 1,1 milliárd forint, megvaló­sítási ideje 3 esztendő — előkészítése már megkezdő­dött, ám jóváhagyásának el­húzódása nem kis gondokat okoz. E beruházás nyers­anyagbázisának kialakításá­ban jelentős szerepe van 15 évre szóló nemrég meg­­ kötött magyar—jugoszláv ál­lamközi szerződésnek Nemzetközi egyezményhez, nevezetesen a szovjet—m­a­gyar agrokémiai megállapo­dáshoz igazítva készül fel a vállalat a rézoxiklorid fel­dolgozására is. A növényvé­dőszer gyártás bővítése is jelentős ebben a tervidő­szakban. Konvertálható ex­port árualap bővítő hitel­­szerződést kötött a vállalat vonni, csökkent a paxit­­üzem és a jelentősebb anya­gi rakodást igénylő üzemek élőmunka ráfordítása. Az anyagi ösztönzési rendszert is sikerült mindinkább hatékonyság szolgálatába al­a­kítani. Ma már a fizikaiak 80 százaléka úgynevezett prémiumos időbérben dolgo­zik. A prémium nemcsak a termelési tervek teljesíté­sére, hanem többek között az anyagtakarékosságra ösztönöz. A megfelelő jöve­n­­delempolitika mellett jól szolgálják az élőmunka ,,megfogását” a különböző szociális, kommunális beru­házások, amelyek rendkívül jelentős mértékben javítot­ták­ mind a munkakörülmé­­nyeket mind a dolgozók életkörülményeit. Nem vé­letlen, hogy a Nehézipari Minisztérium a Peremartoni Venvinari Vállalatot szociál­politikai mintavállalattá mi­nősítette, a Magyar Nemzeti Bankkal egy szerves középüzem meg­építésére. Tervezése és építé­se már megkezdődött, vár­hatóan 1979 közepén fejező­dik be. A beruházás mintegy félmillió dollár tőkés expor­tot, 600 ezer dollár import megtakarítást tesz lehetővé. E fejlesztéseknél termé­szetesen a vállalat nem szá­mol újabb munkaerő felvé­telével, hiszen az utánpótlási források már kiapadtak. Az elképzelések szerint 56 mű­szaki dolgozót szervezési in­tézkedésekkel, további száz munkást a még meglévő gazdaságtalan üzemek leállí­tásával biztosítanak A további távlati tervek­ben szereplő permettrágya gyártás bővítése, a most megvalósuló beruházássok­kal együtt érzékletesen ta­núskodik arról, hogy a Pe­remartoni Vegyipari Válla­lat jól felismerve, rugalma­san igyekszik alkalmazkodni a piaci igényekhez, a keres­lethez. E törekvését nagyra értékelte a megyei pártbi­zottság végrehajtó bizottsá­ga is, mely a közelmúltban elemezte a vállalat gazdál­kodását, fejlesztési célkitű­zéseinek megvalósítását. Biz­tatást adott egyúttal az élő­munka hatékonyságának to­vábbi növelésére, a szerve­zési tevékenység erősítésére, s a vállalati távlati fejlesz­tési stratégia immár 1990-ig történő kidolgozására. Andrássy Antal Egyezményekhez igazítva SZOROS HÉTKÖZNAPOK Akik szeretnek játszani A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója előtt mind több szó esik a magyar és a szovjet dolgozók baráti, elvtársi, munkatársi kapcsolatáról, annak erősítéséről. A kölcsönös barátság a hétköznapok tetteiben, az integrációs és kooperációs feladatok, a VAZ-program, a timföldi alumí­nium egyezmény és hasonlók teljesítésében, a közös célok, tennivalók megvalósításában nyilvánul meg, s válik mind­egyre szorosabbá. Írásaink ezekről a szoros hétköznapokról, a barátság és együttműködés „szürke tényeiről” számol­nak be. — Sosem gondoltam volna, hogy egy játékos vetélkedő milyen sok ismerettel bővít­heti tudásomat. Iskolai ta­nulmányaim alatt úgy érez­tem, megtanultam mindazt, ami a sokat emlegetett álta­lános műveltséghez szüksé­ges. Aztán jött ez­ a vetél­kedő, és elképesztően kevés adatot tudtam. Ismét előke­rültek a rég elfelejtett tan­könyvek, lexikonok, verses­kötetek, és különböző tájé­koztató füzetek, hogy méltó­an képviselhessük a brigá­dot­­ a gyárat. Szekeres Ottó, a VIDEO­TON ajkai gyáregységének gyártmányfejlesztési rajzel­lenőre mondta el az imén­tieket. A brigádjuk tagjai­ból alakult csapat sikeresen szerepelt a gyár szakszerve­zeti és KISZ-bizottsága által szervezett „küzdelmes évszá­­zad” címmel meghirdetett vetélkedőn. — Úgy kezdődött az egész — folytatja a fiatal műsza­ki szakember, — hogy brigádok között totó­szelvé­­­­nyeket osztottak szét. Ezek több kérdés­csoportot tartal­maztak, például a vasas cen­tenáriumról, a magyar— szovjet gazdasági—tudomá­nyos és műszaki együttmű­ködésről, valamint a VIDE­OTON történetéről. A totó­­szelvényt elsőre nem sike­rült hiba nélkül kitölteni, de a holtverseny miatti ismét­lés már nekünk kedvezett, így a VIDEOTON Televízió­­gyárak versenyén Ajkát az anyagosztály és a mi brigá­dunkból alakult négy-négy fős csapat képviselte. — Utólag visszagondolva jól jött az a bizonyos holt­verseny. Az ismételt felké­szülés nem maradt ered­ménytelenül — veszi át a szót a csapatkapitány, Tischer Károly, aki a mű­szaki osztály technológusa. A gyáregységi döntőt meg­nyertük, így mi kerültünk a nagyvállalati versenyre. Szé­kesfehérvárott háromszor vehettünk részt közös felké­szülésen, amelyeken filmeket nézhettünk meg a Szovjet­unióról és tájékoztatókat hallgathattunk meg az iro­dalmi és a művészeti alkotá­sokról, művekről. — Ezenkívül a témacso­portokat egymás között fel­osztottuk, így több idő jutott a felkészülésre. Mint csapat­­kapitány igyekeztem vala­mennyi kérdésnek utánanéz­ni, hogy ezzel is­ segítsem társaimat, ha válaszadás közben megakadnak. Egyéb­ként nem volt sok időnk, alig egy hét állt rendelke­zésre a gyári, illetve két nap a vállalati döntő előtt.­­ Az igazi döntőbe azon­ban nem sikerült a győze­lem. „Csak” negyedikek let­tek! — Igen, mert a villámkér­déseken elcsúsztunk — mondja Bónis László csapat­tag, aki gyártmányfejlesztő­ként dolgozik a műszaki osz­tályon. — Az úgy volt, hogy a sors ismét megtréfált ben­nünket, újra holtverseny ala­kult ki. Arra a kérdésre kel­lett „kapásból” válaszolnunk, hogy a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. év­­­fordulója tiszteletére a VI­DEOTON KISZ-bizottsága hány százalékos termelésnö­vekedést vállalt. Mi három százalékra tippeltünk, de „szerencsére” tévedtünk. Azért mondom ezt, mert a plusz egy százalék nagyon sok millió forint termelésnö­vekedéstt jelent a gyárnak, és természetesen a népgaz­daságnak is, így lettünk mi a negyedikek. — Majd legközelebb job­ban sikerül — mondja a ne­gyedik csapattag, Csiza Gi­zella. — Én például tavaly végeztem Pécsett a Műszaki Főiskolán és a VIDEOTON az első munkahelyem. E rö­vid idő alatt is már több versenyen, vetélkedőn vet­tünk részt. A jelenlegi csa­patból hárman stabil játéko­sok vagyunk. Igen szeretünk játszani. Legutóbb az ajkai városi „Ki tud többet a Szovjetunióról?” vetélkedőn a másodikok lettünk. De vol­tunk idén már sportverse­nyen is. — A harminckét fős Pus­kás Tivadar szocialista bri­gád „játékos” tagjai nem egyedülállók a mi gyárunk­ban — összegezi az eddigie­ket Paulics László a KISZ- bizottság titkára. Gyáregysé­günknek jelenleg 2600 dol­gozója van. A negyvenkilenc szocialista brigád közül 36 vett részt a „Küzdelmes év­század” címmel meghirdetett vetélkedőn. Általános ta­pasztalatunk volt, hogy elő­ször azok töltötték ki a to­tószelvényeket, akik éppen ráértek. Aztán amikor már elérték az első győzelmet, a­kkor megjött a kedv is a további küzdelmekhez. Te­hát bevált a jól ismert mon­dás: evés közben jött meg az étvágy.­­ Mindenképpen sikeres­nek mondható ez és a többi hasonló vetélkedő, mivel az emberek nagyon sok olyan ismerettel gazdagodtak, ame­lyeket eddig nem vagy na­gyon régen hallottak és a feledés homályába merültek volna. Ezenkívül vélemé­nyem szerint a mi vetélke­dőnk is nagyban hozzájárult a két nép, a magyar és a szovjet emberek barátságá­nak elmélyítéséhez, egymás munkájának, életének jobb megismeréséhez. Kővár Gyula A TANÁCSI MEGBÍZOTT • Szerencsére a köd fel­szállt, tegnap alig tudtunk dolgozni, olyan sűrű volt. tő A bőrsapkás gépkocsivező­örömmel nyugtázza, hogy ma a látási viszonyok nem zavarják a tehergép­kocsikat a szállítási munká­ban. Van azonban valami, ami „zavarja” a munkát. Ebben az esetben a zavarást az igyekezet fejezi ki. A más­kor ráérősebb rakodók most minél előbb neki­látnak a vagonok kirakásának. — Jöjjön már Viktor bá­csi, délre végezni kéne, mert fél ötre Pesten kell lenni. Nélkülünk nem kezdenek válogatott meccset — mond­ja az egyik rakodó. Kiderült a sietség oka. Ennek ellenére aki azt hin­né, hogy a ralkodók egyből futnak ilyenkor kora reggel a tele vagonhoz, az téved. Az első útjuk ma is a Veszprém-külsői állomás­­épület túlsó traktusához ve­zet. (Ott van az Utasellátó büféje.) Hiába hidegek az október végi reggelek, Viktor bácsi pedig fogja a cókmókját aztán célbave­­szi a rakodóvágányt. Elő se veszi a menetlevelet, fejből tudja a vagonszámot. Gyor­san megtalálja a keresett vasúti kocsit. Megnézi az ajtózáron levő plombát. „Csepal Gyártelep”, olvas­ható a felirat. „Ez ép” — gondolja magában, s átkerül a vagon túlsó oldalára, ott is meg kell nézni sértet­len-e az ólompecsét. Ezzel kezdődik megbízott munkája­ a tanácsi Virág Viktornak, és az állomáson dolgozó többi tanácsi meg­bízottnak a az feladata, hogy a beérkező vagonok sértet­lenségét és a menetlevél szerinti rakomány mennyi­ségét ellenőrizze. Viktor bácsi megnyugodva állapítja meg, hogy a túlsó oldalon is csepeli plomba van. Az utóbbi időben gyak­ran érkezett olyan vagon, amelyiknél az egyik pecsét a feladóállomásról való volt, a másik székesfehérvári. Az ilyen vagonokkal mindig akadt valami probléma, fő­leg hiány. Hiába írják be a jegyzőkönyvbe, attól még nem kerül elő. A MÁV-nak pedig meg kell fizetnie kárt, mert a feladóállomást a vagonzárástól a kirakást megelőző nyitásig a vasúté a felelősség. A rakodómunkások meg­érkeznek, túl vannak a „bemelegítésen” kezdődhet a munka. Nyílik a vagonajtó. Sűrűn egymás mellé rakott kerékpárokkal van tele a kocsi. A rövid előkészület után a vagonajtóhoz fárul egy ZIL teherautó, s a platójá­ra gyors egymásutánban át­kerülnek a vadonatúj bi­ciklik. — A pumpát, csengőt, ülést figyeljék — szól fel a rakodóknak Viktor bácsi, közben ő is figyel és szá­­­mol. Az első teherautóra 38 kerékpár fért fel, a máso­dikra kettővel kevesebb. A maradékot is leszámolják, azért majd visszajönnek később. Az összeg stimmel a szállítólevélen feltüntetet­tel. A ZIL-ek „elsöpörnek” Viktor bácsi pedig vissza­ballag a forgalmi irodának kinevezett barakkba. Megír­ja a jegyzőkönyvet arról, hogy hiánytalanul kezelt 108 kerékpár megér­Cse­pelről a FERROVILL veszp­rémi telepére. Az adminiszt­rációra itt szükség van. Ahogy a tanácsi megbízott mondja: — Sokan összeté­vesztik még az enyém, tiéd, övé forgalmát. L. P. Konténerek a szőlőben Lesz-e gyakorlat az ígéretből ? A szőlőtermesztés máig megoldatlan gondja, a szü­ret. Egy-egy nagy területen szőlőt termesztő gazdaság­ban heteken át talpon van öreg ősi fiatal, sőt külső se­gítséget is igénybe kell venni. A szükséges munka­erő biztosítása ugyan alap­vető dolog, mégsem az egye­düli. A termésnek a feldol­gozó üzembe szállítása is­mét feladja a leckét. Az egyesült nagygazdasá­gokban a szállítási távolság természetes módon megnö­vekszik. A traktor vontatta pótkocsikon három csille fér el, egy-egy forduló 25.:— 30 mázsa szőlő elszállítását jelenti. A traktor eredeti­ a feladata nem a szállítás, így rakomány meglehetősen lassan — óránként 20—25 kilométeres sebességgel — jut a feldolgozóba. Ebből következik a szüret nagy gépigénye, hisz a lassú ko­csifordulót csak több traktor beállításával lehet meg­gyorsítani. A traktorokra azonban a szüret mellett egy sőt más munkánál is szükség van. A szürettel egyidőben szántani, vetni kell, akár­hány gazdaságban kukoricát, sőt cukorrépát is termesz­tenek — és gép, traktor kell ide is, oda is. Ez az egyide­jűség jelenti a szüret nagy tehertételét a szőlős gazda­ságokban. A minap konténerbe­mutatót tartottak a zánkai termelőszövetkezet balaton­­csicsói szőlőjében. A gazda­ság bemutatta a szőlőter­melő üzemek műszaki és kertész szakembereinek (több, mint hatvanan vet­tek részt az Agrártudomá­nyi Egyesület jól sikerült rendezvényén), hogy a kon­téneres szőlőszállítás milyen lehetőséget ígér az említett gond enyhítésében. A bemutatott konténerbe 50 mázsa szőlő fér. A hatal­mas fémedényt nem traktor vontatta pótkocsin, hanem az IFA teherautó alvázán helyezik el. Ez a megoldás egy sor előnnyel jár. Meg­kétszereződik a szállított szőlő mennyisége, a teher­autó sebessége 50—70 kilo­méter, tehát alaposan meg­gyorsul a szállítás, a kocsi­forduló. További lehetőség, hogy a szőlősor végén letett kon­ténerbe, egyszerű a putto­nyok, az egyéb más edé­nyek kiürítése, és az emelő szerkezet ugyancsak egysze­rűen és rövid idő alatt az alvázra helyezi a teli kon­ténert. (Érdekes megjegyez­ni, hogy eddig meglehetősen fárasztó volt a pótkocsin lé­vő csillék megtöltése.) Végeredményben ennyi­ből áll az újszerű konténer­szüret idején való hasznosí­tása. Gazdasági haszna az, hogy felszabadítja a trakto­rokat, s az IFA tehergépko­csik jobb kihasználására ad lehetőséget. A konténernek az IFA-ra szerelése egyik lehetősége csupán a teher­autó ésszerű hasznosításá­nak. Viszonylag rövid idő alatt más munkára is átál­lítható, bármiféle áru szál­lítására, vagy akár műtrá­gyaszórásra. A tapasztalatcserén a zán­kai tsz vezetői elmondot­ták, hogy az idén egyetlen géprendszerrel (egy IFA gépkocsival és a kiszolgáló 15 konténerrel 11 ezer mázsa szőlőt szállítottak 600 a feldolgozóba. Talán még meggyőzőbb a Kiskunhalasi Állami Gazdaság tapasztala­ta — idézték a bemutató szervezői — hat gépegység­gel 66 traktort szabadítot­tak föl a szüreti tennivalók alól. A szőlőszállító konténer egyértelmű sikert aratott a bemutatón. A holnap lehe­tőségét látták benne a je­lenlévő­­ szakemberek. Csu­pán egyetlen dolog keserí­tette meg az érdeklődők szá­ja ízét: a konténer­­ és az emelőszerkezet roppant ma­gas ára. Így félő, hogy az ígéretes megoldás megma­rad lehetőségnek. (1. 1.) NAPLÓ — 1977. november 1. kedd — 3

Next