Napló, 1989. július (Veszprém, 45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-14 / 164. szám
Felelős művészet Duray Tibor pápai emlékkiállításáról Sokoldalú művész alkotásai láthatók július 23-ig Pápán a várkastélyban lévő városi galériában és a Jókai könyvtárban: Duray Tibor munkái. Alkotójuk 1988 februárjában hunyt el baleset következtében, így ő maga már nem jöhetett el újabb itteni szereplésére. Akik előbb hallhatók halkra fogott hangon elmondott, tömör megfogalmazású mondatait mesterségéről, a formákkal, a színekkel való kifejezésről, a művészember feladatáról és felelősségéről, aligha feledték el. Néhány önarcképén fölidéződik alakja is, de személyiségének jelenléte minden kiállított alkotásában jelen van. A világ úgy fordult, hogy az emberi méltóság, a felelős gondolkodás és tett egyre kevesebb benne. A művészetek területén munkálkodókat is elérte ez a romboló áramlat. Ha a kivételre akarunk mutatni, Duray Tibort bátran hozhatjuk föl példának. A művészember felelőssége az ő tetteit áthatotta. Ha irányító eszméit keressük, az ő korai — a harmincas-negyvenes években termett — műveiben ugyanúgy fölfedezhetjük, akár az utolsó éveiben születetteken. Don Quijote, Szent György, Asszony tehénnel Krisztus alakja erre ugyanolyan meggyőző erővel utal, mint a halászok, a favágók, az élet napi tennivalóit végző emberek csapata. Különösen kedvesek lehetnek szemünknek és szívünknek az Erdélyben készült képek. El ne feledjük: 1939—43 között festette legtöbbjüket Duray Tibor. A maga szándékából járt oda, de székelyföldi ösztöndíjasként is dolgozott azon a földön, amelyen mostanában olyan nehéz magyarnak lenni. Festői gazdagságukon túlmenően dokumentációs értékük is tekintélyes ezeknek a műveknek. A könyvtár folyosóján látható legtöbbjük, érdemes alaposan megvizsgálnunk őket. A Lenáztatók, a Szövő, a Gerebenező, a Csergefestő, a Vízi malomban, a Pajtánál, a Székely öregaszszony és más művei hitelesen szólnak ma is Erdélyről. Szobrok, érmek, grafikák gazdag sora társul a festményekhez, híven mutatva meg Duray Tibor sokoldalú érdeklődését és tehetségének irányait, munkálkodásának tágas tereit. A művészet igen tekintélyes részben a magatartás. A világról alkotott képünk, meglátásunk kötődik ehhez az emberi megnyilatkozáshoz. Ha a kiállításokon ezt keressük, Duray Tibor pápai emlékkiállításán nem lesz nehéz megtalálnunk. Heitler László Csergefestő (1943) Don Quijote (1244) Zaligin Szolcsenyicinről Alekszandr Szolzsenyicin számára rendkívüli tehetsége tette lehetővé, hogy meglássa a dolgok mélyén mindazt, amit mi még csak most kezdünk látni. A Gulag-szigetcsoport részleteinek közlése hozzásegíti majd a szovjet társadalmat ahhoz, hogy továbbvigye a múlt átgondolásának megkezdett folyamatát — nyilatkozta Szergej Zaligin író, a Szovjet írószövetség elnöke a Moszkovszkije Novosztyi e heti számában. Az írószövetség részéről az elmúlt időszak legkomolyabb lépése, hogy rehabilitálta Szolzsenyicint. A Novoje Vremja folyóirat már régen megkezdte volna az író műveinek ismertetését, ha Szolzsenyicin nem ragaszkodik ahhoz, hogy azt a Gulag-szigetcsoporttal kezdjék. A folyóirat nem a teljes művet ismerteti, hanem csak az eredeti egyharmadát kitevő, jellemző részleteket, amelyeket maga az író jelöl ki. Ezt követően az Egyesült Államokban élő szovjet író többi művét is kiadják, a terjedelmes Gulag könyv formában a Szovjetszkij Piszatyel kiadónál jelenik meg. A Szovjetunióban az 1990-es év bizonyos szempontból Szalzsenyicin éve lesz — mondta Zaligin. Zaligin szerint sokan, akik kiutasították az országból Szolzsenyicint, nem tudták, mit csinálnak valójában: akkor olyan volt az ideológia, olyan volt a hangulat. . . Arról, hogy az író végleg vissza szándékozna térni a Szovjetunióba, Zaligin nem tud, de úgy véli, Szolzsenyicin korában már nem valószínű, hogy ismét vállalkozna ilyen gyökeres változásokra. Pályakezdők elhelyezkedési lehetőségei Kevesebb az állás, mint ahányan végeznek Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal adatai szerint az idén is kevesebb álláslehetőség várja a pályakezdőket, mint ahányan végeznek; a csaknem 130 ezer iskolai tanulmányait befejező fiatalnak mintegy 110 ezer - a tavalyinál néhány ezerrel kevesebb - munkahelyet ajánlottak fel a vállalatok, szövetkezetek, intézmények. Ez azonban még nem végleges szám, mivel a tapasztalatok szerint az év második felében általában nő az álláskínálat. Ugyanakkor a felmérés alapjául szolgáló adatok sem pontosak, mert a munkáltatók egy része nem tesz eleget adatszolgáltatási kötelezettségének, és a felsorolásban a kisvállalkozások nyújtotta bővülő munkalehetőségek nem szerepelnek. Összességében arra kell felkészülniük a fiataloknak, hogy elhelyezkedési lehetőségeik területenként és szakmánként egyre inkább differenciálódnak. A legkevesebb választási lehetősége azoknak van, akik szakképzettség nélkül keresnek munkahelyet. Egyre több az ilyen fiatal; arányuk a pályakezdők körében az idén a becslések szerint meghaladja a 30 százalékot. A felajánlott állások száma jóval elmarad attól, mint ahányan szakképzettséget nem igénylő munkát keresnek. A múlt évhez viszonyítva az idén általában kedvezőbb helyzetben vannak a szakközépiskolát végzettek. Munkavállalási esélyeiket átmenetileg javítja, hogy a technikumok visszaállításával a fiatalok egy részének képzési ideje egy évvel meghosszabbodott, így az ottani negyedikesek jövőre jelentkeznek „versenytársként". Az elhelyezkedés a szakmunkás fiataloknak várhatóan könynyebb lesz, kivéve az olyan divatszakmákat — mint például a fodrász, kozmetikus, autószerelő, karosszérialakatos —, amelyekben már évek óta nem könnyű" "a vállalatokhoz bejutni. A terjedő magánvállalkozások azonban várhatóan ezekben a szakmákban is fogadni tudják a pályakezdőket. A szakmunkások közül országszerte keresettek a lakatosok, hegesztők, esztergályosok, ácsállványozók, villanyszerelők, valamint a textil-, műszer- és építőipari szakmunkások. A diplomások közül a legkeresettebbek - néhány szűkebb szakterületet kivéve - a mérnökök, a pedagógusok és a gazdasági szakemberek, míg változatlanul a tudományegyetemek bölcsészkarán végzettek elhelyezkedési lehetőségei a legszűkebbek. Megnőtt az érdeklődés a jogászok iránt; a jogi karokon végzettek a tavalyinál háromszor több pályázat között választhatnak. Nagyobb az igény az orvosok és a gyógyszerészek iránt, mint ahányan végeznek, de hogy a különféle településeken meghirdetett állások mennyire találkoznak a fiatalok igényeivel, az más kérdés. A munkavállalási lehetőségek területi differenciáltságát jelzi, hogy a múlt év hasonló időszakához képest összességében csak Békés, Csongrád, Komárom és Vas megyében nőtt a bejelentett álláshelyek száma, míg tíz megyében csökkent a munkahelykínálat. A legjobban Bács-Kiskun, Borsod-Abaúj-Zemplén, Somogy és Szolnok megyében esett vissza a pályakezdők iránti igény. Ezekben a megyékben most a tavalyinál 700-800-zal kevesebb üres munkakör vár a fiatalokra. E megyékben 100 alsó- és középfokú végzettségű fiatalra mindössze 54—81 álláslehetőség jut az előzetes tájékozódások szerint. Ez a mutató azonban a megyék többségében sem jobb sokkal, egyetlen megyében sem éri el a 100-at. Ebből a szempontból a legkedvezőbb a kép Nógrád megyében, ahol 100 fiatalra 92 állásajánlatot tartottak nyilván a tanév befejezése előtt. Érdekes módon Szabolcs- Szatmár e mutatóját tekintve nem tartozik a legrosszabbak közé: itt 100 fiatalra 65 álláshellyel számolnak, ami viszont arra enged következtetni, hogy egyes szakmákban, munkakörökben eleve betervezik a fiatalok elvándorlását más megyékbe. A múlt évihez képest viszonylag jelentős arányeltolódás tapasztalható az egyes ágazatok munkaerő-keresletében is. Érezhetően kevesebb munkalehetőséget kínál az ipar, míg a szállítás, hírközlés és a személyi, gazdasági szolgáltatások területén egyre több álláslehetőség adódik. Mindezek alapján várható, hogy a fiatalok az idén nehezebben találják meg első munkahelyüket, mint korábban. E feszültségek enyhítésére a munkaügyi szervek többféle eszközzel rendelkeznek, így átképzési lehetőséget kínálnak azoknak a pályakezdőknek, akik tanult szakmájukban nem tudnak elhelyezkedni, vagy éppen semmiféle szakképzettséggel nem rendelkeznek. E tanfolyamok ideje alatt a fiatalok majdani szakmájuk várható bérének 75—90 százalékát kapják fizetésként. Lehetőség van arra, hogy a közhasznú munkák finanszírozásához hasonló feltételek mellett a tanácsok szociális, oktatási és kulturális területeken foglalkoztassák a fiatalokat. Az idén tavasszal a pályakezdőkre is kiterjesztették az úgynevezett vállalkozói kölcsönt, amelynek keretében maximálisan 300 ezer forint hitelt kaphatnak kedvező feltételekkel ahhoz, hogy valamilyen magántevékenységbe kezdjenek, vagy már működő vállalkozáshoz csatlakozzanak. Erre az évre tervezik az úgynevezett gyakornoki rendszer bevezetését, amellyel első lépésként a diplomás pályakezdők elhelyezkedését segítenék. E rendszer lényege: annak érdekében, hogy munkát biztosítsanak a fiatalnak, a foglalkoztatási alap terhére átvállalnák a munkaadótól a gyakornok bérét. Szenvedélye a régiségek gyűjtése Aki Bazsiban Pintér József portájára téved, különös világba cseppen, már a kapunyitás után gyaníthatja, hogy a házigazdának különös szenvedélye van. Bárhova tekintsen is, mindenütt régi, már használatból kikopott, de azért nagy becsben megőrzött szerszámok, tárgyak sorakoznak. Egyik-másiknak a mai fiatalok igazi funkcióját már nem tudnák megállapítani. De éppen ez az értelme a gyűjtőmunkának, hogy átmentsen az utókor számára minden olyan eszközt, amelyek hajdan a dédapák, ükapák kezes szerszámai, mindennapi eszközei voltak. Nem kívánom feltupírozni Pintér József szenvedélyének szépségét. Talán, amikor elkezdte a gyűjtést, igazán maga sem gondolt a tudományos alaposságra, a rendszerezésre, a specializálásra. Gyűjtött mindent, ami a keze ügyébe került, lámpákat, mérlegeket, népi edényeket, vasalókat, műkőrlőt, rokkát, régi pénzeket. Azért is titulálják Pintér Józsefet milliomosnak, mert gyűjteményében sokféle régi pénz található, hajdani értékük több millióra rúgott. Eléggé mozgalmas volt az élete, sokfelé megfordult, s ami keze ügyébe került, szívesen mentette otthonába. A gyűjtőkamrában annyiféle tárgy randevúzik, hogy a szem is elfárad mind számba venni. Pintér József nagy becsben tartja egy elmúló életforma megmaradt tárgyi emlékeit. Melengeti a szívét, hogy a sokéves gyűjtőmunka nem volt hiábavaló, szóba került már, hogy a Simon István-emlékház mellett az ő tárgyaiból rendeznek állandó jellegű kiállítást. Bizonyos, hogy egy szakavatott ember, muzeológus, csinos kis múzeumot állíthat össze a régi tárgyakból. Józsi bácsi tanult mestersége a kőművesség. Az édesapja, s az öccse is kőműves volt. A mesterség csínját-bínját az apától lesték el. Földjük mindössze egy hold volt, Józsi bácsi 1962-ig maszekolt. Dolgozott a termelőszövetkezetben is, de amint mondja, onnan elbocsátották, mivel az apját nem tudta „beagitálni" a közösbe. A zalaegerszegi közúti igazgatóság sümegi telephelyén dolgozott húsz évig. Volt telepgondnok, kőműves, hidakat épített. Sok átszervezést megért, hol Ajka, hol Keszthely lett a központjuk, a hivatal vándorolt, de ő mindig maradt, később már Tapolcához tartoztak. 1980-ban felszámolták a telepet, eladták a dabronci termelőszövetkezetnek, vele együtt engem is „megvett" a tsz.Megbíztak azzal, hogy szervezzek egy brigádot. Tizenkét asszonyt toboroztam, akikkel a fóliaüzemben dolgoztunk. Józsi bácsi két évtizedig csoportvezető is volt, szerették az asszonyok. A peruizüzemnek fóliazsákokat gyártottak. 1984 óta nyugdíjas. Jártak már sokan a faluban, akik megcsodálták Józsi bácsi különös világát, szívesen meg is vásárolták volna a gyűjteményét, de ő nem kívánt megválni „gyermekeitől", hiszen mindegyikhez valami érdekes élmény kapcsolódik. Van olyan vasaló a gyűjteményében, amit nászajándékba kapott. A telkük keskeny, de hoszszan nyúlik a hátsó traktusba a sok gazdasági épület. A gyümölcsfák roskadoznak édes terhükkel. Régi igazság, hogy amilyen a ház, olyan a gazda is. Pintér Józsefék portája szorgos, ésszel élő emberek benyomását sugallja. Józsi bácsinak nemcsak ahhoz van kiváló érzéke, hogy a lomok között vagy a barázda mélyéről előkerülő tárgyakban meglássa az értéket, a mentenivalót. Szigorú, szép rendet tart gazdaságában is. Kertjükben tavasztól késő őszig nyílnak a különféle pompás virágok. Talán az lesz majd az igazi megelégedés számára, ha már múzeumba költöznek tárgyai, kitárulkozhatnak mindazok előtt, akik kíváncsiak az itt élt emberek életére, a tárgyi kultúra megmaradt emlékeire. Bazsiban a Nagy Lászlóemlékházat bővítik, már előrehaladott állapotban vannak az átalakítási munkálatokkal. Hamarosan itt rendezik be a falumúzeumot, amelynek törzsanyagát Pintér József gyűjteménye alkotja. H. I. NAPLÓ - 1989. július 14., péntek -5