Napló, 1994. február ( 50. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-18 / 41. szám
8 -NAPLÓ OLVASÓK FÓRUMA 1994. február 18., péntek Szolgáltatás kiszolgáltatottaknak Sok levelet olvastam lapjukban a Kábelkom Kft. díjemelésével kapcsolatban. Most azonban, hogy megérkezett a „sok értékes vásárlási kedvezményt” tartalmazó kuponfüzet, nem tudom szó nélkül hagyni a kft. eljárását, vagy inkább mondhatom, a kiszolgáltatottak átverését. Sajnos nem egyedüli eset a Kábelkom Kft. reklámnak titulált eljárása. Számtalan hasonló cég létezik, amelyik csak ígér, de nem nyújt semmit, vagy közel sem annyit, amennyit ígér. Végiglapoztam,olvastam a kuponfüzetet, amelynek korszerű kiállítását a benne szereplő hirdetők, a kedvezményeket ígérők fizették meg, nem pedig a Kábelkom Kft. A reklámköltségeket és a nyújtandó árkedvezményeket nekem biztos nem az illető szolgáltató adja, már csak azért sem, mert a tisztelt előfizető már öreg nyugdíjas, aki már semmit nem kíván és semmit sem tud igénybe venni, akinek az egész ötletet a szolgáltatás 67 százalékkal felemelt díjában meg kell fizetnie. Mit ígér még a Kábelkom? Eddig én - és gondolom, az előfizetők többsége - az alapprogramot nézhettem havi 300 és a Kábelkomnak fizetett havi 132 forintért. Januártól ígérnek három új csatornát az alapprogramcsomagban, de meg is szüntetnek ennyit. Tehát amivel eddig meg voltunk elégedve, azt kicserélik olyanra, amire csak nagyon kevesen kíváncsiak. Mert ugyan hányan nézik az angol nyelvű híreket? Fentiek után nem hagyhatom ki az MTV 1 és 2 programjának, illetve műsorának január 1-jétől történt megkeverését sem. Úgy látszik, ott sem a műsorok nézettsége számít, ezért aztán amit szívesen nézett az ember az esti órákban, azt délelőttre vagy délutánra tették. És mindezt a gyengülő műsorról nem is beszélve - havi 300 forint helyett 54 százalékkal magasabb havi díjért. A kiszolgáltatott néző fizesse meg a különböző okokból származó veszteségeket? Az ilyen rendkívül magas díjemelések gerjesztik az inflációt, ami leginkább a kiskeresetűekre, a munkanélküliekre és a nyugdíjasokra van rossz hatással. Molnár Sándor Veszprém, Zrínyi u. Elfelejtett nyelvművelő Szülőfalum egy jelentős eseményét szeretném megosztani az olvasókkal. Vaszar község általános iskolája 1994. január 6-án bensőséges ünnepség keretében a falu szülöttének, Ihász Gábor nyelvész-paptanárnak a nevét vette fel. Ihász Gábor (1804-1880) ja nuár 12-én született a Veszprém megyei Vaszar községben, jómódú földműves szülők gyermekeként. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte, majd - látva tehetségét - Odor Ferenc plébános a pápai bencésekhez küldte, ahol a gimnázium alsó négy osztályát végezte. Az ötödiket Veszprémben, a hatodikat és a bölcselet két osztályát Győrben járta ki. Hivatást érezvén a papi pályára, 1824-ben belépett a zirci ciszterciták rendjébe, ahol a György nevet vette fel. Az újoncév letöltése után a bécsi híres Pázmáneumba került, hogy teológiai tanulmányait ott folytassa. Egészsége azonban megromlott, így 1826-ban hazatért és a székesfehérvári ciszterci gimnáziumban lett tanár. Egy év múlva a pesti központi papnöveldébe került, amely életének fontos állomásává vált. 1829-ben az ő indítványára alakult meg a szemináriumban a Magyar Társaság, mely első elnökéül válaszotta. Az 1848-as szabadságharc idején Ihász tábori lelkésznek állt, 1849-ben Komárom védőivel kapitulált. Szereplése miatt letartóztatták és a zirci rendtanács 8 évi kolostorfogságra ítélte. 1850-ben az apát Egerbe küldte a magyar nyelv és irodalom tanárának. Itt felfigyelt arra, hogy az osztrák titkosrendőrség emberei követik és információkat gyűjtenek róla. E megalázás annyira elkeserítette, hogy a következő évben kilépett a rendből, és Ihász Gábor néven az egri egyházmegye papja lett. Egri időszakában sorra jelentek meg nyelvészeti tárgyú munkái, híressé vált gimnáziumi nyelvtankönyve, mely 1852-95 között 19 (!) kiadást ért meg. 1872-től folyamatos levelezésben állott a Magyar Nyelvőrrel, cikkei az 1873—74. évfolyamban találhatók. Közben fontos egyházi hivatalokat is betöltött, mígnem 1875-ben nyugalomba vonult. Ebben az évben még segített megszervezni tanítványainak az egri Egyházmegyei Irodalmi Egyletet, mely első elnökéül választotta. Utolsó éveiben betegsége szobafogságra ítélte, így állandóan olvasott, jegyzetelt, munkálkodott, egészen 1880. szeptember 21-én bekövetkezett haláláig. Ihász Gábor pap, tanár és nyelvművelő tudós, magyarságának és anyanyelvének hitvallója, apró kövekből építkező önérzetes magyar volt, aki most végre az őt megillető helyre került, legalább a vaszariak lelkében. Az ünnepség szónoka dr. Hegedűs Tamás címzetes államtitkár, köztársasági megbízott volt. Mezei Zsolt Vaszar Sümegiek a sebészetért Cselekedni kell a sümegi sebészeti osztály megmentéséért. A példa lehet a tapolcaiaké, akik alapítványt létesítettek a belgyógyászatért, s december 29-én meg is nyílt már a belgyógyászati osztály. Az ünnepélyes megnyitón nem vehettem részt, mert november óta kórházról kórházra járok. Először a belgyógyászaton voltam, majd a sebészetre kerültem. Hallottam, hogy a sebészetet meg akarják szüntetni. Ezt a kórházi egységet, amely Sümeg és körzetének 5 millió forint értékű társadalmi segítségével épült, amely részben készpénzből, másrészt munkából állt, és alig negyedéve nyílt meg. Sajnos erről már csak múlt időben beszélhetünk, mert pár nappal ezelőtt megkapta az osztály a letiltó rendelkezést, miszerint nem végezhetnek műtéteket, csak ambulanciás munkát, vagy sürgős esetben elláthatják a beteget. Sümegiek! Szükségesnek látszik egy alapítvány létesítése, melynek okmányába bele kell foglalni, hogy a folyószámlára befolyó összeget csakis a sebészeti osztálynak a fennmaradására, a fejlesztésére lehessen fordítani! Sümegnek mindig volt sebészeti osztálya, csak amikor összevonták a tapolcai és sümegi kórházat közös intézménnyé, akkor szűnt meg a sebészet, átvittek minden felszerelést Tapolcára. Sz. E.-né (Név és cím a szerkesztőségben) Ejtőernyős katonák sorsa filmszalagon A Budapesti Kongresszusi Központ épületében, annak különlegesen kialakított belső terein járni, szemlélődni mindig élmény. Többszörösen az, ha éppen a 25. filmszemle alkalmával jut el oda a látogató. Február 6-án az egykori pápai ejtőernyősezred számos veteránja sodródott itt a tömegben a vetítőhelyiségek felé. Tizenkét óra harminc perckor kezdődött Zuhanás és földre érés címmel a magyar katonai ejtőernyőzés kezdeteiről készült színes dokumentumfilm bemutatása, melyet Dióssy Ferenc rendezett. Az ismert filmszakembernek erős kötődése van a témához, miután édesapja ejtőernyős főhadnagyként ugróorvos volt az egykori pápai ezrednél. A filmben voltaképpen a régi ejtőernyős katonák szólaltak meg, s az ő emlékezésük nyomán több száz eredeti fénykép bemutatásával elevenedtek meg az 1938-41 közötti évek eseményei, a magyar katonai ejtőernyőzés megindulása Szombathelyen, kibontakozása és fejlődése Pápán. A történések a veszprémi légi katasztrófa szépen feldolgozott drámai pillanataival érnek véget. Érdekesség, hogy az emlékek felidézésében három olyan túlélő is szerepel, akik valamikor a lángoló géproncsból menekültek ki. Az emlékezők közül a főszerep Szokolay Tamás őrnagyé, aki ma már csak egymaga él az egykori ejtőernyőskeretet megalapító hét kemény kötésű honvédtisztből. A kitűnően megkomponált filmhez lírai hangvételű epilógus kapcsolódott, melyben az alkotók bemutatták az egykori honvéd ejtőernyősök utóéletét, megpróbáltatásait. A legmegrendítőbb közülük Kiss Zoltán százados sorsa, akit az ötvenes évek elején a koncepciós perek során börtönbe vetettek és kivégeztek. Ez a film egy volt a bemutatott 129 dokumentumfilm közül. Nem került be a jutalmazott alkotások közé, de akik látták, azok bizonyíthatják, hogy olyan alkotás született, mely minden szempontból kiállja az idő próbáját, s remek darabja lesz a Veszprém megyei és pápai dokumentumgyűjteményeknek is. Huszár János Pápa Felhangzana a tárogató Az elmúlt napokban olvastam a Naplóban a Gizella-napok rendezvényeiről, illetve kiadásra kerülő programfüzetéről, ezzel kapcsolatosan támadt az alább leírt gondolatom. Mindig gyönyörködöm a tűztorony órazenéjében. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a szép zenejáték az Újtelepen igen jól hallható. A napokban eljátszottam egy gondolattal. Közeleg Kossuth halálának 100. évfordulója, majd a Gizella-napok ünnepségei, a világkiállítással kapcsolatos városi rendezvények. Milyen gyönyörű lenne, ha egy nyári estén felhangzana a tűztoronyból egy tárogató (mondjuk a Krasznahorka büszke vára) vagy egy trombitaszóló (pl. az Il Silencio). Fogalmam sincs arról, hogy ez műszakilag hogy oldható meg. Abban azonban biztos vagyok, hogy városunkban vannak kitűnő zenészek és műszaki emberek, akik meg tudják oldani ezt, és ezután már csak a megjelenő programfüzetbe kellene felvenni. Horváth János Veszprém, Eötvös K. u. Valentin napján A napokban volt Bálint napja, vagy ahogy azt az egész világon nevezik, Valentin-nap. Ekkor a szerelmesek virággal, üdvözlőkártyával vagy más figyelmességgel lepik meg egymást. Jó alkalom ez a nap arra is, hogy a haragosok kibélküljenek, örömet szerezzenek egymásnak akár az utcán járó-kelő ismeretlenek is... Mohón kaptam annak idején a Valentin-napon. Még nem volt a miénk, nem volt egy kicsit sem magyar, de a maga teljességében mutatta magát: itt vagyok, nem kellek? Naná, hogy kellett! Egy nap, amit valamikor az angolszász kultúrában alakítottak ilyenné; egy nap, amit gyanakvás nélkül lekoppinthatunk. Csupán azért, mert a világ egyik legszebb dolgára tanít: szeretni! Szeretni a családot, az anyát, a szerelmest, a barátot, s nem csupán „belügyünkként” kezelni mindezt, hanem meg is mutatni. Nem országnak, világnak, hanem csak annak, akinek szól. Szóval, mondom, mohón kaptam az ünneppé váló Bálint-napon (merthogy a Valentin nekünk elsősorban Bálint), de környezetem még nem volt felkészülve arra, hogy elárasszam a szívemmel. Csodálkozás, bezárkózás, megmosolygás, elutasítás - mind, mind ott volt a palettán. Az talán csak a pillanatnyi rosszkedv eredménye, hogy mostanság kevesebb kedvességet sugárzunk, talán én, a bősz „valentinos” is rezignáltabban készültem február 14-re. Feladjuk? Nagy butaság lenne, éppen most, írtam hát most is, szeretettel, s volt olyan is, hogy a kis üdvözlőkártya helyett magamat vittem. Írtam annak, akinek - tudom - kis tiszta mosoly ragyogott fel az üzenet láttán az arcán. Talán mert még gyerek. És írtam annak is, aki biztosan erre is vág majd egy elégedetlen fintort, de ott legbelül - és ezt is tudom - napok óta várja. És azt is tudom, hogy jövőre ismét lesz Valentin-nap, amikor talán többen, több szeretettel fogunk gondolni egymásra... Bartók Zoltán Mivel koccintsunk? A szőlőtermő vidékeken, így a Balaton-parti hegyoldalak pincéiben is lezajlott az újbor óborrá válásának első mozzanata, a leülepedett borseprő kiseprőzése az érlelődő nemes nedűből. Immár koccinthatnak a szőlősgazdák a hegy mézszínű levével, munka közben, megállítva az arra járó idegent is egy kis vendégitalozásra. Miért koccint a magyar? Talán mert az íz és a szín mellett kíváncsi a bor hangjára is. Érdekes, a sörivás nem jár a kancsók összecsengésével. Miért? Ennek oka a történelemben keresendő. A hős aradi tizenhárom kivégzése után az osztrákok - Haynauval az élen - sörrel ünnepelték meg az eseményt. A jelen lévő magyarok felháborodásukban kiöntötték, kiborogatták söreiket. Azóta borral vigad, mulat, koccint a magyar, ha jókedvre derül. Molnár György Tapolca Alapítvány és rehabilitáció Az egészségügy fejlesztése mindannyiunk közös érdeke. A lakosság kezdeményezőkészségére alapozva és összefogásában, támogatásában bízva alapítvány született 1993 decemberében Berhidán, a község egészségügyi ellátásnak javítására. Az alapítvány címe: Alapítvány az egészségügy korszerűsítéséért Berhidán. Célja: a gyógyító-megelőző orvosi tevékenység folyamatos fejlesztése, a betegellátás színvonalának emelése, az időskorú személyek rehabilitációja, helyzetének javítása. Csekkszámlaszámunk: OTPVárpalota 871-001542-8. A támogatás az adóalapból levonható. Az alapító okirat szerint a kuratórium évente egy alkalommal dönt a támogatások felhasználásáról. A helyieken túl bízunk a vállalkozók, kft.-k, egyéb munkaadók nemes gondolkodásában, az önkormányzatok segítőkészségében, a lokálpatrióták hozzájárulásában. Az alapítvány kuratóriuma nevében Szokoly László Berhida, Hősök tere