Napló, 1994. február ( 50. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-25 / 47. szám
1994. február 25., péntek Vergődés D.-t nyolc éve ismerem. Egy dunántúli irodalmi konferencián találkoztunk és megtudtam róla, hogy 41 éves gimnáziumi magyartanár. Esszéi, tanulmányai az egyetem elvégzése óta jelentek meg a folyóiratokban, vidéki irodalomtörténészként rangot vívott ki magának. Néhány alkalommal kötetlen irodalomórát tartottam az osztályaiban, F. Scott Fitzgerald és Hemingway barátságáról, közös európai éveikről és Graham Greene regényeiről beszéltem tanítványainak, akik rajongva tisztelték pontosságáért, nagyvonalúságáért, közvetlenségéért. D. egyaránt kiegyensúlyozottan élt a munkahelyén és otthon, családja körében. Felesége gyerekorvos, kislánya egy másik városban gimnazista. A három embert a szeretet példaképeként emlegették. Tavaly augusztusban D. otthagyta a gimnáziumot és elvállalta a polgármesteri hivatal művelődési osztályának a vezetését. Soha nem beszéltünk egymás között politikáról, de D.-t liberális szemléletű és eszmeiségű tanárnak ismertem, ezért csodálkoztam, hogy a kormánypárti többségű testület szolgálatába szegődött. Később rebesgették, hogy a polgármester magas fizetéssel láncolta magához, nyíltan megvette a hűségét. D. feladta volna elveit? Erről lehet szó, mert azóta irtózik az ellenzék kulturális rendezvényeitől, semmi pénzért nem vegyülne köreikkel, még rásütnék a bélyeget, hogy lepaktált velük. D. persze nem vált gerinctelenné, erkölcse lényéből és nem a kényszerű érdekazonosságból ered. De ezzel pokollá tette az életét, vergődik, őrlődik, szenved, mint a gyengekezű középvezető, aki a főnökénél és a beosztottjainál egyformán jó akar lenni. A középszerűségnél rohadtabb dolog nincs, ő is rájött már erre. D. munkáját ebből az érzelmi zűrzavarból következően átgondolatlanság, kapkodás jellemzi. Vitái, összetűzései megszaporodtak a pedagógusokkal, a művelődési hálózat munkatársaival és a képviselő-testület tagjaival, mivel döntései, előterjesztései megalapozatlanok és hiányosak. D. tudat alatt sorozatban meggyőződése elleni intézkedéseket hoz, ám ezeket naivan helyesnek véli, noha éppen a felfogásbeli ficam miatt elfogadhatatlanok, kritizálhatók. S ettől D. kezd megzavarodni. Hetente telefonálok neki, kéthetente találkozunk. Barátom nyúzott, elhanyagolt, az íróasztalán hamutartó, tele csikkekkel, pedig soha nem cigarettázott. Konyakkal, ginnel kínál, pedig soha nem ivott rövid italt, legfeljebb a vasárnapi ebédhez egy kisfröccsöt. A magánélete is kisiklott, ingerlékenysége oda vezetett, hogy felesége a kórház nővérszállására költözött a kislánynyal. Ő. esténként egyedül vagy egy alkalmi szeretővel itta részegre magát a kétszintes lakásban. Egy átmeneti, enyhébb időszakban, amikor a hivatalban nem nyomasztották a gondok, és a polgármester megszüntette ellene a fegyelmi eljárást, visszakönyörögte a feleségét. De már ritkán mosolyognak egymásra. Legutoljára az irodalomról beszélgettünk. Mióta hivatalnok lett, nem olvasott könyvet és irodalomról egyetlenegy sort sem írt le. De nincs képben, szellemi fáziseltolódása szánnivaló. Valószínűleg rossz vezető, aki nem bírja az iramot, a gyűrődést, a hivatali párbajokat, a testület döfködéseit és saját lelki csatáját. D. olyanná vált, mint Fitzgerald regényhőse, Gatsby - kábulatból a keserűségbe zuhant, szárnyaló illúziói csődbe torkolltak. Hónapokat fecsérelt el az életéből, de D. is tudja, hogy van kiút. A csúfos kitérők után is visszatalálhatunk eredeti helyünkre, D. a katedrára, ahol megbecsülték és ahol mindig sóvár diákszemek várták élvezetes óráit. Kellei György A péntek a bűnös Vasárnapra mindig lehűl az idő? Vajon csak képzeljük, hogy vasárnapra elromlik az idő, vagy valóban rendszeresen kitol velünk az időjárás? Adrian Gordon ausztrál atmoszférakutató szerint nem képzelődünk: statisztikailag valóban a vasárnap a hét leghidegebb napja. A szakember nemcsak adattengerrel igazolta állítását, hanem magyarázatot is talált a jelenségre. A hétfőn meginduló ipari termelés és a hétvéginél zsúfoltabb autóforgalom miatt felmelegszik az atmoszféra, ennek hatására szerdától világszerte jelentősen emelkedik a hőmérséklet. A péntek a muzulmán országokban munkaszüneti nap, s ekkor megszűnik a légkör mesterséges fűtése, szabad szombaton és vasárnap a világ döntő többségén leállnak a gyárak, üzemek, és kevesebb autó közlekedik. Az ausztrál szakember úgy véli, a vasárnapi zord idő az egyik figyelmeztető jel: az ember olyan mértékben avatkozik a természetbe, ami még a Föld hőmérsékletét is megváltoztatja. Mi a véleménye a fentiekről a magyar meteorológiai szolgálat ismert szaktekintélyének, Vissy Károlynak? - Nem értek egyet az ausztrál kollégával. Ha el is fogadom, hogy az ipari termeléssel és a közlekedéssel felszabaduló energia a környzetbe kikerülve felmelegíti a légkört, ez azonban talajszinten aligha éreztethetiitatását. Ha valami befolyásolhatja a hőmérsékletet, az a fűtésből felszabaduló és a rosszul szigetelt ajtókon, ablakokon kiszökő hulladékhő, de ez nem kötődik a hét elejéhez vagy végéhez. Ami a hazai tapasztalatokat illeti, utánanéztem: tavaly az év első felében, főleg a tavaszi hétvégeken, kimondottan melegek voltak a vasárnapok. Azt viszont el tudom képzelni, hogy az ipari termelés és a közlekedés okozta környezetszennyezés néhány évszázad múlva érezhetően is megváltoztatja majd Földünk légkörét. (Ferenczy Europress) Bp. Sz. TÜKÖR Tanulságos biztosítási mese Síkunk és takarítsunk? Fettikék nem babonásak, mégis 13-án érte őket a baj. -Különben is ki voltunk készülve idegileg -meséli az aszszony. - Karácsonyra a szüleinkhez utaztunk Jánossomorjára, és ott fogott minket a nagy hó. Csak egy héttel később jöhettünk haza, mint ahogyan terveztük. És akkor, január 13-án este, kilenc óra tájban egyszer csak az a nagy robaj! Mire feleszméltünk az első sokkból, mindent beterített a por, a piszok. A plafon négy négyzetméteréről szakadt le a vakolat, a lányunknak, aki tévézett, a lábát is súrolta. Azóta is retteg szegény. Rájuk jár a rúd Fenik Gáborék 1975-ben kezdtek építkezni a veszprémi Haszkovó utca 10/B alatt. A VÁÉV munkáslakásai épültek ott az egyemeletes épületekben, a család 1979-ben költözött be. Már az építkezés megkezdésekor lakásbiztosítást kötöttek. Később, amikor felrobbant a kávéfőzőjük, és egy kissé megrongálta a konyhát, örültek is a kis kártérítésnek. Mint ahogyan jól jött a Hungária Biztosító segítsége akkor is, amikor autóbalesetet szenvedtek. -Hátránk jár a rúd... Először azt sem tudtuk, hogy mit csináljunk. Sírjunk vagy takarítsunk? Aztán úgy gondoltuk, legjobb lesz, ha azonnal bejelentjük a kárt a biztosítónál, és amíg a kárszakértő ki nem jön, addig mindent úgy hagyunk, ahogy van. A férj január 14-én tett bejelentést, a szakértő csak három nap múlva tudott jönni. Azt ajánlotta, bátran takarítsanak fel, ő úgy is elvégezheti a munkáját. Január 18-án vette szemügyre a plafont, és megállapította, hogy biztosítási esemény nem történt. Fettikék szomorúan mondták neki, hogy ők pedig úgy gondolják, az óriási mennyiségű hó terhelhette meg a sima tetőt, és talán attól van az a rengeteg gyanús repedés a szomszéd szoba plafonján is... Január 20-án a repedt plafonról, a másik szobában is lehullott a vakolat. Szerencsére senki sem sérült meg, csak egy heverő tört össze. A 78 négyzetméteres lakásból a négyfős család most már csak egy 12 négyzetméteres szobát tudott használni, a többiben fehér lepellel takarták le a bútorokat, és maguk is csak szellem módjára közlekedtek bennük. Az újabb kárt is bejelentették. -A férjem munkanélküli, a segélye kevesebb mint 10 ezer forint. Az én nettó bérem alig több mint 10 ezer. A fiunk katona, a lányunk 13 éves. Anyagi helyzetünk nem teszi lehetővé, hogy magunk újra tudjuk vakoltatni a lakást. Nem tehettünk mást, csak vártunk... Elbocsátó szép üzenet Vártak és reménykedtek. Lesújtotta hát őket az a levél, amelyet Tál Ferenc, a Hungária Biztosító Rt. megyei igazgatója február 3-án írt nekik, amelyben közli velük, hogy sajnálattal olvasta az esetüket, és az eseményük leírását. „A biztosító azonban csak akkor téríthet, ha a biztosítási feltételek szerinti kockázati esemény bekövetkezik. Hónyomás nem következett be, illetve attól a kár nem következhetett be, valószínűsíthető a kivitelezési hiba, amely ugyancsak nem biztosítási esemény”- állt a levélben a magyarázat. - Tudomásul vettük, hogy nincs igazunk. A biztosítást majd 20 éve kötöttük, igazából nem is tudom már, mire szól? Biztos elmagyarázták annak idején, de... Sem idegünk, sem energiánk arra, hogy bíróságon bizonyítsuk be az esetleges kivitelezési hibát. És akkor is, ki tehető felelőssé az esetért? A nagy cég a kisemberért Tál Ferenc igazgató a minap inkább csak magánemberként volt hajlandó elmondani a véleményét az ügyről, de mégis úgy érezzük, érdemes azt leírni, hiszen sokak számára tanulságos lehet. Az egyes eseteknél a biztosító minden körülményt felülvizsgál, és számon kéri az ügynöktől is, hogy az ügyfél tisztában volt-e a biztosítási feltételekkel a szerződéskötés pillanatában. Ezt a munkatársak azzal bizonyíthatják, hogy a biztosítási kötvényt a biztosított aláírta. Kérdésünkre, hogy a kisember kihez fordulhat, miután megkapta biztosítójától a kárszakértői vizsgálat „elbocsátó szép üzenetét”, inkább arról szólt, mit tehet egy nagyvállalat igazgatója egy nem igazán nagy átverőnek látszó károsult érdekében? Az összes körülményt figyelembe véve, a kár enyhítésére vonatkozó személyes javaslatomat megtehetem a vezérigazgatónak... G. Pintér Edit Fotó: Kovácsi Október Huszonharmadikai fogadás a követségen: a Püski előtti szakállas úrfi - míg mi az első fogásnál tartunk - a részegség bizonyos jeleit mutatja. Szőke magyar úrleány (jesz, van neki mindene) -az anyja is magyar, jesz, szőke és kövér -arra vesz rá, hogy azt mondjam: ez a szőke is érne annyit! Ha eszembe nem juttatná a másfél üveg pezsgő, a fiamnak igen megörülne a kisaszszony. Neked az anyja való, jesz, csont nélkül százhúsz kiló. Jesz, tán nagyon. Ao. Hevesi, ötvenhatosból lett új amszterdami kongresszusi képviselő fia ánglus képpel, ánglus kiállással, ánglus szájmozgással (ajakferdítéssel), amerikai szóval adja át az atyja, családja s a maga nevében az üdvözletét az ünneplő gyülekezetnek, hogy a végén rászánja magát a magyar nyelvű köszöntésre is: Szerbusz. Vagy szervusz, ilyesmi. Jesz, lelkem, akinek a szaga is idevalósi már (keni magát ez is, mint a szerecseny). Más magyarember s magyarasszony színtiszta amerikai magyar gyermekére is rácsudálkozhatom. Ki ezt cserél, ki azt. Úgy fest. Ki alkalmas reá, ki nem. Rákényszerül vagy sem. Nem föltétlen, ám a gyermekét már más haza neveli. Visszavánszorogva - harminc uccát a Felsővárosban, fejfájdító pezsgővel telítve csak ámul az ember: itt, uraim, élni lehet! Békén hagynak, ha lopok, ha csalok, ha az árokban alszom, ha ilyen vagy olyan vagyok, el ne kapjanak! Tetten ne érjenek! Szabad, szabad, szabad vagyok! Szabad lehetsz, ha dolgozhatok , ha a züllésről lemondasz. Szabadon lehetsz angolszász, angol-amerikai. Jesz, egy új világ! Hol azt csinálsz, amit akarsz? Végig a Második Fasoron: éccakai jókedv, fölszabadultság, maradj itt! Maradj Amerikában. Rögtön. (Rettenetes!) Azon nyomban. A Második-fasorban éjszaka, az ötvenkettedik-uccából jövet: élet! Bármikor. Bárkinek. Szeret. Szeretsz? Úgyhogy ami engem illet: haza. Szeretni kell, ennyi az egész. És Molnárék Nyolcvanegyedik-uccai úti irodája. Jesz. Szédületes. Ha hiszed, ha nem. Persze ha az ember megiszik másfél lityi pezsgőt... Mi baj! Édes Lelkem! (Tizennegyedjére) Régen kétszáz magyar vendéglő volt itt, ma négy-öt, magyar zene egy helyen, a Hetvenötödik ucca s a York-fasor sarkán, a Red Tulipban. Éva Kávéháza az Első, Hungarian Pastry Shop az Amszterdami, a Mokka a Második fasoron, s a Második fasoron a Nyolcvankettedik uccánál is magyaré a vendéglő. E helyt a legutóbb négy magyar megakadályozta, hogy a rabló elszedje a pénzt a pénztárostól: követelődzésére az ivócimborák ráordítottak, mire az rémületében kiszaladt az uccára. Ezek utánavetették magukat s üldözni kezdték. A Második fasoron szaladgáltak összevissza, a végén a rabló kiáltott rendőrért. Uncle Ványa Bácsi kávézója a Nyugatioldalon. A Városligetben, hol ezrek futnak, sétálnak, kerekeznek, páran lovagolnak, kastélyt másznak, Jagelló Ulászló lovasszobránál ábrándoznak, csupa mosoly kínai leány szólít meg, nyissam már ki az ásványvizes üvegjét, tesz, akár nálunk a kupakja, olyan kedves, hogy amikor csodálkozva visszanézek az egyedül kiránduló ázsiai cica digieknél is kedvesebben integet. Sokáig nem marad egymaga ebben a napsütötte, hétvégi manhattani ligetben! No, tesz, aki bírja, marja. New York int vele Isten áldját. (Folytatjuk.) Sarusi Mihály Hun, ki Manhattani levelek a Kastély-szöllőkbe (17. rész) NAPLÓ-7