Napló, 1994. február ( 50. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-21 / 43. szám

1994. február 21., hétfő FÖLDKÖZELBEN Szellemi segítség Négy-öt évvel ezelőtt fellendült a mezőgazdasági szak­­könyvkiadás, aztán kissé visszaesett. A nagy könyvesboltok félárú vásáraiban döntő részben a kitűnő szakkönyveket ta­láltuk meg. A kisebb keresletnek bizonyára az volt az oka, hogy a leg­több kiadvány speciális ismereteket tartalmazott, és sokan nem engedhetik meg maguknak azt, hogy többméternyi könyvből tanulják meg a szükséges ismereteket. Ezért örülünk annak, hogy mostanában több kitűnő átfogó ismeretek­et tartalmazó mezőgazdasági szakkönyv jelent meg a piacon. Ezek egy része nagyon közérthető, de vannak köztük egyetemi tankönyvek is. Amikor emiatt ódzkodott egyik isme­rősöm a jó szakkönyv vásárlásától, a bátyám jutott az eszem­be, aki általános iskolás koromban egyetmei tankönyvvel le­pett meg kedvenc tudományágamból. Azt mondta: ne ijedj meg attól, hogy nálad műveltebbeknek szól ez a könyv. Ha igazán akarod, meg fogod érteni és többet tanulsz belőle, mintha a saját korosztályodnak írtat olvasnád. A magyar agrármérnökök jó szakemberek. Kiváló könyve­ket használnak. Érdemes elolvasni azokat, még ha egy-két bonyolult számítást nem is értünk meg első olvasásra. Varga Ibolya Műtrágya levegőből? A lucerna genetikai térképe A Szegedi Biológiai Köz­pontban számtalan olyan kísérletsorozatot folytat­nak, amelyek biztató ered­ménnyel kecsegtetnek a gyakorlati felhasználás számára is. Ilyen például a lucerna nitrogénkötő ké­pességének megismerését célzó genetikai kutatás. Er­ről kérdeztük Kalló Pétert, az intézet tudományos munkatársát. -A növények a nitrogént csak oldott formában, nitrát vagy amóniumion formájában tudják felvenni. A bioszférában viszont a nitrogén csak gáz formájában található nagy mennyiségben, s ezt csupán bizonyos baktéri­umok képesek megkötni, önál­lóan vagy szimbiózisban vala­mely növénnyel. - Melyek azok a növények, amelyek képesek a nitrogén köz­vetlen felvételére? - Bizonyos növények bizo­nyos baktériummal képesek nit­rogént megkötni, például a bor­­ só, a bab és a lucerna, ami Ma­ gyarországon is megterem. Mi a lucernára koncentráltunk. A ku­tatás a '70-es évek elején indult. Sikerült tisztázni, hogy a bakté­riumban milyen jelmolekulák szükségesek ahhoz, hogy a két növény együtt tudjon működni. - Ez olyan, mint egy rande­vú? - Igen. Tulajdonképpen a nö­vény vagy a gyökere eleinte tel­jesen izoláltan, külön található a baktériumtól, és ezeknek össze kell találkozniuk, s ahhoz egy­másnak üzenetet kell küldeni. - Mi a feltétele a találkozás­nak? - Az, hogy egymás üzenetét fogadják és értsék, hogy fogadó­képes legyen a növény a baktéri­um magába építésére, és egy nö­vényi szervben, a gümőben ké­pesek legyenek a közös nitro­génkötésre. - Ez a „randevú” hogy zajlik a természetben? - Specifikus jelmolekulákat juttat a talajba a növény, ame­lyeket a baktérium receptorokon keresztül érzékel, s odavándorol a talajban a növény gyökeréhez. - És amikor megvan a talál­kozás? - Amikor megvan a találko­zás, megtapad a pillangós virágú növény, esetünkben a lucerna gyökerének szőrén, és kiváltja a­ gyökérszőrnek a görbülését, s a gyökérszőr görbülésével a bak­z­térium mintegy csapdába kerül. Ekkor elindul a gyökéren belül egy ún. infekciós fonál növeke­dése, amin keresztül be tud ha­tolni a baktérium a gyökér szö­vetébe. És indukálódnak, bein­dulnak azok a gének, amelyek már a nitrogénkötéshez szüksé­gesek. - Mondta, hogy a '70-es évektől folynak a kutatások. Most, az 1994-es év elején hol tartanak? - Bátran kijelenthetem, hogy a baktérium ismeretében elő­rébb. Talán azért, mert erre kon­centráltak a legelső kísérletek, másrészt ez egyszerűbb élőlény, mint a növényi partner, amely sokkal bonyolultabban szerve­zett. Az ismereteink itt hiányo­sabbak. - Mi ennek a kutatásnak a végcélja. Meddig akarnak eljut­ni? - A végcél az, hogy le tudjuk írni pontosan: molekulárisan mi az egész folyamatnak a lényege? Ha ez egyszer megtörténik, és mindent nagyon jól fogunk is­merni, akkor talán adaptálható lesz ez a rendszer olyan növé­nyekre is, amelyek egyelőre nem képesek nitrogént meg­kötni. - Például a búzára, napra­forgóra, krumplira? - Igen, de hát ez még nagyon messze van. - Kisebbet markolva: lehet-e ebből konkrét gazdasági ered­ményt elérni esetleg már néhány év múlva? - Gyakorlati eredményt ha­marabb is el lehet érni, például előállíthatók olyan baktérium­­törzsek, amelyek­­hatékonyab­ban kötik meg a nitrogént. Nö­vényeknél ez ugyanígy elkép­zelhető. Ezzel a biológiai folya­mattal talán kiváltható a nitrogéntartalmú műtrágyázás egy része, ami - köztudott - eléggé környezetszennyező. (MTI-Press) Tuscher Tünde A HÉT IRAT NAPJÁN NAPLÓ ! Tőkebefektetők! 1 . Kamatoztassa pénzét nálunk , magas havi hozammal ; Többmillió forinttal rendelkező­­ ; tőkebefektetők jelentkezését várjuk­­ ; Kés and Kés, Veszprém Dózsa Gy. u. 8. ; Telefon/fax: 06/88/326-818 ; L.............................................(76400/1T) -l A fásdugványozás Egy hete, február 14-i Földközelben mellékle­tünkben kezdtük közölni a dugványozással foglalko­zó cikkünket. Akkor a zöld­dugványozást és a félfás dugványozást ismertettük. Fásdugványozás. A lazább szövetű fás növények elterjedt szaporítási módja. Azokat a cserjéket, fákat, amelyeket zöld­dugványról is szaporíthatunk, általában fás dugványról is jól erednek (pl. fagyas, hóbogyó, som, tamoriska, kiwi, füge, köszméte, ribiszke, a szőlő si­mavessző gyökereztetése is lé­nyegében dugványozás). Az őszi lombhullástól a tavaszi rügyfakadásig végezhetjük. Fásdugványozáshoz az egy­éves, jól beérett, fejlett, de nem túl vastag és nem túl vékony, általában 6-10 milliméter átmé­rőjű vesszők felelnek meg. A dugványszedést összeköthetjük a metszéssel is. A lemetszett vesszőkből, gallyakból készít­hetünk dugványokat. A dugványok hossza 20 cen­timéter körül legyen, minden fás dugványon legalább 2 rügy, vagy rügypár legyen. Az alsóból a gyökérzet, a felsőből a hajtás­rendszer alakul ki. A dugványo­kat úgy vágjuk, hogy az alsó metszlap közvetlenül a rügy alatt 2-5 mm-re legyen, majd a dugvány hosszát számítva a fel­ső rügy felett 2 cm-rel ferdén vágjuk meg a vesszőt, így az el­készült dugványon a polaritás ellenőrizhető. Egy-egy vessző­ből annyi dugványt vágunk, ameddig kellően beérett és vas­tagsága is megfelelő. A dugványokat tavasszal március végén, április elején kiültetjük a szabadba, addig le­vermelve tartjuk. Leszúrt ásóval rést készítünk és ezekbe rakjuk bele 3-6 cm-re a dugványokat úgy, hogy a felső rügyük kissé a talaj felszíne fölé kerüljön. Majd mellészúrt ásóval tömörítjük a dugványokat, ügyeljünk arra, hogy a föld szorosan tapadjon a dugványokhoz. Utána be is ön­tözhetjük, ez még jobban előse­gíti a tömörödést. A föld feletti rész fölé bakhátat húzunk, hogy a dugványokat a kiszáradástól megóvjuk. Ha a hajtások ezt a bakhátat néhány hét múlva át­törték, a földet borús időben el­távolítjuk. A dugványok továb­bi gondozása a talaj porirányítá­­sából, gyomtalanításából és ön­tözésből áll. Ősszel a meggyö­keresedett anyagot felszedjük. A dugványok gyökeresedését hormonokkal is elősegíthetjük. A hormonkezelés önmagában nem csodaszer, összefüggésben van a környezeti feltételekkel, amelyek elősegíthetik, de gátol­hatják is a hatás kifejlődését. A tapasztalatok szerint a gyökere­­sedés idejét lényegesen nem be­folyásolja, viszont növeli a nö­vény hajlamát a gyökeresedésre. Közvetlenül a dugvány megvá­­gása után használjuk. E célra a legmegfelelőbb az alfa-naftil­­ecetsav és a béta-indol-vajsav, melyek hatása között nics lénye­ges különbség. Mivel e vegyületek nem ván­dorolnak a növény szervezeté­be, hatásuk csak arra a részre ter­jed ki, amelyet a vegyszer ért. Ezért a dugványnak csak az alsó részét kezeljük, azt, amelyik a szaporítóközegbe jut. Kereske­delemben leggyakrabban a por alakút lehet megvásárolni, gyö­­kereztetőpor néven, töménysé­gét különböző betűjelzéssel jel­zik (B1,B2, B3, KI stb.). A do­bozon feltüntetik azt is, hogy melyik növényhez használható. Fertőtlenítéssel előnyösen be­folyásolhatjuk a gyökeresedés eredményességét. Ez esetben a szaporítóközeget vagy a dug­vány földbe kerülő részét gom­baölő szerrel fertőtlenítjük. E célra nagyon megfelel az Ortocid 10 százalékos töménységben. Hozzákeverhető a hormonpor­hoz is, és 1-2 cm mélyen ebbe mártjuk bele a dugványokat. A szaporítóközeget 0,1 százalékos ortocidos oldattal locsoljuk be. A gyökereztetőközeg sokféle lehet, de igen fontos, hogy steril legyen. A nagy szemcséjű kertészeti perlitet, a folyami homokot, a tőzeget és a gyöngykavicsot le­het külön is vagy 1:1 arányú ke­verékben használni. Gyakori hibák a dugványo­zás során: A dugványozás sikere elsősorban attól függ, hogy a környezet eléggé párás-e, mert párás levegőben a kallusz- (heg­szövet-) és a gyökérképződés gyorsabb. A magas hőmérséklet sem kedvez, a 25 C-fok feletti hőmérséklet gátló hatású: ilyen­kor főleg a kallusz képződik, de túl vastag lesz a kallusz, és a gyökerek nem tudnak áttörni rajta. Ilyenkor a kalluszdudort éles oltó- vagy szemzőkéssel bevagdaljuk. A dugványokat utána visszarakjuk a gyökerez­­tetőközegbe, és az a legjobb, ha a hőmérsékletet 15-16 C­ fokon tartjuk. Nem minden növényfaj vagy fajta dugványozható, tehát eb­ből a szempontból is ismerni kell a növényeket. A dugványok eredési százaléka elsősorban a fajtól és a fajtától, másodsorban a munka szakszerűségétől függ. Józsa Imre Széchényi Ferenc Kertészeti Szakközépiskola Balatonfüred Jó tíz éve már annak, hogy Veszprémben meg­kezdték a camembert típu­sú sajtok gyártását. Akkori­ban egy-két ember hitte csak el, hogy a Magyaror­szágon szigorúnak mon­dott szabványok betartásá­val elkészíthető ez a cse­mege. A penészes sajtok­nál igen fontos feltétel a tej minősége. Nem zsírosnak, hanem tisztának kell lennie az alapanyagnak. Hasonlóan fontos, hogy az üzem maga is patika tisztaságú legyen. Ha véletlenül idegen pe­nész kerül a rendszerbe, akkor mindent ki kell dobni. A veszprémi camembert az­óta egész családdá bűvült és is­mereteink szerint ebben a kör­ben is várhatók újdonságok. Alex Jan Marie Bangrain, a Veszprémtej Rt. többségi tulaj­donos vállalatcsoportjának és­ Tisztaság fél minőség­ űöke korábban elmondotta, hogy azért vásárolta meg éppen a veszprémi céget, mert itt talál­ta a legjobb minőségűnek a ter­mékeket. A kisüzemi tehéntartóknak örömére szolgálhat, hogy a több országban működő vállalatcso­portnak nagy gyakorlata van a legszigorúbb minőségi követel­mények széles körű elterjeszté­sében. Mert hamarosan nem lesz más mód a frissen fejt tej eladá­sára, csak az, ha elbírja a szigo­rúbb mikrobiológiai elemzést. Akkor bízhatunk abban, hogy a veszprémi sajtgyártók - akik a képen éppen camembert sajtot csomagolnak - nem ma­radnak munka nélkül. Fotó: Kovácsi NAPLÓ -9 Jó bor terem délen is Ami az északi partnak Badacsony, Balatonfüred, Csopak vagy beljebb a Somló, az délen a Somogy­­országban található dél­balatoni borvidék, amely­nek a szőlőjét - tavaly 26 millió palackban - a Bala­­tonboglári Borgazdasági Rt.-nél dolgozzák fel. Már a rómaiak is felismerték a szikrázó vízfelület és a kiváló talaj adottságait, és a szőlővenyigét Bacchus italának a termesztésére fogták évszázadokkal ez­előtt. Nem véletlenül választotta a borgazdaság jelmondatának: Egy csepp napfény! Több mint négy évtized munkája érett be az utóbbi években és lett mára tíz­fajta, kiváló minőségű bor a So­­mogyországban felvásárolt sző­lőből. Sikerboruk a muskotály és a kékfrankos. Valamennyit megtalálják az ország négy sar­kában. Miből lesz a boglári bor? Ab­ból a 250 ezer mázsa szőlőből, amit felvásárol, feldolgoz, pa­lackoz a borgazdaság. És a hatalmas tankokban pezsgőt érlelnek. Decemberben, az ünnepek előtt alig győzték kiszállítani, annyi volt az igény. Jut belőle az északi partra is, hi­szen a Pannoncoop Rt. a jelentős megrendelők közé tartozik. Na, de Somogyország nedű­jét szállítják, hajóztatják az Amerikai Egyesült Államokba, Kanadába, Svédországba, Ang­liába, Finnországba. Jut belőle a FÁK országainak és németor­szági megrendelőknek is. Érde­kes, hogy az orosz, az ukrán fo­gyasztók - saját pezsgőjük mel­lett - a boglárit is kedvelik, de érdekesség az is, hogy az USA- ba a Pepsi-Cola cég viszi a so­mogyi borokat. Érdemes megemlíteni, hogy az ország húsz borvidéke közül négy Veszprém megyében talál­ható, közülük három az északi Balaton-part mellett, addig a dél-balatoni azzal tűnik ki, hogy a húsz közül az egyik legna­gyobb, idehaza és külföldön is az egyik legismertebb, legked­veltebb bort termi. A gyűjtemény, ahol Zilahi Já­nosné kereskedelmi osztályveze­tővel beszélgettünk, igazán impo­záns. Leginkább a pezsgők szem­­betűnőek, hiszen a hagyományos palackok mellett ott magasodnak a háromliteresek is. Megint egy érdekesség, hogy a külföldi meg­rendelők, akik tavaly hatmillió palackot szállítottak határainkon túlra, csak vadonatúj palackok­ban fogadják el a kiváló italokat. A palackokat pedig Orosháza és Sajószentpéter szállítja. Fogyasztott már ön Martinit? Hát persze, hogy megkóstolta, de azt nem tudta, nem tudhatta, hogy a kedvelt olasz italt- ötfé­le változatban - szintén Bala­­tonbogláron palackozzák. A „hozzávalót” a budapesti Marti­ni Szterdrinks Kft. importálja a déli partra. Ami valamikor amforákban, nap égette dombokon vésett me­dencékben érett borrá, hogy a bacchanáliákon hangulatterem­tő italként szolgálják fel a libegő tunikás lányok, az ma hordók­ban, toronymagas tankokban érik asztalunkra. Abban a bor­gazdaságban, amely Somogyor­­szágban 1950-ben jött létre. A két időszak - a római kori és a mai - között volt idő, ami­kor a boglári partról dereglyé­ken vitték északra a búzát, a lisztet, és a kereskedők, a hajóslegények zöld veltelinivel, siller borral öntözték száraz tor­kukat. Gárdonyi Béla

Next