Napló, 1977. december (Veszprém, 33. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-25 / 303. szám
A Galaktika magyar száma A népszerű tudomá-Snyos-fantasztikus antológiasorozat szerkesztője váratlan csemegével lepte meg a műfaj rajongóit. Ez a szám a magyar sci-fi irodalom műhelyébe enged bepillantást A hajdani — immár klasszikus — magyar sci-fit Laczkó Géza egy novellája képviseli. Mellette felsorakoznak napjaink magyar tudományos-fantasztikus irodalmának reprezentánsai (Kaszás István, Nemere István, Szentmihályi Szabó Péter, stb.) és mindazok, akik időnként kirándulást tesznek az irodalomnak erre a területére is (Bárányi Ferenc, Fekete Gyula, Rózaszegi Miklós). A kötet anyagának zömét rövid lélegzetű novellák, alkotják. Mögöttük ott rejlik a világ tudományos-fantasztikus irodalmának szinte összes létező áramlata. Jelentős szerepet kap a műben az idegen civilizációkkal való kapcsolatteremtés minden változata, de a kapcsolatok mögött sokszor a mi világunk problémái jelentkeznek. Az eltechnicizálódó ember bizarr végkifejletével találkozhatunk Demeter Attila „Kutyabarát” című novellájában. A műkutyát dédelgető városlakó megrémül a valódi puli megjelenésétől. Az elgépiesedő világ egyes zugaiban pedig már a lelkiismeretet is gép helyettesíti (Tőke Péter: A Négyes). A magyar sci-fi nagyhátránya az elméleti munkák hiánya. Ezt bizonyos fokig a kötet is tükrözi. A magyar sci-fi történetét taglalaló tanulmány (Orbán László) és egy amerikai sci-fi szakkönyv ismertetése (Fazekas László) mellett az elméletet Asimov egyik írása képviseli, különben az antológia egyetlen külföldi szerzője. Ez utóbbi hiányossága ellenére is el lehet mondani: a magyar tudományos-fantasztikus irodalom nagykorúvá tett. (Migrav) TÓTH FERENC: Tegnap megfordult a szél. Errefelé azt mondják az emberek, ha az elkezd fújni a szőlőhegy felé, hamarosan meghozza a havat... Mire megvirradt, mindent beborított az éjszaka esett hó. Alig bírta megtartani a gyerekeiket a szobában. — Anyucika, anyucika! — kérlelték — hadd menjünk szánkózni az új szánkóval. Visszaparancsolta őket az ágyba. — Még megfáztak és akkor majd nem én, hanem a doktor bácsi mondja meg, hogy mikor mehettek szánkózni. — Aztán rámosolygott a kis duzzogókra. Csak az hiányzik, hogy megfázzanak. Itt lesznek az ünnepek, megtelik a ház rokonokkal. Még alig lesz vége a kisiskolások vakációjának, neki is nyakán a félévi vizsga. Ettől a gondolattól megborzongott. Jó, hogy szülei segítik megosztani gondjait, de csak nagy teher a napi munka mellett a tanulás. Amióta megszerezte a szakképesítést, úgyszólván minden évben tanult. Munka mellett szerezte az érettségit, már megvoltak a gyerekek, amikor felvételt nyert a marxista esti egyetemre. Nehezen emelte meg a fűtőolajkannát. Aztán feltöltötte az olajkályhát, begyújtott. A tűz egyre erősebben égett. Ötösre kapcsolta. A meg-megmorajló füstcső hangjára elcsendesedtek az ágyban harcározó kislányok. Enyhe olajszag érződött. — Takaró alá, lányok! Ablakot nyitok — mondta. A két gyereknek több sem kellett. — Bújjunk el, találja meg! — kiáltották és már el is tűntek az ágyneműben. Kezük, lábuk mozgott, kis feneküktől a takaró két helyen kidudorodott. Vidám sikkantásai kihallatszottak a takaró alól. Nagyi lépett a szobába. Látta, hogy a két gyerek a Hangosan, hogy azok meghallják, mosolyogva kérdezte a lányától. — Hát ezek a kislányok hol vannak? Ejnye, csak nem mentek reggeli nélkül szánkózni? A takaró széle óvatosan felnyílt és két eleven szempár csillant elő. Aztán zutty, megint magukra rántották és majd elpukkadtak a nevetéstől. — Hol vagytok, csibéim? Tudom, hogy itt vagytok a szobában... — Azzal az ágyhoz lépett és megpaskolta a kiscipókat. Erre kirobbanó, nagy nevetés és talpra ugrás volt a válasz. — Nagyi, nagyi! Vigyél bennünket szánkózni! — könyörögtek most már nagyanyjuknak. Az öregasszony szeme a lányáét kereste. Az rábólintott. — No, akkor először is gyerünk reggelizni, aztán jó melegen felöltöztek és kimehettek. — Maga előtt terelgetve, mint a kislibákat, reg i Szánkót húzva magányosan gelizni vitte őket a konyhába. Nem is tudom, mi lenne velem, ha anyuci meg apuci nem állnak mellém — gondolta. Aztán fogta az olajoskannát és kivitte a fészerbe. Még háromnegyed órája volt, hogy a hivatalba menjen. Megmosta a kezét Beágyazott. Alig csukta be az ablakot, a kályha melege szétterjedt a szobában. Felöltözött, megfésülte hosszú haját. Szemöldökfestéken kívül mást nem használt. Fiatal, de fáradt az arcom — villant át agyán, s egy kissé paskolni kezdte egészséges arcbőrét. — Na, így mindjárt más — és a reggelizőkhöz csatlakozott, az ő keresete csak egy kereset. A két kislány meg eleven ruha, cipőnyúzó. Különösen a kisebbik. Örökmozgó. Étvágyuk is van. Rengeteget esznek, de leszaladgálják. Délben szaladt haza ebédelni. A mellékutcákban vidám gyermekzsivaj közepette siklottak a szánkók, s hógolyózott a serdültebbje. Észre sem vette, hogy délelőtt jócskán esett az éjszaka lehullott hótakaróhoz. Annyira igyekezett a hivatali munkájával. Tudta, hogy azt helyette senki el nem végzi. A tanulmányi szabadság alatt meg úgyis felszaporodik az intéznivaló. — Jaj, neni kérem, ne tessék haragudni! — szólt vissza egy kis legény, akinek szánkója csak azért nem ütötte el, mert gondolataiból felrezzenve még volt ideje elugrani. Anyja azzal fogadta, hogy itt járt a postás és hozott egy pénzes utalványt. Volt férje szülei küldtek a kislányoknakkarácsonyra kétezer forintot. Meg csak anynyit írtak a közlemény oldalra, hogy... betteg. Nocsak! Sajnáltatja magát? — tűnődött. És most állapította meg igazán, hogy szánalmat sem érez iránta. Nézte, forgatta a pénzes utalványt. Anyja szelíd, okos asszony tudta, hogy most nem kell szólnia ... Aztán hirtelen aláírta a pénzes utalványt, takaró alá bújva hancúrozik. ★ Végigsietett az utcán. A házak előtt havat takarító falusiak hangosan köszöntötték rá a jó reggelt. Hidegtől pirosra csípett arccal nyitott hivatali szobájába. Bent meleg, néhány kora reggel elszívott cigaretta füstje, két munkatársának tekintete, köszönésének visszhangja és asztalán az elintézendő akták tömege fogadta. Kabátját a fogasra akasztotta. Leült az íróasztalához. Meggémberedett ujjait dörzsölte. Remélem, anyuka jól felöltözteti a lányokat — gondolta, aztánkezébe vette az első adóívet. Jó volt a szőlőtermés. Kellett is, hogy a három évvel ezelőtti jégverés, meg a lisztharmat fertőzés után megjöjjön az emberekkedve, így is sok a műveletlen föld ... Pedig mennyi új telektulajdonos van. Sokat közülük csak az adóívről ismer. Szüret után, amikor a felmérés van, nyakába veszi a szőlőhegyet, és a helyszínen állapítja meg, hogy mennyi lesz a várható adó nagysága. Ilyenkor sokat van emberek között. Fárasztó az olykor hűvös, sáros hegyoldalt járni, fagyosodni a hideg borospincék előterében. Kínálják jó szívvel, de a bort nem szereti, aztán hogyan is volna ez összeegyeztethető a munkájával. Mikorra az ilyen napokon hazakerül, fáradt, alig áll a lábán, örül a forró vacsorának, amelyet anyuka tesz elé. Milyen jó, hogy anyuka egészséges és itthon van. Lányai ilyenkor már túl a megírt leckén, vidáman csipognak körülötte. Jól tanulnak. Egyetlen boldog öröme a két gyerek. Évek kellettek, míg begyógyult az az irgalmatlanul fájó seb, melyet férje okozott. Az az átkozott ital, meg az a másik, most már az is gyerekkel... Pedig mennyit tűrt. Megalázták. Kegyetlenül. Már nem fáj. Eszébe is csak akkor jut, ha nem küldi a gyerektartásra megítélt összeget. Egyedül van. Még akkor is, ha apja erős kezét, anyja segítségét tudhatja maga mögött. Azért 14 puszta festője Kurucz D. István képei a Hűcsarnokban A Munkácsy-díjas, érdemes művész neve nem ismeretlen a Veszprém megyei művészetbarátok körében. Volt vendégszereplője az őszi tárlatnak, a balatoni nyári tárlatokon rendszeresen láthatjuk képeit. Nagyszabású al secco (száraz vakolatra festett) falképe, mely a Tanácsköztársaság eseményeit idézi az ő tempós, de feltartóztathatatlan erejű festői kifejezésmódján, a pápai MSZMP székház kiemelkedő értékű és szerepű dísze. Amióta pedig vörösberényi szőlőhegyi hajlékában tölti az esztendő egyik részét, félig-meddig Veszprém megyeinek számít. Balaton képek nincsenek a decemberi végéig nyitva tartó budapesti tárlatán, melyet a Műcsarnok (Hősök tere) rendezett meg. A festő valószínűleg nem akarta megbontani dunántúli motívumokkal a kizárólag alföldi tematikájú visszatekintő tárlatot, bár — mint e sorok írójának elmondta — egyre erősebb ihlető forrása a Balaton és vidéke. A puszta a főszereplője a kiállításnak, A táj és emberei. Évtizedekkel korábbi képein elsősorban a hódmezővásárhelyi — szülőföldjére való — emberek jelentek meg nyugalmas, nagy foltokban, keresetlen mozdulatokkal pihenés, vásározás, hálóhúzás, cséplés, lepatkolás, vízhordás és — mint legismertebb, Gubások című képén — szekerezés közben. Formálásukon, a képfelületek ritmusain, nyugalmas, tömbökbe rendező kompozíciókon meglátszik, hogy nagy formátumokban gondolkodó művész szól hozzánk. A figurális témák iránti érdeklődése máig megmaradt, shellette azonban egyre nagyobb szerepet játszik a táj, a házakkal, emberekkel, állatokkal és gépekkel alig megbontott, hatalmas alföldi síkság. Végtelennek tűnő legelők és gabonatáblák, szántóföldek és hómezők osztják két nagy sávra képeinek felületét. A két egyszerű mértani forma kiegyensúlyozott kapcsolatát nem ritkán az aranymetszés tiszta mértani arányrendszere szabja meg, s a kép szinte geometrikusan absztrakt felületnek tekinthető. Ezt a síkra terített formavilágot feszültséggel tölti meg a legtöbbször rezzenéstelenül mély ég és a vele ellentétben ezernyi tónus- és színváltozattal megjelenített föld végtelenbe futó síkja. Ebből a két ágból fonódó egyéni kifejezésmód Kurucz festészetének egyik erénye. A nagyvonalú és a bensőséges töretlen harmóniában olvad össze munkáiban. Korszerűségét is ebben találhatjuk. Sohasem festett életképi jeleneteket, alakjai nem néprajzi érdekességeikkel, hanem realisztikus, sokoldalúan jellemzett karaktereikkel hatnak ránk. Elkötelezett művész: elkötelezettje a látókörén belüli világ sokrétű és művészi erejű megmutatásának. Vezércikket, szónoklatot nem akar vászonra vinni, akik képtől ilyet követeltek, benne hamar csalatkoztak. Még mozgalmi témájú művein sem illusztrál: állapotot, helyzetet és folyamatot jelenít meg. Elhihető erejű emberhelyzeteket teremtett az Aratás kombájnnal, a Cséplés, a Készülődés az aratásra, a Rizsaratók, a Kútnál, az Őszi szántás, a Juhász, az Asszonyok és más képein. Az Alföld monumentális térsége uralkodik festményei tekintélyes csoportján. Rajtuk legfeljebb egy-egy apró tanya, erdőcske, magában árválkodó széltépte fa vagy ösztövér gémeskút ad fogódzót a szemnek. Ünnepélyesek ezek a széles tájak, ahogy emelkedett kifejezés jellemzi kendőbe bugyolált nőalakjait és szűrös-gubás markáns férfiait is. A kor tükörképe sokféle lehet. Amit Kurucz D. István festményében felmutat, az a sok tükörkép egyike. Tudatos, kiérlelt és felelősségteljes vallomás a mai magyar valóság egyik jellemző darabjáról. Hehler László Kurucz D. István, Damjanich utca, 1962. 6 — NAPLÓ — 1977. december 25. vasárnap Kabaréigazgató operaszínpadon Magyar zenedráma német könyv nyomán Hamarosan megismerkedhet az ország operabarát közönsége — decemberben a rádió, februárban pedig az Operaház révén — a legújabb magyar zenedrámával. Címe Az ajtón kívül. Szerzője Balassa Sándor, aki „civilben” a Magyar Rádió zenei rendezője, s ma már európai hírű muzsikus, a Kassák emlékére írt zenemű alkotója. Az opera címe nem lehet ismeretlen a magyar olvasók körében. Az ajtón kívül szövegkönyvének alapja nem más, mint Wolfgang Borchert német író hasonló című kötete. Balassa Sándorral beszélgettünk nagyszabású vállalkozásáról. — Már régebben terveztem, hogy operát komponálok — kezdte —, de akkor lángolt fel bennem az érdeklődés valójában, amikor elolvastam Borchert művét. Előbb magam kísérleteztem, hogy szövegkönyvet írjak belőle, de aztán elálltam ettől, s a megvalósítását Fodor Gézára bíztam, aki megfelelő librettóval szolgált. Aránylag elég hamar sikerült elkészülnöm a zenével, hiszen a munkámra a Magyar Rádió adott szerződést. November elején befejeztük az új zenedráma felvételeit. — Miről szól az opera? — Hőse egy háborúból hazatérő katona. Ez a katona nemcsak a háború áldozata, derészben felelőse is volt. Visszatérve egykori otthonába, már nem találja a családját. Gyermeke elpusztult, felesége elhagyta. Beckmann — ez a neve — látomásaitól és a felelősségtől képtelen szabadulni, s nem tud alkalmazkodni a gyógyuló de az őt manipuláló társadalomhoz. Bezárulnak előtte az ajtók. Csak egyetlen út marad számára nyitva: a halálé. — Hány szereplője van? — Operámat hét szólistára írtam: Beckmann, Lány, Féllábú, Ezredes, Kabaréigazgató, Isten, Halál. — Kik mutatják be? — A rádióbeli felvételen az említett sorrendben Pálcső Sándor, Tokodi Ilona, Polgár László, Sólyom Nagy Sándor, Bordás György, Fülöp Attila és Gregor József énekelnek. Az előadást Lehel György vezényli. Ugyancsak Lehel lesz az Állami Operaház február 17-én és 19-én rendezendő premierjein is a karmester. A hangfelvételre Pethő Zsolt készítette fel a szólistákat, mint korrepetitor. Mint ismeretes, Lukács Miklós, az Operaház igazgatója már az évad elején bejelentette, hogy operámat műsorra tűzi. — Melyek Az ajtón kívül legfontosabb színpadi pillérei a zenedrámában? — Két alapvető jelenetről lehet szó. Az egyik a „látomás”. Beckmann előtt megjelennek volt bajtársai. A másik találkozása egy lánynyal. Akkor felcsillan annak a reménye, hogy az elvesztett családi fészket pótolhatja. Ám ez kudarcba fullad... A rádióbemutató után az Állami Operaház kettős szereposztásban játssza majd Ajtón kívült, a legújabb magyar zenedrámát. Kristóf Károly KÁLDI JÁNOS: CSAK A GYEREKEK Most már csak a gyerekek. A tündérszépek, a gyönyörűek, ők hozzák nekem az Ünnepet, ők hozzák nekem a Napot. Ha őket látom, derülök. Ha őket látom, gyógyulok. Most már csak a gyerekek. Mindegyik bűvös Üzenet. Mindegyik sugaras Csoda. Most már csak a gyerekek. Súgják, ami még lehet. Ami még lehet.