Napló, 1978. április (Veszprém, 34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-01 / 77. szám

Mai külpolitikai kommentárunk E­skisehiri P­hantomok Pénteken két Phantom tí­pusú vadászbombázó szállt le Törökországban az Eskisehiri légitámasziponton. Az Anka­rától 230 kilométerre levő re­pülőtéren a gépeket nyom­ban földre fogták, s az ame­rikai felségjel helyébe a tö­rököt festették. Kissé jelképes az esemény. Jól időzítették a Phantomok, akkor szálltak le a török lé­gitámaszponton, amikor Ar­­ren Christopher, amerikai külgyminiszterhelyettes egy küldöttség élén befejezte tár­gyalásait Ankarában. Bár a török vezetőkkel folytatott eszmecseréről csupán annyi ismeretes, hogy azokat An­kara pozitívnak és konstruk­tívnak minősítette, a Phanto­mok feltették a pontot az i-re, annál is inkább, mert a török vezérkar bejelentése szerint a kettőt további 38 gép követi a közeli napok­ban. A ciprusi török partraszál­lás óta mélyhűtött viszonyt Ankara és Washington túl­élte, a krízis az utóbbi na­pokban „olvadásnak indult”. Echevit kormányfő a múlt héten még rendkívül borúlá­tóan nyilatkozott az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsola­tokról, szerinte Ankara bele­fáradt a fegyverembargó fel­oldásának kivárásába.­­Köz­ismert ugyanis, hogy az ame­rikai kongresszus befagyasz­totta a Törökországnak szánt segélyeket. Az 1 milliárd dolláros támogatást ahhoz a feltételhez kötötték, hogy An­kara tevékenyen hozzájárul a ciprusi válság békés rendezé­séhez. Persze Echevitnek teljesen igaza volt abban, hogy Tö­rökország biztonsága nem­­függhet teljes mértékben az USA-tól és a NATO-tól. A török fenyegetés azonban úgy látszik hatott. Elképzel­hető, hogy az Egyesült Álla­mok — a NATO déli szár­nyának megerősítése érdeké­ben — enged szigorából, s kedvező lépésként fogja fel a török és a görög kormány­fő nemrég Svájcban lezaj­lott találkozóját, amely meg­nyithatja az utat Ciprus jö­vője felé. Az általában nagy tekinté­lyűnek tartott New York Times aligha véletlenül szen­telt pénteki számában ve­zércikket a török—amerikai kapcsolatoknak. Burkolt fe­nyegetésnek is beillik a ve­zércikk megállapítása, misze­rint a törökök kilépése a NATO-ból kétségtelenül sok­ba kerülne az USA-nak, de Törökország járna rosszab­bul, ha a Nyugattal fenntar­tott kapcsolatai gyengülné­nek. Ankara gazdasági gondjai, feltartóztathatatlanul növek­vő inflációs rátája állandó­sult, energiahiánya, a mun­kanélküliek számának emel­kedése ellen Edhevit aligha talál más gyógyírt, mint az újabb és újabb külföldi köl­csönt. Miután az ország hi­tele alaposan megcsappan, Washington jóindulata nél­kül kevés reménye lenne a támogatás elnyerésére. A pénteken érkezett két Phan­tom alighanem ennek a jó­­szándéknak a hírnöke. Gyapay Dénes Leonyid Brezsnyev látogatása egy szovjet rakétaegységnél Leonyid Brezsnyev az S­ZKP főtitkára, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke,­ a Szov­jetunió Honvédelmi Tanácsá­nak elnöke, pénteken Dmit­­rij Usztyinovnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió hon­védelmi miniszterének kísé­retében Novoszibirszk körze­tében meglátogatott egy ra­kétaegységet. A szovjet veze­tők részt vettek egy gyakor­laton. Az egység parancsnoka a harckészültség állapotáról je­lentést tett Leonyid Brezs­­nyevnek, és beszámolt a kor­szerű harci technika kezelé­sének elsajátításáról. A gyakorlat végén Leonyid Brezsnyev beszédet intézett a katonákhoz, tiszthelyettesek­hez: „Éppen most vettünk részt a rakétaezred gyakor­latán. Magasfokú harcké­szültségről tettek tanúságot, bebizonyították, hogy össze­hangoltan hozzáértéssel és tökéletesen bánnak az önök­re bízott korszerű és haté­kony fegyverekkel” — mon­dotta elöljáróban az SZKP KB főtitkára. A szovjet hadsereg alapját a harci technika új eszközei képezik. És a hadsereg min­den szükséglete biztosított — folytatta Leonyid Brezsnyev. „A szovjet hadsereg személyi állománya kiváló. Mindez le­hetővé teszi számunkra, hogy szilárdan és hatéko­nyan megvédjük hazánkat. Önök a szovjet nép békés építőmunkája felett őrköd­nek” — állapította meg Le­­onyid Brezsnyev, majd rá­mutatott: a Szovjetunió so­hasem a fegyverkezés ked­véért fegyverkezett fel, so­hasem volt és nem is lesz a fegyverkezési hajsza ösztön­zője. A katonai területen el­ért sikerek célja az, hogy biztosítsuk a magunk és szo­cialista barátaink védelmét egy esetleges agresszióval szemben, bárhonnan indul­jon is az ki. Leonyid Brezsnyev végeze­tül sikereket kívánt a harci és politikai kiképzésben. A katonák, tiszthelyettesek és tisztek biztosították a párt központi bizottságát, és sze­mélyesen az SZKP KB főtit­kárát arról, hogy folytatják katonai és politikai felké­szülésüket, becsülettel telje­sítik harci kötelességüket. A szovjet katonák nevében az egység parancsnoka kö­szöntötte Leonyid Brezsnye­­vet abból az alkalomból, hogy a legmagasabb katonai kitüntetéssel, a „Győzelem” érdemrenddel tüntették ki. A parancsnok hangsúlyozta: a szovjet katonák büszkék erre, mert Leonyid Brezs­nyev egész élete a haza, a párt, a nép és a szovjet fegy­veres erők odaadó szolgála­tát példázza. Reagálások Moro levelére A kereszténydemokraták egyelőre nem engednek a zsarolásnak Az Olaszországot kormány­zó Keresztény Demo­kratapárt (DC) vezetősége nem tartja lehetségesnek, hogy enged­jen Aldo Moro elrablóinak és eleget tegyen zsarolásuknak. Erről a párt hivatalos lap­ja, az IL Popolo ír pénteki Vezércikkében. A DC vezetőségének csü­törtöki ülésén kialakult ál­láspontot tükröző kiírás sze­rint a keresztény­demokra­táknak ezekben a nehéz pil­lanatokban állandó kapcso­latban kellene maradniuk a program megállapodásban érintett pártokkal. A l’Unita az OKP lapja pénteki szerkesztőségi cikké­ben ugyancsak megállapítja „A demokratikus rendszer nem adhatja be derakát a terrorizmusnak. Ha beadná, utat nyitna újabb és újabb zsarolások előtt”. Egy milánói vizsgálóbíró elrendelte a Magneti Mareili és a FALK hét munkatársá­nak letartóztatását. Azzal vá­dolja őkeit, hogy 1975—76-ban a „Vörös Brigádokkal” és az „Autonomis­tákkal” fegyveres felforgató akciókban működ­tek közre. Értesülések szerint kapcsolatban álltak a „Vörös Brigádok” egykori vezetőjé­vel, a Torinóban perbe fo­gott Renatio Curcioval is. Nem hozott eredményt Weizman kairói látogatása Ezer Weizman izraeli had­ügyminiszter pénteken még folytatta tárgyalásait Kairó­ban Abdel Ghani Garnazi egyiptomi hadügyminiszter­rel. Weizman korábbi izraeli hírek szerint eredetileg is kétnaposra tervezte kairói látogatását. Tekintettel azon­ban a hivatalos egyiptomi propaganda rendkívül ború­látó megnyilatkozásaira — a kairói rádió például csütör­tökön, késő esti adásában közölte, hogy Szadat és Weizman tárgyalásain sem­miféle előrelépés nem tör­tént — kissé furcsának tűn­het, hogy az izraeli hadügy­miniszter és egyiptomi ven­déglátói mégis tartják ma­gukat az eredeti — kétna­pos — tárgyalási tervhez. Ez egyrészt arra utal, hogy szá­mos olyan kérdés van, ame­lyeket Kairó és Tel Aviv to­vábbra is megvitatásra ér­demesnek tart. Másfelől pe­dig azt is jelzi, hogy az egyiptomi tömegtájékoztatá­si szervek szándékosan eltú­lozzák a sikertelenséget. Tel avivi hírek szerint Be­gin izraeli kormányfő „új javaslatokat” küldött Weiz­­mannnal Kairóba, s erre a „ránehezedő belföldi és kül­földi nyomás” kényszerítette. Állítólag engedett a Biz­tonsági Tanács 424-es hatá­rozatával kapcsolatos állás­pontjának merevségéből. Ismét Raymond Barre lesz a miniszterelnök A francia kormány pénte­ki rendkívüli ülésén Ray­mond Barre miniszterelnök benyújtotta kormányának le­mondását. A lemondást Gis­­card d’ Estaing államfő el­fogadta. A köztársasági elnök már­cius 22-i beszédében, a vá­lasztások mérlegét megvon­va jelentette be, hogy ta­nácskozásokat kezd a poli­tikai és szakszervezeti ve­zetőkkel és ezt követően fog­ja kinevezni az új kormány elnökét. A múlt héten az államfő fogadta valamennyi politikai párt és fő érdekvédelmi szer­vezet vezető személyiségeit, köztük­­ először az V. köz­társaság történetében — a szocialista párt első titkárát és a kommunista párt főtit­kárát. Giscard d’Estaing fran­cia köztársasági elnök pén­teken a késő délutáni órák­ban ismét Raymond Barre miniszterelnököt bízta meg a legutóbbi nemzetgyűlési vá­lasztások után megalakítandó új kormány vezetésével — jelentették hivatalos forrás­ból. 9 ------------------------------------------­■ - NAPLÓ - 1978. április 1. szombat Eredményesen fejlődnek a szovjet-magyar idegenforgalmi kapcsolatok Háromnapos munkaérte­kezleten értékelték Moszkvá­ban a szovjet és magyar ide­genforgalom vezetői a két ország közötti turizmus ala­kulását. A megbeszélésről Valentyin Lebegyev, a szov­jet idegenforgalmi főigazga­tóság alelnöke, az Inturiszt igazgatóságának elnöke és Szurdi István, az Idegenfor­galmi Tanács elnöke jegyző­könyvet írt alá pénteken, Moszkvában. Szundi István az MTI moszkvai tudósítójának el­mondta, hogy a két ország idegenforgalmi szakemberei pozitívan értékelték az 1976— 77. évi turistaforgalom ered­ményeit. 336 ezer szovjet ál­lampolgár járt tavaly Ma­gyarországon és 180 ezer m­a­gyar töltött hosszabb-rövi­­debb időt a Szovjetunióba is. Ha ezt az ütemet tartani tudjuk, teljesítjük a kor­mányközi megállapodásban foglaltakat: 1980-ra megkét­szerezzük a két ország kö­zötti idegenforgalmat. Elége­detten állapítottuk meg, hogy mindkét országban, emelkedett a turistáknak nyújtott szolgáltatások szín­vonala. A magyar turisták a Kijev—­Moszkva—Lenin­grád hagyományos, három­szögön kívül egyre nagyobb érdeklődés­t mutatnak a szov­jet balti köztársaságok meg­tekintése, a Fekete-tengeri üdülések, a kaukázusi, kö­zép-ázsiai és szibériai utak iránt. Fokozatosan Magyar­­országon is ismertté válnak a Fekete-tengeren, a Volgán és a Dnyeperen szervezett hajóutak szépségei. Hagyo­mányosan népszerűek mind­két országban a testvérme­gyei, testvérvárosi kapcsola­tokat erősítő barátság vona­tok, amelyekből tavaly csak­nem 30 fordult meg a két or­szágban. Ünnepségek, koszorúzások megyénkben hazánk felszabadulásának 33. évfordulója alkalmából (Folytatni az 1-es oldalról) vb tagja mondott ünnepi be­szédet. Befejezésül a nagy­község lakói megkoszorúzták a szabadságunkért elesett hő­sök emlékművét. Keszthely A Balaton-parti városban április 2-án 17 órakor, a Fő téri szovjet hősi emlékműnél rendezett nagygyűlésen dr. Búzás Gyula mond ünnepi beszédet, majd a város párt-, állami és társadalmi vezetői, a fegyveres testületek kép­viselői koszorúznak. Ezt követően a városi szín­házban az öntevékeny mű­vészeti csoportok adnak em­lékműsort. Az évforduló tisz­­­­teletére rendezi meg a KISZ bizottság április 7-én 15 óra­kor a városi színház klub­termében a „Köszöntünk VIT, köszöntünk Havanna”­­című vetélkedőt. Keszthely április 4-e és 6-a között ran­gos országos rendezvénynek lesz még színhelye: megtart­ják az Országos Egyetemi és Főiskolai Kulturális Napok folklórfesztiválját, a gyenes­­diási nagymezőn pedig fel­szabadulási emléktúrát szer­vez a KISZ. Április 3-án 16 órakor Cserszegtomajon a Felszaba­dulási emlékpark lesz a színhelye a járási főünnep­ségnek. Ünnepi beszédet Sza­bó Béla, a járási pártbi­zottság titkára mond és há­rom környékbeli általános is­kola tanulói ad­nak kultúr­műsort. Az ünnepi rendezvények­hez és a „Rezivárvölgye na­pok” műsorához csatlakozik Várvölgyön a művelődési házban az április 3-án reg­gel 9 órakor kezdődő szocia­lista brigádok vetélkedőjének járási döntője. Átadták a Rózsa Ferenc-díjakat Tegnap délelőtt a Parla­mentben Várkonyi Péter ál­lamtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke adta át a Rózsa Fe­­renc-díjakat. Az ünnepi ese­ményen jele­n volt Ácsél György, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, Grósz Károly, a Köz­ponti Bizottság osztályveze­tője, valamint Fodor Lász­ló, a Központi Bizottság osztályvezető-helyettese. Az idei Rózsa Ferenc-dí­­jasok: Hajdú János, a Népsza­badság munkatársa; Koncz István, a Népszabadság ro­vatvezető-helyettese (a Nap­ló korábbi főszerkesztő-he­lyettese) ; Köves Tibor, az MTI külpolitikai rovatának főszerkesztője; Paizs Gábor, az Esti Hírlap főszerkesztő­­helyettese; Rajk András, a Népszava főmunkatársa; Rapcsányi László, a Ma­gyar Rádió főmunkatársa; Várkonyi Margit, a Hétfői Hírek főszerkesztő-helyet­tese; Vigovszky Ferenc, az MTI Fotó főmunkatársa. lfelső búcsú Ortutay Gyulától Családtagjai, barátai, mun­katársai, a magyar tudomá­nyos élet képviselői kísérték utolsó útjára pénteken Or­­tutay Gyula akadémikust, or­szággyűlési képviselőt, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának tagját, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak alblnökét, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat el­nökét, az MTA néprajzi ku­tatócsoportjának igazgatóját. A Mező Imre úti temető díszrava­talozójában a gyász­drapériával bevonlt, koszorúk­kal övezett ravatalnál párt és állami életünk, a Magyar Tudományos Akadémia veze­tői, tudományos életünk jeles képviselői álltak díszőrséget. Több diplomáciai képviselet vezetője is lerótta kegyeletét. Az Elnöki Tanács, az or­szággyűlés és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében Bognár József aka­démikus búcsúzott az el­hunyttól. — Ontutay Gyula indulásá­tól fogva meggyőződéses hí­ve, képviselője, majd gyakor­lati megvalósítója korunk azon nagy politikai áramlatá­nak, amelyet szövetségi poli­tikának szoktak nevezni. A szövetségi politikát stratégiai és nem taktikai kérdésnek te­kintette. Hangsúlyozta, hogy a szocialista társadalom mo­delljének kialakítása során a szövetségesek érdekeire messzemenő figyelmet kell fordítani. Vallotta: a refor­mokat nemcsak a nép nevé­ben és érdekében, hanem an­nak aktív közreműködésével kell megvalósítani. Az elmúlt években nagy örömmel és elégtétellel látta, hogy milyen jelentős sikereket ért el a magyar társadalom a nem­zeti egység politikája alap­ján. Bognár József emlékezte­tett arra is, hogy Ortutay Gyula politikusként, állom­ás kormányférfiként is ma­radandót alkotott. Történelmi jelentőségű érdeme volt az általános iskola reformjában, amelyre a magyar köznevelés és közművelődés többi ösz­­szetevőit is bizton lehetett építeni. Ezen az alapon el­indulhatott a tervezés, az al­kotás és a politikai küzde­lem az „emberközpontú” szo­cialista közművelődésért, az új szocialista értelmiség ki­alakításáért. Ugyanakkor a tudományoknak, a néprajz­nak is avatott mestere volt. kiemelkedő képességét bizo­nyítja, hogy a néprajzot, ezt a legnemzetibb tudományt nacionalizmus, befelé fordu­lás és népieskedés nélkül tud­ta művelni és ezzel a példá­val hazánkban iskolát terem­tett. A magyarban és a népi­ben nemcsak a sajátosat lát­ta, hanem az emberit és az európait is. A Magyar Tudományos Akadémia nevében Márta Ferenc akadémikus, az MTA főtitkára mondott búcsúbe­szédet: — Ortutay Gyula távozása fájdalmas vesztesége az egye­temes tudományosságnak, a magyar tudományos életnek, Akadémiánknak. Életművé­nek egésze, alkotásai is mesz­­szemuttató tanulságok hordo­zói. Személyében történelmi sorsfordulónk időszakának egyik kiemelkedő tudósától, politikusától, pedagógusétól búcsúzunk. Tudományos pá­lyája már az 1930-as években olyan régiókba emelte, ahon­nan az ország múltjának, je­lenének és jövőjének di­menzióiba láthatott. Munkás­sága nemcsak tudományos alkotó tehetségét jelezte, ha­nem egyben felvértezte a magyar nép jövője iránti biz­tos tájékozódás képességei­vel, s meghatározta életének második, a felszabadulást kö­vető időszakát. Jól tudta, hogy a felismert politikai cé­lok, s a kitűzött tudományos feladatok csak széles társa­dalmi bázisra épülve valósít­hatók meg. Ezért tett annyi erőfeszítést társadalmi elfo­gadtatásuk érdekében, ezért támogatta oly sok energiával a tudósok zavartalan, harmo­nikus együttműködését. Tu­dományos hagyatéka az álta­la teremtett tudományos is­kola tanítványai révén él to­vább, mint az egyetemes és magyar tudomány szerves ré­sze, s hogy így legyen, erre ügyelni mindannyiunk köte­lessége — mondotta végeze­tül Márta Ferenc. A barátok, a családtagok, az egykori munkatársak ne­vében Baráti Dezső, iroda­­lom­tudós idézte Ortutay Gyula emlékét. Ortutay Gyulát a sírkert tudós-parcellájában helyez­ték örök nyugalomra. A szakma kiváló tanulója versenyek országos díjkiosztó ünnepsége A felszabadulás évfordu­lójának tiszteletére huszon­hat szakma gyakorlatából és tizenegy elméleti tantárgy tudnivalóiból rendezték meg „A szakma kiváló tanulója” versenyt. Budapesten és a megyei székhelyeken zajlot­tak le a döntők. A díjki­osztó ünnepséget pénteken a Vasas székházban tartot­ták. Jelen volt Nádor Gyöngy, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára is. Nagy Sándor, a KISZ KB titkárai ünnepi beszédében elmondotta, hogy a szakmai tanuló ifjúság országos ver­senyei 1953 óta áttekintést adnak a szakmunkásképzés fejlődéséről is. A verseny résztvevői ezúttal is szak­májukba vágó, népgazdasá­gila­g is hasznos értékek elő­állítását jelentő verseny­­feladatokat oldottak meg. Az országos versenyekre az idén mintegy 30 ezren neveztek be. Közülük 86-an értek el helyezést. A 26 egyéni első helyezettnek, valamint már győztes ács­illetve kőműves tanulóbri­­gád tagjainak Nagy Imre munkaügyi miniszterhe­lyettes adta át a szakma kiváló tanulója jelvény arany fokozatát, az emlék­plakettet, a díszoklevelet és a kéthetes NDK-beli üdü­lésre szóló beutalót. Díjaz­ták a versenyek II. és III. helyezettjeit is. Az első he­lyezést, mint kiemelkedő teljesítményt, szakmunkás­­vizsgának fogadják el.

Next