Napló, 1994. február ( 50. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-14 / 37. szám

1994. február 14., hétfő FÖLDKÖZELBEN Kárpótlás és... Néhány napja újra kárpótlási földár­verések zajlanak településeinken. Sok olyan helyre is kimennek a stábok, ahol korábban befejezettnek hittük a földtu­lajdon nevesítését. Koczka K. Attila, a Veszprém Megyei Kárrendezési Hiva­tal elnöke ugyanis elmondta, hogy mindenhol tartanak árverést, ahol leg­alább egy aranykorona érték megma­radt a korábbi kínálatból. Aki a régebbi kárpótlási törvények igény­benyújtási határidőinek lejárta után jött rá, hogy dokumentálni tudja jogos kárpótlási igé­nyét, vagy éppen a határidő elmulasztása mi­att utasították el a kérelmét, az mától már pos­tára adhatja a borítékját. Az igénybenyújtás új időszakának a kezdete a holnapi nap, tehát február 15-e. A postázással nem kell nagyon sietni, jobb ellenőrizni, hogy minden szüksé­ges igazolás, anyakönyvi kivonat megvan-e. Ezzel elkerülhetjük, hogy hiánypótlásra utal­ják vissza a kérvényünket. Azt sem szabad el­felejteni, hogy március 15-én lejár a benyújtá­si határidő. Minthogy az a nap nemzeti ünnep, így a kárpótlási hivatalban a március 16-án éj­félig postázott kérelmeket fogadják el. Ez a határidő azonban jogvesztő, ami magyarul azt jelenti, hogy eltelte után semmilyen indokkal vagy igazolással nem fogadnak el kérelmeket. Aki hiánytalanul benyújtja a pontosan ki­töltött kérvénye mellé a dokumentumokat, az reménykedhet abban, hogy még a most zajló árverési körben is licitálhat. Természetesen akkor, ha az állandó lakhelyén még lesz árve­rés. A mi megyénkben az állami gazdaságok területéről kijelölt földek is nagyon vonzók. A szabályok szerint ezekre bárki licitálhat majd, állandó lakóhelyétől függetlenül. Igaz, a Ba­dacsonyi Állami Gazdaság földjei már elkel­tek, de hatalmas erdőterületeket jelöltek ki az erdőgazdaságnál. Az erdőkről jut eszembe, hogy ismét meg­kezdte munkáját az Országgyűlés. Remélem, megalkotják a földtörvényt és az erdőbirto­­kosságról szóló törvényt is. Az erdőkkel kap­csolatos árverési szabályok megváltoztatását viszont nem látom indokoltnak. Mire a nagy erdőterületek sorra kerülnek, annyi lesz a kár­pótlási jegy a piacon, hogy szinte kizárt az ol­csó egyezségek túlsúlya. Nem tartom bűnnek azt sem, ha valaki azért akar erdőt szerezni, mert esetleg ahhoz rendelik a vadászati jogot. Magam vadpárti vagyok, de Széchényi Zsig­­mond vagy éppen Rakk Tamás írásaiból el tu­dom képzelni a vadászat örömét. Attól sem fé­lek, hogy az új tulajdonosok majd fejszével mennek az erdőnek. Akik erre hivatkoznak, azok elfelejtik, hogy a mai hetven-, százéves erdőket az árverezők szülei, nagyszülei telepí­tették, ápolták a jól bevált erdőbirtokosság ke­reteiben. Az sem olyan nagy baj, hogy a maj­dani tulajdonosok nem szakképzett erdészek. Biztosan lesznek olyan szakemberek, akik megbízás alapján és illő honorárium ellené­ben elvégzik a munkákat. A szentgáli erdőbir­tokosok és leszármazottaik terveit, céljait, sé­relmeit és akaratát ismerve, biztos vagyok ab­ban, hogy téved az az ember, aki a földműve­lőtől félti az erdőt. Varga Ibolya Az érem három oldala A közelmúltban két tu­dósítás is megjelent a Somló hegyi szarvaskár­ról. Minden történésnek - akár az éremnek - legalább két oldala van, e sajnálatos esemény sem kivétel. A somlószőlősi elöljáróság­hoz 16 szőlősgazda nyújtott be kártérítési igényt. A falu jegy­zője tette a dolgát, az elmúlt hét csütörtökjére vadkárbecslést tű­zött ki. Gondoskodott szakértő kirendeléséről, értesítette a ká­rosultakat és a területileg illeté­kes vadásztársaságot. A jelzett időpontban meg is jelent mind­ahány érdekelt fél képviselője. Kezdetét vette a bejárás. A pá­nikba kergetett szarvasrudli után valóban megdöbbentő pusztítás maradt. A károk há­rom fő csoportba sorolhatók: 1. kitört támoszlopok, 2. elszagga­tott, összekuszált kordondrót, 3. törött, sérült szőlőtőkék. Minden gazda készült, papír­ról olvasta a birtokán fellelhető károkat oszlop, tőke, huzalfo­lyóméter, elmaradó termés sze­rint. Sokan már forintosították is igényeiket, öt-, sőt, hatjegyű számok formájában. Ekkor hangzott el a vadásztársaság képviselőjének mondata, vala­hogy így: „...ami káruk van, megfizetjük, függetlenül attól, hogy sem maguk, sem mi nem voltunk okozói. De csak a kárt, és nem többet! Számoljunk! Tő­két, oszlopot, huzalt.” S együtt nézte, számolta a károsult, a szakértő és a vadász (szintén szőlősgazda). Az oktalan pusztítás dühössé teszi az embert, mérgében a ce­ruzája is vastagabban fog, így eshetett, hogy mind a 16 eset­ben a tulajdonos számainak há­romnegyede, kétharmada, fele találtatott valósnak, s került a jegyzőkönyvbe. A gazda a hely­színen eldönthette, pénzben ké­ri-e a kártérítést, vagy a birtoká­ra szállított oszlopot, huzalt vá­lasztja. A helyreállítás nap­számbérét mindenki pénzben kapja meg. Ez volt az érem egyik oldala, lássuk a másikat. A vad az állam tulajdona, bármely szervezet is gyakorolja a vadászati jogot. A kínjaiktól kegyelemlövéssel megszabadított szarvasbikák pusztulása kinek fáj? Az állam­nak? Kézzelfogható-e az állam­nak ily módon keletkezett kára? Hol, kinél, minél csapódik le az idejekorán elpusztult állatok eszmei és tenyészértéke? A Somló hegy a Somlótája Vadásztársaság vadászterülete. Természeti értékeinél fogva - s ez alatt nem a rajta élő vadállo­mány értendő — tájvédelmi kör­zet. Hagyományosan szőlőter­melő vidék, át- meg átszőve kordondróttal, pincével, prés­házzal. Másképpen fogalmaz­va: vadászatra alkalmatlan terü­let. A vadásztársaság mégis bér­leti díjat fizet utána, s jogi érte­lemben felelősséget is vállal a vad által okozott károsításokért. Az érem harmadik oldala: fé­nyes nappal a gímszarvas akkor jön ki az erdőből, ha ott nem hagyják békén. A bikák mos­tanság vetik el agancsukat, s a hullott agancs jól fizető portéka mind a legális, mind a fekete­piacon. Ebben az esetben is helybéli, somlószőlősi-dobai polgárok, kutyáik segítségével agancsozás céljából űzték, haj­tották a vadat, míg azok ki nem törtek az erdőből. A biztonság­­érzetétől megfosztott, pánikba kergetett vad pedig menekül, át­gázolva minden akadályon. Fentieket saját szememmel láttam, saját fülemmel hallot­tam 1994. február 10-én, a hely­színen. Fülöp György . / "KONTAKT" \. tfr M yr az ideális kapcsolat \ V 1994 február 17-én * ^ szakmai bemutatóval és vásárral W, nyílik a K-DUNÁNTÚL legnagyobb M SELYEMVIRÁG V nagykereskedése Veszprémben. éj Óriási áruválaszték,kedvező árak. m VI Kiegészítők,csokrok,futók,szalagok, JB vázák, cserepek, virágládák is kaphatták. Nyitva­.Kereskedők, viszonteladók részére m m H-P: 8,30-15,00 óráig. éj v. Lakossági nyílt nap:febr.19-én 8,30-15-ig­ M . Cim: KONTAKT KFT:8200 Veszprém,Házgyári u.­ M /VSZVRT irodaház/ Tel:88-427-210 Ürilás Veszprémben, a Séd mozi kamaratermében február 15-én (kedden), 7-16 óráig Olasz ruhák 550 Ft/kg, lakástextiliák Mindenkit szeretettel vár a Karaván. (74756/1 H), Ajkán, a Nagy László Művelődési Központban február 15-én (kedden), 8-13 óráig Holland felnőtt-, gyermekruhák, lakástextíliák 550 Ft/kg Karaván s__________________________(74757/1H)/ Nás ruhák árusítása Fás növények dugványozása Korábbi írásunkban fog­lalkoztunk a délszaki nö­vények magyarországi ter­mesztési lehetőségével. Sok olvasói levélben a sza­porításuk mikéntjét tuda­kolták. Ezért a fás növé­nyek dugványozással tör­ténő szaporításával külön cikkben foglalkozunk. Sok növénynél lehetőség van arra, hogy egyes leválasztott testrészeiből új, teljes növényt kapjunk. Az ivartalan szaporí­tást azoknál a növényeknél al­kalmazzuk, amelyek nem hoz­nak magot, vagy arról szaporít­va nem tartják meg faj-, illetve fajtaazonosságukat. Az így sza­porított növények hasonlók az anyanövényhez és egymáshoz. Hátránya viszont, hogy a nö­vények előállítása munkaigé­nyesebb, és nem gépesíthető. A legelterjedtebb ivartalan szaporítási mód a dugványozás. „Dugvány az a növényrész, amely az anyanövényről levá­lasztva kedvező körülmények közé juttatva, hiányzó szerveit pótolja és önálló egyeddé fejlő­dik.” Aszerint, hogy a leválasz­tott növényrész az anyanövény mely részéből származik, be­szélünk szár-, rügy-, gyökér- és levéldugványról. Ha zöld része­ket használunk dugványnak, zölddugványról, ha fás része­ket, fás dugványról beszélünk. A zöld- és fás dugványok aszerint, hogy a hajtás, illetve vessző felső vagy alsó részét használjuk fel, lehetnek csúcs-, illetve fejdugvány, és talp- vagy szárdugvány. A dugványok el­készítési módja szerint megkü­lönböztetünk egyszerű, kalapá­csos és szakított dugványt. A dugványok sebfelületén a kambiumból hegesztőszövetek dudorodnak ki, és ezeken át új járulékos gyökerek törnek elő. A gyökeresedést zölddugvá­nyokon a hajtás növekedése, a fás dugványokon a rügyek pat­tanása, kihajtása jelzi. Zölddugványozás. Főleg a lombhullató cserjéket szaporít­juk így (fagyait, mályvacserjét, gyöngyvirágcserjét, Clematist, Forsithiát, orgonát, gyöngy­vesszőt, kiwit stb.). Általában május végétől július elejéig vé­gezzük, mikor a hajtás rugalma­san puha, de még nem fásodó, ujjal összenyomható, de meg­hajlítva már nem pattanik el. A dugványokon általában 2-4 rügy vagy rügypár legyen, így kb. a hosszuk 8-14 centiméter. A dugványt közvetlenül az alsó rügy alatt 2-3 mm-rel vágjuk (egyenes, sima metszlappal). A Clematis időközben is gyökere­sedik, ezért ott is vághatjuk. A nehezen gyökeresedő fajoknál a metszlapon kívül még külön sebfelületet is vágunk, másfél cm hosszú és 2-3 mm széles szeletet a háncsból, a dugvány talpától felfelé. A nagyobb seb­felületen erősebb lesz a gyökér­képződés. Az alsó leveleket el­távolítjuk, mert azok nem kerül­hetnek a szaporítóközegbe, a felsőket pedig a párologtatás csökkentése céljából felére, harmadára visszavágjuk. Hosz­­szabb hajtásból több dugványt is készíthetünk. A hajtáscsúcsot csak akkor használjuk, ha már nem túl zsenge. A kész dugványokat durva szemcséjű perlitbe vagy tiszta folyami homokba rakjuk. A nö­vényeket csak olyan mélyre rakjuk, amennyi szükséges a biztos rögzítésükhöz (1-2 cm). A dugványok olyan távol le­gyenek egymástól, hogy a leve­leik ne érjenek össze. Ezután a meggyökeresedésig valamilyen üveg- vagy fóliatakarás is szük­séges, lényeg az, hogy zártan, magas páratartalom alatt kell tartani, és árnyékolni kell a nap­sütéstől. Ha a gyökeresedés megindult, a növényeket foko­zatosan szoktatjuk a fényhez és a levegőhöz. Félfás dugványozás: így sza­porítjuk az örökzöldeket, a puha szövetű lombhullató növénye­ket, a fenyők egy részét. Ezek zölddugványai rosszul gyökere­sednek, gyakran megrothadnak. A fenyőfélék téli dugványo­zása most (január-februárban) időszerű. A tujákat, a hamiscip­rusokat, borókákat és a tiszafa­féléket szaporítjuk általában dugványozással. A borókák egyéves hajtásai gyökeresednek legjobban, és a dugványt fiatal növényről szedjük. A tujáknál a 2-3 éves részek kerüljenek a szaporítóközegbe, mert az egy­éves rész berothad. A dugványokat különböző­képpen készíthetjük el. Leggya­koribb a szakított dugvány. Ha kevés az anyanövény, a helyszí­nen szakítjuk a 10-15 cm-es félfás hajtásokat úgy, hogy az idősebb részből legyen a talpa. Ezután éles késsel a talprészt si­mára vágjuk, hogy kevesebb roncsolt rész legyen rajta. A dugványokat 4—6 cm sor-, 3-4 cm tőtávolságra, 2-3 cm mély­ségre tűzdeljük a szaporítókö­zegben. Sűrűbben ne dugvá­­nyozzunk, mert a lomb egymás­hoz érve berothad. A dugványo­kat árnyékoljuk (erre a Raschel árnyékoló kiválóan alkalmas). A legkedvezőbb talajhőmérsék­let 16-20 C-fok, a relatív pára­­tartalom 90-95 százalék. Ez úgy biztosítható, hogy a dugvá­nyokat alaposan megöntözzük, és vékony, színtelen fóliát terí­tünk rájuk, így párás mikroklí­mát teremtünk. A fenyődugvá­nyok nem szeretik a sok vizet. Előnyös, ha a szaporítóközeg hőmérséklete magasabb a leve­gőnél, vagyis hasznos a talajfű­tés. A gyökerek megjelenésé­nek időpontját elsősorban a talaj hőmérséklete befolyásolja (ala­csony hőmérsékleten a gyöke­resedés hosszan elhúzódhat). Február közepétől akár fűtetlen fóliasátorba is dugványozha­­tunk, azonban az egyenetlen hő­mérséklet miatt elhúzódó gyö­­keresedésre számítani kell, ezért csak ősszel tudjuk fölszed­ni a dugványokat. (A jövő hétfőn folytatjuk.) Józsa Imre Széchényi Ferenc Kertészeti Szakközépiskola, B.­füred NAPLÓ-9 Ki fizet földadót? Olvasóink közül sokan érdeklődtek a földadó iránt. Kinek, mikor és mi­lyen kimutatással ellátva kell befizetnie? A kérdé­sekkel Tóth Kálmánnéhoz, az Adó- és Pénzügyi Ellen­őrzési Hivatal Veszprém Megyei Igazgatósága igaz­gatóhelyetteséhez fordul­­ tunk. - Az 1993. évi földadóbe­vallás benyújtási határideje március 20-a mindazon magán­­személyeknek, akik nem váltot­tak ki vállalkozói igazolványt, és nem végeznek általános for­galmi adó köteles tevékenysé­get. A földadó bevallására és megfizetésére kötelezett állam­polgár, ha személyi jövedelem­adó-bevallást nyújt be, akkor a földadójáról a 9353. számú szja-bevallás­­ pótlapjának ki­töltésével adhat számot. Külön 9320-as bizonylatot ebben az esetben nem kell beadnia. - Kiknek kell kitölteniük a 9320-as bevallást? - Azoknak a magánszemé­lyeknek, akik tavaly egész év­ben egy munkahelyen dolgoz­tak, és nem keletkezett más adó­köteles jövedelmük, mert be­vallásukat nyilatkozatuk alap­ján a munkáltatójuk készíti el. A másik eset az, ha több helyről származik adóköteles jövedel­me az állampolgárnak. Akkor mindenünnen jövedelemigazo­lást kap január 31-ig, amely alapján önadózóként elkészíti a bevallását. A 9320-as nyomtat­ványon tehát azoknak kell be­vallást tenniük, akik adóügyben a munkáltatójukkal számolnak el, és ezért nem nyújtanak be 1993-ra személyi jövedelem­adó-bevallást, vagy pedig azért nem, mert nem volt adóköteles jövedelmük. Fontos, hogy 1993. május 31-én használatuk­ban volt 6000 négyzetmétert meghaladó mezőgazdasági ren­deltetésű, olyan külterületi in­gatlan, amely nem minősül épít­mény elhelyezésére szolgáló vagy különleges földterületnek.­­ Befolyásolja-e a kötelezett­séget az esetleges aszálykár? - Igen, hiszen a kormány az akkor még csak előre látható aszálykárokra való tekintettel az 1993. évi földadó első, au­gusztus 15-én esedékes részle­tének befizetését november 15- re, a második részlet befizetésé­nek esedékességi időpontjára ütemezte át. Éppen ezért a be­vallásban az eredetileg augusz­tus 15-én esedékes részletnek a második résszel együtt, novem­ber 15-i esedékességi időpont­ban kell szerepelnie. A nyom­tatvány összegadatait forintban kell kitölteni. A bizonylatokat a földhasználó állandó lakóhelye szerint illetékes első fokú állami adóhatósághoz kell benyújtani. - Mire ügyeljünk a bevallás kitöltésekor? - A személyi azonosító ada­tok pontos kitöltésére. Ellen­őrizzük az adózó nevét, irányí­tószámát, állandó lakhelyét és a személyi azonosító számát. - Előfordulhat, hogy valaki­nek csak pár forintnyi adót kell fizetnie.. - A szabályok rájuk is tekin­tettel vannak. Ha valakinek az 1993. évre megállapított föld­adója nem éri el a 100 forintot, akkor az összeget megfizetnie nem kell, de a bevallást akkor is be kell nyújtania.

Next