Napló, 1980. január (Veszprém, 36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-03 / 1. szám

Amíg a facsemetéből parketta lesz Egy régi, magyar mondás szerint, a fa végigkíséri az em­ber életét. Fából készült bölcsőben vagy kiságyban ringatják a kisdedet, s az ember utolsó pihenőhelye is fából való. De közben is nap mint nap találkozunk a fával. Árnyas lombjaik alatt pihenünk, lakásunkat díszítjük, használati eszközeinket készítjük fából. Az országos átlagnál kisebb veszteség Ám a mondás igazságát ko­pottnak érezhetjük, ha az er­dők hasznosítását értékeljük. A számítások szerint az er­­deinkben kitermelt fának több mint 20 százaléka ve­szendőbe megy. Az ipari fel­dolgozás során e veszteségek csak növekednek, így meg­bízható adatok alapján mint­egy egymillió köbméter éven­te a fahulladék Magyarorszá­gon. E mennyiség nagyobbik ré­sze óhatatlanul kíséri a fa feldolgozását de csökkentésé­nek ismertek a módszerei is. A Pécsi Erdőgazdaság terü­letén például 5 százalékra csökkentették a veszteséget. A Nyugat-Magyarországi Fa­gazdasági Kombinát is szá­mos új módszerrel kísérlete­zett. Hulladékból gyártanak cementkötésű forgácslapot és úgynevezett idomkötésű ele­meket. Mostanában terjedt el a hír, hogy a korábban értétt kereslet kielégítésének voltaképpen csak közgazdasá­gi akadálya van. Tűzifa ugyanis bőven „terem” az er­dőn, de kitermelése rendkívül munkaigényes, így drága is. Egy köbméter tűzifáért 310 forintot kap az erdőgazdaság, s ez lényegesen alatta marad a termelési költségeknek. A számítások szerint egy köle­kes fából készült hétvégi há­zak alapanyaga is hulladék lesz. De voltaképpen nem kell messze tájakra menni jó pél­dáért, a Balaton-felvidéki Er­dő- és Fafeldolgozó Gazda­ságban is jóval az országos átlag alatt van a veszteség aránya. Korábban 19­­száza­­lék volt az úgynevezett vá­gástéri hulladék, s ezt 17 szá­zalékra csökkentették. Ehhez másutt már kipróbált mód­szert választottak. A vágásté­ren elkülönítik a fa értékes részeit a vékonyabb darabok­tól, s az utóbbiakat felaprít­ják. Hatalmas teherautóval a Péti Nitrogénművekbe szál­lítják, ahol a forgácsból vegy­ipari termék, furfurol lesz, így a vágástéren nem marad hulladék, s a korábban ve­szendő fadarabokból a nyu­gati piacon is keresett termék válik. méter fa kitermelése 550 fo­rintjába kerül a gazdaságnak, de a tűzifa előállítása még en­nél is drágább. Így aztán a tűzifa hasznosításához nem fűződik anyagi érdeke az er­dőgazdaságnak, legfeljebb a népgazdaság igényéhez és ér­dekéhez igazodó erkölcsi okok miatt foglalkozik a vékony tűzifa értékesítésével. A fakitermelés ésszerűsíté­sének határt szab a gépesítés alacsony színvonala, és a kö­vetkező esztendők szűkös fej­lesztési lehetősége is. Az Er­dészeti és Faipari Hivatal szakembereinek véleménye, hogy az erdészet gépesítése mintegy 10 esztendővel elma­radt a mezőgazdaság mögött. A Balaton-felvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságban ez többek között azt is jelenti, hogy az üzemtervek szerint 420 ezer köbméter fát tudná­nak évente kitermelni, de a gépesítés hiányosságai miatt csak 407 ezret tervezhetnek. A két számot csak jelentős fej­lesztés árán lehet egymáshoz közelíteni. A fejlesztésre fordítható összeg pedig éppen csak a technikai színvonal szinten tartására elegendő. Az oka rendkívül egyszerű. A faki­termelésben jelenleg használt LKT típusú traktorok ára 800 ezer forint, s az ennél mo­dernebb gépeket több mint 3 millió forintért lehetne besze­rezni. E rendkívül nagy kü­lönbséget nem tudják fedezni az úgynevezett amortizációs alapból és a gazdálkodás nye­reségéből. Szaporítja az erdészetek gondjait a szaporítóanyag hiá­nya is. A fatermelésnek pedig alapvető feltétele a kiváló minőségű szaporítóanyag, de ez éppen az értékes fafajok­nál nem elegendő. Az idei felmérések szerint a tölgy szaporítóanyagából mintegy 19 ezer darab hiányzik az or­szágban. A csemete termelé­sét akadályozza, hogy nincs elegendő munkaerő, aki az erdei magvakat összegyűjti. Ezt mindig alkalmi munka­erőre alapozták. Számuk is megcsappant az utóbbi évek­ben, de az erdei magvak át­vételi ára sem serkenti gyűj­tögetésre az embereket. Kü­lönösen a Balaton-felvidéken talál ennél jövedelmezőbb foglalatosságot a csekély szá­mú alkalmi munkaerő. Tehát, amíg a csemetéből parketta lesz, számos kérdő­jel sorakozik egymás mellé, jellemezve a fatermelés el­lentmondásoktól sem mentes helyzetét. A válaszra váró kérdések közül egyikre sem könnyű a felelet, de végül is nem kerülhető ki. Farkas József A fatermelés kérdőjelei Újra felfedezték a tűzifát A takarékos gazdálkodás jelei másutt is felfedezhe­tők az erdőgazdaság gyakor­latában. Követték a világ­­gazdaságban bekövetkező vál­tozásokat, s saját házuk táján védekeztek kedvezőtlen hatá­sai ellen. A nemzetközi pia­con ugyanis egyik legkereset­tebb — így a legdrágább — fafaj a fenyő. Hazánk im­portra szorul a fenyőfélékből, s az idén is számos nehézsé­get okozott a fenyő fűrészáru behozatala. Keresleti piac alakult ki a világban, s ennek következménye a fenyőfa árá­nak emelkedése lett. Az utób­bi hetekben jelent meg a Mezőgazdasági és Élelmezés­­ügyi Minisztérium rendelete is, mely korlátozza és szabá­lyozza a fenyőfa felhasználá­sát. Az intézkedéseket jóval megelőzte az erdőgazdaság gyakorlata. A zalahalápi fel­dolgozó üzemben nyárfával helyettesítik a fenyőt. A sza­lagparketta alsó rétege ugyanis esztendőkön át fenyő volt, s ezt az olcsóbb, hazai termelésből fedezhető nyár­ral cserélték fel. Az idei őszön a takarékos­ságnak más módszerei is tapasztalhatók. S ez vol­taképpen már nemcsak az erdőgazdaság érdeme. Az or­szág lakossága egyszerűen számítgatni kezdte, mibe ke­rül a család téli tüzelője. Az erdők körüli falvakban élő emberek újra felfedezték a tűzifát. A Balaton-felvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazda­ság 1979-ben ötezer köbméter vékony tűzifa értékesítését tervezte, de ennél jóval na­gyobb volt a kereslet. Válaszol a miniszter Változatlanul nagy feladatok várnak Veszprém megye építőiparára Három kérdés dr. Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszterhez ismert és elfogadott az 1980. évi népgazdasági terv. A kü­lönböző ágazatokban, a különböző vállalatoknál ezekben a napokban már ehhez igazítva pontosítják a korábban kidol­gozott elképzeléseket, terveket. Az elkövetkező három napon három ágazat felelős vezetőjének 3—3 kérdést teszünk fel, amelyben az irányításuk alá tartozó vállalatok, intézmények munkájának ez évi főbb sajátosságairól, de leginkább me­gyénket, egy-egy megyei vállalatot érintő témáról érdeklő­dünk. Elsőként dr. Ábrahám Kálmán építésügyi és városfej­lesztési miniszterrel készítettük „villám” interjúnkat. — Milyen főbb követelmé­nyeket támaszt a népgazdaság 1980-ban az építőipari ágazat­tal szemben? — A népgazdaság fejlődésé­nek külső és belső körülmé­nyei természetesen hatást gyakorolnak az építőipar fej­lesztésére is, és jelentős mér­tékben megváltoztatják annak célját, valamint végrehajtásá­nak feltételeit. Várható az építési kereslet csökkenése, és ez lehetővé teszi, hogy a vál­lalatok az eddiginél lényege­sen többet törődjenek az épí­tési folyamat minőségi ténye­zőivel: javítsák a gazdálko­dást, csökkentsék az építési időt és nem utolsósorban na­gyobb gondot fordítsanak a költség- és energiatakarékos­ságra. Az építőipar legfonto­sabb feladata 1980-ban is, hogy rugalmasan és gazdasá­gosan tegyen eleget a fizető­képes építési igényeknek. Eh­hez nagyon dinamikusan kell kihasználni a termelőberen­dezéseket és koncentrálni a termelőerőket. Távlati cél­jainknak megfelelően, meg­fontoltan folytatjuk a terme­lési szerkezet átalakítását. Az építőipar esetében ezen azt értjük, hogy megfelelő kapa­citásokat összpontosítunk a nagyberuházásoknál és a kon­vertálható exportárukat elő­állító beruházásokat kivitele­ző szervezeteinknél. A lakos­ság részére igen fontos, hogy az eddiginél nagyobb figyel­met fordítsunk a javító-kar­bantartó szolgáltatás fejlesz­tésére. 1980-ban 29 nagyberu­házás kivitelezését folytatják vállalataink, emellett 82 ezer lakás felépítését tervezzük.­­ Várható-e, hogy az eddi­gieknél nagyobb ütemben fej­lődik az építőanyag-ipar, ezen belül Veszprém megyét érin­tően a szigetelőanyag- és a téglaipar? — Veszprém megye azok közé a megyék közé tartozik, ahol sokféle építőanyagot ál­lítanak elő. A különböző mé­retű falazóanyagokból a la­kosság ellátása kiegyensúlyo­zott. A megyében és a közvet­len környezetben található téglagyárak ebben a régióban a vásárlói igényeket kielégí­tik. A Bakonyszentlászló II. számú téglagyár gépi beren­dezéseit sikerült teljessé ten­ni, így a korábbi technológiai problémák megszűntek. A gyár termelése csaknem 20 százalékkal nőtt és a téglák minősége sokat javult. Folyik a Devecser II. számú tégla­gyár rekonstrukciója, amely­nek befejezése után a gyár évente 28 millió kisméretű téglának megfelelő falazó­anyagot fog előállítani. Ezzel a megyében a korszerű gyá­rakban előállított tégla ará­nya 65 százalék lesz, ami meg­haladja az országos átlagot. A VI. ötéves tervben Veszp­rém megyében új téglagyár létesítését nem tervezzük. Ta­polcán már működik az évi 14 ezer tonna kapacitású, kor­szerű bazaltgyapotgyártó és továbbfeldolgozó üzem. De ez még csak a kezdet, mert szük­ség van az energiatakarékos építkezések érdekében az ed­diginél is több korszerű szige­telőanyagra. Éppen ezért a VI. ötéves terv fejlesztési prog­ramjába felvettük egy újabb szigetelőanyag-gyár lé­tesítését. Hadd szóljak a me­gye világhírű porcelángyárá­ról is. A Herendi Porcelán­­gyárban 1978. IIE negyedévé­ben kezdődött el egy 1­42,4 millió forintos korszerűsítő és kapacitásbővítő beruházás. A fejlesztő munka eredménye­ként a termelés teljes felfutá­sa 1984-ben következik be. Úgy tervezzük, hogy a nagy­arányú fejlesztés befejezésé­vel úgy nő a termelés, hogy a számunkra kedvező exportot is évről évre fokozni tudjuk.­­­­A Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat elismerésre méltó dinamiká­val, nagy teljesítőképességű vállalattá vált. A beruházá­sok szükségszerű mérséklé­sével nem várható-e megtor­panás, visszalépés a vállalat fejlődésében? Elsősorban a veszprémi házgyár termékel­helyezési gondjaira gondolok. — Elöljáróban kijelenthe­tem, hogy a Veszprém me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat 1980-ban is tovább ha­ladhat a fejlődés útján, nem lesz okunk megtorpanásra. Ez nem jelenti azt, hogy 1980-ban nem kell jelentős nehézségekkel megbirkózni a vállalat vezetőinek, dolgo­zóinak. A VÁÉV vegyes pro­filú vállalat, házgyára van, így a lakóházépítés eddig összes építési munkáinak 60 százalékát tette ki. 1979-ben túlteljesítették lakásátadási tervüket. Ez annak köszön­hető, hogy a házgyár előírt teljesítőképességénél több panelt gyártott. 1979-ben 7 százalékkal lépték túl a ház­gyár technológiai előírásá­ban szereplő, úgynevezett névleges kapacitást, amely évente 2300 lakás elemeinek gyártását jelenti. A VÁÉV 1980-ban is főképpen ház­gyári lakásépítéssel foglalko­zik, de ennek részaránya mintegy 10 százalékkal csök­kent a vállalat tevékenysé­gében, a lakásépítés, a be­ruházások szükségszerű mér­séklésének következtében. A vállalat 1980-ban 2364 lakás gyártását és szerelését terve­zi. Nem titok, hogy ennél többre lenne képes. A VÁÉV tevékenységében a házgyári termelés ilyen mértékű visz­­szafogása azonban nem je­lent megtorpanást, ugyanis a felszabaduló erőket ipari és kommunális létesítmények építésére fordítják. Nagy munkák várnak rájuk töb­bek között Ajkán a timföld­gyár, majd a várpalotai alu­míniumkohó építkezéseiben. Jelentős könnyűszerkezetes építési feladatokat is tűzött maga elé a vállalat. Clasp könnyűszerkezetes építési rendszerrel 1980-ban például felépítenek a­ veszprémi Fel­­szabadulás úti lakótelepen egy 24 tantermes szakmun­kás-továbbképző intézetet. Andrássy Antal Az év első munkanapja olyan, mint a többi. Pon­tosan tudjuk, mi az, amit ma el kell végeznünk. Az teszi mégis különössé, hogy nagy nekibuzdulással meg­fogadjuk: mától valóban minden percet kihasználunk, kevesebb szünetet engedélye­zünk magunknak kávézás és cigarettázás ürügyén. Min­den ügyet elintézünk, amit csak ránk bíznak, nem gyár­tunk sem es­tét, sem ma, sem a jövő évben, sőt évtizedben. Végiggondoljuk az új ter­veket. „Jó lenne, ha ezeket is valamivel a határidő előtt teljesíteni tudnánk...” Ha mások is így gondolják és nemcsak ma, ha­nem kell minden apróságért veszeked­ni, sorba állni, akkor talán lelkiismeret-furdalás nélkül gondolunk vissza az év első napjára az utolsón. A veszprémi Dózsa Tsz kádártai gépállomásán folytatják a téli nagyjavítást Herenden a Porcelángyárban már a következő ünnepre készülnek Kezdődik a műszak az Ajkai Bányák Ármin-aknáján Fotó:­­ Horváth Péter NAPLÓ — 1980. január 3., csütörtök —3

Next