Napló, 1989. július (Veszprém, 45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-14 / 164. szám

Felelős művészet Duray Tibor pápai emlékkiállításáról Sokoldalú művész alkotásai láthatók július 23-ig Pápán a várkastélyban lévő városi ga­lériában és a Jókai könyvtárban: Duray Tibor munkái. Alkotójuk 1988 februárjában hunyt el baleset következtében, így ő maga már nem­ jöhetett el újabb itteni szereplésére. Akik előbb hallhatók halkra fogott hangon elmon­dott, tömör megfogalmazású mondatait mes­terségéről, a formákkal, a színekkel való ki­fejezésről, a művészember feladatáról és fe­lelősségéről, aligha feledték el. Néhány ön­arcképén fölidéződik alakja is, de személyisé­gének jelenléte minden kiállított alkotásában jelen van. A világ úgy fordult, hogy az emberi méltó­ság, a felelős gondolkodás és tett egyre ke­vesebb benne. A művészetek területén mun­kálkodókat is elérte ez a romboló áramlat. Ha a kivételre akarunk mutatni, Duray Tibort bátran hozhatjuk föl példának. A művészember felelőssége az ő tetteit áthatotta. Ha irányí­tó eszméit keressük, az ő korai — a harmin­cas-negyvenes években termett — műveiben ugyanúgy fölfedezhetjük, akár az utolsó évei­ben születetteken. Don Quijote, Szent György, Asszony tehénnel Krisztus alakja erre ugyan­olyan meggyőző erővel utal, mint a halászok, a favágók, az élet napi tennivalóit végző emberek csapata. Különösen kedvesek lehet­nek szemünknek és szívünknek az Erdélyben készült képek. El ne feledjük: 1939—43 között festette legtöbbjüket Duray Tibor. A maga szándékából járt oda, de székelyföldi ösz­töndíjasként is dolgozott azon a földön, amelyen mostaná­ban olyan nehéz magyarnak lenni. Festői gazdagságukon túlmenően dokumentációs ér­tékük is tekintélyes ezeknek a műveknek. A könyvtár folyo­sóján látható legtöbbjük, ér­demes alaposa­n megvizsgál­nunk őket. A Lenáztatók, a Szövő, a Gerebenező, a Cser­gefestő, a Vízi malomban, a Pajtánál, a Székely öregasz­­szony és más művei hitelesen szólnak ma is Erdélyről. Szobrok, érmek, grafikák gazdag sora társul a festmé­nyekhez, híven mutatva meg Duray Tibor sokoldalú érdek­lődését és tehetségének irá­nyait, munkálkodásának tágas tereit. A művészet igen tekintélyes részben a magatartás. A vi­lágról alkotott képünk, meg­látásunk kötődik ehhez az em­beri megnyilatkozáshoz. Ha a kiállításokon ezt keressük, Du­ray Tibor pápai emlékkiállítá­sán nem lesz nehéz megtalál­nunk. Heitler László Csergefestő (1943) Don Quijote (1244) Zaligin Szolcsenyicinről A­lekszandr Szolzsenyicin szá­mára rendkívüli tehetsége tet­te lehetővé, hogy meglássa a dolgok mélyén mindazt, amit mi még csak most kezdünk látni. A Gulag-szigetcsoport részleteinek közlése hozzá­segíti majd a szovjet társadal­mat ahhoz, hogy továbbvigye a múlt átgondolásának meg­kezdett folyamatát — nyilat­kozta Szergej Zaligin író, a Szovjet írószövetség elnöke a Moszkovszkije Novosztyi e he­ti számában. Az írószövetség részéről az elmúlt időszak leg­komolyabb lépése, hogy reha­bilitálta Szolzsenyicint. A Novoje Vremja folyóirat már régen megkezdte volna az író műveinek ismertetését, ha Szolzsenyicin nem ragaszkodik ahhoz, hogy azt a Gulag-szi­­getcsoporttal kezdjék. A folyó­irat nem a teljes művet ismer­teti, hanem csak az eredeti egyharmadát kitevő, jellemző részleteket, amelyeket maga az író jelöl ki. Ezt követően az Egyesült Államokban élő szovjet író többi művét is ki­­adjá­k, a terjedelmes Gulag könyv formában a Szovjetszkij Piszatyel kiadónál jelenik meg. A Szovjetunióban az 1990-es év bizonyos szempontból Szal­­zsenyicin éve lesz — mondta Zaligin. Zaligin szerint sokan, akik kiutasították az országból Szol­­zsenyicint, nem tudták, mit csinálnak valójában: akkor olyan volt az ideológia, olyan volt a hangulat. . . Arról, hogy az író végleg vissza szándé­kozna térni a Szovjetunióba, Zaligin nem tud, de úgy véli, Szolzsenyicin korában már nem valószínű, hogy ismét vál­lalkozna ilyen gyökeres vál­tozásokra. Pályakezdők elhelyezkedési lehetőségei Kevesebb az állás, mint ahányan végeznek Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal adatai szerint az idén is kevesebb álláslehetőség várja a pályakezdőket, mint ahányan végeznek; a csaknem 130 ezer iskolai tanulmányait befejező fia­talnak mintegy 110 ezer - a tavalyinál néhány ezerrel kevesebb - munkahelyet ajánlottak fel a vállalatok, szövetkezetek, intéz­mények. Ez azonban még nem végleges szám, mivel a tapaszta­latok szerint az év második felében általában nő az álláskí­nálat. Ugyanakkor a felmérés alapjául szolgáló adatok sem pontosak, mert a munkáltatók egy része nem tesz eleget adat­szolgáltatási kötelezettségének, és a felsorolásban a kisvállal­kozások nyújtotta bővülő munkalehetőségek nem szerepelnek. Összességében arra kell fel­készülniük a fiataloknak, hogy elhelyezkedési lehetőségeik te­rületenként és szakmánként egyre inkább differenciálód­nak. A legkevesebb választási lehetősége azoknak van, akik szakképzettség nélkül keresnek munkahelyet. Egyre több az ilyen fiatal; arányuk a pálya­kezdők körében az idén a becslések szerint meghaladja a­ 30 százalékot. A felajánlott állások száma jóval elmarad attól, mint ahányan­ szakkép­zettséget nem igénylő munkát keresnek. A múlt évhez viszonyítva az idén általában kedvezőbb helyzetben vannak a szakkö­zépiskolát végzettek. Munka­­vállalási esélyeiket átmenetileg javítja, hogy a technikumok visszaállításával a fiatalok egy részének képzési ideje egy év­vel meghosszabbodott, így az ottani negyedikesek jövőre je­lentkeznek „versenytársként". Az elhelyezkedés a szakmun­kás fiataloknak várhatóan köny­­nyebb lesz, kivéve az olyan di­vatszakmákat — mint például a fodrász, kozmetikus, autósze­relő, karosszérialakatos —, ame­lyekben már évek óta nem könnyű" "a vállalatokhoz bejut­ni. A terjedő magánvállalko­zások azonban várhatóan ezekben a szakmákban is fo­gadni tudják a pályakezdőket. A szakmunkások közül ország­szerte keresettek a lakatosok, hegesztők, esztergályosok, ács­állványozók, villanyszerelők, va­lamint a textil-, műszer- és építőipari szakmunkások. A diplomások­ közül a leg­keresettebbek - néhány szű­­kebb szakterületet kivéve - a mérnökök, a pedagógusok és a gazdasági szakemberek, míg változatlanul a tudomány­­egyetemek bölcsészkarán vég­zettek elhelyezkedési lehetősé­gei a legszűkebbek. Megnőtt az érdeklődés a jogászok iránt; a jogi karokon végzettek a tavalyinál háromszor több pá­lyázat között választhatnak. Nagyobb az igény az orvo­sok és a gyógyszerészek iránt, mint ahányan végeznek, de hogy a különféle településeken meghirdetett állások mennyire találkoznak a fiatalok igényei­vel, az más kérdés. A munkavállalási lehetősé­gek területi differenciáltságát jelzi, hogy a múlt év hasonló időszakához képest összessé­gében csak Békés, Csongrád, Komárom és Vas megyében nőtt a bejelentett álláshelyek száma, míg tíz megyében csök­kent a munkahelykínálat. A legjobban Bács-Kiskun, Bor­­sod-Abaúj-Zemplén, Somogy és Szolnok megyében esett vissza a pályakezdők iránti igény. Ezekben a megyékben most a tavalyinál 700-800-zal kevesebb üres munkakör vár a fiatalokra. E megyékben 100 alsó- és középfokú végzettsé­gű fiatalra mindössze 54—81 álláslehetőség jut az előzetes tájékozódások szerint. Ez a mu­tató azonban a megyék több­ségében sem jobb sokkal, egyetlen megyében sem éri el a 100-at. Ebből a szempontból a legkedvezőbb a kép Nóg­­rád megyében, ahol 100 fiatal­ra 92 állásajánlatot tartottak nyilván a tanév befejezése előtt. Érdekes módon Szabolcs- Szatmár e mutatóját tekintve nem tartozik a legrosszabbak közé: itt 100 fiatalra 65 állás­hellyel számolnak, ami viszont arra enged következtetni, hogy egyes szakmákban, munkakö­rökben eleve betervezik a fia­talok elvándorlását más me­gyékbe. A múlt évihez képest vi­szonylag jelentős arányeltoló­dás tapasztalható az egyes ágazatok munkaerő-keresleté­ben is. Érezhetően kevesebb munkalehetőséget kínál az ipar, míg a szállítás, hírközlés és a személyi, gazdasági szol­gáltatások területén egyre több álláslehetőség adódik. Mindezek alapján várható, hogy a fiatalok az idén nehe­zebben találják meg első mun­kahelyüket, mint korábban. E feszültségek enyhítésére a munkaügyi szervek többféle eszközzel rendelkeznek, így át­képzési lehetőséget kínálnak azoknak a pályakezdőknek, akik tanult szakmájukban nem tudnak elhelyezkedni, vagy ép­pen semmiféle szakképzettség­gel nem rendelkeznek. E tan­folyamok ideje alatt a fiata­lok majdani szakmájuk várha­tó bérének 75—90 százalékát kapják fizetésként. Lehetőség van arra, hogy a közhasznú munkák finanszírozásához ha­sonló feltételek mellett a ta­nácsok szociális, oktatási és kulturális területeken foglal­koztassák a fiatalokat. Az idén tavasszal a pályakezdőkre is kiterjesztették az úgynevezett vállalkozói kölcsönt, amelynek keretében maximálisan 300 ezer forint hitelt kaphatnak kedvező feltételekkel ahhoz, hogy valamilyen magántevé­kenységbe kezdjenek, vagy már működő vállalkozáshoz csatlakozzanak. Erre az évre tervezik az úgy­nevezett gyakornoki rendszer bevezetését, amellyel első lé­pésként a diplomás pályakez­dők elhelyezkedését segítenék. E rendszer lényege: annak ér­dekében, hogy munkát bizto­sítsanak a fiatalnak, a foglal­koztatási alap terhére átvállal­nák a munkaadótól a gyakor­nok bérét. Szenvedélye a régiségek gyűjtése Aki Bazsiban Pintér József portájára téved, különös vi­lágba cseppen, már a kapu­nyitás után gyaníthatja, hogy a házigazdának különös szen­vedélye van. Bárhova tekint­sen is, mindenütt régi, már használatból kikopott, de azért nagy becsben megőrzött szerszámok, tárgyak sorakoz­nak. Egyik-másiknak a mai fia­talok igazi funkcióját már nem tudnák megállapítani. De ép­pen ez az értelme a gyűjtő­munkának, hogy átmentsen az utókor számára minden olyan eszközt, amelyek hajdan a dédapák, ükapák kezes szer­számai, mindennapi eszközei voltak. Nem kívánom feltupírozni Pintér József szenvedélyének szépségét. Talán, amikor el­kezdte a gyűjtést, igazán ma­ga sem gondolt a tudomá­nyos alaposságra, a rendsze­rezésre, a specializálásra. Gyűjtött mindent, ami a keze ügyébe került, lámpákat, mér­legeket, népi edényeket, vasa­lókat, műkőrlőt, rokkát, régi pénzeket. Azért is titulálják Pintér Józsefet milliomosnak, mert gyűjteményében sokféle régi pénz található, hajdani értékük több millióra rúgott. Eléggé mozgalmas volt az éle­te, sokfelé megfordult, s ami keze ügyébe került, szívesen mentette otthonába. A gyűjtő­kamrában annyiféle tárgy ran­devúzik, hogy a szem is elfá­rad mind számba venni. Pintér József nagy becsben tartja egy elmúló életforma megmaradt tárgyi emlékeit. Melengeti a szívét, hogy a sokéves gyűjtőmunka nem volt hiábavaló, szóba került már, hogy a Simon István-em­­lékház mellett az ő tárgyaiból rendeznek állandó jellegű ki­állítást. Bizonyos, hogy egy szakavatott ember, muzeoló­gus, csinos kis múzeumot ál­líthat össze a régi tárgyak­ból. Józsi bácsi tanult mestersé­ge a kőművesség. Az édesap­ja, s az öccse is kőműves volt. A mesterség csínját-bínját az apától lesték el. Földjük mind­össze egy hold volt, Józsi bá­csi 1962-ig maszekolt. Dolgo­zott a termelőszövetkezetben is, de amint mondja, onnan elbocsátották, mivel­ az apját nem tudta „beagitálni" a kö­zösbe. A zalaegerszegi közúti igazgatóság sümegi telephe­lyén dolgozott húsz évig. Volt telepgondnok, kőműves, hida­kat épített. Sok átszervezést megért, hol Ajka, hol Keszthely lett a központjuk, a hivatal vándorolt, de ő mindig ma­radt, később már Tapolcához tartoztak.­­ 1980-ban felszámolták a telepet, eladták a dabronci termelőszövetkezetnek, vele együtt engem is „megvett" a tsz.­­Megbíztak azzal, hogy szervezzek egy brigádot. Ti­zenkét asszonyt toboroztam, akikkel a fóliaüzemben dol­goztunk. Józsi bácsi két évtizedig csoportvezető is volt, szeret­ték az asszonyok. A peruiz­­üzemnek fóliazsákokat gyár­tottak. 1984 óta nyugdíjas. Jártak már sokan a faluban, akik megcsodálták Józsi bácsi különös világát, szívesen meg is vásárolták volna a gyűjte­ményét, de ő nem kívánt meg­válni „gyermekeitől", hiszen mindegyikhez valami érdekes élmény kapcsolódik. Van olyan vasaló a gyűjteményében, amit nászajándékba kapott. A telkük keskeny, de hosz­­szan nyúlik a hátsó traktusba a sok gazdasági épület. A gyümölcsfák roskadoznak édes terhükkel. Régi igazság, hogy amilyen a ház, olyan a gazda is. Pin­tér Józsefék portája szorgos, ésszel élő emberek benyomá­sát sugallja. Józsi bácsinak nemcsak ahhoz van kiváló ér­zéke, hogy a lomok között vagy a barázda mélyéről elő­kerülő tárgyakban meglássa az értéket, a mentenivalót. Szigorú, szép rendet tart gaz­daságában is. Kertjükben ta­vasztól késő őszig nyílnak a különféle pompás virágok. Ta­lán az lesz majd az igazi megelégedés számára, ha már múzeumba költöznek tárgyai, kitárulkozhatnak mindazok előtt, akik kíváncsiak az itt élt emberek életére, a tárgyi kul­túra megmaradt emlékeire. Bazsiban a Nagy László­­emlékházat bővítik, már előre­haladott állapotban vannak az átalakítási munkálatokkal. Ha­marosan itt rendezik be a fa­lumúzeumot, amelynek törzs­anyagát Pintér József gyűjte­ménye alkotja. H. I. NAPLÓ - 1989. július 14., péntek -5

Next