Napló, 1981. augusztus (Veszprém, 37. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-13 / 189. szám
Új füzetcsomagoló papír Fehér alapon kék és piros színű állatfigurák - cicák, mackók, kutyák - és az ábécé betűi díszítik az új füzetcsomagoló papírokat. Az eddig forgalomba került, úgynevezett iskolakék csomagolók gyártását - amelyet a csepeli papírgyárban állítottak elő - megszüntették, mert az ilyen papírhoz szükséges színezőanyag egy része a gyár szennyvizébe kerülve a Dunát is megfestette. Az új csomagolópapír szebb és sokkal korszerűbb az iskolakéknél. Alapanyagát, a jó minőségű, tartós fehér papírt a szentendrei és a szolnoki gyárakból a lábatlani üzembe küldik, ott nyomják rá a színes figurákat. A PIÉRT megrendelésére ebben a negyedévben 120 tonna füzetcsomagolót gyártanak, s az első tételt már átadták a kereskedelemnek. Borospince az apáti hegyen 4 Elpukkant a léggömbszem Lopott bélyegzővel vásároltak a bűnözők A próbavásárlás fényesen sikerült: a Fehérvár Áruházban 37 913 forintos számlára ütöttek bélyegzőt, és írtak kapásból kitalált személyi igazolványszámot. Az üzlet tehát július 21-én megindult. Két nappal később feljelentést tett a rendőrségen a Környezetvédelmi Gazdasági Társaság, egyik dolgozójuk, Boros Ferenc ellen, akit azzal gyanúsítottak, hogy eltulajdonította a társaság MNB-számmal ellátott bélyegzőjét. Borost és társát, Gelencsér Sándort, órák alatt elfogta a rendőrség. Sajnos, a bélyegző eltűnése, és a feljelentés között eltelt napok egyikén sem tétlenkedtek a bélyegző birtokában a fiatalemberek. Július 22-én Adonyban vásárolt Gelencsér színes televíziót, lemezjátszót, hangfalakat 49 200 forintért, ezenkívül kerti traktort „fizetett" ki a bélyegzővel. A rendőrségi kihallgatás során az is kiderült, hogy Gelencsér és társa máciusban a Szellőző Művek Gazdasági Társaság bélyegzőjével vásároltak 42 000 forintért szerszámokat, kisgépeket. A bélyegző alsó széléről egyszerűen levágták a feliratot, miszerint vásárlásra nem jogosít. Gelencsér és Boros régebbi munkahelyükön, a Szellőző Művek Gazdasági Társaságánál ismerték meg egymást. Az olvasó ne gondoljon valamely nagy vállalatra. A „Szellőző Művek", és a „Környezetvédelmi Gazdasági Társaság" egyaránt a ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezet gesztorsága alatt működött, a Szellőző Művek alakult át Környezetvédelmi Társasággá. A vizsgálat során kiderült, hogy Gelencsér jelenlegi munkahelyén, a pálházi Rákóczi Termelőszövetkezet budapesti szolgáltató ágazatának székesfehérvári bedolgozóüzemében olyan szerszámok találhatók, amelyek bűncselekmény elkövetéséből származnak. A jó nevű szövetkezet januárban indított bedolgozóüzemének vezetője nem kis önbizalommal vállalta a hangdobozok faszerkezetének gyártását. Miután nem sikerült megfelelő minőséget gyártani, áttértek a polckészítésre. A polcüzlet sem jött be - ekkor egy merész fordulattal léggömbgyártásba kezdtek. A forgalomba hozott léggömbökhöz nem volt minőségi bizonyítvány. A gyártmányok minőségére jellemző az egyik vásárló által leírt reklamáció, miszerint: „Az áru átvétele során derült ki, hogy a léggömb tüdővel nem fújható fel, következésképpen az árut eladni nem tudjuk ... Postafordultával közöljék azt a címet, ahova az árut vissza tudjuk küldeni." A szövetkezet nehezen gyakorolhatott ellenőrzést a távoli bedolgozóüzem fölött A dolgozók munkabérét több esetben meg kellett előlegezni. Az egység vezetője ellen előzetes letartóztatás mellett indult eljárás. A kettős ügy tanulságait érdemes levonni. Ha az üzletben az elárusítók a bélyegzős vásárlásnál ellenőrizték volna a vevők személyi igazolványát, már az első „próbavásárlás" sem sikerül. Ha a melléküzem dolgozói jobban meggondolják, mibe is kezdenek, most nem állnának ott főnök nélkül, eladatlan léggömbökkel, fizetés nélkül. A szövetkezet a bedolgozóüzemet felszámolja, felajánlotta a dolgozóknak, hogy mehetnek Pálházára a mezőgazdaságba dolgozni, sőt hetenként a hazautazást is térítik - de erre aligha kerül sor, minthogy a léggömbüzem dolgozói nem egészen így gondolták, amikor a léggömbgyártásba kezdtek. A hétszer büntetett Boros Ferenc és Gelencsér Sándor, valamint krét társuk előzetes letartóztatása mellett a rendőrség folytatja az ügy vizsgálatát. - NAPLÓ - 1981. augusztus 13., csütörtök Apróságok ■ bosszúságok Olyan témákról lesz szó az alábbiakban, amelyek mindegyike valójában jelentéktelen, apróság, de azoknak az embereknek, akiket érint mégis fontos. Meglétük, el nem intézésük boszszúságot jelent. Olyan dolgok ezek, amelyek valakinek a nemtörődömségéből, önzéséből és más gyatra emberi tulajdonságaiból fakadnak. Ezek a tulajdonságok azonban egy kis figyelemmel, felelősséggel, saját önzésünknek a legyőzésével kordába szoríthatók, megszüntethetők. A leírt példák mindegyike konkrét, megnevezhető, de a neveket ezúttal elhallgatjuk, mert a tanulságok nemcsak ezekre az esetekre érvényesek, s az érintettek - és mások - így is okulhatnak belőlük. A példák három veszprémi több emeletes lakóépület lépcsőházaiból származnak. Az első emelet egyik lakója megütközve látta, hogy a lakása előtt valaki reggelenként eltapossa elszívott cigarettáját. Egy idő után megleste, ki legyen a szemetelő. Megdöbbent, amikor meglátta a tettest, egy köztiszteletben álló férfit. Nem szólt neki, restellte volna ilyen, az együttélés legelemibb szabályait felrúgó viselkedésre figyelmeztetni. Azóta is takarít utána. A másik majdnem hasonló eset. Az egyik lakó a lépcsőház hangulatosabbá, kellemesebbé tétele céljából szép fikuszát kitette az ajtó melletti sarokba. És lám, mi történt. Valaki a felső emeletről a virág földjét használta hamutartónak, abban nyomta el cigarettáját, így ment ez néhány napig, mígnem a virág tulajdonosa - TELEKBŐVÍTÉS - A Balaton-part egyes üdülőterületei - ahol az utóbbi 10- 15 évben sokan jutottak aránylátra, hogy lakótársa nem méltányolja szándékát, veszekedni pedig nem akart - viszszavitte a virágot a lakásába. A harmadik példa: a földszinti erkélyen nézegetők orra előtt gyakorta repül le az emeletről kidobott égő cigaretta, hullott a fölöttük barkácsoló által „termelt” fűrészpor, néha meg záporszerű víz zúdul alá, mintha valaki gumicsővel öntözné a virágokat. De hátra van a legmeglepőbb. Egy este hatalmas csattanás hallatszott az erkélyről. A lakók kirohantak, s egy másfél méter hosszú, 30-40 centi széles deszkadarabot pillantottak meg az erkély alatt, olyasmit, mint egy heverő egyik oldala. A deszka reggelre eltűnt, s a család nem kutatta, ki volt a hajigáló kedvű szomszéd. Azon azonban eltűnődtek: mi lett volna, ha valaki éppen akkor megy el a ház előtt . . . ÖNKÉNYESEN lóg olcsó telekhez — szépen fejlődnek. Egymás után épültek előbb a szerényebb hétvégi házak, manapság már a szép, nagy villák. Úgy tűnik azonban, hogy a telektulajdonosok egyike-másika kevesellte területe nagyságát, s a közterületből is kanyarított hozzá egy darabot. És hogy a lóláb nagyon ki ne lógjon, elméleteket is gyártottak indoklásként. Ezek pedig szólnak imigyen: „nehogy szemétlerakó helynek használják". „Olyan gazos, elhal szülőket gyermekük megszületése után szakszervezeti segélyben részesítik. Ez kötelező jellegű, ahogy a szakszervezetnél nevezik, táblázatos segély. Nem kell hozzá más, mint a kitöltött segélykérő lap és a születési anyakönyvi kivonat bemutatása, s egy-két nap múltán fizetik is a segélyt. Illetve fizetni kellene. Az egyik veszprémi iskolától a pedagógus mama máig is várja több mint négyhónapos csemetéje utáni segély kiutalását. Az iskola szakszervezeti bizalmija ugyanis kétszeri érdeklődésére azt válaszolta, az stb még nem nyugolt ez a terület!” S hogy tévedés ne essék, a nagyobb nyomaték kedvéért kerítéssel is hozzácsatolták telkükhöz azt a pár négyszögölet. Néhány év elteltével aztán már alig emlékszik rá bárki, hogy az elkerített rész valamikor a köz tulajdonában volt. A példák persze egyediek, de ha nem figyelnek fel rájuk, bizonyára akadnak követők. Elvégre gyarló, önző az ember. . . ült össze és nem döntött a segély sorsáról. Mit lehet erre tenni? Oktassa ki a bizalmit, hogy ehhez nem kell szb-határozat, mert a pénz jár, vagy várjon addig, amíg kisfia akkora lesz, hogy maga viszi el még egyszer a segélykérelmét? * Apróságok ezek ugye, olyanok, amelyekre nem lenne szükség, csak ... De ezt már leírtam a bevezetőben. Szöveg: H. J. Rajz: V. L. KÉSLEKEDŐ SEGÉLY LÉPCSŐHÁZI IDILLEK Írók, költők a tájban, táj az irodalomban Kiknek volt felnevelő és kirepítő fészke az Egervíz medencéje, kik kötődtek életreszólóan ehhez a tájhoz, kiket ihletett meg a festői völgy, arról némi képet alkothatunk, ha áttanulmányozzuk Harmath István és Katsányi Sándor Veszprém megye irodalmi hagyományai című kötetét. Sok új, érdekes adattal sehet azonban kiegészíteni ezt a maga nemében teljességre törekvő, hézagpótló munkát. Az epika, a táj és a szerelmi költészet kedvelői egyaránt kitapinthatják a magyar irodalom nagy vonulataiban e szűkebb haza, a Balaton környéki kistáj - az Egervíz medencéje lüktetését a korai századoktól napjainkig. Kódexmásoló barátok, felvilágosodáskori, reformkori alkotók, XIX— XX. századi jelentős lírikusok, drámaírók, regényírók munkásságában ismerhetünk rá az ezerarcú Egervölgyre. •A ma Peer-kódex, Festeticskódex, Cseh-kódex, és Gömöry-kódex néven ismert munkákat túlnyomó részt vázsonyi barátok készítették, s tettek felbecsülhetetlen értékű szolgálatot a magyar kultúrtörténet korai időszakában. A későbbi századokban is éltek ezen a tájon olyan papok, akik versbe örökítették kötődésüket az Egervölgyhöz, megélt élményeiket. 1725-ben a kapolcsi evangélikus História domus ezt írja Hegyfalusy György lelkészről: „Igen híres ember volt s hajdan Rákóczi úrnak igen megtetszett.” Ez a táj sokáig élvezhette a nagy építtetőnek, a későbbi egri püspöknek, Esterházy Károlnak segítő szándékát. Úgy harcolt nemzetéért egyházáért, hogy közben el is veszítette a bécsi udvar kegyét, ő tette Egert a paloták városává, ő tette Fellner Jakabot az Esterházy-család udvari építészévé. Arany betűkkel írta be nevét a magyar irodalomba Édes Gergely is, aki négy évig lelkészkedett Nagyvázsonyban. 1798-ban vendégül látta Csokonai Vitéz Mihályt. A reménytelen szerelem poétája gyalog, szekéren tette meg az utat Nagyvázsony és Keszthely között. Támogatást várt Festeticstől egy folyóirat megindításához, s állást is, hogy megalapozhassa életét. Sem egyiket, sem másikat nem kapta meg. Sőt, visszafele jövet, Nagyvázsonyban érte a hír, hogy Vajda Julianna, imádott Lillája közben máshoz ment férjhez. Ebben a lelkiállapotban írt emléksorokat gróf Erdődynéhez: Vázsony szent omladékában A napra heveredém, S még reményem divatjában A violákat szedém. De jaj, mikor visszatértem, Már az apró viola És minden remény én értem Hervadásra halola: Mint a kő, meredten állok Egy ledűlt boltozaton. És mikor sorsom elválék Rám jajdult a Balaton. Ha nem is Ányos Pál méretű, mindenesetre hozzá hasonló vénájú költőt sejtet Kása György petendi plébános személye, aki a História domus, s a fennmaradt levelezések szerint 91 versét ajánlotta kiadásra egy székesfehérvári mecénásának. E versek hollétéről nincs tudomásunk, a petendi plébánián fennmaradt levelezésből azonban kitűnik, hogy Kása György verseinek kiadatását nem tartották ajánlatosnak, különösen nem szerelmes verseit. A levél szerint Kása csokorra való verset írt egy bizonyos Jutkához, a versek címei is sejtetik a tartalmat: Jutkátul bútsúzás, Jutkátul végbútsúzás, Jutka után sóhajtás, A kék szemű leányka stb. Megfordult ezen a tájon Kisfaludy Sándor is, aki megírta a Balaton környéki várak regéit, köztük a Csobáncét is. '---- AZ ÉLET VÖLGYE