Napló, 1989. augusztus (Veszprém, 45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-01 / 179. szám

A pszichológus válaszol A test a lilék tükre Érzelmeinket különféle testi változások kísérik. Az ijedtség­től gyorsabban ver a szív; az izgatott ember szaporábban lélegzik; a dühösnek felugrik a vérnyomása; a szorongástól izzad a tenyér, és összeszorul a gyomor stb. Aki tartósan negatív lelkiál­lapotba kerül, akit súlyos pszi­chés terhelés ér, aki gyakori stresszhelyzetben él, annál e testi változások erősebbek és állandósulhatnak. így alakul­nak ki fokozatosan a pszicho­szomatikus betegségek (a psziché = lelki és szóm­a =i test görög szavakból). Ezek szervi elváltozással is járó, va­lódi testi betegségek, melyek­ben lelki tényezőknek is dön­tő szerepe van. (A neurózis­ban a testi panaszok szervi elváltozásától nem kell tarta­ni.) A pszichoszomatikus beteg­ségek mindig több ok hatásá­ra alakulnak ki. Ezek egy ré­sze testi, más része lelki jelle­gű. Mindkét csoportban sze­repelnek korábban kialakult hajlamosító tényezők és aktuá­lis hatások is. A pszichoszomatikus beteg­ség kialakulását elősegíti egy­felől bizonyos szerv vagy szerv­­rendszer veleszületett, vagy a korai életévekben szerzett (egy ideig rejtve maradó) szervi gyengesége, sérülékenysége. Ehhez járulnak aktuális fizikai, káros hatások, például túltáp­­lálkozás, dohányzás, ivás, moz­gásszegény életmód stb. E kettőből alapozódik meg a betegségre való testi fogé­konyság. Nézzük meg most a másik oldalt! A leendő betegeket sa­játos személyiségfejlődés jel­lemzi. Ennek lényeges mozza­nata az énkép alakulása, melyben a pszichés testhatá­rok fellazultak, kialakulatlanok, az egész testkép bizonytalan, negatív élményekkel terhes. Jellemző még rá, hogy az ér­zelmeket, indulatokat felszíne­sen éli át, és hiányosan dol­gozza fel. Emiatt a keletkező indulatok a külső viselkedés­ben, vagy rövidre zárt úton, közvetlenül a testi működések­ben (vérkeringés, izomtónus, hormonok stb) „sülnek ki”. Ezt a személyiségfejlődést a kora gyermekkori nevelés, a nem megfelelő artya-gyermek kommunikáció, a csecsemő szükségleteinek hiányos, vagy messze túlméretezett kielégíté­se, a gépies, hűvös bánás­mód alapozza meg. Emiatt nem alakul ki a kisgyermek stabil énképe, sem az úgyne­vezett feszültségelhárító lel­ki mechanizmus, illetve a tes­te negatív élmények forrása­ként rögződik benne. Ha mindez együtt van, ki­alakul a betegség. A magas vérnyomás, a szívizominfarktus, az asztma, a nyombélfekély, egyes bőrbetegségek s még sorolhatnánk. Az idegrendszer szabályozása alól­­ tehát a lelkiállapotnak olykor negatív hatása alól - egyik szervünk sem képes kivonni magát. Tapasztalatok szerint nem­csak a szerv gyengesége, ha­nem a személyiségsajátossá­gok, sőt maga a probléma is meghatározhatja a betegséget. Például az aktív, lendületes, irányító szerepre törekvő, ön­magukat hajszoló emberek, ha túl sok feladat hárul rájuk, vagy pedig túl erős, agresszív indulatok rekednek bennük, az erős, úgynevezett szimpatikus idegrendszeri hatás miatt haj­lamosabbak szivérrendszeri el­­változásokra. A rriindent ma­gukba fojtó, gyenge, depedens személyeknél, ha függőségi igényüket nem tudják kielégí­teni, vagy ha kapcsolati konf­liktusba kerülnek, tartós, úgy­nevezett paraszimpatikus hatás és emésztőrendszeri elváltozá­sok, fekélybetegség alakulhat ki. Veszteségélmény, tartós le­­hangoltság rontja a szervezet ellenállóképességét, és ilyen­kor a legkülönbözőbb kóroko­zók könnyebben megtámadhat­­­­ják. Dr. Ignácz Piroska AZ OLVASÓK FÓRUMA A sümegi vár új kezdeményezése a várudvari lovaglás Czeidli József felvétele Cukorbeteg gyerekek táboroztak Fű­zfű­gyártelepen Életmódtábort rendeztek jú­nius 11—18. között Fűzfőgyár­telepen a cukorbeteg gyere­keknek. Több üzem, vállalat és egyéb szerv is hozzájárult eh­hez anyagi támogatással. Jól érezték magukat a gyerekek: sportoltak, úsztak, szórakoztak. Sok étel receptjét leírták. Pécsi kirándulásuk is nagy élményt jelentett. A szülők nevében szeretnénk köszönetet mondani mindazok­nak, akik segítettek a tábor létrejöttében, lehetővé téve ez­zel, hogy a mi gyerekeink is közösségben tölthettek egy he­tet. Külön köszönettel tartozunk dr. Gajzer Éva: adjunktusnak és a három (nővérnek) ápolónő­nek, valamint azoknak a szü­lőknek, akik gyermekeikkel voltak, s fáradhatatlanul dol­goztak. Emberségből, a gye­rekek iránti szeretetből vala­mennyien jelesre vizsgáztak. Szóka Gyuláné, Pápa Fogadóórák a szerkesztőségben Közöljük olvasóinkkal, hogy hetenként kétszer, kedden és pén­teken délután 15-től 17 óráig tartunk fogadóórákat szerkesztő­ségünk levelezési rovatában (Veszprém, Szabadság tér 15., 1. emelet). Ezen — előfizetőinknek — díjtalan jogi tanácsadással is szolgálunk. Más napokon csak a postán beérkező panaszos levelekkel és bejelentésekkel tudunk foglalkozni. Kérjük az idő­pontok betartását. ­ - NAPLÓ - 1989. augusztus 1., kedd Úttörőő utcai buktatók Tudom, hogy a mai világ­ban mindenütt pénzszűkében vannak. Ám vannak dolgok, amit mindenképpen meg kell — és illik is — megoldani. Veszprém város egyre épül, szépül. Ám a város központ­jában van egy olyan utca, ami nyugodtan mondhatjuk, a város szégyenfoltja. Az Úttörő utcáról van szó. Poros, rendezetlen, tele nagy gödrökkel. Autók, cipők, baba­kocsik mennek nap mint nap tönkre miatta. Az utca elején van a Robix­­bolt, ahol naponta sok vásárló - főleg autóval - megfordul. A városi tanács évek óta ígéri, hogy megcsináltatja. A környék valamennyi utcája rendezett, aszfaltozott. Mivel érdemelte ki ez a rövidke út­szakasz, hogy ilyen elhanya­golt? Szeretnénk, ha az ille­tékesek mielőbb, minél kedve­zőbb választ adnának. Molnár Istvánné, Veszprém JOGÁSZUNK ÜZENI Á. A.-né levélírónk az utób­bi időben 4 hónapot töltött betegállományban. Mint írja, fizikai munkaikörben dolgozik, és bizonyos­ nyaki, gerincbán­­talmaival összefüggésben a jobb kezében állandóan éles, hasogató fájdalmakat érez. Balesetveszélyes gépen dolgo­zik, feladata szerint a meg­munkálandó anyagot csipesz segítségével kell a gép alá helyezni, amelyet gerincoszlo­­pi megbetegedése miatt folya­matosan elvégezni nem tud, ezért az üzemi orvos más munkakörbe helyezését java­solta. Ennek ellenére a mun­kahelye másik megfelelő mun­kakörbe való áthelyezését nem tudja biztosítani, és azt is kö­zölték olvasónkkal, hogy ezzel a betegséggel nem fogják le­­rokkantani. * A 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM számú együttes rendelet értel­mezése szerint megváltozott munkaképességű dolgozónak azt kell tekinteni, aki egészsé­gi állapota miatt eredeti munkakörében rehabilitációs intézkedés nélkül teljes érté­kű munka végzésére tartósan alkamatlanná vált és öregségi, vagy rokkantsági nyugdíjban, öregségi, vagy munkaképtelen­ségi járadékban, illetve növelt összegű öregségi, vagy mun­kaképtelenségi járadékban nem részesül. A megváltozott munkaképességű dolgozót a munkáltató köteles a működé­si körén belül olyan munkakör­ben alkalmazni, ahol egészsé­ge további romlása nélkül munkaképességét hasznosíta­ni tudja, vagyis a munkakö­rülmények módosításáva­l el­sősorban eredeti munkahe­lyén kell foglalkoztatni, vagy a munkáltató működési körén belül a dolgozó egészségi ál­lapotának, korának és kép­zettségének figyelembevételé­vel megfelelő munkakörbe át­helyezni, esetleg más munka végzésére betanítani, vagy részmunkaidőben foglalkoztat­ni.­­ Az eredeti munkakörében nem foglalkoztatható megvál­tozott munkaképességű dolgo­zó jogosult keresetkiegészítés­re, átmeneti keresetkiegészítés­re, jövedelemkiegészítésre, vagy átmeneti jövedelemkiegészítés­re. Azt a dolgozót pedig, aki nem rehabilitálható, és mun­kaviszonyát megszüntetik, ab­ban az esetben, ha öregségi, rokkantsági nyugdíjra, vagy já­radékra nem jogosult, rend­szeres pénzbeni ellátásban kell részesíteni. Olvasónknak igényével a vállalati rehabilitációs bizott­sághoz kell fordulnia, illetve, ha a munka­képesség csökke­nésének százalékos megállapí­tásával nem ért egyet, akkor 1988. július 1-jétől kezdődően már bírói utat is igénybe ve­het. Lerágott csont - olcsó tálalással A Napló július 15-i számá­ban érdekes írás jelent meg Rikkancsok címmel. A cikkíró többek között megemlíti, hogy: „A régiek tucatnyi, a maiak viszont csak egy lapot árusíta­nak” ... Én ehhez még hoz­zátenném, hogy a régi rikkan­csok nem szívesen használtak olcsó fogásokat. Úgy árusítot­ták a különböző szemléletű, pártállású és érdekű lapokat, hogy személyiségi jogokat nem sértették meg. Őket csak a lap után járó pénz, járadék érdekelte. Természetesen, a lap tartal­mát, az abban foglaltaikat nem a rikkancsok határozzák meg. Arról viszont csak ők te­hetnek, ha egy-egy cikket más­képpen tálalnak, mint ahogy azt illene, szabadna. A Rege rikkancsai például „jelesked­nek” egyes pártvezetők név­szerinti lejáratásában, pedig lenne mit kapirgálni a most alakuló pártoik, alternatív szer­vezetek némely vezetőjének háza táján is. Igaz, erről a Rege szerkesztői, munkatársai sem írnak. Nem kell az olva­sót azzal ijesztgetni, hogy ma még olvashatja becses újságu­kat, de lehet, hogy a követ­kező számot már bezúzzák. Kik zúznák be? Egy mondattal: lerágott csont ízű cikkekkel és olcsó reklámfogásokkal az ellenke­zőjét lehet elérni, mint amit egyes szervek és sajtóorgánu­mok akarnak. " Korrekt, tisztes­séges versenyre vart szükség ezen a területen is. K. A., Veszprém Figyelmes kiszolgálás Csopakon Június 27-től a csopaki Me­­nész-üdülőben nyaraltunk. Fül­ledt, meleg idő volt, napjaink nagy részét a Balaton part­ján töltöttük pihenéssel és für­dőzéssel. A nagy melegben Konrád Antalné magánkereskedő és férje reggeltől estig a nyara­lók rendelkezésére állt. Jéghi­deg italokkal, udvariasan, elő­zékenyen szolgáltak ki ben­nünket. Színes­ lélekkel végez­ték munkájukat, s ezt szeret­nénk hálásan, megköszönni. Gyimesi Sándorné, Mosonmagyaróvár Horváthy György Fodor Ta­mással, a várpalotai iskola­­igazgatóval készített „Jó kap­csolataim vannak a város ve­zetőivel" című riportját jóleső érzéssel olvastam, mert bebi­zonyosodott, hogy egykori ál­talános iskolai osztálytársam megmaradt olyan szerénynek, mint amilyennek megismertem. Nem kapatta el a dicsőség, megtartotta józan ítélőképessé­gét. Különösen az indított meg, hogy szívügyének tekin­ti a gyerekek sorsát, ereiben igazi pedagógusvér csörgede­zik. Kevés ma az igazi, jó peda­gógus. Egy véleményen vagyok Fodor Tamással. Helytelen len­ne a speciális tantervű isko­latípus megszüntetése. Mégha az NSZK-ban be is vált, nem biztosíték arra, hogy Magyar­­országon is eredményes lépés lenne. Itt, Olaszországban problémát ad a debiles gyere­kek oktatása, felzárkóztatása a normál tantervű iskolarend­szerben. Itthon intézményesí­tett a gyógypedagógusok kép­zése, sikerült megteremteni az iskolatípusokat. Igaza van Fo­dor Tamásnak, hogy a számuk­ra létrehozott iskolában több sikerélményben részesülhet gyermek és tanár egyaránt. Egy normál tantervű iskolában ezek a gyerekek kudarcok so­rozatának vannak kitéve tár­saik és tanáraik részéről. Go­noszaik lesznek egymás között, lelkileg teljesen meggyötörhe­tik, tönkretehetik, kiközösíthetik ilyen társaikat. Előfordul nem debiles gyerekekkel is a kü­lönböző, az átlagtól eltérő, hát még ak­kor, ha egy d­ebi­­les gyermek van közöttük, így lennének, s nagyobb a veszé­lye a társadalom perifériájára való kirekesztésnek. Saját diákköri és tanári pe­dagógusi élményeimből ta­pasztalva megesett, hogy hely­telenül értékelték a tanulók teljesítményét. Kevesen figyel­tek fel arra, hogy a gyengébb tanulónak is lehetnek valami­lyen területen kimagasló tel­jesítményei, ezt sosem méltá­nyolták, sőt, a többi tantár­gyak gyenge jegyei negatív irányban befolyásolták. Egy jó osztályzatú gyerek bizonyítvá­nyánál­ harcoltak a jelesekért, nem engedték meg, hogy egy hármas lerontsa a szép bizo­nyítványt. Hol van a reális ítélőképesség? Miért nem lehet teret adni a gyereknek az esetleg azon egyetlen képes­sége kibontakoztatására? Volt egy későn érő kövér kis tanítványom. Az első napok­ban nehezen tudtam belőle ki­húzni bármit is. Rövid időn belül elértem, hogy szorgal­masan jelentkezett, a feladott irodalmi verseket, történelmi évszámokat kívülről tudta. Az összefüggések meglátása ne­hézkes volt nála, de lassan­­lassan, ezen a téren is sike­rült egy-egy lépést előremen­nie. Nem gúnyoltam ki társai előtt, igyekeztem szeretettel foglalkozni vele, és amit csak lehetett, felszínre hozni. Osz­tálytársai velem együtt izgul­tak, hogy jól válaszoljon kér­désemre. Mindezt normál tantervű is­kolában tapasztaltam, ezért nem tartom jónak, ha meg­szüntetnénk a speciális isko­lát, így szakszerű, melegszívű pedagógusok foglalkoznak a debilesekkel, felkészítik őket az életre, örülni tudnak, kedvük lesz élni, s a társadalom egyenrangú, teljes polgárainak érezhetik magukat. Kívánom a magyar pedagó­­guskarnak, hogy sok olyan ta­nára legyen, mint Fodor Ta­más, Dr. Bonani Gianne, Tamás-Tarr Melinda Ferrara, Olaszország Visszhang Hol vannak a melegszívű, igaz pedagógusok? Jogi tanácsadó Az egyetemlegességről és az elévülésről Egyre többször találkozunk az egyetemleges felelősség fo­galmával. A szerződéses kap­csolatok, az áruviszonyok ki­­szélesedésének világában egy­­re nagyobb szerepet kap. Az egyetemleges felelősség azt jelenti, hogy valamely kötele­zettségvállalásért, tartozásért többen felelnek, mégpedig úgy, hogy az, aki jogosult mondjuk egy vételárra, ille­tékre, adóra, az egyetemleges felelősök közül ezt attól kö­veteli, akitől akarja. Az egyetemlegesség a jogo­sult szempontjából igen ked­vező, mert a kötelezettek fize­tőképtelenségének, vagy fize­tőképessége hiányosságának esetén bevonja az összes kö­­telezhetőt. A jogszabály, illet­ve a kötelezettség természete a következő esetekben kifeje­zetten megkívánja az egye­temleges felelősséget: több személy együttes károkozás esetén, az örököstársaknak a hagyatéki hitelezőkkel szem­ben, közös telken való épít­kezés költségeiért, valamint a közösen vásárolt ingatlan vé­teláráért; egyetemleges a fe­lelőssége a bérlőtársaknak a lakásbérlet esetén (lakbér, energiaszolgáltatás stb.). Itt említjük meg azt a gyakori esetet, amikor valaki csak úgy kap hitelt valamely pénzinté­zettől, hogy az erre megfelelő személy kezességet vállal érte. Számolnia kell a kezesnek az­zal, hogy az adósság behajt­hatatlansága esetén neki kell fizetnie a részleteket az adós helyett. És most ezzel összefüggés­ben nézzünk meg egy másik fontos fogalmat, amelyet nem­csak a polgári jogban, hanem a jogrendszer más területén, a munkajogban, a büntető­jogban, a társadalombiztosí­tásban is fellelhetünk. A polgári jog az idő múlá­sához érdekes módon kétféle joghatást fűz. Az egyik eset­ben egy bizonyos idő elmúl­tával megszünteti a jog gya­korlása­ magát, a másik eset­ben csak azt zárja ki, hogy a jogot állami kényszer útján lehessen érvényesíteni. Nos, ez az utóbbi eset maga az el­évülés. A polgári jogban az általános elévülési idő öt év, amely alól azonban számos kivétel van. Helyszűke miatt a felsorolásra itt nem térhetünk ki, csak egy mostanában na­gyon aktuális esetre hívjuk fel a figyelmet: a kölcsönből és más hitelezésből eredő kamat­­követelés három év alatt évül el. Az elévülés akkor kezdő­dik, amikor a követelés ese­dékessé vált. Ha a jogosult az idő múlása közben levelet ír, telefonál, bírósághoz fordul, az elévülési idő újra kezdő­dik. Ha a jogosult olyan ok­ból nem tudja érvényesíteni a követelését, amelyet kimentő okként a jogszabály elfogad, akkor még­­az elévülési idő eltelte után is kap plusz időt jogának érvényesítésére. A munkaviszonyból folyó igény három év alatt évül el, de a munkaügyi viták eldön­tésére vonatkozó szabályok a kérelem előterjesztésének lehe­tőségét az elévülési határidőn belül is szűkebbre szabhatják. (Felmondás, fegyelmi és kár­térítési határozat ellen 15 na­pon belül lehet kérelemmel élni.­ Gyakorlati jelentősége ennek a ki nem fizetett jubi­leumi jutalomnál, az anyasági járandóságnál van, mert bi­zony elő-előfordul a munkálta­­tókkal, hogy ezeken a terüle­teken megrövidítik dolgozói­kat. A társadalombiztosításról szóló, jelenleg még hatályos törvénynek van egy paragra­fusa, amely az igény érvénye­sítésének szabályaival kapcso­latos. Ha az igény elbírálása után megállapítást nyer, hogy az igényt tévesen utasították el, vagy az igénylőnek tévesen alacsonyabb összegű ellátást állapítottak meg, illetőleg fo­lyósítottak, a hiba felfedezésé­től­­visszafelé számított öt éven belül járó összeget utólag ki kell fizetni. Mielőtt a családi pótlékban részesülők megrohamoznák a különböző illetékes szerveket, ide írjuk a paragrafus máso­dik bekezdését is: az esedé­kessé vált és fel nem vett el­látást az esedékességtől szá­mított egy éven belül lehet felvenni. Tehát akinek kiskorú gyer­meke van, és a munkaadónál, vagy társadalombiztosítási szervnél nem jelenti be igé­nyét családi pótlékra, az az utóbbi rendelkezés szerint jár­hat csak el. Dr. Kertész Éva

Next