Napló, 1991. május (Veszprém, 47. évfolyam, 101-125. szám)

1991-05-02 / 101. szám

Május elseje — dísztribün nélkül (Folytatás az 1. oldalról) — Nekem mindenképpen, ma van a születésnapom is — mondja Nagy Sándor. — De ugyanazt ünneplem mint más­kor: a munkát. — Amíg az ember abban bí­zik, hogy május van, barátok vannak, munka van, addig re­mény is van — teszi hozzá Miklós István. — Talán ez az egyetlen ün­nep, amikor az ember azt ér­zi: mindenféle kötelezés nélkül itt kell lennie a kollégákkal. — Milyenek az alumínium­­kohóban dolgozók reményei? — Ma még van munka. A mi helyzetünket az energiaár nagyban befolyásolja. Fél­­gyártmányokkal nem nagyon tudunk versenyképesek lenni. Tovább indulva, a Nitrogén Rt. sátrát, feliratát keresem, de nem találom. A színpadon fia­tal lányok táncolnak, mögötte karatésok készülnek a fellé­pésre. Nem messze innen, egy sárga konténer mellett­­ ez a polgármesteri hivatal dolgozóit hivatott kiszolgálni — Lesz­­kovszki Tibor polgármesterrel akadok össze. — Már vagy háromszor kö­rüljártam a tisztást. Úgy ta­pasztalom, nyugodtak, jó han­gulatúak az emberek. Most ünnepelnek, nem gondolnak arra: Várpalotán ezernél töb­ben keresnek munkát, s 500- an kapnak munkanélküli-se­gélyt. Az új munkahelyekre mi­nimális a kilátás. Nagyon re­mélem, hogy a felszabaduló szovjet objektumok helyén olyan utódszervezet lesz, amely legalább 100-150 embernek ad munkát. Hol marad a munkásság? Ragyogó idő, változatos nonstop műsorok jellemezték az idei május elsejét Pápán. A munkavállalók érdekvédelmi kerekasztala szervezésből kitű­nőre vizsgázott. Hívó szavuk­ra meglepően sokan — több ezren — gyűltek össze a Pla­tán Szálloda és az uszoda kö­zötti parkolóban. Igaz, jobbá­ra csak fiatalok. Sokan tették fel a kérdést: hol marad a munkásság? Akik megpróbáltak erre válaszolni, azt mondták: az elfáradt em­bereket már saját ünnepük sem érdekli. Aki tehette, kert­jében vagy másutt dolgozott, hogy kiegészítse szűkös jöve­delmét. De hiányoztak a munkásün­nepről a város és a vállala­tok vezetői is. Akik viszont el­jöttek, jól érezték magukat: a protokoll nélküli rendezvények igazi ünnepi hangulatot te­remtettek. — Az elnökséget keresed? Ilyet most nem találsz. Az „el­nöklők" is elvegyülnek a tö­megben - mondta nevetve kézfogásunk után Zentai Gá­bor, a tapolcai Batsányi műve­lődési központ igazgatója a Viszló patak festői völgyében rendezett majálison. Az összes formalitás mindössze annyi volt, hogy tizenegy óra körül valaki köszöntötte és jó szóra­kozásra biztatta a zenével és látványos programokkal el­árasztott tömeget. Már 9 órától amolyan csa­ládias hangulatban majálisoz­­tak, szó szerinti természetes­séggel a város és környékének dolgozói, gyermekei. A patak egyik oldalát a szórakoztatók, vendéglátók foglalták el. Volt ott körhinta, bazársor, no és persze enni­, innivaló. Mel­lettük több társaság már tíz órakor maga kezdte bogrács­ban főzni a déli ebédjét, mi­közben néhány szülő felügyele­te mellett a gyerekek a lécke­rítéssel határolt játszókertben örülhettek a jó idősnek. A má­sik oldalt a bemutatóknak, a sportnak szentelték. A természetközelségre utalt már a sajnálatos ok miatt né­miképp megcsúszó nyitó prog­ram is, amely lovász-, vadász-, íjász-, solymászbemutatót ígért. Sokak figyelme közvetlenül is a természet felé fordult. Ma­gányosan sétáló, idősebb em­bert szólítottam meg a patak partján.­­ Nem tartanak Tapolcán a munkanélküliségtől? — De igen, ott van a félsz az emberekben. Nekem már nincs mitől tartanom, mivel ez az első nyugdíjas május else­jém. - Mit dolgozott eddigi élete során? — Sok mindent. Az apám cseléd volt a veszprémi püs­pökség itteni birtokán. Ez a rét is az övék volt valamikor­­ túrt cipőjével a dús fűbe. - Már hétévesen kezdtem dol­gozni az apám mellett. Értet­tem a lovakhoz, birkákhoz... Aztán tizenöt évet lehúztam a bauxitbányánál, majd a ta­polcai tsz-ben dolgoztam. — Szavai szerint ért a gaz­dálkodáshoz. A nyugdíjasélet­­hez talán az is hozzátartozik majd? - Ugyan - nevette el ma­gát. - Két infarktus után? Nem, a 40 évi munkaviszony után majdnem nyolcezer forint a nyugdíjam, abból majd csak megélek egyedül. Az összeállítást készítette: Bráz János, Horváth Éva, Németh Sándor Természetközelben Tapolcán Autós ügyességi verseny a veszprémi házgyári parkolóban A gyerekek is jól szórakoztak Ajkai képviselő-testületi ülés Irányok és kitérők Az ajkai képviselő-testület keddi ülése úgy indult, hogy a képviselők tisztában voltak vele: ez a nap kevés lesz a hét napirendi pont megtár­gyalására. A napirend előtti ügyek ugyan mindössze 33 percet vettek csak igénybe, ám a kezdő téma, a helyi iparűzési adó bevezetésének tervezete már igencsak idő­falónak bizonyult. Marton József alpolgármes­ter ugyan hangsúlyozta, hogy igyekeztek alaposan előké­szíteni ezt a tervezetet, fi­gyelembe véve a legújabb aj­kai fórumnak, az Érdekegyez­tető Tanácsnak e témában beérkezett javaslatait is, ám, a helybéli demokrácia friss hajtása, az ÉT, a puszta szó­lást szándékával vargabetűre kényszerítette a testületi mun­kát. A vita után végül sza­vazás döntötte el, hogy ezen az ülésen egyáltalán kifejthe­ti-e álláspontját az ÉT. A döntés: igen. Megköszönték a szavazás eredményét a je­len lévő ÉT-képvi­selők, de ezek után nem kívántak élni a számukra kivívott testületi lehetőséggel. A tudósítónak erős a gya­núja, hogy az ajkai Érdek­egyeztető Tanács tevékenysé­géről­ ez csupán a legelső, és hangsúlyozottan nem az utol­só jelentkezése volt. Ám az iparűzési adó tár­gyalása ekkor egy egészen új irányt vett. A még meg sem szavazott rendelet elosz­tási oldaláról nyitottak vitát a képviselők. Hiába jelezték többen is, hogy ezt ne most tárgyalják, Goda Zoltán kép­viselő fenntartotta módosító indítványát: az iparűzési adó­ból majdan befolyó pénzek közül legalább ötszázalék­­nyit kapjanak az egyházak, mégpedig karitatív és szociá­lis célú munkahelyteremtésre. Horváth László azonnal fel­hívta a figyelmet arra, hogy ez az esetleges intézkedés erősen diszkriminatív. Bartha Nándor úr, mint 62 éves ma­gyar, mint katolikus, aki vé­gignézte annak idején a pá­losok kommunisták által tör­tént szétverését, továbbá mint szabad demokrata képviselő ragaszkodott az indítvány megszavaztatásához. Majd miután a testület elvetette ezt, ennyi komcsi van közöttünk?! — közbeszólással adott han­got nemtetszésének. A hosszú intermezzót kö­vetően dr. Jámbor Imre térí­tette vissza eredeti medrébe a téma tárgyalását. Kifejtet­te, hogy szerinte­­aki ellenzi az adó bevezetését, mégpe­dig azért, mert inflációger­jesztő, mert munkanélkülisé­get okozhat és mert indoko­latlanul tesz különbséget vál­lalkozó és vállalkozó között) inkább más önkormányzati eszközhöz kellene nyúlni. Erő­síteni lehetne például az Aj­ka városért alapítványt, a ta­karékos gazdálkodást, magá­nak az önkormányzatnak kel­lene vállalkozásokba kezde­ni, valamint — ha már adót akarnak kivetni —, vezessenek be speciális, kommunális adót kizárólag a szeszes italt áru­sítókra. A testület azonban végül mégis a helyi iparűzési adó bevezetése mellett szavazott. A szünetet követően estébe nyúló, és végül véget sem ért vita kezdődött a polgármeste­ri hivatal felépítésének új modellje fölött. Az előterjesz­tés (amit dr. Király György képviselő - részletes indoklás összegzéseként - tavaszi salá­tának minősített) olyan ön­­kormányzati képviselő-testü­leti ellentmondások feltárá­sát segítette elő, melyek mi­att végül is rendkívüli ülés összehívása vált szükségessé a jövő hét szerdájára. 2 - NAPLÓ - 1991. május 2., csütörtök Mikor és kik temessék Magyarország vértanú hercegprímását ? Vihar a Mindszenti temetés körül A május 4-ére tervezett Mindszenty-temetés hogyanja és mi­kéntje, közelebbről a kik és mikor temessék a bíborost kérdései köré szerveződött tiltakozási hullámok már országhatárainkon túl is ellenkezésüket hangoztatják. Szólnak az esetleg elhamar­kodott időpontról, illetve arról, hogy méltatlannak tartják a „nagy ellenálló", a vértanú hercegprímás temetési szertartásá­nak kijelölt celebrálóit, az egyházi méltóságokat, akik koráb­ban Mindszenty ellen nyilatkoztak. Mint ismeretes, monsignore Mészáros - Mindszenty egykori titkára - nemrég tiltakozó le­vélben szólalt fel, s hivatkozott a bíboros végrendeletére, mely­ben ő magyarországi visszatérésének időpontját az utolsó szov­jet katona kivonulása utánra engedélyezte. A dúlt és háborgó hangulatban kértük néhány egyházi és világi személyiség véleményét. Bulányi György páter, a Bokor-mozgalom veze­tője: - Sok mindent kifejezhet az, ha valakinek a végrendeletével szembehelyezkednek, csak tiszteletet nem az illető iránt. Márpedig itt ez történt. A szovjet katonaság nem hagy­ta még el teljesen országun­kat. Másrészt: az egyházi ki­bontakozási mozgalmat nega­tív értelemben tünteti fel, hogy most azok fogják Mind­­szentyt elbúcsúztatni, fölötte imádkozni, akik kompromisz­­szumra léptek azzal a diktatú­rával, mely Mindszentyt tette minden baj forrásává, s nem Rákosit. Akik Mindszenty-elle­­nességük folytán nyerhették el a Vatikán és a magyar állam, közelebbről az Állami Egy­házügyi Hivatal megegyezése révén kiérdemelt pozícióikat a katolikus hierarchiában. Sze­rintem azoknak az emigráns főpapoknak és egyháziaknak kellene temetniük, akik ugyan­úgy mint Mindszenty, vállalták a száműzetést is akár, sem­hogy bármilyen alkuba bocsát­kozzanak a kommunista-ateis­ta diktatúrával. És vegyék kö­rül a sírt azok a protestáns lelkészek is, akik hasonlókép­pen tettek ebben az időben határunkon belül és kívül. Dr. Hegedűs Tamás, köztársasági megbízott: — Sajnos, nálunk magyarok­nál, az újratemetéseknek na­gyon nagy jelentősége van, hi­szen többnyire idegen földbe temették nagyjainkat. Idegen földben nyugszik Mindszenty hercegprímás is, akinek talán voltak vitatható nyilatkozatai, de az tény, hogy a magyar nép és a magyar katolikus egy­ház nagy fia volt, akit az egy­házzal együtt megpróbáltak lesöpörni, de sem az embert, sem a hitet nem lehetett kitö­rölni az elmúlt negyven évben a magyarság tudatából. Az, hogy hamvai most újra ma­gyarhonba kerülnek, azt mu­tatja, hogy hazánk újra de­mokratikus, szabad és európai ország. Ami a sír beszentelé­­sét, a szertartást illeti: min­denképpen egyházi belügynek értékelem, s én ebben, mint laikus állampolgár, nem tudok és nem is akarok megnyilat­kozni. Úgy gondolom, hogy a katolikus egyház nagy törté­nelmi tapasztalatok birto­kában lévő szervezet, és dön­téseit nagyon jól meghozza majd. Az más dolog, hogy lesz természetesen egy állami bú­csúztatás is. Hogy itt van-e az ideje most e temetésnek, az tényleg kérdés viszont. Gon­dolom, Esztergomban már nin­csenek szovjet alakulatok. Du­nántúlon is már csak elvétve vannak, kivonulásuk folyama­tos. Számomra ez már egy ir­reverzibilis, visszafordíthatat­lan folyamatnak minősül. Ezért én el tudom fogadni, hogy most hozzák haza. Szabó György reformá­tus lelkész, Mindszenty példaértékű ke­resztyén egyéniség volt. Sze­mélye, életműve, szimbóluma a hitvallásnak, a mártíromság­­vállalásnak. Igazi „prófétai” feladat volt részéről szembe­szállni egy törvénytelen, em­bereket megnyomorító, ma­gyarellenségével, istentaga­dásával, vulgarizmusával szem­ben álló hatalommal. Hogy hazai földben fog nyu­godni, az nekem, mint refor­mátusnak is felemelő érzést jelent. A temetés tervei alap­ján úgy tűnik, abban „sokan vannak a hivatalosak, de ke­vesen a választottak", mint a bibliai ige mondja. Jó lenne, ha a temetés egy belső lelki­szellemi megújulást indítana el, bűnbánattartást, a római katolikus egyházban is, hi­szen némely helyen még az a vezetés áll az élen, amelyik Mindszenty elveivel szemben nem a szolgálatot, hanem az ateista hatalom kiszolgálását választotta a krisztusi ige tiszta hirdetése helyett. Nagy Károly, nemesgu­­lácsi plébános: — Az esemény természete­sen nagy jelentőségű a ma­gyar közéletben is. Természe­tes, hogy egy ember nem mindenkinek tetszhet. Ám arról, hogy bármiféle egyházi rehabilitáció szóba kerülhet­ne, arról nincs szó. Mert aki Jézus Krisztusra teszi fel az életét, akit pappá szentelnek, annak ezt az életstílust kell követnie. Azaz, akár életét is feláldoznia a hitért. Isten nem rehabilitál, az egyháznak pedig nem kell felmentenie őt, hiszen nem ítélte el. Sok itt a történelmi téves rárakódás, félreismerés ezzel kapcsolat­ban. Az, hogy most hazatér­het végső nyughelyére, nem restauráció. Hiszen minden embernek joga van saját hazája földjében pihenni. Mindszentyvel ugyan többen nem értettek egyet, de mivel Magyarország akkori legna­gyobb egyházi méltósága volt, nem is ítélhették el. Akik egy­háziak, emigrációba vonultak a határokon túlra, azoknak könnyű volt beszélni, hiszen kint lehetett, itthon nem. Tu­domásom szerint nem Paskai bíboros fogja egyébként te­metni Mindszentyt, hanem maga a szentatya jelöl ki er­re egy személyt a bíborosi tes­tület javaslatai alapján. Ezért a május 4-i temetésre egy olasz bíboros fog hazánkba érkezni a gyászszertartásra. Azt illetően, hogy mikor te­messék a bíborost, tehát hogy itt van-e most az ideje, egye­dül a Mindszenty-bizottság­­nak van joga dönteni. Tény az, hogy hazánkban a rend­szerváltás bekövetkezett, az egyház szabadsága biztosí­tott, tehát Mindszentyt szerin­tem nyugalomra lehet most Esztergomban helyezni a bíbo­rosi kriptában. * A legújabb tájékoztatások szerint a pápai döntés értel­mében nem Paskai László bí­boros fogja temetni május 4-én Esztergomban Mindszenty bíborost. A szertartás főceleb­­ránsának a Szentszék Ottilio Rossi bíborost nevezte ki. Toldi Éva Ha már nem fűtenek, az árak emelkedhetnek? (Folytatás az I. oldalról) Ai országokban viszont se­hol sincs 25 százalék alatt a bérköltség, míg nálunk mind­össze 2—3 százalék. Számtalan fontos, a távfű­tés jövőjét befolyásoló ada­tot­ ismertettek még. Többek közt, hogy míg tavaly még 12,5 milliárd forint dotáció állt a távhőszolgáltatók ren­delkezésére, addig ez évben csak 3,8 milliárdot kaptak. S ez napjainkra teljes egészé­ben elfogyott. Köztudott az is, hogy a Világbankkal kö­tött egyezmény alapján 1992. december 31-éig az energia­­hordozók dotációját meg kell szüntetni. A kérdés csak az, hogyan. Munkatársunk érdeklődésé­re Garbai főtanácsos elmond­ta, hogy a költségvetés által az energiahordozók ártámo­gatására fordítható 10 milli­árd forint elfogyott. Éppen ezért a vállalatoknak önfinan­szírozásra kell felkészülniük. Ez két módon történhet: vagy rázúdul a lakosságra az ön­költség teljes terhe, ami or­szágos átlagban 150 Ft/lég­­köbméter fűtési díjat követel­ne, vagy pedig minden lehe­tőséget figyelembe véve és mérlegelve próbálják meg a lakossági díjakat emelni. A gondok enyhítésére szolgálhat, hogy a kormányzati rendelet­tel a jövőben a távhőszolgál­­tató vállalatok is a lényege­sen olcsóbb lakossági áron vásárolhatják az energiahor­dozókat. Ennek következtében önköltségük lényegesen - várhatóan 20-30 százalékkal - csökkenhet, így a lakosság­ra háruló díjemelés is mér­séklődik. Azt azonban tudo­másul kell vennünk, hogy a közeljövőben lényegesen emelkedni fog a távhőszolgál­tatás díja — szögezte le Gar­bai László. Hiába faggattuk azonban a főtanácsost, hogy tudomásunk szerint május elsejétől emel­kednek e díjak, a felhatalma­zás hiányában erről nem nyi­latkozott. Igaz, május 1-jével a fűtési szezon is véget ért. - tóth - Törvénymódosítást kérnek a pápai szocialisták Meglehetősen nagy vihart kavart Pápán a népi ülnökök megválasztása. A felettéb ér­dekes fejleményekről lapunk­ban is beszámoltunk. Az ítél az egykori elítélt? című írá­sunkban az érintettek kifejtet­ték véleményüket. Tudomá­sunkra jutott, hogy az MSZP pápai szervezetének elnöksége a párt parlamenti frakciójához fordul törvénymódosító kéré­sével.­­ Mit szeretnének elérni? — tettük fel a kérdést dr. Kará­szi Mihálynak, a szocialisták helyi elnökének. — Megdöbbenéssel értesül­tünk az önkormányzat április 9-i zárt ülésén hozott dönté­séről, miszerint megerősítette népi ülnökké választásában azt a személyt, akit már a bíró­ság kétszer ítélt el lopás és garázdaság miatt. Az ügy átgondolatlan, felháborító jo­gi szabályozása sem indokol­hat olyan - egy szavazati többséggel hozott - önkor­mányzati döntést, amely sérti az emberek többségének igaz­ságérzetét, erkölcsi normáit és az igazságszolgáltatás le­járatását eredményezi. Éppen ezért kérjük az önkormányza­tot, hogy legközelebbi ülésén vizsgálja felül döntését. A párt elnöksége egyetért az­zal, hogy a népi ülnökök so­rában az etnikai kisebbségek is képviseltetve legyenek, de ne ilyen áron.! — Valóban olyan fontosnak tartják e problémát, hogy a parlamenthez fordulnak? - Igen. A szocialista párt pápai szervezete országgyű­lési frakcióján keresztül kez­deményezi a népi ülnökök megválasztásával kapcsolatos törvény sürgős módosítását. Véleményünk szerint a népi ülnökökkel szemben­­is szigo­rú feddhetetlenségi követel­ményeket kell támasztani. N. S.

Next