Napló, 1993. január ( 49. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-02 / 1. szám

IDŐJÁRÁS Marad a hideg A kontinens északnyugati partvidékén szeles idő van, egy­­egy záporral, hózáporral. A Fe­kete-tengertől északra, illetve Appenini- és a Balkán-félszi­get déli részén ciklon örvénylik. Emiatt az említett területeken többfelé csapadékos idő van, Kelet-Európában havazással, délen főként esővel. Szárazföl­dünk többi részén anticiklon he­lyezkedik el, emiatt számottevő csapadék sehol sem hull. Válto­zóan felhős, néhol párás az idő. Miközben a Földközi-tenger mentén helyenként eléri a csúcshőmérséklet a 15 fokot, Északkelet-Európában néhol napközben is -20 fok alatt ma­rad a hőmérséklet. A Kárpát-medence fölé északkelet felől a következő 24 órában is igen hideg levegő áramlik, így folytatódik az ilyenkor szokásosnál mintegy 7-9 fokkal hidegebb téli idő. Elszórtan számítani lehet hózá­porra, hószállingózásra. Az északkeleti szelet sokfelé erős lökések kísérik. Folytatódik a hideg idő. A legmagasabb nap­pali hőmérséklet szombaton -2 és -7 fok között alakul. Tragédiák az autópályákon Hét halottja és mintegy száz sebesültje van a holland autópá­lyákon bekövetkezett tömeges szerencsétlenségeknek az új év első napján. A baleseteket a sű­rű köd és a jeges útszakaszok idézték elő. Az AP-jelentés szerint a legtöbb gépkocsi a Rotterdam és Amszterdam körüli autópá­lyákon ütközött össze. A soro­zatos ütközések éjfél után kez­dődtek, amikor már mindenki hazafelé indult. A legnagyobb karambol során több mint száz autó futott egymásba. BIZAKODÓAN Göncz Árpád újévi köszöntője Kedves Barátaim, hát vége ennek az évnek is. Bizonyára akad közöttünk, aki azzal zárja, hogy ez élete legsikeresebb, ha nem is leg­könnyebb éve volt. De azt hiszem, jóval töb­ben vannak, akik szemében 1992 a létért foly­tatott szakadatlan küzdelem, az elhalasztott álmok, a beteljesületlen vágyak, a sikeres vagy épp sikertelen újrakezdések esztendeje. Az ország egésze számára keservesen ne­héz közbülső szakasz, a legutóbbi lépés egy félig sejtett jövőbe vezető úton. Kilométerkő, amelyet magunk mögött kell hagynunk, mert visszatérnünk nincs hová, s mert az utat, bár­milyen rögös is, végig kell járnunk. Hisz he­lyettünk senki se fogja. És végső soron raj­tunk múlik, hogy képesek leszünk-e végigjár­ni. Ma éjjel hát arra ürítsük poharunkat, hogy megint csak sikerült megőriznünk értékeink javát, az emberségünket és önmagunkat, s ne firtassuk, hogy milyen áron. Arra, hogy győz­zük az évet kitartással, türelemmel és ötletek­kel. Hogy lassacskán, tetszik, nem tetszik, de megtanuljuk: csak együtt, egymással szót ért­ve juthatunk egyről kettőre. Kormány és nép. Párt és párt. Munkaadó és munkavállaló. Csa­lád és család. Férfi és nő. Szomszéd és szom­széd. Mert ebben van az erőnk. Az ország ere­je. És semmi másban. Tudjuk, megtanultuk: „Szívére veszi terhünk, gondunk. Vállára venni nem bolond...” Se Nyugattól, se Kelet­től, senki emberfiától jó szónál, biztatásnál többet okkal nem várhatunk. Barátaim, parázslik körülöttünk a világ, át­átcsap határainkon egy és más gonosz szél, de elmondhatjuk: a mi fedelünk alatt még min­dig jutott és jut menedék a hadak űzte mene­külőnek. S megtanultuk, hogy jó, ha az embe­ri élet, a szellemi érték védelmében kinek mi­je van -pénze, ereje, szakértelme -,azt a má­sokéval összedobja. Hogy az egyérdekűek okosan teszik, ha összefognak közös és jogos érdekeik védelmére és érvényesítésére. Hogy az azonos gondokkal küszködő kö­zösségek könnyítenek terhükön, ha hangot adnak a gondjaiknak és egyeztetik tennivalói­kat. Ha a hívők nem mondanak le az együttes istenközelség, a sorsverte kisközösségek az emberközelség melegéről. Mert ha fagyot le­hel körülöttünk a világ, egymást kell melen­getnünk. S helyet kell szorítanunk magunk között a gyöngébbnek, a meleget áhítónak. Aki, meglehet, épp a gyűlölet, a magány vagy a nyomorúság teléből kéredzkedik közénk. Barátaim, ma éjszakára mégis feledjük a gondjainkat: jó lelkiismerettel és nyugodt lé­lekkel ürítsük poharunkat a jövendőnkre. Akinek pezsgő jutott, pezsgővel, akinek csak bor, az borral, akinek az se, bizakodó szóval köszöntse az új esztendőt. Ami könnyű biztos hogy nem lesz. De egymás számára könnyeb­bé tehetjük. Igyunk az asszonyaink egészségére, akik jövőre is háromszázhatvanötször vívják meg csatájukat a mindennapokkal, s a férjeinkére, akik az övéik és az ország betevő falatjáról gondoskodnak. És igyunk a gyerekeinkére, a lányokéra és fiúkéra, pólyásokéra és kama­szokéra, mert ők a mi jövőnk, mindannyiun­ké, s a világ rendje az, hogy legyen kinek átadnunk a terhet, amit ma mi hordunk a ma­gunk vállán. És igyunk az apáinkéra-anyáin­­kéra, akiknek a terhét csak részben vettük át, mert maradt az ő vállukon több mint elegen­dő. S közben gondoljunk azokra is, akik az éj­jel nem ünnepelnek, akik hazánk határát, az utcán az éjszaka békéjét őrzik, a határőrökre, a rendőrökre. A mentőkre. A tűzoltókra. A kórházakban a súlyos betegekre, s akik velük maradtak, az ügyeletesekre. A mozdonyveze­tőkre. Meg mindazokra, akik épp minket szolgálnak ki, hogy vidáman várjuk a hajnalt. A ránk virradó új esztendőt. S végezetül hadd köszöntsem Önöket én­­ minden magyart a határon innen és a határon túl, és valamennyi más anyanyelvű honfitár­samat - József Attila öt sorával. ....az ember él, kenyeret eszik és remél, várja, hogy elmúljon a tél, hogy egy padon a napba üljön és fölpiruljon még a vér.” Mozgalmas szilveszter Kályharobbanás, tűz, gázmérgezés, gyilkosság, gázolás Abból ítélve, amit Tót­h Ta­mástól, a megyei mentőszolgá­lat vezetőjétől hallottunk, szil­veszter éjszakája ez alkalommal jóval mozgalmasabb volt a ko­rábbi években tapasztaltaknál. Elsősorban az ilyenkor szoká­sos italozás következményeiről van szó. Kezdve azoktól a sérü­lésektől, amelyeket az ittas em­berek elszenvednek esés vagy elcsúszás következtében, egé­szen a kihűléssel járó halálese­tig. Kéz- és lábtöréssel szállítot­tak be embereket a kórházba, volt bordatörés is, súlyos sérü­lések verekedés következtében. Tömegével jegyeztek családi perpatvarokat is. Fbreden egy, a jelekből ítél­ve ittas társaság, vagy kilencen, késekkel és húsvágó bárddal felszerelkezve támadtak egy ki­dobófiúra, akinek sikerült idejé­ben riasztani a rendőrséget s így élve megúszta a leszámolást. Fűzfőről szállítottak be a kórházba egy 43 éves férfit, akit családtagjai reggel eszméletlen állapotban találtak, sajnos már későn. Valószínűleg az italozás áldozata, mert miután este lefe­küdt aludni, a testhőmérséklete annyira lecsökkent, hogy az or­vosok már nem tudtak segíteni rajta. Hasonló eset miatt mentek ki a mentők a Kopácsi utcába, felszedni az út mellől egy 30 év körüli férfit, akire a járókelők hívták fel a figyelmüket. Mi­után elsősegélyben részesítették a már-már felholt beteget, az olyannyira felépült, hogy rop­pant agresszíven támadt az ápo­lóira. Nagy szerencséje volt annak az ittas utasnak, aki tegnap a ko­ra délutáni órákban a városlődi állomásnál kiesett a vonatból: megúszta könnyebb sérülések­kel és zúzódásokkal.­­A csodával határos, hogy a számos petárdarobbanásnak nincs sérültje - mondotta végül Tóta Tamás.­­ A tűzoltóknak is rendkívül mozgalmas napjuk, illetve éj­szakájuk volt. Az ajkai tűzese­ten kívül még négyszer riasztot­ták őket. Harmincegyedikén az esti órákban a Bakony Múzeum felsőörsi telepén holtan találták Bácsi Lajos 65 éves portást. Égési sebeket szenvedett, a vizsgálat folyik. A rendőrségen szerzett értesüléseink szerint feltételezhető, hogy a szeren­csétlenül járt ember elaludt s el­kábult az égési gázoktól, s nem tudott kimenekülni a tűzből. Tegnap reggel valamivel nyolc óra előtt Balatonfüredről érkezett a hívás, hogy ég a Vö­rös-templom oltára. Valószínű hogy gyertya lobban­totta lángra az egyik mellékoltárt. Sikerült megmenteni a templom beren­dezését, az anyagi kár nem nagy. Egy óra tájban a várpalotai tűzoltók Székesfehérvárra siet­tek kisegítésül, mert egy tíz­emeletes házban tűz ütött ki. Délután fél kettő tájban jelentet­ték a tűzoltóknak, hogy kazán­robbanás történt Csabrendeken a Vörösmarty utcában, ám utó­lag kitűnt, hogy egy szeneskály­ha robbant fel, mert lefagyott, s a gázok nem tudtak eltávozni belőle. Két gyermek és két fel­nőtt sérült meg.­­ Az év utolsó napján a reggeli órákban értesítették a rendőrsé­get arról, hogy holtan találták a 49 éves Kelemen Jánost, az ugodi tsz portását. Tompa tárggyal ütlegelték és belehalt a fejsérülésekbe. A gyanúsítottat letartóztatták, a vizsgálat még folyik. Litér belterületén elsejére virradóra ismét gyalogost gázoltak. A szerencsétlenül járt megúszta sérülésekkel. A közlekedési rendőröknek egyébként szilveszter éjszaká­ján az átlagosnál kevesebb munkájuk akadt, súlyosabb bal­eset nem történt. TŰZ a kollégiumban Öt sérültje van annak a tűz­esetnek, amely pénteken reggel 9 órakor ütött ki a SOTE Balas­sa János Kollégiumában, s melynek oltására 16 autóval 67 tűzoltó érkezett a helyszínre. A tűz a VIII., Tömő utca 35-11. szám alatti épület alagsorában lévő raktárban egyelőre isme­retlen okból keletkezett, elhara­­pódzásában pedig valószínűleg szerepe volt egy bekapcsolt ventillátornak. A lángok gyor­san átterjedtek a felsőbb eme­letekre. A tűzoltóság helyszínre érkezése előtt egy afrikai fiatal­ember félelmében kiugrott az első emeletről, és mellkasi sérü­lést szenvedett. Hárman a fo­lyosón menekülés közben szen­vedtek súlyos égési sérüléseket. Petárdás balesetek Szilveszter éjszakáján 22 személyt kellett ambuláns keze­lésben részesíteni petárdák okozta sérülések miatt Buda­pesten az Országos Traumato­lógiai Intézetben; két embernek az ujjait szakította le ilyen rob­banószerkezet. Az 1993-as esz­tendő első napján az oktalan s egyébként tilos „szórakozás” további sérültjeit kényszerültek ellátni az intézményben. Hét halott Szarajevóban Aligha van okuk az újév megünneplésére a szaraje­­vóiaknak: pénteken hét halá­los áldozatot jegyeztek fel az ostromlott bosnyák főváros­ban. Az AP jelentése szerint a hét ember halálát orgyilkosok vagy robbanólövedékek okozták. A háborús áldozatok mohamedá­nok, köztük van egy 21 éves férfi, aki szilveszter éjszakáján nősült. A város kilenc hónapja tartó szerb ostroma ellenére csütör­tök éjszaka sok szarajevói ki­merészkedett az utcára, hogy szerény összejöveteleken szom­szédaival töltse a szilvesztert. Jugoszlávia Butrosz Gáli ellenzi a katonai beavatkozást Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár erőteljesen ellenzi a jugoszlá­viai katonai beavatkozást - je­lentette a BBC. A brit rádió megszerezte azt a levelet, amelyben a világszervezet ve­zetője figyelmezteti a Biztonsá­gi Tanács tagjait, hogy a konf­liktus csak súlyosbodna, ha a Nyugat akcióba lépne. A tervek szerint a Biztonsági Tanácsnak a jövő héten kellene összeülnie, hogy jóváhagyja a boszniai repülési tilalom fegy­veres kikényszerítését. A BBC szerint az ENSZ-főtitkár azt írta levelében, hogy komolyan ag­gódik a katonai beavatkozás iránt növekvő nyomás miatt. Úgy vélte, hogy a fenyegetés kockára teszi az újabb genfi tár­gyalásokat, amikor is első ízben ülnének egy asztalhoz a bosz­niai szerb, horvát és mohame­dán csoportok képviselői. -Fé­kezni kell a rohanást a katonai beavatkozás felé, különben a zsenge békefolyamat nem tud meggyökerezni - vélekedett Butrosz Gáli a rádió jelentése szerint, és arra kérte a Biztonsá­gi Tanácsot, hogy egyelőre ha­lassza el a döntést még a repülé­si tilalom kikényszerítéséről is. Tűzijátékos német szilveszter Csendes volt a német éjsza­ka szilveszterkor, egészen éj­félig: alighogy elütötte a tizen­kettőt az óra, felzúgtak a harangok, az égbolt a szivár­vány minden színében ragyo­gott. A németek nem egyszerűen petárdával lövöldöztek az ab­lakból, a családok kivonultak az utcára, az udvarra, ott gyújtot­ták meg tűzijáték-szerkezetei­ket, s a fénycsóva mintha mély kútból feltörve hasított volna bele az éjszakába. A németek szilveszteri piromániás kedve csak a kínaiakéval vethető ösz­­sze: Európában jócskán az új évben járnak már, amikor a Tá­vol-Keleten, holdújévkor ben­­gáli tűzbe burkolóznak a váro­sok. Az üzletekben árult tűzijá­ték-szerkentyűk körülbelül egy­­harmada kínai termék, a többi német, s hiába volt január elseje az egybenyitott EK-piac pre­mierje, más ország terméke az idén még nemigen nyert bebo­csátást. A felmérések szerint a kínai áru sem kapós, mert túlsá­gosan hangos, miközben a né­metországi trend a fényeffektu­sokra, a látványra tolódott el. Tavaly a vulkánokat, a szökő­kutakat vagy a napot felidéző termékeket keresték. Újdonság­­szintén a határok nélküli Nyu­­gat-Európa jegyében -az Euró­­pa-rakéta: kék csillag sárga csipkével - az Európa-zászló mintájára. A németek az idén is mint­egy 140 millió márkát durrog­­tattak el, nagyjából annyit, mint tavaly. Kórházak, öregek ottho­na, templomok vagy játszóterek környékén tilos volt a tűzijáték, s csak azok az autósok jelent­kezhetnek esetleges szilveszteri káruk megtérítéséért, akik teljes casco biztosítást kötöttek. Bár a szakemberek azt hajtogatják, hogy a tűzijáték veszélytelen ha betartják a használati utasítást, áldozatok, tüzek minden évben akadnak. Egy statisztika sze­rint 1991 és 1992 fordulóján egyedül Bajorországban 41-en sebesültek meg, 3,3 millió már­ka értékű volt az okozott anya­gi kár. A hetedik emeletről öten leugrottak Iskolás lányok csoportos öngyilkossága váltott ki meg­döbbenést Japánban újév napján. A tragédia a gyere­kekkel való gondoskodás és az iskolai bánásmód végzetes hi­ányosságaira irányította rá a figyelmet. Öt általános iskolás lány fel­mászott Tokió központjában egy magas épület hetedik eme­letére, ahol szipózásba kezdtek, majd öntudatlan állapotban le­ugrottak a magasból. Hárman a helyszínen szörnyethaltak, ket­ten súlyos állapotban kerültek kórházba. Az egyik túlélő el­mondta a rendőröknek, hogy a bódulat mámorában egyikük fölvetette: vessenek véget együtt az életüknek. A hatóságok értetlenül állnak a tragédia előtt, az azonban máris kiderült, hogy egyik gye­rek sem élt harmonikus családi életet. Szipózás miatt már egyszer szigorú figyelmeztetésben ré­szesültek, a tanárok nemtetszé­sét kiváltotta az is, hogy festet­ték a hajukat, lógtak az iskolá­ból. Egyiküket át is helyezték egy nevelőintézetbe. Japánban évente előfordul­nak ilyen tragédiák, bár a szipó­­zó fiatalok öngyilkosságainak száma csökkent az utóbbi időkben. Ennek ellenére mint­egy 13 ezer olyan fiatalt helyez­tek tavaly is védőfelügyelet alá, aki ragasztót vagy festékhígítót szipózott. NAPÍ­Ó»ír 1993.­január 2- szombat — 3» .

Next