Napló, 1980. március (Veszprém, 36. évfolyam, 51-58. szám)

1980-03-01 / 51. szám

Ah­anykoszorús brigádok Halimban, a Bakonyi Ba­uxitbánya gépjavító üze­mében több szocialista brigád dolgozik. Az üzem száznál több gépjárművét, vasúti rakodógépeit, bá­nyagépeit, mozdonyait, dízelmotorjainak javítá­sát, felújítását, 11-es szem­léjét végzik. Ebben a mű­helyben dolgozik a vállalat háromszoros aranykoszo­rús kiváló brigádja a Dó­zsa brigád. Ők azt vállal­ták, hogy a drága és ne­hezen beszerezhető al­katrészek felhasználásánál kétszázalékos megtakarí­tást érnek el, az import­anyagok helyett a saját műhelyükben készült al­katrészekkel pótolják a tönkrement alkatrészeket. Ugyanebben a műhelyben dolgozik az ugyancsak aranykoszorús Diesel, a Lenin és az Osztapenkó brigád. Képeink mindennapi munkájukról készültek. A Dózsa brigád „aranykezű" esztergályosa Vincze István, 23 éve dolgozik a vállalatnál. Az Osztapenkó brigád a szereléseken ottho­nos. Most éppen egy Tátra szállító gépkocsi kiegyenlítő művét vették bonckés alá. A tizenkét tagú Diesel brigád egy Joy motor teljes felújítását végezte el. Most a beépítés előtti utolsó ellenőrzést végzik az elkészült motoron. Kiss László brigádvezető és Branda Sándor univerzális szerelő munka közben. Fotó: Péterfay Endre Eredmények és tennivalók a napirenden Körzeti népfronttanácskozások a járásokban A hagyományokhoz híven ismét megszervezik megyénk­ben a körzeti népfrontta­nácskozásokat. Ebben azok a községek, nagyközségek érde­keltek, melyeket közvetlenül a Hazafias Népfront megyei bizottsága irányít. Március 1—31. között összesen 45 ilyen jellegű megbeszélésre kerül sor a megyében. A körzeti tanácskozásokon, amelyeket általában a szék­helyközségekben tartanak meg, a népfront tisztségvise­lőin kívül részt vesznek a helyi tanácsi, párt- és KISZ- vezetők, s ott lesznek a gazdálkodó egységek — üze­mek, termelőszövetkezetek — képviselői is. Az elképzelé­sek szerint értékelik a múlt évben végzett munkát, a tervek megvalósítását, s megbeszélik az idei legfontosabb tennivalókat is. Várhatóan a gazdaságpoliti­kai és a közjogi kérdések lesznek a tanácskozások köz­ponti témái. A községek irá­nyító, vezető testületeinek párbeszéde módot ad a meg­lévő gondok felvetésére, s a megoldás közös kidolgozásá­ra is. A társközségek képvi­selői megismerhetik saját és székhelyközségük tennivalóit, terveit, s így mozgósíthatnak is azok végrehajtására. Fal­­vaink többsége csatlakozott a Hazafias Népfront telepü­lésfejlesztési társadalmimun­­ka-mozgal­mához, így a kör­zeti tanácskozások alkalmá­val a vállalások eddigi telje­sítését, s a további tennivaló­kat is megbeszélhetik. A járások közül elsőként az ajkaiban rendeznek kör­zeti tanácskozást. Hétfőn Devecserben, kedden Noszlo­pon és Nagyalásonyban, csü­törtökön pedig Csögrén, Ker­tén és Csabrendeken tarta­nak megbeszélést az állami és társadalmi szervek köz­ségi vezetői. Ott lesznek természetesen a megyei nép­fronttá­zottság és a járási pártbizottság képviselői is, így biztosítva, hogy a leg­fontosabb, a közösséget leg­inkább érintő kérdések el­jussanak az irányító testü­letekhez, s ha szükséges, mi­nél gyorsabban intézkedhes­senek is. Az ajkai járást a pápai és a tapolcai követi. A hónap második felében pedig a veszprémi járás községeiben rendezik meg a körzeti ta­nácskozásokat. Tablók, albumok az elmúlt évekről Volános szocialista brigádok versenye A Volán 15. számú Vál­lalat szakszervezeti bizottsá­ga versenyt hirdetett a szo­cialista brigádok kollektívái és tagjaik számára munka­helyük, közösségük fejlődé­sének feldolgozására. A fel­hívás szerint, a résztvevők­nek tablókon, vagy album­ban kell bemutatniuk sző­kébb munkahelyük történe­tét, gazdasági, termelési, il­letve szociális változását. Ugyancsak feldolgozhatják a szakszervezeti munka ered­ményeit az elmúlt­ 35 évben, illetve a két választási cik­lus 1975—1980 között, vala­mint brigádjuk, kollektívá­juk fejlődését, eredményeit ebben az időszakiban. A bri­gádok éves értékelésénél va­lamennyi elkészült tablót, il­letve albumot figyelembe ve­szik. Szőlész szakemberek tanácskozása Badacsonytomajon A megyei tanács mező­gazdasági és élelmezésügyi osztálya, az Agrártudományi Egyesület, a Badacsonytoma­ji Hegyközség Szakszövetke­zet és az AGROBER kerté­szeti osztálya szőlész szak­emberek számára rendezett tegnap Badacsonytomajon tanácskozást. A mintegy száz jelenlévő szakembert, az ösz­­szejövetel időszerűségét hangsúlyozva, Ferencz Kál­mán, a vendéglátó szakszö­vetkezet elnöke üdvözölte. A bevezető referátumot „Szőlőtermesztésünk helyze­te és fejlesztésének főbb ter­meléspolitikai kérdései” cím­mel Szabó György, a MÉM kertészeti osztályának főelő­adója tartotta. Takács Lász­ló, a megyei tanács osztály­vezető-helyettese Veszprém megye szőlő- és borágaza­tának fejlesztési elképzelé­seit vázolta föl. A program második felé­ben tar­talmas vita alakult ki. Vízmű épül Kertén A községi tanácsnak több éves terve, a lakosságnak régi vágya válik valóra Ker­­tán: vízmű épül a faluban, s a munkákat már meg is kezdték a Veszprémi Víz- és Csatornamű Vállalat dol­gozói. A vízmű építésének tervezett költsége 17,5 mil­lió forint, melyhez 4 millió forintot adott a Bakony Mű­vek, kétmilliót a tsz, az ÁFÉSZ egymillióval járult hozzá, s természetesen a legjelentősebb összeget a tanács „állja". Említésre érdemes emellett még a la­kosság hozzájárulása is, mely kétmillió forint, s ezt a ker­­taiak tíz év alatt váltják meg. Jelenleg az alapozási mun­káknál tartanak, s ebben az évben — a tervek szerint — a vízműtelepnek és a köz­ségi vízvezetéknek kell elké­szülni. A kommunisták egyaránt élenjárói a gazdasági, a politikai munkának Beszélgetés Pap Jánossal, az MSZMP KB tagjával, a megyei pártbizottság első titkárával Tizenhat egymást követő szombati számunkban jelent meg beszélgetés a járások, városok, intézmények pártbi­zottságainak első titkáraival, a megyei pártbizottság titká­raival. Ma, a megyei pártér­tekezlet nyitó napján a Pap Jánossal, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottságának tagjával, a me­gyei pártbizottság első titká­rával készült, beszélgetést kö­zöljük, ezzel zárva a pártér­tekezletet előkészítő nyilat­kozatok, interjúk sorát. Az eddigi írások részlete­sen elemezték és tükrözték egy-egy járás, város életét, a XI. kongresszus óta vég­zett munkát, beszámoltak a megyei tanács, a megyei rendőr-főkapitányság tevé­kenységéről — lényegében keresztmetszetét adták a megyének, az egyes terüle­teken végzett gazdasági és pártmunkának. Hogyan ér­tékeli ezt a körképet a me­gyei pártbizottság első tit­kára? — Számomra a beszélgeté­sek elsősorban azt bizonyí­tották és igazolták, hogy na­gyon jól dolgoztak az elmúlt időszakban a városi és járá­si pártbizottságok első titká­rai. Tiszteletet, elismerést ér­demelnek azért a hatékony munkáért, amelyet területü­kön végeztek. Hozzáteszem, hogy nemcsak jól dolgoztak, hanem nagyon sokat is, hi­szen az utóbbi években fel­gyorsult gazdasági élet gyako­ri változásait is jól követte a párt irányító, ellenőrző tevé­kenysége. A városokban, já­rásokban igazán van lehető­ség a kibontakozásra, a meg­­edződésre, önállóságuk bizto­sítéka lehet a maguk és mun­katársaik sikerének. Nem vé­letlen, hogy elsősorban ezek­ről a munkaterületekről ke­rülnek ki a megyei vezető pártapparátusban dolgozók is. — A pártszervezetek, pártbizottságok vezetői, tag­jai megválasztásukkal mi­lyen felelősséget, kötelezett­séget vállalnak az elkövet­kező évekre? — Azzal kezdeném, hogy mit kell vállalniuk már most, azonnal. Elsősorban azt, hogy nagyon határozottan és őszin­tén kell beszélniük az embe­rekkel, a kommunistákkal és a pártonkívüliekkel egy­aránt. Ismert gazdasági hely­zetünk és a világpolitika ese­ményei egyaránt ezt követe­lik. Ehhez viszont a vezetők­nek, irányítóknak pontosan ismerniük kell lehetőségük határát, a célokat, terveket. Természetes, hogy az ember előre akar haladni, de ezt csakis úgy tegye, hogy közben az egyik szemével nézzen a lába alá is, hogy hova lép. Pontosan fel kell mérni a megteendő utat, azon meg­győződéssel kell haladni, és tudnunk kell, hogy akik ve­lünk tartanak, azok is hisz­nek a sikerben. Persze ez a gyakorlatban nem könnyű és nem is mindenkinek tetszik majd, de a kiválasztott veze­tőknek ezt az utat lehet és ér­demes járniuk. — Azzal, hogy valaki ve­zető lesz a pártapparátus­ban, nagyon is a figyelem központjába kerül. Minden­napi élete, munkája olyan nyitott könyv lesz, amelyet mindenki olvashat. — Meggyőződésem, hogy a közvélemény általában túl­zottan magasra emeli a ve­zetőt. Olyannyira kiemeli, hogy az akaratlanul is el-el­­szakad a talajtól, és bizony­talanul végzi munkáját, éli mindennapi életét. Ennek egyetlen hatásos ellenszere, hogy a vezető reálisan érté­kelje helyzetét, ne engedje személyét előtérbe helyezni. A vezetői megbízatás egy idő­szakra szól, s ez idő alatt éle­te, gondolkodása a legszüksé­gesebb változások kivételével maradjon a régi. Magánéle­tében is legyen olyan, mint azelőtt volt. Ha például ő volt a család bevásárlója, azt a munkát ne szégyellje most sem. Amikor megválasztot­ták vezetőnek, az egész em­bert értékelték, tartották jó­nak, vagyis munkáját, ma­gánéletét, emberi magatartá­sát együttesen. Ha ezeket a jó tulajdonságokat megőrzi, jó vezető lesz. — Örök törvénye éle­tünknek az őrségváltás. Az újak, a fiatalok elől a ré­gieknek, időseknek félre kell állniuk, át kell adni helyü­ket. Sajnos a pártapparátus­ban éppen úgy, mint egész társadalmunkban sok a nyugdíjkort elért, vagy ah­hoz közelítő vezető. — Aki nyugdíjba megy, azt nem leváltják. Azok az idő­sek, akik átadják helyüket a következőknek, nem akár­milyen vezetők voltak. Törté­nelmi érdemük, hogy az el­múlt negyedszázadban, vagy még annál is hosszabb idő­szakban oroszlánrészük volt társadalmunk előrehaladásá­ban, népünk felemelkedésé­ben. Hogy ma jól képzett, kulturált fiatalok válthatják őket, az az ő érdemük első­sorban. És természetesen az is, hogy továbbra is számí­tunk a most megpihenőkre. Pártmegbízatásként gazdasá­gi, társadalmi életünk sok posztján, a tömegszervezetek irányítóiként, tanácsadóiként dolgozhatnak. A pártmunka korszerűsödésének egyik fon­tos eleme az élethez igazodó kádermunka. Ebben nem sza­bad megmerevedni, mert ak­kor nem tudjuk biztosítani a folyamatosságot a vezetés­ben. Nagyon fontos, hogy ren­delkezzünk olyan jól képzett, fiatal vezetői utánpótlással az élet minden területén, hogy szükség esetén tudjuk, kire számíthatunk, kire mit bíz­hatunk. — A megyei pártértekez­leten ön szól az elmúlt öt évben végzett munkáról, a XI. pártkongresszus óta eltelt időről. Ha azt a részletes elemzést néhány mondat­ban kellene összefoglalnia, mit emelne ki belőle? — Sikeres öt évünk volt — ez a legnagyobb eredmény. Rendkívül magasra értéke­lem, hogy Veszprém megye minden vonatkozásban telje­sítette amit az ország várt tőle. Ez lényegében azt je­lenti, hogy nincs a megye gazdaságában egyetlen lema­radott terület sem. Iparunk egyre magasabb színvonalon, egyre hatékonyabban termel. Ehhez a szinthez felzárkózott az építőipar is — ez nem kis fegyvertény. Hasonlóan jól dolgozik a szövetkezeti ipar. Mezőgazdaságunk pedig a kedvezőtlen időjárás ellenére is olyan eredményeket ért el, amelyekkel kevés megye di­csekedhet. Összességében te­hát sikerekről, jó eredmé­nyekről adhatunk számot a megyei pártértekezleten és a XII. kongresszuson. De sze­retném, itt is hangsúlyozni, hogy ezekben az eredmé­nyekben döntő szerep jutott a pártalapszervezeteknek, a pártszervezeteknek, a pártbi­zottságoknak. Munkájuk az élet minden területén segí­tette a fejlődést, az előreha­ladást. Egyetlen példa: az, hogy a mezőgazdaságban 1979-ben nem volt vesztesé­ges nagyüzemünk, hogy a termelőszövetkezetek legopti­málisabb központosítását si­került megvalósítani, azt el­sősorban a járási pártbizott­ságok jó szervező, irányító munkájának, jó káderpoliti­kájának, a szakemberekkel való jó együttműködésnek köszönhetjük.­­ A múlt értékelésével párhuzamosan már előre nézünk, gondolkodunk. Ké­szülnek a tervek, a cselek­vési programok. Hogyan látja ön a jövőt? — Nehéz körülmények kö­zött kell teljesítenünk, amit várnak tőlünk. Ehhez pedig mozgósítanunk kell minden progresszív erőt, mindenkit, aki az előbbrelépéshez segít­séget tud nyújtani. Nagyon körültekintően kell kiválasz­tanunk azokat a feladatokat, amelyek a fejlődést, a jövőt szolgálják. A sikerről beszél­tünk az előbb. Nos, ez köny­­nyen elbizakodottá tehet ben­nünket, ezért nagyon kell vigyázni mindenütt, nehogy elbízzuk magunkat. Ez a szabály, intelem érvényes a pártmunkára is. A pártmun­kában soha nincs megállás — ez érvényes az alapszervezet­ben dolgozó tagra és a párt­­bizottság első titkárára egy­aránt. Párttagságukkal, hi­tükkel ezt vállalták, ezt tel­jesíteni kötelességük. És ha a nehézségekről szóltam, meg­említem azt a nagy és szi­lárd tőkét is, amely segítséget nyújt a leküzdésükhöz. Ez pedig az emberek jó hangu­lata, cselekvő egyetértése a szocializmus építésében. Pél­dák sorát mondhatnám erre, de bizonyára elég, ha csak azt a munkaverseny-mozgal­­mat említem, amely a párt­­kongresszus és hazánk felsza­badulásának évfordulójára indult. Résztvevői szinte az ország, a megye valamennyi munkahelyének dolgozói. Párttagok és pártonkívüliek, szocialista brigádok és mun­kahelyi kollektívák. Ez az erő, ez a tőke bármilyen ne­héz körülményben is egysé­ges akarattá, cselekvéssé ko­­vácsolódik, s ez már önma­gában is fél siker. — Végül egy személyes kérdés. Az ön élete, egyéni sorsa elválaszthatatlan a felszabadulás utáni Veszp­rém megyétől. Pártmunkája összeforrott a megye párt­életének több mint harminc évével. Milyen érzésekkel, gondolatokkal készül a mostani pártértekezletre? — A megyében lettem fia­tal emberként kommunista, párttag. Bányászok, timföld­­gyáriak között dolgoztam, az Ajkai Erőműben voltam technikus. 1949. január 1-én kerültem a pártapparátusba. A megye akkori irányítói jelöltek, s a kommunisták választottak vezetővé. Életem azóta éppen úgy nyitott könyv, mint bármely más ve­zetőé. A pártértekezletre gondolva természetesen egyé­ni életutam és a megye útja egyaránt felötlik emlékeze­temben. Ha a mára gondolok hozzáteszem azt is, hogy hon­nan indultunk el. Amikor én születtem, a megye történel­mének egyik mélypontján volt, a reakciót, az elmara­dottságot jelképezte. Amikor a felszabadulás után a me­gyébe kerültem, erre a tájra még a politikai elmaradott­ság, a kibontakozás kezdete volt a jellemző. De — és én­ ezt tartom a legnagyobb eredménynek — Veszprém megye ezt a nagy és súlyos hátrányát sikeresen leküzdöt­te. Itt az elmúlt 35 év alatt olyan munkáskollektívák, pártszervezetek, vezetők dol­goztak, akik tevékenységük­kel beírták nevüket a megye felszabadulás utáni történeté­be. Boldog és büszke vagyok, hogy tagja lehettem ennek a népes gárdának. Mint ahogy annak is nagyon örülök, hogy a megye kommunistái, a párttagok sikeresen birkóz­nak meg a mai élet követel­ményeivel, élenjárói a gazda­sági és a politikai munkának. Ezt bizonyítja a kongresszus előtti számvetésünk, a párt­értekezlet is. Erdélyi György NAPLÓ - 1980. március 1., szombat­­ vn

Next