Napló, 1980. január (Veszprém, 36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-03 / 1. szám
Amíg a facsemetéből parketta lesz Egy régi, magyar mondás szerint, a fa végigkíséri az ember életét. Fából készült bölcsőben vagy kiságyban ringatják a kisdedet, s az ember utolsó pihenőhelye is fából való. De közben is nap mint nap találkozunk a fával. Árnyas lombjaik alatt pihenünk, lakásunkat díszítjük, használati eszközeinket készítjük fából. Az országos átlagnál kisebb veszteség Ám a mondás igazságát kopottnak érezhetjük, ha az erdők hasznosítását értékeljük. A számítások szerint az erdeinkben kitermelt fának több mint 20 százaléka veszendőbe megy. Az ipari feldolgozás során e veszteségek csak növekednek, így megbízható adatok alapján mintegy egymillió köbméter évente a fahulladék Magyarországon. E mennyiség nagyobbik része óhatatlanul kíséri a fa feldolgozását de csökkentésének ismertek a módszerei is. A Pécsi Erdőgazdaság területén például 5 százalékra csökkentették a veszteséget. A Nyugat-Magyarországi Fagazdasági Kombinát is számos új módszerrel kísérletezett. Hulladékból gyártanak cementkötésű forgácslapot és úgynevezett idomkötésű elemeket. Mostanában terjedt el a hír, hogy a korábban értétt kereslet kielégítésének voltaképpen csak közgazdasági akadálya van. Tűzifa ugyanis bőven „terem” az erdőn, de kitermelése rendkívül munkaigényes, így drága is. Egy köbméter tűzifáért 310 forintot kap az erdőgazdaság, s ez lényegesen alatta marad a termelési költségeknek. A számítások szerint egy kölekes fából készült hétvégi házak alapanyaga is hulladék lesz. De voltaképpen nem kell messze tájakra menni jó példáért, a Balaton-felvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságban is jóval az országos átlag alatt van a veszteség aránya. Korábban 19százalék volt az úgynevezett vágástéri hulladék, s ezt 17 százalékra csökkentették. Ehhez másutt már kipróbált módszert választottak. A vágástéren elkülönítik a fa értékes részeit a vékonyabb daraboktól, s az utóbbiakat felaprítják. Hatalmas teherautóval a Péti Nitrogénművekbe szállítják, ahol a forgácsból vegyipari termék, furfurol lesz, így a vágástéren nem marad hulladék, s a korábban veszendő fadarabokból a nyugati piacon is keresett termék válik. méter fa kitermelése 550 forintjába kerül a gazdaságnak, de a tűzifa előállítása még ennél is drágább. Így aztán a tűzifa hasznosításához nem fűződik anyagi érdeke az erdőgazdaságnak, legfeljebb a népgazdaság igényéhez és érdekéhez igazodó erkölcsi okok miatt foglalkozik a vékony tűzifa értékesítésével. A fakitermelés ésszerűsítésének határt szab a gépesítés alacsony színvonala, és a következő esztendők szűkös fejlesztési lehetősége is. Az Erdészeti és Faipari Hivatal szakembereinek véleménye, hogy az erdészet gépesítése mintegy 10 esztendővel elmaradt a mezőgazdaság mögött. A Balaton-felvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságban ez többek között azt is jelenti, hogy az üzemtervek szerint 420 ezer köbméter fát tudnának évente kitermelni, de a gépesítés hiányosságai miatt csak 407 ezret tervezhetnek. A két számot csak jelentős fejlesztés árán lehet egymáshoz közelíteni. A fejlesztésre fordítható összeg pedig éppen csak a technikai színvonal szinten tartására elegendő. Az oka rendkívül egyszerű. A fakitermelésben jelenleg használt LKT típusú traktorok ára 800 ezer forint, s az ennél modernebb gépeket több mint 3 millió forintért lehetne beszerezni. E rendkívül nagy különbséget nem tudják fedezni az úgynevezett amortizációs alapból és a gazdálkodás nyereségéből. Szaporítja az erdészetek gondjait a szaporítóanyag hiánya is. A fatermelésnek pedig alapvető feltétele a kiváló minőségű szaporítóanyag, de ez éppen az értékes fafajoknál nem elegendő. Az idei felmérések szerint a tölgy szaporítóanyagából mintegy 19 ezer darab hiányzik az országban. A csemete termelését akadályozza, hogy nincs elegendő munkaerő, aki az erdei magvakat összegyűjti. Ezt mindig alkalmi munkaerőre alapozták. Számuk is megcsappant az utóbbi években, de az erdei magvak átvételi ára sem serkenti gyűjtögetésre az embereket. Különösen a Balaton-felvidéken talál ennél jövedelmezőbb foglalatosságot a csekély számú alkalmi munkaerő. Tehát, amíg a csemetéből parketta lesz, számos kérdőjel sorakozik egymás mellé, jellemezve a fatermelés ellentmondásoktól sem mentes helyzetét. A válaszra váró kérdések közül egyikre sem könnyű a felelet, de végül is nem kerülhető ki. Farkas József A fatermelés kérdőjelei Újra felfedezték a tűzifát A takarékos gazdálkodás jelei másutt is felfedezhetők az erdőgazdaság gyakorlatában. Követték a világgazdaságban bekövetkező változásokat, s saját házuk táján védekeztek kedvezőtlen hatásai ellen. A nemzetközi piacon ugyanis egyik legkeresettebb — így a legdrágább — fafaj a fenyő. Hazánk importra szorul a fenyőfélékből, s az idén is számos nehézséget okozott a fenyő fűrészáru behozatala. Keresleti piac alakult ki a világban, s ennek következménye a fenyőfa árának emelkedése lett. Az utóbbi hetekben jelent meg a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium rendelete is, mely korlátozza és szabályozza a fenyőfa felhasználását. Az intézkedéseket jóval megelőzte az erdőgazdaság gyakorlata. A zalahalápi feldolgozó üzemben nyárfával helyettesítik a fenyőt. A szalagparketta alsó rétege ugyanis esztendőkön át fenyő volt, s ezt az olcsóbb, hazai termelésből fedezhető nyárral cserélték fel. Az idei őszön a takarékosságnak más módszerei is tapasztalhatók. S ez voltaképpen már nemcsak az erdőgazdaság érdeme. Az ország lakossága egyszerűen számítgatni kezdte, mibe kerül a család téli tüzelője. Az erdők körüli falvakban élő emberek újra felfedezték a tűzifát. A Balaton-felvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság 1979-ben ötezer köbméter vékony tűzifa értékesítését tervezte, de ennél jóval nagyobb volt a kereslet. Válaszol a miniszter Változatlanul nagy feladatok várnak Veszprém megye építőiparára Három kérdés dr. Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszterhez ismert és elfogadott az 1980. évi népgazdasági terv. A különböző ágazatokban, a különböző vállalatoknál ezekben a napokban már ehhez igazítva pontosítják a korábban kidolgozott elképzeléseket, terveket. Az elkövetkező három napon három ágazat felelős vezetőjének 3—3 kérdést teszünk fel, amelyben az irányításuk alá tartozó vállalatok, intézmények munkájának ez évi főbb sajátosságairól, de leginkább megyénket, egy-egy megyei vállalatot érintő témáról érdeklődünk. Elsőként dr. Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszterrel készítettük „villám” interjúnkat. — Milyen főbb követelményeket támaszt a népgazdaság 1980-ban az építőipari ágazattal szemben? — A népgazdaság fejlődésének külső és belső körülményei természetesen hatást gyakorolnak az építőipar fejlesztésére is, és jelentős mértékben megváltoztatják annak célját, valamint végrehajtásának feltételeit. Várható az építési kereslet csökkenése, és ez lehetővé teszi, hogy a vállalatok az eddiginél lényegesen többet törődjenek az építési folyamat minőségi tényezőivel: javítsák a gazdálkodást, csökkentsék az építési időt és nem utolsósorban nagyobb gondot fordítsanak a költség- és energiatakarékosságra. Az építőipar legfontosabb feladata 1980-ban is, hogy rugalmasan és gazdaságosan tegyen eleget a fizetőképes építési igényeknek. Ehhez nagyon dinamikusan kell kihasználni a termelőberendezéseket és koncentrálni a termelőerőket. Távlati céljainknak megfelelően, megfontoltan folytatjuk a termelési szerkezet átalakítását. Az építőipar esetében ezen azt értjük, hogy megfelelő kapacitásokat összpontosítunk a nagyberuházásoknál és a konvertálható exportárukat előállító beruházásokat kivitelező szervezeteinknél. A lakosság részére igen fontos, hogy az eddiginél nagyobb figyelmet fordítsunk a javító-karbantartó szolgáltatás fejlesztésére. 1980-ban 29 nagyberuházás kivitelezését folytatják vállalataink, emellett 82 ezer lakás felépítését tervezzük. Várható-e, hogy az eddigieknél nagyobb ütemben fejlődik az építőanyag-ipar, ezen belül Veszprém megyét érintően a szigetelőanyag- és a téglaipar? — Veszprém megye azok közé a megyék közé tartozik, ahol sokféle építőanyagot állítanak elő. A különböző méretű falazóanyagokból a lakosság ellátása kiegyensúlyozott. A megyében és a közvetlen környezetben található téglagyárak ebben a régióban a vásárlói igényeket kielégítik. A Bakonyszentlászló II. számú téglagyár gépi berendezéseit sikerült teljessé tenni, így a korábbi technológiai problémák megszűntek. A gyár termelése csaknem 20 százalékkal nőtt és a téglák minősége sokat javult. Folyik a Devecser II. számú téglagyár rekonstrukciója, amelynek befejezése után a gyár évente 28 millió kisméretű téglának megfelelő falazóanyagot fog előállítani. Ezzel a megyében a korszerű gyárakban előállított tégla aránya 65 százalék lesz, ami meghaladja az országos átlagot. A VI. ötéves tervben Veszprém megyében új téglagyár létesítését nem tervezzük. Tapolcán már működik az évi 14 ezer tonna kapacitású, korszerű bazaltgyapotgyártó és továbbfeldolgozó üzem. De ez még csak a kezdet, mert szükség van az energiatakarékos építkezések érdekében az eddiginél is több korszerű szigetelőanyagra. Éppen ezért a VI. ötéves terv fejlesztési programjába felvettük egy újabb szigetelőanyag-gyár létesítését. Hadd szóljak a megye világhírű porcelángyáráról is. A Herendi Porcelángyárban 1978. IIE negyedévében kezdődött el egy 142,4 millió forintos korszerűsítő és kapacitásbővítő beruházás. A fejlesztő munka eredményeként a termelés teljes felfutása 1984-ben következik be. Úgy tervezzük, hogy a nagyarányú fejlesztés befejezésével úgy nő a termelés, hogy a számunkra kedvező exportot is évről évre fokozni tudjuk.A Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat elismerésre méltó dinamikával, nagy teljesítőképességű vállalattá vált. A beruházások szükségszerű mérséklésével nem várható-e megtorpanás, visszalépés a vállalat fejlődésében? Elsősorban a veszprémi házgyár termékelhelyezési gondjaira gondolok. — Elöljáróban kijelenthetem, hogy a Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat 1980-ban is tovább haladhat a fejlődés útján, nem lesz okunk megtorpanásra. Ez nem jelenti azt, hogy 1980-ban nem kell jelentős nehézségekkel megbirkózni a vállalat vezetőinek, dolgozóinak. A VÁÉV vegyes profilú vállalat, házgyára van, így a lakóházépítés eddig összes építési munkáinak 60 százalékát tette ki. 1979-ben túlteljesítették lakásátadási tervüket. Ez annak köszönhető, hogy a házgyár előírt teljesítőképességénél több panelt gyártott. 1979-ben 7 százalékkal lépték túl a házgyár technológiai előírásában szereplő, úgynevezett névleges kapacitást, amely évente 2300 lakás elemeinek gyártását jelenti. A VÁÉV 1980-ban is főképpen házgyári lakásépítéssel foglalkozik, de ennek részaránya mintegy 10 százalékkal csökkent a vállalat tevékenységében, a lakásépítés, a beruházások szükségszerű mérséklésének következtében. A vállalat 1980-ban 2364 lakás gyártását és szerelését tervezi. Nem titok, hogy ennél többre lenne képes. A VÁÉV tevékenységében a házgyári termelés ilyen mértékű viszszafogása azonban nem jelent megtorpanást, ugyanis a felszabaduló erőket ipari és kommunális létesítmények építésére fordítják. Nagy munkák várnak rájuk többek között Ajkán a timföldgyár, majd a várpalotai alumíniumkohó építkezéseiben. Jelentős könnyűszerkezetes építési feladatokat is tűzött maga elé a vállalat. Clasp könnyűszerkezetes építési rendszerrel 1980-ban például felépítenek a veszprémi Felszabadulás úti lakótelepen egy 24 tantermes szakmunkás-továbbképző intézetet. Andrássy Antal Az év első munkanapja olyan, mint a többi. Pontosan tudjuk, mi az, amit ma el kell végeznünk. Az teszi mégis különössé, hogy nagy nekibuzdulással megfogadjuk: mától valóban minden percet kihasználunk, kevesebb szünetet engedélyezünk magunknak kávézás és cigarettázás ürügyén. Minden ügyet elintézünk, amit csak ránk bíznak, nem gyártunk sem estét, sem ma, sem a jövő évben, sőt évtizedben. Végiggondoljuk az új terveket. „Jó lenne, ha ezeket is valamivel a határidő előtt teljesíteni tudnánk...” Ha mások is így gondolják és nemcsak ma, hanem kell minden apróságért veszekedni, sorba állni, akkor talán lelkiismeret-furdalás nélkül gondolunk vissza az év első napjára az utolsón. A veszprémi Dózsa Tsz kádártai gépállomásán folytatják a téli nagyjavítást Herenden a Porcelángyárban már a következő ünnepre készülnek Kezdődik a műszak az Ajkai Bányák Ármin-aknáján Fotó: Horváth Péter NAPLÓ — 1980. január 3., csütörtök —3