Napló, 1991. március (Veszprém, 47. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-01 / 51. szám
Tudósítás helyett... Csuda egy csapat ez a füredi OTE Közgyűlésre kaptam meghívót. Szokványos tudósítástéma - gondoltam, s ennek megfelelően ígértem a szerkesztőnek: az első oldalra hozom az anyagot. Mégsem így történt, mert a balatonfüredi önkéntes tűzoltó egyesület (OTE) közgyűlésén olyan szimpatikus közösségbe csöppentem, amelyről vétek lett volna csupán egy száraz tudósításban megemlékezni. Igazán komoly munka úgy három évvel ezelőtt kezdődött a tűzoltóság épületének roskatag falai között. A mostani csapat alig több mint két hónapja állt össze, és úgy tűnik, egykettőre túltesznek dolgos elődeiken. Átlagéletkoruk 20— 22 év lehet. 33-an vannak, a legidősebb 45 éves, a legfiatalabb még nincs 16. Szokatlan, de lányok is vannak közöttük, összesen hatan. Parancsnokuk, Somodi Lajos teljes (és ugyancsak tekintélyes) mellszélességgel vetette bele magát december elején az egyesületi élet megújításába. Első dolga volt, hogy megszervezze a 24 órás ügyeletet. Nem kellett a fiúkat különösebben agitálni. Szívesen vállalják a napi munka után még az éjszakázást is, pusztán azért, mert jól érzik magukat együtt. Ilyen pofonegyszerűen működik ez a dolog. Jó csapat, jó hangulat, jól elvégzett munka .. . Nem ártana tanulni tőlük. Ott, a közgyűlésen jutott eszembe az a fiú, akivel néhány nappal előbb beszélget,tem. 19 éves és sehol sem találja a helyét. Egy évvel ezelőtt nagy tanácstalanságában világgá futott, de két hét elég volt, hogy rájöjjön: nem ezt kereste. Azt hiszem, nem tévedek abban, hogy itt a füredi tűzoltóknál minden együtt van, amire vágyik: férfias, erőt és bátorságot próbáló „kaland”, értelmes feladat, barátok és csinos lányok, akiknek korántsem az a legfontosabb, milyen színű fülbevaló illik a melírozott frizurájukhoz. Visszatérve az elvégzett munkára: az idei év alig két hónapja alatt hat tűzesethez és tíz műszaki mentéshez vonultak ki önállóan, a Veszprémből érkező állami tűzoltókkal együtt pedig, tíz oltásban vettek részt. Ezenkívül ötször vonultak feleslegesen, mert csak a helyszínen derült ki, hogy a riasztás vaklárma volt. A közgyűlésre meghívott dr. Zonda Tamás tűzoltó ezredes megyei, és dr. Zöld János tűzoltó őrnagy városi parancsnokok elismerően szóltak az önkéntesek eddigi tevékenységéről. Dicsérő szavaiknak pénzjutalmakkal, előléptetésekkel adtak nyomatékot. Horváth József főhadnagy, a balatonfüredi rendőrkapitányság közrendvédelmi és közbiztonsági osztályának vezetője ugyancsak köszönetet mondott azért, hogy Füred, Pécsely, Balatonudvari, Csopak és a többi környékbeli község lakói immár nyugodtak lehetnek: ha baj van, perceken belül megérkezik a segítség. Hazafelé azon gondolkodtam, hogyan is fogalmazzam meg, milyen nagyszerű dolog az, ami Füreden, ebben a kis közösségben történik. A hanguzatos szavak nem igazán illenek hozzájuk, ezért maradtam ennél a hétköznapi kifejezésnél: csuda egy csapat. Kortársaik közül hányan, de hányan ténferegnek céltalanul a világban, ők meg minden szabad percüket a tűzoltólaktanyában töltik. Ha riasztás van, bizony előfordul, hogy alig férnek fel a kocsira . .. Arra az egyre, ami a korábbi három járműből ma még üzemképes és használható. Mert a teljes képhez sajnos ez is hozzátartozik. A tűzoltóság épülete majd’ összedől, bár az egyesület tagjai sokat dolgoztak azért, hogy a legfeltűnőbb hibákat kijavítsák. Tetőcserére, alapos felújításra lenne szükség, a felszerelések korszerűsítésére és legalább még egy vízszállító gépjárműre. Nagyon bíznak az önkormányzat és a környékbeli vállalatok támogatásában, mert a működés alapvető feltételeinek híján a lelkesedés bizony vajmi keveset ér...! Füred a Balaton-part egyik legjelentősebb városa, óriási idegenforgalommal és ehhez „méretezett” járműtömeggel. Az állandó lakosok és az üdülővendégek biztonsága talán megérne némi befektetést. Ajánlom hát tisztelettel a képviselő-testület figyelmébe a város önkéntes tűzoltóit, mert van úgy néha, hogy a segítőknek is elkél a segítség ... - ibe - AGROBANK RT Agrobank Rt. Veszprém Biztos befektetés - garantált biztonság. Lakossági és közületi befektetések. LETÉTI JEGY 366 NAPTÓL ÉVI 34 % BETÉTJEGYET a bank a következő címletekben bocsát ki: 10 000 Ft, 100 000 Ft, 1 000 000 Ft éves hozam 15-30 napig 22% 31-60 napig 26% 61-90 napig 28% 91-180 napig 30% 181-365 napig 31% 366 naptól 34% Számlavezetést vállalunk gyors ügyintézéssel! Részletes felvilágosítással szívesen állunk rendelkezésükre az Agrobank Rt. területi fiókjánál, Veszprém, Kossuth L. u. 6., tel.: 06/80/22-501, 27-205, valamint balatonfüredi irodánkban, Kossuth u. 3., tel.: 06/86/43-633. Az Agrobank Rt. a partnerbank, a bankpartner. 4 - NAPLÓ - 1991. március 1., péntek Tegnap volt az utolsó befizetési nap az OTP-nél, hogy az adósok kiegyenlíthessék a lakáshitelek visszafizetését és ezzel 50 százalékot elengedjenek tartozásaikból. Nagy volt a forgalom a megyeszékhely pénzintézetének hitelosztályán, ahol sokan éltek a kedvezmény adta lehetőséggel, és januártól tegnap a déli órákig 350 millió forintot fizettek be a pénztárba. Mi épül a domboldalon? Almádi és a vállalkozók Almádiban híre kelt: ipartelep épül a vörösberényi városrészben, a Veszprém felé eső domboldalon. Ipartelep ott, ahonnan először pillantja meg az ember a Balatont? De felvetődik más kérdés is. Közel a szentkirályszabadjai reptér. Ha ez valamikor polgári célokat szolgálna, nem lehetne más célra használni az ipartelepnek tervezett területet? S vajon megkérdezték-e a közelben lakókat, mit szólnak a mostani tervhez? A kérdéseket tisztázandó kerestük meg dr. Herényi Lászlót, Balatonalmádi polgármesterét. A beszélgetés alapján sok mindenre fény derült. Először: a szóban forgó terület a veszprémi Dózsa Tsz tulajdona volt, s mivel mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlan, hát eladásra kínálta már jó néhány éve. Igazán vásárolni szándékozók azonban csak két éve jelentkeztek: Balatonalmádiban élő vállalkozók, akik kézművesműhelyeiket telepítenék e területre, kivonulva a város centrumából. E szándékukat támogatta annak idején a tanács, most egyetért vele az önkormányzat is. Nem állíthatjuk, hogy e domboldalnak különösebben örültek volna az odatelepülni kívánó vállalkozók. Sík területen olcsóbb lenne az építkezés, ám ilyen szabad terület nincs a városban és közelében. A polgármester is azt mondja: szükséges a kompromisszum, mert nem tudnak más helyet adni, és a nyolcvan új munkahelynek is örülni kell akkor, amikor Almádiban hétszáz körül van a munkanélküliek száma. A domboldal egyébként nem lakott, csak néhány száz méternyire, a hegy lábánál épültek házak, így oda a szennyeződés, a zaj nem jut el. Az önkormányzat tehát támogatja, hogy ily módon záruljon az évek óta húzódó ügy. A polgármester kompromiszszumnak minősíti a döntést. Nem ipartelep épül (bár az olcsóbb lenne), hanem szolgáltatókombinát. Ide települne két asztalos, üvegező, csónaképítő, kőfaragó, építéssel foglalkozó kisszövetkezet, s mások, akik a lakosságnak szolgáltatást végeznek. A polgármester egyéni véleménye: külön öröm, hogy az Almádira jellemző ősi mesterséget, a vöröskőfaragást is tovább éltetik. Gondosan ügyelnek egyébként arra, hogy a domboldalt miként építik be a vállalkozók. Akik egyébként vállalták, hogy minden létesítményt csak a városháza külön, egyedi engedélyével építenek meg. A településfejlesztési bizottság egyenként bírálja majd el az építési terveket, és jottányit sem enged az előírásokból. Ezek eleve szigorú megkötéseket tartalmaznak: esztétikusnak, a környezetbe illőnek kell lenniük az épületeknek, parkosított környezettel, újabb zöldövezetet is teremtve a város szélén. Mindez eddig alighanem a legnagyobb rendben van (lenne). A vagyonellenőrző bizottság illetékese azonban azt kérdezte: ki fizeti a révészt? Mert hogy az önkormányzatnak vajmi kevés a pénze. Viszont közös beruházásokra is szükség lesz, egyebek között a közművek kiépítésénél. A szerződés tavaly április 27-én aláírattatott, ám a vagyonellenőrző bizottságnak fenntartásai vannak. A részkérdések tehát még tisztázandók. Ám igaza lehet a polgármesternek: mondogatjuk, hogy segíteni kell a vállalkozásokat. Akkor meg adjuk meg a lehetőséget, ha már pénzt nem tudunk adni . . . Birkás József Az én halottaim Elmaradt látogatás Sárika néninél A figyelmes olvasó, ha figyelmetlenül olvassa írásomat, tán a végén nekem szegezheti e kérdését: ugyan, miért nevezem „én halottaimnak” Sárika nénit, akivel csak egyszer találkoztam. Igaza lehet, ha csak a személyes pillanatokat veszi számba. De Sárika néni állandóan jelen volt a munkámban. Ha Sümegről volt szó, akkor mindig felmerült a neve, lénye, személyisége. Márpedig Sümegről gyakorta váltottunk szót, mert a kisváros múzeumi szempontból a magyar múzeumtörténet egyik legszebb fejezetével rendelkezik, s ezt a fejezetet úgy hívják, hogy Darnay Kálmán. Ez a vaskereskedő úgy lett autodidakta régész, hogy közben a magyar múlt ezernyi kincsét menekítette meg, írta le, adta át nagy magyar közgyűjteményekbe. Sokoldalú munkásságáról valóban sokat írtak már, szakemberek és nagy magyar írók is. Ami ma hiányzik, az az, amit ő képviselt: a nemzetben és a nemzetért való gondolkodás. Az egyéni gyarapodás és a köz java szolgálatának egysége. Kései reformkori alak volt ő, aki olyan anakronisztikusan csengő értékeket szimbolizált, mint: hazaszeretet, szülőföld szeretet, mecenatúra, értékmegőrzés és -létrehozás, áldozatkészség, önzetlenség. Nos, az ő lánya volt Sárika néni. Igen szégyellem, hogy csak egyszer kerestem fel, ám sokszor készültem hozzá. De nem így vagyunk valamennyien? örök és pótolhatatlan elmaradásban vagyunk látogatásainkkal. Pedig látni kellett volna azt a készülődést és örömet, ahogyan várt és fogadott bennünket ez a csaknem kilencvenéves néni. Egyedül élt maradék kincsei között sümegi kis lakásában. (A többit, mondanunk sem kell, Sümegre, a múzeumra hagyta, hogy együtt legyen majd a Darnay-hagyaték.) A kis öreg nénike szinte repesett a boldogságtól, hogy látogatói vannak, és tud végre beszélni valakivel. Persze voltak tisztességes helyi segítői, ellátói, de hát mi újak voltunk, akiknek újra elmondhatta életét, akiknek kipanaszkodhatta magát, akik egyáltalán meghallgatták. Mert az öregek semmi másra nem várnak, csak arra, hogy elüljünk velük szembe, megsimogassuk megfáradt kezüket, és csak annyit kérdezzünk: hogy is volt az akkoriban, kedves nénike, bácsika? Utána már csak türelem kérdése az egész. A türelemé, amelyből olyan kevés van ma. Sárika néni egyik szobából a másikba hívott - maga is nehezen mozgott már. Ott egy rajzot kellett megnéznem, emitt egy fotóalbum képei vártak, egy másik helyen könyvet kellett lapoznom, majd konyakkal, aprósüteménnyel kínált s kezdte az egészet elölről. Finom volt és előkelő, kedves és közvetlen. Egy darabka múlt, elveszett idő, tovatűnt emlék, tanulmány lábjegyzetéből elővarázsolódott csoda. Miközben néztem, hallgattam, csodáltam Sárika nénit, folyton arra gondoltam: miért nem jövök én többet hozzá? Miért nem hallgatom többet, miért vagyok ilyen figyelmetlen — ő nemcsak egy kis öregaszszony, ő maga a múlt, az élő, a létező és pótolhatatlanul elmúlt világ. S miközben megfogadtam neki, hogy hamarosan újra s többször benézek, tudtam, felesleges dolgaim ezt is beválthatatlan ígéreteim közé sodorják majd. Még a temetésére sem tudtam elmenni . . . Praznovszky Mihály Tudakozó ---------------------- I HM Milyen lesz az új személyi igazolvány? Hamarosan lecserélik a régi személyi igazolványainkat, április elsejétől ugyanis új formátumú, a jelenleginél kisebb alakú és kevesebb adatot tartalmazó, a Magyar Köztársaság felirattal és címerével ellátott okmány kerül forgalomba. A hazai szakembereket már régóta foglalkoztatja, hogy milyen legyen az európai normákhoz közelítő, könnyen kezelhető, csak a valóban fontos adatokat tartalmazó, de nem túl költséges igazolvány. Most megszületett egy változat, amit azonban a szakemberek már most sem tartanak véglegesnek. A még forgalomba sem került igazolványt ugyanis átmeneti személyi igazolványnak tekintik, mivel sokak szerint a végleges megoldás még ennél is egyszerűbb, vélhetően, egy egylapos igazolvány lesz. Kérdés, hogy addig is, amíg ez elkészül, miért nem maradhatott forgalomban a régi könyvecske? Azért, mert az 1954-ben rendszeresített, vastag borítólappal ellátott könyv sem küllemében, sem az adatai alapján nem felelt meg a korszerű követelményeknek - tudtuk meg Borsányné dr. Czégény Juliannától, az Országos Rendőr-főkapitányság főosztályvezetőjétől. A régi típusú személyi igazolvány azonban április elseje után is érvényben marad, mindaddig, amíg érvényességi ideje nem jár le, vagy nem rongálódik meg annyira, hogy cseréje szükségessé válna. Az érvényességi időn belül tehát a személyi igazolvány tulajdonosa maga, dönthet arról, kicseréli-e újra az igazolványát. Akit nem zavar a régi címer, a megkopott borítás, annak nem kell semmit tennie. Ha azonban a személyi igazolvány érvényességi ideje lejárt, a meghosszabbításra szolgáló helyzetelt, vagy a meghosszabbításra nem alkalmas, megrongálódott, adatai olvashatatlanná váltak, a személyi igazolványt a rendőrhatóságnak külön kérés nélkül — hivatalból — ki kell cserélnie. Az új típusú igazolványra az állampolgár akkor is igényt tarthat, ha éppen nincs különösebb indoka, csupán az új formátumú igazolványt szeretné. Természetesen mindkét esetben a régi igazolványt egyidejűleg le kell adni a lakóhely szerint illetékes városi (budapesti kerületi) rendőrkapitányságokon. Ezek a szervek jogosultak továbbra is a személyi igazolvány kiállítására, cseréjére, az érvényességi idő meghosszabbítására, továbbá a különleges bejegyzések megtételére. Különleges bejegyzés a bíróság által kiszabott kitiltó és a pártfogó felügyelet lehet. A 14 éves tanulók első személyi igazolványát az iskola működési helye szerint illetékes rendőrkapitányságok állítják ki és azt iskolai ünnepélyen kapják meg díjmentesen. Nekik a postahivataloknál beszerezhető és kitöltött adatlapon, és a 2-3 hónapnál nem régebbi, felismerésre alkalmas 2 db 4X4-es fekete-fehér vagy színes igazolványképen kívül be kell szerezniük a születési anyakönyvi kivonatot, valamint a személyi lapot. Ez utóbbit az önkormányzatok szakigazgatási szervei állítják ki. A személyi igazolvány cseréjéért, amennyiben arra azért kerül sor, mert érvényessége lejárt, 30 forintos okmánybélyeggel, a kérelemre, tehát még érvényességi időn belüli csere esetén 80 forintos okmánybélyeggel kell fizetni. Az első, 14 éves korban kapott igazolvány díjtalan. Az új igazolvány előállítási költsége egyébként darabonként 85 forint. Barna színű, kisebb formátumú, és sokkal kevesebb lapból áll, mint a régi. Tartalmazza a családi és utónevet, nőknél a házasságkötés után viselt nevet, a születési helyet, időt, a személyi számot, az anya családi és utónevét, a magyar állampolgárságot, az állandó és ideiglenes lakcímet, a személyi igazolvány érvényességi idejét, valamint tartalmaz „különleges bejegyzéseket”. Nem tartalmazza tehát többek között a munkahelyváltozásokat, a családi állapotot, az anyakönyvi részt, a szakképzettségre vonatkozó, valamint a katonai bejegyzéseket. Jó tudni még, hogy az igazolványt továbbra is köteles mindenki magánál tartani, érvényességét figyelemmel kísérni, illetőleg a bekövetkezett adatváltozásokat bejegyeztetni. Az igazolványt meg kell őrizni, és felhívásra hivatalos személynek át kell adni. Amennyiben a személyi igazolvány elveszett, megsemmisült, a rendőrkapitányságon be kell jelenteni. Továbbra is tilos azt másra átruházni, és abba bármit beírni és törölni. H. M. NSZK importból lucfenyőrönk eladó nagyobb tételben is Érdeklődni: Veszprém, Haszkovó u. 14/C, fsz. 2., munkanapokon, 17 óra után: 130 ! Balatonakali község önkormányzata pályázatot hirdet jegyzői munkakör betöltésére Feltétel: államigazgatási főiskolai vagy állam- és jogtudományi egyetemi végzettség, legalább 3 éves államigazgatási szervnél szerzett szakmai gyakorlat. A pályázat tartalmazza a pályázó rövid szakmai életrajzát, az iskolai végzettséget igazoló okmány másolatát, valamint 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt. Fizetés a hatályos jogszabályok alapján, megegyezés szerint. A pályázatot március 15-ig lehet benyújtani Balatonakali polgármesteréhez. Az eredményről a pályázókat március 26-ig értesítjük. Cím: 8243 Balatonakali, Kossuth u. 17. Tel.: 06/86/44572 94