Napló, 1993. október ( 49. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-16 / 242. szám
1993. október 16., szombat HT - VILAG Az igazság ragyogásaCsendben búcsúzott el Papok jönnek, mennek, küldetnek és halnak... Többnyire csendben búcsúznak és csendben búcsúztatják őket... Van azonban a búcsúztatásoknak is hierarchiája, ilyen elromlott világban élünk. Van, akit hangosan, nyilvánosan és kommunikációs láncban temetnek, van, akit félnyilvánosan, alig észrevehetően, s van aztán, akit agyonhallgatnak. S a papok halnak... Egyre többen, és elfogynak egyházközségeinkből. Az Örök Házában azonban bizonynyal lelki igazságtételt is kapnak végre, ha életükben nem adták meg nekik azt, vagy éppen önmaguk szerényen elhárították. Papok jönnek, mennek, küldetnek és halnak... „őzűAszava gydszje/en/és Aöző//e szep/em Ber 9-én a /Vap/ócan, hogy dr. Hiero István ny. Aő/m és párizsi phcödsios, pápanyógér; /aAosé/e/éneA 67. évéBeu vára/Zauu/ e/Buuy/" - olvasható a Pápai Hírlap búcsúztatójában. Bizony szűkszavú, de szólt. Viszont egy sor sem emlékeztetett eltávozására egyházának hazai kommunikációs csatornáin. Missziós pap volt, nem veszprémi egyházmegyés - hárították el hiányoló kérdéseimet sorra az informáló „illetékesek". Akiket meg-meglátogatott, akik mellett szeretettel segédkezett egyházmegyénkben, nem vállalkoztak búcsúszavak megírására sem, mondván: newt /smer/ül e/éggé. A nyugati magyar kolóniák missziós lelkésze, aki 1989-ben visszatelepült szülőföldjére, s aki nyugalmazott lelkipásztorként számtalanszor, s ahol csak tudott, segített papkollégáinak, szentmiséken koncelebrált, misszióként végezte nyugdíjasan is a pásztorkodást, akit számosan emberségéről és haladó gondolkodásáról, áldozatkészségéről, ökumenikus szemléletéről ismertek, eltávozott tehát. Hangtalanul, visszhangtalanul. Magam is régóta készülődtem hozzá, életműriportot szerettem volna vele róla készíteni... Több alkalommal időpontot egyeztettünk, azután mindig elmaradt a találkozás, mert rengeteg elfoglaltsága volt, s a küldetés ezerszer fontosabb volt számára, mint a hírverés. Először a Szent György-hegyi búcsús misén találkoztam vele a Lengyel-kápolnánál, később kerestem otthonában is, majd kritikus megjegyzéseit hallgatva idén a Magyar Pax Romana ülésszakán futottunk össze. „Magyar ro/zá/ és európai keresz/ény, igazi demokra/a. F*ár'zs/ szere/ó*, áe Pápanyögér/, Pápát és a veszprémi Aa/o/,Aus egyházmegyét soha e/ nem jé/ej/ó*- írja róla Turig/. Gyula, a Pápai Művelődéstörténeti Társaság elnöke az előbb idézett búcsúztatóban. Szeptember 11 -én a vanyolai temetőben ár. Buzs/A Vámos párizsi főlelkész Gyűrű Géza veszprémi érsekségi helynök részvételével temette el Hiero Istvánt. Sírjánál alsóőriek, düsseldorfiak és pápai katolikus, protestáns lelkészek búcsúztak tőle. - Isten megadta a különös kegyelmet neked, hogy magyar földben pihenhess mindörökre most már - hangzott a lelkész szava, majd a Szózat hangjai mellett a hazai föld csendben magába fogadta testét. Búcsús mise a Pengye/KápolnáBan /99/Ben (középert ///erő /sivár/) Október 5-én Splendor Veritatis (Az igazság ragyogása) címmel 180 oldalas körlevelet tett közzé I. János Pál pápa, amely alapvető erkölcsi kérdésekkel foglalkozik, így a születésszabályozás, az abortusz, a homoszexualitás és a házasságon kívüli kapcsolatok, valamint a papi nőtlenség kérdéseivel. Miután az enciklika magyar fordítását még nem publikálták, így annak tartalmi összetevőiről csak a világi kommunikáció tájékoztatásaiból, illetve a katolikus sajtó idevonatkozó információiból tájékozódhatunk. Egy azonban bizonyos, hogy már születése pillanatától - sőt egyes hírforrások szerint már az előkészületek során is - tüzes viták, háborgások kísérték a pásztorlevél útját. „A H. vatikáni zsinat után megújult katolikus erkölcsteológiában is különféle kétségek és támadások fogalmazódtak meg az egyház erkölcsi tanításával kapcsolatban..., melyek nem alkalmiak voltak, hanem az erkölcsi örökség egészét vonták kétségbe... Ezek hátterében azok a gondolatok állnak, amelyek az emberi szabadságot kiszakítják az igazsággal fennálló lényegi és alkotó kapcsolatából... Minden torzítás és hamisítás ellenére a szabadság az igazsággal való szoros kapcsolatában tud kibontakozni azzal az igazsággal együtt, amely teljes ragyogásában (veritatis splendor) tündöklik Jézus Krisztus arcán " - olvasható az Új Ember múlt heti számában az enciklika lényegi mondanivalójáról. A Splendor Veritatis tehát m/uceu re/a/;'v;'zmussa/ ízemben d/ió/a, hogy az erdő/cs. törvény pdr/;uzama; egyetemed és d//anóóa.... végső* a/apjaA peó/g KrsztMtóan van, a%; ugyanaz tegnap, ma és mindőrökté. (Zsid. 13:8.) így minden hívő ember számára - mint azt a gazdag ifjú evangéliumi példázatával illusztrálja a körlevél - Isten parancsainak hamisítás és kompromisszumok nélküli követése, megtartása, a szeretet alkudozások nélküli megvalósítása kötelező. A pápa megismétli a terhesség elleni védekezés, a sterilizáció morális elítélését is. A pásztorlevélnek különösen e kijelentései ellen a protestáns egyházak részéről már tiltakozó nyilatkozatok láttak napvilágot. Az enciklika célja egyébként egyes értékelések szerint az egyházon belüli ultramodern irányzatok megfegyelmezése, s a tradicionális tanítás megerősítése. Az egyház másként gondolkodói ugyanis ezáltal - amennyiben nem igazodnak a pápai előírásokhoz - nem taníthatnak, s nem publikálhatnak, illetve igen könnyen az egyházon kívül találhatják magukat. urunk, Jézus, úgy mutatta be az Istent, mint szerető Atyát, aki felkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt (Mt. 5:45.). Ő az időtlenül ajándékozó Jóság, maga az Adás. Hogy Isten változatlan, azt nem úgy kell értenünk, hogy mozdulatlan kövület, hanem úgy, hogy soha nem változtatja meg alapállását, soha nem szünteti meg kiáradó jóságát. Magatartása következetes: mindig csak szeret. Isten tehát a maga kiáradó jóságával csak dinamikusan értelmezhető. Az a megállapítás, hogy ő szükségképpen létező, vagyis Abszolútum, nem jelenti azt, hogy neki nincs történése. Amikor azt mondjuk, hogy benne nincs idő, mert örök jelenben él, akkor ezzel csak az anyagi történések idejét szeretnénk tőle távol tartani. Minden létezőnek megvan a maga létmódjának megfelelő /ör/énése, vdt/ozdja. Ezért Istenben a földi változások, azaz a földi idő oldaláról tekintve örök jelenben történő változások nagyon is történnek. Az Abszolútum változása legfeljebb a mi óráinkkal nem mérhető. Attól, hogy Isten birtokolja a Létteljességet ahhoz már hozzáadni, abból elvenni nem akar, azaz tökéletességében, teljességében nincs sem gyarapodás, sem fogyatkozás, attól még Benne és Belőle nagy d/rencezóóésre történnek. Mondhatjuk: a Létteljesség állandóan strukturálódik. Az d/rrMóezóóések folyamán újabb és újabb alakzatok lépnek a létezés mezejére anélkül, hogy ezek valahonnan máshonnan lépnének elő. Abban bizonyára senki sem kételkedik, hogy Isten nem lehet anyagi valóság. Ő a legteljesebb értelemben Szellem. Ha most a szellemi létezés síkján maradunk - mert hová is mehetnénk, ha a szellemi Létteljességen kívül nincsen más? -,akkor innen kiindulva kell értelmeznünk mindent, ami a létezés rendjében később állt elő. A filozófusok által Abszolútumnak, Jézus által pedig Menynyei Atyának bemutatott Istent nevezzük a Létezés Ősforrásának, a Mennyei Fényességnek. Ő a Sugárforrás, az örök Ajándékozás, Kiáradás, Szeretet, Jóság, a Lebírhatatlan Energiakibocsátó. A cmarmAM.safi ér/e/meze/Z Pró*. Az Élő és életet fakasztó, az egyetlen, mint Forrás. Az e Forrásból áradó rezgésnyalábok képesek a Forráson kívül is életet fakasztani a létezés rendjében. Mivel Istennek, Létforrásunknak lényegéhez tartozik a kiáradás, az ajándékozás, vagyis a szeretet élete, ez első fázisban a teremtésben nyilvánul meg. Természetesen, mivel Ő szellemi teremtményei is hozzá hasonlóan (az ő képére és hasonlatosságára) szellemi természetűek. Az egyiptomi hieroglifák egyike, amely a teremtést jelzi, egy bumeráng. Az indiánok ősi hajítófája, amelyet ha megfelelő pályán hajítanak el, bizonyos idő után elhajlójához visszatért. Igaz, aki elhajította, annak a ráhatása megszűnik az elhajítás után - a bumeráng szabadsággal felruházott lesz, önállósul -,ám ha rajta marad az elhajító által megszabott pályán, akkor viszszatalál az elhajítóhoz. Kitűnően jelképezi ez Isten teremtő aktusát. A folyton sugárzó Létforrás „energiacsomagokat" dob ki a létbe, jól „megjellegzett", egyéni arcú, egyéni küldetésprofilú személyiségkezdeményeket. Mindegyiket Bee//őz/e/i szeretetébe, és ellátja őket az élet jelével, a világossággal. Mihelyt létbe segítette őket, ez egyet jelent a szabadság megajándékozásával, nagyfokú önállósulással. Szabadságuk megsegítéséhez kapnak célgondolatot: a létbe helyezési pontról a kijelölt, az e/ópou/ozo/r, e/óma/r,'cozo// törvénypályán visszatalálni Teremtőjükhöz. Erőt és tehetséget kaptak, hogy Teremtőjükhöz hasonlóan ők is folyton sugározzanak, vagyis adjanak, szeressenek. Szeressék vissza Kibocsátójukat, és szeressék egymást? A kibocsátottakat, a szellemtestvéreket. Ha rajta maradnak a Létbehelyező által megszabott törvénypályán, amely mind a fejlődés útját, mind a fejlődés egyéni profilját, küldetésük mibenlétét is tartalmazza, akkor a saját idejük idődimenziójában kibontakozva, tökéletesedve, vagyis az egyetemes teremtménytörvényt, a /övése/esedés/ teljesítve egyre közelebb kerülnek Teremtőjükhöz. A személy számára két metakozmikus irány van: Isten felé, hogy találkozhasson Vele, és Istentől elindulva küldetést teljesíteni. Majd lesz egy harmadik is - a bukás után -,távolodni Istentől, nem az Ő küldetését teljesítve, hanem a magunk útját járva. Két személy között a /a/d/Aozds az, ami gyarapodást, élményt, fölfedezést, extázist hoz létre. Elfogadod a más, A jelenlétét életedben. Amikor Isten eMerg.ac.Kwtagokat helyezett ki a létbe, nem monopó/usoAa/ alkotott, hanem óipó/oAa/. A szellemek világában oud/oA/iaA nevezzük őket. (A*eve/Aez.A.' /Ven szere/eZ-partnerei) Baryon Tanyás Az előre még nem fölfelé Energiacsomagok a létben Visszhang /Járnás Tamás Az előre még nem fölfelé c. írásában nemrég azzal a megállapítással találkoztam, hogy: „Egyiptomból pedig szabad szemmel a Szíriusz nem is látható." Több helyen hümmögtem az írásmű kapcsán, de itt már felkaptam a fejem... Mert a Szíriusz az egyiptomiak legfontosabb csillaga volt. Ők Szóthisznak nevezték, és megfigyelték, hogy ennek a csillagnak - mely a sivatagi égbolton igen fényesen ragyog -a heliákus kelésével egybeesik a Nílus áradásának kezdete. Ez pedig meghatározta az egész életüket, s náluk ez volt az évkezdet... Ha a „három civilizáció" közül az egyik az egyiptomi lenne, akkor ennek kultúrtörténetéből igen nagyok az írás hiányosságai. Tóth József /Dedves Peré/író/ Az Ön ááa/ A//egdso/; e//eu;mouáás nem /é-Zez/A. Mindaz, ami/ ma/ó a/dBB o/vas Barna; Tamás ?vád/?ó/, /rrjeóe/mi okok m/a/Z nem kerű/főz/ésre soroza/uuABan. A .szerző Mgyanry /ÖBB kiegészí/ó* me//ék/e/Ze/ /á/fa e/ írásműve/, így az érin/e/Z/e/'eze/e/ is. (A .szerk.) /me a kímaraá/ ér/e/mezés.' „Az egyiptomiak nem ZuáBa/záA, hogy a őz/ríM.sz /Aercsá/ag, só/ Bormas csá/ag ,Szíriusz A, B, C. A Szinusz B-/ még csak /#6/ - ken lécez/éA jé/, min/ az óriás - csá/ag /őrpedíséró/é/. A C-/ még ma sem. Egyiptomkó/ szakaó szemme/ csak a .Szíriusz A /á/ka/ó. Am műszerek kí/án ennek távolsága se mérke/ó és vi- Be/ó/á/ a piramisra. 793/ ken ké/ néprajzAu/a/ó, a francia ár. Marce/ Griau/e és G. Die/er/en a nyuga/-g/rikai áogon kennszü/ö// /örzsnél meglepően pon/os asztronómiai ismere/ekre iel/ek, kü/önösen a Szíriuszról. Zokkek közé// /uá/ák, hogy a szakad szemme/ nem /á/ka/a Szíriusz B 50 éva/aZ/Aerű/i meg a nagymére/űA csó/ago/. /gy ők is nagy ünnepi szer/az/ósaika/ 50 évenkén/ végzik. Ők /uónak a Szíriusz C-ról is. //agyományuk szerin/ ez/ a /uáás/ - melyre mi csak napjaink modern /uóománya révén /e//ünk szer/, a Szíriusz C-/ pedig még ma sem regisz/ró//uk, számukra egy /Vommo nevű ist enség közve/i/e//e. /Vommo annak idején egy kárkán érkeze// a Szíriuszra/ a Fo/óre. Mire/ hason/ó hagyomány/ a korai sumér ku//űráké/ is ismerünk (csak o// az égi jövevény/ Cannesnek nevez/ék), ezér/ e jórrds korá/ Kr. e. 4000-re /eke/jük. //apeóig onnan érkez/ek a Fo/óre űrke/iek, akkor már se/'Z/űA, hogy miér/ éppen a Szíriusz-/Vap /ávo/ság jivá/ása vo// jön/és számukra a piramis mére/ezése- kor." Keresztúton Jézussal Nemrég jelent meg dr. Bánk József* volt váci érsek-püspök új könyve Jézussá/ a keresztúton címmel a Makrovilág egyházi kiadó gondozásában. A kötet 25 szerző verses, prózai gondolatsorát tartalmazza. A keresztúti ájtatosság, Krisztus kínszenvedésének és halálának 14 stációja (állomása) a római katolikus egyház megkapó szertartása méltán ihletett meg költőket, írókat, zeneszerzőket, képzőművészeket. A könyv szerzői között ezúttal //. János Bá/ pápa, Fau/ C/auce/ francia író, Pisieux-i ezen/ Teréz karmelita nővér, Mic/tae/ Fau/Aacer müncheni bíboros érsek elmélkedései találhatók. A hazaiak köréből pedig Csandó Béla egyetemi tanár, //arsolnyi Pa/os papköltő, Sík Odnóor piarista rendfőnök nevét említhetjük. Helyi vonatkozású fejezet Te//: Tihamér (1889-1939) egykori veszprémi püspök, népszerű hitszónok Te szenved/é/ ér/em, Gram/ című 14 stációja. Dr. Bánk József napjaink modern, de mégis boldogtalan, sokszor saját keresztútját járó emberének ajánlja művét. Papp Rezső A REGIONÁLIS KATOLIKUS IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ helyszíne lesz ma a szombathelyi szalézi templom (Táncsics M. u. 44.). A program 9 órától kezdődik imával, énekkel, majd előadás hangzik el Bódi Béla kaposvári püspök részéről A katolikus magyar fiatalok felelőssége és küldetése napjainkban címmel. A találkozót 16 órakor szentmise zárja be, melyet Ozene, József érsek és Aronyoy István püspök celebrálnak. A rendezvényre Győr-Sopron, Veszprém, Zala, Vas megyék fiataljait várják. " Bed Aércésur/A. Ki mondta az alábbiakat a Bibliában? „Emészt engem a buzgalom az Úrért." BeAü/óés: Ba/drióc. okt. 22. Mű// Be/i meg/e//és úr/A.Ézsau (függ. 1.), Jákob (vízsz. 5.), elsőszülöttség (vízsz. 6.), vadászat (függ. 3.), eladta (vízsz. 4.), lencse (függ. 2.). NAPLÓ-5