Napló, 1994. február ( 50. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-21 / 43. szám

1994. február 21., hétfő Beszélgetés a sümegi gimnáziumról • • Ötösre vizsgázott a hatosztályos Az elmúlt évtizedekben jelentősen veszített vonz­erejéből az egykor híres Sümegi Kisfaludy Sándor Gimnázium. Az ok: a spe­cializálódó, tagozatos is­kolák támasztotta versenyt nem bírta a kisvárosi intéz­mény. A múlt évben indult a hatosz­tályos tagozat, amelytől a gim­názium fellendülést remélt. A változtatás okairól, eredmé­nyeiről kérdeztük meg Binder Imre igazgatót. - Korábbról kell kezdeni, mint az új struktúra bevezetése, hogy megértsük az okot. Az is­kola épületét, felszereltségét tekintve több lehetőséggel ren­delkezik, mint nyolc osztály el­látása. Gondolkoztunk egy szakközépiskolai osztály indítá­sán, de elvetettük az ötletet, mert Sümegen kevés az általá­nos iskola. Azt a tervet valósít­juk meg, amely szerint minden tanévben egy négy- és egy hatosztályos első osztályt indí­tunk. Az összesen tíz tanulócso­port kialakulása a gimnázium helyi és szellemi erőforrásainak optimális kihasználását jelenti. Ahogy számolgattuk, legfeljebb két tanár belépése szükséges. - Nem kicsi a sümegi gimná­zium beiskolázási körzete? -Néhány éve a megye min­den részéből vannak diákjaink. Hatvan-hetven gyereket vet­tünk fel évente, de nagy részük nem volt gimnáziumba való. Érettségire az évfolyamok meg­feleződtek. - Ennek az az oka, hogy nem volt felvételi vizsga? - Azok az iskolák, ame­lyekben volt felvételi vizsga, válogathattak a diákok közül. Mivel itt korábban volt hely, a máshol elutasított jelentke­zőket fel kellett vennem. Nem volt túljelentkezés, ezért semmiféle szűrő sem működ­hetett. - Milyen lett a félévi ered­mény a jelenlegi két elsős évfo­lyamban? - Úgy érzem, az teljesült, amit vártunk, hiszen a hatosztá­lyos gimnáziumi osztály átlaga négyes lett. Nincs bukás, ami nálunk szokatlan. A hagyomá­nyos osztályba nincs felvételi vizsga, de szűkebb a keret, így ott is van egyfajta rosta. Most néhányan állnak úgy, hogy gond lesz velük, ami előrelépés a tavalyi húsz-harminchoz ké­pest. - Mi a tanárok véleménye a „kis" elsősökről? - Először ijesztegettek ben­nünket, hogy öregek vagyunk ehhez a korosztályhoz, de iga­zán összeszoktunk. A diákok jól érzik magukat, mindenki a ked­vükben jár. - Az általános iskolák ho­gyan viszonyulnak a megújult gimnáziumhoz? - Sokan úgy érzik, elcsábít­ják a legjobb tanulóikat. Van olyan intézmény, ahonnan nem is küldenek jelentkezőt. A diá­koknak viszont nem ártana, ha más mértékrendszerbe kerülné­nek, és a jó tanulók együtt ha­ladhatnának. - Az idén milyen beiskolázás várható a hatosztályos tanuló­­csoportokba? - Még nem tudok pontos adatot mondani. Tavaly kétsze­res volt a jelentkezési arány, te­hát felvételi vizsgával volt szű­rési lehetőségünk. Balogh Judit A magyar református templom környé­kén már feketék élnek, csak vasárnap me­részkednek ide a magyarok. Tegnapelőtt is­tentiszteletre sietett egy öregasszony, köz­refogták kétfelől: -Add nekünk a templomnak szánt ado­mányt! tesz, itt mindenki tegez mindenkit, tisz­tára szabad világ. - Hallod, ez aztán a szabadság! Az idős néni odaadta, de többet nem ment templomba. Eladni nem tudják, mert a nége­rek megvennék, de pénzük nincs, s nem kap­nának érte annyit, hogy abból újat építhesse­nek a saját környezetükben, a kertvárosban. Amúgy eléggé kertváros lenne ez a régi hely is.­­A katolikus püspük azt mondta, hogy csak két-három ember jár a magyar misére, nem kell többet magyarul misézni! Erre a reformátusok segítettek: a lelkész odaküldte a híveit a római katolikus misére, hogy a revizor lássa, mily népes még a magyar egyház. Lesz, mint Moldvában, hol a negyedmil­lió elvlachosodott magyar katolikusból még anyanyelvén értő százezernek nem adnak papot. Mért adnának, nem magyar katolikusok ők, csak rómaiak. Lehetnek magyar reformátusok az ameri­kaiak, így is elangolosodnak! Kár, hogy e korszerűbb változatról a havasföldiek nem tudnak. Jesz, jesz, elég jesz. Jesz.­­ A reformátusoknál törvény, hogy míg két ember magyar istentiszteletet kér, meg­marad a magyar. Hogyne. Katolikus jesz, nagyon jesz, tisztára jessz világ! A város tengeröblében, jesz, nagyon, ho­mok, víz, kikötőhíd, sziget, vitorlás, jesz, minden, a norwalki kikötőbe behajózott Ca­­dillacjén az itteni magyar református egyház volt gondnoka, jesz, magyarul már csak annyit tud, hogy Aggyisten, mindezt bőveb­ben kifejteni anglusul bírja, s búcsúszava sem hazai, jesz, készül vissza Floridába, a nyarat itt, a telet csak ott viseli el, jesz, mit lehet tenni, báj, bály, s a csalogató atlanti fövenyen A­ Lombhullatás-Hava dandárján tűző Nap alatt fiatalasszonyok hancúroznak sirály vadász kicsinyeikkel. Jesz, a legszebbek, akár odahaza. Jesz-jesz. Az áruházban éneklő káposzta, gitáros répa, doboló törökparadicsom, fesz, tiszta Amerika, gombnyomásra dalra fakad a mű­tyúk s hogy teljes legyen az áruházi termé­szetrajzóra, tojni sem felejt el. Mivel ma­gyarul ilyen marhasággal nem találkozik a gyermek, e tökéletlenségre rákapva issza magába a lelke a senkiséget. A tulajdonost most csukják le, túl jó a bolt, szemet szúrt, míg körbejárod, jóllaksz a kóstolókkal, jesz, öt évet kell leülnie s még az elmaradt adóját is megfizetheti. Ro jesz, A Világ Legnagyobb Áruháza a norwalki, jesz, szó ami szó, tisztára, hol a vásárló szeme láttára sül a kenyér, dobozol­ja a gép a tejet, őrület, a kapuban a tyúkanyó csak tojik, tojik és éneklés helyett rikácsol, a magyar gyermekecskék ott ropják előtte az ánglusosat, tesz, tiszta tesz az egész! A zöldség rockizik és a kapuban eleven borjú, s a magyar amerikai apróság már el is feled­te anyukája nyelvét. Jesz, mert ezt csak angolul értheti. Egy új világ. Jesz bődületes. Báj, bály, babám! Amúgy a bolt meglehetős lenne. Nor­walk meg. - Ide akar áthajózni Gárgyán, a katoli­kus szerkesztő, ki a keresztény kormány el­len tüntetők vezérszónoka? Jesz, tesz, bizony tesz. Édes Lelkem! (Tizenegy­edjére.) A kínaiak nemcsak a zsidókat meg az olaszokat szorítják ki alsóvárosi fertályaik­ból, a csírákat s egyéb bohémokat is a Bo­wery sugárútról. Az ingyenes jewis lapokat itt hiába kínálják, a kirakatban Buddha. A kisolaszországi Roma Furniture épp zárva, az emeleten távol-keleti hölgyek tüsténked­nek, megvették, be kell rendezkedniük. Szalad a fiatal manhattani nagysága, sza­lad a papírba kapott kutyaganyéval, szalad, nagyon mutatja, hogy mivégre! A kínaiak a második szomszédjukat, a zsidókat már megették, tőszomszédjukat, az olaszokat most falják. A régi alsókeleti városi zsidó negyed egyik egyértelműen csinos üzletének ajtajá­nál a jól öltözött szakállas és pajeszos gazda jó válykosat lök a lábam elé. A Galícia-közeli Erdélyben sem más­képp. (Folytatjuk.) Sarusi Mihály Hun, ki Manhattani levelek a Kastély-szellőkbe (13. rész) TÜKOR Az ügynök halála Premier a Petőfi Színházban Az apa és fiai­­llyés Róbert, Koltai Róbert, Rancsó Dezső Pénteken este nagy si­kerrel mutatta be Veszp­rémben a Petőfi Színház Arthur Miller Az ügynök halála című drámát. A modern nyugati irodalom e remekműve több vonatkozás­ban is érinti a mai magyar társa­dalom életérzését. Mostani vi­lágunk nem a létező legideáli­sabb társadalmi rend, de számos emberi tragédia forrása a mer­kantil szellem, amely gyakran a kisembert megnyomorítja. Vincze János vendégrendező már harmadik alkalommal mu­tatkozott be a Petőfi Színház­ban. A díszleteket Horgas Péter tervezte, a jelmezeket Dobis Márta, Willy Lomant Koltai Róbert alakította, feleségét Petényi Ilo­na. Biff szerepét Ilyés Róbert, Happyit Rancsó Dezső játszotta. A többi szerepekben Sashalmi Józsefet, Papp Mártát, Lukács Józsefet, Holt Istvánt, Körösi Csabát, Keller Jánost, Jámpa Krisztinát és Csontos Gabriellát láthatta a közönség. Andrányi András képriportja Ben bácsi -Holt István A testvérek -Ilyés Róbert és Rancsó Dezső Linda és férje -Petényi Ilona és Koltai Róbert NAPLÓ-7 Tavaszváró lap Télbúcsúztató a címlap, s ta­vaszváró hangulattal köszönt ránk a Szegeden szerkesztett fo­lyóirat legújabb számában Fe­kete István Télutó című novellá­ja, Tari István Ablakomban cí­mű verse. Móra Ferenc halálá­nak hatvanadik évfordulója alkalmából emlékező összeállí­tást közöl a lap. A halhatatlan íróasztal cím már magában is utal a Móra-életmű maradan­­dóságára. A Szeretet van a sze­medben című írás a gyermek­lapszerkesztő Móra alakját idézi föl. A folytatásos regény hősei ezúttal Elektropoliszba, az agyongépesített csodavárosba kerülnek, de a gépi tökéletesség­ről hamar kiderül, mennyire ve­szedelmes. A Szülőföldem szép határa rovat Nagy László és Fecske Csaba verseit közli, s hírt ad azokról a szolnoki gye­rekekről, akik kerékpáron járják az országot. A sport és egész­­ségnevelés fontosságára szeret­né felhívni a figyelmmet a folyó­irat Őrizd meg jól az életed című összeállítása. Zelk Zoltán és Karinthy Fri­gyes művei mellett egy örökifjú szegedi világbajnokról, Bánki Horváth Béláról olvashatunk. Koleszár Márta Egészségünkért című beszámolója egy nagysze­rű kezdeményezést ismertet, megmutatva, hogy tenni lehet és kell a gyerekek egészséghez va­ló jogainak érvényesítéséért. Külön érdekessége a februári számnak egy már tizenévesen híres gyógyítóval, a makói Mát­rai Gézával készült interjú. S mindjárt mögötte Gianni Rodari kacagva mondja a felnőttek sze­mébe az igazságot. Azt, hogy bizony már a gyermekben születéskor meglévő csodála­tos képességeket elrontjuk, szürkévé és fantáziátlanná igyekszünk alakítani a csodaképes gyermeki lel­ket. A Carlo, Carlino, Carlo című Rodak­­­remek mellett a Gyerekujj rovat és a Ne­vető lexikon képviseli a hu­mort a februá­ri Kincskere­sőben. B.J.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék