Napló, 1994. február ( 50. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-25 / 47. szám
8 -NAPLÓ Játszottak az időnkkel Felháborít az, amit velünk tettek. Január 7-én indultunk Veszprémből Triesztbe, egynapos bevásárlóútra. Másnap, hajnali 5 órakor érkeztünk meg, a csapat szétszéledt várost nézni, vásárolni. Délután indultunk vissza fáradtan, az át nem aludt éjszaka és a délelőtti barangolás miatt. Este 8-kor értünk a magyar határra és már mindenki azt számolgatta, hogy körülbelül mikor nyújtóztathatja ki végre otthon elgémberedett lábait. A határon azzal fogadtak bennünket, hogy se előre, se hátra nem mehetünk, mivel állítólag érkezett egy bejelentés, mely szerint Triesztből több busz indult áruval megpakolva, ezért mindent át fognak nézni. Az előttünk álló busz vámolása este 7-től reggel 5-ig tartott. Ha valóban érkezett ilyen bejelentés, miért nem kértek erősítést a határra? Miért nem állították félre azokat a buszokat, amelyekben vásárosok ültek, és miért nem engedték tovább azokat, ahol az utasok jó része 3-4 ezer forint értékben vásárolt? Miért kellett 15 órát állnunk a határon? Miért nem engedték este, hogy a hozzátartozóinkat telefonon értesítsük a késésről? Miért nem engedték, hogy WC-re elmenjünk, még az út melletti bokrosba sem? (Ez is határsértésnek minősül?) Miért beszéltek (kiabáltak) velünk úgy, mint valami csőcselékkel? Hogy engedheti meg magának a magyar határőr, hogy gyűlölködve a szemünkbe vágja, mi magyarok vagyunk a legszemetebbek? Miért kellett még egy éjszakát fürdés, fogmosás nélkül kényelmetlen üléseken végigkínlódnunk? Milyen jogon mondják, hogy 1-2 busz miatt nem fognak a fejük tetejére állni?! Azokban a buszokban sok ember ült, betegek, anyukák, akik kicsi gyereket hagytak otthon, dolgozók, akiknek reggel munkába kellett volna menniük. Játszottak az időnkkel, mi pedig megalázva beléphettünk végre saját hazánkba. A történet csattanója, hogy a mi buszunkat nem is nézték át, csak egy táskába néztek bele szúrópróbaszerűen, pedig ha tételes vámvizsgálat lett volna, legalább tudom, miért álltunk majdnem egy egész napot. Mindez történt Rábafüzesen 1994. február 9-én. Auerné Kiss Melinda Márkó, Bakonyi u. Melioráció és macera Melioráció a mezőgazdaság területén a többtermelés érdekében történő talajjavítást jelenti. Ebben természetesen árkok, utak, hidak stb. bennfoglaltatnak. Ezeknek a munkálatoknak költségét a volt kommunista állam -értesüléseim szerint -már egyszer kifizette a termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak. Most ezeket a költségeket azokkal a tsz-tagokkal akarják - talán újra - kifizettetni, akik azt a földet kapták kézhez, amelyet tetemes ilyetén költség terhel. Ha ez a talajjavítás tényleg hozott bizonyos több termelést, abból a tsz-tag nem sokat látott, hiszen a termelési többletekből csak a vezetőség kapta leginkább a magas prémiumot. Most elindul a tsz-paraszt, hogy szemügyre vegye ezt a neki juttatott földet. Ámulva látja, hogy a föld megközelítése, az odavezető úton nem is olyan egyszerű. Az árkok többnyire betömődtek, a hidakat ellopták, csak a hídlábak maradtak. Voltak, akiknek a szőlőjét, akácosát kiszántották, mert a táblában nem lehetnek ilyesmik. Egyetértek, de azzal már nem nagyon, hogy a kis erdőcskékből kitermelt fát nem a tulajdonos kapta meg, hanem a tsz értékesítette leginkább. Nem tudom, hogy ezekre nem vetettek-e ki meliorációs költséget. Szerintem kár ezekkel a legtöbbször légből kapott költségek fizetésével az amúgy is kizsarolt parasztság kedvét szegni, mivel ebből semmi jó nem származik. A termeléshez béke, nyugalom és biztos jövőkép kialakulása kell, nem ilyen-olyan macerálás. Szalóky Károly Egeralja Pozitív tapasztalat Február 10-én a 11:35-kor induló 14 Y-os helyi járatos autóbuszban felejtettem retikülömet az egész havi nyugdíjammal és irataimmal együtt. Leszállás után észleltem, hogy táskám a buszban maradt. Ezután a Balaton Volán veszprémi pályaudvarára mentem és az ott szolgálatot teljesítő forgalmistához fordulva segítséget kértem. Megelepetésemre a forgalmi szolgálat vezetője soron kívül, rendkívül udvariasan azonnal segítségemre volt és a táskámat - melyért köszönet a buszvezetőnek és a Balaton Volán dolgozóinak - azonnal és hiánytalanul részemre visszaszolgáltatta. A köszönőlevelemet ezért kérem, hogy megjelentessék, mert az utóbbi időben a Balaton Volánt többször elmarasztalták, van azért ellenpélda is. Buday Árpádné Veszprém, Stadion u. A minap a délelőtti órákban férjemmel és kutyámmal sétáltunk a Jutasi úti Barátság parkban. Gondtalanul játszottunk, örültünk egymásnak mindaddig, míg két pulinak látszó kutya került az utunkba. Tőlünk nem messze leültek, s farkcsóválva néztek felénk. Jobban megnézve őket szánalomra méltóak voltak: esőtől átázva remegtek, bundájuk kócos, piszkos gondozatlan volt. Nyakukban oltási biléta lógott, nyakörvük kopott és szakadt volt, ezekből a jelekből arra következtettünk, hogy már régóta kóborolhatnak. Arra gondoltunk, bevisszük őket az állatkórházba, hátha keresi őket valaki. Férjem magához hívta a pulikat, akik lélekvesztve rohantak hozzá, minden simogatásra és kedves szóra nyüszítve örömtáncot jártak. Ki tudja, mióta nem kaptak egy simogatást vagy egy gyengéd szót?! Befogtuk őket és elindultunk telefonfülkét keresni, hogy felhívjuk az állatkórházat. De ki tudja, miért, a környéken egyetlen fülke sem üzemelt, illetve a pénzt elnyelte, de vonalat nem adott. Kitartó utánajárásunk után találtunk egy üzemképes fülkét s beszéltünk a kórházzal. Sajnos egy hölgy kedvesen elutasított mivel ők nem tudják befogadni a város kóborló kutyáit hely- és pénzhiány miatt. Arra a kérdésemre, hogy hová adhatnám le őket, ismét nem tudott választ adni, de elmondása szerint nem is tud ilyen intézményt a városban. Azt tanácsolta, ha a kutyákon van biléta, hívjam fel az önkormányzatot, ők majd a szám alapján megadják a gazdi címét, ezek után már csak az a dolgom, hogy hazavigyem a szökevényeket. Meglepődtem egy kissé a válaszon, de az állatok szemébe nézve elhatároztam, hogy csak azért sem adom fel. Felhívtam hát az illetékest, akinek megadtam a bilétákon szereplő számokat, ő pedig egy óra múlva a tulajdonos nevét és címét. Örömmel indultunk a megadott címre, ahol egy idősebb hölgy és úr fogadott minket. Miután elmondtuk, hogy miért is jöttünk, a hölgy nevetésbe kezdett és kacagva elmondta, hogy a kutyák szinte minden reggel elszöknek mialatt a család tagjai munkába indulnak és jót nevetett azon, hogy még az önkormányzathoz is telefonáltunk. Mire a bácsika is megszólalt: - Pedig én nevelni szoktam őket -s elővett egy hosszú botot bizonyítékképpen. A pulik azon nyomban a kert végébe iszkoltak. Persze ezen mi nem tudtunk ilyen jót mulatni s keserű lett a szánk íze. Az eset után hosszasan elgondolkodtunk, miért nincs a városnak egy tisztességes állatotthona, ahová a többi, biléta nélküli kivert vagy elveszett kutyákat le lehetne adni?! Pár nappal később megdöbbenve láttuk a két kutyát ismét a parkban. Nem láttuk értelmét hazavinni őket, habár már tudtuk hová valók! Némethné Csapó Annamária Veszprém, Jutasi u. Pulikaland OLVASÓK FÓRUMA 1994. február 25., péntek Reménység gyűlt szívemben Mindig a szerkesztőséget keresem meg, ha öröm vagy bánat ér. Én a lapjuknak csak köszönettel tartozom, hiszen akkor, amikor olyan kiszolgáltatott és beteg voltam, mindig segítettek. Ezúttal nagy öröm ért. Meghívtak a Nemesgulácsi Római Katolikus Iskola tanulóinak családias farsangi játékaira. Nekem, aki évek óta betegen, az unokáimtól szinte elérhetetlen távolságban élek, ez kimondhatatlan örömet jelentett. Az ünnep, a játék nagyon jól sikerült. Volt itt kacagás, móka. Szülők, vendégek, gyermekek, tanárok, hamar megfeledkeztünk minden gondunkról, együtt örültünk a kedves jelenetekkel, jelmezversennyel, tombolával, soksok nyereménnyel tarkított óráknak, melyek emlékezetesek lesznek számomra. Ezek a kis tanulók igazán kitettek magukért. Dicséret illeti őket és tanáraikat. Valami olyant kaptam, ami éveken keresztül hiányzott. Igazi, őszinte szeretetet. Ezeket a gyerekeket nem kellett fegyelmezni. Ezek a gyermekek megtalálták a nagy kincset, az igazi szeretetet, tudtak egymásra figyelni, őszinte boldogsággal élni a lehetőséggel. Köszönöm mindazoknak, kik az egyházi iskolák működését lehetővé tették. Reménység gyúlt öreg szívemben, talán ezek a gyermekek becsületes, boldog társadalmat fognak kialakítani. Schmidthoffer Ferencné Nemesgulács, Malomtanya Gazdálkodj okosan! Minden önkormányzat legfőbb gondja, hogy pénzeszközeivel úgy gazdálkodjon, hogy abból a településnek a legnagyobb haszna legyen, ne csak egy szűk csoport érdekeit szolgálja, hanem az egész lakosságét, a helybeliekét, az üdülőtulajdonosokét. Mindezek a gondolatok Balatonakaliban a minap megtartott közmeghallgatáson merültek fel bennem. Elöljáróban le kell szögezni, hogy a helyi önkormányzat eddig derekasan dolgozott. A község az utóbbi 4 év alatt többet fejlődött, mint annak előtte 10 év alatt. Ez összefügg az önállósodással, a saját gazdaszemlélet és az idegenforgalom gyorsabb ütemű fejlődésével. Mindezek előrebocsátásával kell elbírálni a helyi önkormányzat mostani döntését egy óvoda építésére. A kellő megfontolás és gazdasági számítások nélkül megindított beruházás 25 millió Ft-ba kerülne, éves fenntartási költsége pedig 6-7 millió Ft-ot tenne ki. A 20-25 óvodás gondozását és kb 80 fő nyugdíjas ebédeltetését 5-6 fő végezné. Ezek mellett érdekelt az óvodaépítésben 20-25 házaspár, kiknek érdekeivel szemben áll 500 helyi lakos és 600 üdülőtulajdonos érdeke. Ez utóbbiak elsőrendű érdeke a falu idegenforgalmának, az ebből származó jövedelemnek az emelése. A tömeges munkanélküliség mellett jelenleg egyedül az idegenforgalom tud a lakosságnak megfelelő jövedelmet biztosítani. Ennek érdekében a falu jelenlegi állapotán gyorsan kellene javítani. Ezért az egész falu érdekében az elsődleges fejlesztési célok a következők volnának: - vonzó, szép faluközpont kialakítása, mely az itt létesítendő, illetve átalakítandó szórakoztató létesítményekkel a helyi és környékbeli vendégek kellemes időtöltését tenné lehetővé, az idegenforgalom gyors fejlődését vonná maga után; -a falu közepén húzódó, elhanyagolt épületekből álló utca helyett elárusítópavilonokkal beépített sétálóutca létesítése; - a falun átvezető országút mindkét oldalán levő elhanyagolt, gazos területek parkosítása; - az ugyancsak elhanyagolt strand és kikötőbejáratok rendezése; - új sportpálya építése, esetleg a régi bővítése, öltözővel, büfével való ellátása; - a pincékhez vezető utak rendbehoztala; -a szeméttároló és környékének rendezése. Megvalósításukra az óvodára szánt 25 millió forint elegendő volna és ezek két év alatt megvalósíthatók lennének. A faluközpont és a sétálóutca építésébe helyi vállalkozókat be lehet vonni, miáltal a befektetett öszszegből kb 12-15 millió Ft. megtérülne. Ebből és a felfutó idegenforgalomból származó többletbevételekből 3-4 év múlva az óvoda megépíthető volna. Az óvodánál nagyobb szükség volna egy általános iskolára, melyet a szomszédos két községgel, Balatonudvarival és Dörgicsével előnyösen lehetne megépíteni. Az idekerülő pedagógusok e községek kulturális színvonalát nagymértékben emelnék, a legkülönbözőbb kulturális, szórkoztató műsorok, sportversenyek színvonalas rendezését elősegítenék. Az új óvoda építése ellen szól, hogy a községnek van Balatonudvariban egy közösen megépített szép, modern óvodája. Balatonakaliban sokkal reálisabb egy új, modern, jól felszerelt általános iskola megépítése és közös fenntartása. Több jutna mindenütt okos, hasznot hozó és nem felesleges fejlesztésekre. A bejáró kis óvodásoknak kényelmetlenséget jelentő zsúfolt autóbuszokon való utazás megoldható egy közös 20-30 személyes autóbusz beállításával. Ez az óvodások, később az általános iskolai tanulók kényelmesebb utazása mellett a nyári szezonban a vendégek kirándulását is lebonyolíthatná úgy, hogy a beszedett menetdíjakból a fenntartási költségek nagy része fedezhető lenne. Országunk nehéz helyzetében égetően fontos, hogy minden község, minden önkormányzat okosan gazdálkodjon, döntéseit alapos előkészítés, pontos gazdasági számítások alapján hozza meg. Gazdálkodjunk tehát előrelátóan és okosan! Dr. Gaál Károly, közgazdász Balatonakali, Dörgicsei út Lelkiismeretes buszsofőr Február 3-án 19.45-kor az 5- ös számú helyi járaton utaztam. Arra lettem figyelmes, hogy jóval az esedékes megálló előtt lelassít a vezető. Mint kiderült, a buszsofőr egy földön fekvő alakot vett észre. Az utasokhoz szólva kérte, nézzék meg, mert ha szükséges, mentőt hív. Miután kiderült, hogy a fekvő ember beszámítható állapotban van, csak többet ivott a kelleténél, a busz elindult. A buszon néma csend lett, s körülöttem többen megjegyezték, milyen kedves ez a sofőr. Az autóbusz vezetőjét Gosztolai Jánosnak hívják. Jó lenne, ha minél több ilyen és ehhez hasonló emberséggel találkoznánk a közutakon. L. Istvánná Veszprém (az egyik utas) Ki segíti a fiatalokat? Velünk jóformán alig foglalkoznak. Pedig olyan kilátástalan helyzetben vagyunk, hogy azt már le sem lehet írni. A dolgok annyira elfajultak, hogy sokan már az alkoholba fojtják bánatukat. Vagy ami még rosszabb, törvénytelen úton próbálnak egy kis pénzhez jutni. A lakáshoz jutás szinte lehetetlen, és itt van a rengeteg fiatal munkanélküli. Próbálkozunk, de sajnos mindenhol minden hivatal elküld minket. Semmit nem kérünk, csak egy kis együttérzést, tanácsot, pár szót a miheztartás végett. Kérdezzenek meg egypár fiatalt, mit várnak a jövőtől? Schlemmer Krisztina Veszprém, Dióssy M. u. Kutyaélet Egy hétvégét kell börtönben töltenie annak az amerikai kutyatulajdonosnak, aki a kutyáját két napig fedél nélkül, étlenszomjan hagyta. A lelketlen kutyatartónak hasonló körülmények között kenyéren és vízen kell átvészelnie a két napot. Fenti sorokat az egyik országos lapban találtam. Mivel olvastam, milyen galád emberek élnek városukban akik lelketlen, aljas módon bánnak az állatokkal, kikötik, éheztetik, kínozzák őket, úgy gondolom nem haszontalan a fentiek közlése. Hornyák Ferencné Balatonfüred, Lóczy u. Az olvasók fórumában közölt levelek § | tartalmával nem fel- | tétlenül értünk egyet. Szívesen helyet | adunk a miénktől el- | | térő véleményeknek | is, de nem közöljük a f | személyeskedő, szél- | | sőséges hangvételű | | írásokat. A szerkesztőségbe | | érkező leveleket álta- | | jában rövidítve - s szerkesztett formá- 1ában adjuk közre. Az oldalakat E. Hargitai Márta szerkesztette. 1 L____________________JI