Napló, 1994. február ( 50. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-16 / 39. szám
1994. február 16., szerda FILM NAPLÓ Apa csak egy van Ha egy férfi nőszerepet játszik, az már fél siker. Daniel Hillard, a munkanélküli szinkronszínész (a szemünk láttára dobják ki a stúdióból) egy napon olyan házibulit rendez otthonában a gyermekeivel, hogy amikor a felesége hazaérkezik, majd elájul a felfordított lakás láttán. Ez az a pillanat, amikor érzi, hogy nem képes többé ezzel a férfival élni. Beadja a válókeresetet, és a bíróság a gyermekeket természetesen a mamának ítéli. Dániel azonban szenvedélyesen szereti a gyermekeit. És mit talál ki? Elszegődik házvezetőnőnek a saját feleségéhez és gyermekeihez. Nos, hát ebből bomlik ki a tökéletes komikum. Daniel maszkja egy jóságos tekintetű hatvanéves hölgy ábrázata. A „hölgyből" árad a szeretet a gyermekek felé. Ráadásul már az első pillanatokban tudja, hogy mi hol lelhető fel a konyhában. Nem csoda, ha a ház úrnőjének teljes szimpátiáját élvezi. Fogalma sincs róla, hogy ez a szeretni való öreg hölgy voltaképpen az ő drágalátos férje. Ugyanakkor Daniel mint házvezetőnő olyan dolgokat lát meg és hall, amiket mint férj sohasem íme, az emberi kapcsolatok színe és visszája. Mindannyian szerepekbe vagyunk osztva és szerepeket kell eljátszanunk. Egy kellemetlen férj lehetne kellemes házvezetőnő és esetleg ez fordítva is érvényes. Chris Columbus rendező egy vidám regény alapján készítette el ezt a filmet s bár annak története igencsak jópofa, de az ilyen történetek valóban filmre kívánkoznak, itt hozzák ki belőlük a legtöbbet. Persze a vidámság mellett van ennek a történetnek egy komoly vonulata is. Ha van valami, ami szent dolog, akkor az a család. A családot a szeretet tartja össze. Ez az a szűk kör, ahol a szeretet valódi, spontán és érdek nélküli. Csak az a baj, hogy szeretni mindenki másképpen szeret. Igen, a szeretetet meghatározzák a szerepek. Robin Williams Daniel szerepében fenomenális képességekről tesz tanúbizonyságot. Száz arca van és ezer hangja. kvázi A férfiak sajnálni fogják Emmanuelle többé sohasem vetkőzik Emmanuelle, az első, normál mozikban vetített erotikus film főszereplője, Sylvia Kristel - akit a magyar tévénézők is láthattak a közelmúltban a Szerelmi lecke című filmben - immár nyilvánosan is búcsút mondott a sztriptíznek. A még mindig csinos és jó alakú hölgy az Evening Standardben így indokolta elhatározását: a 18 esztendős Arthur fiam, aki a nagyanyjánál lakik Utrechtben, sokat szenved az iskolatársai gúnyolódása miatt. Azzal húzzák, hogy meztelenül látják a mamáját... A 41 éves Sylvia Kristel stílusosan éppen egy újabb Emmanuelle-filmmel fejezi be a meztelen karriert. Elmondta, hogy egyébként is túljutott életének válságos szakaszán. Az első, zajos sikerek után ugyanis az Egyesült Államokba költözött, aztán jött az alkohol és a kábítószer: „hét évig tartott, amíg rendszeresen vodkáztam. Egy üveg italban egy gramm kokainnal.” Két csődbe jutott házassággal a háta mögött, viharos együttéléssel Ian McShane színészszel, aztán egy hölggyel - mindez már a múlté. Visszaköltözött Európába, közelebbről is Brüsszelbe, ahol is egyedül él egy kis lakásban. „Olyan vagyok, mint a macska, aki a meleget és a kényelmet kedveli. Azonkívül nyugalomra van szükségem, hogy zavartalanul festegethessek, és egyáltalán, a magam életét élhessem.” (MTI-Press) TÜKÖR NAPLÓ -7 Félreállt Kováts Peti nyakkendője Farsangi buli az aulában Hétfőn este a Veszprémi Egyetem aulájában tartotta hagyományos farsangi koncertjét a Kováts Péter vezette Veszprémi Vonósegyüttes. A hangverseny szervezője és rendezője a Városi Művelődési Központ volt. A végre teljesen végiggondolt este haszonélvezője pedig a csarnok összes szintjét zsúfolásig megtöltő közönség. Ha létezik igényes, színvonalas szórakoztatás, akkor azt hétfőtől kezdve ettől az eseménytől illik mérni és viszonyítani. Mert a közreműködők és a rendezők hatalmas bulit formáltak a koncertből. Már bejutni is vidám körülmények között lehetett. A kiírt kezdési időpont előtt megteltek a széksorok, ugyanakkor százak vártak még odakinn, akik a csikorgó hideget is zokszó nélkül tűrték, majd csak történik valami. A VMK-sok valahonnan székeket varázsoltak, s bár a belépőjegy mind egy szálig elfogyott, anélkül is szívesen adtak száz forintokat az állóhelyekért a Veszprémiek, így a kezdés csúszását a publikum szívesen elnézte a rendezőknek. Maga a koncerthely elevenséget, frissességet sugárzott. A hagyományos lampionok, girlandok szinte alig voltak észrevehetők a pódium mögött felállított, és ifj. Hegyeshalmi László tervei alapján kidekorált hangvetőktől. Ezek a gúlák csodát tettek: a hagyományos összevissza zengés teljesen eltűnt a szocreál térből. Mozart F-dúr divertimentójának szuperpianói is tökéletesen hallhatóak voltak. Azaz: minden úgy kezdődött, mint egy megszokottan magas színvonalú vonósegyüttes-koncerten történni szokott. Csak a darabok voltak könnyedebb hangvételűek, a muzsikusok igényessége azonban cseppet sem csökkent. Boccherini, Schubert, Dvorák megtiszteltetésnek vehette volna az együttes diszponáltságát. E műsorrészben mindössze annyi volt a feltűnő, hogy valamennyi darabból imitt-amott új megfogalmazások tűntek elő, ami kifejezetten üdítően hatott. Sarasaié Andalúziai románca még a komoly műfajhoz tartozott ugyan, de itt a szólista, Kováts Péter már kissé elengedte magát, terelte a közönséget a következő fázis felé. A Vegyes Koktél című „lopkovitz” ugyanis az első bomba volt ezen az estén. A tüneményes tehetségű Rostetter Szilveszter klasszikus melódiákat zagyváit egymásba, megtűzdelve némi magyar nóta felhanggal, kis dzsesszel, s az egészet ráírva a Veszprémi Vonósegyüttes hallatlan intelligenciájára. Igencsak jódekvében lehetett a Teremtő, hogy ezt a művet engedélyezte Rostetternek! Bár még néhányszor bepityókázna odafönn, a mennyei korcsmában, hogy földi szolgája idelenn kihasználtassa az alkalmakat újabb és újabb, hasonlóan remek kottabuggyanatok elkészítésére! Az örömet, amit a mű és annak előadása okozott, egy pohárka pezsgővel oldhatta a közönség. Szakközépiskolás-gyanús pincnökök ügyeskedtek a tömegben, ez is a rendezőket dicséri. Koccintani, beszélgetni lehetett, akár ha a megyeházi orgonakoncertek valamelyikén lennénk, csak sokkal tömegesebb kiadásban. A második - immár- bulifélidőt három J. Strauss-remek indította, a Tavaszi zsongás, az Anna-polka és a Terefere. A ráadásban még elhangzott a Pizzicato-polka is: hiába, Strauss nélkül nem bál a bál! (No, igen, de azért azt így kell tudni muzsikálni!!!) Majd jött a kettes számú földrengés: a Hóvirág Énekegyüttes egy Beatles-átiratot (Michelle) és egy Paul Simon-örökzöldet (Like a Bridge) énekelt! Lám, kimeríthetetlen a csodák tára. Ha kottából is szóltak ezek a nóták, ami leginkáb a kórus tagjainak nem tetszett, a közönség legszívesebben még néhányszor elismételtette volna ezeket a helyszínen, mert egyszerűen remekek voltak. A kiharcolt Hóvirág-tekintély nemhogy csorbult volna e könnyűzenei kiruccanástól, inkább erősödött. Pompás muzsikusok akármit (pláne jó zenei anyagot) képesek nagyszerűen megszólaltatni. Remélhetjük, máskor is megteszik majd? Mit ahogy Hercz-Dorman Aliz kisasszonnyal is szeretnénk újra találkozni. Az énekhangján és szépségén túl előadó-művészi mivoltjában is óriási meglepetést keltő kedves hölgy a West Side Storyból Maria második felvonásbeli dalával, az I feel prettyvel indított. Már az első hangoknál mintha a kezében lett volna a tükör, amiben nézegeti magát, s megállapítja: „Oly szép vagyok, arcom ragyog...” Gershwin dalát, a Valaki szeressen engemet illúziókeltően játszotta, akárcsak Garner Mistyjét. Hát persze, hogy alig akarták őt leengedni a pódiumról! Hermann Hello, Dolly!-jával próbálta meg Kováts Péter és együttese visszazökkenteni az időt, csakhogy itt meg a diagonálban álló csokornyakkendő környékéről pompás dzsesszhegedűhangok figyelmeztettek: a helyzet normalizálására tett kísérletet nem kell túl komolyan vennünk. A zárószámnak meghirdetett Scharmermarsch, a Wien bleibt Sien slusszpoén mivoltát így aztán a kutya sem hitte el. Miközben annak is örülhettünk, hogy a fináléban az induló ezúttal nem a Radetzky, már a kíváncsiság is hajtott: mi lesz a ráadás? Sajnálattal mondom el, bár röstellem: fogalmam sincs, mi lett a koncert vége! Határozottan emlékszem a Pizzicato-polkára, Brahms egy magyar táncára, de hogy ezeken kívül történt-e még valami, s ha igen, akkor mi, azt nem tudom. Az este hangulata, a mindent betöltő jókedv, a pompás közönség kizökkentett tudósítói szerepemből, amit - s ezt be is vallom - egy cseppet sem bánok. Mindennél többet ért, hogy Veszprémbe visszatért az élet, hogy egy hangversenyen újra fütyültek és hangosan kiabáltak az ifjak tetszésük kinyilvánítása okán, hogy már a darabok végébe is ütemesen beletapsoltak... Egyszóval a Veszprémi Vonósegyüttes farsangi koncertjének az volt a lényege, hogy a próbák, az előkészületek és a lebonyolítás csakis és kizárólag a zenét és a közönséget szolgálták. Méghozzá kiválóan. Üveges Sándor Tiszta Amerika, az egykori, melyhez az embernek több köze lehet. Az indiánoké, kik miatt a senki ma sem támogatja a kisebbségben élő nemzetek közösségi jogait, csakis az egyénit! Jesz, mert együtt többen vannak, úgy már akár veszélyes is lehet. Az íját feszítő a bombát hajigálóra. Jesz, ez itt a Szabadság Hona, freecountry a szegény magyarnak. Csak betérsz e műtárba, s gyaníthatod, mi történik velünk. A Hudsoni Északi folyam-parton magyari West Side story, a Kossuth-rakpart fái közt Kossuth apánk szobra (a Nyugati Száztizenharmadik ucca és az Északi-folyó menti Rakpart találkozásánál Krisztus után 1928-tól Horvay János keze által, Kossuth apánk 1851-beli, pár hónapos, csalódással végződő újjorki látogatására, mely végén titokban elsompolyoghatott, megint csak a szavak, a szavak honunk mellett). Kossuth erected by a liberty loving race of Americans of magyar origin to louis Kossuth the great champion of liberty. Horvay uram csabai Kossuthja mellett gyakrabban elsétálok. % - Uf, uf! - a liberty kétszer is. Az anglus szövegben két eredeti, szinte originális magyar szó: Kossuth, magyar. Bár a campion is kezd megmagyarosodni, úgy is, mint csiperke avagy úrigomba, s mint világbajnok olimpikon. Jesz, Kossuth az volt, a szabadság nagy és régi bajnoka. Még néhány ilyen baj és vívás. L. K. lábai alatt föllobogózódott honvéd fog kezet a földésszel. Jesz, nagyon szép a kihalt Észak-víz mellett. Kossuth magyarázhat a magyarul nem értő fáknak s elsuhanó gépkocsiknak s galamboknak. Jesz, Kossuthot megtapsolta, majd üres kézzel -a szabadság ígéretével -haza (Európába) szökni hagyta Newijork. Well, well-well. Itten, a Hudson-menti Kossuth-parton. A negyed feketéi csak lesik A nagy Fehér Varázsló szobrát. Jesz, magyar, liberty, úgyhogy Kossuthot békén hagyták, amikor- bánatukban-tömizúzni kezdtek. Szemben vele, a Broadway túlfelén, Szent János székesegyháza épül, állítólag a világ második legnagyobbjaként. Állítólag, világ? Katedrális? Jesz, elég tágas, csak hát, van nekik mindenük, pénzük dugig, de valami hiányzik, hogy úgy érezzem benne, mellette magam, mint a Szent Péterben vagy a Szent Családban. Jesz. Kopíroznak, ám hogy copyright lenne...? A Keleti-oldalon az Egyesült Nemzetek palotájánál valami fekete banánköztársaság Manhattanban élő alattvalóinak csapata énekszóval, síppal, tapssal, ütemes jelszókiáltozással, ugrálással, jesz, tüntető tánccal hívja föl magára a műszak után hazainduló ENSZ-tisztviselők, a hekusok s a csavargók figyelmét. A küldöttek csak lesik, mi van. A feketék mintha meccsen vagy a riói karneválon lennének! Pedig tán csak a hazájukat siratják. Hogyne, hol enni nincs mit. A híres Magyar Házban, melynek ormán oly szépen lengeti a szél a mi lobogóinkat, péntek este kártyaidő, bridzsparti ideje ellenére - az ígért magyar urak helyett három, a ház nyelvén egy kukkot sem érő személy nem fogad. Jesz. - Jesz, de akkor hogy neveljem a fiam jó magyar emberré, ha Magyarországról azt kell neki mondanom -ahogy már a mi miniszterünk is terjeszti -,hogy gyönge a hadserege, s kiszolgáltatott az erősebb szomszédainak?! Mert ő azt szeretné, ha a fia büszke lehetne arra, hogy magyar! Amerikában is. Hogy mondjam. A rákot már gyógyítják Európában, de Nobel-díjat akkor adnak érte, ha amerikai orvos talál fel valamit! Való, akár az irodalomban. Gut, gut. Édes Lelkem! (Nyolcadjára.) A reformátusok előtt hajléktalan ember alszik hálózsákjában, vidám japán nő lép el mellette.Ötvenhatos, állítólag gyújtogatott, megjárta a bolondokházát! Hogy lehetne beengedni, hány embernek lehetne így menhelye. Egy bőrönd a betyárbútora, másé - máshol, pár házzal arrébb - útiládatoló kétkerekű talyigán. Jobb itt, Manhattan-Magyarfalu magyartemploma falánál az utcakövön, mint menedékhelyi teremben vadorzók között. A japán menyecske siet kisfiával, látszik rajta, hogy boldog amerikai lehet. Ny, tesz. A magyar katolikusoknál Arany János iskola, így szombaton óvodások, cserkészek is több csapatban. A sarki (indiai-pakisztáni-bengál) vendéglőben -a magyar Mocca mellett - Tandoori Specialities, Tandoori csirke, Tandoori kebab, szirup és Style. (Folytatjuk.) Sarusi Mihály Hun, ki Manhattani levelek a Kastély-szöllőkbe 9. rész