Napló, 1985. január (Veszprém, 41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-03 / 1. szám

Veszteség derűlátással Magára talál-e a Devecseri Vegyesipari Szövetkezet? - A szövetkezet felbomlásáról, további kiválásokról ma már senki sem beszél - mondja Huszár László, a Devecseri Vegyes­ipari Szövetkezet elnöke. Nem kis dolog, hogy ezt elmondhatja, hiszen nehéz idők járnak a szövetkezetre. Termelésük jövedelme­zősége 1980-ban a gazdasági szabályozók kedvezőtlen változá­sa miatt visszaesett. Utána ismét leh­eté­­veit ugyan, ám 1983- ban jól jövedelmező részlegek váltak ki a szövetkezetből, meg­alakítva az ajkai szolgáltató kisszövetkezetet, s újabb, kedve­zőtlenül ható központi intézkedések is születtek. Ezek nyomán megint visszaesés következett be: a szövetkezet 1983-as termelési értéke 1,7 százalékkal, nyeresége 12,6 százalékkal elmaradt a tervezettől. Ma már látható, hogy tavalyi tervük sem teljesült, az elnök mégis optimista. Vajon miért? A bér ára — Tény, hogy az 1984. évi terveink nem úgy teljesülnek, ahogy elképzeltük — mondja az agilis, fiatal elnök —, ám azért nem árt ezt a tényt ár­nyalataiban is szemügyre ven­ni. Termelési értékben ugyanis csak minimális lesz a lemara­dásunk. Sajnos azonban a nyereségünk csak mintegy 75 százaléka lesz a tervezettnek. Ennek viszont alapos oka van: végre valóban komoly, nyolcszázalékos bérfejlesztést hajtottunk végre, ami több, mint egymillió forint többlet­­költséget okozott. Mégis, lép­nünk kellett, hiszen két év alatt negyven ember hagyta itt a szövetkezetét, döntően az alacsony keresetek miatt. Bér-Ma már többen hajlandók tudomásul venni azt, ami más­fél éve még furcsán hangzott Devecserben, hogy a kisszö­­etkezet kiválása nem a Bajok­­a, hanem következménye volt. Az új vezetőség is célul tűzte ki a létszám elszivárgá­sának megakadályozását, ám nem minden áron. Semmikép­pen sem elvtelen kompromisz­­szumok, megalkuvások, szem­hunyások árán. Arra töreksze­nek inkább, hogy szervezési megoldásokkal, fejlesztésekkel olyan helyzetet alakítsanak ki, melyben a jó munkával jól le­het keresni is. Ennek egyik útja - ma „di­vat" is - a kisszervezetek lét­rehozása. Varrodai kapacitásuk nagy részét ma már a bakony­­szentlászlói POLITEX kisszövet­kezettel alakított gazdasági társulás keretében működtetik. A GT gesztora a kisszövetke­színvonalunk még így is csak 48 ezer forint, amivel ma már egyáltalán nem lehet dicse­kedni. Sokan hajlottak arra a szö­vetkezetben, hogy a bajok okát a legjobb részlegek­­kivá­lásában keressék. Hiszen nem­csak a kisszövetkezet tagjai mentek el a devecseriektől, önálló­nmk alakult például a legjobb kőműveseikből, s a kesztyűsök, a varrodai szalag dolgozói is foglalkoztak a ki­válás gondolatával. Az új ve­zetés azonban, amely e vál­ságos időkben került a szövet­kezet élére, szerencsére nem a bűnbakkeresés kényelmes, ám sehová sem vezető útját járja.­zét, amelyre kedvezőbb szabá­lyozók vonatkoznak, ám a nye­reségen fele-fele arányban osztoznak, s szoros együttmű­ködésben oldják meg a sza­bászat, a szállítás és a piac­kutatás problémáit. A szövet­kezeteknek van már néhány szerződéses üzemeltetésű egy­sége, alakul a szakcsoportjuk, és elképzelhető, hogy létrehoz­nak gmk-kat is. Mindennél fontosabbnak vé­lik azonban - joggal -, hogy a szövetkezet egészében az alapvető tevékenységek is ha­tékonyabbak eredményesebbek legyenek. Textilipari bérmun­kájuk például egyre rosszab­bul jövedelmezett, 1984-ben már veszteséget hozott. Ezért felmondták a FEDOSZ-szal kö­tött szerződésüket, s egy nyu­gati cégtől leasing-szerződés keretében korszerű varró- és speciális gépeket béreltek. Ez lehetővé teszi, hogy exportter­melési értéküket akár három­szorosára bővítsék. Ráadásul eddig az évi 6,7 millió forint értékű, tőkés exportra kerülő termelésük után nem kaptak preferenciákat, mivel az köz­vetett export volt, így pedig közvetlenül exportálóknak mi­nősülnek. Más területeken is sikerült előbbre lépniük fejlesztéssel, jobb minőségű munkával. Ha­gyományos termékük, a mun­kavédelmi kesztyűk minőségé­nek javításával elérték, hogy visszatértek korábban elpártolt vevőik, sőt új partnerek is je­lentkeztek, a külpiacra is be­törtek. Importkiváltó beruhá­zást hajtottak végre a csavar­üzemben, ahol kiegészítő gé­pekkel lehetővé tették a süly­­lyesztékes kovácsolást. Megha­tározó méretű ágazatuk, az építőipari részleg büszkesége. Csöglén a helyi tsz-szel közö­sen építettek egy 550 vagonos gabonatárolót, négy hónap alatt, hiánypótlás nélkül átad­va ! Létszám, költség, kereset Vannak tehát biztató jelei a Devecseri Vegyesipari Szövet­kezet magára találásának, bár a jövő korántsem felhőtlen még. Kockázatot vállalt a ve­zetőség, amikor a veszteség árán is­­végrehajtotta az emlí­tett bérfejlesztést, s a gazdál­kodás egyensúlyát idén csak még fegyelmezettebb, még ha­tékonyabb munkával állíthatják helyre. Jelenleg a legnagyobb problémát az okozza, hogy a csökkenő létszám miatt csök­ken a termelés, ugyanakkor az általános költségek megmarad­nak. A fő cél tehát, hogy ezek­ből is lefaragjanak. A távozók helyett nemigen tudnak — de nem is akarnak! — új embere­ket felvenni; a hiányukat meg­próbálják jobb szervezéssel, hatékonyabb munkával pótol­ni. Ez egyúttal a kereseti le­hetőségeket is növelheti — s az ezt az összefüggést megér­tők között egyre inkább part­nerekre lel elképzeléseihez a vezetőség a tagság körében is. Láng György Géza Ok vagy következmény? Tudunk felelni a­­kihívásra Válaszol: Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter A népgazdaság 1985. évi tervének parlamenti vitájakor, az immár hagyományos folyo­sói beszélgetéseken alkalom nyílott arra, hogy három ága­zati miniszternek, három-három kérdést tegyünk fel, az ez évi országos és megyei feladatok­ról. Elsőként Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter válaszait közöljük.­ ­ Néhány évi szünet után az 1985-ös népgazdasági terv a felhalmozás szerény mértékű növekedésével szá­­m­ol. Az építőipar korábbi leépítése után vajon eléggé felkészült-e az építő-, építő­­anyag-ipar a növekvő fel­adatokra? — Kétségtelenül az elmúlt években az ágazatunkkal szemben támasztott igények némiképpen mérséklődtek. En­nek megfelelően 1984-ben a kivitelezői építőipar termelése közel 7 százalékkal, az építési, szerelési teljesítmény körülbe­lül 3—4 százalékkal csökkent. Ugyanakkor azonban ez utób­bin belül a magánlakás-épít­kezések, a kisvállalkozások és a szövetkezetek aránya, telje­sítménye nőtt. A beruházási építés jelentősen — de a szá­mításba vettnél kevésbé — mérséklődött, a fenntartás, fel­újítási tevékenység aránya to­vább emelkedett. E változások ellenére is úgy ítéljük meg, hogy az 1985-ös „kihívásra" felelni tudunk. Az építőanyag­ipar például már a múlt évben sem stagnált, hanem fejlődött, elég, ha csak a tégla-, cserép-, vasbetongyártás növekedésére utalok. Az előbbi 3,4 száza­lékkal, az utóbbi 20 százalék­kal emelkedett. Nagymérték­ben korszerűsödött is az épí­tőanyag-ipar, s a háttéripar is, az üveggyártás, ablakgyártás, nyílászárószer­kezet-gyártás. A­­kivitelezői építőiparban az idei tervhez szükséges­­kapacitások lényegében, a tartalékok jobb hasznosításával rendelkezésre állnak. Ehhez persze az eddi­ginél szervezettebben, gyorsab­ban, és jobb minőségben kell kielégíteni az építési, szerelési igényeket. Erősíteni kell egyút­tal az építőipari szervezetek vállalkozói készségét. Minde­mellett nem kis feladat szá­munkra, miként az az 1985-ös népgazdasági tervben is meg­fogalmazódott, hogy folytatni kell egy olyan gazdálkodási környezet kibontakoztatását, amely segíti a vállalatok ver­senyének fokozódását és meg­gátolja az építési árak túlzott növekedését.­­ Veszprém megye közvé­leménye előtt jól ismert, hogy az elmúlt két évben milyen kritikus időszakot élt át a Veszprém megyei Álla­mi Építőipari Vállalat. A megye építőiparában meg­határozó szerepet betöltő vállalat jelenlegi helyzetét milyennek ítéli meg? — Kemény időszakot tudhat maga mögött a Veszprém me­gyei Állami Építőipari Vállalat, de még keményebb csaták várnak rá. Úgy ítéljük meg, hogy a vállalat dolgozóinak, vezetőinek összefogása, a me­gye politikai, társadalmi veze­tésének megértő türelme, s ta­lán a mi­­segítségünknek is eredményeként a vállalat túl van a kritikus gondokon. Ez persze még korántsem je­lenti azt, hogy feladatai köny­­nyebbek lennének a korábbiak­nál, hiszen többek között még hátravan a külföldi munka­­vállalásainak veszteségrende­zése, a NIKEX-szel való vitájá­nak lezárása. Belföldi munkái­nak gazdaságosságát sikerült ugyan helyreállítania — múlt évi mérsékelt nyeresége már erről tanúskodik — de a ház­gyár gazdaságosságának növe­lése, jobb kihasználása még változatlanul sürgető feladat. Ezt szolgálja az itt kialakítás­ra kerülő betoncserépgyár is, s számos más kezdeményezés a termékszerkezet korszerűsíté­sében. •­­ Az építőanyag-ipar jobb kínálata érdekében várha­tó-e kapacitásfejlesztés, bő­vítés Veszprém megyében?­­ Új nagyberuházásra terve­ink szerint a megyében nem kerül sor. A Könnyűbeton- és Szigetelőanyag-ipari Vállalatnál a fejlesztések befejeződtek, itt a kapacitások jobb kihasz­nálása a soron levő feladat. Nem kevésbé a téglagyáraik­nál, ahol is a belső fenntartó fejlesztések, korszerűsítések eredményeként várható mérsé­kelt kapacitásnövekedés. Új fejlesztés tulajdonképpen a be­toncserépgyár, melyről már tet­tem említést, amely a Bra­mac és a VÁÉV közös vállal­kozásaként létesül, s amely a térség betoncserép-ellátásá­nak javítását hivatott szolgál­ni. Sajátos teljesítménynöve­kedést jelenthet az építő-, építőanyag-ipari vállalatok bel­ső szervezetének további kor­szerűsítése,, amelyre egyébként az idei népgazdasági terv is kötelez bennünket. A rugalma­sabb vállalkozáspolitika, a pi­aci igények zavartalanabb ki­elégítése érdekében, eleget té­ve a törvényeknek, 1985. janu­ár 1-től többek között szétvált a Dél-dunántúli Kőbánya Válla­lat, s belőle kiszakadva önál­lósultak az uzsai, a balatonfel­­vidéki kőbányák. Az új „felál­lásban" a Veszprém megyei kőbányákra nem kis feladatok várnak, de figyelembe véve, hogy korábban, hosszú évekig tartó önállóságuk alatt is si­kerrel helytálltak, teljes mér­tékben bízhatunk abban, hogy feladataikkal a megváltozott körülmények között is sikerrel birkóznak meg... — Köszönöm a válaszokat. Andrássy Antal A meleg és fény kútjánál... Több mint negyven éve termel villamos és hőenergiát az Aj­kai Hőerőmű Vállalat. Dolgozói azon kevesek közé tartoznak, akik munkájuk eredményét sosem láthatják közvetlenül. Csak azt tudják, hogy tevékenységük haszna megtalálható a város összes üzemeinek és lakásainak mindennapi pillanataiban. Mert hiszen kezük munkája nyomán áramlik a meleg a timföldgyár autoklávjaiba, az iskolák és emeletes házak radiátoraiba, a vil­lamos áram az alumínium izzó kiválásához, az utcák és laká­sok világításához. A város és üzemeink fejlődése szorosan ösz­­szefügg és elválaszthatatlan az erőmű fejlődésétől. Dolgozóinak szüntelen és folyamatos rendelkezésre állását bizonyítja, hogy az elmúlt 25 évben termelésük — a fejlesztett villamos energia és kiadott hőenergia tekintetében — megháromszorozódott, úgy, hogy ezen időszak alatt a vállalat létszáma 7 százalékkal csökkent. Az egyre növekvő igények kielégítése érdekében folyik ma is a kazánok rekonstrukciója. A. Tóth Lajos Ajka II. turbinaház Villamos vezénylőterem Városfütés indító hőközpontjának egy részlete NAPLÓ - 1985. január 3., csütörtök -­­

Next