Napló, 1994. február ( 50. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-07 / 31. szám
1994. február 7., hétfő FÖLDKÖZELBEN Optimista agrártárca Mezőgazdaságunk túl a mélyponton Az agrártárca vezetői sokkal eredményesebb évet ígérnek, mint amilyen az 1993-as esztendő volt a mezőgazdaságban. Nem alaptalanul, hiszen ezúttal még a természet is - legalábbis mostanáig -a gazdák kezére játszik. Végre van elegendő csapadék, vagyis kellő vízmennyiség a termőföldek felső rétegében, s ha a májusi eső arányát s a nyári esőket sem kell nélkülözni az idén, akkor már csupa tervezhető, kiszámítható és irányítható dolgon múlik, hogy milyen lesz az idei termés. A gazdák támogatásában is van előrelépés, amit nemcsak a kezdő vállalkozók félmillió forintig, illetve a saját bevitt tőke 30 százalékáig terjedő támogatási lehetősége jelent, hanem egyéb pénzügyi kedvezmények is. A kamattámogatás már nemcsak a növénytermesztőkre, hanem három fontos állattenyésztési ágazatra, a szarvasmarha-, a sertés- és juhtenyésztőkre is kiterjed. Bővült az adópreferenciák köre, felgyorsul a privatizáció, a külkereskedelem ösztönzésére is biztonságosabb és finanszírozási szempontból megalapozottabb háttér szolgál. Az előttünk álló esztendő a stabilizáció éve lesz a magyar mezőgazdaságban - bizakodik Szabó János földművelésügyi miniszter. - Öt-nyolc százalékos termelési értéknövekedést, ezen belül 14-20 százalékos növénytermesztési eredményjavulást várunk, az állattenyésztés pedig már megállapodik -eredményeit tekintve - a tavalyi szinten. Az élelmiszeripar előreláthatólag 3-5 százalékkal ér el jobb teljesítményt, mint 1993-ban. A minisztérium megítélése szerint jó ütemben s a törvények által megszabott úton halad az agrárgazdasági tulajdonváltás is. December végéig több mint 320 ezren jutottak tulajdonhoz, közel 27 millió aranykorona értékű földterületen. A közeljövőben parlament elé kerülő földtörvénytervezetben egyebek mellett rögzítik a földcserék feltételeit, hiszen a széttagoltság csökkentése alapvető gazdálkodói érdek, amit törvényi eszközökkel is érvényesíteni szükséges. Lényegében megtörtént a mezőgazdasági termelőszövetkezetek átalakulása, kivéve azt a 168 szövetkezetet, ahol jogutód miatti megszűnés következett be, vagy csőd- és felszámolási eljárás kezdődött. Decentralizáltan zajlik az állami gazdaságok privatizációja: a 21 milliárd forintnyi együttes vagyonérték kerek egyharmadát értékesítették eddig, a 139 élelmiszer-ipari vállalkozásból pedig 45-öt privatizáltak 1993 végére. A miniszter jelentős javulásként értékelte, hogy a mezőgazdaságban adóbevallásra kötelezettek körében a nyereségesek összesen 10 milliárd forintos többletével szemben a veszteséggel gazdálkodók hiánya 20 milliárd forint volt, mert ez lényegesen kisebb különbség, mint amennyi a korábbi évek hasonló adatainak összehasonlításakor kimutatható volt. Idén, az értékesítési lehetőségek kedvezőbb alakulását joggal feltételezve, további eredményjavulással s mintegy 2-2,2 milliárd dolláros agrárkivitellel lehet számolni -tette hozzá. A termelés és az értékesítés összhangjának megteremtésére hivatott Agrárrendtartási Hivatal vezetője, Rieger László szerinta többlettermelés nem okozhat zavart munkájukban. Az országgyűlés által megszabott termékkörökben, a tejtermelésben, az étkezési búza, a takarmánykukorica termesztésében, a vágósertés és -marha előállításában, valamint a problémásnak minősített juhtenyésztésben és almatermesztésben, értékesítésben kell elsősorban figyelemmel kísérniük a termelési és piaci viszonyokat. Nagy reményeket fűznek a nemrég meghirdetett és 1994- ben már működtetni szándékozott falugazdász-hálózathoz, amely a terméktanácsok megalakítását is gyorsíthatja, s munkájukat alapvetően segítheti. Az optimista helyzetképet erősíti, hogy a vetésterület csökkenése megállt. Több mint 1 millió hektáron telel az őszi búza, s 11 millió tonnás gabonatermeléssel számol a tárca. Valamint a hazai ipar szükségleteit kielégítő cukorrépa-terméssel, kiugróan jó napraforgó terméseredményekkel, felpezsdülő baromfitenyésztéssel, szerény gyarapodással a sertés-, csökkenő mértékű visszaeséssel a szarvasmarha-ágazatban. Mindezt 57 milliárd forintos támogatási keret - amely a kiegészítő pénzügyi intézkedésekkel (elengedett aszálykárhitelek, meliorációs kedvezmények) voltaképpen közel 70 milliárdos segítséget jelent -, s felgyorsuló törvénykezési munka segíti majd elő. Így válik lehetségessé a tárca álláspontja szerint, hogy 1994 a felhalmozás növekedésének éveként vonuljon be a magyar mezőgazdaság viharoktól sem mentes századvégi történetébe. (MTIPress) S. J. Visszakapott föld - A nyavalya se akarja megművelni, de 47-ben kifordítottam itt egyszer pár régi aranypénzt... / Milyen a jó cégér? Körülbelül egy évtizede megjelentek a magyar üzletek polcain a vincooler (ejtsd: vámkúler) feliratú palackok. Előfordult talán, hogy egy-egy gyanútlan, vagy kíváncsi vásárló leemelt egyet, de aztán vissza is tette, ahol addig porosodtak, míg a teljes készletet összegyűjtötték és palackostul megsemmisítették. Pedig Amerikában rendkívül népszerű a magyar piacon csúfosan megbukott ital - mondotta Müller István, a Pelsovin Trade Bt. üzletvezetője. Ott tizenéves lányok kortyolgatják a partykon ezt a kevés bort tartalmazó, különféle gyümölcsökkel enyhén ízesített üdítőitalt. A palackok és a címkék is olyanok, hogy szinte biztosan megakad rajtuk a megcélzott vásárlói réteget alkotó tini lányok szeme. Ezzel szemben Magyarországon nem rendez minden kislány hetente legalább egy partyt és ha mégis házibulira hívja barátait, akkor sem nagyon isznak bort. Az egész világon növekszik azoknak a száma, akik nem fogyasztanak alkoholt, de a nem absztinens magyar férfiak is inkább sört és röviditalt isznak. Neves bortermő országokban nem maradhat el a főétkezésekből az ételhez illő pohárka bor. A tudomány is bizonyította, hogy a mértékletes borfogyasztás nemhogy nem káros, hanem jótékonyan hat az egészségre. Megfigyelték, hogy borvidékek környékén az átlagnál magasabb a lakosság élettartama. Örményországban egy helyi szőlőfajta mindenestül ledarált fürtjeit agyagedénybe töltik és beássák a földbe, ahonnan február előtt ki sem emelik. Akik rendszeresen fogyasztják ezt a speciális bort, tíz-húsz évvel tovább élnek, mint akik tartózkodnak tőle. A kutatók véleménye szerint azért, mert a szőlő kocsányában és a bogyók héjában található az a vegyület, amelyik egészséges szinten tartja a vér koleszterintartalmát és valószínűleg a hosszú élethez más módon is hozzájárul. A bortermelők örömére ezeket a kutatási eredményeket és megfigyeléseket egyre szélesebb körben ismerik. A borkultúra kialakulásához azonban más is kell. Nálunk ha valaki betér egy étterembe rögtön rátámadnak egy itallappal, hogy sürgősen rendelje meg az innivalóját. Jobb helyeken ellenben az étlapot kapja meg előbb és később a sommelier (a borpincér) segít neki kiválasztani azt az italt, amelyikkel a leginkább harmonizál a kiválasztott konyhai remek. Nálunk négy borpincér teljesít szolgálatot az egész országban. Tevékenységük szinte missziónak számít. Ők azonban mégis csupán egy szűk réteghez jutnak el. A borokat sokkal szélesebb körben lehetne népszerűsíteni, a fajtákat közismertté tenni. Valószínűleg nem tévednek azok, akik azt vallják, hogy a kimért borok közül soha nem lesznek a rizlinghez hasonlóan népszerűek a nagy világfajták. Igen sokan vannak, akik semmiképpen nem kockáztatnák meg, hogy kérjenek egy pohár sauvignont, chardonnay-t, pinot blanc-t, inkább nyelnek egyet és maradnak annál a bornál, amelyiknek a nevét legalább józanul ki tudják mondani. A világon jó a magyar borok híre. Szinte nincs olyan borbarát, aki ne hallott volna a tokaji aszúról, annak készítési módjáról, arról, hogy a bor minőségét a kádba öntött aszúszemek mennyisége jelzi, mégpedig puttonyban kifejezve. Ez egyben azt is jelenti, hogy a tokaji bor minőségén nem szabad változtatni, és akkor is a hagyományok szerint kell érlelni, ha már más technológiákat tartnak korszerűnek. A magyar borbarátok fájdalommal látták, hogy Tokajban nem elhanyagolható tulajdont szereztek olyan külföldi termelők, akik ellenérdekeltek a magyar bor hírnevének erősbítésében. A külföldi borászoktól igen sokat tanulhatunk. Nem feltétlenül a borkezelésben, az nem okoz gondot a hazai borászoknak. Gyenge pontjuk a marketing néven ismert tevékenység. Ennek keretében kémlelik ki a fogyasztói szokásokat, tervezik meg a reklámhadjáratokat. Pontosan tudni kell, hogy kinek akarunk eladni egy üveg bort. Nemcsak az fontos, hogy édes, vagy száraz legyen az ajánlat, hanem még az is, hogy milyen formájú palackot használunk, mi díszítse a címkét ahhoz, hogy a kiszemelt vevő ne tudjon ellenállni. A külföldi szakemberek szerint a nők ízlését kell eltalálni, minthogy az üzlet polcáról ők emelik le azt a palackot, amelynek tartalmát a szeretett férfiúnak a közösen elfogyasztandó konyhai remek mellé adják. Éppen az előbb felsorolt okok miatt helyezték a marketingmunkát a múlt héten Balatonfüreden megtartott szőlész-borász továbbképző tanfolyamon. Ezen hazánk valamennyi borvidékének specialistái képviseltették magukat, összesen százhatvanan hallgatták meg az előadások egy részét, illetve szinte mindet. A csütörtöki házi borverseny is azt bizonyította, hogy a termeléssel nincs nagy baj. Kétszázhat mintát neveztek be, ebből hármat ki kellett zárni, de a többi tisztességes munkára utalt. Tizenkét arany-, százhúsz ezüst- és százhatvannyolc bronzérmes minősítést adtak ki. Az első és a harmadik helyezett bor is Tokajt képviselte, bár termelőjük más, abban megegyeznek, hogy 1988-as évjáratú ötputtonyos aszúk. A második helyezést egy 1968-as évjáratú badacsonyi zöldszilváni vitte el. Igen rágós helyezést ért el a Kertészeti és Szőlészeti Egyetem Borászati Kutatóintézetének egyik somlai bora. A mert Magyar Szőlő-és Bortermelők Szövetsége különdíja. Rajtuk kívül a Magyar Borkereskedők Egyesülése készíttetett vázát, azt Tokaj vitte el gyes termelők közül a Csopakvin Kft. szerepelt a legjobban. A magyar szőlészek és borászok legrangosabb tanfolyama ezúttal is bizonyította, hogy méltán látogatják sokan. Most is elleshettek valami újat és tapasztalhatták, amit külföldön már régen tudnak, hogy jó borhoz is kell a cégér, mégpedig nem is egy, hanem annyi, ahány eltérő ízlésű fogyasztói csoportot akarunk megnyerni. Varga IbolyaFotó: Oszkó Zsuzsa A házi borverseny előtt még egy izgalmas előadás hangzott el a tavalyi termésről, aztán éjjel kettőig ízlelték, hasonlítgatták a borokat A mezőgazdasági termelésben jelentős helyet elfoglaló kukorica, egyik legvízigényesebb növényünk. Termése az állattenyésztésben nélkülözhetetlen. Termesztése során ismerni kell azokat az agrotechnikai módszereket, amelyek a kevésbé csapadékos országrészeken is segíthetik az eredményes termelést. Veszprém megyének a Balaton-felvidék térségében lévő területeinél, Aszófőtől Balatonkeneséig mutatja a legkisebb mennyiséget az országos csapadéktérkép. A Balatonkenesei Növénytermelési és Takarmánygyártó Kft. és a Mezőgazdasági Minősítő Intézet az utóbbi években kukorica-fajtaösszehasonlító kísérleteket folytattak ebben a térségben. Az eredményeket évenként értékelték. A kísérleti területen és térségében a csapadéknapló a következő számokat mutatta milliméterben: 1988. év: 345,7; 1989. év: 446,5; 1990. év: 428,9; 1991. év: 425,5; 1992 év: 390,4; és 1993 szept. 30-ig: 219. Veszprém megyében a Csopaki Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomáson 1992-ben 492,3 milliméter csapadékot mértek. A régebbi megállapítások szerint a vetés optimális időszaka a 10 C-fok körüli talajhőmérsékletnél van. Több év mérései során ezt a hőmérsékletet április második felében, Szent György-nap táján éri el a föld. Ezzel kapcsolatos az évszázados mondás, miszerint „Szent György-nap után olyan erőteljesen fejlődik a fű, hogy baltával sem lehet visszaverni.” Az újabb hibrid kukoricák vitalitása nagyobb. Kevésbé érzékenyek a talaj hőmérsékletére, mint a hagyományos fajták. Ez lehetőséget ad a vetési idő előbbre hozásához. Az említett kísérleteknél, de több üzemben is megállapították az utóbbi években, hogy a korábbi vetések erőteljesebben fejlődtek és jobban tűrték az aszályos nyarat. A korábban fejlődött levélállomány gyűjtötte a csapadékot és intenzívebbé vált az asszimilációs folyamat. Az utóbbi évtizedekben országunk egyes jobb termőképességű területein kezdeményezték a hektáronkénti 10 tonnás termésátlag elérését. Ehhez hosszabb tenyészidejű, 400-500 FAO-számú, nagyobb termőképességű hibrid kukoricák, megfelelő agrotechnikával és igény szerinti csapadékkal lehetőséget adtak. A gyengébb adottságú és kevésbé csapadékos területeken a hosszabb tenyészidejű nagyobb FAO-számú hibridek termesztése kevésbé eredményes. A hosszabb tenyészidőnél kisebb volt az átlagtermés. Ezen túlmenően több mezőgazdasági üzemben tapasztalták, hogy rövidebb tenyészidőnél korábban kialakultak a csövek és az aszály kisebb kárt okozott. Ismeretes gyakorlat a szántóterületek felszínének kora tavasszal történő „lezárása”. Növelheti a vízgyűjtést a talaj jobb szervesanyag-ellátottsága. A szerves anyag segítheti a vízbefogadó és vízmegtartó képességet. A harmonikus tápanyagellátás növelheti az eredményeket. Több külföldi kutatás alapján S. L. Tisdale és W. L. Nelson a kukoricatermesztéssel kapcsolatban megállapította, hogy egységnyi szárazanyaghoz a tápanyagban szegény talajokon háromszoros a vízfelhasználás. Hazai nemesítőink főbb célkitűzései: a gyökérzet és szárerősség növelése, korai magtelítődés, szárazságtűrő képesség és rezisztencia fokozása. Az eddigi tapasztalatok alapján a jelenleg termelésben lévő hibridekből ajánlatos kiválasztani azokat, melyeknek erősebb a gyökérzetük, és meredekebben felfelé állanak a levelek. Az ilyen habitusú növények a legkisebb vízmennyiséget, éjjeli harmatot összegyűjtve a gyökérzethez vezetik. A kora reggeli órákban látható a kukoricatövek körüli sötét, kerek színeződés, a vízgyűjtés eredménye. Ez életmentő a hőségnapok idején. A megyei kísérletben lévő hibridek közül a Helga SC/P, a Volga SC és még néhány hibrid kiemelkedően vizsgázott a vízgyűjtésből. Dr. Rakk István A vízgyűjtő kukorica NAPLÓ -9