Napló, 1986. szeptember (Veszprém, 42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-01 / 205. szám

Új jogszabályok a dolgozók át­cso­portosításánál A munkaerőmozgás nagyság­rendje hazánkban lényegé­ben kielégítő, a probléma az, hogy a felszabaduló munka­erő nem azokra a területekre áramlik, ahol szükség lenne rá. Évente csaknem 700 ezer dolgozó lép ki munkahelyéről, hogy jobb körülmények, ked­vezőbb bér, esetleg alacso­nyabb követelmények remé­nyében másutt vállaljon mun­kát. Ehhez képest elenyésző az olyan munkahelycsere, amit a munkáltatók saját érdekeik szerint kezdeményeznek. dolgozók hatékonyabb foglal­­­koztatása érdekében a gaz­daságirányítás arra törekszik, hogy az eddigieknél is foko­zottabban ösztönözze és kész­tesse a vállalatokat a mun­kaerővel való ésszerűbb gaz­dálkodásra. Ezért várható, hogy a kevésbé eredményesen gazdálkodó vállalatok a jö­vőben kénytelenek lesznek megválni dolgozóik egy részé­től. A szeptember elsejével életbe lépő új jogszabályok azoknak a dolgozóknak az el­helyezését kívánják elősegíte­ni, akik a létszám csökkenté­se, vagy vállalatuk esetleges megszüntetése miatt kénysze­rülnek új munkahelyen állást vállalni. Az új jogszabályok a te­rületileg illetékes munkaügyi szolgáltató irodák feladatává teszik, hogy ha valamely vál­lalatnál egyidejűleg legalább tíz dolgozó munkaviszonyát szüntetik meg, akkor számuk­ra gondoskodjanak megfelelő új munkahelyről. Az új mun­kakörnek olyannak kell lenni, amely megfelel az érintett dol­gozó képzettségének, egészsé­gi állapotának. Emellett a dolgozók várható keresete sem lehet lényegesen — leg­feljebb csak 10 százalékkal - alacsonyabb a korábbiaknál, s a napi munkába járáshoz szükséges idő a tömegközle­kedési eszközökön nem ha­ladhatja meg a két órát. Jó Ha a munkaügyi szolgálta­trodák nem tudnak ilyen munkahelyet felajánlani - s közben maguk az érintettek sem találnak elképzelésüknek megfelelőt —, akkor felmondá­si idejük legfeljebb hat hó­napig meghosszabbítható. Ez idő alatt a dolgozók az át­lagkeresetüket kapják, és az új munkahely kereséséhez szükséges szabadidő biztosí­tása érdekében nem kell régi munkahelyükön dolgozni­a­uk. A vállalatokat a munka­erővel való ésszerűbb gazdál­kodásra ösztönzi, hogy esetekben a felmondási ilyen idő­re járó bér nem az átcsopor­­osítást végrehajtót terheli, ha­nem azt a költségvetés meg­téríti a munkáltatónak. A szakszervezetek javasla­tára született meg az a dön­tés, ami szerint ha a felmon­dási idő hat hónapig történő meghosszabbítása alatt sem sikerül az átcsoportosított dol­gozónak megfelelő munkahe­lyet biztosítani, akkor további hat hónapig elhelyezkedési támogatásra jogosultak. Az elhelyezkedési támogatás ös­­­szege az első három hónap­ban az átlagkereset 75 szá­zaléka, a további három hó­napban pedig 60 százaléka. Ez az idő is folyamatos mun­kaviszonynak számít, s ebből munkaügyi szempontból sem­miféle hátrányuk nem szár­mazhat a dolgozóknak és tár­sadalombiztosítási ellátásra is jogosultak. Az új jogszabályok arra az esetre, ha vállalatok felszámo­lása válna szükségessé, szo­ciális kedvezményeket is ga­rantálnak e vállalatok úgyne­vezett jogi állományában lé­vő — például sorkatonai szol­gálatát töltő, GYED-en vagy GYES-en lévő, illetve tartósan külföldön lévő — dolgozóinak. Az ő esetükben vállalatuk fel­számolását követően a felszá­­­moló szerv gyakorolja tovább munkáltatói jogokat s ha visszatérnek a munkába, ne­kik is a lakóhelyük szerint il­letékes munkaügyi szolgáltatói iroda köteles új munkahelyet felajánlani. Ha ez nem sike­rül, ezeket a dolgozókat is ugyanazok a jogok illetik meg, mint azokat a társaikat, akik tényleges állományban vol­tak. Változatlanul fő alapelv a teljes foglalkoztatottság, a munkához való jog biztosí­tása mindenki számára. Az idei nyáron sok veszpré­mi utca lakója áldozott sza­bad idejéből társadalmi mun­kára. Hétvégeken, délutánon­ként is csákánnyal, lapáttal a kézben ásták a kígyózó árko­kat utcahosszan. Veszprémben szép eredményt hozott a la­kosság összefogása, a múlt évben százmillió forint feletti társadalmi munkát teljesítet­tek. Az idei év folyamatos és szorgalmas munkájának ered­ménye is túl van az ötvenmil­lión. Fásítás-, csatorna- és gázvezeték-hálózatának épí­tése szerepel tennivalójuk kö­zött. Veszprémben a Cholnoky lakótelepen, a Kádártai és Akácfa utcákban, de különö­sen a Dózsaváros 15 utcájá­ban folyamatos a munka. Sok helyen kész a csatornázás, most a gázvezeték építésén dolgoznak, azért, hogy a szén helyett télen már gázfűtés me­legítse a családok otthonát. A szakiparon múlik, hogy ez így is legyen. Péterfay Endre A Martinovics utca lakói határidőre elkészítették az árkokat. A Slavonics utcában Baranyai János, Biró Imre és Varga Sándor a kijelölt nyomvonalon megkezdte az árokásást. A kompresszor kezelője is társadalmi munkás hétvégeken. A feleslegessé vált, felszedett bitumentörmeléket folyamatosan szállítják a szeméttelepre. Asó, kapa... A FERRO­VILI féléve A négymegyés (Győr-Sopron, Veszprém, Fejér és Vas tartozik hozzá) nagyvállalat ma hatmilliárd forintos forgalmat bonyolít. A veszprémi igazgatóság teljesítménye ebből 1,24 milliárd, de hogy az idei első félév eredményét értékeljük, a számok mögé kell tekintenünk. Partizán akciók Ha a kirendeltségigazgató dinamikusan fejlődő üzletről számol be, az azt jelenti, hogy 15 megyében tapasztalható a dinamizmus. Ami kevésbé ke­lendő a megyében, máshol keresett cikk lehet. Ezért uta­zik sokszor konténerben az áru az ország másik felébe. A FERROVILL hagyományos vas-műszaki cikkeket, nagy ér­tékű műszaki árukat (például járműveket), tartós fogyasztási cikkeket, háztartási kisgépeket (hajszárító, robotgép), elem­árut, ipari villanyszerelési anyagokat, hozzá tartozó kap­csolókat, háztartási tömegcik­ket, műanyag árukat, konyha­felszerelést, zománcárut forgal­maz. Tart nehézvasárut, a vas­szakma kiemelt cikkeit, gáz- és központifűtés-szerelési anya­gokat, mezőgazdasági szerárut (ásót, kapát, más szerszámo­kat), mezőgazdasági kisgépe­ket (kistraktor, terménydaráló, szőlőprés), szakipari szerszá­mokat (lakatos, kőműves, fa­megmunkáló szakmában), bar­­kácsszerszámokat. És ez a hosszú felsorolás még csak a jól elkülöníthető főbb árucso­portokat jelöli. Hogy a men­­­nyiségről is legyen fogalmunk, álljon itt két adat. A veszprémi kirendeltség Budapest úti tele­péről naponta 90 tonna áru indul útnak, értéke 5-6 millió forint. Improduktív beruházás? Bár számokban nem mérhe­tő, mégis óriási a hatása a munkakörülményeknek. A bo­ríték vastagságán túl az is számít, milyen a munkahely, ahol dolgozunk. Nemrégen még az utcáról is láthattuk a lemeztetejű bódékat a kiren­deltség udvarán, ott is min­denféle vas­árut tartottak, az odúszerű irattárba jobb érzé­sű ember be sem mert men­ni, az „irodák" földes aljá­ra tett rácsok között nyugod­tan rohangásztak az egerek. Ősrégi fa­vázak a raktárban, szervezetlen, ésszerűtlen, s ezért kihasználatlan tárolási körülmények. Hogy az apró szociális létesítmények milye­nek voltak, könnyű elképzelni. Nem csoda, ha korábban munkaerőgonddal küzdött a FERROVILL Veszprémben. De kezdetét vette egy folyamat, amit a kirendeltségigazgató szerényen csak kényszerű ja­vulásnak hív. Miért kénysze­rű? Mert szanálásra ítélt te­rületen újítottak fel és bővítet­tek épületeket, társadalmi munkában rendezték a terüle­tet. Ma parkosított az udvar, szép az épületek külseje, ele­gánsak az irodák, a tárgyaló, a szociális létesítmények. Ideá­lis helyre került a telefonköz­pont, a telexgép. Mindez jó munkahelyi légkört, a kul­a­turált vevőfogadást szolgálja. Mindaz, ami itt másfél év alatt megvalósult, évtizedekkel ez­előtt is hiányzott. A helyzet persze továbbra is felemás. Most a megye­­székhelyen három helyen, ös­­­szesen tízezer négyzetméternyi raktárterülettel gazdálkodik a kirendeltség. Hiányzik még egy 1200 négyzetméteres sá­torraktár és az óra,­­ tízmillió forint. Mivel a bázis már az Almádi úton van és tervbe vették a jelenlegi központ sza­nálását, célszerű lenne az egész együttest az Almádi útra költöztetni. De hiába a logi­ka, ha nincs pénz a megol­dáshoz. Hiszen a fő telephe­lyen nincs út, közmű, megol­datlan a csapadékvíz elveze­tése. Nincs túlkínálat A veszprémi kirendeltség adott szereposztás szerint 116 dolgozót foglalkoztat, 60 szá­zalékuk fizikai munkás. Az ő érdemük, hogy sikerült az el­ső félév, terv szerint közel 600 milliós forgalmat bonyolítottak le. Az okok között az is sze­repel, hogy sokat javult a munkaerőhelyzet. Bár most sincs túlkínálat, kialakult a megfelelő csapat. Sőt! Sok pályakezdő is bizalmat szava­zott a FERROVILL-nek. A tervtől csak a kiskeres­kedelmi forgalom maradt el kismértékben, mivel mindhá­rom bolt vezetőváltást élt át. A teljesítményhez tartozik, hogy jól alakult az árrés, ked­vezőre sikeredtek a költségek. Az összforgalomban nőtt a tömegcikkek aránya, javult az ellátás például szeráruból, de romlott a kiemelt cikkekből. Hiányzik az olcsóbb színes té­vé, a hűtőgép, az automata mosógép, porszívó. Jó a jár­műellátás, de gyenge a kony­hai háztartási kisgépek kíná­­lata, főleg a szocialista im­portból származóké. Kiegyen­súlyozott az elemáru-ellátás, viszont kicsi a választék nehéz vasáruból, gázkészülékből, für­dőszoba-berendezésekből. Le­hetne több mezőgazdasági szeráru is, de a gyártó hiány­zik. Pedig ötszáz forintot egy nyugati baltáért sajnál a vevő, okkal. Új feladatot jelentettek a FERROVILL-nél is az új ér­tékesítési formák, de hamar hozzászoktak. Tudják, akarják követni a kívánt rugalmassá­got, ha engedi az ipari hát­tér, de a FERROVILL Keres­kedelmi Vállalat nem termel, „csak" közvetít. Örsi Ágnes Javításból jeles­­ . • Több mint húsz éve alakult meg a Tyereskova brigád. Fel­adata az ajkai erőmű tmk osztályának kötelékében a szénszállító berendezések fo­lyamatos karbantartása, javí­tása, amelyek közé többek kö­zött ötezer folyóméter szállító­­szalag, közel harminc hajtó­mű és az új vagonbuktató tar­tozik. De ők a gondozói az 55 darab robbanómotornak, a két mozdonynak, a négy Ko­matsu munkagépnek, számta­lan targoncának. A brigád nagy része régi szakemberek­ből áll, a vállalatnál töltött átlagidejük közel húsz év. A lakatoscsoportban hat szak­munkás és egy gumijavító dol­gozik, a motorszerelő csoport­nál öt végzett szerelő szak­munkás. A brigád átlagélet­­kora negyven év. — Előny ez vagy hátrány? — kérdezem Bessenyei Béla bri­gádvezetőtől és Kató Sándor művezetőtől. Először összenéznek, majd Kató Sándor válaszol. - Hát persze, hogy előny, megkönnyíti és meggyorsítja a munkavégzést, hiszen legtöbb­ször egymás gondolatát is is­merik. A feladatok elvégzésé­nél már jól kialakított munka­­megosztás van, mindenki is­meri a saját helyét. És végül, de nem utolsósorban annyira ismeri egymás munkáját a két csoport, hogy közöttük szük­ség szerint bármikor átcsopor­tosíthatjuk az embereket. Hadd tegyem még hozzá, hogy fegyelmezett munkájuk­nak és az itt töltött magas­ át­­lagéveknek köszönhetően brigádban évtizedek óta nem a volt baleset. - Hol a legnehezebb dol­gozni? - Sajnos, nagyon sok gond van az új vagonbuktatóval, az ütközőkkel és a vágányzárak­kal. Aztán igen gyakori a ja­vítás és csere a surrantó be­rendezéseknél. Ezeknek a ko­pó elemei (5-6 milliméteres acéllemezek) gyakran másfél, két hónap alatt elhasználód­nak. A szén minőségromlásá­ból és az ezzel összefüggő szénmennyiség növeléséből adódóan. Legnagyobb gon­dunk mégis az, hogy a szén­­előkészítő mű a hét öt nap­ján három műszakban ontja a szenet, és a nagyobb javí­tásokra nekünk csak szombat -vasárnap jut idő. Amit fő­ként szabadnapcserékkel tu­dunk megoldani. Tovább nehe­zíti a helyzetünket e téren, hogy a lakatoscsoportban pél­dául nincs is ajkai dolgozónk, csak környékbeli. — Mi a véleménye a bri­gádról? - kérdezem Kató Sán­dor művezetőt. — Na, erre én is kíváncsi vagyok - mondja mosolyogva Török Péter, az egyik legré­gebbi brigádtag, miközben olajos kezét törölgeti. — Jó kollektíva — válaszolja a művezető —, szakmai, erköl­csi és fegyelmi szempontból is meg vagyok elégedve velük. Közösségi szellemük, hozzáál­lásuk, lelkesedésük vállalati szinten is a legjobbak között van. A brigádvezető elmondta még, hogy éves vállalásaik nagy részét időarányosan tel­jesítették, kisebb elmaradásuk van még a társadalmi munká­ban. Második félévre tervezik a szokásos kirándulás lebo­nyolítását és az őszi kommu­nista műszakon való megfelelő létszámú helytállást. Kiemelte még közéleti tevékenységüket, hiszen brigádtagjaik között vannak munkásőrök, tanács­tag és KISZ-titkár is. A­ Tóth Lajos Munkában a brigád fiatalabb tagjai. NAPLÓ - 1986. szeptember 1., hétfő - ^

Next