Napló, 1994. február ( 50. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-23 / 45. szám

1994. február 23., szerda FI­LM NAPLÓ Dave Amerikában állítólag bárkiből lehet elnök. Csak hát min­denki másképpen lesz az. Filmünk hőse, Dave úgy válik elnökké, hogy tökéletesen hasonlít Harrison Michellre, az államok 44. elnökére. Ennek éppen dublőrre van szüksége, aki mentesíti bizonyos fárasztó és kellemetlen procedúráktól. Csakhogy fura fordulatot vesz­nek az események, mert az eredeti elnök egyik titkárnőjével zajló heves enyelgése közben agyvérzést szenved, élőhalottá válik. Dave-et tehát meg kell tartani elnöknek. Ő kezdetben na­gyon élvezi a szerepet. Már hogyisne élvezné, amikor beszé­deit elővetítik, s csak olvasnia kell a fellengzős szöveget, nagy tapsok kísérik minden föllépését, tisztelet övezi, és mindenna­pi birodalma a Fehér Ház. Dave azonban komolyan belekeveredik az elnöki szerepbe, önállósul és beleviszi a maga kisemberi erkölcsiségét. Ez pe­dig nagyon sokaknak és nagy hatalmasságoknak nem tetszik. A film voltaképpen politikai szatíra, egyben a modern kori amerikai elnökök életének és szerepének paródiája is. Van­nak benne egészen hátborzongató mozzanatok, amikor azt látjuk, hogy az elnök báb, és a korrupció mesterei tartják ke­zükben őt is és az országot is. A Dave szerepét játszó Kevin Kline remekül mutatja meg, ki és mi az amerikai elnök. Ivan Reitman rendező egyrészt kitűnő munkát végzett, másrészt viszont a tipikusan amerikai filmek sablonjainak csapdáját nem kerülte el, így a film első fele remek, a második felét sikerült olcsó melodramatikus elemekkel megtűzdelni, s ezzel a ritmusát lelassítani. Bill Clintonnak bizonyára bemutatták ezt a produkciót. Még az is lehet, hogy elgondolkodott rajta. Mindenesetre a film hazai forgalmazója, az Intercom térítésmentes jegyeket küldött a magyar honatyáknak. Hátha ők is tanulnak belőle valamit, kvázi Szexkívánságok a házi televízión A szex élvezete (The Joy of Sex) - ez a címe annak a kisregénynek, amely meg­jelenésekor - pontosan 20 évvel ezelőtt - valóságos vihart kavart az irodalom­ban is a konzervatív irány­zatokat kedvelő angol ol­vasóközönség soraiban. De nemcsak vihart aratott, hanem máig nem szűnő népszerűséget is. Nemrég ismét az érdeklődés középpontjába került a sztori, ám ezúttal nem a könyv, hanem egy Angliában eddig egyedülál­ló technikai kezdeményezés jó­voltából. A szex élvezetét vá­lasztották ugyanis az első olyan CD-s­ videolemez témájául, amelyet a néző a hagyományos tévékészülékhez csatlakoztatott video CD-készülék és egy spe­ciális digitális adapter segítsé­gével nemcsak otthon játszhat le, hanem bizonyos határok kö­zött tetszése szerint alakíthatja is a történetet. Vagyis: tág, bár nem korlátlan teret enged a sze­xuális fantáziának, mivel a néző a történet bizonyos szakaszain a folytatás több változata között választhat. A CD-1. lemezt kiadó Phi­lips cég joggal bizakodó. „Ez a megoldás alapjaiban változtatja meg a házi televíziózás jövőjét” - állítja az igazgató, s nem alap­talanul, hiszen dr. Alex Comfort regényéből első nekifutásra 8 millió lemezt dobott piacra, és már ismert film- és televíziós sztorik hasonló feldolgozásáról szó terveket. Úgy véli, azáltal, hogy az otthoni karosszékében ülő nézőt képessé tudja tenni a lemezen betáplált programok közti választással a történet me­net közbeni alakítására, olyan lehetőséget kínál, amelynek a tehetősebb polgárok zöme nem tud majd ellenállni. A többieket sem a szex élvezete iránti kö­zömbösség, inkább a ma még borsos ár riaszthatja el az újdon­ság birtokbavételétől. A nem éppen olcsó CD-lejátszóhoz il­lő, a történetet és az utasításokat tartalmazó lemez ugyanis 400 fontba kerül, a speciális video­kártya pedig - amely a tévéké­szülékhez illesztve lehetővé te­szi a néző „közbeszólását” - to­vábbi 150 fonttal terheli meg a családi költségvetést. (MTI­­Press) TÜKÖR Szeptemberi születések A karácsony nemcsak a túlsúlyért, bevásárlási iz­galmakért és családi ve­szekedésekért felelős, ha­nem a gyermekáldásért is. Régebben a legtöbb baba feb­ruárban és márciusban született, a legutóbbi 10 évben azonban szeptemberben. Ennek kutatá­sával orvosok, szociológusok és pszichológusok foglalkoznak. A münsteri egyetem professzo­ra, Eberhard Nieschlag elemez­te Münster város születési sta­tisztikáit 1890-től 1899-ig, 1965-től 1974-ig és 1981-től 1990-ig. A statisztikák megerő­sítették, hogy a legtöbb fogam­zás már nem májusban és jú­niusban, hanem decemberben történik. A statisztikai adatok ugyanezt mutatják - írja az MTI-Panoráma. Amerikai kuta­tások szerint az eltolódás ott már az ötvenes években kezdődött. - Még nincsen a jelenségre biztos válasz - mondta Niesch­lag. Az eltolódott fogamzási csúcsért több tényező lehet fele­lős: változások a termékenység­ben, a szexualitásban, bioritmu­sok, hormon- és spermaproblé­mák. Amerikai kutatók azonban úgy vélik, hogy a családban el­töltött karácsonyi ünnepeknek több közük van a dologhoz. A müncheni egyetem pszi­chológiaprofesszora, Till Roen­­neberg más véleményen van. Szerinte korábban az ember nagymértékben függött termé­szeti tényezőktől, mint a napok hossza és a hőmérséklet. Minél hosszabbak és melegebbek vol­tak a napok, annál nagyobb volt a fogamzási készség.­­ A fogamzásra a legalkal­masabb idő május és június volt, a bébik ezért februárban és már­ciusban jöttek a világra - han­goztatja.­­ A fokozódó iparoso­dás és városokba költözés azon­ban megváltoztatta az emberek bioritmusát. Ennek következté­ben a fogamzási időszak inkább a tél, a karácsony felé tolódott el. Édes Lelkem! (Tizenkettedjére) Sápadtarcú Misád vonatozik a fekete Brooklyn alatt, bőrzekéjében nem lóg ki a sorból, a jobb csőlakónak is futja effélé­re. Úgy érzem magam (egyedül) a feketék közt, mint füstösképű a fehérek országában a föld alatt. S már fölöttünk az egyik Stuy­ve­­sant-negyed, mely brooklyni fertály tán az elfoglalt holland gyarmat anglusoknak el­lenálló vezére nevét viseli - mintha Erdély­ben a vlach eltűrné Kossuthot s a többi hun kutyát. Ha én nem akarom bántani a feketéket, ők miért nyúlnának utánam? Lesz, mint Szarajevóban, amikor az indó­­házi ligetben kiraboltak. Minden fekete gyanús, legalábbis félel­met keltő.­­ Minden fehér félelmetes. Jesz, jobb félni. Már a tenger közepe felé döcög a föld alatti villamos, mint föld feletti, tengernyer­­gelő, tengeri­ villamos, jobbra s balra a köd­ben csak a tenger, jesz, kaland, az van! Bele a vaksötétbe. Idegenben. Jesz. Valamerre erre van az óhaza is. Jesz, az újvilág. S a zátonyból nőtt szige­ten atlanti vadrucák s vadludak fogadnak. Lassan (megint) inamba száll a bátorsá­gom. Ennyiszer még egyetlen utamon sem esett meg velem. A Jamaicai-sziget után újfent a tenge­ren vonatozunk, s már megint: Föld! Rocka­­wayé. Föveny helyett bozót, szemétdomb és kó­bor kutya fogad, baptista térítő- és segélyte­lep és Hosszú-szigeti Világvége a Rokiszi­­geten. Szinte futni kéne, ha tudnám, hova. Néhány kószáló alak. Meg a mindent bebur­koló köd. Házak, s így már neki merek vágni a köd­nek arra, merre a tengert sejtem. Valami zúg, s az utcavégi sétány már a tengeri gáton! A deszkasétányon túl a homok, aztán a vi­lág vize. Való, a ködben nem is látszik, csak ahogy csapkod, ahogy Amerikába ér a mifelénk keltett hullám. Jesz, a szél, jó kis keleti, euro-afrikai hu­zat. Az óvatosabb helybéli testedző csak vér­ebével mer a parton futni. Atlantisz vize lemos a hullámtörő kőpad­ról. Atlanti világvégén, hol a tengeri madár jóféle dögre vár. Szépséges, rettenetes. Ennek, lélekvesztőn, nekivágni! Dagad a tenger, a homokban odébbállít. Nem csodálom, hogy e víz idáig röpítette Kolumbuszt!­­ A part nyáron feketéllik a négerektől, az ember Afrikában érzi magát. Csak hát, ilyen ködben a hajós a földet sem látja meg, vagy elsiklik mellette, vagy szépen zátonyra, sziklára, homokra szalad. Éntelem­ is irigyelik, azt a csillagot,­­ Amelyik a babám ablakába minden este be­ragyog. Elég kevés érkezett ide a Körös vizéből. Jesz, alig. Hosszú, nagyon hosszú történet! S né, a hullám, hajótörött vagy sellő helyett könnyűbúvárt sodor a partra. Nem, deszkára állna, de az óceán nem engedi: reá nem áll­hat, kivágja alóla, belepi, sodorja, átcsap raj­ta. A koma erre nem ráfekszik? S evezve kínlódik tova. Sikerült! Fölkapaszkodik egy hullámhegyre, hogy a tenger rögvest le is gyűrje. Hosszú-sziget előtt a Roki-zátony vagá­nyai a mindszent-havi zimankóban mint va­laha a Corvin uccai suttyók (1956 nyarán?) a Pázsitot ellepő, felhőszakadás duzzasztotta Alsánc vizén tekenőben hajókázva! Lesz, ki mint. A nagyfiúkat sem követtem, csak lestem; ha néha utánuk mentem, a fejem jól bever­tem. Minél kisebb a borzas fejű néger fiúcska, annál jobban hasonlít a szeme a fiaméra - annál nyíltabb, bátrabb, kíváncsibb! Még föltétlen hisz. Tökéletesen tiszta. Még — hiszi — nincs mitől félnie. Mellettem a villamosban borzasságából fodrász által kisimított hajú deákleány ír szerelmes levelet. Az édes, nagy szemű, en­gem bámuló, rám mosolygó, a kezembe si­mulni akaró fekete kislegény édesapja arcán némi aggodalom. (Folytatjuk.) Sarusi Mihály Hun, ki M­anhattani levelek a Kastély-szöllőkbe (15. rész) NAPLÓ-7 Két év gondolkodás A szakképzés új útjai Pápán Vannak és lesznek szak­mák, melyeket hamarosan már - ha lenne ilyen - csak a szakmák múzeumában lelhetnénk fel. Nemcsak a rendszerváltás, de a roha­nó, a kiteljesedő világunk is számos új lehetőséget varázsolt elénk. Éppen ezért már ma kell megala­pozni a jövő szakember­­gárdájának tudását. A pápai Acsády Ignác Ipari Szakmunkásképző és Szakkö­zépiskola a megye egyik legna­gyobb szakmát oktató intézmé­nye. Több mint száz pedagógus egyengeti a közel másfél ezer di­ák életét három, négy, s újabban (majd) öt éven keresztül. Az „is­kolaváros” (saját üzletük is van, saját termékeiket árulják) veze­tője, igazgatója Takács Pál. - Szakmák tűnnek el, szak­mák kelnek életre. A változás leginkább az önök intézetében érhető tetten, hisz' ha jól tudom, a '94/95-ös tanév vízválasztó lesz itt is, mint mindenütt az ok­tatásban.­­ Valóban, az új tanév az ok­tatási rendszerünk modernizálá­sát, változását is magával hozza. Elsősorban szakmai szempon­tok alapján határoztuk el a szer­kezetváltást. Persze ebbe bele­játszott az ipar változása is. Sőt, ha jól belegondolunk, talán ez az elsődleges ok, hisz mi itt az élet­re készítjük fel a gyerekeket. - A pápai önkormányzat leg­utóbb áldását adta az elképzelé­sekre. Egyúttal ez azt is jelenti, hogy a változás anyagi háttere biztosított. Mi az, ami alapvető­en más lesz, mint korábban? - Nemcsak más, de új is a ki­lencedik osztályos oktatás bein­dítása, amelyik jövőre már tíz­­osztályossá növi ki magát. En­nek alapvetően az a lényege, hogy a hozzánk jelentkező fiata­lok a nyolc osztály után két évig közismereti tárgyakat tanulnak. Ez idő alatt természetesen „fer­tőzzük” őket a szakmákkal. Dönteniük 16 éves korban kell, vagy szakmát választanak is­kolánkban, vagy netán másutt folytatják tanulmányaikat. - Az idén szakelmélet-igé­nyesebb nappali szakmai képzés is meghonosodik az Acsády­­ban. - Három területen, gépészeti, ruhaipari és épületvillamossági szakágakban beindítjuk a tech­nikusképzést. Ezzel egy időben megszűnik a szakmunkásképzé­si célú általános gépszerelő és karbantartó, általános villany­­szerelő és a ruhagyártó szakkö­zépiskolai képzés. A mostani osztályok természetesen „kifut­nak”.­­ Nappali tagozatos techni­kusi oktatást említett. A követke­ző két évben végző szakközép­­iskolások csatlakozhatnak-e a technikusképzéshez? - Természetesen igény ese­tén egyéves levelező oktatást indítunk számukra, csakhogy nekik ez pénzbe kerül. - Mi lesz a többi szakmá­val? - A három­éves szakmun­kásképzés to­vábbra is indul. Jelenleg huszon­kilenc szakmá­ban. Aztán ké­sőbb, amikor már a tízosztá­lyos rendszer át­tér a normális mederbe, akkor változhat ez a forma. Ha jól számolom, kö­rülbelül az ez­redfordulóra vá­lik valósággá. Újszerű, hogy ez év szeptemberé­től a dolgozók hároméves szak­­középiskolájában nem indítjuk el az első évfolyamot. Helyette a kétéves nappali tagozatos szak­középiskolai képzést vezetjük be. Ide olyan végzett fiatal szak­munkásokat várunk, akik leg­alább jó tanulmányi eredményt tudnak felmutatni. - Amit ön most felvázolt, több mint reform, hiszen az egész ok­tatási struktúra változik meg szinte egyik napról a másikra. Most már csak az a kérdés, va­jon az oktatók felkészültek-e az újfajta kihívásra? - Pedagógusaink zöme főis­kolát, egyetemet végzett tanár. Számukra az ismeretek átadása nem jelent gondot. A tanköny­vek rendelkezésünkre állnak, de reméljük, hogy újabbak, korszerűbbek is megjelennek. Bízom benne, iskolánk maga­sabb színvonalon, még több szaktudást fog majd átadni a jö­vő munkásainak, leendő közép­vezetőinek. Németh Sándor Takács Pál: - Az új tanév vízválasztó lesz Pá­pán is Fotó: Korbély

Next