Napló, 1994. február ( 50. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-07 / 31. szám

1994. február 7., hétfő FÖLDKÖZELBEN Optimista agrártárca Mezőgazdaságunk túl a mélyponton Az agrártárca vezetői sokkal eredményesebb évet ígérnek, mint amilyen az 1993-as eszten­dő volt a mezőgazdaságban. Nem alaptalanul, hiszen ezúttal még a természet is - legalábbis mostanáig -a gazdák kezére ját­szik. Végre van elegendő csapa­dék, vagyis kellő vízmennyiség a termőföldek felső rétegében, s ha a májusi eső arányát s a nyári esőket sem kell nélkülözni az idén, akkor már csupa tervezhe­tő, kiszámítható és irányítható dolgon múlik, hogy milyen lesz az idei termés. A gazdák támo­gatásában is van előrelépés, amit nemcsak a kezdő vállalko­zók félmillió forintig, illetve a saját bevitt tőke 30 százalékáig terjedő támogatási lehetősége jelent, hanem egyéb pénzügyi kedvezmények is. A kamattá­mogatás már nemcsak a nö­vénytermesztőkre, hanem há­rom fontos állattenyésztési ága­zatra, a szarvasmarha-, a sertés- és juhtenyésztőkre is kiterjed. Bővült az adópreferenciák köre, felgyorsul a privatizáció, a kül­kereskedelem ösztönzésére is biztonságosabb és finanszírozá­si szempontból megalapozot­tabb háttér szolgál.­­ Az előttünk álló esztendő a stabilizáció éve lesz a magyar mezőgazdaságban - bizakodik Szabó János földművelésügyi miniszter. - Öt-nyolc százalé­kos termelési értéknövekedést, ezen belül 14-20 százalékos nö­vénytermesztési eredményjavu­lást várunk, az állattenyésztés pedig már megállapodik -ered­ményeit tekintve - a tavalyi szinten. Az élelmiszeripar elő­reláthatólag 3-5 százalékkal ér el jobb teljesítményt, mint 1993-ban. A minisztérium megítélése szerint jó ütemben s a törvé­nyek által megszabott úton ha­lad az agrárgazdasági tulajdon­­váltás is. December végéig több mint 320 ezren jutottak tulaj­donhoz, közel 27 millió arany­korona értékű földterületen. A közeljövőben parlament elé kerülő földtörvénytervezetben egyebek mellett rögzítik a föld­cserék feltételeit, hiszen a szét­tagoltság csökkentése alapvető gazdálkodói érdek, amit tör­vényi eszközökkel is érvényesí­teni szükséges. Lényegében megtörtént a mezőgazdasági termelőszövetkezetek átalaku­lása, kivéve azt a 168 szövetke­zetet, ahol jogutód miatti meg­szűnés következett be, vagy csőd- és felszámolási eljárás kezdődött. Decentralizáltan zaj­lik az állami gazdaságok priva­tizációja: a 21 milliárd forintnyi együttes vagyonérték kerek egyharmadát értékesítették ed­dig, a 139 élelmiszer-ipari vál­lalkozásból pedig 45-öt privati­záltak 1993 végére. A miniszter jelentős javulás­ként értékelte, hogy a mezőgaz­daságban adóbevallásra kötele­zettek körében a nyereségesek összesen 10 milliárd forintos többletével szemben a veszte­séggel gazdálkodók hiánya 20 milliárd forint volt, mert ez lé­nyegesen kisebb különbség, mint amennyi a korábbi évek hasonló adatainak összehason­lításakor kimutatható volt. Idén, az értékesítési lehetőségek ked­vezőbb alakulását joggal felté­telezve, további eredményjavu­lással s mintegy 2-2,2 milliárd dolláros agrárkivitellel lehet számolni -tette hozzá. A termelés és az értékesítés összhangjának megteremtésére hivatott Agrárrendtartási Hiva­tal vezetője, Rieger László szerint­­a többlettermelés nem okozhat zavart munkájukban. Az országgyűlés által megsza­bott termékkörökben, a tejter­melésben, az étkezési búza, a takarmánykukorica termeszté­sében, a vágósertés és -marha előállításában, valamint a prob­lémásnak minősített juhte­nyésztésben és almatermesztés­ben, értékesítésben kell elsősor­ban figyelemmel kísérniük a termelési és piaci viszonyokat. Nagy reményeket fűznek a nemrég meghirdetett és 1994- ben már működtetni szándéko­zott falugazdász-hálózathoz, amely a terméktanácsok meg­alakítását is gyorsíthatja, s mun­kájukat alapvetően segítheti. Az optimista helyzetképet erősíti, hogy a vetésterület csökkenése megállt. Több mint 1 millió hektáron telel az őszi búza, s 11 millió tonnás gabona­­termeléssel számol a tárca. Va­lamint a hazai ipar szükségleteit kielégítő cukorrépa-terméssel, kiugróan jó napraforgó­ termés­eredményekkel, felpezsdülő ba­romfitenyésztéssel, szerény gyarapodással a sertés-, csökke­nő mértékű visszaeséssel a szarvasmarha-ágazatban. Mindezt 57 milliárd forintos támogatási keret - amely a ki­egészítő pénzügyi intézkedé­sekkel (elengedett aszálykár­hitelek, meliorációs kedvezmé­nyek) voltaképpen közel 70 milliárdos segítséget jelent -, s felgyorsuló törvénykezési mun­ka segíti majd elő. Így válik le­hetségessé a tárca álláspontja szerint, hogy 1994 a felhalmo­zás növekedésének éveként vo­nuljon be a magyar mezőgazda­ság viharoktól sem mentes szá­zadvégi történetébe. (MTI­­Press) S. J. Visszakapott föld - A nyavalya se akarja megművelni, de 47-ben kifordítottam itt egyszer pár régi aranypénzt... / Milyen a jó cégér? Körülbelül egy évtizede megjelentek a magyar üzle­tek polcain a vincooler (ejtsd: vám­kúler) feliratú palackok. Előfordult talán, hogy egy-egy gyanútlan, vagy kíváncsi vásárló le­emelt egyet, de aztán vissza is tette, ahol addig porosod­tak, míg a teljes készletet összegyűjtötték és palac­kostul megsemmisítették. Pedig Amerikában rendkívül népszerű a magyar piacon csúfo­san megbukott ital - mondotta Müller István, a Pelsovin Trade Bt. üzletvezetője. Ott tizenéves lányok kortyolgatják a partykon ezt a kevés bort tartalmazó, kü­lönféle gyümölcsökkel enyhén ízesített üdítőitalt. A palackok és a címkék is olyanok, hogy szinte biztosan megakad rajtuk a meg­célzott vásárlói réteget alkotó ti­ni lányok szeme. Ezzel szemben Magyarországon nem rendez minden kislány hetente legalább egy partyt és ha mégis házibulira hívja barátait, akkor sem nagyon isznak bort. Az egész világon növekszik azoknak a száma, akik nem fo­gyasztanak alkoholt, de a nem absztinens magyar férfiak is in­kább sört és röviditalt isznak. Neves bortermő országokban nem maradhat el a főétkezések­ből az ételhez illő pohárka bor. A tudomány is bizonyította, hogy a mértékletes borfogyasz­tás nemhogy nem káros, hanem jótékonyan hat az egészségre. Megfigyelték, hogy borvidékek környékén az átlagnál maga­sabb a lakosság élettartama. Ör­ményországban egy helyi sző­lőfajta mindenestül ledarált fürtjeit agyagedénybe töltik és beássák a földbe, ahonnan feb­ruár előtt ki sem emelik. Akik rendszeresen fogyasztják ezt a speciális bort, tíz-húsz évvel to­vább élnek, mint akik tartóz­kodnak tőle. A kutatók vélemé­nye szerint azért, mert a szőlő kocsányában és a bogyók héjá­ban található az a vegyület, amelyik egészséges szinten tart­ja a vér koleszterintartalmát és valószínűleg a hosszú élethez más módon is hozzájárul. A bortermelők örömére eze­ket a kutatási eredményeket és megfigyeléseket egyre széle­sebb körben ismerik. A borkul­túra kialakulásához azonban más is kell. Nálunk ha valaki betér egy étterembe rögtön rátá­madnak egy itallappal, hogy sürgősen rendelje meg az inni­valóját. Jobb helyeken ellenben az étlapot kapja meg előbb és ké­sőbb a sommelier (a borpincér) segít neki kiválasztani azt az italt, amelyikkel a leginkább har­monizál a kiválasztott konyhai remek. Nálunk négy borpincér teljesít szolgálatot az egész or­szágban. Tevékenységük szinte missziónak számít. Ők azonban mégis csupán egy szűk réteghez jutnak el. A borokat sokkal szé­lesebb körben lehetne népszerű­síteni, a fajtákat közismertté ten­ni. Valószínűleg nem tévednek azok, akik azt vallják, hogy a ki­mért borok közül soha nem lesz­nek a rizlinghez hasonlóan nép­szerűek a nagy világfajták. Igen sokan vannak, akik semmikép­pen nem kockáztatnák meg, hogy kérjenek egy pohár sauvi­­gnont, chardonnay-t, pinot blanc-t, inkább nyelnek egyet és maradnak annál a bornál, ame­lyiknek a nevét legalább józanul ki tudják mondani. A világon jó a magyar borok híre. Szinte nincs olyan borba­rát, aki ne hallott volna a tokaji aszúról, annak készítési módjá­ról, arról, hogy a bor minőségét a kádba öntött aszúszemek mennyisége jelzi, mégpedig puttonyban kifejezve. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy a tokaji bor minőségén nem szabad vál­toztatni, és akkor is a hagyomá­nyok szerint kell érlelni, ha már más technológiákat tartnak kor­szerűnek. A magyar borbarátok fájdalommal látták, hogy To­kajban nem elhanyagolható tu­lajdont szereztek olyan külföldi termelők, akik ellenérdekeltek a magyar bor hírnevének erősbí­­tésében. A külföldi borászoktól igen sokat tanulhatunk. Nem feltét­lenül a borkezelésben, az nem okoz gondot a hazai borászok­nak. Gyenge pontjuk a marke­ting néven ismert tevékenység. Ennek keretében kémlelik ki a fogyasztói szokásokat, tervezik meg a reklámhadjáratokat. Pon­tosan tudni kell, hogy kinek a­­karunk eladni egy üveg bort. Nemcsak az fontos, hogy édes, vagy száraz legyen az ajánlat, hanem még az is, hogy milyen formájú palackot használunk, mi díszítse a címkét ahhoz, hogy a kiszemelt vevő ne tudjon ellenállni. A külföldi szakem­berek szerint a nők ízlését kell eltalálni, minthogy az üzlet pol­cáról ők emelik le azt a palac­kot, amelynek tartalmát a szere­tett férfiúnak a közösen elfo­gyasztandó konyhai remek mel­lé adják. Éppen az előbb felsorolt okok miatt helyezték a marketing­­munkát a múlt héten Balatonfüre­­den megtartott szőlész-borász to­vábbképző tanfolyamon. Ezen hazánk valamennyi borvidéké­nek specialistái képviseltették magukat, összesen százhatvanan hallgatták meg az előadások egy részét, illetve szinte mindet. A csütörtöki házi borverseny is azt bizonyította, hogy a ter­meléssel nincs nagy baj. Két­százhat mintát neveztek be, eb­ből hármat ki kellett zárni, de a többi tisztességes munkára utalt. Tizenkét arany-, százhúsz ezüst- és százhatvannyolc bronzérmes minősítést adtak ki. Az első és a harmadik helyezett bor is Tokajt képviselte, bár ter­melőjük más, abban megegyez­nek, hogy 1988-as évjáratú öt­puttonyos aszúk. A második he­lyezést egy 1968-as évjáratú ba­dacsonyi zöldszilváni vitte el. Igen rágós helyezést ért el a Kertészeti és Szőlészeti Egye­tem Borászati Kutatóintézeté­nek egyik somlai bora. A me­rt Magyar Szőlő-és Borterme­lők Szövetsége különdíja. Raj­tuk kívül a Magyar Borkeres­kedők Egyesülése készíttetett vázát, azt Tokaj vitte el gyes termelők közül a Csopak­­vin Kft. szerepelt a legjobban. A magyar szőlészek és borá­szok legrangosabb tanfolyama ezúttal is bizonyította, hogy méltán látogatják sokan. Most is elleshettek valami újat és ta­pasztalhatták, amit külföldön már régen tudnak, hogy jó bor­hoz is kell a cégér, mégpedig nem is egy, hanem annyi, ahány eltérő ízlésű fogyasztói csopor­tot akarunk megnyerni. Varga Ibolya­Fotó: Oszkó Zsuzsa A házi borverseny előtt még egy izgalmas előadás hangzott el a tava­lyi termésről, aztán éjjel kettőig ízlelték, hasonlítgatták a borokat A mezőgazdasági termelés­ben jelentős helyet elfoglaló ku­korica, egyik legvízigényesebb növényünk. Termése az állatte­nyésztésben nélkülözhetetlen. Termesztése során ismerni kell azokat az agrotechnikai mód­szereket, amelyek a kevésbé csapadékos országrészeken is segíthetik az eredményes ter­melést. Veszprém megyének a Bala­­ton-felvidék térségében lévő te­rületeinél, Aszófőtől Balaton­keneséig mutatja a legkisebb mennyiséget az országos csapa­déktérkép. A Balatonkenesei Növénytermelési és T­akar­­mánygyártó Kft. és a Mezőgaz­dasági Minősítő Intézet az utób­bi években kukorica-fajtaössze­­hasonlító kísérleteket folytattak ebben a térségben. Az eredmé­nyeket évenként értékelték. A kísérleti területen és térségében a csapadéknapló a következő szá­mokat mutatta milliméterben: 1988. év: 345,7; 1989. év: 446,5; 1990. év: 428,9; 1991. év: 425,5; 1992 év: 390,4; és 1993 szept. 30-ig: 219. Veszprém megyében a Csopaki Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomáson 1992-ben 492,3 milliméter csa­padékot mértek. A régebbi megállapítások szerint a vetés optimális idősza­ka a 10 C-fok körüli talajhőmér­sékletnél van. Több év mérései során ezt a hőmérsékletet április második felében, Szent György-nap táján éri el a föld. Ezzel kapcsolatos az évszáza­dos mondás, miszerint „Szent György-nap után olyan erőtelje­sen fejlődik a fű, hogy baltával sem lehet visszaverni.” Az újabb hibrid kukoricák vitalitása nagyobb. Kevésbé ér­zékenyek a talaj hőmérsékleté­re, mint a hagyományos fajták. Ez lehetőséget ad a vetési idő előbbre hozásához. Az említett kísérleteknél, de több üzemben is megállapították az utóbbi é­­v­ekben, hogy a korábbi vetések erőteljesebben fejlődtek és job­ban tűrték az aszályos nyarat. A korábban fejlődött levélállo­mány gyűjtötte a csapadékot és intenzívebbé vált az asszimilá­ciós folyamat. Az utóbbi évtizedekben or­szágunk egyes jobb termőké­pességű területein kezdemé­nyezték a hektáronkénti 10 ton­nás termésátlag elérését. Ehhez hosszabb tenyészidejű, 400-500 FAO-számú, nagyobb termőké­pességű hibrid kukoricák, meg­felelő agrotechnikával és igény szerinti csapadékkal lehetősé­get adtak. A gyengébb adottságú és ke­vésbé csapadékos területeken a hosszabb tenyészidejű nagyobb FAO-számú hibridek termesz­tése kevésbé eredményes. A hosszabb tenyészidőnél kisebb volt az átlagtermés. Ezen túl­menően több mezőgazdasági üzemben tapasztalták, hogy rö­­videbb tenyészidőnél korábban kialakultak a csövek és az aszály kisebb kárt okozott. Ismeretes gyakorlat a szán­tóterületek felszínének kora ta­vasszal történő „lezárása”. Nö­velheti a vízgyűjtést a talaj jobb szervesanyag-ellátottsága. A szerves anyag segítheti a víz­befogadó és vízmegtartó képes­séget. A harmonikus tápanyag­ellátás növelheti az eredménye­ket. Több külföldi kutatás alap­ján S. L. Tisdale és W. L. Nelson a kukoricatermesztéssel kap­csolatban megállapította, hogy egységnyi szárazanyaghoz a tápanyagban szegény talajokon háromszoros a vízfelhasználás. Hazai nemesítőink főbb cél­kitűzései: a gyökérzet és szár­erősség növelése, korai magte­lítődés, szárazságtűrő képesség és rezisztencia fokozása. Az ed­digi tapasztalatok alapján a je­lenleg termelésben lévő hibri­dekből ajánlatos kiválasztani azokat, melyeknek erősebb a gyökérzetük, és meredekebben felfelé állanak a levelek. Az ilyen habitusú növények a leg­kisebb vízmennyiséget, éjjeli harmatot összegyűjtve a gyö­kérzethez vezetik. A kora reg­geli órákban látható a kukorica­tövek körüli sötét, kerek színe­ződés, a vízgyűjtés eredménye. Ez életmentő a hőségnapok ide­jén. A megyei kísérletben lévő hibridek közül a Helga SC/P, a Volga SC és még néhány hibrid kiemelkedően vizsgázott a víz­gyűjtésből. Dr. Rakk István A vízgyűjtő kukorica NAPLÓ -9

Next