Napló, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-01 / 26. szám
Bányajárás Az Ajkai Bányák Árminaknáján jól haladnak azok a munkálatok, amelyek Gyulamező szénvagyonának kitermelését készítik elő. A munkát a Bányászati Aknamélyítő Vállalat bakonyi körzetének szakemberei végzik. Jelenleg a gumiszalagvágat, a mozdonyvágat és egy 20 méter mélységű föld alatti széntároló bunker építésén dolgoznak. A széntároló — amely Ármin-akna és Gyulamező gumiszalagrendszerét köti majd össze — izotópos szintérzékelőkkel és vibrációs adagoló segítségével biztosítja majd a folyamatos szénszállítást, természetesen diszpécserközpont irányításával. A Gyula-mezői szén a hatodik ötéves tervben már eljut a fogyasztókhoz. A. Horváth Péter képes tudósítása A vágat végén biztosítják a főtét A széntároló bunkerben 20 vagon szén fér majd el Robbantás után CAVO rakodógéppel szállítják A mozdonyvágat elkészült szakaszán már el az anyagot szállítanak Igazodva a termelői tájkörzethez III. Mi terem a földeken? Amikor a termelői tájkörzet adottságaihoz való igazodás kerül szóba, elsőként a növénytermelés szerkezetének módosítására gondolnak még a szakemberek is. E reflexszerű gondolkodásban anynyi az igazság, hogy a növények hónapokat töltenek szabadban fejlődésük során, a legtöbb váratlan természeti hatás ezeket érheti, s ezáltal a termesztés kockázata is nagyobb, mint az állattenyésztésben. Persze a tájkörzet adottsága nem egyszerűen a természeti hatások együttese, annál jóval összetettebb, így például megyénkben számolni kell az ipar magas arányával, s ebből következően munkaerőfelvevő-képességével. Ennek egyik hatása, hogy a komplexen gépesíthető szántóföldi kultúrák termesztése került a középpontba. Búza vagy kukorica? A 146 ezer hektár szántón kialakult a vetésszerkezet. Fő jellemzője, hogy a szemes termények termelése évről évre nő. A gépesíthetőség igényével is találkozik e tény, de a megye állatállományának aránya és növekedése is feltételezi az abraktakarmányok termesztését. A növénytermesztési ágazat legnagyobb bevételi forrása a búzatermesztés a gazdaságokban. A megyében 44 —46 ezer hektáron termelik a kenyérnek és takarmánynak egyaránt hasznosítható kalászost. A terület lényegében nem változik, de a termésátlagok révén évente nő a betakarított termés menynyisége. Két éve a hektáronkénti 41 mázsás termést is túlszárnyalták a gazdaságok, s ez a termésátlagoknak még közel sem a csúcsát jelenti. A megyei átlag persze azt is jelenti, hogy tág határon belül ingadozik a termelés a gazdaságokban, így a kiegyenlítődés a megye mezőgazdasági termelésének egyik nagy tartaléka. A felzárkózáshoz adottak a lehetőségek, mivel a termelés műszaki, technológiai színvonalában korántsem olyan nagyok a különbségek, mint amit a termésátlagok mutatnak. Egyes számítások szerint az aratás 14 munkanap alatt befejezhető a megyében, kihasználva a vidékenként eltérő érési időből származó kooperációs lehetőségeket is. A búzatermesztésnek sokkal inkább hátráltatója a gazdaságonként változó műtrágyázás és technológiai fegyelem. A termesztés jövedelmezősége viszont feltétlenül indokolja a búza termesztését. A tsz-szövetség adatai szerint 1978-ban valamennyi gazdaságban nyereséges ágazat volt a búzatermesztés. Lényegesen eltér ettől a kukoricatermesztés jövedelmezősége, s ezáltal megítélése is. A legnagyobb takarmánybázist jelentő kukoricát ezért viszonylag , kis területen — 20—21 ezer hektár — termesztik a gazdaságok. Ez látszólag ellentmond a népgazdasági követelményeknek, a termesztés szerény jövedelmezősége viszont erre ösztönöz, másrészt a Bakony magasabb fekvésű lejtőin nem termeszthető biztonságosan a kukorica. Ugyanakkor ezeken a területeken az árpa, a zab megterem, és tápalálóanyagértékben pótolhatja a kukoricát. Nagy feladat lehet ezután is Veszprém megye mezőgazdaságában: a zöldségtermesztés. Vitathatatlan, a domborzati, éghajlati adottságok nem kedveznek a zöldségfélék termesztésének, de ez önmagában nem elég indok arra, hogy a szükségletnek alig több mint harmadát termelik meg a megyében. A hetvenes évek eleje óta ugyanis felére csökkent a zöldségtermő terület. Ennek döntő oka nem a kedvezőtlenebb természeti adottságokban keresendő, hanem a gépesítettség alacsony színvonala miatt fordultak el a zöldségtermesztéstől a gazdaságok. Ebből már következik, hogy magas a zöldségtermesztés kézi munkaerőigénye. Az iparáról nevezetes megyében viszont bőséges munkaalkalom kínálkozik, ezért a néhány hónapos zöldségtermesztési szezonra eleve nem lehet munkaerőt találni. A megoldáshoz egyetlen út vezet : folyamatos foglalkoztatottságot kell biztosítani a zöldségtermesztésben dolgozóknak is, ehhez egyik lehetőségként a Zöldségfélék feldolgozása kínálkozik. Biztos jövedelem a melléküzemben Persze, a lehetőségek korántsem ilyen szűkösek, hiszen a melléktevékenység bővítésével, esetenkénti átszervezéssel számos munkaalkalom teremthető a szorgos kezű lányoknak, asszonyoknak. A megye gazdaságai eddig is éltek a melléktevékenységből származó előnyökkel. Az elmúlt évben például több mint 2,1 milliárd forint árbevétel származott az úgynevezett alaptevékenységen kívüli munkákból a szövetkezetekben. S ezért voltaképpen dicséret illeti a szövetkezeti vezetőket. A melléktevékenységből ugyanis biztos, és az átlagosnál magasabb jövedelem származik. S ha ezzel okosan sáfárkodnak, akkor több jut az állatállomány bővítésére, a gépesítés fejlesztésére is. Különösen a mostoha feltételek között gazdálkodó szövetkezeteknek jelent pótolhatatlan segítséget a kiegészítő tevékenységből származó jövedelem. Mindenekelőtt azzal, hogy elősegíti a fizetési biztonság megteremtését. Farkas József Felfutóban a napraforgó Az utóbbi esztendők „új” növénye a napraforgó a megyében. Két éve mintegy megduplázták vetésterületét a gazdaságok. Tavaly is 2 ezer hektárral nőtt a területe, bár ezzel inkább a kifogyott repcét pótolták az üzemek. A napraforgó-termesztési kedv azonban hosszabb időszakra is élénknek tűnik a gazdasági vezetők szerint. Ennek agrotechnikai és jövedelmezőségi okai egyaránt vannak. A napraforgó jól beilleszthető a nagyüzemek vetésszerkezetébe. Sőt, a búza és a kukorica gombabetegségeinek sem gazdanövénye, tehát a napraforgó termesztésével az úgynevezett fertőzési lánc is megszakad. A termelés élőmunka-szükséglete nem nagyobb a búzáénál, kukoricáénál a gépesített technológia miatt. Külön előny, hogy a kukoricavető-gépek, gabonakombájnok egyaránt felhasználhatók, ezáltal a gépek kihasználása is javul. A napraforgótermesztés növelésének döntő érve a jövedelmezőség. A gazdaságok számításai szerint a költségeket 10—12 mázsás hektáronkénti átlagtermés megtéríti, viszont ennél egyharmaddal magasabb átlagtermés biztonságosan elérhető. Megfelelő agrotechnikával hektáronként több mint 20 ezer forint termelési értéket produkálhat a napraforgótermesztés, s ehhez búzából 60—65 mázsát kell termelni. Barátságos mélyvízSzabó Dénest keresem. — A téesz másik épületében van a pártiroda. Ott, a nagyiskolán túl. Nem nehéz megtalálni a kővágóörsi főutcán a jelzett épületet. Szabó Dénest, a tsz. pártvezetőségének titkárát viszont annál nehezebb. — Tanulmányi szabadságon van. Biztosan otthon találják. Élénk arcú, fiatal férfi nyit ajtót. Elmarad az ilyenkor szokásos mentegetőzés a heverőn szétszórt jegyzetek, tankönyvek miatt. — A tanulás ezzel jár — nevet diákos jókedvvel. — Úgy érzem magam, mint főiskolás koromban, vizsgaidőszakban. Most vagyok utolsó évei a marxista esti egyetemen. Nem nehéz, már a főiskolán is szerettem a világnézeti tárgyakat. — Úgy tudom mezőgazdasági mérnök... — Pontosabban növénytermesztő üzemmérnök. Erre kaptam „jogosítványt” 1972- ben Nagykanizsán. — Azóta itt dolgozik? — Ezt egy kicsit bővebben kell elmondanom. Zánkai vagyok, a köveskáli téesszel volt ösztöndíjas szerződésem. Aztán megtörtént a gazdaságok egyesülése, így lettem a kővágóörsi téesz dolgozója. Igaz, alighogy kezdtem belejönni a gyakorlatba, elvittek két évre katonának. Úgyhogy 1975-ben, 24 évesen szinte pályakezdőnek számítottam. Hamar felfigyeltek a termelőszövetkezet vezetői a mozgékony, jó politikai érzékű fiatal szakemberre. Rábízták a szárító-keverő üzem vezetését. A fiatalok körében is népszerű ember volt, alapszervezeti KISZ-titkárnak választották. A KISZ-szervezet ajánlotta a pártba is 1976- ban. Tavaly augusztusban pedig megválasztották a tsz pártvezetősége titkárának. — Előtte dolgozott már a pártvezetőségben? — Nem, de ettől függetlenül eléggé ismerem mind a három pártalapszervezet életét. — Ezek szerint ez a tisztség „mélyvíznek” számít? — Igen, de úgy érzem, nagyon barátságos mélyvíz. Annál is inkább, mivel tulajdonképpen az egész téesz-vezetőség megfiatalodott. Fiatal az elnök Molnár Attila is. Tavaly választották meg, amikor Sebestyén Gyula bácsi nyugdíjba ment. Szóval generációváltás volt, sok a fiatal vezető. A három alapszervezetben 89 párttagunk van. Jól érzem magam közöttük, már csak azért is, mert kölcsönösen sokat várunk egymástól. Nehéz elhinni, hogy alig fél éve irányítja a pártvezetőség, a három alapszervezet munkáját a fiatal, 29 éves mérnök. Szinte „anatómiai” pontossággal ismeri mindhárom kommunista kollektívát. — Jó az, hogy mindhárom üzemi alapszervezetünkben sok a tapasztalt, régi kommunista. Természetesen érezzük az ebből adódó gondokat is. Kővágóörsi és révfülöpi alapszervezetünkben tehetséges és a párt iránt elkötelezett fiatalokkal tudtuk erősíteni évek óta a pártszervezeteket. Kövicskálon ez már nehezebb, hiszen kevés a helyben, a közös gazdaságban dolgozó fiatal. De mindenütt eleven a politikai élet. Ez könyíti meg az én munkámat. Mindenki politizál. Ezt vallja Szabó Dénes. De azt is hozzáteszi: rajtunk, kommunistákon múlik, hogyan. Mert Kővágóörsön, és az 5500 hektáron gazdálkodó termelőszövetkezet többi hat községében úgy kell, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom szép hagyományainak őrzése és továbbfejlesztése mellett tudatosan törekednek arra, hogy az emberek anyagi gazdagodásával mindenkor lépést tartson a tudati fejlődés is. Feladatokról, a jövőről beszélgetünk . — Nemcsak hatást kereső szólam — fejtegeti a párttitkár —, hogy nehezebb közgazdasági körülmények között kell eredményes gazdaságpolitikai munkát szerveznünk. Vegyünk egy szembetűnő példát. Kedvezőtlen termőhelyi adottságú termelőszövetkezet vagyunk, jogosultak az állami támogatásra. Igen ám, de a gazdasági eredményeink az évek során meglehetősen kedvezően alakultak, így ennek hatására ebben az évben már erőteljesen csökken a támogatás mértéke. Valamivel ezt pótolnunk kell. Terveket, elképzeléseket sorol. A melléküzemág fejlesztése is indokolt, de még inkább a szőlőtermesztés, a háztáji gazdálkodás eredményeinek fokozása. — Magam is nagy híve, művelője vagyok a háztájinak — magyarázza. — Négyszáz négyszögöl szőlőm van, de még szeretnék telepíteni is. Most van egy különösen jó lehetőség! Ha a nagyüzemi tábla közelében összefüggő területen közösen telepítenek háztájiként öt hektár területet legalább a termelőszövetkezet tagjai, jelentős állami támogatást kapnak. Fiataloknak, akik elkötelezték magukat a szövetkezeti gazdálkodással, ez mindenképpen előnyös. — Azt mondta az előbb, amikor a pártszervezet munkájáról volt szó, kölcsönösen sokat várnak egymástól... — Igen, és ez szó szerint értendő. Együttesen kell megtalálnunk, kidolgoznunk a politikai munkának azokat a módszereit, amelyek a jelenlegi helyzetnek legjobban megfelelnek. Erről beszélgettünk, vitatkoztunk legtöbbet a január 18-án megtartott összevont taggyűlésen is. Másként nem léphetünk előre. Határozott, egyértelmű a beszéd. Olyan ember szavai, aki biztos céljai igazságában. Az állandóság biztonsága ez. Kicsit hasonlít ez a szilárdság az öreg házéhoz, amelyet a termelőszövetkezet segítségével vásárolt. — Több százéves is lehet — pillant fel a vaskos gerendákra. — Az előző tulajdonos kicsit rendbe hozta. De mi újat szeretnénk, kényelmesebbet akarunk építeni. A többes szám a családot jelenti. Feleségét, aki képesítés nélküli pedagógus az iskolában, a három és fél éves Dénest, a 10 éves Kálmánt... Szép emberi törekvések fogalmazódnak meg a szavakban, tükrözik a szándékok tisztaságát. A végrehajtáshoz pedig van erő és akarat. Szilágyi Károly 2 3 5 NAPLÓ - 1980. február 1. péntek - 3