Napló, 1993. június ( 49. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-30 / 150. szám
1993. június 30., szerda PRO NATURA A balatoni nádasok „A Balaton növényzettel benőtt területei közül legnagyobb területeket a nádasok foglalnak el. Ez az „ősi homogén, de pusztuló vegetáció” a zalai parton, szélárnyékos öblök mentén többnyire összefüggő partszegélyt alkot, mintegy 1,5 - 2 m vízmélységig terjedő kákaállományokkal.” Az idézet Entz Géza és Sebestyén Olga a Balaton élete c. művéből való 1942-ből. Hol van ma már a sűrű nádtenger, hol a kenesei-aligai „kerek nádasok”, a Bozsai-öböl tündérrózsatömegei, a nádban fészkelő rétihéják? Ha valaki ma, 1993-ban végigutazik a Balaton partján ,bizony meglehetősen elkeserítő kép tárul a szeme elé. Igencsak sokat kell keresgélnie ahhoz, hogy összefüggő nádas részeket találjon, a legtöbb helyen agyonszabdalt, darabos, foltokban létezik már csak, ahol még egyáltalán van. Kérem az olvasót, hogy vessen egy pillantást a mellékelt grafikonra. 1968 és 1984 között 550 har-ral csökkent a nádasok területe, s ma már nem éri el az 1000 ha-t sem. Pedig a Balaton litorális (part menti) zónájában jelentős szerepet játszik a nádassáv. Rendkívül változatos ökológiai jellemzői miatt, mint élőhely is kiemelkedő jelentőségű. Bár a tó felületének alig 1,5-2 százalékát teszi ki mégis a leggazdagabb flóra és fauna itt található. Természeti-tájesztétikai értékén túlmenően, igen fontos szerepet tölt be a tó anyag- és energiaforgalmában, öntisztulási folyamataiban. A nádszálakon képződő élő bevonat, mely alsóbbrendű állatok és növények életközössége, pótolhatatlan a víztisztításban. Csak az itt élő árvaszúnyoglárvák egyes kutatások szerint a foszfor 1/3- át távolítják el. A pusztulás okai A nádpusztulás rendkívül soktényezős, komplex jelenség. Egy része valószínűleg belső, biológiai okokból adódik, mert a balatoni nádasállomány elöregedett társulás, s mint ilyen, részben saját létfeltételeit szünteti meg. Már a századelő botanikusai (Borbás és Soó) „ ősi homogén, de pusztuló vegetációként” írták le. Tehát a folyamat akár természetes is lehetne, ha antropogén -azaz emberi környezeti hatásokra-a leromlás (degradáció) óriási mértékben nem gyorsult volna fel. A baj ott kezdődött, amikor a déli parton majd végig az északin, szinte közvetlenül a parton vezették a vasútvonalat, majd az autóutakat. A települések is a víz szélére húzódtak, így egyre inkább mesterséges keretek közé szorították a Balatont. A tó ezek után már nem tudott „mozogni”, s ez bizony nem hatott kedvezően a nádasok állapotára. Mostanra alig maradt természetes partszakasz. Strandokká, kikötőkké, zagyterekké váltak az egykori nádasok. Legszembetűnőbb példáját e folyamatnak a Keszthelyi-öbölnél láthatjuk, ahol egymást érik a beépített partrészek s a köztük levő nádasokat a kikotort iszappal töltötték fel. A zagykazetták létrehozásával a Balatoni nádasok 20 százaléka tűnt el. (Ráadásul az akkori kotrások eredményessége bizony megkérdőjelezhető). Tehát az egykori összefüggő nádszegélyt egymástól elszigetelt darabokra szaggatták. A nádpusztulás legfőbb oka a mechanikai károsítás folytán fellépő mozaikosodásban keresendő. A csónakbejárókkal 5-10 méterenként csíkokat vágtak a nádba és rengeteg stég is került bele. A horgászok „jóvoltából” szinte karóerdővé vált némelyik terület, így a nádasnak lassan megszűnt a speciális mikroklimatikus környezete, aminek folytán oly gazdag életközössége lehetett. A partvédőművek és a nádasok partnál történő leválasztása miatt, a tó öntisztulóképessége minimálisra csökkent. A hullámok nem tudnak kifutni a partra, így a nádasokban termelt vagy odakerült szerves anyag és egyéb szennyeződés a nádasban marad, s ott laza, vastag szerves anyagban gazdag réteget képez. Ebben a lerakodott anyagban olyan ún. kolloidrészecskék vannak, melyeknek igen nagy a tápanyag-megkötöttsége, így a nádas „túltáplálttá” válik. Babásodik a nád A kevés oxigén miatt túl sok kén-hidrogén képződik, mely károsítja a nádrizómákat, emiatt csökken a növekedés, a nád terjedése szinte lehetetlenné válik. Szintén oxigénhiány miatt a cyanobaktériumok felszaporodnak, melyek iszapos mésszel vonják be a nádat, ezért a víz alatti, többéves hajtásrészek nem tudnak lebomlani, ami akadályozza az új rügyek kihajtását. E folyamat következtében egymástól elszigetelt nádzsombékok jönnek létre, „babásodik” a nád. A zsombékok víz alatti része kemény, meszes oszlop ,melyen gyakran tömegesen megtelepszik a vándorkagyló. Ezek a nádoszlopok a csillapítatlan hullámzás és a szél hatására kidőlnek, a nád elpusztul, a nitrogéntúlkínálat miatt egyes kutatók szerint akár 50 százalékkal is csökkenhet a nád szilárdítószövetének mennyisége. Pedig ellenálló-képességre, szilárdságra igencsak szükség lenne, mert a kotrások által megváltozott mederfenék hullámenergia-növelő hatású, és a hullámokat csak az öszszefüggő nádas tudja csillapítani. Az aszályos idők miatt rendkívül alacsony a vízállás, a nádasok jelentős része szárazra került. Az egészséges nád bírja a szárazságot, de amelyiknek alig van szilárdítószövete, az nem. Ebben az állapotban az aratással is nagyon kell vigyázni, mert a nád összetörik a gépek súlya alatt. Sok rovarnak gazdanövénye a nád. Legyengült nádasban azonban olyan fajok szaporodnak el, melyek már károsítanak. Mit tehetünk? A Velencei-tavon már folynak - és reményeink szerint a Balatonon is hamarosan megkezdődnek -a nádrehabilitációs telepítési kísérletek. A nádasok jelenlegi osztályozása elavult, szinte csak ipari szempontokat vesz figyelembe. A természetvédelem kezdeményezésére folyamatban van az ökológiai nádosztályozás kidolgozása. Ne felejtsük el: a kutatás nagyon fontos,de messze nem elégséges! Először is némi önmérsékletet kell tanúsítanunk. Meg kell tanulnunk végre egy kicsit lemondani, adni végre a Balatonnak és nem újra és újra elvenni tőle. E kérdésben kiemelkedő szerepe van a balatoni települések önkormányzatainak és az érintett hatóságoknak. Csak az együttes fellépés vezet eredményre. A legfontosabb az északi parton jelentkező nagymértékű fejlesztési hullám jelentős visszaszorítása. Újabb kikötők, strandok, zagyterek létesülnek, s további embertömegek érkeznek. Hova, merre?! Tudomásul kell végre venni, hogy nincsenek újabb területek! A Balaton betelt! Meg kell akadályozni, hogy fejlesztés címszó alatt újabb nádasrészek pusztuljanak el! Fontos kérdés a partvédelemé. Gondoljunk csak arra, hogy nem mindenhol egyforma hatású a víz. Van ahol elmos, van ahol épít. Ki kell fejleszteni a jelenleg alkalmazott beton és kő partvédőműveknél környezetkímélőbb megoldásokat a jövőben. Olyan partvédelemre van szükség, amely nem akadályozza az öntisztulást, a hullám ki tud futni a partra, a hordalékot, a szemetet le tudja rakni. Ahol lehetőség adódik, a beton partfalat le kell cserélni. A legkitűnőbb partvédőmű ugyanis a sűrű nádas, ennél jobbat még nem találtak ki! Szerencsére újabb zagytér a nádasok rovására már nem nyitható. Meg kell akadályozni a nádasok további feldarabolódását. Senki sem akarja a horgászokat kiüldözni a Balatonról, de az ő szemléletváltozásuk ideje is elérkezett. Gondoljanak csak bele, vajon milyen és menynyi hal lesz a Balatonban, ha már nem lesznek nádasok? A balatoni nádasállomány nagy része jelenleg iparilag nem hasznosítható, aratására azonban ökológiai szempontból is nagy szükség lenne. Ideális megoldást a nád kézzel történő aratása, illetve a víz felőli oldalon olyan gépek használata jelentene, ami nem megy rá a nádra. A nádasok kezelője a vízügy, a nádaratás is az ő hatáskörébe tartozik. Nincs azonban ma olyan szervezet, mely e feladatot maradéktalanul el tudná látni. Van tehát bőven megoldandó feladat. Kocsis Anikó Tihany: gödrösi csendélet Szepezdi partrészlet A Balatoni nádasok területének csökkenése, Dr. Szabó István: PHARE '91 jelentéséből Illegális szemétlerakó Balatonfürednél NAPLÓ -5 Cikkünk szerzője a Közép - dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság ökológiai -zoológiai felügyelője. Komlón született, a zalaegerszegi Zrínyi gimnáziumban érettségizett, majd 1991 -ben szerzett diplomát Szegeden, a József Attila Tudományegyetem természettudományi kara ökológiai ágazatú biológus szakán. Az egyetemen dr. Gallé László kutatócsoportjában az emlősökkel és a hangyák izolátumdinamikájával foglalkozott.