Napló, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-29 / 50. szám

Elsősök beiratkozása Veszprémben: Március 3-án és 4-én A Veszprém városi Tanács VB művelődés­ügyi osztálya értesíti a kedves szülőket, hogy az 1973. szeptember 1 — 1974. augusztus 31. kö­zött született gyerme­keik ideíratása 1980. március 3—4-én lesz a körzetileg illetékes álta­lános iskolában. A be­­íratás mindkét napon 8—12 és 14—18 óráig tart. Az 5. számú és a Bem Általános Iskola körze­téből a Bem Általános Iskolában történik a­­be­­íratás a fenti időpont­iban utcák szerint. A ta­nulóknak a két iskola közötti elosztására ké­sőbb kerül sor. A f­eíra­­táshoz szükséges iratok: személyi igazolvány és az óvodába vagy iskolá­ra előkészítő tanfolyam­ra nem járt gyerekekről orvosi igazolás az iskola­érettség megállapításá­ról. Kérjük a kedves szü­lőket, hogy a fenti idő­pontban gyermekeiket feltétlenül írassák be a körzetileg illetékes álta­lános iskolába. Darás Léna előadóestje „Ki-ki magában áll a föld szívén” Gondolom, az előadóművé­szek egy-egy önálló est mű­sorában a maguk életérzé­seit mondják el. Az irodal­mi anyagot úgy válogatják össze, hogy a maguk lelküle­­tét is belefoglalják az elő­adóestbe. Darás Léna, a Pe­tőfi Színház művésze Salva­tore Quasimodo verssorát vá­lasztotta mottóul: „Ki-ki magában áll a föld szívén...” Ez a költői gondolat épp annyira igaz, mint az ellen­kezője. Az, hogy ki-ki em­bertársaival áll a föld szí­vén! Mert az emberben a magányosság és a társas együttlét érzése dialektiku­san átszövi egymást; a két érzés együtt van jelen, ter­mészetesen hol az egyik, hol a másik érzés uralja az egyént. A műsorban spanyol, olasz, amerikai költők és írók műveit szólaltatta meg az előadó. A magányosság, az egyedüllét érzését több értelemben fogalmazza meg a­ műsor: egyfelől a világépí­tő Emberét, aki a világpusz­títások történelmi tapaszta­latában úgy érzi, tévedés volt „lejönni a fáról”, másfelől az érző (szerelmes) emberét, aki elmellőzte a kiválasztott­ját, avagy nem talált rá az „Egyetlenre”. (Persze, egy el­len száz azok száma, akik embertársakkal körülvéve állnak a „föld szívén”.) Mindezzel Együtt tartal­mas, művészi igény jelle­mezte Darás Léna önálló előadóestjét. A magányosság társadalmi és emberi kérdé­seiről szólva éppen az em­bertársi, közösségi érzéseket igenelte. Hét lírai, nosztal­gikus hangvételű művekből (például Tennessee Williams két darabja), hol harsányabb, humoros írásokból (például Moravia: Kibékülés) hallot­tunk. Az est egyik legszebb verse Garcia Lorca spanyol költő Mementó­ ja, melyben az előadó jól érzékeltette a vers zenéjét. Darás Léna a színházban és a pódiumon egyaránt sze­rényen, nagy hittel szolgálja a kimondott szó művészetét. Meg a szó emberségét. Nem tartozik a csillogó adottságú színészek közé, szerepeinek, szavainak hitelét a belső azonosulás, az emberi meg- ■ győződés adja. A megyei művelődési központban tar­tott önálló estje egyike az ilyen embermeleg művészi megszólal­ásoknak. B. O. Kortárs képzőművészek alkotásai Pápán A pápai Jókai művelődési központ rendezvényeire min­dig szívesen megy a látogató. Ezt azért lehet ilyen egyér­telműen kijelenteni, mert ki­állításaikat gondosan felmért igények szerint állítják össze és rendezik meg. A művelő­dési központ különböző intéz­ményekkel, iskolákkal együttműködve próbálja a ki-,­állításokat hatásossá, válto­zatossá tenni. Ilyen együtt­működés van a képcsarnok­kal. Négy esztendeje éven­ként egyszer rendeznek közös szervezésben képzőművészeti kiállításokat. A jelenlegi tárlaton 16 al­kotó munkáit mutatják be a művelődési otthon kiállítási helyiségében. A­ kortárs kép­zőművészet alkotásain ke­resztül keresztmetszetet kap­hatnak a pápai tárlatlátoga­tók arról, hogy hol tart ma, országos szinten, a magyar piktúra. A festészeti bemuta­tó egyben az esztétikai tájé­kozódást szolgálja. A külön­böző stílusban alkotó művé­szek képeit a tanulóifjúság egyénenként és csoportosan látogatja. A Türr gimnázium nappali és levelező hallgatói ezt a kiállítást használták fel arra, hogy művészettörténeti elemzést végezzenek. Hiszen jobban lehet éreztetni az élő alkotásokon, a tartalmi, for­mai és technikai megoldáso­kat. A diaképeken a szemlél­tetés nem olyan áttekinthető, nem annyira közvetlenül hat mint az eredeti festménye­ken. Ami a kiállított munká­kat illeti: vannak olyan al­kotások, amik nagy műgond­dal, művészi hittel készültek, ilyenek Záborszky Viola Ágak, Berta Sándor Téli ha­tár, Deák Ilona Idegen, Misch Ádám Téka, Csiszár Elek Útmenti táj, és Tenk László Ősz című festménye. A többi alkotásokról megoszlot­tak a vélemények. A pápai tárlatlátogatók hozzáértését bizonyítja, hogy nem a nagy neveket, hanem a produktu­mot tisztelik. Így történt, hogy Schéner Mihály Csend­élete nem aratott osztatlan elismerést, összhatásában mindent fi­gyelembe véve a kortárs kép­zőművészeti bemutatónak Pápán sikere van. Veszely Lajos Záborszky Viola: Ágak H­­ Berta Sándor: Téli határ Zeneiskolásaink sikerei A tavasz közeledtével megkezdődik a zeneiskolák növendékei számára szerve­zett különféle rendezvények sorozata. Az első jelek arra mutatnak, hogy megyénk — elsősorban a veszprémi Cser­mák Antal zeneiskola — nö­vendékei most is saját szép hagyományaikhoz méltón szerepelnek.­­A győri körzeti versenyen három megye 54 diákja vett részt. Az első kategóriában egyetlen jelölt jutott to­­­vább a nyíregyházi országos döntőre: Zámbó Réka Veszp­rémből. Tanára Káténé Lan­tos Magda. Ugyancsak Győrben ren­dezték az Ifjú Muzsikusok Fesztiválját, amely lényegé­ben a hangszeres tanulmányi verseny szerepét tölti be. Itt a nívódíj első fokozatát kapta Zsíros Márta hegedűs, (taná­ra R. Bujdosó Ágnes) és Pesti Mónika csellista (taná­ra Páger Sára), mindketten veszprémiek. Ők a vasárnapi gálaesten is fellépnek. Két pápai növendék is kiválóan szerepelt. Sándor Cecília­­he­gedűs (tanára Selmeczi Vil­mos) a nívódíj II. fokozatát, a zongorista Győrffi Judit pedig a nívódíj III. fokoza­tát kapta. Az ő tanára M. Ábrahám Katalin. Rajtuk kívül a veszprémi zeneiskola diákjai közül még heten kaptak ezüst- és tízen bronzfokozatú elismerést. PÁRTÉRTEKEZLETEINK 1946-1980 (4.) A fejlődés további útjelzői Az 1966. október 29—30-án tanácskozó IX. megyei párt­értekezlet elemezte a szocialista építőmunka újabb eredmé­nyeit. Az MSZMP Veszprém megyei Bizottság beszámolóját Pap János a megyei pártbizottság első titkára tartotta. A pártértekezlet egyik központi témája az ipar és a mezőgaz­daság korszerűsítése, a termelés színvonalának emelése volt. Biztató távlatok az iparban A második ötéves tervidő­szakban a megye ipari ter­melése 30 százalékkal emel­kedett. Legdinamikusabban a vegyipar fejlődött. A pártér­tekezlet jogos elégedettséggel vehette számba az export fej­lesztésében elért eredménye­ket. A Központi Bizottság 1964 decemberi határozatá­nak megfelelően iparvállala­taink jelentősen növelték az exporttermelést és terven fe­lül is eleget tettek a külke­reskedelem megrendelései­nek. A műszaki fejlesztéssel párhuzamosan figyelmeztetett a munkanormák karbantar­tására, ami azt eredményez­te, hogy egyenletesebb lett a normateljesítmény és több vállalat jelentős munkaerő­megtakarítást ért el. A má­sodik ötéves tervidőszakban több mint 8,6 milliárd forin­tot fordítottunk beruházások­ra. A IX. pártértekezlet után megyénkben is kiemelkedő fontosságú volt az új gazda­ságirányítási rendszer előké­szítése és bevezetése, vala­mint a harmadik ötéves terv sikeres végrehajtása. A me­gye ipari szerkezetében az alapanyag-termelés meghatá­rozó jellegű maradt tovább­ra is, annak ellenére, hogy a feldolgozó ipar is jelentősen fejlődött. Az 1970. október 30—31-i pártértekezlet hang­súlyozta a munka hatékony­ságának növelését, rámutat­va, hogy a közgazdasági sza­bályozórendszer is egyre job­ban ösztönzi ezt. Az időköz­ben bevezetett gazdaságirá­nyítási reform hatását érté­kelve, a beszámoló leszögezte, hogy a tervgazdálkodás szín­vonalának ennek nyomán be­következett emelkedése pozi­tív hatást gyakorolt a vállala­tok vezetésére és gazdálkodá­sára, jobban összhangba ke­rült a termelés és fogyasztás, magasabb szinten sikerült ki­elégíteni a növekvő igényeket. A harmadik ötéves tervidő­szak alatt növekedett me­gyénk szocialista iparának műszaki színvonala, szerve­zettsége. Iparunk öt év alatt az intenzív fejlődés szakaszá­ba lépett, képessé vált a ma­gasabb szintű, hatékonyabb gazdálkodás biztosítására. Az ipar struktúrája­­jelentősen megváltozott. Ugyanakkor bí­rálta a beszámoló, hogy nem sikerült a termelékenységgel kapcsolatos terveinket telje­síteni. A termelés növekedé­sének csak ötöde származott a növekvő termelékenység­ből. Az élőmunka hatékony­sága alacsony, mindez továb­bi fejlődésünk gátját képezte. Az 1975. március 8—9-i párt­értekezleten továbbra is je­lentős helyet kaptak az öt évvel korábban is kiemelt cé­lok, jelezve a gazdaságpoliti­kai törekvések folyamat,­i,sár­gát. Minden eddiginél jelentő­sebb összeget fordítottunk be­ruházásra, lakásépítésre, az életkörülmények javítására. A gazdaság fejlődési üteme fel­gyorsult. A területfejlesztés egységesebb és szabályozot­tabb lett. Az ipar szerkezete tovább javult, növekedett az export és a korszerű termé­kek aránya. További feladat­ként tűzte ki az építőipari ka­pacitás elégtelenségének meg­szüntetését. Rámutatott, a be­ruházások előkészítése nem megalapozott, megvalósításuk során gyakori a módosítás. A barátság hullámhosszán Megyénk a moszkvai rádióban Naponta kétszer is jelentkezik a moszkvai rádió magyar nyelvű adása és egyórás műsorban foglalko­zik — többek között — a két nép­­életével, kapcsola­taival. Így volt ez szerdán este is, amikor a 18 órai adásban a Mari Köztársaság és hazánk nagyüzemei­nek, vegyiparának az együttműködése szerepelt a mű­sorban. Megemlítették a Péti Nitrogénműveket. Isme­rik termékeit, amely hozzájuk is eljut. A barátság hullámhosszán, este 21 órai műsorban az agrokémiai együttműködésről, a növényvédő szerek moldáviai hasznosításáról, alkalmazásáról szólt a be­számoló. A magyar növényvédő szerek alkalmazásával Moldáviában tavaly hektáronként hatvanmázsás ku­koricatermést értek el. A növényvédő szereket — töb­bek között — a fűzfői Nitrokémia Ipartelepek szál­lította. Ezzel kapcsolatban több szakmai bemutatót is rendeztek moldáviai kukoricatermesztő gazdaságok szakemberei részére. Érdemes megkeresni a barátság hullámhosszán a moszkvai rádió magyar nyelvű adásait, mert sok, a két nép kapcsolatát bemutató élménybeszámoló, ri­port hangzik el. Megerősödtek a termelőszövetkezetek Jogos megelégedettséggel nyugtázta az 1966-os pártér­tekezlet, hogy a mezőgazda­ság szocialista átszervezésé­nek időszakában a­ termelés nem esett vissza, sőt növeke­dett, az eltelt néhány év alatt fiatal termelőszövetkezeteink mind szervezetileg, mind po­litikailag is megszilárdultak. Agrárpolitikánk a gyakorlat­ban kiállta a próbát. Megyénk mezőgazdaságában jelentős szerkezeti változások mentek végbe. Mezőgazdasági terme­lésünk belterjes irányba fej­lődött — állapította meg a X. megyei pártértekezlet. Előrehaladás történt a terme­lés területi koncentrálódásá­ban. Ez a fejlődés alapot te­remtett ahhoz, hogy a nagy­üzemi mezőgazdaság a fejlő­dés új szakaszába lépett. Az 1975-ös pártértekezlet jogos büszkeséggel summáz­hatta: a termelőszövetkezetek megerősödésével kialakultak a vállalatszerű gazdálkodás feltételei. A termelőszövetke­zetek száma 154-ről 55-re csökkent, az átlagos földterü­let 4300 hektárra nőtt. Ked­vezően értékelte a termelő­­szövetkezetek törekvéseit a gazdálkodás sokrétűbbé téte­lére, a korszerű technológiai módszerek meghonosítására. A feladatok eredményes vég­rehajtásában megnőtt párt­­szervezeteinknek, az állami, a gazdasági vezetők felelős­sége abban, hogy az adott te­rületre, gazdasági egységre helyesen értelmezzék a párt gazdaságpolitikáját és alkal­mazzák a mindennapi cselek­vésben. A pártmunka minden terü­letén központi helyre állítot­ták az emberekkel való fog­lalkozást. Pap János megyei első titkár beszámolójában nyomatékosan hangsúlyozta: „Gazdaságszervező munkánk előterében — mint a legfonto­sabb termelőerő — az ember álljon”. A művelődés kérdései Gazdasági, társadalmi és politikai életünk fejlődésével szoros összefüggésben vizsgál­ta az 1966-os megyei pártér­tekezlet a közoktatás, a mű­velődés helyzetét. Külön fi­gyelmet fordított az iskolai tanulmányi munka objektív és szubjektív feltételeinek megjavítására. A közoktatás szerkezeti és szervezeti fejlő­désének legjelentősebb ese­ményei között említette a körzetesítés továbbfejlődését. Bírálta, hogy elhalványul az az alapelv, mely szerint isko­láink alapvető társadalmi fel­adata a szociális és kulturális hátrányokkal induló gyerme­kek segítése. A tennivalókat tovább mélyítette és árnyalta az 1970-es és az 1975-ös me­gyei pártértekezlet. A pártélet és pártmunka kérdései Nagy teret kaptak a párt­­élet és a pártmunka kérdé­sei, ezen belül olyan problé­mák, mint a pártszervezetek önállóságának és felelősségé­nek megnövekedése, a párt­tagság aktívabb részvétele a feladatok meghatározásában, végrehajtásában és annak el­lenőrzésében. Ahhoz, hogy a pártszervezetek megfelelje­­nek­ a felelősségükkel járó kö­vetelményeknek, a pártérte­kezlet szükségesnek találta munkastílusuk javítását, bí­rálva a politikai munka és a tudatformálás elhanyagolását, azt, hogy a pártszervezetek sokszor a gazdasági vezetés másodhegedűseivé váltak. Ez utóbbi gondolatra építve érté­kelték a további pártértekez­letek a feladatok elhatárolá­sában, a párhuzamosságok és átfedések csökkentésében el­ért eredményeket. Előtérbe került az 1962-es pártértekezleten a szocialista demokrácia mélyítésének gondolata. A beszámoló első­sorban a tömegeknek, a tár­sadalmi erőknek az állami te­vékenységbe való bevonására fordított figyelmet. Az 1966 októberi konferencia e gondo­lat továbbviteleként a taná­csok tevékenységének fejlesz­tését, demokratikus vonásaik kibontakoztatását, önállósá­guk és döntési joguk növelé­sét szorgalmazta. 1970-ben ez­zel együtt az üzemi és szövet­kezeti demokratizmus erősí­tése is erőteljesebb­ hangsúlyt kapott. Szövetségi politikánk Figyelmet érdemel az egyes szövetséges osztályok és réte­gek helyzetének elemzése. Az 1966. évi pártértekezlet fi­gyelmeztetett arra: „A széle­sebb szövetség, a szocialista nemzeti egység politikája fo­kozatosan megköveteli a munkásérdekek és a szövetsé­gesek érdekeinek türelmes és gondos összeegyeztetését, a munkásosztály érdekeinek ér­vényesítését. A szövetségi po­litika tehát egyszerre összefo­gás is, osztályharc is.” Az 1970 októberi pártértekezlet bizonyította: „szocialista nem­zeti egységünk, népi álla­munk legfőbb politikai alap­ja a munkás-paraszt szövet­ség”. A további beszámolók rámutattak arra, hogy közöt­tük átmeneti érdekösszeütkö­zések és nézetkülönbségek keletkezhetnek, a fejlődés út­ja éppen ezek feltárásán és megoldásán át vezet. Marx annak idején rámu­tatott, a fejlődés magasabb fo­káról visszatekintve lehet megfelelő mélységgel értékel­ni a megtett út korábbi állo­másait. Érvényes ez a Veszp­rém megyei pártértekezletek történetére is. Mai helyzetünk ismeretében átfogóbban tud­juk értékelni több mint há­rom évtized pártértekezletei­nek állásfoglalásait, megálla­pításait, hasznosítva mind­azt, ami mai feladataink megoldását előreviszi. Bakony Ilona NAPLÓ

Next