Napló, 1994. február ( 50. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-28 / 49. szám

1994. február 28., hétfő Mezőgazdasági géptelenség Soha nem volt még a magyar mezőgazdaságban ilyen kedvező alkalom a gépvásárlásra, a termelést szolgáló beruházások megvalósítására, mint ma - mondotta Szűcs Ferenc, a Veszprém Megyei Föld­művelésügyi Hivatal he­lyettes vezetője. A mezőgazdasági fejlesztési alapból kérhetnek segítséget a gépvásárláshoz, a mezőgazda­­sági tevékenységhez szükséges beruházásokhoz és infrastruktú­rához. Aki képes előteremteni a kellő pénz húsz százalékát, az elnyerheti a támogatást. Igaz, a hitelek egy részét vissza kell fi­zetni, de olyan feltételek mel­lett, hogy a részletekre való szinte bizonyosan összejön a termelés hasznából. Ez is ma­gyarázza, hogy a január 22-től megpályázható pénzből me­gyénkben máris száznál többen akarnak részesülni. Ők elsősor­ban gépeket vesznek, főleg erő­gépeket és a földműveléshez alapvetően szükséges eszközö­ket, ekét, vetőgépet, permetező­­gépet és más hasonlóan fontos kiegészítőt. A számítások sze­rint egy olcsóbb traktort és a hozzávaló legalapvetőbb gépi eszközöket ki lehet hozni 1,7 millió forintból. A gépek árusí­tásával foglalkozó cégeknél most bőséges a kínálat, vásárló meg nem nagyon koptatja a ki­lincset. Mindenki arra vár, hogy majd elbírálják a pályázatokat és megindul a forgalom. Félő, hogy akkor meg sokan akarják megvenni ugyanazokat az ol­csóbb árfekvésű gépeket, ame­lyekből még hiány is lehet, hi­szen a hazai mezőgazdasági gépgyártás nem képes kielégíte­ni az igényeket. A pályázat útján megszerzett pénzből használt gépet nem vá­sárolhatnak a termelők. Pedig egyes nézetek szerint nálunk még jól kihasználhatók lenné­nek azok, amelyeket nyugaton már korszerűbbekre cseréltek. Különösen a betakarítógépekre és -sorokra vonatkozik ez. A legolcsóbb kombájn is hatmillió forintba kerül, így várhatóan emelkedni fog az aratás ára. Ta­valy hatezer forintot kértek el egyhektárnyi gabona­­aratá­sáért, az idén tízezer forintos kalkulációkat is hallani. Szükség lenne olyan vállal­kozásokra, amelyek a mezőgaz­dasági termelőknek elvégeznék a gépi munkákat. Igen kedvező lehetőség, ha termelői csopor­tok megegyeznek egymással abban, hogy ki mit vásárol, és négyen-öten szerzik meg a szükséges eszközöket, gépeket. Ezek a formák valószínűleg azért nem jöttek még létre, mert azok között, akik mostanában jutottak földhöz, igen sokan idegenkednek mindenféle tár­sulástól, ami akár csak hasonlít­hat a szövetkezetekhez. Hírt kaptunk arról, hogy egy-két ügyes vállalkozó a megye eltérő területein már fontolóra vette, hogy gépparkot alakít ki a száz hektárnál kisebb gazdaságok részére. Egy-egy traktorral bér­munkát végző, vagy megbízás­ból szőlőt művelő vállalkozó több településen is dolgozik. Ezeknek az embereknek egy ré­sze korábban termelőszövetke­zetben dolgozott. Megfigyelhe­tő, hogy főleg azokon a területe­ken váltak vállalkozókká a ta­gok, ahol korábban is jobban feleltek az általuk működtetett gépért, lehetőségük volt arra, hogy a gépük működtetésére kiszámított pénzből maguk gaz­dálkodjanak. Ebele Ferenc, a Mezőgazda­­sági Termelők és Szövetkezők Veszprém Megyei Szövetsé­gének elnöke úgy látja, hogy a szövetkezeteknek sem nagyon telik új kombájnokra. Nem volt jellemző, hogy tagok, illetve csoportjaik valamilyen célra gépsorokat vittek volna ki a szövetkezetekből. Ily módon a legtöbb helyen még felesle­ges gép is akad, hiszen a meg­művelendő föld területe csök­kent. A szövetkezetek többsége gépi bérmunkát vállal a közelé­ben élő földtulajdonosoknak. Ebben az időpontok egyezteté­se a legnehezebb, mert minde­nütt szinte egyszerre kellene ugyanazokat a munkákat elvé­gezni, és általában megsértődik az, akihez az utolsók között jut­nak el. FÖLDKÖZELBEN A családra támaszkodva A „kényszervállalkozó” A pápai halas vallomása - Hogy miért is kezdtem be­le? - gondolkodik el Császár Béla pápai halboltjában­­, mert szeretem a halat. Hol kaptam, hol meg nem. Ha sikerült haza­hoznom egy szép élő pontyot, nálunk is az történt, ami minden rendes családban, öt percen be­lül összevesztünk azon, hogy ki pucolja meg. Ennek megoldásá­ra három éve üzletet nyitottam. Tisztán, igényesen - Körülnéztem mindenütt, ahol halat kínálnak. Nem vol­tam igazán elégedett. Nálunk a legfontosabb a tisztaság és a jó minőség volt. A hal ugyanis az élelmiszerek között is a legké­nyesebbek közé tartozik. A pápai szülői ház elég nagy ahhoz, hogy két család lakjon benne. Az udvarban még a mű­hely is elfért, hiszen Császár Béla eredetileg autószerelő. A műhely egyik helyiségéből ala­kult ki a két szép nagy meden­cés halbolt, a másikból pedig egy tisztító. - Amint egyre többen keres­ték fel az üzletet, bővítettem a kínálatot. Már fagyasztott halat, félkész és készételeket, konzer­­veket is tartok. Megtalálható nálam a tintahal, a tenger gyü­mölcsei néven ismert sokféle fi­nom csemege, a kagyló, polip, a Magyarországon honos halfa­jok sokfélesége, tartok konzer­­vet és pácolt halat, többféle pa­­nírozott halszeletet. Közben vevő érkezik. Az egyik medence szélén állva rá­bök egy pontyra. A tulajdonos kiemeli a vízből a kiszemelt példányt. Fejbe csapja, és már viszi is a tisztítóba, ahol Gabi, a felesége pillanatokon belül megtisztítja, kibelezi, ebben az esetben még fel is szeleteli. - Megrendelésre vendéglá­tóknak is szállítunk tisztított ha­lat. Látszik, hogy csökkent a vendéglátásban is a forgalom. Volt olyan vevőnk, aki régeb­ben mázsaszám rendelt, most meg kéthetente visz el hat kiló pontyot. Végy egy jó receptet!­ ­ Bármilyen egészséges is a hal, nem fogyasztunk belőle eleget. Igaz, nem is nagyon le­het kapni. Itt van például Pápa, amíg én nem nyitottam ki, alig lehetett halhoz jutni. Eredetileg szeletelt halat szerettem volna árusítani, de az nem megy, mert az már feldolgozásnak számít. Addig mehetünk csak el, hogy a frissen megtisztított halat kérés­re felszeleteljük. Az üzletben maradéktalanul eleget tesznek a szigorú előírá­soknak. A tulajdonosnak hitelt is kellett felvennie. Csak az ed­dig említett két helyiség kiala­kítására két és fél millió forin­tot költött, de ebbe még nem számítottuk be a berendezést. A rendkívüli tisztaságra jellem­ző, hogy enyhe halszag sem érezhető. No és azért sem, mert négy és fél köbméteres mindkét medencéje, és egyik sem túlzsúfolt, a vizet pedig ál­landóan áramoltatják, dúsítják levegővel. - Bővítésen gondolkodom. A régi műhelyépületemben van még egy üres helyiség, ott sze­retnék egy üzletet nyitni, ahol még megtalálhatók lesznek a hal elkészítéséhez szükséges alapvető fűszerek, anyagok, fi­nom borok a kész ételhez. Ké­sőbb pedig saját üzlethálózat ki­alakítását tervezem. A mostani üzletem viszonylag távol van a városközponttól, bár jól megkö­zelíthető. Közben egy nagy harcsát emel ki a medencéből. Ennek tisztítása, belezése is Császár Béla dolga, mert a harcsát nyúz­ni kell. A vevő még egy jó re­ceptet is kap hozzá, ha igényli. Sokféle ínyencség leírása meg­található az üzletben lévő kü­lönféle szakácskönyvekben. A legnépszerűbbeket sokszorosí­tották, mert sokan kérnek ötletet a hal elkészítéséhez. Továbbra is családi vállalkozás Gabi, a feleség először vi­­szolygott a halaktól. Most már másodperceken belül megtisz­títja, amit kérnek. — Azelőtt a húskombinátban dolgoztam. Ez sem rosszabb an­nál, és magam gazdálkodom az időmmel. Többet foglalkozha­tom a gyerekeinkkel. — Biztos vagyok benne, hogy ez sem rosszabb, mint a húsipari munka - mondja a férj -, és azt hiszem, Gabinak is jobb ez így. Ha nyitok egy élel­miszerboltot, szeretném, ha an­nak vezetését is megoldhatnánk a családban. A testvérem keres­kedelemben dolgozik. — Olvasóinknak tudna aján­lani egy jó pontyreceptet? — A kedvencem: a halat beir­daljuk, megsózzuk, kevés fok­hagymát adunk hozzá. Egy na­pig hűtőben pihentetjük. Aztán paprikás lisztbe forgatjuk, tep­sibe tesszük, kis olajat öntünk alá vagy vajat, és egy tejfölt pirospaprikával kikeverünk, ráöntjük, és egy jó órán át süt­jük. Nem forgatjuk, csak locsol­­gatjuk. Ezt hidegen fogyaszt­juk. Nagyon simán, talán nincs is halíze. Császár Béla harminckét éves. Azt mondja, olyan ember, aki nem nyugszik bele az igény­telenségbe. Ez egyébként lát­szik az üzletén, a választékán és a tervein egyaránt. Az üzlet, bár egyre népszerűbb, egyelőre a kölcsönre és a kamatokra ter­mel. Varga Ibolya Fotó: Oszkó Zsuzsa Császár Béla kezében mérlegelés előtt a nagy harcsa Ki mint vet, úgy arat? Importálni kell a vetőmagok egy részét Már a földben pihennek az idei kalászosok. A start jól indult, kifagyásra se­hol nem panaszkodnak a gazdák, a sok csapadék és az eddig leesett hó jót tett a vetésnek. De hogy valójában milyen termés várható, az az időjáráson túl nagymértékben függ attól is, hogy milyen mi­nőségű vetőmag került a földbe. - Aggodalomra nem látok okot - mondja dr. Neszmélyi Károly, az Országos Mezőgaz­dasági Minősítő Intézet főigaz­gatója. A kalászosok vetéséhez volt elegendő fémzárolt vető­mag, a készletek fedezték a ha­zai igényeket. Igaz, hogy a ko­rábbi évek átlagához képest je­lentősen visszaesett a vetőmag­termelés. Tavaly megfordult a folyamat, mintegy 20 százalék­kal nagyobb területen foglal­koztak a nemesített szaporító­anyagok előállításával. Javult a vetőmagok minősége is: amíg 1992-ben még csak a teljes ve­tőmagtermés 60-65 százalékát lehetett fémzárolni, addig ta­valy már 80-85 százaléka meg­felelt a követelményeknek. Ez a mennyiség egymillió hektár ga­bona vetéséhez elegendő. - A tavaszi vetésű növények­hez is van elegendő minőségi vetőmag? - A tavaszi árpa vetésterüle­te várhatóan 250 ezer hektár lesz, mintegy 50 ezer tonna magra volna szükség, de a rak­tárakban jelenleg mindössze 12 ezer tonnányi áll rendelkezésre. A hiányt importból kell fedezni. Hasonló a helyzet a tavaszi ve­tésű zabbal is. Várhatóan 50 ezer hektárt vetnek az idén a gazdaságok, a tavaly fémzárolt 541 tonna vetőmag nem fogja fedezni a szükségletet, szükség lesz vetőmagimportra. A kuko­ricaigényeket a fémzárolt kész­letek fedezik. A takarmány, il­letve pázsitfüvek minősített vetőmagigényét ugyancsak im­portból kell pótolni. - A gazdaságok egy része drágának találja a minősített vetőmagot, saját terméséből igyekszik kigazdálkodni. Mit gondol erről a szakember? - Sok termelő döntött már ta­valy is így, és várhatóan ez a tendencia az idén is folytatódik. Hogy megéri-e nekik az olcsó vetőmaggal bajlódni? Ők tud­ják. Szerintem a drágább, de minőségileg jobb fajta megszol­gálja az árát. A kormányzat hektáronként 2500 forintos vissza nem térítendő támogatást nyújt a vetéshez, a termelők többsége - felméréseink sze­rint - ezt a pénzt a minőségi, fémzárolt vetőmag vásárlására fordítja. - Lassan már törzsvendég lesz nálunk nyaranta az aszály. Milyen az intézet vetőmagaján­lata szárazságtűrőbb fajtákból? - Míg az elmúlt évtizedek­ben a nemesítésnél elsősorban a mennyiségi szempontok érvé­nyesültek, ma a beltartalmi érté­kek és a szárazságtűrő képesség élvez elsőbbséget. A szárazsá­got jobban tűrő vetőmagvakból van már választék. Igaz, több kellene, de a kínálat bővítésé­nek némiképp gátat szab, hogy az ilyen vetőmagvak nemesíté­se az átlagosnál hosszabb időt vesz igénybe.­­ Megfelelnek-e a magyar nemesített vetőmagvak a nyu­gat-európai követelményeknek? - Mind a fajtaválasztékban, mind a minőség tekintetében lé­pést tudunk tartani az Európai Unió legszigorúbb követelmé­nyeivel. (Ferenczy Europress) (Újvári) NAPLÓ -9 Tőkebeáramlás - Már minden az idegenek kezébe kerül...

Next