Napló, 1993. október ( 49. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-16 / 242. szám

1993. október 16., szombat H­T - VILAG Az igazság ragyogásaCsendben búcsúzott el Papok jönnek, mennek, kül­detnek és halnak... Többnyire csendben búcsúznak és csend­ben búcsúztatják őket... Van azonban a búcsúztatásoknak is hierarchiája, ilyen elromlott vi­lágban élünk. Van, akit han­gosan, nyilvánosan és kommu­nikációs láncban temetnek, van, akit félnyilvánosan, alig észre­vehetően, s van aztán, akit agyonhallgatnak. S a papok hal­nak... Egyre többen, és elfogy­nak egyházközségeinkből. Az Örök Házában azonban bizony­nyal lelki igazságtételt is kapnak végre, ha életükben nem adták meg nekik azt, vagy éppen ön­maguk szerényen elhárították. Papok jönnek, mennek, kül­detnek és halnak... „őzűAszava gydszje/en/és Aöző//e szep/em­ Ber 9-én a /Vap/ócan, hogy dr. Hiero István ny. Aő/m és párizsi phcödsios, pápanyógér; /aAos­é/e/éneA 67. évéBeu vára/Zauu/ e/Buuy/" - olvasható a Pápai Hírlap búcsúztatójában. Bizony szűkszavú, de szólt. Viszont egy sor sem emlékeztetett eltávozá­sára egyházának hazai kommu­nikációs csatornáin. Missziós pap volt, nem veszprémi egyház­­megyés - hárították el hiányoló kérdéseimet sorra az informáló „illetékesek". Akiket meg-meg­­látogatott, akik mellett szeretet­tel segédkezett egyházme­gyénkben, nem vállalkoztak bú­csúszavak megírására sem, mondván: newt /smer/ül e/éggé. A nyugati magyar kolóniák missziós lelkésze, aki 1989-ben visszatelepült szülőföldjére, s aki nyugalmazott lelkipásztor­ként számtalanszor, s ahol csak tudott, segített papkollégáinak, szentmiséken koncelebrált, misszióként végezte nyugdíja­san is a pásztorkodást, akit szá­mosan emberségéről és haladó gondolkodásáról, áldozatkész­ségéről, ökumenikus szemléle­téről ismertek, eltávozott tehát. Hangtalanul, visszhangtalanul. Magam is régóta készülődtem hozzá, életműriportot szerettem volna vele­ róla készíteni... Több alkalommal időpontot egyeztet­tünk, azután mindig elmaradt a találkozás, mert rengeteg elfog­laltsága volt, s a küldetés ezer­szer fontosabb volt számára, mint a hírverés. Először a Szent György-hegyi búcsús misén ta­lálkoztam vele a Lengyel-kápol­nánál, később kerestem otthoná­ban is, majd kritikus megjegyzé­seit hallgatva idén a Magyar Pax Romana ülésszakán futottunk össze. „Magyar ro/zá/ és európai keresz/ény, igazi demokra/a. F*ár­'zs/ szere/ó*, áe Pápanyö­­gér/, Pápát és a veszprémi Aa/o­­/,Aus egyházmegyét soha e/ nem jé/ej/ó*- írja róla Turig/. Gyula, a Pápai Művelődéstörténeti Tár­saság elnöke az előbb idézett bú­csúztatóban. Szeptember 11 -én a vanyolai temetőben ár. Buzs/A Vámos párizsi főlelkész Gyűrű Géza veszprémi érsekségi helynök részvételével temette el Hiero Istvánt. Sírjánál alsóőriek, düs­seldorfiak és pápai katolikus, protestáns lelkészek búcsúztak tőle. - Isten megadta a különös kegyelmet neked, hogy magyar földben pihenhess mindörökre most már - hangzott a lelkész szava, majd a Szózat hangjai mellett a hazai föld csendben magába fogadta testét. Búcsús mise a Pengye/KápolnáBan /99/Ben (középert ///erő /si­vár/) Október 5-én Splendor Veri­­tatis (Az igazság ragyogása) címmel 180 oldalas körlevelet tett közzé I. János Pál pápa, amely alapvető erkölcsi kérdé­sekkel foglalkozik, így a szüle­tésszabályozás, az abortusz, a homoszexualitás és a házassá­gon kívüli kapcsolatok, vala­mint a papi nőtlenség kérdései­vel. Miután az enciklika magyar fordítását még nem publikálták, így annak tartalmi összetevőiről csak a világi kommunikáció tá­jékoztatásaiból, illetve a katoli­kus sajtó idevonatkozó informá­cióiból tájékozódhatunk. Egy azonban bizonyos, hogy már születése pillanatától - sőt egyes hírforrások szerint már az előkészületek során is - tüzes viták, háborgások kísérték a pásztorlevél útját. „A H. vatikáni zsinat után megújult katolikus erkölcsteo­lógiában is különféle kétségek és támadások fogalmazódtak meg az egyház erkölcsi tanításá­val kapcsolatban..., melyek nem alkalmiak voltak, hanem az er­kölcsi örökség egészét vonták kétségbe... Ezek hátterében azok a gondolatok állnak, ame­lyek az emberi szabadságot ki­szakítják az igazsággal fennálló lényegi és alkotó kapcsolatá­ból... Minden torzítás és hamisí­tás ellenére a szabadság az igaz­sággal való szoros kapcsolatá­ban tud kibontakozni azzal az igazsággal együtt, amely teljes ragyogásában (veritatis splend­or) tündöklik Jézus Krisztus ar­cán " - olvasható az Új Ember múlt heti számában az enciklika lényegi mondanivalójáról. A Splendor Veritatis tehát m/uceu re/a/;'v;'zmussa/ ízemben d/ió/a, hogy az erdő/cs. törvény pdr/;u­­zama; egyetemed é­s d//an­­óóa.... végső* a/apjaA peó/g KrsztMtóan van, a%; ugyanaz tegnap, ma és mindőrökté. (Zsid. 13:8.) így minden hívő ember számára - mint azt a gaz­dag ifjú evangéliumi példázatá­val illusztrálja a körlevél - Isten parancsainak hamisítás és kompromisszumok nélküli kö­vetése, megtartása, a szeretet al­kudozások nélküli megvalósítá­sa kötelező. A pápa megismétli a terhesség elleni védekezés, a sterilizáció morális elítélését is. A pásztorlevélnek különösen e kijelentései ellen a protestáns egyházak részéről már tiltakozó nyilatkozatok láttak napvilágot. Az enciklika célja egyébként egyes értékelések szerint az egy­házon belüli ultramodern irány­zatok megfegyelmezése, s a tra­dicionális tanítás megerősítése. Az egyház másként gondolko­dói ugyanis ezáltal - amennyi­ben nem igazodnak a pápai elő­írásokhoz - nem taníthatnak, s nem publikálhatnak, illetve igen könnyen az egyházon kívül ta­lálhatják magukat. urunk, Jézus, úgy mutatta be az Istent, mint sze­­rető Atyát, aki felkelti napját jókra és gonoszokra egy­aránt (Mt. 5:45.). Ő az időtlenül ajándékozó Jóság, maga az Adás. Hogy Isten változatlan, azt nem úgy kell értenünk, hogy mozdulatlan kövület, hanem úgy, hogy soha nem változtatja meg alapállását, soha nem szün­teti meg kiáradó jóságát. Maga­tartása következetes: mindig csak szeret. Isten tehát a maga kiáradó jó­ságával csak dinamikusan értel­mezhető. Az a megállapítás, hogy ő szükségképpen létező, vagyis Abszolútum, nem jelenti azt, hogy neki nincs történése. Amikor azt mondjuk, hogy ben­ne nincs idő, mert örök jelenben él, akkor ezzel csak az anyagi történések idejét szeretnénk tőle távol tartani. Minden létezőnek megvan a maga létmódjának megfelelő /ör/énése, vdt/ozdja. Ezért Istenben a földi változá­sok, azaz a földi idő oldaláról te­kintve örök jelenben történő változások nagyon is történnek. Az Abszolútum változása leg­feljebb a mi óráinkkal nem mér­hető. Attól, hogy Isten birtokolja a Létteljességet­­ ahhoz már hoz­záadni, abból elvenni nem akar, azaz tökéletességében, teljessé­gében nincs sem gyarapodás, sem fogyatkozás­­, attól még Benne és Belőle nagy d/rence­­zóóésre történnek. Mondhatjuk: a Létteljesség állandóan strukturálódik. Az d/­­rrMóezóóések folyamán újabb és újabb alakzatok lépnek a léte­zés mezejére anélkül, hogy ezek valahonnan máshonnan lépné­nek elő. Abban bizonyára senki sem kételkedik, hogy Isten nem lehet anyagi valóság. Ő a legteljesebb értelemben Szellem. Ha most a szellemi létezés síkján mara­dunk - mert hová is mehetnénk, ha a szellemi Létteljességen kí­vül nincsen más? -,akkor innen kiindulva kell értelmeznünk mindent, ami a létezés rendjé­ben később állt elő. A filozófusok által Abszolú­­tumnak, Jézus által pedig Meny­­nyei Atyának bemutatott Istent nevezzük a Létezés Ősforrásá­nak, a Mennyei Fényességnek. Ő a Sugárforrás, az örök Aján­dékozás, Kiáradás, Szeretet, Jó­ság, a Lebírhatatlan Energiaki­bocsátó. A cmarmAM.safi ér/e/meze/Z Pró*. Az Élő és életet fakasztó, az egyetlen, mint Forrás. Az e For­rásból áradó rezgésnyalábok ké­pesek a Forráson kívül is életet fakasztani a létezés rendjében. Mivel Istennek, Létforrásunk­nak lényegéhez tartozik a kiára­dás, az ajándékozás, vagyis a szeretet élete, ez első fázisban a teremtésben nyilvánul meg. Természetesen, mivel Ő szel­lemi teremtményei is hozzá ha­sonlóan (az ő képére és hasonla­tosságára) szellemi természe­tűek. Az egyiptomi hieroglifák egyike, amely a teremtést jelzi, egy bumeráng. Az indiánok ősi hajítófája, amelyet ha megfelelő pályán hajítanak el, bizonyos idő után elhajlójához visszatért. Igaz, aki elhajította, annak a rá­hatása megszűnik az elhajítás után - a bumeráng szabadsággal felruházott lesz, önállósul -,ám ha rajta marad az elhajító által megszabott pályán, akkor visz­­szatalál az elhajítóhoz. Kitűnő­en jelképezi ez Isten teremtő ak­tusát. A folyton sugárzó Létforrás „energiacsomagokat" dob ki a létbe, jól „megjellegzett", egyé­ni arcú, egyéni küldetésprofilú személyiségkezdeményeket. Mindegyiket Bee//őz/e/i szerete­­tébe, és ellátja őket az élet jelé­vel, a világossággal. Mihelyt létbe segítette őket, ez egyet je­lent a szabadság megajándéko­zásával, nagyfokú önállósulás­sal. Szabadságuk megsegítésé­hez kapnak célgondolatot: a létbe helyezési pontról a kijelölt, az e/ópou/ozo/r, e/óma/r,'cozo// törvénypályán visszatalálni Teremtőjükhöz. Erőt és tehetsé­get kaptak, hogy Teremtőjük­höz hasonlóan ők is folyton su­gározzanak, vagyis adjanak, szeressenek. Szeressék vissza Kibocsátó­jukat, és szeressék egymást? A kibocsátottakat, a szellemtest­véreket. Ha rajta maradnak a Létbehelyező által megszabott törvénypályán, amely mind a fejlődés útját, mind a fejlődés egyéni profilját, küldetésük mi­benlétét is tartalmazza, akkor a saját idejük idődimenziójában kibontakozva, tökéletesedve, vagyis az egyetemes teremt­ménytörvényt, a /övése/esedés/ teljesítve egyre közelebb kerül­nek T­eremtőjükhöz. A személy számára két meta­­kozmikus irány van: Isten felé, hogy találkozhasson Vele, és Is­tentől elindulva küldetést telje­síteni. Majd lesz egy harmadik is - a bukás után -,távolodni Is­tentől, nem az Ő küldetését tel­jesítve, hanem a magunk útját járva. Két személy között a /a­­/d/Aozds az, ami gyarapodást, élményt, fölfedezést, extázist hoz létre. Elfogadod a más, A je­lenlétét életedben. Amikor Isten eMerg.ac.Kwtagokat helyezett ki a létbe, nem monopó/usoAa/ al­kotott, hanem óipó/oAa/. A szel­lemek világában oud/oA/iaA ne­vezzük őket. (A*eve/Aez.A.' /Ven szere/eZ-partnerei) Baryon Tanyás Az előre még nem fölfelé Energiacsomagok a létben Visszhang /Járnás Tamás Az előre még nem fölfelé c. írásában nemrég azzal a megállapítással találkoz­tam, hogy: „Egyiptomból pedig szabad szemmel a Szíriusz nem is látható." Több helyen hüm­­mögtem az írásmű kapcsán, de itt már felkaptam a fejem... Mert a Szíriusz az egyiptomiak leg­fontosabb csillaga volt. Ők Szóthisznak nevezték, és megfi­gyelték, hogy ennek a csillagnak - mely a sivatagi égbolton igen fényesen ragyog -a heliákus ke­lésével egybeesik a Nílus áradá­sának kezdete. Ez pedig megha­tározta az egész életüket, s náluk ez volt az évkezdet... Ha a „há­rom civilizáció" közül az egyik az egyiptomi lenne, akkor ennek kultúrtörténetéből igen nagyok az írás hiányosságai. Tóth József /Dedves Peré/író/ Az Ön ááa/ A//egdso/; e//eu;mouáás nem /é-Zez/A. Mindaz, ami/ ma/ó a/dBB o/vas Barna; Tamás ?vád/?ó/, /rrjeóe/mi okok m/a/Z nem kerű/f­­őz/ésre soroza/uuABan. A .szer­ző Mgyanry /ÖBB kiegészí/ó* me/­­/ék/e/Ze/ /á/fa e/ írásműve/, így az érin/e/Z/e/'eze/e/ is. (A .szerk.) /me a kímaraá/ ér/e/mezés.' „Az egyiptomiak nem ZuáBa/záA, hogy a őz/ríM.sz /Aercsá/ag, só/ Bormas csá/ag­­ ,Szíriusz A, B, C. A Szinusz B-/ még csak /#6/ - ken lécez/éA jé/, min/ az óriás - csá/ag /őrpe­díséró/é/. A C-/ még ma sem. Egyiptomkó/ sza­kaó szemme/ csak a .Szíriusz A /á/ka/ó. Am műszerek kí/án en­nek távolsága se mérke/ó és vi- Be/ó/á/ a piramisra. 793/ ken ké/ néprajzAu/a/ó, a francia ár. Marce/ Griau/e és G. Die/er/en a nyuga/-g/rikai áogon kennszü/ö// /örzsnél meg­lepően pon/os asztronómiai is­­mere/ekre iel/ek, kü/önösen a S­zíriuszról. Zokkek közé// /uá­/ák, hogy a szakad szemme/ nem /á/ka/a Szíriusz B 50 éva/aZ/Ae­­rű/i meg a nagymére/űA csó/a­­go/. /gy ők is nagy ünnepi szer­­/az/ósaika/ 50 évenkén/ végzik. Ők /uónak a Szíriusz C-ról is. //agyományuk szerin/ ez/ a /u­­áás/ - melyre mi csak napjaink modern /uóománya révén /e/­­/ünk szer/, a Szíriusz C-/ pedig még ma sem regisz/ró//uk­­, számukra egy /Vommo nevű is­­t enség közve/i/e//e. /Vommo an­nak idején egy kárkán érkeze// a Szíriuszra/ a Fo/óre. Mire/ ha­­son/ó hagyomány/ a korai su­­mér ku//űráké/ is ismerünk (csak o// az égi jövevény/ Can­­nesnek nevez/ék), ezér/ e jórrds korá/ Kr. e. 4000-re /eke/jük. //apeóig onnan érkez/ek a Fo/ó­­re űrke/iek, akkor már se/'Z/űA, hogy miér/ éppen a Szíriusz-/Vap /ávo/ság jivá/ása vo// jön/és számukra a piramis mére/ezése- kor." Keresztúton Jézussal Nemrég jelent meg dr. Bánk József* volt váci érsek-püspök új könyve Jézussá/ a keresztúton címmel a Makrovilág egyházi kiadó gondozásában. A kötet 25 szerző verses, prózai gondolat­sorát tartalmazza. A keresztúti ájtatosság, Krisztus kínszenve­désének és halálának 14 stációja (állomása) a római katolikus egyház megkapó szertartása méltán ihletett meg költőket, írókat, zeneszerzőket, képző­művészeket. A könyv szerzői között ezúttal //. János Bá/ pápa, F­au/ C/auce/ francia író, Pi­­sieux-i ezen/ Teréz karmelita nővér, Mic/tae/ Fau/Aacer mün­cheni bíboros érsek elmélkedé­sei találhatók. A hazaiak köré­ből pedig Csandó Béla egyetemi tanár, //arsolnyi Pa/os papköltő, Sík Odnóor piarista rendfőnök nevét említhetjük. Helyi vonat­kozású fejezet Te//: Tihamér (1889-1939) egykori veszprémi püspök, népszerű hitszónok Te szenved/é/ ér/em, Gram/ című 14 stációja. Dr. Bánk József napjaink modern, de mégis bol­dogtalan, sokszor saját keresz­­tútját járó emberének ajánlja művét. Papp Rezső A REGIONÁLIS KATOLIKUS IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ helyszíne lesz ma a szombathelyi szalézi temp­lom (Táncsics M. u. 44.). A program 9 órától kezdődik imával, énekkel, majd előadás hangzik el Bó­di Béla kaposvári püspök részéről A katolikus magyar fiatalok felelőssége és küldetése napjainkban címmel. A találkozót 16 órakor szentmise zárja be, melyet Ozene, Józ­sef érsek és Aronyo­y István püspök celebrál­nak. A rendezvényre Győr-Sopron, Veszprém, Zala, Vas me­gyék fiataljait várják. " Bed Aércésur/A. Ki mond­ta az alábbiakat a Bibliában? „Emészt engem a buzgalom az Úrért." BeAü/óés: Ba/drióc. okt. 22. Mű// Be/i meg/e//és úr/A.­­Ézsau (függ. 1.), Jákob (vízsz. 5.), elsőszülöttség (vízsz. 6.), vadászat (függ. 3.), eladta (vízsz. 4.), lencse (függ. 2.). NAPLÓ-5

Next