Napló, 1994. január ( 50. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-03 / 1. szám
4 -NAPLÓ Természetvédelem és idegenforgalom a Balaton-felvidéken Sokrétű kapcsolatban Az idegenforgalom és a turizmus napjainkban világjelenség. Robbanásszerű fejlődése szinte egybeesik a környezetvédelem kibontakozásával, azaz a századfordulóval. A jelenleg észlelhető környezeti károsodás történelmi folyamat eredménye. Mértéke napjainkban már kritikusnak mondható. A természeti környezet rendelkezik bizonyos öntisztulási képességgel egy bizonyos pontig. Ezen túl azonban már nem képes jóvátenni a szennyező tevékenységet. Az idegenforgalom és a környezetvédelem-természetvédelem kapcsolata sokrétű, amelyben mind negatív, mind pozitív kölcsönhatások észlelhetők. A környezetvédelem legaktívabb eszköze maga a természet, a táj, mely egyben az ember kikapcsolódási és üdülési lehetőségeit is biztosítja. A turizmus növekedésével párhuzamosan megindult a környezet romlása is. Az üdülőterületeken elképesztő mértéket ölt a hulladéktermelés, a környezet terhelése növekszik. Tény, hogy a turistaforgalom nagyobb ütemben növekszik, mint az üdülés, kirándulás céljaira rendelkezésre álló, megfelelően felszerelt üdülőtelepek. Ebből a szempontból a vizek környezeti szennyezettségét kell első helyen említeni, mely többek között veszélyezteti az adott terület turisztikai vonzerejét is. Környezetünket jelentősen károsítja a tömegturizmus abban az esetben, ha csak használja, de nem védi azt. A turizmusnak pozitív hatása is van. Az idegenforgalom bevétele jelentős forrása lehet a környezet - és természetvédelemnek. A művelt turista aktív természetvédőként léphet fel. Ezért igen fontos lenne, hogy minél többen megismerkedjenek természeti értékeinkkel, és sajátjuknak tekintve azokat, részt vállaljanak megóvásukban. Ezt a célt szolgálja az úgynevezett ökoturizmus, melynek lényege így határozható meg: „Az ökoturizmus relatíve érintetlen, természetes tájak felé irányul, abból a célból, hogy azokat megcsodáljuk, tanulmányozzuk.” A megfelelő oktatás és propaganda megteremtésével nem csúfoskodnának egyes területek hétvégi kirándulások után a szeméttől. Megállapítható: a szenynyezett környezet negatívan hat az idegenforgalomra is. A környezet minőségével kapcsolatos aggodalmak és elvárások mind hangsúlyosabban jelennek meg az idegenforgalomban. 1992 év elején a riói konferenciára készülve a Nemzetközi Gallup Intézet széles körben közvélemény-kutatást végzett az idegenforgalmi térségekre vonatkozóan. A felmérés szerint a megkérdezettek túlnyomó többsége kijelentette, hogy új úti célt választ, ha a korábban kedvelt üdülőhelye szennyezetté vált. Ezzel egyidejűleg nagy arányban vallották a „szelíd turizmus” (soft turizmus) elveit, vállalják a kisebb kényelmet, a gépkocsimentes túrákat, hogy vigyázzanak a környezetre. A Közép-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság védett területeinek túlnyomó többsége az ország legkiemelkedőbb idegenforgalmi övezeteiben található meg a Balaton északi partján. A környezet fokozott védelmét, fejlesztését a belföldi és nemzetközi idegenforgalom igényei is megkövetelik. Hoszszú távú koncepciók is megállapították, hogy a belföldi és külföldi turisták mozgása térben és időben nem oszlik el egyenletesen, s ez további környezetszennyeződés forrása lehet. A tömegturizmus, ha környezetünket csak használja és nem védi, akkor azt jelentősen károsítja. Ennek elkerülése céljából igazgatóságunk egyfajta irányított turizmust kíván megvalósítani a védett területeken. Részletes programot dolgoztunk ki és felvettük a kapcsolatot több érintett idegenforgalmi szervvel. A Balaton északi partján elhelyezkedő védett területeink jelentős része szabadon látogathatók. Ritka előfordulású növények lelőhelyei, a tájvédelmi körzetek egyes fokozottan védett területei, valamint a vízi élőhelyek (Kis-Balaton TK) nem látogathatók. A Kis-Balaton I. tározónál kialakításra került egy szabadon látogatható sziget az érdeklődő turisták számára. Szabályozott nyitvatartási rend szerint működnek viszont védett parkjaink, arborétumaink és idegenforgalmi barlangjaink. Dr. Kopek Annamária Tihanyi pillanatkép - telen Korkép - kórkép? Sorra fekteti földre a sok visító fűrész a lápos területet övező erdősáv sudár, kopasz nyárfáit. Óriási tutajra emlékeztetnek így mozdulatlanul a csupasz törzsek, messziről összehányt boglyákra a letaglózott koronák. Az egyik testes rönk oldalának hasadékából hangyák százai bújnak elő. Forgolódnak, zavartan futkároznak, mintha eszüket, tájékozódóképességüket veszítették volna el. Némelyek leperegnek a kavalkádban a fagyos-havas talajra, majd korhadt kórókra, fűszálakra kapaszkodva igyekszenek fölfelé, esnek le újra, hogy aztán egymásnak támadva próbáljanak küzdeni a részükről elfogadhatatlan fordulat, káosz ellen. A töredezett ágakra madarak telepszenek, ugrándoznak, váltogatják helyüket. Fejüket forgatva, nyakukat tekergetve néznek a felhők felé, mintha keresnének valamit? Tán megszokott pihenőhelyüket, tegnapi fészküket. Ahogy a szürkeség mélyül, mind csendesebb, egyhangúbb ez a madárzsivaj - egyre szomorúbb, mint a gyászmise. A faültető optimizmusnak (sajnos) semmi nyoma e látószögben. Horváth István A századvég nagy kihívása, a környezetszennyezés és az ennek során fellépő természetpusztítás elleni harc a természettudományi múzeumokat sem hagyta érintetlenül. Felismerték, hogy a pusztuló természet regisztrálásán kívül a megelőzésre is gondot kell fordítani. Ennek egyik legfontosabb eszköze a fiatal nemzedékek környezetvédelmi nevelése. Szerveződő szakkörök A Bakonyi Természettudományi Múzeum - 1972-es megalapításától kezdve - a hagyományos ismeretterjesztő előadások tartásán kívül, már az alapítás évében honismereti szakkört működtetett. Az általános iskolás korosztályra alapozott környezetvédelmi szakkör a hetvenes évek közepén indult, s több mint 15 évig folyamatosan működött. A tanév során tartott foglalkozások hamarosan nyári táborokkal egészültek ki. Az aktív, érdeklődő tanulók az intézmény gyűjteményeinek gyarapítását célzó kutatótáborokban is részt vettek. Hosszú évekig az intézmény adott otthont a Magyar Madártani Egyesület bakonyi csoportjának, mely rendszeresen szervezte madármegfigyelő, -gyűrűző táborait. A közművelődési tevékenység az éves munkatervek szerves részét alkotta, ennek ellenére a pénzügyi tervezésben többnyire nem jelent meg. Ezért nagy segítséget jelentett az az együttműködés, mely a megyei művelődési központ (jogutódja a megyei közművelődési intézet) és a Bakonyi Természettudományi Múzeum között alakult ki a nyolcvanas évek közepén. A művelődési központ által a Hárskút melletti Rák-tanyán kialakított táborhely otthont adott a környezetvédelmi szaktáboroknak is. Ezek szakmai programját, vezetését a múzeum szakemberei biztosították. Résztvevői szakköri vagy iskolai közösségek voltak. Itt kapott végleges helyet - Bakonyoszlop és Tapolca után - a középiskolások részére szervezett megyei honismereti tábor természettudományi szekciója is. Ebből fejlődött ki az a középiskolás természetvédelmi tábor, mely napjainkban az egész Dunántúlról fogad tettrekész fiatalokat. Országos hálózat Az ország minden részén folyó környezetvédelmi nevelőmunka fontosságát előbb a társadalmi-politikai szerveződések (pl. Hazafias Népfront, Magyar Madártani Egyesület) ismerték fel, majd a gondolat utat tört magának az állami szerveknél is. A nyolcvanas évek második felében minisztériumi támogatással fokozatosan kialakult a környezetvédelmi oktatóközpontok hálózata. Veszprém megyében elsőként a megyei úttörőházban (ma: gyermekek háza) jött létre oktatóközpont. 1991-ben, elismerve a múzeum ilyen irányú tevékenységét, a Bakonyi Természettudományi Múzeumban is megalakulhatott a Tiszafa Környezetvédelmi Oktatóközpont. Ennek keretében - a szerény mértékű anyagi támogatást felhasználva - továbbra is szeretnénk működtetni a megyei közművelődési intézettel közösen- nyári táborainkat. Segítséget nyújtunk a mások által szervezett környezetvédelmi táborok szakmai programjaihoz. Az iskolai szakkörök, egyesületek részére - igény esetén - előadásokat tartunk. Helyszűke miatt ugyanakkor le kellett mondanunk saját szakkörünk működtetéséről. Erdei iskolák A természetismeret, a környezetvédelmi nevelés fontosságának felismerése utat tör magának az iskolai nevelésben is. Ennek napjainkban megújuló formája a századelőre visszanyúló erdei iskola mozgalom újraéledése. A szorgalmi időszak folyamán megtartott egyhetes erdei iskola diáknak és tanárnak egyaránt hasznos. Hogy ez valóban így legyen, jelentős szervezőmunkára és a helyszín alapos ismeretére van szükség. Utóbbi alapján tervezhetők meg azok a tevékenységi formák, melyek a tanulók ismereteire alapozva bővítik tudásukat. A pedagógusok egy része szakjánál fogva nem rendelkezik az erdei iskolában szükséges ismeretekkel. Számukra nagy segítség, ha a helyszínhez, időponthoz és korosztályhoz adaptált programokat kaphatnak kézhez. Ezzel részben kiváltható a szakmuzeológus jelenléte is, mivel az utóbbi években megnövekedett igénybevételnek a kisszámú múzeumi szakembergárda egyre kevésbé tud megfelelni. Dr. Galambos István A Bakonyi Természettudományi Múzeumban Környezetvédelmi oktatóközpont Januárban idnuló tanfolyamaink: Személyiszámítógép-kezelő egy féléves (150 órás), alapfokú szakképesítést nyújtó tanfolyam Személyi számítógép szoftver üzemeltető két féléves (350 órás), középfokú szakképesítést nyújtó tanfolyam MARKETING KERESKEDELMI ÜGYNÖKSÉG Veszprém, Völgyhíd tér 5. Telefon: 88/422-694 _____________________________(6951471) PRO NATURA 1994. január 3., hétfő Az erdélyi dinoszauruszok Az erdélyi Szentpéterfalván 1895-ben bukkantak sárkánygyíkcsontokra. A leletek tudományos feldolgozása báró Nopcsa Ferenc (1877-1923) nevéhez fűződik. Rendkívül tehetséges kutató lévén, azonnal felismerte a csontmaradványok óriási jelentőségét. Nopcsa Bécsben, Berlinben és Londonban tanult, múzeumokban dolgozott, s minden erejét a tudománynak szentelte. Öt nyelven 150 tudományos dolgozatot adott ki. Ezekben írta le a Scolosaurus cutlerit, a Kanadában talált néhány kövülete alapján rekonstruált páncélos hüllőt. A Nopcsa által felfedezett „erdélyi dinoszauruszok” közül elsősorban a „hátszegi tüskés"-t említhetjük meg. A legnagyobb példány elérhette a 10 métert is. Ennek végtagjai és páncéltöredékei is előkerültek. Egy másik nagy termetű fajt, a Magyarosaurus dacus-t, néhány csigolyája alapján sikerült jellemeznie. A Megalosaurus hungaricus megállapítása szerint egy ragadozó életmódú, nagy termetű dinoszaurusz lehetett. Alapjában véve azonban az erdélyi dinoszauruszok általában kisebb méretűek, mint az amerikai vagy ázsiai példányok. (Az 1993 augusztusában a kínai Henan tartományban talált Tyrannoszaurusz tojásai 70 cm átmérőjűek, addig az erdélyi ragadozó őshüllőké általában csak 15-20 cm.) Utóbbiból arra lehet következtetni, hogy az erdélyieknek kisebb volt az életterük és elszigetelődve éltek. A napjainkban a világ több nagyvárosában megtekinthető mozgó, mozgó és üvöltöző dinómodellek mellett kincsként ragyognak azok a leletek, amelyeket Nopcsa Ferenc fedezett fel. Á. S.A földtörténet középkorának vége felé kihalt őshüllők iránt különösen az ifjúság érdeklődése igen erős. Vonzó a furcsaságuk, szokatlanságuk, ismeretlenségük. Bár - mai tudásunk szerint - egyetlen példányuk sem él, a „dinók” legendás történetek hősei. Bizonyítékok az idő múlására, a dolgok változásaira, de arra is, hogy Földanyánk nemcsak teremtett, hanem temetett is. Ebből következik a tanulság: a környezeti változások és katasztrófák élőlények csoportjait tüntethetik el bolygónkról. De az is, hogy az emberi megismerés, a tudomány és a művészet képes felidézni a múlt eseményeit, melyeket az oltatás-nevelés képes átadni a ma élőknek. A szerk.) Orrszarvú-szaurusz