Napló, 1995. október ( 51. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-14 / 243. szám
1995. október 14., SZOMBAT FÓKUSZ ÍRÁSJEL Úgy, mint Amerikában? Fölmentették O. J. Simpsont. Az egyik esküdt így indokolt: „Mi nem azt döntöttük el, hogy O. J. ártatlan, hanem azt, hogy az ügyészek nem tudták minden kétséget kizáróan bebizonyítani bűnösségét.” A védelem nem a terhelő bizonyítékok cáfolatára helyezte a hangsúlyt, hanem arra, hogy bebizonyítsa, a nyomozás során a rendőrök felületes, hanyag munkát végeztek, sőt, az egyik nyomozó egyenest fajgyűlölő, állításával ellentétben többször használta a „nigger” kifejezést. Ezért hát jó okkal lehet feltételezni róla, szándékosan kreált bizonyítékokat azért, hogy O. J. Simpsont rács mögé dughassa. Az esküdtek a védelemnek hittek. Mire a több mint egy évig húzódó tárgyalás véget ért, az esküdteknek nem volt kétsége afelől, hogy az ügyben nyomozó amerikai rendőrök hanyagok, hazugok, fajgyűlölők, esetleg csalók. Az O. J. Simpson-perben nem az bizonyosodott be, hogy a néger szupersztár gyilkos-e avagy nem, hanem az, hogy az amerikai átlagpolgár nem hisz saját rendőrségében, azaz nem hisz a társadalom egyik demokratikus intézményében. Nálunk a Magda Marinko-per okozott hónapokig kellemes borzongást. Show volt a javából. A kíméletlen idegenlégiós, a pénzért gyilkoló zsoldos a szemünk előtt vedlett át bűnözőből showmanné. Egyre többet lehetett hallani arról, a bűnösségét igazoló terhelő bizonyítékok meginogtak. Néhány újságban megjelentő kérdés: Magdát fölmentik? Aztán az emberek széltében-hosszában elkezdték beszélni, Magdát fölmentik. Fölmentik még akkor is, ha bűnös, mert így megy ez már még ebben az országban, szabadon lop, csal bárki, a gyilkos meg megússza, ítélt és elítélt a közvélemény. Egy pillanatig nem bízott saját bíróságában, úgy, ahogy folyamatosan nem bízik a társadalom demokratikus intézményrendszerében. Tisztára, mint Amerikában? És mit sem változtat ezen a tény, hogy Magdát nem mentették föl, életfogytiglant kapott, a Magyarországon kiszabható legsúlyosabb büntetést. Amerikában a bizalmatlanságot egy konkrét történetben egy konkrét ügy váltotta ki, nevezetesen az, hogy a rendőrfelügyelő „niggerezett". Nálunk közéleti személyiségek, magukat politikusnak vallók nemegyszer „zsidóztak”, életteret, fajokat emlegettek. A legnépszerűbb ellenzéki párt vezére többedszerre engedi meg magának, hogy félre nem érthető kijelentéseket tegyen a „melegekre”, egyik vezető politikustársát sanda célzásokkal „lemelegezze”. A társadalom e kisebbségével szembeni méla utálat közben csak úgy süt belőle. Ami lehetne a magánügye, de ő politikai tőkét akar kovácsolni belőle. Nem bízunk demokratikus intézményrendszerünkben, s ez nyilván nem véletlen. Hiszen naponta hallhattunk vagy hallhatunk nagy értékű privatizációs manipulációkról, főtisztviselők, fővámosok, főrendőrök korrupciós botrányairól, vezető gazdasági szakemberek maffiához fűződő kapcsolatairól. Úgy tűnik, van némi okunk a kételkedésre. (Igaz, nem az általánosításra.) De a rasszista, a kisebbséget kirekesztő és megbélyegző politikusok hitele, népszerűsége nem csökken. Sőt. Nem éppen úgy, mint Amerikában. Varga Domokos Péter ' |_-.s.. MH MMMHM MMMMMH HNMMMNHU . |. _. — | MM. fi. Láthatatlan kiállítás Pesten Párbeszéd a sötétben látók és vakok között Egy láthatatlan kiállításra szóló meghívó akadt a kezembe nemrég az egyik egészségügyi rendezvényen. A Más Szemmel Alapítvány által szervezett különleges bemutató október 12-től december 17-ig tart nyitva Budapesten, a városligeti Palme-házban (Olof Palme sétány 1.) hétfő kivételével naponta 10-18, szombaton 12-22 óráig. A vakok számát 15-18 millióra becsülik a világon, Magyarországon körülbelül 30 ezren élnek. Hogy hogyan? Nos, ennek átélésében, megértésében segít a látók számára rendezett láthatatlan kiállítás, amelyre felnőtteket és gyerekeket egyaránt várnak. A 15 percenként indított csoportok háromnegyed órát töltenek el vaksötétben. A látogatók tájékozódását az induláskor kapott fehér bot és egy vak kísérő segíti. „Ez a 45 perc a realitáshoz közeli élményt ad arról, ahogyan a vak emberek élnek, de nem pontosan azt, mert... és innen ön következik. Kérdezzen bátran arról, amit esetleg végig sem gondolt. Valóban sötétségben élnek-e a vakok? Mit tudnak a fényről és a színekről? Hogyan lesznek szerelmesek? Honnan tudják, merről jön az autó? Mit tesznek, ha szomorúak, és mit, ha mulatni van kedvük? Magányosak-e, vagy épp ellenkezőleg, mivel társ, segítő nélkül nem élhetnek, vágyódnak az egyedüllétre? Elfogadják-e a látó többség világát? És elfogadja-e a látó többség - amelyhez ön is tartozik - a vakok világát? És kérdezze meg nyugodtan azt is, hogyan lehet és kell elviselni azt, ami egy vak ember számára egy életen át tart, és amit ön 45 percen át tapasztalt. Lehetséges persze, hogy nem lesznek kérdései vagy nem szeretne beszélni, és a fényre kilépve, megszokott biztonságát visszanyerve inkább önmagának tenne fel kérdéseket. Azt reméljük, hogy egy új világ tárul fel ön előtt a sötétben” - olvasható a meghívóban. A Formák, illatok, hangok és párbeszéd a sötétben című láthatatlan kiállítást a nagycsaládosok, a 70 éven felüliek, a sorkatonák és a diákigazolvánnyal rendelkezők kedvezménnyel látogathatják, az utazáshoz a MÁV 50 százalékos célkedvezményt biztosít. Részletesebb felvilágosítás a 06(1)343-9024 vagy 343-9025-ös telefonszámon kérhető. - sbe - NAPLÓ 5 Mi és a versenytársadalom Az állampolgárok készsége és tehetsége a nemzet alapvető értéke Magyarország a mély és súlyos gazdasági romlás állapotába került, s az ezredfordulót követő években esélye annyi, hogy elérheti az 1988. évi szintet. Állapotunk ellentmondásos és fájdalmas, tudomásul kell vennünk, hogy rövid távon az is eredmény, ha a helyzetünk nem romlik tovább, s 10-15 év átlagában, kedvező esetben is csak azt érhetjük el, hogy nem nő tovább a fejlettségi távolságunk az Európai Uniótól. Az újrakapitalizálódás következő másfél évtizedes periódusa országunk számára keserves és megalázó szellemi rabszolgamunka lesz. E folyamat kimenetele azonban még annak árán is pozitív, hogy csak így tudunk túljutni a modernizáció szakaszán - vélekedett a magyar jövő esélyeiről dr. Beszteri Béla politikatudományi kandidátus, aki első hallásra igen lehangoló jövőképet vetített a hallgatóság elé a héten Veszprémben rendezett tudományos konferencián. Szólt az értékrendek felbomlásáról, a pénz, a profit és a haszonelvűség eluralkodásáról, a ránk váró ökológiai válságról, a multinacionális szervezetekről, maffiákról, a hitelszervezetek, érdekszférák és bűnszövetkezetek összefonódásairól, anarchiáról, erkölcsi bomlásról. Megpróbáltam rávenni egy kis derűlátásra, hátha még sincs az ország ennyire elkeserítő helyzetben ... - Ez nem pesszimizmus, meg negatív kép, hanem realitás, és a helyzet ennél akár rosszabb is lehet - közölte, hangjában némi derűvel, az általa köztudottnak vélt tényt. - A baj ott kezdődött, hogy a rendszerváltáskor nem beszéltünk kapitalizmusról, hanem piacgazdaságról és demokráciáról. Meg kell tanulnunk milyenek a viszonyok a versenytársadalomban. Most mindanynyian a saját bőrünkön érezzük azt, mit is jelent ez a valóságban, mit jelent vesztesnek lenni, hiszen a váltásnak nem csak győztesei vannak.. - De hiszen mi nem vagyunk vesztesek, legalábbis nem ezt érezzük, éppen ellenkezőleg, az emberek úgy vélik, most kezdődött igazán a szabadság, a demokrácia... - A magyar politikai kultúrában a társadalom többsége nem humán értelmiségi, értékrendjében első helyre nem a demokráciát és a szabadságot helyezi, hanem a gazdasági növekedést, és ebből fakadóan azt, hogy ő miként él, miként élhetne, milyenek a kilátásai. Az európai politikai kultúrában is jelen vannak ezek a nézetek. Tehát mi a fontos számukra? A gazdasági jólét vagy a szabadságeszmék megvalósulása? A magyar társadalomra is jellemző a gazdaságnövekedés-központúság, akár a többi kelet-európai országra, kivéve a cseheket. Ők nagyon tudják értékelni a szabadságot. A Kádár-rendszer második felében már érezhettünk viszonylagos politikai szabadságot, a nyitottabb légkört, s ehhez képest a rendszerváltás a politikában számunkra csak annyi újat hozott, hogy még nyitottabbakká váltunk és realizálódott a többpártrendszer. - Miért maradtunk le a többi kelet-európai országhoz képest, mi miért nem tudjuk azt produkálni, amit például a lengyelek? - Bátrabban hozzányúltak a sokkterápiához, és a lakosság jobban elviselte azért, mert jobban értékelte a szabadságot. Mindenesetre utólag könnyű okoskodni. Az előző politikai elit, de a mostani sem merte felvállalni azt, hogy kimondja, nagyon rosszul állunk, és bizony még ennél is nehezebb idők várnak ránk. A tudomány viszont bátran kimondja, mert a valóságban él és kritikus szemmel szemléli a világot. A világfejlődés fő irányát jelző kapitalista fejlődés emberibb, humánusabb, európai változata mellett teszem le a voksot. - Visszatérve Magyarországhoz, mire számíthatunk? - Ha nem sikerül olyan meggyőző és követhető programot kidolgozni, amelyet a társadalom többsége hitelesnek tart, akkor a társadalom jelentős része manipulálhatóvá válik, populista nézetek hatása alá kerül, ami letérítheti a tényleges perspektívát jelentő európai útról. Ebbe beleroppanhat az ország, és a fejlett világ elmaradott, jelentéktelen szférájába csúszhat. Reális veszélyt jelent a szélsőjobboldal és a szélsőbaloldali mozgalmak összefonódása, amire a válság közelben levő európai társadalmakban már van példa. Magyarországnak érdeke az EU-hoz való csatlakozás, mert a szocialista kísérlet megfeneklett, a kapitalizmus építésével objektíven vissza tudunk térni a sikeresebb európai trendhez. A műszaki fejlődés és a társadalmi haladás érdekében nem nélkülözhetjük az EU tapasztalatait, amelyek a fejlődés fő tendenciáit mutatják. Ebbe az irányba jó és érdemes haladni. - Ha netán bejutunk az Európai Unióba, akkor megszűnik ez a veszély? - Az ország leszakadásának veszélyei az EU-ban sem szűnnek meg. A centrumba jutás kilátástalannak tűnik, a félperiféria felsőbb régióinak elérése igen kívánatos eredmény lenne. S mindezt úgy volna jó elérni, hogy megőrizzük hagyományainkat és identitásunkat, hogy majdan az európai családnak ne szegény rokonaként éljük meg a harmadik évezred elejét - sorolta prognózisait Beszteri úr, aki azért beszámolójában időnként felvillantott némi optimizmust, idézvén például Gustano Villapalost, a madridi egyetem rektorát: „A jövőben a nemzet alapvető értékeit nem az anyagi javak fogják jelenteni, hanem az állampolgárok készsége és tehetsége.” gombás Magyarország előnye a kultúrában és az oktatási rendszerben van - véli Beszteri Béla Mégis kinek az ítélete dönt? Orvosok és betegek párbeszéde a betegtájékoztatás helyzetéről Magyarországon évente mintegy 100 orvosi intézmény ellen per zajlik, de mivel csak öt éve lehet egyáltalán peres úton kártérítést követelni, ez egyáltalán nem olyan magas szám. Különösen akkor nem, ha azt nézzük, hogy például Svédországban 5 ezer ilyen per indul évente. Itthon az orvosi perek átlagban három évig tartanak, részben azért, mert a felek és a bíróság számára ritkán van olyan precedens, amelyre hivatkozhatnának. Először rendeztek Budapesten országos konferenciát a fenti címmel a betegeket megillető tájékoztatási és beleegyezési jogról. A konferenciát a Zala Megyei Kórház kezdeményezte, az orvosi kamara, a Népjóléti Minisztérium és az Egészségbiztosítási Önkormányzat tevékenyen vettek benne részt. Munkatársunk kérdéseire válaszolva dr. Pető György egészségügyi PR-szakértő elmondta: - A konferencia arra szerveződött, hogy még a Népjóléti Minisztérium vonatkozó rendeletének megjelenése előtt próbálja megteremteni egy olyan véleményalkotó fórum lehetőségét, ahol az érintettek kicserélhetik véleményüket. Mindamellett, hogy a konferenciák nemigen változtatják meg a világot, azt vártuk, hogy finomodjanak bizonyos szabályozási elképzelések. Szeretnénk, hogy jobb megértés alakuljon ki az orvosok munkája és a betegek elvárásai között. A betegnek és a hozzátartozójának joga van az alapos tájékoztatásra, a betegnek tudni kell dönteni. A beteget, ha egyáltalán abban a helyzetben van, hogy mérlegelni tud, nem lehet rövid idő alatt felkészíteni az adott betegség összes aspektusára. Vannak olyan orvosi érdekek, amelyeket a beteggel meg kell értetni, az általa megérthető szinten, ugyanakkor az orvos felelőssége az, hogy mit ajánl, s az is, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy ha valamit nem tesz meg, mert a beteg vagy hozzátartozója nem egyezik bele, akkor annak milyen konzekvenciái lehetnek. A jogászok egyrészt azon betegeket képviselik, akik úgy érzik, hogy nem megfelelően látták el őket, az adott szakma szabályai szerint, másrészt a kórházakat. Tapasztalatunk, hogy a betegek világszerte egyre megalapozottabb, egyre átfogóbb információkat szeretnének tudni állapotukról, mivel minden orvosi beavatkozásnak van valamilyen kockázata. A kórházaknak ma már nemcsak etikai, hanem pénzügyi okokból is az az érdekük, hogy minél jobban lássák el a beteget, az minél hamarabb meggyógyuljon, és szükség esetén hajlandó legyen visszatérni. Konzílium jelenleg hazánkban csak kórházon belül képzelhető el, több kórház orvosainak konzíliuma tudomásom szerint még nem gyakorlat. Ez hazánkban pénzügyi szempontból sem oldható meg, Nyugaton is csak a beteg kiegészítő biztosításának költségére képzelhető el.A beteg végül is a kórház szakmai hírneve alapján dönt, hogy hova kíván befeküdni. Pető György kitért még arra, hogy a konferencia gerincét két kérdés hatotta át: milyen kötelezettségei vannak a betegtájékoztatással kapcsolatban a kórháznak, és milyen jogai vannak a betegtájékoztatással kapcsolatban a betegnek. Ezek szabályozása először jelenik majd meg új formában. Amit jelenleg a kórházakban aláíratnak a beteggel, azt a kórházak jól felfogott érdekében teszik, de ezt pontosítani kell, hogy a beteg megértse, mit is ír alá. Dr. Várszegi József orvosigazgató, a konferencia rendezőbizottságának elnöke, a Zala Megyei Kórház orvos-igazgatója elmondta: kórházukban közel kétszáz orvosi beavatkozásra van már részletesen kidolgozott írásos anyag, amelyet a beteg elolvashat és aláírhat. Egyfajta szemléletváltásra van szükség, melyhez mindkét fél egyöntetű szándéka szükséges. Talán abban is segített ez a konferencia, hogy a gyógyászati intézmények valamiféle konszenzusra jussanak, és ezzel a törvényhozást is segítsék. Hazánkban nincs ma egyértelmű szabályozás arra, hogy mi az ideális lépés, ha a műtét során más jellegű beavatkozásra is szükség van, mint amiről a beteget korábban tájékoztatták. Nem lehet minden esetben felébreszteni a beteget egy újabb beleegyezés céljából, és úgy nekikezdeni egy másik műtétnek. Ez nagymértékben növelné a beteg műtéti kockázatát. A döntés felelőssége az orvosé, a kockázatot mindig a beteg viseli. Más kérdés a valódi műhibák esete, ennek jogi rendezését a beteg számára meg kell adni. Hogy ez milyen módon, milyen gyorsan és hogyan történjen, ez már törvényeken és a bírói gyakorlaton múlik. A beteg elküldése a műhibát elkövető orvos részéről egy másik orvoshoz - normális körülmények között - etikailag, morálisan és szakmailag is súlyosan elítélendő magatartás, amely ellen a kamarának és a munkáltatónak határozottan fel kell lépnie. A kamara egy idő után kizárhatja soraiból az ilyen orvosokat, lehetetlenné téve praktizálásukat. Előbbutóbb valószínűleg el fogunk jutni idáig is. Hoffmann József