Napló, 1982. március (Veszprém, 38. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-02 / 51. szám
Telephelyek a megye hat városában A gépipari Veszprémben, a Budapesti úton működik a megyei Gépipari Szolgáltató Vállalat központja. Tevékenységük a háztartási kisgépek, az ipari hűtőpultok, a villanymotorok, valamint az órák javítása mellett, újabban a központi fűtés szerelésére is kiterjed. A megyében Pápán, Tapolcán, Várpalotán, Ajkán és Balatonfüreden vannak még részlegeik, amelyek az adott terület igényeinek megfelelően végzik a javításokat. Munkájukat természetesen összehangolják a GELKA és a RAMOVILL szakembereivel. A kisebb településekről speciális gépkocsikon szállítják el a meghibásodott gépeket, de a lehetőségek szerint helyben is javítanak. A képek Veszprémben készültek. Az alkatrészhiány sokszor késlelteti a háztartási kisgépek javítását is. Hűtőszekrények légtelenítése. Fotó: A. Horváth Péter Az órások munkája nélkülözhetetlen a korai ébredésnél. — Nem fest otthagyni a HM állását? Nikoletti Miklós, a balatonalmádi gazdaságszervező iroda, a megyénkben elsőiként megalakult polgári jogitársaság fiatal vezetője elmosolyodott ezen a kérdésemen. — Már vártam,hiszen ismerős, ismeretlen ezt kérdi tőlem. De énis, társaim is - ők ugyan még csak mellékállásban dolgoznak az irodánál , érzünk magunkban annyi erőt, felkészültséget, s ismerjük anynyira a piacot, az igényeket, hogy ne féljünk az új feladattól, hogy ne várjunk tőle egy számunkra izgalmas, felelősségteljes, s a köznek hasznos, egyénenként se ráfizetéses megbízatást, munkát. — Nézze, ez nem új dolog. Nagy nyugati szervező intézetek is dolgoznak hasonlóképpen, azazhogy a szervezéssel elért eredményből kérnek csupán részesedést. Egyelőre azonban érdekes módon a nálunk jelentkezett vállalatok, szövetkezetek ragaszkodnak a fix díjhoz, az előre meghatározott honoráláshoz. — Úgy tudom, a közeljövőben gazdasági munkaközösséggé válnak. Miért? — Szeretnénk az iroda létszámát növelni, újabb szervezésfejlesztő és számítástechnikai szakember alkalmazásával. Ugyanakkor ez a forma kedvezőbb az adózást tekintve, bár fokozottabb a tevékenységünk ellenőrzése, számonkérése is. Ám ettől sem félünk. Irány: a cégbíró A polgári jogi társaságok, gazdasági munkaközösségek, s a vállalatok ismét divatossá váló cégbejegyzése — a nemzetközi piacokon ezt egyre inkább meg is követelik — a megyei bíróság feladatkörébe tartozik. — Mi tagadás — ismeri el dr. Eigner József cégbíró —, mindez számunkra is, a mi gyakorlatunkban is új feladatokat jelent. S nem könnyűt, hiszen vannak még 1920-ból származó jogszabályok is, amelyeket figyelembe kell vennünk, miközben természetesen elsősorban a legújabbakhoz kell igazodnunk. — Sűrűsödött a teendő? — Ez relatív. Korábban oly kevés cégbejegyzési kérelemmel fordultak hozzánk, hogy a szükséges iratokat zárolás végett át is adtuk a megyei levéltárnak. Ehhez képest most ugyancsak megnőtt a munkánk, de valójában a vártnál sokkal kevesebb a jelentkező, legalábbis a polgári jogi társaságok, illetve a gazdasági munkaközösségeket illetően. — Kiket jegyeztek be eddig? — Az elmúlt években, mivel a Polgári Törvénykönyv módosítása ezt már lehetővé tette, az Ajkai Közületi üdülő Társaságot és a PANNONCOOP-ot. A közelmúltban mint polgári jogi társaságot a „Helika" Gazdaságszervező Irodát, balatonalmádi, s a „Delta" Mérnöki Irodát, veszprémi székhellyel. Megjegyzem, hogy a megkülönböztető névre, a bejegyzés miatt is elengedhetetlenül szükség van. Több gazdasági munkaközösség előkészítés alatt áll, így például egy közúti és vízi járművek műanyag alkatrészeinek gyártásával, valamint egy vitorláshajók karbantartásával foglalkozó kisvállalkozásé. Ezek már konkrétak, az érdeklődés azonban ennél persze jóval nagyobb. - Itt a cégbíróságnál is? - Igen, főként jogászok érdeklődnek a megalakítások lehetőségeiről, előírásairól. Valószínű persze, hogy ők is csak megbízásból. Minden információs igényt kielégítünk, de úgy vélem, éppen a téma népgazdasági jelentősége és összetettsége miatt, miként ez már úgy tudom, más megyében is létrejött, hasznos volna, egy a vállalkozásokkal kapcsolatos információs irodát nyitni a megyeszékhelyen. Ez mindenképpen közérdekeket szolgáló „vállalkozás" lenne. Valami megmozdult A bírónak most is igaza van. Most záruló laza sorozatunkban sokféle tapasztalatokról számoltunk be. Ám ezekből szándékosan jórészt kihagytuk azokat a nehézségeket és gondokat, amelyek még akadályozzák az új vállalkozási formák kibontakozását. Egyelőre bőségesen akad belőlük, felsorolásukhoz egy másik sorozat is kevés lenne. De minden újnak kísérője a nehézség, a küzdelem, amely azonban nem hátráltathatja a kezdeményezőket, a mást, a korszerűbbet akarókat. Kollektívákat, egyéneket egyaránt. Ezért tehát minderről most nem szóltunk. Miként arról sem, hogy aki vállalkozik, aki mer az mennyit is nyer, nyerhet? Mert úgy véljük, ezúttal csakis az fontos, vagy az elsődleges, hogy mindebből mi a haszna a nagyközösségnek, a gazdaságnak, a társadalomnak. Ha ez biztosított, kétségtelenül jól kell járni azoknak is, akik vállalják a kockázatot. Meg kell hogy találják számításaikat, elképzeléseiket. Amely persze tévedés ne essék — erről is meggyőződhettünk — nem milliókban fogalmazódik meg. Csak annyival többel, amennyivel többet dolgoznak. S mindegy, hogy nagyvállalatnál, leányvállalatnál, szövetkezetnél, kisiparosnál, gazdasági munkaközösségnél. A mérce mindenütt ugyanaz, a végzett munka. Sorozatunk úgy véljük meggyőzte olvasóinkat arról, hogy megyénkben a gazdaság versenyképessége, az igények differenciáltabb és rugalmasabb kielégítése érdekében megindult egy egészséges pezsgés. Ha nem is mindenütt egyforma élénkséggel, ha a szocialista nagyipar és meghökkentő módon a kisiparosok területén némi tartózkodó óvatossággal, de mégis egyetértő érdeklődést és , kezdeményezőkészséget váltottak ki a vállalkozások új formái. Az elképzelések, a tervek biztatóak. Minden bizonynyal valamennyi nem is váltja be a hozzáfűzött reményeket. Miként lesznek olyanok, akik esetleg könnyű pénzszerzési lehetőséget, munka nélküli jövedelmet látnak, vélnek felfedezni mindebben. Közös érdekünk, hogy e kalandoroktól védjük, kíméljük magunkat, hiszen ezek könnyen megtépázhatják az új kezdeményezésekbe vetett hitünket, bizalmunkat. Ám ez utóbbit az sem erősíti, ha nem valljuk egyértelműen, hogy a most szárnyukra bocsátott kisszervezetek a szocialista gazdálkodás szerves részei, a nagyipar kiegészítői, tevékenységük hiányt pótol. Ha beleesünk abba a társadalmi csapdába, miszerint gazdaságilag egy folyamatot kívánatosnak tartunk, de ugyanakkor okkal vagy ok nélkül ideológiailag „gyanúsnak" minősítjük. Az ebből fakadó kár nem kisebb, mint amilyent a kalandorok okozhatnak. Andrássy Antal „Kalandorok kíméljenek” Csak akkor fizessen, ha elégedett Az optimizmus indokolt. Az iroda tagjai iparvállalatoknál, egyetemen hosszú éveket eltöltött több diplomás szakemberek. Mindig is szervezéssel, számítástechnikával foglalkoztak, jól ismerik e terület gyenge pontjait, „fehér foltjait". — Tapasztalataim szerint a különböző szervező intézetek csak nagy munkákat vállalnak, nagy költséggel, hosszú átfutási idővel. A vállalatoknál dolgozó szervezőket ugyanakkor gyakorta egészen más jellegű, sokszor szinte adminisztrációs vagy gépkezelői, programozói feladatokkalbízzák meg. A kisebb vállalatok, szövetkezetek gazdaságszervező igényei így kielégítetlenek maradnak. Különösen egy-egy megyében, így itt Veszprémben is, így hát nem félünk attól, hogy munka nélkül maradunk. — S már kaptak megbízatást? — Igen. A Badacsonyvidéki Pincegazdaság részére szervezési és működési szabályzatot készítettünk, most pedig a belső szabályozási rendszerükön dolgozunk. További két más cég rendeléséről is tárgyalunk már. A tevékenységükről szóló tájékoztatóban többek között felajánlják, hogy szolgáltatásaikat közös kockázattal is igénybe vehetik. Pontosabban, hogy munkájukért csak akkorizessenek, ha az beváltja a hozzá fűzött reményeket. Megújuló újítómozgalom 'Ez év május 15-én 'rendezik meg az Újítóik és Feltalálóik V. Országos Tanácskozását. A nyolc év után ismét sorra kerülő nagy jelentőségű esemény előtt, március végéig, hazánk vallamennyi válllalaténál, üzeménél újítói tanácskozásokat, konferenciákat, amikétákat tartatnak. A résztvevőik — sokszoros és „kezdő” újítók, újítási és iparjogvédelmi felelősök — mélyrehatóan elemzik saját vállalatuk, üzemük újítói és feltalálói tevékenységét, öszszefüggésben a megyei és az országos tapasztalatokkal, öszszehasonlítva a szocialista és a tőkés országok hasonló jellegű munkájával, eredményeivel, rávilágítva a helyi, valamint a hazai újítómozgalom sikerességét gátló akadályokra, fogyatékosságokra. Szellemi beruházás , anyagi erő Az országos tanácskozást előkészítő, sok tízezer „nyugtalan ember" véleményét öszszegező ésmérlegelő folyamat időszerűsége és fontossága vitathatatlan. Elsődlegesen az újítómozgalom megújulását szolgálja azért, hogy a legkisebb anyagi befektetéssel, a szellemiberuházás révén újabb értékes — a termelésben anyagi erővé váló — erőforrásokat szabadítson fel és állítson az üzemek, a vállalatok, az egész népgazdaság terveinek szolgálatába. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az alkotómunka egész Iidis hadseregéről van szó. Magyarországon a IV. ötéves tervhezképest az V. ötéves tervben csaknem megkétszereződött az újítómozgalomban részt vevők száma: 130 ezerről 210 ezerre emelkedett. A hasznosítottújítások száma ezalatt 48 ezerről 69 ezerre nőtt és ennek alapján a pénzben mért hasznos eredmény 2 milliárd forintról 3,6 milliárd forintra emelkedett. Hangsúlyozzuk: a pénzben mért hasznos eredmény alakult így. Mert nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy vannak olyan újítások is, amelyek haszna anyagiakban nem mérhető. Olyanok, amelyek a balesetek megelőzését, a veszélyforrások megszüntetését, az emberek életének, testi épségének védelmét szolgálják, a munkakörülmények biztonságát javítják. Ezek hatását azonban nem lehet forintban „mérni”, anyagiakban kifejezni. Mert ugyan ki képes megállapítani a legdrágább, az emberi élet értékét? És vannak — szerencsére hasonló jellegű találmányok is. Apropó, találmány! Számuk az V. ötéves tervben az előző tervidőszakban elért 2 453-ról 5 876-ra nőtt és a pénzben mért hasznos eredmény 6 milliárdforintról 16 milliárd forintra emelkedett. Az adatok alapján is szembetűnő - és számottevő - fejlődés biztató. Hogy az emelkedésnek mi az oka, a magyarázata? Először is az, hogy az 1974-ben megtartott Újítók és Feltalálók IV. Országos Tanácskozásán (és természetesen azt megelőzően a vállalati, üzemi, ágazati tanácskozásokon, vitákon) feltárt hiányosságok, gátló körülmények, korszerűtlen szemléletek megszüntetésére, felszámolására minden szinten, politikai, állami, gazdasági, társadalmi fórumon, testületnél megfelelő intézkedések születtek. Ennek eredményeként javultak az újítói, feltalálói tevékenység feltételei. Ehhez a legdöntőbb ösztönzést a központi irányítás, a párt és a kormány adta. Többek között azzal, hogy 1975. január 1-én a korábbinál nagyobb lehetőségeket nyújtó és ösztönzőbb újítási rendeletet léptetett életbe. Sikerrel járó kormányintézkedések A Minisztertanács intézkedése (a legtöbben ezt tartják fő és csaknem kizárólagos érdemének) lehetővé tette, hogy a műszaki értelmiség nagyobb számban és kedvvel vegyen részt az újítások és találmányok kidolgozásában. Korábban — mint ismeretes — a rendelkezés a mérnököknek, technikusoknak, műszaki szakembereknek valósággal munkaköri kötelességévé tette az újítások, találmányok kidolgozását és csekély összeggel ismerte el fáradozásukat. De a rendelkezés nemcsak ezt szüntette meg, hanem meghatározta az újítókat megillető díj minimális mértékét, részletesen előírta a gazdasági vezetőknek az újításokkal kapcsolatos kötelezettségeit, javította az ügyintézést, a hasznosítás formáját, ütemét, arányát. AMinisztertanács, a Tudománypolitikai Bizottság, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, a SZOT, az Országos Találmányi Hivatal, a KISZ és a menedzser feladatokat is ellátó Alkotó Ifjúság Egyesülés stb. egy sor, a mozgalom támogatását célzó intézkedést és határozatot dolgozottki. Az OTH például kidolgozta az iparijog-védelmi szakemberképzés új alap-, közép- és felsőfokú rendszerét, amelynek figyelembevételével megkezdődött és folyik a szervezett oktatás. A Tudománypolitikai Bizottság 3022/1979-es határozata segítette életre kelteni a vállalati és intézményi innovációs rendszereket, így jött létre az innovációs alap és hitel is. Mindez persze nem jelenti azt, hogy most már mindenütt „zöld utat" biztosítanak az újításoknak, találmányoknak, s a mozgalom megélne segítés nélkül is. Erről szó sincs. Az Országos Találmányi Hivatal és az SZMT tavaly novemberben megrendezett megyei újítási kiállítása és börzéje is ezt bizonyította: napjainkban még több figyelmetkell fordítanunk nemcsak a mozgalom szervezésére, hanem az újítások útjának, célba érésének meggyorsítására, s különösen a gyakorlati hasznosítására. Ezenkívül a már alkalmazottak átvételére, másutt való bevezetésére. Hogy ne csak egy, hanem sok helyen kamatozzék! Átvenni, honosítani, alkalmazni A megyei újítási kiállítást és börzét több mint 4 ezren keresték fel. A 32 kiállító vállalat 240 felkínált újítása nagy érdeklődést váltott ki. De nagy baj lenne, ha a rendezvénnyel csak ezt érték volna ell. Szerencsére a szakembereket arra ösztönözte, hogy érdemben tárgyaljanak az újítások átvételéről, honosításáról és gyakorlati alkalmazásáról. Másrészt: arra késztette a vállaltatokat, hogy a legjobbakhoz igyekezzenek felzárkózni. Olyan alapon, hogy „Ha nekik megéri, bizonyosan nekünk is hasznos!” Újítások, találmányok egész sora talált gazdára, megrendelőre. Például a VM 1 990-es automatikus, mikroprocesszoros folyamatirányító berendezés, a nívódíjjal is kitüntetett POLIDOM-elem, a személytúthaladást gátló készülék stb., hogy csak néhányat említsünk. A sort ezzel nem zárhatjuk le. Köztudott, hogy nem vagyunk gazdagok,legalábbis ami a nyersanyagokat, vagy az új beruházásokra fordítható anyagi javakat illeti. Ezért a gazdasági életben, a napi feladatok teljesítése közben nagyon megkell gondolnunk, hogy a kevés pénzt hogyan, mibe fektetjük be. Takarékoskodunk! Erre kényszerít bennünket a világgazdaságii helyzet, s önmagunk „takarója" szabja meg, meddig nyújtózkodhatunk. De a szellemi tőkével nem szabad takarékoskodni. A régi, a meglévő elhasználódása, értékcsökkenése állandó folyamat. S ha már nincs elegendő anyagi erőnk, vannak nagyszerűen képzett szakembereink, újítóink, feltalálóink. Az ő szellemi kapacitásukat kell beruháznunk a termelésbe, a fejlesztésbe, az elavult régi felváltására és megújítására. Óriási parlagon heverő tőke ez a (sok éves szakmai gyakorlat, rendszeres önművelés és folytonos megújulás révén keletkezett) érték a tapasztalatok gazdag tárházába, bezárva Ki kell nyitni az ajtót, a zsilipet, hogy a gazdasági élet csatornáiba irányítva minél előbb a köz, az egész dolgozó nép javát szolgálja! S. Nagy Sándor NAPLÓ - 1982. március 2., kedd -