Napló, 1990. november (Veszprém, 46. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-01 / 256. szám

Sztrájkolnak-e a taxisok Veszprémben? A városban futótűzként ter­jedt a hír: nem lehet elég te­­hertaxit kapni! A reagálás egy­értelmű: az új viteldíjak beve­zetéséig „pihentetnek” a fu­varozók, hogy azután majd a már megemelt tarifával tegye­nek szert „kompenzált bevétel­re”. Sürgősen felhívtuk a Hun­gária Teher diszpécserét, Far­kas Miklósné Mártit, aki egyébként a múlt heti de­monstráció helyi központjának számított a taxisok szemében. — Mi is rengeteg telefont kapunk, többnyire névtelenül. Olyanok hívnak elsősorban, akik valóban nem kapnak szállítóeszközt. — A­­hír egyik oldala tehát az, mely szerint kevesebb ko­csi van kinn a városban, igaz? — Sem igent, sem nemet nem tudok mondani. Egyet mindenképpen tudni kell: szó sincs sztrájkról! Eszünkbe sem jut, hogy a múlt hétvége sike­rét iyen butasággal megkér­dőjelezzük vagy kétségessé te­gyük. — Hát akkor miért ez a sok panasz? — Nézze! A fiúk azt a három napot töltötték kinn, amit egyébként a saját autóik kar­bantartására kellett volna for­dítani. Ezenfelül rengeteg ak­kumulátor is lemerült, továbbá egy csomó olyan műszaki probléma jelentkezett, melye­ket mindenki, akinek van autó­ja, ismer. Ez a dolgok egyik oldala. A másik meg az, hogy éppen az elmaradt és feltorló­dott hétvégi fuvarok teljesíté­se erősen leköti a kapacitá­sám. dc. "íT* \v í A iß ~ iíHr-'rfr' -v , ,á*í \ •"!, ' l 'H ri nil 1 rp5utÍKAMNÖZÉLffllNA^5^N Pártérdekek alapján nem lehet közösségek életéről dönteni! Német önkormányzati szakemberek előadása Veszprémben Egyen halat, finom falat­­ nem is halfogyasztásra biztató felhívás, az év túl­nyomó részében reményte­len halhoz jutni, az aján­lás csupán reklámtörténeti epizód. Búcsú a pisztrángoktól? című elemző írásában a megyénkben haltenyésztés időszerű kérdéseit tekinti át Túras Lajos főmunkatárs, miközben arra is utal, hogy a haltenyésztésben és -ke­reskedelemben milyen sze­repet töltenek, tölthetnek be a magánvállalkozók. Az írásban egyebek között szó esik az ódörögdi pisztrán­­gostelepről, amely számá­ra 1990. az utolsó „terme­lő" év. Víz nélkül ugyanis nem lehet halat tenyészte­ni. .. Az írás a 3. oldalon. Meglehetősen mérsékelt érdeklődés mellett zajlott le tegnap délelőtt Veszprémben, a megyeháza nagytermében, a német közigazgatási szakemberek előadása. Feltehetően polgármeste­reink mostanság roppant elfoglalt emberek, de meglehet, az sen­ kizárt, hogy bőséges ismeretekkel rendelkeznek már önkor­mányzati témákban. Meg kell azonban azt is jegyezni, hogy az előadók is inkább a nagy általánosságok szintjén szóltak a té­máról, noha előrebocsátották, hogy nem elméleti kérdésekkel kí­vánnak foglalkozni, hanem a saját praxisukban szerzett tapasz­talataikat igyekeznek továbbadni. Ez akkor sikerült is, amikor az előadásokat követő konkrét kérdésekre konkrét válaszokat adtak. (Folytatás a 2. oldalon) Az országos gyűjtőkörű veszprémi építőipari múzeumot bemu­tató tudósításunk a lap 3. oldalán. Én is, ő is... Ma este gyertyavirágok nyílnak, hogy varázsosan szép­pé tegyék a temetőket. A látvány még azokat is csön­dességre inti majd, akik csupán tudatukkal, nem pedig szívükkel gondolnak azokra, akik már nincsenek itt. Tudom, hogy ők is tudják: ahány ember — annyi ha­lál. Csak ők inkább szívesebben használják a „szokás", a „halottkultusz" kifejezéseket, mert nem igazán érintet­te meg lelküket a gyász. Majd megteszi! És akkor majd közénk állnak. Sirt, hantot rendezni indulnak, koszorút köttetnek, gyertyát, mécsest vásárolnak. Ahogy az évek előbbre ballagdálnak, talán észre sem veszik: a sírból sí­rok, a mécsesből mécsesek, a koszorúból pedig koszorúk szaporodnak. A halálból egyre több lesz. Halottból is - emlékből is. Állunk majd, karnyújtásnyira egymástól. Lefelé nézünk, a földbe, a múltba. Sárga, táncoslényű lángocskák ara­nyozzák és kisérik emléklátásunkat. Az enyémet is, az övét is. Imát mondunk, vagy a szeretésről suttogunk sza­vakat. Látjuk, ahogy csordul a viasz, majd azt is, hogy végképp elfogy. Mélyet lélegzünk a télelős, éles levegő­ből, fölemeljük a fejünket. Hazaindulunk. Ö is, én is. A kapuból visszanézünk: fényzó mögöttünk. Szeretteink emlékéből és kicsi lángok tízezréből van e tó. Ám, a benne volt megmártózás a békét nekem meg neki hozta el, így a jó, így kell. Élni is, nyugodni is - békében... (ns) Körkérdésünk: Mennyit fizetünk a fűtésért? A novemberi számlák me­­gyeszerte tartalmazni fogják a hivatalos, október 15-e előtti pótfűtési díjakat. Költségérzé­keny időket élünk. A fűtés­számla összege mindannyi­unkat érint. A távhőszolgálta­­(Folytatás a 2. oldalon) Ha csütörtök, akkor IQTQTL - Megyénk városainak önkormányzatába bejutott né­hány „sportos" képviselő is. Közülük hárommal ismerked­hetnek meg a 7. oldalon.­­ Ugyancsak a 7. oldalon olvashatnak egy javaslatot, mely az önkormányzatok sportirányítási munkáját hiva­tott segíteni. - Lehet hogy a marathoni harcos nagy futása csak le­genda? Választ a 8. oldalon találnak. - Az idősebb korosztály még élőben látta védeni a csodakapust. Hosszú interjúnkban Grosics Gyula sikerei­ről, csalódásairól, mai életéről vall a 8. oldalon. - A 9. oldalon megtudhatjuk, hogy egy súlyemelőből miért lett kidobófiú. - Van olyan ember, aki bátran vallja ma is: csak a kommunistákban bízik! Történeteit a 10. oldalon közöl­jük. (Fotója itt, az első oldalon.) - Természetesen megtalálható a 10. oldalon már meg­szokott totójátékunk. Sőt, a szelvények sorsolását irá­nyító Reálinfo nevű cég vezetője a részleteket is feltárja. Ha csütörtök, akkor Sport-Magazin! Olvassa a Sport- Ma­gazint! A történet szinte a középkort idéző sötét ballada. Ám a kaukázusi krétakör bölcs királya igazságot szolgáltatott. Most meg még a bíróság ítéletét sem tudják Zircen ér­vényesíteni? Munkatársunk, Birkás József Bakonyi krétakör című írásában egy különös gyermekrablás történetét me­séli el. Az ötéves Rolandot saját nagyanyja 1988. októ­ber 14-én - a bíróság szolid fogalmazása szerint - el­lopta. A gyereklopás körülménye azonban nem volt szo­lidnak nevezhető. Azóta több mint két év telt el, ám a kis Roland - jogerős bírósági ítélet ellenére - még mindig nem került vissza édesanyjához. A nem minden­napi történet lapunk 4. oldalán olvasható. Az első padok és a tábla között alig egy méter a távolság. A falak beáztak, penészszag min­denütt. A pincében volt, hogy patkányt is fogtak. Mi lesz velük? Halmozottan hátrányos hely­zetben címmel, képeket láthatnak a veszprémi Bárczy Gusztáv Általános Iskola hétköznapjairól a lap 4-5. oldalán Zánkai hullámok Kié lesz az lntmmztivárus? Mintegy 250-en gyűltek ösz­­sze a zórokai úttörővárosban az érdekvédelmi szervezetek ál­tal összehívott dolgozói nagy­gyűlésen, hogy dr. Vajó Péter, miniszteri biztos ismertesse a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium megállapításait. Va­jó úr röviden vázolta a pénz­ügyi ellenőrzés által feltárt hiányosságokat. Mint kiderült, számtalan szabálytalanságot, súlyos hibákat követtek el a gazdálkodásban. A miniszté­rium ellenőrzési főosztálya sú­lyos hiányosságokat mutatott ki. Zánkán gondatlan, pazarló gazdálkodás folyt, nagyvonalú ajándékozásokra, komoly lo­pásra, rossz szerződésekre ke­rült sor. A gazdasági helyzetet jellemezve csak egy adatot is­mertetünk: az úttörőváros több mint 4,2 millió forinttal tartozik az adóhivatalnak, s 30—200 százalékos büntetőkamatra is számíthatnak. (Folytatás a 2. oldalon)

Next