Napló, 1979. február (Veszprém, 35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-01 / 26. szám
Szójatermesztés nyárádi módra Különlegesen értékes növény a szója. Világpiaci ára az utóbbi években olyan magasságba emelkedett, hogy azt csak az olaj árrobbanásához hasonlíthatjuk. A szójának helye van emberi táplálkozásunkban (egyebek között felhasználja az édesipar) feldolgozásának „mellékterméke” viszont nélkülözhetetlen az állatok takarmányozásában. Szója, még pontosabban szójadaraimportunk olyan jelentős mennyiségben és valutában is, hogy igen érzékenyen megterheli az államháztartás pénztárcáját. Jellemző, hogy csupán megyénk állattenyésztő-tartó gazdaságai évente 11 ezer 800 tonna szójadarát használnak fel takarmányozásra! Az idén (a tervek szerint) mintegy 20 ezer hektáron termelnek hazánkban szóját. Ennek pontosan 1 százaléka jut megyénk egyik alig 2260 hektár szántón gazdálkodó üzemére, a nyárádi termelőszövetkezetre. Nyárádon hagyománya van a szójatermesztésnek Korábban az egyéni gazdák foglalkoztak vele, 1974-től a nagyüzem tett kísérletet és az akkor 200 hold átlagában 17 mázsás terméssel fizetett! A termesztés azóta — noha a rekordhoz képest kisebb eredménnyel — beépült a gazdaság szerkezetébe és a termés hektáronként 11—16 mázsa között alakult. A fehérjében roppant gazdag szójának — aminosav-garnitúrája az állati fehérjékhez közelálló. — a termesztésére korlátozottak lehetőségeink, de a megfelelő éghajlati adottságok kihasználásával vetésterületét a jelenleginek a többszörösére lehetne emelni. Ezzel számottevő valutakiadástól mentesíthetnénk népgazdaságunkat. Érdemes hát szemügyre venni, hogy milyen meggondolásból ragaszkodnak a nyárátnak a szájához. Mindenekelőtt anyagi számítások alapján. A tsz-ben 600—670 forint között változik, a termés mennyiségétől függően, egy mázsa szója termelési költsége — a felvásárlási ár viszont 1100 forint. A szója tehát kiváló árunövény! Gondolkodásukban további helye van annak, hogy termesztéséhez vetéstől a növényvédelemig és a betakarításig nincs szükség speciális gépekre. Ami kell a gabonatermesztéshez, ugyanaz megteszi a szójának is. Kedveli a párás klímát — ott van a Bitva, a párolgást az emberi lelemény, a terület vízzel való körülkerítése, is elősegítheti. A nyárádiak azt a szója javára írják, hogy nem igényes termőföldben, ugyanakkor nitrogénnel valósággal feltölti a talajt Más szóval ez azt jelenti, hogy a szója talajgazdagító, kiváló elővetemény más növényi kultúrák számára. És ez utóbbinak abban a gazdaságban, amely évente 11 ezer hízottsertést ad el a közfogyasztásnak, a viszonylag kis terület maximális kihasználása, a hozamok növelése szinte létfontosságú. A szója termesztése, azon túl, hogy páradús klímát igényel, nem rutinszerű vállalkozás. A vetőmag mázsája 2 ezer forint körül van, egy-egy hektár vetéséhez 90— 100 kiló mag kell, sajátos követelményeket támaszt a növényvédelem — szóval egyszerre kell hozzá anyagi és szellemi-szakmai beruházás. Ezek egy sor gazdaságot eleve kizárnak a termesztők köréből, mégis indokolatlanul kicsi az 1 százalékot képviselő hányad, amely megyénkre jut az országos vetőterületből. Nincs szó semmiféle szójakampányról, de az igenis megfontolandó, hogy a megyénkben termőterületet miképpen lehetne az ésszerűség határain belül növelni. Nem egyszerűen kötelességtudatból, hanem úgy, mint Nyárádon teszik, a gazdaság gyarapodása javára. A megfontolást csak erősíti, hogy az importtal járó valutakiadás a mezőgazdaság fejlesztési lehetőségeit is szűkíti. Túras Lajos Tóth István takarmányos Liliompusztán. H ősei évszázadokig visszamenően kovácsok voltak, apáról fiúra szállt a mesterség. Tóth István édesapja nemcsak a vas hevítéséhez, formálásához, a lovak patkólásához, a kerekek vasalásához értett, hanem a beteg állatok gyógyításához is. Még a Tolna megyei Hőgyészről is jöttek éjszaka Várkeszőre a gyógykovácsért, ha segíteni kellett a kisborjú vagy a csikó világrajöttében. Hétéves volt, amikor meghalt az édesapja. Bátyjára s őrű maradt a műhely. Fájó szívvel nézett ki olykor az utcán futballozó társaira. Ő nem mehetett, a kötelesség a fújtató mellé állította. Gyenge csontú, vékony fiú volt. Sámlit tettek alája, hogy felérje az üllőt, s nagyobb lendületet adhasson a pörölynek. Tizenhat éves volt, amikor a bátyját elvitték katonának. Végképp rá maradt minden munka a műhelyben. Valahonnan vidékről jöttek emberek lovat patkoltatni. A mestert keresték. Hitetlenül néztek a vékonypénzű legényre, nem nézték ki belőle, hogy tud patkolni. Hajnaltól sokszor este tizenegy óráig is dolgozott. Munkája mindig adódott a falusi kovácsnak, kiváltképp a nagy dologidőben, amikor törtek a kerekek, koptak az ekevasak, szakadtak a rátok. Volt nap, hogy ötven-hatvan laposvasat is elkészített. 1952-ben házasodott. 1954-ben született az első, 1956-ban a második fiúgyerekük. 1956 tavaszán alakult meg a Rábaparti Liliom Termelőszövetkezet, Tóth István is az elsők között lépett be. Megvoltak itt az adottságok a jó starthoz, mert Liliom-pusztán voltak gazdasági épületek. Az állattenyésztés megalapozásához nem kellett volna nagy építkezésekbe kezdeni, kölcsönöket felvenni a beruházásokra. A szorgalom dicsérete Mindennapi helytállás Az ellenforradalom azonban elvágta a Rába-parti Liliom gyökerét, a termelőszövetkezet feloszlott. Tóth István ismét magánkisiparosként dolgozott. 1959-ben Rába-parti Egyetértés névvel alakult újra a termelőszövetkezet. Az elnökök itt is váltogatták egymást. Tizenkilenc és harminc forint között mozgott a munkaegység értéke. Tóth István szorgalmasan dolgozott, a műhelyben helyt kellett állni minden időben, öt- meg hatszáz munkaegysége volt egy-egy esztendőben. — Igazán nem tudott kibontakozni a gazdaságos termelés a szövetkezetben. Az emberek meg egyre-másra hozták a jó híreket Vaszarról, hogy ott évről évre hogyan tollasodnak a tagok, mennyire jobban élnek. Az egyesülés gondolata nálunk már termékeny talajra talált. Tóth István az egyesülés óta tagja a termelőszövetkezet vezetőségének. Harminchárom esztendő után azonban feladta a pörölyt, szakított a családi hagyományokkal. Az egyesüléskor a várkeszői kovácsműhelyt felszámolták, s Tóth Istvánnak Malomsokra kellett volna átjárni. Inkább vállalta, hogy takarmányos lesz Liliom-pusztán. Háromszáz hízómarha takarmányozását végzik, s ezzel a munkával megkeres havonta 3000—3500 forintot. Izmaiban érzi a sok évi nehéz munkát, s egészsége érdekében szükséges volt már a tempót lassítani kicsit. Több éve már, hogy Polgár János párttitkárral és Harsányi Béla tanácsa kirendeltségvezetővel végigsétáltunk a megyeszéli falu hosszú utcáján. Az elnéptelenedett, lakatlan házak láttán kissé elszorult a szívem. — Kik jönnek maguk után, milyen nemzedék él itt nyolc-tíz év múlva? — fordultam kísérőimhez. — Miutánunk, kérem, a dózerek jönnek, amelyek elparentálják a házakat. Nagyon megszéledt nálunk a fiatalság! Száztíz ház van a faluban, s ennek ötven százalékát már csak öregek lakják — mondta Harsányi Béla. Tóth Istvánt is arról kérdezem most, vannak-e fiatalok, akik apáik fundusán akarják tovább élni a maguk életét, vagy csakugyan a Baranya megyei Gyürüfű sorsára jut Várkesző? — Nagyon jogosnak érzem a kérdést. Én mindig szerettem a fiatalokat, úgy tapasztalom, ők is kedvelnek, tisztelnek, mert értek a nyelvükön. Azt mondhatnám, hogy ma már nem anynyira siralmas a kép, a fiatalok húzódnak vissza szülőfalujukba. Ma még hetven-nyolcvanan járnak el dolgozni Pápára, Veszprémbe, Szanyba. Még a szomszédos megyeszékhely is kinyújtotta láthatatlan csápjait Várkesző felé, Győrbe is többen eljárnak. Ma már azonban látják, hogy a termelőszövetkezetben is megkeresik azt a pénzt, amit Szanyban, Veszprémben vagy Győrben. — Az én fiaim lakatosok, mindketten eljárnak dolgozni. De az egyik éppen most házasodott, s itt vettünk házat nekik. Én 1957-ben építettem, ez a ház majd jó lesz a másik fiúnak... Tóth Istvánék háztáji gazdaságában szépen jövedelmez az állatállomány. Két tehén, két növendék üsző, kisborjú és kilenc sertés van a háznál. Tóth István nem szereti a nagy szavakat. A mindennapi helytállás élete értelme' Elégedett ember. Hamar Imre Népfront-tanácskozás a zöldség-gyümölcs forgalmazás helyzetéről és fejlesztéséről A kormány zöldségprogramjának végrehajtása jó ütemben halad. Hazánkban a zöldség-gyümölcsellátás színvonala változatos és kielégítő, de gyakran a háziasszonyoknak és a termelőknek is varrnak ezzelkapcsolatos megjegyzéseik. A termelőknek az, hogy sokszor indokolatlanul is akadozik az átvétel, a háziasszonyoknak pedig elsősorban az árral és a minőséggel szemben vannak jogos kifogásaik, — hangsúlyozták a Hazafias Népfront Országos Tanácsának szövetkezet- és agrárpolitikai, valamint gazdaságpolitikai bizottságának szerdai közös ülésein, amelyen a zöldség-gyümölcsellátás tapasztalatait és várható tendenciáit vitatták meg a szakemberek. A Nagyvásártelepen megtartott tanácskozáson a résztvevők az előbbiekhez azt is hozzáfűzték: napjainkban a zöldség-gyümölcsforgalmazás fejlesztése az a láncszem, amelyik a fogyasztás növekedését az áruk minőségének javítását és a termelés stabilitását meghatározó jelleggel befolyásolja Ezért mindenekelőtt a forgalmazásban kulcsszerepet betöltő vállalatok kereskedelempolitikai szemléletét, munkájuk szervezettségét és telephelyeik, üzemeik felszereltségét kell javítani. S bár az utóbbi években ezen a területen számos új és hasznos tendencia bontakozott ki a zöldség-gyümölcsel elállás javítása érdekében, az érintett szakemberek és vállalataik számára változatlanul ez a legfontosabb feladat. (MTI) A pártbizottsági ülés napirendjén: A technika és kezelője A termelőszövetkezeti mozgalom kezdete óta több, mint kétszeresére növekedett a mezőgazdasági termelés az ajkai járásban. 1960-ban a közös gazdálkodás második esztendejében búzából 12,6, kukoricából 26,5, lucernaszénából 33 mázsa termett hektáronként. Tizennyolc év múlva - 1978-ban - a búza termésátlaga 40,3, a kukoricáé 50,4, a lucernaszénáé 50,9 mázsa volt hektáronként. Keret a termelési rendszer Rövid idő alatt, gyors ütemű, mennyiségi és minőségi változásoknak egyaránt tanúi az ajkai járásban gazdálkodó hét termelőszövetkezet tagjai és alkalmazottjai. A fejlődés okait elemezte, számos, gazdálkodást befolyásoló tényező hatását vizsgálva, a járási pártbizottság ülésén is megállapították, hogy az eredmények egyik hordozója az agrártudományok fejlődése, illetve a korszerű ismeretek gyakorlati alkalmazása. Miben nyilvánult ez meg konkrétan? Elsőként a fajtaváltást lehet említeni. A járásban ugyanis kicserélődtek a búza, tavaszi árpa, zab, kukorica és a burgonya korábbi, alacsony termőképességű fajtái. E változás persze az ország valamennyi gazdaságára jellemző, s önmagában még nem is hordozója a mennyiségi és minőségi „ugrásnak”. A fajtaváltás csak lehetőség a termelés fokozására. Az új fajták termőképességének kihasználása korszerű agrotechnikával, a technológiák fegyelmezett alkalmazásával érhető el. Az ajkai járásban párosult e két, egymást kiegészítő gazdálkodási tényező. A műtrágya felhasználása igazodott a termelés mennyiségi változásához. Az 1960-ban hektáronként kiszórt 147 kilogramm műtrágya duplájára emelkedett az elmúlt évben. Átalakult a növénytermesztés technikája is, az ápolást és a kártevők elleni védekezést a kémiai anyagok felhasználására alapozzák a gazdaságok. Az agrotechnika, s az azt kiszolgáló gépesítés változásának az utóbbi években mintegy keretet adtak a termelési rendszerek. A járás termelőszövetkezetei — az ajkai és kertai gazdaságok kivételével — a kukoricát és a búzát a KSZE termelési rendszerben termesztik. Az ajkaiak ugyanakkor az anyarozs és a rostlen, a kertaiak pedig a burgonyatermesztési rendszernek tagjai. Tehát valamennyi gazdaság kihasználja a jól működő termelési rendszerben rejlő előnyöket, melyek , főként a kutatási eredmények tolmácsolásában, szaktanácsadásban és a szakemberek képzésében jelentkeznek. Kevésbé látványosan Az állattenyésztés fejlődése korántsem volt olyan látványos, mint a növénytermesztésé. Bár a mennyiségi változások az állattenyésztésben sem vitathatók, de lassabban zárkóznak fel a tudomány eredményei által biztosított lehetőségekhez. Ezen ágazatban jóval később kezdődött el a fajtaváltás, s az ahhoz alkalmazkodó technológia mint a növénytermesztésben. Örvendetes viszont, hogy az utóbbi években az ajkai járásban is, megfigyelhetők az új kezdeményezések. A mintegy 4500 darab tehénből 350 már fekete-tarka lapály, s ami ennél is lényegesebb, megkezdődtek a céltudatos keresztezések. A korábbi, hármas hasznosítású magyar tarka tehénállománynak 58 százalékát keresztezték intenzíven tejelő fajtákkal. Hasonló kezdeményezések jellemzőek a húsmarha- és a juhtenyésztésben is. Az állattenyésztés jövedelmezőségének javításához jelentős tartalékok vannak még a költségek csökkentésében. A költségek döntő hányadát a takarmányozás jelenti. Az állat biológiai igényeihez és a termelési színvonalhoz pontosan igazodó etetés módszereinek kidolgozása még a jövőben is költségcsökkentő tényező lehet. Erre maguk az Ajka járási gazdaságok szolgáltatják a példát. Tavaly az előző évhez képest 8 százalékkal emelkedett a tejtermelés a járásban, ugyanakkor 10 dekagramm ábráikkal kevesebbet használtak fel egy liter tej előállításához a gazdaságok. Tehát a takarékos takarmányfelhasználás, mint továbbra is kihasználandó lehetőség, adott az ajkai járásban is. A tudományos megalapozottságú etetéshez, takarmányozáshoz segítséget ad a pápai Állattenyésztési Szolgáltató Közös Vállalat A takarmányok béltartalmának vizsgálatával, az egyedi igények alapján összeállított takarmány-kiegészítők gyártásával lehetőséget adnak az állat igényéhez és termeléséhez alkalmazkodó takarmányozáshoz. Az ajkai járás több termelőszövetkezete is él e lehetőséggel. Az emberrel kapcsolatos tennivalók Mint a járási pártbizottsági ülésen is megállapították, a tudományos eredmények alkalmazása „jó úton halad” a hét termelőszövetkezetben. Ennek a haladásnak nélkülözhetetlen előfeltétele a cselekvő, a technológiát kiszolgáló, képzett szakember. A járás gazdaságaiban 67 egyetemet, 35 főiskolát, 20 felsőfokú technikumot és 240 középiskolát végzett szakember irányítja a telemelést. A termelőeszközök kezelői között 641 szakmunkás és 267 gyakorlattal bíró traktoros dolgozik. Hogy ez ugrásszerű fejlődés, de egyben kevés is a továbblépéshez, megfogalmazódott a pártbizottsági ülésen. Már a beszámoló négy feladat köré csoportosítja a következő esztendők tennivalóit, s ebből három a dolgozó emberrel kapcsolatos. Mindenütt érvényes követelmény a képzések, továbbképzések fejlesztése, az új módszerek kidolgozásában és elterjesztésében élenjáró szakemberek anyagi és erkölcsi elismerése. Újszerű megfogalmazás viszont, hogy a „munkahelyi közösségek fórumait használják ki olyan tudományos eljárások megismertetésére, amely az adott közösség tevékenységével összefüggő”. Ritkán hangoztatott megfogalmazás ez, pedig felbecsülhetetlen tartalékot hordoz, hiszen a tudományos eredmény alkalmazásának sikere végső soron a technika és kezelője között dől el. Farkas József Kiváló eredmények a DÉLKŐ-nél (Tudósítónktól) A Dél-dunántúli Kőbánya Vállalat dolgozói tavaly is túlteljesítették tervüket. Kőtermelésben az előirányzott 5 543 ezer tonnával ellentétben 5 549 ezer tonnát termeltek. Főként a mélyépítkezésekhez szállítottak zúzott követ, ellátták ipari mészkővel a Dunai Vasművet és az ország Cukorgyárait is. Termelésük kisebb hányadát teszi ki a mészkőőrlemény, amit a mezőgazdaságban hasznosítanak talajjavításra. A nagyvállalatinál fontos esemény volt 1978-ban a gálti üzem beindítása, ahol kiváló minőségű dolomitot bányásznak, évente mintegy félmillió tonnát. Az új üzemben korszerű technológiát vezettek be. Berendezései közül a magyar röpítőtöréscet a vállalat szakemberei a Jászberényi Aprítógépgyár kollektívájával közösen fejlesztették ki, s a gép először a komlói üzemben bizonyította értékeit Ebben az üzemben az igényektől függően húsz milliméternél is kisebb szemcsenagyságúra képesek tömni az anyagot A vállalat készáru termelési értéke meghaladja a 416 milliót. Tavaly 419 000 000 forint értéket állítottak elő. A vállalat dolgozói nehéz körülmények között veszélyes munkahelyeken dolgoznak, mégis sikerült a baleseteket gondos megelőzéssel csökkenteni. Míg 1977-ben 80, úgy 1978-ban 44 baleset történt, s az emiatt kiesett munkanapok száma is nagymértékben csökkent, 2333ról 1426- ra Komlón, a vállalat központjábantanácskozáson jelölték meg az ez évi feladatokat. Erről Szűcs János műszaki igazgatóhelyettes a következőket mondotta: — Tovább folytatjuk a pécsváradi kísérleti földgátüzem fejlesztését. A végleges technológia kidolgozását az év végén kezdjük meg. Korszerűsítünk legnagyobb termelő egységünkben, Uzsabányán is: felújítjuk a rakodó pályaudvart, és a függősínpálya helyett szállítószalagot állítunk be. A nagyarányú beruházásaink mellett idén is növeljük tervünket: 5 730 000 tonna követ termelünk ki. A nagyvállalat minden évben több százezer forintot költ a szociális létesítmények felújítására is. Idén befejezik a harkányi gyógyház építését, ezen kívül még Badacsonytomajban üdülhetnek a DÉLKŐ dolgozói nyaranta. G. M. NAPLÓ - 1979. február 1. csütörtök - 3