Napló, 1994. február ( 50. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-08 / 32. szám

1994. február 8., kedd Lenke néni 75 éves Nem lepődnék meg, ha a Szomszédok egyik folyta­tásába beleszőnék, hogy Lenke néni 75. születés­napját ünnepli. Bizony, Komlós Juci 75 esztendős lesz február 10-én, és alig­ha vitás, hogy ezt az ese­ményt országnyi közönség fogja ünnepelni. Mert bár­mennyire közkedvelt és népszerű színésznője volt is ennek a kis hazának sok­sok évtizede Komlós Juci, akkora népszerűséget, mint az utóbbi hét-nyolc évben, amióta Horváth Ádám a Szomszédokat ki­találta, soha nem élvezett. - Áldja meg az Isten Ádámot, amiért ezt a családregényt kita­lálta - mondja az ünnepelt egyfelől azért, mert nagyon sze­retem. A többiek nevében is szólhatok: valamennyien na­gyon szeretjük játszani. Egysze­rű, hétköznapi, de nagyon való­ságos emberek vagyunk, mai örömökkel, gondokkal, problé­mákkal. Másfelől még a szí­nésznél kevésbé hiú embereket is boldoggá tenné az a lépten­­nyomon felénk áradó szeretet, amely naponta körülvesz min­ket. Nem tudok úgy lemenni az utcára, felszállni az autóbuszra, bemenni a boltba, hogy valaki vagy valakik ne Lenke néniz­­zenek és ajnározzanak. Ez a kéthetenként képernyőre kerü­lő sorozat és benne a szerepem szeretetet és örömöt hoz szá­momra. - Teljesen kielégíti, Jucika? Nem érez néha vágyat a színpad után? - Dehogynem érzek! Sőt, csaknem minden este, úgy 6 óra körül, elfog valami nyugtalan­ság, mehet nékem van, hiszen amikor színházban játszottam, ilyenkor indultam útnak, vagy már be is léptem az öltözőmbe. De hát a magamkorú színész­nőknek már alig akad szerep. - Hosszú pályafutása alatt sok száz szerepet játszott el. Me­lyik a kedvence, ha van ilyen? - Egy anya akkor sem nevezi meg legkedvesebb gyermekét, ha tíz van belőlük, akkor sem, ha sok száz, mint nekem, gyerme­keimnek tartva a szerepeimet. Annyi helyen játszottam, és mindenünnen kedves emlékek garmadája jut eszembe. Sok vi­déki színházban működtem. A hajdani Király Színházban kezdtem, azt ifjú színésznő ko­romban szinte én csuktam be, a háború után egy-két évvel felke­rültem a fővárosba, Várkonyi Zoltán Művész Színházában volt a kiugrásom a Kisrókákban, óriási együttesben, emiatt talán ez a kedvenc szerepem. De any­­nyi kedves emlék fűz a József Attila Színházhoz meg a Víg­színházhoz is - bár azt akkor még Néphadsereg Színházának hívták a Cyrano Roxane-ra például, később Angyalföldön a Szókimondó asszonyság, A ker­tész kutyája. A klasszikus és félklasszikus darabokat elsősor­ban költészetük, romantikájuk miatt szerettem, ahogy zenéltek bennük a versek. Ifjú koromban nagy kihívás volt eljátszani a bo­lond Ásvaynét, a csitri lányt és a kilencvenéves matrónát. De hát sorolhatnám napestig, annyi sok szép emlékem van erről a gyö­nyörű pályáról. S ha most nem is játszom, ma is eleven a kapcso­latom a színházi világgal. Min­dent elmesélnek a kollégák a Szomszédokban. (MTI-Press) B.T. TÜKÖR Jégkorszak közeleg? Küszöbön a változás A véletlennek köszönhető ugyan (éjjel kevesen voltak az utakon), de január közepén a Los Angeles-i földrengésnek csupán feleannyi áldozata volt, mint a keleti amerikai partokon ugyanazon a héten pusztító fagyhullámnak. A 130 áldozat között nemcsak megfagyott haj­léktalanok voltak, hanem olyan közlekedési balesetek áldozatai is, akik a keményre fagyott uta­kon vesztették életüket. Autósok százait kellett hó­maró gépekkel kiszabadítani a hó és a jég fogságából, s több ezer ember árasztotta el a New York-i menedékhelyeket. A ka­nadai határon a Niagara-vízesés két oldalán tizenöt méteres jég­tömbök képződtek, Pittsburg­­ban, Akronban, Indianapolisban pedig mínusz 30-40 fokos szi­bériai hidegeket mértek. A hi­degek ezen a télen mintha Euró­pát és Magyarországot is kevés­bé kímélnék, mint az utóbbi né­hány esztendőben. Mi történt a „globális felme­legedéssel”? - tette fel a kérdést a Time magazin a témával fog­lalkozó meteorológusoknak. Hogyan értékeljük most azokat a szívfacsaró figyelmeztetése­ket, hogy 75 éven belül a Föld túlhevülésétől kell tartani, ha a jelenlegi ütemben folytatódik a kipufogógázok, az erőművek és más nagyüzemek által termelt gázneműek beáramlása­ a leve­gőbe. Ehelyett a szakértők most attól félnek, hogy ha az idei tél megmagyarázhatatlan jelensé­gei folytatódnak, akkor inkább egy új jégkorszak bekövetkezté­től kell tartani, mint az „üveg­házhatástól”. A hideghullámot egyébként olyan jelenség okozta, melyet semmiképp nem lehet ritkának vagy kivételesnek nevezni. Az a sztratoszférikus széláramlat tért le szokásos pályájáról, amely Észak-Amerika felett légtöme­geket nyomott délre. Mégis, ha ezek a „véletlenek” megismét­lődnek, netán rendszeressé vál­nak - s ez az, amit emberfia meg nem tud mondani, miként lesz -, akkor fontosabb, nagyobb vál­tozásoktól is tartani kell. A klí­maszakértők pedig, akik vala­mikor úgy vélték, hogy a jégkor­szak beállását annak idején több ezer éves fejlődésváltozás előz­te meg, ma egészen más állás­pontra helyezkednek. Az Atlan­ti-óceán medrének és a grönlan­di gleccsereknek a legújabb ku­tatási eredményei alapján mind­inkább arra a meggyőződésre jutnak, hogy a klímaváltozás hirtelen is lehetett. Gerard Bond, a Columbia egyetem geofizikai tanára azt mondja, hogy az ősiszapok és ősregek tanulmányozása Grön­­landon már vagy húsz éve kínál­ja ezt a következtetést, de a tudó­sok annyira meglepőnek találták a hirtelen változásra utaló jele­ket, hogy sokáig nem is akartak hinni nekik. Most viszont, nem utolsósorban a kelet-amerikai hideghullám hatására, ki merik mondani, hogy a legutóbbi, 40 ezer évvel ezelőtt kezdődött jég­korszak közepén volt egy rövid felmelegedés, mely hirtelen visszaszorította a gleccsereket. Milutin Milankovitch jugoszláv csillagász a harmincas években azt jósolta, hogy az új jégkor­szaktól csak egy-kétezer év vá­laszt el minket. Elméletét cáfol­ták, de most még radikálisabb fi­gyelmeztetések érkeznek tudo­mányos körökből, lehet, hogy nem néhány ezer, hanem néhány tucat évünk van csupán a Föld új lehűléséig, jóllehet a szakértők szerint ez még nem az új jégkor­szak, csak annak egyik előhírnö­ke lesz. (Atlantic Press) Az amerikai kontinensen ritka nagy hideg volt az elmúlt hetekben. Bostonban például a hőmérő higanyszála mínusz 40 fok körül volt. Munkába mégis menni kellett. Az emberek a legkülönbözőbb mó­don védekeztek a hideg ellen Fotó: Ferenczy Europress Hogyan beszél a parlament ? A nyelv is védtelen Beszélgetés Fábián Pál nyelvészprofesszorral Történelmi jelentőségű gazdasági-politikai válto­zások kortársai és szerep­lői vagyunk. Körülöttünk gyökeresen megújul a vi­lág, csak egyvalami nem változik meg: a nyelv, a gondolatközlés eszköze, mely akár évezredeken is átível. A nyelv stabil, ám a nyelvhasználók szokásai már kevésbé azok. Erről beszélgetett az MTI-Press munkatársa Fá­bián Pál nyelvészprofesz­­szorral, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia nyelvi bi­zottságának elnökével, akit Lőrincze Lajos elhunyta után választottak meg erre a tisztségre. - Hol erőteljesebb a társa­dalmi rendszerváltás hatása: az írott vagy a beszélt nyelvben? - A beszélt nyelvben feltű­nőbb a változás, erről bárki meggyőződhet a parlamenti té­véközvetítésekből is. Nemcsak a szóhasználatból, hanem abból is, hogy egyre több az olyan szó­nok, aki nem előre megírt szöve­get olvas fel, hanem szabadon fejti ki véleményét. Az élő szó­nak belső hitele, szuggeráló ere­je van, amit a papírról való fölol­vasás eleve tönkretesz.­­ Nyilvánvalóan hátrányai is vannak az élőbeszédnek, főleg a rögtönzött nyilatkozatoknak. - Igen, mert ilyenkor sok pongyolaság is vegyül a monda­tokba - kérem, nevezzen meg néhá­nyat ezek közül! - A költségvetési törvény vi­tájában az tűnt fel, hogy a képvi­selő urak összekeverik a sor­számnevet a tőszámnévvel. Százszor is elhangzott az „1994 évi törvény” szószerkezet, ame­lyet tudvalevőleg „ezerkilenc­százkilencvennegyedik” évinek kell ejteni. Másutt is gyakori ez a hiba. Nem tudom, a nyelvműve­lés képes lesz-e ezt a hibát meg­szüntetni. Súlyos nyelvi vétség a vonatkozó névmások helytelen használata is, mind a köznyelv­ben, mind a közéleti szereplők beszédében. A leíró nyelvtan az elődök több évszázados nyelv­­használatának alapján kodifi­kálja a szabályokat. Eszerint az „aki” névmás összetett monda­tok kötőszavaként csak emberre vonatkozik, az „amely” ismert, határozott, azaz a főmondatban megnevezett dologra, az „ami” pedig határozatlan dologra utal vissza. Sajnos, az utóbbi évek­ben az „ami” szinte teljesen föl­falta az „amelyet”, és újabban az „aki” eredeti szerepe van eltűnő­ben. Lépten-nyomon ilyen ször­nyűségek hangzanak el a mai beszédben: „a pótlékot azoknak a családoknak szánjuk, akik..., a kutya, aki..., a magyar váloga­tottnak, akinek... stb. Lesújtó ez a nyelvi sorvadás, miként kifo­gásolható az idegen (főleg az an­gol) szavak túlzott használata is.­­ Hogyan érvényesül a ma­gyaros hangsúly, hanglejtés a mai beszédben? - Számos hibával. Újabban terjed a magyartalan szóhangsú­lyozás, többnyire rádiós hatásra. A riporter saját szövege minden szavát fontosnak érzi, ennek kí­ván külső nyomatékot adni (fö­löslegesen) a szóhangsúllyal, holott a magyarban minden szó­ra nem eshet értelmi hangsúly. - Vonatkozik ez a közéleti emberek beszédére is? - A politikusok nyelvhaszná­latára kevésbé. Viszont a hada­rás gyakori jelenség közöttük. Mielőtt azonban emiatt elma­rasztalnánk őket, tudni kell, hogy a beszédtempó felgyorsu­lása sebesen terjed, elsősorban a fiatalabb nemzedék körében, te­hát valójában életkori sajátos­ságról van szó. Gyors beszéd jellemzi például a politikusok közül Orbán Viktor, Deutsch Tamás vagy Fodor Gábor meg­nyilatkozásait. A gyors beszéd nyelvművelő nézőpontból nem kifogásolható, ha tiszta hang­képzéssel párosul, mint az emlí­tett fiatal politikusok esetében. Arra viszont nekik is tekintettel kellene lenniük, hogy a túl gyors beszédet az agy nehezebben fogja föl, mint a mérsékelt be­szédtempót, ily módon csökken közléseik hatása. - Mit érdemel a politikai köz­élet nyelvhasználata? - Közepes kalkulust, vagyis nem kirívóan rossz, de dicsérni sem szabad. - Kiknek a beszédmódja tet­szik önnek? - Szívesen meghallgatom Szabó János minisztert, aki megfontoltan, kellő sebességgel beszél. A jó előadók között tar­tom számon Für Lajost, Töl­­gyessy Pétert, Pozsgay Imrét és Gál Zoltánt. - Kérnek-e segítséget a mai politikusok a nyelvészektől? - Tudomásom szerint az MTA Nyelvtudományi Intéze­tétől időnként kérnek bizonyos nyelvi tanácsokat. A jogszabá­lyok szövegezői meghallgatják a nyelvészek véleményét a tör­vények előkészítési szakaszá­ban, természetesen csak nyelv­helyességi szempontból. Az előző rendszerben egyik-másik politikus beszéde írott változa­tának elkészítését nyelvészre bízta. Tudtommal mostanában ilyesmi nem fordul elő. - Széles körben terjed a ma­gatartásbeli és nyelvi durvaság. - Aggasztó mértékű jelen­ségről van szó. A durvaság, az erőszak már a rendszerváltás előtt is terjedt. Most a nagy át­alakulás az egyéni szabadságot előtérbe állította, és ezt egyre többen nyelvi, magatartásbeli szabadosságnak értelmezik. - Ki küzdjön ön szerint élet­stílusunk romlása ellen? - A nyelvész csak a jelenség veszélyeire tudja fölhívni a fi­gyelmet, eddig terjed az illeté­kessége. Észrevételeinket, ta­nácsainkat leírtuk a Nyelvi il­lemtan című könyvben, amely­ben a köszönés, a megszólítás formáitól kezdve a trágár szava­kig mindent elmondunk a nyelvi viselkedésről. A durvaság ellen elsősorban a család tehet. P. Kovács Imre Sarusi Mihály Hun, ki Manhattani levelek a Kastély-szöllőkbe (2. rész)­ ­ Mama a két világháború közt, mielőtt édesanyád megszületett volna, mindenáron ki akart menni Amerikába. A faluban sokan föl­iratkoztak, Mama legszívesebben nagyapád nélkül is elment volna. Volt, aki visszaírt, hogy cudar világ van Amerikában is, más meg gazdag lett. Elvtárs, sikerült, uram, hogyne. Akinek nem sikerült, a Hotel Bokor Szálló la­kója lett. Ha az őt szégyellő gyermeke kitette az uccára, szintén. - Hunky! Hun­­ky. Mindent szabad! Uraim, nyertek. Előbb valami másfél milliós áradat, majd 1920 és 1980 közt harmadfél millió Amerikába szivár­gó hun. Jöttem megnézni e többmilliós Új-Magyaror­­szágot (New Hungaryt), Magyar-Amerikát. Ám­bár azt már előtte is tudom, hogy Új-Buda és Ár­pádhon­ kiürült. Ezért nem akartak nekem a csabai ibusztató­­ban amerikai repülőjegyet adni, s kínáltak helyet­te mátrai hajókirándulást! Lesz, most már értem, szinte all right (ha jót mondom). A Második fasor és a Nyolcvankettedik utca sarkán - miután fél órán át egyetlen környékbeli boltos sem volt hajlandó sem, távbeszéléshez elengedhetetlenül szükséges aprópénzre váltani papírdollárosom - két dobozos sört iszogató hun­ky kegyelmez meg. Ha nem hívhatom föl az uccá­­ról a szállásadó gazdámat, az első nevijorki éjt az uccakövön töltöm. - Magyarul mondd! - s már adják is a centet. - Ne mesélj, tudsz te angolul, csak már elfelej­tetted! Visszajöttél? Minek. Hm­, ki. Úgyhogy én már megint, be. De hát csak szeretnék szétnézni! Beleszagulni. Ennyit, elsőre. Kedvesem.­­ Gut­bály! Miháj. P. S.: A Financial Timesban. A tíz ideje. Helyben vagyunk. (Folytatjuk.) NAPLÓ-7

Next