Napló, 1983. november (Veszprém, 39. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-16 / 270. szám
POLITIKAI KÖNYVEK Berecz János: Baráti szövetségben Az alig több, mint 200 oldalas könyv a magyar-szovjet kapcsolatok történetét öleli fel a kezdettől napjainkig. A dokumentumkötet megjelenésének aktualitása is van. Egyik: 35 éve, 1948-ban aláírták a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. A másik: a könyv az idei politikai könyvnapok alkalmából jelent meg. Említhetünk egy még közelebbi aktualitást is. Hétfőn, november 14-én, a könyvnapok megyei megnyitóján részt vett a szerző is és az ünnepség után találkozott közvetlen beszélgetésben olvasóival. „A Szovjetunióhoz való viszony a magyar történelem központi kérdése a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme óta — olvasható a bevezetőben. — A válasz mindig osztályalapokon fogalmazódott meg, a gyakorlatot osztályérdekek alakították ki. A dolgozó osztályok reménykedve üdvözölték a lenini forradalmat, és követendő példának tekintették. A forradalmárok, a magyar kommunisták mindenkor a magyar-szovjet barátság képviselői, hűséges hirdetői és megvalósítói voltak." „Természetes barátság.. Az első fejezet címe is bizonyítja, milyen közvetlen, kölcsönösen segítőkész ez a kapcsolat. Dokumentumok tanúsítják azt, hogy mintegy százezer magyar internacionalista ragadott fegyvert a szovjethatalom védelmében. Sírjaik ma is ott domborulnak az ukrán, orosz sztyeppéken, a szibériai tajgában. Rendkívül gazdag a könyv fotóanyaga. A habarovszki magyar internacionalisták csoportképének hátterében jól olvasható a magyar nyelvű felírás: „Éljen az 1917-i Októberi Forradalom! Éljenek a Népszabadság úttörői!" Omszkban, Irkutszkban emlékművek, szobrok adóznak kegyelettel az orosz proletárforradalom magyar fegyveres katonáinak. Ismert fotó: Lenin és Szamuely találkozása a Vörös téren 1919. május 25-én. Krasznojarszkban 17 magyar tiszt és 250 közkatona sírját gondozzák. Látható a képen Szamuely Tibor és Nyikolaj Podvorszkij ukrán hadügyi népbiztos, akik Szovjet-Oroszország és a Magyar Tanácsköztársaság katonai együttműködéséről tárgyalnak 1919. május 22-én. De olyan kép is, melyen a magyar Vörös Hadsereg orosz egysége indul a frontra. A szovjet nép nem felejtette el a magyar internacionalistákat. A két ország közötti békére való törekvés szimbóluma volt, hogy 1941. tavaszán a Szovjetunió is részt vett a Budapesti Nemzetközi Vásáron, s ez alkalommal márciusban a szovjet kormány visszaadta a cári hadsereg által 1848-ban zsákmányolt forradalmi lobogókat. A második világháborúban, hazánk felszabadításában részt vettek a magyar hadifoglyokból lett partizánok. Felszabadulásunk óta egyre erősödött ez a testvéri barátság, szövetség, s tovább erősödik napjainkban. Tanúi lehetünk 1945 óta az újjászülető magyarszovjet fegyverbarátságnak is. Úgyszólván történelemkönyvet vehet kezébe az olvasó. Olyan történelemkönyvet, mely világosan, hitelesen mutat rá arra: népeink sorsa, boldogulása egymástól elválaszthatatlan. Sz. K. Dokumentum az MSZMP KB üléséről A szakszervezeti munka fejlesztéséről, a párt feladatairól címmel megjelent füzetalakban a Magyar Szocialista Munkáspárt ez év október 12.-i ülésének dokumentuma a Kossuth Könyvkiadó gondozásában. A füzet tartalmazza Németh Károlynak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának előadói beszédét, valamint a Központi Bizottság állásfoglalását a szakszervezeti munka fejlesztéséről, a párt feladatairól. Ugyancsak most került az üzletekbe a Reflektor 1983/4- es száma. A tallózó folyóirat idei záró kötetének Nagyvilág rovatában többek között a lengyel gazdasági reform első évének tapasztalatait foglalja össze Mizsei Kálmán. A világméretű fegyverkezés gazdasági következményeit vizsgálja átfogó cikkében Szentes Tamás. A Társadalom című rovatban Kulcsár Kálmán: A társadalmi változások és a modernizáció Magyarországon című írásában az utóbbi három évtized tapasztalatait elemzi. Útkereső, megújuló ifjúságpolitika címmel Fejti György elemzi ifjúságpolitikánk korszerűsítését. A Gazdaság rovatban az elkövetkező két évtizedre vonatkozó tervezőmunkáról ír Kőszegi László: Termeléspolitika - 1980 -2000 címmel. Dévai Katalin: A nagyvállalatok helyzete című cikkében népgazdaságunk vállalati struktúráját vizsgálja. Az Ideológia Kultúra rovatban Köpeczi Béla: Gazdaság, kultúra, ideológia, című írásában a kultúra és a gazdaság kapcsolatával foglalkozik. A Magyar Tudományos Akadémián megtartott Marx-emlékülésen elhangzott két előadás — Szentágothai János: Tudatelmélet és marxizmus; Tőkei Ferenc: Marx és a mai szocializmus — rövidített szövege olvasható még többek között a folyóiratban. Számítógépek az iskolákban A tanév kezdetéig 932 mikroszámítógép került a középfokú iskolákba, valamint a tanárképző egyetemekre, főiskolákra, illetve néhány más oktatásügyi intézménybe. Ezzel lezárult az iskolaszámítógépprogram első szakasza — állapította meg a közelmúltban készített művelődési minisztériumi jelentés. Ez év közepéig minden megyében és a fővárosban 3—5 napos intenzív tanfolyamot tartottak, s ezeken mintegy 1700 pedagógus sajátította el a számítógép kezelését. A tanárok számos segédanyagot kaptak, egyebek között a gép használati útmutatóját, programozó kézikönyvet és módszertani segédletet a számítástechnikai továbbképzésükhöz. A tanárképző felsőoktatási intézményekben több gépből álló iskolaszámítógép - laboratóriumot alakítottak ki, amelyek a felsőoktatáson kívül közoktatási és felnőttnevelési célokat is szolgálnak. Kísérletképpen Kecskeméten, Szolnokon és a főváros több művelődési központjában, valamint Veszprémben az Országos Oktatástechnikai Központban a lakosság is használhatja a számítógépeket. Az iskolaszámítógép-program megvalósítását számos társadalmi szerv is segíti. A Tudományszervezési és Informatikai Intézet — mint a program gyakorlati végrehajtásával megbízott intézmény — együttműködési megállapodást kötött a KISZ-szel, a Neumann János Számítógéptudományi Társasággal, a Híradástechnikai Egyesülettel, a TIT-tel és a MTESZ-szel. E szervezetek elsősorban széles körű társadalmi hátteret jelentenek a program megvalósításához, propagálják, támogatják azt. A KISZ számítástechnikai védnöksége keretében sajátos egyéb feladatokra is vállalkozott, így például nyári számítógépes táborokat szervezett. Az Országos Pedagógiai Intézet a tanárok oktató munkájában a számítógépet olyan nélkülözhetetlen segédeszközzé kívánja tenni, mint amilyen most a több évszázada használatos kréta és tábla. A tervek szerint 1985 végére a középfokú iskolákban — differenciáltan — 3—6 géppel rendelkeznek majd. Kísérletképpen egyes általános iskolákban is elhelyeznek belőlük néhányat. A felsőoktatási intézményekbe nagy teljesítményű számítógépeket akarnak telepíteni. Az oktatási intézményeken kívül diákotthonok, kollégiumok is rendelkeznek majd számítógéppel. Az oktatásügy illetékesei hangsúlyozzák, hogy az iskolákban nem számítógép-technikusokat fognak képezni, csak annak használatára kívánják megtanítani a felnövekvő generációikat. Hiszen az ő életükben a mikroelektronika „csodái" mindennapos helyet foglalnak majd el. Csütörtökön premier Veszprémben Szándékunk szerint látványszínház lesz Beszélgetés Tömöry Péter rendezővel A Csokonai-bemutatóról szóló híradás egy rendezői új arc bemutatását is kínálja. Tömöry Péterét, aki - mondhatni - messziről jött ember számunkra. Indulását és idevezető útját érzékelendő talán elég felsorolnom életének fontosabb állomásait. Kolozsváron járta ki a középiskolát és az egyetemet. Bölcsész diplomával került Sepsiszentgyörgyre (a Székelyföldre), ahol fölcsapott újságírónak. S mint az irodalommal eljegyzett ember vette a bátorságot, színdarabot írt. A szentgyörgyi teátristák bemutatták, sikere volt. Ismét nekifohászkodott egy másik színjátéknak, az is jó tapsot hozott. És még valamit: olyanféle nekibuzdulást a szerzőnek, hogy kitanulja a színházi mesterséget. A marosvásárhelyi színiakadémián végezte a rendezői szakot 1974-ben. Négy évig a bukaresti román tévé nemzetiségi műsorának szerkesztőrendezője volt. 1978-ban telepedett át Magyarországra. Előbb dramaturg a debreceni Csokonai Színháznál, egy év múlva a kecskeméti „Katona" rendezője, majd főrendezője, öt esztendőt dolgozott Kecskemét városában. Idén, ősszel jött a veszprémi Petőfi Színházhoz. Hát ennyi lenne az idevezető út, mindennemű távolságban mérve. Úgy tűnik, a színházzal íróként ismerkedett meg bensőségesebben. — Igen. Első drámaírói próbálkozásom, A pipacsok halála című darabom, amit a sepsiszentgyörgyi színház 1969-ben mutatott be, országos hírű előadás lett. - Mitől? — Egyfelől attól, hogy új színpadi formanyelvet kísérleteztünk ki Seprődi Kiss Attilával, a fiatal szentgyörgyi rendezővel. Másfelől attól, hogy a dramaturgiája a korszerű színpadi struktúrákat próbálta követni. A lelki önmegvalósítás drámája volt... Ez a munkám, valamint A szék című másik darabom adta meg a lökést, hogy beiratkozzam a színművészetire. Ott szerencsémre Don Micu rendezői keze alatt vettem részt Bulgakov nagy sikerű darabjának színrevitelében. Az évad legjobb rendezése volt Marosvásárhelyen. Számomra azért meghatározó jelentőségű ez a találkozás egy kivételes darabbal és egy kivételes rendezővel, mert általuk tanultam meg az új színházi nyelvezetet, mellyel akkoriban a román színház igen-igen nagyot produkált európai viszonylatban. — Mi a sajátos ebben a színházi nyelvben? — Az, hogy a színpadi játék autonóm uralkodású a szöveg és a vélt színházi konvenciók fölött. Arról van szó: az előadás nem elsősorban a szövegközlésekben közelíti meg az írói elképzelt világ valóságát, hanem - a szöveggel egyenértékűen — a felnagyított gesztusokban, a viszonyok felfokozott elmélyítésében, a mozgás felpörgetésében, a hangsúlyok és szünetek erősségében. Ezzel a legrégebben írt szövegek is aktuálissá, hihetővé, megfoghatóvá válnak. - Ha így van, akkor ez a nyelvezet nagyon jó segítője : Csokonai Vitéz Mihály vígjátékának színreviteléhez. Akár a sikerhez. A 193 éves vígjáték - Az özvegy Karnyóné és a két szeteburdiak - mennyiben adhat színházi élményt ma? — Vélekedésem szerint a Karnyóné a magyar irodalom egyik Shakespeare-i nagyságrendű színpadi műve, mely dramaturgiai struktúrájában Erzsébet-kori nyitottságú. A története egyszerű, az emberi és társadalmi mélysége viszont minden korra vonatkoztathatóan izgalmas, önismeretre ingerlő. Bár Csokonai a francia—angol vígjátéki modellt alkalmazta, darabjai mégis félreérthetetlenül magyar anyajegyesek. A néplélek, a népnyelv hatja át, talán a maga korában a leg-, remekebb drámai-színpadi nyelv a Csokonaié. -- A plakátokon az államai színpadra alkalmazta Tömöry Péter. Milyen igazításokra volt szükség? - Az átdolgozás egyfelől az archaikus nyelv fiatalítása: a darabban sok régi kifejezés már-már érthetetlen, annyira a korszak sajátja. A másik okot az átigazításra a dramaturgiai nyitottságok szolgáltatták. Csokonai ugyanis a csurgói diákokkal játszatta el színműveit, a maga rendezésében. Nos, az író Csokonai nem tartotta feljegyzésre érdemesnek mindazt, amit a színpadon a rendező Csokonai megoldott. Ezeket a részeket nagy alázattal az író Tömöry bátorkodott a rendező Tömöry keze alá simítani... Az átdolgozás harmadik rétege: az előadást néhány dallal kiegészítettük, a dalszövegeket a darab prózai anyagából emeltem át verssé. Zenét a Kaláka szerzett hozzá, az előadásokon Horváth Ottó zenetanár vezette folkegyüttes játszik. Az özvegy Karnyóné rendezésében mennyiben érvényesül az előbb említett színházi nyelvezet, mely a látványra helyezi a hangsúlyt? - Szándékunk szerint látványszínház lesz. A tánc, a muzsika, a téren való felfokozott mozgás, a harsányság jellemzi. A táncot Erdélyi Tibor, a budapesti „Vadrózsák” művészeti vezetője tanította be. A jelmezeket Füzy Sári, a díszletet Szakácsi Márta tervezte, szerintem mindkettő kiválóan, hitelesen, egyben hatásosan. A csütörtöki bemutatónak van egy olyan irodalomtörténeti aktualitása is, hogy 210 esztendővel ezelőtt pontosan ezen a napon, november 17-én született Csokonai Vitéz Mihály. Node, ez csupán ráadás a bemutatóhoz. A darab eljátszását mindenekelőtt a színházi jó mulatság indokolja. És Csokonai ebben jeles férfi volt. Remélhetően a „Petőfi" színészei is vetekednek vele „vitézségben”, ha komédiázásról van szó. Balogh Ödön Az Erdőalja lakótelep már „betelt", újabb területeket jelölt ki a tanács az építkezésekhez. A zirci Skála áruház méltó választékával e nagyvállalat nevére. A nemrég elkészült második emeleten várhatóan még több, szép árut vásárolhatunk. Zirc, a fejlődő nagyközség Az utóbbi időben talán túl sokat foglalkozunk Zirccel. Sosem mulasztjuk el megjegyezni, hogy a nagyközség napról napra szépül, fejlődik. Ez a megállapítás igaz. Még annak is feltűnik a gyors gyarapodás, aki minden nap megfordul a helységben. A tanács szinte képtelen kielégíteni telekkel az igényeket. Mind többen kívánnak letelepedni a Bakony e kedves völgyében. A sok ember persze jobb kereskedelmet, szolgáltatásokat kíván. Ehhez partnerek az itt dolgozó vállalatok is. Csak dicséret illetheti a Zírc és Vidéke Áfész tevékenységét: a kereskedelemben szinte egyeduralkodó a nagyközség területén. Már kinőtték az áruházat. Újabb szinttel bővítették. A második emeleten még igényesebb ruházati cikkeket találnak majd a vásárlók. Az áruház választékával ugyanis eddig is sokan elégedettek voltak. Ezenkívül itt árusítják majd a sportszereket és játékokat is. Fotó: Péterfay Endre NAPLÓ - 1983. november 16., szerda -