Napló, 1991. december (Veszprém, 47. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-10 / 289. szám

Adj esélyt a tisztességnek ! Egy kis létszámú munkahelyi kollektíva három tagja levelet jut­tatott el a szerkesztőségbe. Arról panaszkodnak öt sűrű oldalon, hogy főnökük, a főnökhelyettes (mellesleg az előbbi neje), s az egy ideig ugyanott dolgozó gyermekük a kötött munkaidőt magukra nézve évek óta nem tartották, tartják kötelezőnek - röviden szólva: lógnak. Az irritáló munkamorál - mint írják - a rendszerváltozást követő­en sem változott. X. úr továbbra is megteheti, hogy családi ügyeket intéz a fővárosban, miközben a je­lenléti ív szerint a munkahelyén tartózkodik. X.-né ebéd után rend­szerint pakol és hazamegy, holott délután négy óráig kellene marad­nia. Nemritkán napokra eltűnik, de ugyanezeken a napokon - leg­alábbis papírforma szerint - percre pontosan ledolgozza a munkaidejét, sőt gyakorta túlórázik is. S mit ra­goztam tovább, ugyanezt tette X.-ék gyermeke, mígnem aztán felvételt nyert valamelyik főiskolára. A beosztottak dühöngenek és méltatlankodnak, persze csak csöndben, mert X. úr egykettőre a munkakönyveket emlegeti. A köz­pontnak megküldött jelenléti íve­ket büntetőjogi felelőssége teljes tudatában írja alá, szignójával iga­zolva, hogy a dokumentumon sze­replő adatok a valóságnak megfe­lelnek­). Béremeléskor, jutalom­osztáskor gondos apaként család­tagjait részesíti előnyben, amitől a többieket a gutaütés kerülgeti, még­sem merik kinyitni a szájukat. A dolog pikantériája, hogy eme vitat­ható erk­ölcsiség ellenére X. úr buz­gó keresztény, Isten világi szolgája egyik egyházközségünkben. A levélírók a „mindenható saj­tó” segítségében bíznak, de vajon helyettük és nélkülük elképzelhe­­tő-e bármiféle igazságtevés? „...kérjük nevünk titokban tartását, ugyanis féltjük az állásunkat, de már tűrhetetlennek tartjuk ezt az állapotot.” - írják levelük végén. Ugyan mit lehet lépni ezek után? Megkereshetném X. urat azzal, hogy ezt és ezt hallottam öntől, de sajnos tanúim, bizonyítékaim nin­csenek, vagyis vannak, csak éppen nem vállalják, hogy mögém sora­kozzanak. X. úr természetesen le­tagadná a csillagokat is az égről, s távozásom után minden bizonnyal kitartó nyomozásba kezdene, hogy megbüntethesse a lázadókat. Meg­írhatnám a történetet pusztán a le­vélre alapozva, de vajon bízha­tom-e abban, hogy egy esetleges ellenem indított rágalmazási per­ben informátoraim felfedik magu­kat? S végül továbbíthatnám pana­szukat a központ felé - nevüket, kérésüknek megfelelően eltitkolva —, de nem tartom valószínűnek, hogy éppen ez vezetne eredmény­re. Mi tehát a megoldás? Tűrni to­vább a beosztásával visszaélő kis­király és kiskirályné jogtalan ki­váltságait, vagy szembeszállni, de nyílt sisakkal­­ a magam részéről nem látok más utat. S ez utóbbi esetben szívesen vállalom, hogy segítségükre leszek. Csak jussunk már el végre odáig, amikor az igaz­ságérzet erősebb a félelemnél. Vagy éppen most és még mindig és ki tudja, meddig még nem olyan időket élünk? De könyörgöm...! Ki más adhatna esélyt a tisztesség­nek, ha nem éppen azok, akik a tisztességtelenséget nap mint nap elszenvedik? A megalkuvókat rabszolgává teszi, a meghunyász­kodókon átgázol a hatalom - hív­ják akár X. úrnak, akár másvalami­nek. Névtelenül és arctalanul még soha, sehol nem győzött az igaz­ság, félelembe burkolózva csak veszíteni lehet. Tisztelt levélíróim, gondolkozzanak ezen...! S. Bonnyai Eszter A FELADAT A történet, melyet hallottam, megítélésem szerint olyan rendkívüli, hogy azt hihetnénk, nem is igaz. Nem is igényel kommentárt. Beve­zetőül talán csak annyit, hogy bármilyen furcsa is, itt történt ezen a bolygón, ebben az évszázadban, s a szereplői közönséges, minden­napi emberek. Súlyos gazdasági gondokkal és létszámproblémákkal küzd annak a környékbeli nagyvállalatnak a vezérigazgatója, aki a helyzetet megoldandó, úgy határozott, hogy még ez évben egyelőre húsz embert elbocsát. E hálátlan feladat végrehajtását, az elbocsátandók kiválasztását és összeírását helyettesére bízta. Az igazgató helyettese - aki mindenkor igazságos, lelkiismeretes főnök volt, aki a dolgozó­iért a tűzbe ment, ha kellett - hallatlanul nehéz helyzetbe került. Emberséges ember lévén nem kis fejtörést okozott, s álmatlan éjsza­kák sorozatát eredményezte a megbízatás. Talán egész életében nem szembesült ilyen súlyos feladattal. Ám akárhogy húzta-halasztotta a dolgot, a listát össze kellett állítani. Próbált ezúttal is igazságos lenni, így azt vette számításba, kik azok, akik amúgy sem becsülik meg a munkahelyüket. így került végül a listára tizenkilenc név: egy-két lógós, néhány reménytelenül alkoholista, s pár deviáns személy. Ám ezeket a neveket is kétségek között írta oda. De akárhogyan is törte a fejét, sehogyan sem tudta azt az egyet, az utolsót huszadikként a listára írni, de a feladatot teljesíteni kell, s rövid tépelődés után odaírta a végére a saját nevét... E. Hargitai Márta Akar nyerni egy IWHAISU CHARADE I személygépkocsit? Válaszoljon igennel, s a húsvét előtti sorsoláson megnyerheti ezt a szép japán autót vagy félszáz más,­­ értékes ajándék egyikét. Játékunkon azok vehetnek részt,­­ akik igazolják, hogy 1991. december 1-je és 1992. május 1 -je között legalább három hónapra előfizetik a Naplót, vagy a balatonfüredi Citroen-Daihatsu autószalonban gépkocsit vásárolnak. Előfizetőinknek nincs más feladatuk, mint a szerencseszelvényre a megfelelő kockába felragasztani a postától kapott előfizetési nyugtát, vagy az átutalási számláról készült bizonylat alapján postai pecséttel igazolják a három havi előfizetést A szerencseszelvényt i­s több alkalommal megjelentetjük. TEGYE PRÓBÁRA SZERENCSÉJÉT! Óriási húsvéti ajándékot kínál önnek a NAPLÓ szerkesztősége és az­­ autót felajánló Citroen-Daihatsu autószalon Balatonfüred, vasútállomás Tel.: 06/86/43-328­­ Ügyfélszolgálat: Komfort Bútorbolt Veszprém, Házgyári u. Tel.: 06/80/25-908 Komfort Bútorbolt, Ajka Tel.: 06/88/11-737 keddi - NAPLÓ - 1991. december 10.. -•>•>* . * » a'l'l'v *• FÜREDI KERTÉSZ­TANULÓK KECELEN A hétvégén rendezték meg Ke­­celen a Flóra ’91 néven az V. nemzetközi virágkiállítást és -kö­tészeti versenyt, melynek szerve­zője a magyar virágkötők szakmai egyesülete volt. A kötészeti ver­senyre hazánk valamennyi kerté­szeti szakiskolája benevezett. Negyvenhét tanuló versengett a helyezésekért. A balatonfüredi Széchényi Fe­renc Kertészeti Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet há­rom diákkal képviseltette magát, akiket Takács Ferencné készített fel. A legnagyobb sikert az Ádám­ Éva csokor hozta nekik. E kategó­riában első helyezett Benyó Rená­ta második osztályos szakmunkás­­tanuló lett, második pedig Schu­­man Andrea negyedik osztályos technikustanuló. A Boldog kará­csonyi csokor készítése ugyancsak második helyezést hozott Schu­­man Andreának, aki az egyéni összetettben is második lett, ezál­tal 8000 forint pénzjutalomban ré­szesült. A csapatversenyben ugyancsak második lett a füredi hármas - a két említett tanulón kívül Otlecz Judit negyedik osztályos technikustanu­ló volt tagja. Ezért 15 000 forint pénzjutalmat kaptak. BAKONY-BALATONI KINZMIAKMM Hasznos információk, érdekes olvasmányok Megjelent az új megyei kalendárium Varga Béla nyugalmazott könyvtárigazgató szerkesztésében december elején megjelent az 1992. évi Bakony-Balatoni Ka­lendárium­­ Pozsgay Imre bekö­szöntőjével. A hírneves politikus balatonarácsi nyaralójában írta ezeket a sorokat a kalendáriumról: „Azt teszi, amit helyette más nem tehet: újjáteremti, ahol kell maga teremti meg e csodálatos hazai táj intim világát. Úgy tud bensőséges és lokális lenni, hogy közben nyit­va tartja a szemét országra, világra, elkerülve a provincializmus csap­dáit. Úgy tud megbízható informá­ciót és minőségi mondanivalót kö­zölni, hogy ugyanakkor érdekes és olvasmányos marad mindenki szá­mára.” A kalendárium természetesen közli a jövő évi naptárt, a névna­pok betűrendes mutatóját, az év­fordulónaptárt, települések első említését oklevelekben, horoszkó­pot, életmód-kalendáriumot, köz­hasznú információkat, ételrecepte­ket, háztartási tanácsokat, szépiro­dalmi alkotásokat. Népszerű ro­vatnak ígérkezik a Bemutatunk, melyben megyénkhez kötődő hí­res emberek vallanak életútjukról, kötődéseikről, így például: a költő Ágh István, a pedagógus-író Fó­­nay Tibor, a polihisztor Keresztury Dezső, a nyelvész Lőrincze Lajos, az indiánszakértő író Kutasi Ko­vács Lajos, a zeneszerző Márta István, az akadémikus miniszter Pungor Ernő és a költő, műfordító Rab Zsuzsa. A szépírók közül Móricz Zsig­­mondot, Szép Ernőt, a napokban elhunyt Tatay Sándort, a múlt szá­zadi Eötvös Károlyt, az iszkázi Nagy Lászlót és Ágh Istvánt, a nagyvázsonyi Várnai Zsenit, vala­mint Keresztury Dezsőt, Bodosi Györgyöt, Kemény Gézát, Márkus Zoltánt, Gerencsér Ferencet emel­jük ki. A közhasznú információk ro­vatban megtalálhatók a legfonto­sabb megyei intézmények. Külön rovatban található megyénk pol­gármestereinek névsora. A tartalmas kalendárium a Veszprém megyei Eötvös Károly Könyvtárban kapható. TÉNYJELENTÉS KÁRPÁTALJÁRÓL MI LESZ, HA ELJÖN A TÉL? Az ukrán népszavazás ered­ményét az egész világ ismeri, s a függetlenség gyönyörű szép do­log. Kárpátaljának pedig Krav­­csuk elnök megígérte a különle­ges gazdasági övezet státusát. Végül a beregszászi járás a nem­zetiségi körzetté alakulás mellett szavazott, ami szintén biztató. Ahhoz azonban, hogy valaki fo­galmat alkothasson róla, mi fog­lalkoztatja ezeknél a dolgoknál is jobban Kárpátalja lakóit, oda kell menni. Tulajdonképpen az egész Kár­pátalja nem más, mint egy üres, hideg kirakat. Éhínség és fagyos tél fenyegeti a vidéket. A minden­napi élet olyan alapvető kellékei hiányoznak, mint a benzin, a tüze­lő és a téli ruha. A központi elosztás rendszere teljesen megbénult. Megfelelő tör­vények és szervezés híján új elosz­tási rendszer még nem jött létre. Az utcákon tehát végeláthatatlan sorokban fegyelmezett, néma em­berek várnak akár hosszú órákon át arra, hogy hozzájussanak vala­mihez. Azt a valamit aztán, szinte mindegy, hogy mit, el lehet cserél­ni másvalamire, amire az ember­nek, a családnak szüksége van. A hiánycikkek listája oly hosszú, hogy inkább azokat az árufélesé­geket kellene felsorolni, amelyek még kaphatók. Évek óta nem kapni az üzletek­ben cukrot, lisztet, zsírt, margarint, tejfölt és tejszínt. A gyermekintéz­ményeket még ellátják valahogy, a felnőttnek azonban órákat kell sor­ba állnia, ha hozzá akar jutni egy üveg tejhez. Réges-régen elfo­gyott a só, a gyufa, a toalettpapír, a papírszalvéta, a golyóstoll, a babkávé. A ruhaüzletek is konga­nak az ürességtől, az eladók né­hány vászonkalapot és daróc mun­kaköpenyt rakosgatnak egyik helyről a másikra. Az egyik nagy­áruház cipőosztályán az üres pol­cokon egyetlen felemás fekete mű­anyag kalocsni képviselte a vá­lasztékot. Ottjártunkkor azt is megvette valaki. Jobb ma egy fe­lemás kalocsni, mint holnap a Sem­milyen-Beszéltem asszonyokkal, akik­nek a gyermekei még nem láttak vajat. A nők évek óta hiába keresik a vattát, rongyokat tépnek csíkok­ra, amikor szükségük van rá. A kórházak nem fogadnak betege­ket, mert nincs gyógyszer, kötszer, műszer. Jó, ha egy fecskendő van egy rendelőben, azt fertőtlenítik újra és újra, azzal kezelnek min­denkit. Mivel a faanyag is hiánycikk, nincs koporsó. A ravatalozáskor tehát berakják a halottat az egyet­len koporsóba, majd kiszedik on­nan, nejlonzsákba csomagolják és eltemetik. A koporsó kell a követ­kezőnek. Nincs benzin. Az embe­rek székeket, plédeket visznek ma­gukkal a benzinkúthoz, s ha kell, három napot fagyoskodnak, hogy egy tankra való benzinhez jussa­nak. Az édességboltokban csoko­ládé, cukorka nincs, legfeljebb puffasztott kukoricát kapni, a gye­rekek foga mégis romlik, mert fogkrém égen-földön nincs. Az üzletekben a szappan is ismeret­len, falun újra szappant főznek ha­musúgból. Az asszonyok maguk sütik a kenyeret, ha némi lisztre tesznek szert, de ez sem egyszerű dolog, mert élesztőhöz még nehe­zebb hozzájutni. Ungváron, a helyi stadionban, minden héten egyszer szabadpia­cot tartanak. Meg kell hagyni, ott szinte minden kapható: vodka, bunda, farmer, csizmák, bors, dol­lár, forint. Az árak azonban az át­lagember számára nem elérhetők. Egy bőrcsizma ára 2000 rubel. Összehasonlításul: egy gépírónői fizetés 200 rubel, a rubel és a forint átváltási árfolyama pedig egy az egyhez. Az ukrán-magyar határon tizenöt-húsz kilométeres sorok áll­nak, így aztán, akiknek van türel­me hozzá, hogy kivárja a sorát, eljöhet Magyarországra, s kaphat a fizetéséért két-három hambur­gert... Kényszerű módon virágzik a cserekereskedelem. Az újság szer­kesztősége megszerkeszt a kolhoz számára egy brosúrát, cserébe kap tíz mázsa krumplit. A cipőgyár to­jást, hagymát szerez a gazdaságtól cipőkért cserébe. Ha nagy néha áru jelenik meg a boltban, felvásárol­ják, bespájzolnak belőle, hátha ké­sőbb elcserélhető lesz az áru. Rendszerint csalódnak, hisz a tar­tós fogyasztási cikkekből is hiány van. Hűtőszekrényt, mosógépet, televíziót sem kapni. Nem csoda, hogy az emberek semmiben sem bíznak, legkevésbé a gyors változás lehetőségében. Azt is csak sejtik, hogy új értelmi­ség híján mindig csak a nacsalnyi­­kok, a volt pártelit tagjai képesek ismereteik révén a vezetésre. A változáshoz még hosszú idő kell. A kárpátaljai emberek pedig nem gondolkodnak társadalmi mére­tekben: enni szeretnének, egy jó bőrcsizmát szeretnének, aminek nem válik le a talpa, s egy télika­bátot, amin nem fúj át a hideg kár­páti szél. Seszták Ágnes Az év autója ’92 Az új Volkswagen Golf Közvetlenül a piaci bevezetése után, más elismerések mellett Az év autója ’92 címet is elnyerte az új Volkswagen Golf. Egy 60 fős, autós szakújságírókból álló nem­zetközi zsűri az erős konkurencia ellenére nyilvánvaló előnnyel neki ítélte az első helyet. A választékot további 16 új, kü­lönböző kategóriájú gépkocsi je­lentette. Az új Golf nemcsak a leg­biztonságosabb és leginkább kör­nyezetbarát autónak számít a saját kategóriájában, hanem ráadásul hathengeres kivitelével a kompakt kocsik között egy teljesen új kom­­fortkategóriát képvisel. A második helyet a szakújságírók az Opel Astrának ítélték, míg a bronzérmet a Citroen ZX kapta. Az Év autója cím az új Golf­koncepció helyességét bizonyítja. Kiemelkedő passzív biztonsága mellett, amely a világszerte érvé­nyes valamennyi biztonsági köve­telményt kielégíti, elismerten kör­nyezetbarát kialakítású. A motor, a futómű és a felszereltség azt bi­zonyítják, hogy a harmadik gene­rációs Golf következetes folytatá­sa az elődök sikereinek, a Golf továbbra is hagyományokat te­remt. Borbás János felvétele Svájci kilósruha-vásár december 11-12-én, szerdán és csütörtökön AJKÁN a Kaszinóban, TAPOLCÁN a művelődési házban, SÜMEGEN a művelődési házban NYITVA: Ajkán 8-17 óráig, Tapolcán 9-17 óráig, Sümegen 9-17 óráig Trabant-fótengelyek 4600 Ft-ért Wartburg-fótengelyek 5690 Ft-ért Skoda 105 gyári hüvelysorok 6900 Ft-ért Nyugati gépkocsikhoz olajszűrők, levegőszűrők nagy választékban kaphatók Gazdag karácsonyi kínálattal várjuk vásárlóinkat! Autós-motoros bolt, Veszprém, Jutasi u., Széchenyi u. sarkán

Next