Napló, 1979. november (Veszprém, 35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-16 / 268. szám

A közeljövőben: Új olasz filmek a mozikban Újabb Ugo Tognazzi- és Nino Manfredi-filmeket is megvett — a többi között — a filmátvételi bizottság a kö­zelmúltban megrendezett mi­lánói filmvásáron. Az „Éjszakai utazások” rendezője és főszereplője Ugo Tognazzi, akit legutóbb a „Férfiak póráz nélkül” és a „Fehér telefonok” című pro­dukcióban láthattak a nézők. A film szerint a jövő társa­dalmában minden hatalom a fiatalok kezébe kerül, az öre­geknek pedig 49 éves koruk­ban tengerparti vakációra kell utazniuk. Ez ellen lázad a film főszereplője. A má­sik olasz sztár, Nino Manfre­­di nem lázong, csak ellenáll és furfangos ötletekkel igyekszik túljárni ellenfelei eszén „A jutalék” című kri­miben. Nápolyi zugügyvéd­ként egy elrabolt lány után nyomoz, miközben állandóan szembe találkozik a maffiá­val. A bonyodalmakat fokoz­za a rivális rendőrnyomozó tevékenysége, akit Ugo To­gnazzi formál meg. Ugyancsak Nino Manfredi a főszereplője „A játékszer” című kriminek. A közeljövőben kerül a mozik műsorára az idei velen­cei nemzetközi filmfesztivál egyik olasz újdonsága, a ,„Ratataplan”, amelynek író­ja, rendezője és főszereplője egyszemélyben az elsőfilmes Maurizio Nichetti. A Piedone-sorozatból már ismert, Bud Spencer alakítja „A földöntúli seriff” főhősét, aki egy másik bolygóról ér­kezett, különleges tulajdonsá­gokkal rendelkező kisgyerek barátságát igyekszik elnyerni. Partnere, a kisiskolás Cary Goffrey játszik Steve Spiel­berg bemutatás előtt álló nagy sikerű alkotásában, a „Harmadik típusú találkozá­sokéban is. „Őrizz és védj!” Éltes­trész előadó­estje a költő­ legjobb fegyve­rével őrzi-védi Radnóti Mik­lós emlékét, verseinek csor­­bíthatatlan élével. A napok­ban tartott előadóesten gaz­dag versösszeállításban idéz­te meg a költő arcát a gyermekkortól a halálig. Hallgatósága a megyei műve­lődési központban olyan em­berarcot „láthatott” a versek tükrében, amely a maga örö­meivel, vágyaival, szenvedé­seivel, hitével, küzdelmével immár mindannyiunké. Mert ez a versekben kigyúló arc örökös üzenetet mond szá­munkra újból és újból: azt, hogyan kell élnünk emberül. Éltes Kond előadóestjében jól érzékelhető ez a költői intelem. A versek szép, tiszta, átélt hangon szóltak hozzánk, néhány költemény (a Má­sodik ecloga, a Tarkómon jobbkezeddel, a Mivégre, a Hetedik ecloga, a Levél a hitveshez) megdöbbentő ha­tású volt Éltes Kond előadá­sában. A hallgatóság — akár ismerte, akár először hallot­ta ezeket a verseket — ismét megérezte a költő nagy mű­vészetét és nagy embersé­gét. Meteorológiai tudományos ülésszak az Akadémián A meteorológiai megfigye­lések rendszerének fejleszté­séről kezdődött csütörtökön kétnapos tudományos tanács­kozás az országos meteoro­lógiai szolgálat szervezésé­ben a Magyar Tudományos Akadémián. Mint a tanácskozáson el­hangzott: az úgynevezett időjárási veszélyek, a viha­ros szél, a zivatarok, a fagy­veszély és a hófúvások előre­jelzésére sűrítik a jelzőháló­zatot. A Balaton körül már fel is állítottak kísérleti jel­leggel öt automata állomást, amely a szél­járásról ad in­formációt a siófoki obszerva­tóriumnak, s így nagy pon­tossággal meghatározható, mikor kell a vihar kialakulá­sának veszélyével számolni. Éjszakai halászat Vészeli Lajos rajza A tavalyi dió maradékát tö­röm. Szinte személyes isme­rősöm valamennyi. Tudom, hogy az aprószeművel a tihanyi fél­sziget egy elbitangolt diófája ajándé­kozott meg. Ez a nagyobb, fehérebb színű Csobánc tövéből való. Kedves a szívemnek: olyan vékony a héja, hogy ujjammal is össze tudom rop­pantani. Egyik-másik madárcsőr se­bét viseli. Akad, amelyik a házunk mögötti fáról pottyant a lábam elé. Mondom, csupa jó ismerős, s most mégis meglepetést okoznak. A ked­vencek, a papírhéjúak egytől egyig romlást rejtenek mélyükön. Még jó, ha csak két-három sápadt kukac me­red rám a kalapácsütés nyomán be­furakodó fényben. Legtöbbjében már alig lehet kivenni a diógerezdek nyo­mait: mákszemnyi fekete szemcsék, pókhálók éktelenkednek a héj alatt. Óvatosan dobom valamennyit a sze­métbe, nehogy még a lakást is meg­fertőzzem. Igazi nemes gyümölcsöt csak a megvetett, apró, görcsös héjú szemek kínálnak. Emlékszem, tavaly szep­temberben csak a bóklászást élvező pici lányom biztatására szedtük össze őket a csalánok tövéből, lapulevelek árnyékából. Vastag zöld héjuk nem akart lejönni róluk, szaporotlan volt a hajladozás, a puha erdei talajon képtelenek voltunk egyet is megtör­ni a kóstoláshoz. Kemény dió S most is oda kell csapni a kala­páccsal, hogy a héj kiengedje védő­szorításából a guszta gerezdeket. Akad, amelyik darabkra törik, a héj­szilánkok szanaszét röppennek. Ke­mény dió! S míg lassan gyűlik a tésztába va­ló, s telik a szemét azzal, ami tavaly oly könnyen engedte meghódítani magát, van időm tűnődni a kemény dióról. Pontosabban a kemény dió­ként megért emberről, a csendes, nehezen feloldódóról, akinek megkö­zelítése, magánya­héjának feltörése sok energiába kerül. De ha sikerül, akkor igazi értékekhez jutunk. A gyermekről, aki az iskolában elvész a viruló tehetségek, formásan meg­nyilatkozó magabiztosok árnyéká­ban, de ha akad pedagógus, aki ész­reveszi őt, akkor kiderül, hogy nem­csak az erdőben takarhatja el a la­pulevél a nemes gyümölcsöt. Olykor iskolapadban is. Kemény dió! Véletlen-e, hogy szó­lás lett ebből a jelzős szerkezetből? Ha kimondjuk, nehezen kezelhető emberekre, vagy éppen emberhez méltó feladatokra gondolunk. Veríté­kezésre készülhetünk­ fel, ha „kemény dió” kerül elénk. Tán­­ ezért nem be­csüljük eléggé, gyakrabban választ­juk helyette a könnyebben önmeg­­adót. Azt sem bánva, hogy gyenge csonthéján könnyű madarak csőre nyomát találjuk, vagy, hogy a meg­küzdés nélkül ölünkbe pottyanó ered­mény átmeneti megoldás csupán. Nézem a töpszli diószemeket: va­lóban, külsőre nem sok vonzó van bennük. Ember legyen a talpán, aki észreveszi, hogy érdemlegesen, tar­tósan éppen rájuk lehet számítani. Aki persze ért a diákhoz, annak tud­nia kell ezt. Igaz, a többletmunkát is vállalni kényszerül, ha kér az ér­tékes csonthéjú áldásaiból. Magam most már szívesen vállalom, de saj­nos az utolsó szemeket rakom a ka­lapács alá. Nem is elég a tisztított dió, néhány szemet hozzá kell törnöm az idei termésből. Könnyű munka, rutinosan feszítem szét a héjukat, hibátlan friss gerez­dek buknak a kezembe. Még hibátla­nok. Tudom azonban — már tudom —, gyorsan el kell fogyasztani, jövő őszig nem állnak el. A remény marad csupán, hogy a következő évben is adakoznak a fák. Feltehetően kemény dió is lesz raj­tuk. Czingráber János Politikai könyvnapok Az észt kultúráról, a BAM építkezésről, írók a Tanácsköztársaságról A Kossuth Kiadó népszerű sorozata a Mit kell tudni...? Nyilván azért sikeres, mert szerzői közérdekű témákat dolgoznak fel, tömören és olvasmányosan. Szomszéd or­szágaink bemutatása és vál­lalati törvényünk értelmezé­se épp úgy szerepel e vállal­kozásban, mint az 1918—19- es magyar forradalmak elem­ző krónikája, az ifjúsági mozgalom története és jelen­tősége, vagy a világ sajtója, az olimpia. A kedveltebb kötetek új­ból megjelennek. Köztük a Szovjetunióról szóló zseb­könyv immár ötödik kiadás­ban látott napvilágot most, Nemes János tollából. Nem egyszerű utánnyomása az előzőeknek hanem az utóbbi évek társadalmi és gazdasági fejlődésének eredményeivel és a köztársaságok sajátossá­gainak ábrázolásával bővített változata. Jellemző adatok bőségével tájékoztat az író a föld leg­nagyobb országának földraj­záról. Egyetlen példa: a 261 milliót meghaladó lakosság­nak több mint a fele 30 éven aluli. Leköti az olvasó fi­gyelmét a vázlatosan átfogó történelmi fejezet is — a fejedelemségek kialaku­lásától a fejlett szocialista társadalomig. Alapvető isme­­reteket nyújt a kommunista párt vezető erejéről, az ál­lamhatalom szerveiről, a tár­sadalmi és tömegszervezetek szerepéről. összefoglalóan elemzi a népgazdaság, az életszínvonal, az oktatás, a tudomány, a kulturális élet eredményeit. Jelentős helyet kapott a szocialista nagyha­talom internacionalista kül­politikája és a nemzetközi helyzet enyhülésében elért sikere, valamint a hazánkkal kialakult sokoldalú együtt­működés és baráti kapcsola­tok fejlődése. „A kis Észtország kulturális nagyhatalom. Az egy főre ju­tó könyvek számát tekintve az észtek vezetnek a világon. 1977-ben például 2187 művet jelentettek meg Észtország­ban 17,1 millió példányban, ebből 1460 művet 12,7 millió példányban észtül”. Íme, egy jellemző bekezdés, amely úgy folytatódik, hogy bár alig egymillió ember beszél ész­tül, virágzik az észt iroda­lom és színház. Észtország­ban 9 állandó színház mű­­­ködik ... Másutt felütve a zsebköny­vet: „A vasútvonalakat évről évre bővítik. A Bajkál— Amur vasútvonal 1974 óta folyó építése — „az évszázad építkezése” — nem csupán a közlekedés, de Kelet-Szibéria és a Távol-Kelet iparosítása szempontjából is új fejezetet nyit.” Az orosz rövidítés után BAM-nak elkeresztelt vasútvonal egymillió négy­zetkilométernyi eddig feltá­ratlan terület ipari és mező­­gazdasági hasznosítását­­ teszi lehetővé. Juhász Gyula: Dózsa feje című versével kezdődik és Illyés Gyula nemrégiben közzétett műve,­ a Beatrice apródjai egy részletével zárul a csaknem 440 oldalas anto­lógia: 1919 május. A tartalmas és hiánypótló könyv anyagát Erki Edit vá­logatta, Szabó Mária szer­kesztette és a Kossuth Kiadó gondozta. Olyan kimagasló művészi és eszmei értékű no­vellákat, verseket gyűjtöttek egybe és bocsátottak közre, amelyek a Tanácsköztársaság eleven emlékét idézik, tanul­ságosan és bensőségesen. Mint a fülszövegben olvas­hatni: „A kötet 1919 mara­dandó hatását példázza, azt, hogy a proletárforradalom korszakos élménye a magyar irodalomnak, nemcsak a kor­társ művészet számára meg­határozó — napjainkig tisz­teleg előtte az irodalmi utó­kor”. Hagyományozás igénye so­rakoztatta egymás mellé író­ink legjobbjainak műveit. Mindazokét, akiket hat évti­zeden át melenget az átélt forradalmi események tüze, s borzongat a fehérterror rémuralma. A munkásszoli­daritás ereje és az emigráció fájdalmas bizakodása sugár­zik, s a tisztes számvetés fe­lelőssége is megfogalmazó­dik. Diákok és pedagógusok épp olyan haszonnal forgathatják ezt az értékes kötetet, mint népművelők, elmélyedt ol­vasásra vágyók, vagy meg­emlékezések szervezői és szereplői. Személyes és kö­zösségi élményeket kínál for­radalmi emlékeink megeleve­­nítése és ápolása e könyv áramkörében. R. I. Falugyűlések a közösség szolgálatában A múlt évben megfelelő részvétel és érdemi munka jelle­mezte az 1978—79. évi falugyűléseket, városkörzeti tanácsko­zásokat. Mint a lakóhelyi demokrácia fórumai, segítettek ab­ban, hogy a lakosság tájékozódjon az országos és a helyi ered­ményekről és javaslataival hozzájáruljon a város, és a köz­ségpolitika formálásához. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a Tanácstörvény szelle­mében a közös tanácsi településen kívül az önálló tanácsi községekben, nagyközségekben is szükség van a falugyűlések­re, rétegtalálkozókra. A városokban, mint a nyílt várospoli­tika fórumai, egyre nagyobb szerepet töltenek be a városkör­zeti tanácskozások. Ezért javasoljuk, hogy a 3190/1978. MT. sz. határozatnak megfelelően a falugyűléseket és városkörzeti ta­nácskozásokat a megyében mindenütt szervezzék meg. Javasoljuk, hogy a helyi gyakorlatnak megfelelően ez év őszén és a télen is szervezzenek falugyűlést, a városokban pe­dig körzeti tanácskozást. A falugyűlést a községi éves fejlesztési tervek összeállítása előtt tartják meg, hogy a lakosságtól kapott információkat a tervek készítésénél a helyi tanácsok figyelembe vehessék. A korábbi évekhez hasonlóan javasoljuk, hogy a Tanácstörvény­ben előírt napirenden kívül más, időszerű és a lakosságot szé­les körben érintő kérdéseket is vitassanak meg. Az 1979—1980. évi őszi-téli időszakban az alábbi kérdések megvitatását ajánljuk: A tanácselnök beszámolója a tanács 1979. évi munkájáról és tájékoztató az 1980. évi tervekről, amelyben célszerű kitér­ni: a tanácsi testületek és a szakigazgatási szervek tevékeny­ségére, a gazdasági szervezőmunka eredményeire és felada­taira. A napirend kapcsán foglalkozzanak a VI. ötéves terv előkészítésével, a takarékos gazdálkodással, a meglévő létesít­mények és a helyi erőforrások jobb kihasználásával. Az MSZMP XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére meghirdetett településfejlesztési tár­sadalmi munkamozgalom helyi feladatait vitassák meg, külö­nös tekintettel a meglévő létesítmények fenntartására és a környezetvédelemre (a vállalások meghatározása, a társadal­mi munka szervezése, a feltételek biztosítása, a nyilvántartás megszervezése stb.). Felhívjuk a figyelmet a falugyűlések megtartásának fon­tosságára a városkörnyéki községekben is. Mógor Győző Dr. Radnóti István a HNF megyei titkára a megyei tanács elnöke Mit írnak megyénkről 1979- október III. rész ORSZÁG—VILÁG A szalagnál. (38. sz.) Riport a veszprémi Bakony Művek au­tóvillamossági üzemének munká­járól. ÓVODAI NEVELÉS Gárdonyi Béla: Zircen a kör­nyezet szeretetére nevelnek. (9. sz.) Az óvodások ingyenesen lá­togathatják az arborétumot. PÁRTÉLET Telekesi Miklós: A takarékos és hatékony beruházásért. (10. sz.) A szerző a vaszari Hunyadi Tsz pártbizottságának titkára. Ugyanott: Népszerűek a vitakö­rök. A politikai oktatás formái a veszprémi járásban. Szabó Gyula: A fegyelmezett, szilárd erkölcsi magatartásért. A párt­­fegyelem kérdéseit elemzi a Veszprém megyei Pártbizottság titkára. Aparácz László: A párt­­szervezetek a mezőgazdasági ha­tározat végrehajtásáért. A szer­ző az Ajkai Pártbizottság első PROPAGANDISTA László József: Egy kísérlet vé­gén. (4. sz.) Beszámoló a dia­lektikus materializmus oktatását segítő írásvetítő transzparensek kísérleti kipróbálásának eredmé­nyeiről. A szerző a TIT Veszp­rém megyei titkára és az MSZMP Oktatási Igazgatóság tanára. SZABAD FÖLD Hamar Imre: Dodi. (43. sz.) Dr. Kertai József nagyalásonyi ál­latorvosról. Ránski Péter: Megkapták-e ami jár nekik? (44. sz.) a Balaton­­felvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság bérvitája a munkások­kal. SZÖVETKEZET NDK kereskedelmi hét Ajkán és Balatonfüreden. (41. sz.) A Horizont és a Füred áruházban rendeztek NDK szövetkezeti ke­reskedelmi hetet. TÁRSADALMI SZEMLE Brenner János: Falvaink zene­kultúrájáról. (10. sz.) Veszprém megyei adatokat is közöl. Ugyan­ott: Kamarás István: Kemény adatok a vidékiségről és a „dá­­kaságról”. Tóth Dezső: Kulturá­lis változások Dákán c. könyvé­ből idéz a szerző. TERÜLETI STATISZTIKA Fodor László­né—Zala György: A város és a városhálózat infra­strukturális ellátottsági viszonyai. (5. sz.) Veszprém megyére vo­natkozó adatokkal. Ugyanott: A szőlő- és gyümölcstermelés fon­tosabb adatai Veszprém megyé­ben. TURISTA MAGAZIN Az ország legrégibb vízimal­­ma. (10. sz.) Az örvényesi ví­zimalomról. Ugyanott: Felújított jelzések Veszprém megyében ÚJ TÜKÖR Illyés Gyula: Írói gondok. (40. sz.) Ugyanott: Kubinyi Ferenc: Kenese filoxériái. a kenesei tsz­­ben kivágtak 28 hektár szőlőt, a kár: 1 200 000 forint. Franka Tibor: Víz napi tíz­ezerért. A Nitrokémia gyáregy­ségének kerítésénél jókora át­mérőjű cső mered a határra, öklendi a piszkosszürke korom­fekete pettyes öblítővizet. (41. sz.) a Nitrokémia papkeszi gyár­egysége szennyezi a környék kútjait. Illyés Gyula: Írói gondok. (44. sz.) Paczolay Gyula: Házsongárd. (43. sz.) EGYÉB KIADVÁNYOK Harmadszor Bakony­oszlopon. Beszélgetés az 1978. évi bakony­­oszlopi olvasótáborról. (Kiad. Eötvös Károly Megyei Könyv­tár, OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központ. Szerk. Kamarás István.) Veszprém — Bp. 1979. 169. 1. Magyar Népzene. (összeáll. Újhelyi Tiborné.) Veszprém, 1979. EKMK soksz. 64. 1. Zenei bibliográfia. Perei Zoltán kisgrafikai kiál­lítása 1979. (összeáll. Poór Fe­renc. Kiad. az EKMK. Jókai Mór Városi Könyvtár.) Veszp­rém. (Kisgrafikai füzetek. 13.) Fiáth Ferenc: Balatoni réce­vadászat. Tóth Gyula: Küzde­lem, bukás, megtorlás. (Bp. 1979.) Fiáth F. Veszprém megye főispánja * volt. Ugyanott: Hun­­kár Antal: Földönfutókká lettek. Hunkár Antal Veszprém megye táblabírája. 1848—1849-ben a me­gye főispánja és kormánybizto­sa. Keresztény Béla—Six László: Veszprém környéki barna erdő­­talajok és humuszkarbonát ta­lajok szántott rétegének köny­­nyen oldható mikroelem-tartal­ma. Agrártudományi Egyetem Keszthely, Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Kar köz­leményei, 18—19. Takács, Gyula: A harmónia keresése. Bp. 1979. Kisfaludy Sándor ismeretlen levele Döb­­rentei Gáborhoz. Ugyanott: Egry Józsefről! Balatoni évtizedek, Bertha Bulcsúval a Balatonnál. Takáts Sándor: Buda két áru­lója. Bp. 1979. Thury György lantosa, a kapitány harca a tö­rökkel Várpalotánál és Veszp­rémnél. Alistáli Márton diák. Ugyanott: Városaink a török háborúban. Pápa, Veszprém. Hu­szár Péter: Egy hős kapitány halála. Eörsy Péter Pápán volt huszárkapitány. NAPLÓ - 1979. november 16., péntek — 5

Next