Napló, 1986. szeptember (Veszprém, 42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-17 / 219. szám

Jokesz fotóművészi „botrányai” Képvadászok Philip Larkin, a kitűnő köl­tő írta: „Semmi s minden bár­hal történhetik". Hasonló szel­lemben dolgozott a Képvadá­szok című új magyar film né­pes alkotógárdája: Farkas Ist­ván és Szekér András no­vellista, Kern András és Vere­bes István írói konzultáns, va­lamint Szurdi András és Szur­­di Miklós forgatókönyvíró­rendező — hogy csak a mű kiagyalóit említsem. Ha már nálunk történt — méghozzá szemtelen könnyedséggel — az évszázad képrablása, mi­ért ne lehetne ebből kiindul­va egy abszurd mesét fabri­kálni, amely csak motívumként használja a nevezetes lopást - és sokkal inkább szól sa­játos hangnemében az embe­ri viszonyokról? így aztán nem krimi, ha­nem vígjáték kerekedett a történetből, poénok fedte me­lankolikus, kesernyés tónusok­kal. Tragikus vígjáték ­­avagy komikus tragédia. Há­rom betöTŐ, Richter, Gál és Bakos valóban ellopja a mú­zeumból a képeket, de mire indulni akarnak, kocsijuk ke­rekeit kiszerelik. És ettől kezd­ve sok minden nem úgy törté­nik, miként . szokott, vagy ahogy kellene. „Sokan vagy­tok” — jön az utasítás az is­meretlen főnöktől, és ettől kezdve Bakos hullaként, egy bőröndben tart velük. Lega­lábbis, míg el nem cserélik ­­a képeket tartalmazó bőrönd­del együtt. A meglehetősen A tanév végéig folyamato­san megjelennek az általános iskolai tantárgyakhoz készült korrekciós tantervek, illetve út­mutatók. Az új dokumentumo­kat elsőként az 1987—88-as tanévtől használják majd a pe­dagógusok, s így lehetőség nyílik arra, hogy időben meg­ismerkedhessenek a tananyag szerkezetét és - egyes ese­tekben - tartalmát javító, mó­dosító változtatásokkal. Csorna Gyula, az Országos Pedagógiai Intézet Általános Tananyag- és Tantervfejleszté­si Igazgatóságának igazgató­ja az MTI munkatársának el­mondta: az immár több esz­tendeje megkezdődött tan­anyag- és tantervfejlesztési kusza cselekmény is a szűnni nem akaró bőröndcserék körül szerveződik. Richter és Gál becsületére legyen mondva, a képek állandóan kicsúsznak a kezükből, de Bakost hűsége­sen hurcolják magukkal. Vé­gül aztán a két botcsinálta gengszter is kofferben találja magát - becsomagolva együtt a kis csapat. .. Ha a puszta cselekményt próbáljuk mereven figyelni, a szereplőkkel együtt mi is mel­lékvágányra futunk. Megítélé­sem szerint ugyanis az alko­tók csupán annyit akartak ki­fejezni e meghökkentő for­mában, nagy költőnk után, szabadon, hogy: minden egész eltörött. Mit tehet ilyenkor az ember? A részekben turkál, próbál rekonstruálni valamit. Vizsgálja a kötéseket, az em­munkálatok célja, hogy csök­kentse a tanulók túlterheltsé­gét, egyenletessé tegye a gye­rekek és a tanárok ismeretfel­dolgozó munkáját, s ezáltal mód nyíljon a diákok képessé­geinek és készségeinek a mai­nál hatékonyabb és differen­ciáltabb kialakítására. A ta­pasztalatok szerint ugyanis az 1978-ban bevezetett tantervek esetenként nemcsak terjedel­mükben túlméretezettek, ha­nem a kelleténél elvontabbak, s gyakran nincsenek összhang­ban a tanulók életkori sajá­tosságaival. Szükségessé tette a korrekciót az ótól Más is az ötnapos tanítási hétre: az ere­detileg hat napra tervezett tananyagot csupán a napi béri kapcsolatokat, amik még megtarthatnák a dolgokat. A két jó szándékú, ügyefogyott tanár, Lengyel és Varga pél­dául még őriz valamit az igaz emberségből, még ak­kor is, ha ehhez kötőerőként kell egy nő, Annamária, egyi­kük jelenlegi, másikuk volt fe­lesége. Akinek a kívánságára mosolyogva verik agyon egy­mást. Richter és Gál kapcso­latában Bakos a kapocs, s az ügy, amire, kényszerből szö­vetkeztek. Kulcsjelenet kíván lenni: adóvevőiket próbálva egymás mellett is alig hallják egymást — és végképp nem értik. A többiek pedig telje­sen gyanútlanul mennek el a nagy kincs mellett, huszad­rangú dolognak tulajdonítva nagyobb jelentőséget. Érték­­zavar, közöny, kificamodott óraszámok növelésével ugyanis nem lehet maradéktalanul fel­dolgozni. A tantervi korrekoióhoz ter­mészetesen kapcsolódik a tan­anyag tartalmának korszerűsí­tése' is, így például egyes ese­tekben a tudományágak új eredményeinek integrálása, az új pedagógiai módszertani is­meretek beépítése. A tantervi, tantárgyi változásokhoz bizo­nyos esetekben szükség lesz majd a tankönyvek és egyéb segédletek nagyobb mértékű átalakítására: az útmutatók azt is jelzik, hogy mely tan­tárgyakban 'lesznek új, illetve módosított tankönyvek. Ezt a munkát egyébként az Országos Tantervi és Tankönyvi Tanács identitástudat - megtalálható valamennyi kórkép, amiről a kor szól. Csak éppen nem ár­tott volna határozottabb el­képzelések jegyében rendet szerkeszteni az anyagba. Mert így nem lehet igazán jó film a Képvadószok - csu­pán egy életérzésből szárma­zó ötletek laza, néhol öncélú gyűjteménye. Emlékezetes rész­leteit elsősorban a színészek: Kern András, Andorai Péter, Hallási Frigyes, Gáspár Sán­dor és a többiek játékának köszönheti. Kern András halá­losan komoly, abszurd humo­ra egyenesen felülmúlhatat­lan. Utánozhatatlan gesztu­sokkal képes sejtelmes jelen­téssé formálni a semmit is. S hogy stílusos legyek: már ez is valami. Bezzeg János segítségével az Országos Pe­dagógiai Intézet és a Tankönyv Kiadó együttesen végzi el. A tervek szerint már az idén tanulmányozhatják a pe­dagógusok egyebek között az alsó tagozatos matematikaok­tatás korrekciós tantervét, illet­ve útmutatóját. Ez elsősorban olyan változtatásokat rögzít majd, amelyek teljesíthetőbbé teszik a tantárgyi követélmény­rendszert, valamint jobban se­gítik a tanulók számolási kész­ségének kialakítását. Ugyan­csak még 1986-ban megjele­nik az általános iskolai rajztan­anyag korrekciós útmutatója, 1987 első felében pedig vala­mennyi alsó és felső tagozatos tantárgyé. A fotó, mint művészeti ág, máig sokféle tabutól, előítélet­től övezett. Teszem azt, az Új Tükör, a Nők Lapja, a Füles stb. onthatja a - burkoltan, vagy kevésbé kendőzötten — szexuális célzatú fotográfiáit, s ezt többé kevésbé szemreb­benés nélkül fogadja be a sajtóforgató emberek többsé­ge. Ugyanakkor a ‘kiállítható­vá avatott, s ily módon mű­­értékű fotót már sokkal na­gyobb szenvedéllyel bírál el a közvetlen valóság vélt vagy valódi erkölcsi normái felől. Mifelénk az az állítás, misze­rint a világ és önmagunk be­látásának legnagyobb botrá­nya a fotózással kezdődött, sokkal inkább megfelel a köz­felfogásnak is, mint a földke­rekség több más, vizuálisan edzettebb orzágában. Jokesz Antal fotográfiai megmutatkozásait szívósan' az ellen küzdőnek tartom, hogy az emlegetett botrány bármi­lyen okból végérvényesen megalapozott lehessen. Ő ugyanis — még ha jómaga szintén emlegeti a csípőből exponálás, a látszólag vagy igazán véletlenszerű képrögzí­tés állapotát, folyamatait ­­nem felelőtlenül kamerázgatja látható - és rajta keresztül láthatatlan létünket - vilá­gunkat. Ez akkor is igaz, ha azt vallja egy interjúban: „Én azért fényképezek, mert nem tudom, mi a fényképezés." Alig több mint 34 éve De­­vecserben születvén, 1974 óta fctografál, tehát ez a kiállí­tás jelenlegi lakóhelyén, Aj­kán, a megtekinthető fotók időzónája szerint életmű-össze­állításnak is tekinthető, s azt tanúsítja, amit maga Jokesz is állít, hogy alig több mint egy évtizedes fotózási tevé­kenysége közben bármilyen irányzathoz sorolták is, számá­ra egyetlen dolog volt igazán fontos: felfedezni a fényképe­zés titkát, azt a titkot, ami csak az exponálás, a kioldás pillanatában született leletek­kel kutatható, s ez közel egyenértékű a látás felfedezé­sével. Számomra, amikor az itt látható képeket újra átnéz­tem, a legmeglepőbb az volt, hogy Jokesz Antal fotói meny­nyire egyformák az irányzatok­hoz sorolás sokféleségéhez képest, s mennyire nem hason­lít egyik sem a másikhoz, a rögzített pillanat szituációja szerint. Ilyeneknek tartom töb­bek között Az esetlegesség le­hetőségei című felvételeket. Akár, legnagyobb terjedelmű — 24 darabból álló párizsi —, akár többi, hosszabb-rövidebb ciklusát nézegetem, valami olyan állapot kerít a hatal­mába, hogy ezek nem is fény­képek, a világ a maga min­dennapi lenyomatának rögtön­zött és vallomásszerű mítoszait mutatja föl egy soha nem lá­tott, mégis unos-untalan be­járt barlang falain árnykép­ként, amit nem nagy tudású elektronikus, fotooptikus esz­közök, hanem maga az ős­eredeti, barlang előtt először égő tűz vetített oda. Jéghidegek, mégis napfor­­róak, létezés-perzselőek azon felvételei, ahol a botrányt leginkább emlegethetné a gya­nútlan vagy túlzottan raffinált befogadó: a Próbafúrás, az ERA, a Sexogram, Az idő aszimmetriája, a Képeltérítés. Valamennyi a képeslapok óva­tos pornográfiájának kemény cáfolata. A női test közvet­len ábrázolását éppen csak érintő, vagy azt teljesen nél­külöző, csupán a körülölelés­­sel, a fény-tény-viszonyokkal, a szituációmaradékkal érzékel­hető nagyításai és elmosásai, tudat-kioldásai és tudat kiol­tásai — mind arra bizonyíté­kok, hogy kíméletlenül, szinte elvakultan keresi a látvány belső, elveszett értékét a XX. század vége felé, s amíg nem találja, időnként minden bi­zonnyal maga elé kapja gé­pét. Ajka közönsége saját pol­gárának látleleteit láthatja itt szeptember 18-ig, aki itthon és külföldön már sokfelé szere­pelt képeivel, kapott elisme­rést, s végre itt, a városi mű­velődési központban önálló életmű-bemutatóhoz jutott. Hiszek abban, hogy Jokesz Antal az angyalokkal szövet­kezett, vagyis a soha nem lát­hatót, a képtelent is képes elénk varázsolni. Hogy hol, mikor, hogyan, meddig és ki­nek, az remélhetően az ő jö­vő idejű öröklétének ritkán megfogható pillanataiba fog­lalt. Jokesz fotóművészeti „bot­rányai" minden bizonnyal be­lesimulnak a legbékétlenebb tekintetekbe is, ha a meg- és belátást elsősorban saját dol­guknak tartják, s nem máso­kénak, mint véleménybefolyá­­solókénak. Hiszen valamilyen módon a maga látásmódja szerint minden ember fotográ­fus, még az is, aki soha éle­tében nem vett a kezébe fény­képezőgépet. Ugyanúgy lehet ez, mint a költészettel. Csak­hogy a soha nem rögzített ké­pek a létrehozón, mint saját maga befogadóján kívül nem lelvén elsajátítóra —, azonnal, vagy legalábbis a létrehozó megszűntével elporladnak. Na­gyon vigyázzon hát mindenki saját fényképezőgépére, és lei­kéig érő sötétkamrájára! Széki Patka László Általános iskolai tantervi korrekció SZEPTEMBER Zsidócseresznye. Baliné, Dancsó Irén munkája. • Hajnalonként állni lát­szik a sötétség, mintha a harmatba burkolódzó hűvös derengés korlátlan úr lenne a völgyek zugaiban, az erdők mélyén, és a mezők fonnyadt napraforgó- és ku­koricatábláin. A gyámoltala­nul előbotorkáló pirkadattal a hideg szinte önkényesen cimborózik, s közben örömét leli abban, hogy nyirkossá te­het minden tereptárgyat. Az alattomoskodásra is hajlamos szél különös reggeli tréfával szórakoztatja a legelsőként ébredőket. Hangtalanul fordul a félhomályban még inkább egyforma betontömbök fölött, talán a legközelebbi bakonyi erdőcskéket is átpásztázza, majd láthatatlanul és olyan alacsonyan seprő áramlattal tér vissza, hogy a telepi áru­ház környékén metsző sustor­gással indulnak el a hulla­dékká lett papírlemezek. A bitumenen heverő falatokat szedegető pipiske látja en­nek leghamarabb kárát: való­sággal fölborítja az egyik el­rohanó törmelék, s a gyors lépegetéshez szokott lábai kétségbeesett kalimpálással igyekeznek vissza az eredeti leálláshoz. Szemben, a kira­katüveg mögött, unatkozó dísz­halak tátognak a buborékok­kal konzervált vízben, s mű­fényre kényszerült egzotikus szárnyasok bámulnak kifelé a lassan emelkedő világosság­ra. Miért ne lenne most is itt, az a kackiás bajuszú ott­hon hízelkedve doromboló cir­mos? Csakhogy a sóvárogva parázsló és kutató macskasze­mek ma sem találnak a be­­surranósra "elegendő nyiladé­kot, elmarad tehát a szépen eltervezett, tollas pecsenyéből álló reggeli. A közeli garázs­telep sarkán valaha szebb napokat megélt kátrányos­hordó támaszkodik a falnak. Rozsdás bordáin lávát utánzó alvadékfoltok várják sóvárog­va a legelsőként odaérő fény­sugarakat, amit a lehető leg­nagyobb hatásfokkal haszno­sítanak. Ide rajzolódik egy ka­nyargó, fényes csík, amelynek a végén hatalmas, barnás övékkel ékes, gömbded házú éticsiga haslába hullámzik. Fenn egyensúlyozik a hordó peremén, s tanácstalan, mert a tapogatói körös-körül ész­lelik a tartályban tárolt vizet. A saját izzadmányán bámu­latosan megtapadó puhates­tű tehát most bajban van, hisz a cseppfolyós közeg szá­mára olyan, mint a korcsolyáz­ni nem tudó embernek a jég­pálya, vagy az úszás ismér­veit elbliccelőknek a mély bányagödrök vize . . . Közben, az elmúlás gondola­tával mind gyakrabban foglal­kozó Nyár legkitartóbb hivei kört alkotva sorakoznak fel a Nap peremén, és tüzelni kez­denek. A lependékeit hintáz­­tató kőrisfa kinyújtóztatja a koronáját, belsejébe engedi a termésérlelő sugarakat, s mert ügybuzgó, vagy talán szolga­lelkű is: sárga és fakózöld szí­nű csíkokra szakadó lombbal készül a trónra lépő évszak köszöntésére (Való igaz: az esztendő harmadik, szezonális kormányzója ugyancsak szeret tobzódni a színek orgiájá­ban ...) A bándi határban csobogó érré gyarapodó Ara­nyos-patak méltóságteljes elő­kelőséggel forgatja meg a há­tán a Nyár utolsó erdei híreit. Ilyen megkapó névvel könnyen megteheti: ugyan ki merészel­ne megharagudni a pletykál­kodásért?! Az sem zavarja kü­lönösképpen, hogy a lapuleve­lek közül botozó szöszke gyer­kőc két, elbámészkodó csetrit — fürge csellét — kiemel a habjai közül. A gyalogutat tüs­kés szárú, hosszú vacokpely­­váktól borzas, erőteljes má­­csonyák kísérik. Padlóvázába valók, gondoskodásunkkal né­hány oda is kerül. Nem úgy, a katonás merevséggel meg­­fásodó és lekopaszodó bürök­szárak: belőlük fúvócsövet fab­rikál a visszapillantó emléke­zés. Szemben, fává terebélye­sedő fekete bodza borul fila­­góriaként a tiszafáshoz ka­nyarodó ösvényre. Aszálytól gyötört, kifakult lombja sűrű­jében fészek lapul. A világos­kék tojáshéjmaradványok bizo­nyítják: májusban rigófiak cse­peredtek benne, s a hajnalo­kon áradó flóta dicsérte az er­dei mindenhatót. . . Az embert rejtő hónap, a szeptember szívélyes vendég­látó, s ügyes szervező: átren­dezi a rétek vadvirágkiállítá­sait, színűkért csodáitatja a lombos fákat, s az érő gyümöl­csöket és a magot rejtő ter­méseket főszerepre invitálja. A barnagi köves, meghasogatott platón mindez együtt van. A szórtan guggoló galagonyák és vadrózsák között birkanyáj legel. Mozgása, mint a vissza­játszott és lelassított filmrész­leté. N. István, a juhgsz, fa­ragott végű botjára támasz­kodva, szótlanul szemlélődik. Nem úgy, a puliőssel is ren­delkező loboncos, négylábú társa, aki csak a figyelmezte­tésre hozza az elvárt magatar­tást. Látva, hogy a nadrágban járók milyen barátságosan szót értenek, a kutyus is megeny­hül, eltűri a simogatást, majd bemutatja a terelés tudományát. Pedig többre hivatott okosko­­dók is vannak a gyapjas uni­formisba bújtatottak között: néhány kecske, és két, a nya­kában kölöncöt lógató sza­már. Ezek, ha tehetik azon­nal megszakítják a birkákkal közös, kényszerű együttlétet, s külön válva, a csipkebokrok legfinomabb hajtásait csipe­getik. Feljebb, az egymás nyomvonalába szaladó, poros utak katlanba mélyülő erdei bevágásban folytatódnak, amelynek végénél, a kitáruló völgy közepén forrás csobog: Zádor-kút. Hűsítő vizét vastag sugárban köpi, s felaprózza egy vasrácson, majd sietősen átszalasztja a tündérkerti fa­­hidacskák alatt. A forrásfogla­latot diófa és tatárjuhar lomb­ja őrzi, az emelkedő gazos sű­rűségében vörös fagyöngy, az­az zsidócseresznye sárgás li­ánszára tekereg. A skarlátpi­ros, felfúvódott terméses csé­szék elárulói a felnevelő gyö­kereknek. Talán, csak a kert­ben felnövő rokonai mentik meg ezt az őszszínező növényt a kipusztulástól. Közel a for­rásból képződő patakhoz te­rebélyes kerti berkenyefa áll, s vigyáz az árnyékába hordott tetőcserepekre. Pirosbarna gyü­mölcsei bókolóvá teszik az ágait, amelyeket a mozdulat­lanul szunnyadó, akácutánzatú levélkék felszakadozó, világos­zöld palásttá formálnak. Fenn, a várat rejtő rengeteg felett ölyv köröz: meglódul, siklik, majd szitál, s zuhanva eltűnik a látótérből. Valahogy ekként búcsúzik a délután is: össze­vonja a mindig elcsatangoló szürke és fekete szénaboglyáit az égen, álcázza a Napot, noszogatja a lustán ténfergő szelet, szétspricceli az estéhez szükséges párásságot, majd egy láthatatlan szemöldökfába bevési a természet kalendári­umának kilencedik hónapját, az őszt hozó SZEPTEMBERT. Báli József NAPLÓ - 1986. szeptember 17., szerda - £ r ^

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék