Napló, 1982. március (Veszprém, 38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-02 / 51. szám

Telephelyek a megye hat városában A gépipari Veszprémben, a Budapesti úton működik a megyei Gépipari Szolgáltató Vállalat központja. Tevékenységük a háztartási kisgépek, az ipari hűtőpultok, a villanymotorok, valamint az órák javítása mellett, újabban a központi fűtés sze­relésére is kiterjed. A megyében Pápán, Ta­polcán, Várpalotán, Ajkán és Balatonfüreden vannak még részlegeik, amelyek az adott te­rület igényeinek megfelelően végzik a javításo­kat. Munkájukat természetesen összehangolják a GELKA és a RAMOVILL szakembereivel. A kisebb településekről speciális gépkocsikon szállítják el a meghibásodott gépeket, de a le­hetőségek szerint helyben is javítanak. A ké­pek Veszprémben készültek. Az alkatrészhiány sokszor késlelteti a háztartási kisgépek javítását is. Hűtőszekrények légtelenítése. Fotó: A. Horváth Péter Az órások munkája nélkülözhetetlen a korai ébredésnél. — Nem fest otthagyni a HM ál­lását? Nikoletti Miklós, a balaton­almádi gazdaságszervező iro­da, a megyénkben elsőiként megalakult polgári jogi­­társa­ság fiatal vezetője elmosolyo­dott ezen a kérdésemen. — Már vártam,­­hiszen isme­rős, ismeretlen ezt kérdi tőlem. De én­­is, társaim is - ők ugyan még csak mellékállás­ban dolgoznak az irodánál , érzünk magunkban annyi erőt, felkészültséget, s ismerjük any­­nyira a piacot, az igényeket, hogy ne féljünk az új feladat­tól, hogy ne várjunk tőle egy számunkra izgalmas, felelős­ségteljes, s a köznek hasznos, egyénenként se ráfizetéses megbízatást, munkát. — Nézze, ez nem új dolog. Nagy nyugati szervező intéze­tek is dolgoznak hasonlókép­pen, azazhogy a szervezéssel elért eredményből kérnek csu­pán részesedést. Egyelőre azon­ban érdekes módon a nálunk jelentkezett vállalatok, szövet­kezetek ragaszkodnak a fix díjhoz, az előre meghatározott honoráláshoz. — Úgy tudom, a közeljövő­ben gazdasági munkaközösség­gé válnak. Miért? — Szeretnénk az iroda létszá­mát növelni, újabb szervezés­fejlesztő és számítástechnikai szakember alkalmazásával. Ugyanakkor ez a forma kedve­zőbb az adózást tekintve, bár fokozottabb a tevékenységünk ellenőrzése, számonkérése is. Ám ettől sem félünk. Irány: a cégbíró A polgári jogi társaságok, gazdasági munkaközösségek, s a vállalatok ismét divatossá váló cégbejegyzése — a nem­zetközi piacokon ezt egyre in­kább meg is követelik — a megyei bíróság feladatkörébe tartozik. — Mi tagadás — ismeri el dr. Eigner József cégbíró —, mindez számunkra is, a mi gya­korlatunkban is új feladatokat jelent. S nem könnyűt, hiszen vannak még 1920-ból származó jogszabályok is, amelyeket fi­gyelembe kell vennünk, miköz­ben természetesen elsősorban a legújabbakhoz kell igazod­nunk. — Sűrűsödött a teendő? — Ez relatív. Korábban oly kevés cégbejegyzési kérelem­mel fordultak hozzánk, hogy a szükséges iratokat zárolás vé­gett át is adtuk a megyei le­véltárnak. Ehhez képest most ugyancsak megnőtt a mun­kánk, de valójában a vártnál sokkal kevesebb a jelentkező, legalábbis a polgári jogi tár­saságok, illetve a gazdasági munka­közösségeket illetően. — Kiket jegyeztek be eddig? — Az elmúlt években, mivel a Polgári Törvénykönyv módo­sítása ezt már lehetővé tette, az Ajkai Közületi üdülő Társa­ságot és a PANNONCOOP-ot. A közelmúltban mint polgári jogi társaságot a „Helika" Gaz­daságszervező Irodát, balaton­almádi, s a „Delta" Mérnöki Irodát, veszprémi székhellyel. Megjegyzem, hogy a megkü­lönböztető névre, a bejegyzés miatt is elengedhetetlenül szük­ség van. Több gazdasági mun­kaközösség előkészítés alatt áll, így például egy közúti és vízi járművek műanyag alkatrészei­nek gyártásával, valamint egy vitorláshajók karbantartásával foglalkozó kisvállalkozásé. Ezek már konkrétak, az érdeklődés azonban ennél persze jóval na­gyobb. - Itt a cégbíróságnál is? - Igen, főként jogászok ér­deklődnek a megalakítások le­hetőségeiről, előírásairól. Való­színű persze, hogy ők is csak megbízásból. Minden informá­ciós igényt kielégítünk, de úgy vélem, éppen a téma népgaz­dasági jelentősége és össze­tettsége miatt, miként ez már úgy tudom, más megyében is létrejött, hasznos volna, egy a vállalkozásokkal kapcsolatos in­formációs irodát nyitni a me­gyeszékhelyen. Ez mindenkép­pen közérdekeket szolgáló „vál­lalkozás" lenne. Valami megmozdult A bírónak most is igaza van. Most záruló laza sorozatunk­ban sokféle tapasztalatokról számoltunk be. Ám ezekből szándékosan jórészt kihagytuk azokat a nehézségeket és gon­dokat, amelyek még akadá­lyozzák az új vállalkozási for­mák kibontakozását. Egyelőre bőségesen akad belőlük, fel­sorolásukhoz egy másik sorozat is kevés lenne. De minden új­nak kísérője a nehézség, a küzdelem, amely azonban nem hátráltathatja a kezdeménye­zőket, a mást, a korszerűbbet akarókat. Kollektívákat, egyé­neket egyaránt. Ezért tehát minderről most nem szóltunk. Miként arról sem, hogy aki vállalkozik, aki mer az mennyit is nyer, nyerhet? Mert úgy vél­jük, ezúttal csakis az fontos, vagy az elsődleges, hogy mind­ebből mi a haszna a nagykö­zösségnek, a gazdaságnak, a társadalomnak. Ha ez biztosí­tott, kétségtelenül jól kell jár­ni azoknak is, akik vállalják a kockázatot. Meg kell hogy ta­lálják számításaikat, elképze­léseiket. Amely persze téve­dés ne essék — erről is meg­győződhettünk — nem milliók­ban fogalmazódik meg. Csak annyival többel, amennyivel többet dolgoznak. S mindegy, hogy nagyvállalatnál, leány­­vállalatnál, szövetkezetnél, kis­iparosnál, gazdasági munka­­közösségnél. A mérce minde­nütt ugyanaz, a végzett mun­ka. Sorozatunk úgy véljük meg­győzte olvasóinkat arról, hogy megyénkben a gazdaság ver­senyképessége, az igények dif­ferenciáltabb és rugalmasabb kielégítése érdekében megin­dult egy egészséges pezsgés. Ha nem is mindenütt egyfor­ma élénkséggel, ha a szocia­lista nagyipar és meghökkentő módon a kisiparosok területén némi tartózkodó óvatossággal, de mégis egyetértő érdeklődést és , kezdeményezőkészséget váltottak ki a vállalkozások új formái. Az elképzelések, a ter­vek biztatóak. Minden bizony­nyal valamennyi nem is váltja be a hozzáfűzött reményeket. Miként lesznek olyanok, akik esetleg könnyű pénzszerzési le­hetőséget, munka nélküli jöve­delmet látnak, vélnek felfedez­ni mindebben. Közös érdekünk, hogy e kalandoroktól védjük, kíméljük magunkat, hiszen ezek könnyen megtépázhatják az új kezdeményezésekbe vetett hi­tünket, bizalmunkat. Ám ez utóbbit az sem erősíti, ha nem valljuk egyértelműen, hogy a most szárnyukra bocsátott kis­szervezetek a szocialista gaz­dálkodás szerves részei, a nagyipar kiegészítői, tevékeny­ségük hiányt pótol. Ha bele­esünk abba a társadalmi csap­dába, miszerint gazdaságilag egy folyamatot kívánatosnak tartunk, de ugyanakkor okkal vagy ok nélkül ideológiailag „gyanúsnak" minősítjük. Az eb­ből fakadó kár nem kisebb, mint amilyent a kalandorok okozhatnak. Andrássy Antal „Kalandorok kíméljenek” Csak akkor fizessen, ha elégedett Az optimizmus indokolt. Az iroda tagjai iparvállalatoknál, egyetemen hosszú éveket el­töltött több diplomás szakem­berek. Mindig is szervezéssel, számítástechnikával foglalkoz­tak, jól ismerik e terület gyen­ge pontjait, „fehér foltjait". — Tapasztalataim szerint a különböző szervező intézetek csak nagy munkákat vállalnak, nagy költséggel, hosszú átfutá­si idővel. A vállalatoknál dol­gozó szervezőket ugyanakkor gyakorta egészen más jellegű, sokszor szinte adminisztrációs vagy gépkezelői, programozói feladatokkal­­bízzák meg. A ki­sebb vállalatok, szövetkezetek gazdaságszervező igényei így kielégítetlenek maradnak. Külö­nösen egy-egy megyében, így itt Veszprémben is, így hát nem félünk attól, hogy munka nélkül maradunk. — S már kaptak megbíza­tást? — Igen. A Badacsonyvidéki Pincegazdaság részére szerve­zési és működési szabályzatot készítettünk, most pedig a bel­ső szabályozási rendszerükön dolgozunk. További két más cég rendeléséről is tárgyalunk már.­­ A tevékenységükről szóló tájékoztatóban többek között felajánlják, hogy szolgáltatása­ikat közös kockázattal is igény­be vehetik. Pontosabban, hogy munkájukért csak akkor­izes­senek, ha az beváltja a hozzá fűzött reményeket. Megújuló újítómozgalom 'Ez év május 15-én 'rendezik meg az Újítóik és Feltalálóik V. Országos Tanácskozását. A nyolc év után ismét sorra kerü­lő nagy jelentőségű esemény előtt, március végéig, hazánk vallamen­ny­i vál­lla­laténál, üze­ménél újítói tanácskozásokat, konferenciákat, am­ikétákat tar­tatnak. A résztvevőik — sokszo­ros és „kezdő” újítók, újítási és iparjogvédelmi felelősök — mélyrehatóan elemzik saját vállalatuk, üzemük újítói és fel­találói tevékenységét, ö­sz­­szefüggés­ben a megyei és az országos tapasztalatokkal, ösz­­szehasonlítva a szocialista és a tőkés országok hasonló jellegű munkájával, eredményeivel, rá­világítva a helyi, valamint a hazai újítómozgalom sikeres­ségét gátló akadá­lyokra, fo­­gyatékosságokr­a. Szellemi beruházás , anyagi erő Az országos tanácskozást előkészítő, sok tízezer „nyug­talan ember" véleményét ösz­­szegező és­­mérlegelő folyamat időszerűsége és fontossága vi­tathatatlan. Elsődlegesen az új­ítómozga­lom m­eg­új­u­lá­sát szolgálja azért, hogy a legki­sebb anyagi befektetéssel, a szellemi­­beruházás révén újabb értékes — a termelésben anya­gi erővé váló — erőforrásokat szabadítson fel és állítson az üzemek, a vállalatok, az egész népgazdaság terveinek szolgá­latába. Túlzás nélkül állíthat­juk, hogy az alkotómunka egész Iidis hadseregéről van szó. Magyarországon a IV. öt­éves tervhez­­képest az V. öt­éves tervben csaknem megkét­szereződött az újítómozgalom­­ban részt vevők száma: 130 ezerről 210 ezerre emelkedett. A hasznosított­­újítások száma ezalatt 48 ezerről 69 ezerre nőtt és ennek alapján a pénz­ben mért hasznos eredmény 2 milliárd forintról 3,6 milliárd forintra emelkedett. Hangsúlyozzuk: a pénzben mért hasznos eredmény alakult így. Mert nem szabad figyel­men kívül hagyni, hogy vannak olyan újítások is, amelyek haszna anyagiakban nem mér­hető. Olyanok, amelyek a bal­esetek megelőzését, a veszély­­források megszüntetését, az emberek életének, testi épsé­gének védelmét szolgálják, a munkakörülmények biztonságát javítják. Ezek hatását azonban nem lehet forintban „mérni”, anyagiakban kifejezni. Mert ugyan ki képes megállapítani a legdrágább, az emberi élet ér­tékét? És vannak — szerencsére­­ hasonló jellegű találmányok is. Apropó, találmány! Szá­muk az V. ötéves tervben az előző tervidőszakban elért 2 453-ról 5 876-ra nőtt és a pénzbe­n mért hasznos ered­mény 6 milliárd­­forintról 16 milliárd forintra emelkedett. Az adatok alapján is szem­betűnő - és számottevő - fejlődés biztató. Hogy az emel­kedésnek mi az oka, a magya­rázata? Először is az, hogy az 1974-ben megtartott Újítók és Feltalálók IV. Országos Tanács­kozásán (és természetesen azt megelőzően a vállalati, üzemi, ága­zati tanácskozásokon, vitá­kon) feltárt hiányosságok, gát­ló körülmények, korszerűtlen szemléletek megszüntetésére, felszámolására minden szinten, politikai, állami, gazdasági, társadalmi fórumon, testületnél megfelelő intézkedések szület­­tek. Ennek eredményeként ja­vultak az újítói, feltalálói tevé­kenység feltételei. Ehhez a leg­döntőbb ösztönzést a központi irányítás, a párt és a kormány adta. Többek között azzal, hogy 1975. január 1-én a ko­rábbinál nagyobb lehetősége­ket nyújtó és ösztönzőbb újí­tási rendeletet léptetett életbe. Sikerrel járó kormányintézkedések A Minisztertanács intézkedé­se (a legtöbben ezt tartják fő és csaknem kizárólagos érde­mének) lehetővé tette, hogy a műszaki értelmiség nagyobb számban és kedvvel vegyen részt az újítások és találmányok kidolgozásában. Korábban — mint ismeretes — a rendelkezés a mérnököknek, technikusok­nak, műszaki szakem­bereknek valósággal munkaköri köteles­ségévé tette az újítások, ta­­lá­l­má­nyok kidolgozását és csekély összeggel ismerte el fáradozásukat. De a rendelke­zés nemcsak ezt szüntette meg, hanem meghatározta az újító­kat megillető díj minimális mértékét, részletesen előírta a gazdasági vezetőknek az újítá­sokkal kapcsolatos kötelezett­ségeit, javította az ügyintézést, a hasznosítás formáját, ütemét, arányát. A­­Minisztertanács, a Tudo­mánypolitikai Bizottság, az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság, a SZOT, az Országos Találmányi Hivatal, a KISZ és a menedzser feladatokat is el­látó Alkotó Ifjúság Egyesülés stb. egy sor, a mozgalom támo­gatását célzó intézkedést és határozatot dolgozott­­ki. Az OTH például kidolgozta az i­parijog-védelmi szakemberkép­zés új alap-, közép- és felső­fokú rendszerét, amelynek fi­gyelem­bevételével megkezdő­dött és folyik a szervezett ok­­tatás. A Tudománypoliti­kai Bi­zottság 3022/1979-es határoza­ta segítette életre kelteni a vállalati és intézményi innová­ciós rendszereket, így jött létre az innovációs alap és h­itel is. Mindez persze nem jelenti azt, hogy most­ már mindenütt „zöld utat" biztosítanak az újításoknak, találmányoknak, s a mozgalom megélne segítés nél­kü­l is. Erről szó sincs. Az Országos Találmányi Hivatal és az SZMT tavaly november­ben megrendezett megyei újí­tási kiállítása és börzéje is ezt bizonyította­: napjainkban még­ több figyelmet­­kell fordí­tanunk nemcsak a mozgalom szervezésére, hanem az újítások útjának, célba érésének meg­gyorsítására, s különösen a gyakorlati hasznosítására. Ezen­kívül a má­r alkalmazottak át­vételére, másutt való beveze­tésére. Hogy ne csak egy, ha­nem sok helyen kamatozzék! Átvenni, honosítani, alkalmazni A megyei újítási kiállítást és börzét több mint 4 ezren­ keres­ték fel. A 32 kiállító vállalat 240 felkínált újítása nagy ér­deklődést váltott ki. De nagy baj lenne, ha a rendezvénnyel csak ezt érték volna ell. Szeren­csére a szakembereket arra ösztönözte, hogy érdemben tár­gyaljanak az újítások átvételé­ről, honosításáról és gyakorlati alkalmazásáról­. Másrészt: arra késztette a vállaltatokat, hogy a legjobbakhoz igyekezzenek fel­zárkózni. Olyan alapon­, hogy „Ha nekik megéri, bizonyosan nekünk is hasznos!” Újítások, találmányok egész sora talált gazdára, megrendelő­r­e. Pél­dául a­ VM 1 990-es automatikus, mikroprocesszoros folyamatirá­nyító berendezés, a nívódíjjal is kitüntetett POLIDOM-elem, a személytú­thaladást gátló ké­szülék stb., hogy csak néhányat említsünk. A sort ezzel nem zárhatjuk le. Köztudott, hogy nem vagyunk gazdagok,­­legalábbis ami a nyersanyagokat, vagy a­z új be­ruházásokra fordítható anyagi java­kat illeti. Ezért a gazdasá­gi életben, a napi feladatok teljesítése közben nagyon­ meg­­kell gondolnunk, hogy a kevés pénzt hogyan, mibe fektetjük be. Takarékoskodunk! Erre kényszerít bennünket a világ­­gazdaságii helyzet, s önmagunk „takarója" szabja meg, med­dig nyújtózkodhatunk. De a szellemi tőkével nem szabad ta­karékoskodni. A régi, a meg­lévő elhasználódása, érték­csökkenése állandó folyamat. S ha már n­in­cs elegendő anyagi erőnk, vannak nagyszerűen képzett szakembereink, újítóink, feltalálóink. Az ő szellemi ka­pacitásukat kell beruháznunk a termelésbe, a fejlesztésbe, az elavult régi felváltására és megújítására. Óriási parlagon heverő tőke ez a (sok éves szakmai gyakorlat, rendszeres önművelés és folytonos megúju­lás révén keletkezett) érték a tapasztalatok gazdag tárházá­ba, bezárva­ Ki kell­ nyitni az ajtót, a zsilipet, hogy a gazda­sági élet csatornáiba irányítva minél előbb a köz, az egész dolgozó nép javát szolgálja! S. Nagy Sándor NAPLÓ - 1982. március 2., kedd -­­

Next