Napló, 1996. január ( 52. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-02 / 1. szám

ÁRA: 19,50 Ft Lll. évfolyam, 1. szám___________________VESZPRÉM MEGYE NAPILAPJA___________________ 1996. január 2., KEDD Januári áremelések Több áru és szolgáltatás ára is emelkedik január 1-jétől a fogyasztási adótételek növe­kedése, illetve más központi intézkedések hatására. Az át­lagos áremelkedés mértéke 20 százalék körüli lesz ebben a körben. A benzin ára januártól 11 forinttal, a gázolajé pedig 9 forinttal növekszik. Az áremel­kedés indokaként az illetéke­sek az adótartalom növekedé­sét jelölték meg, ugyanis a ter­melői ár nem változik. A fo­gyasztási adó literenként 6 fo­rinttal, az áfa 2,20 forinttal, míg az útalapba befizetendő összeg 2,60 forinttal növek­szik, így a motorbenzin és a gázolaj árának mintegy 70 szá­zalékát már a különféle adók és járulékok teszik ki. A Mólnál a 91-es oktánszámú benzin 111,90 forintba, a 95-ös 114,90 forintba, míg a 98-as 121,90 fo­rintba kerül. Növekszik a gép­jármű-felelősségbiztosítás díja is. Ezért a szolgáltatásért átlago­san az autósoknak mintegy 25 százalékkal kell többet fizetni­ük. Biztosítónként és járműfaj­tánként azonban az emelés mér­téke eltérő. Január elejétől kell Magyarországon először autó­pályadíjat fizetniük az autósok­nak az M1-es Győr-Hegyesha­­lom szakaszán. A személyautók egyszeri úthasználati díja 900 forint lesz, de az autóbuszokért ennek négyszeresét kell majd fizetni. A Budapesti Közlekedési Vállalat január 1-jétől átlagosan 39 százalékkal emeli menetje­gyeinek árát. Egy menetjegy, amely egyszeri utazásra érvé­nyes, 50 forintba kerül. A posta az év első hónapjától szolgáltatásaiért átlagosan 20 százalékkal kér többet. A tele­fondíjak átlagosan 28 százalék­kal növekednek, beleértve a mo­bil készülékek tarifáit is. Az állami vízművek egy köb­méter vízért 25 forinttal kérnek többet január 1-jétől. A csator­nadíj 30 forinttal emelkedik köbméterenként. A év első napjaitól a gyógy­szerekért is többet kell adniuk a rászorulóknak, mintegy 25 szá­zalékkal. Ezután az áremelés után - az ígéretek szerint - már nem változik 1996-ban a gyógy­szerek ára. Az élvezeti cikkek - például a sör, az égetett szesz és a ci­garetta - árai átlagosan 10-20 százalékkal lesznek magasab­bak. (MTI) Havazás, majd eső A szó szoros értelmében változékony időjárással kö­szöntött ránk az új esztendő. Búcsúztunk az óévtől hószál­­lingózással, majd erőteljes hóeséssel. Az év első napja ha­vas esőre virradt, majd esőbe váltott át, különösen a megye keleti részein. A Veszprémi Közúti Igazga­tóság 24 órás hóügyeletéről Tóth Tamás adott tájékoztatást teg­nap lapunk zártakor. Borult idő­ben gyenge légmozgás és nulla fok körüli hőmérséklet volt a jellemző. A látási viszonyok jók voltak. A fő- és a mellékutak burko­lata nedves, helyenként hósáros volt, míg az alsóbbrendű utak havasak. A megye közlekedési útjainak a rendbetételén 29 kombinált gép és öt rakodógép dolgozott. Vasárnap, az óév utolsó nap­ján öt centiméter vastag hó hul­lott a megyében. Mivel keddre virradóra és a reggeli órákban fagy várható, így az utak csú­szósak, ezért óvatosságra intik azokat, akik útra kelnek. Min­dig az útviszonyoknak megfe­lelően válasszák meg az utazó­sebességet. A Veszprémi Városgazdál­kodási Rt -től Gősi Zoltán el­mondotta, hogy nincs gond a megyeszékhelyen, a városban nyolc gép, köztük három kis­­traktor takarítja a havat. Továb­bá kézi erővel is rendbe teszik az útkereszteződéseket, a zebrákat a gyalogosforgalom s­zámára. A mentők a szilveszteri han­gulatban öt, italtól „elfáradt” személyt karoltak fel, és kiss­ebb sérülésekkel szállítottak kór­házba, hosszabb-rövidebb ápo­lásra. Egyébként a havas, csú­szós utak ellenére sem történlt közúti baleset, ami munkát adott volna a mentőknek. Igaz, beje­lentettek egy balesetet Kápta­­lanfüred és Alsóörs között, a 7- es számú műúton, ahol egy sze­mélygépkocsi az út menti árokban kötött ki, de sérült nem volt a helyszínen. A tűzoltókhoz nem érkezett bejelentés, amihez ki kellett vol­na vonulniuk. Az óesztendőt búcsúztató bakonyi táj­Fotó: Áfrány Gábor r ■ ■■ / ■ i ■■ ■■ m­ír Újévi koszonto Göncz Árpád elnök éjféli televíziós szózata a nemzethez Honfitársaim! Határainkon innen és túl élő ma­gyar testvéreim! Az év fordulója a számvetés ide­je. Kivált ma, amikor ünnepre, honfoglalásunk ezerszázadik évfordulójának ünnepére készü­lünk. Szerényen és hívság nélkül. Ahogyan nap­jainkhoz illik: múltunkat vállalva, de őszintén szembenézve önmagunkkal. E történelmi évforduló jó alkalom, hogy szám­ba vegyük: mi az, ami magyarrá tesz, ami nélkül nem lennénk önmagunk, s mi az a terhes hagyo­mány, amit talán sajnálunk elvetni, mégis oko­sabb hátrahagynunk. S ha a múltat utólag megvál­toztatni nem áll is módunkban, merjük kimonda­ni, mikor, hol és miért tértünk le a helyes törté­nelmi útról, s hogy az úttévesztésért az ország - a nemzet egésze - mekkora árat fizetett. Csak így, a múlt és jelen valóságának ismeretében tudjuk ki­jelölni a jövőben rejlő, de elérhető közös célt és az odavezető utat. Amit akár áldozatok árán is ké­szek vagyunk végigjárni. A múlt, a jelen és a jövő szakadatlan időfolyam, még ha a sodra olykor fölfoghatatlanul meggyor­sul is. Mint az elmúlt esztendőkben. Tudjuk, a Szovjetunió összeomlása - önrendelkezésünk és szabadságunk visszanyerésének történelmi forrá­sa - egyben piacaink jó részének elvesztését, piacváltást, korszerűtlen iparunk versenyképes­ségének csökkenését jelentette. Termelésünk öt év alatt majd negyven százalékkal esett vissza, s drámai módon megnőtt a munkanélküliek és el­tartottak száma. Mezőgazdaságunk szétziláló­dott, iparunk gyökeres szerkezetváltásra szorul. Már a rendszerváltásnak jelentős adósságteherrel vágtunk neki - azóta az állam terhei csak nőttek, s a termelés folyamatos csökkenése mellett ezeket újabb és újabb hitelekből volt kénytelen fedezni. Tavaly tavasszal kis híján ránk szakadt a gazdaság adósságteher alatt megroppant épülete. Az össze­omlás küszöbén, a világgazdaság bizalmát elve­szítve szinte egyik napról a másikra eldugult a ha­zánkba irányuló tőkeáramlás, zökkenve elakadt a magánosítás. De hosszú évek késlekedése után — Istennek hála, még éppen hogy időben­­ sikerült megfékeznünk e gazdaságilag máris egy vesztes háborúval felérő folyamatot. Ám annak az árát, hogy a világgazdasághoz ezer szállal kötődő zsenge piacgazdaságunk visszaszerezze és meg­őrizze életképességét, s hogy mindannyian - is­métlem: mindannyian együtt - megússzuk a leg­rosszabbat - ma száz és százezrek nyögik. Mindenekelőtt a szegények, a szegényedő kö­zéprétegek. Érthető hát, ha az ország felhördült fájdalmában, s csak most kezd ráocsúdni a ke­serve valós okaira. Az alkalmazkodás kénysze­rére. Hadd valljam be: magam is alig mertem hin­ni, hogy a goromba - oktatást, kultúrát, egészség­ügyet, s mi több: a családi létet­­ mellékhatás­ként károsító gyógyszer életmentőnek bizonyul. De annak bizonyult: életveszélyes fizetési mérleg­hiányunk meredeken csökken. A költségvetés hiá­nya szintén. Valutatartalékunk nő. A tőkebeáram­lás - hála a helyreállt bizalomnak - folytatódik. A magánosításból több folyt be - az utolsó évne­gyedben­ - mint öt év alatt összesen. Exportunk emelkedik. Az ipar termelése, termelékenysége folyamatosan növekszik. Mezőgazdaságunk mintha kezdene életre kapni. A gazdaság­­ egyet­len eszközünk, amely előbb-utóbb pótolni ké­pes a kényszerintézkedések okozta fájdalmas ki­eséseket - nem omlott össze, él, sőt, minden jel szerint izmosodik. A válság mélypontján - a kényszerű alkalmazkodás megrázkódtatásán - ta­lán már túl vagyunk. Mit várunk hát mi - a nagybetűs TÁRSADA­LOM - egyiktől is, másiktól is a jövő évben? A kormánytól erélyt és következetességet, tervszerű előrelátást, a megkezdett reformfo­lyamat végiggondolt folytatását, érdemi és alko­tó párbeszédet, nyitottságot és őszinteséget, hogy tudjuk, ma és holnap hányadán állunk. Mert magabiztos kormány nélkül sem létbiz­tonság, sem közbiztonság nincsen. Sem a nemzet egészét képviselő kiegyensúlyozott szomszéd­politika, sem előretekintő Európa- és biztonság­­politika. E három, mely együtt a magyarság jövő­jének záloga. Hát önmagunktól? Hogy éljünk úgy magunk is, ahogyan másoktól elvárjuk. Erre koccintsunk ma, s bízzunk a jövőben. Végül is ki máson múlik az, ha nem mi rajtunk? Önmagunkon. (MTI) Népjóléti gondoskodás Várpalotán az önkormány­zati költségvetés minden hato­dik forintját szociális támo­gatásra költik, ezért is kísérte nagy érdeklődés a képviselő­­testület legutóbbi ülésén a Vá­rosi Népjóléti Gondozási Köz­pont tevékenységéről készült beszámolót. A hetvenes évek elején az országos kísérlet egyik részt­vevőjeként Várpalotán is kez­detét vette az idős emberek gondozásának megszervezése, ez a munka jelentette a mai in­tézmény sokrétű feladatainak alapját. Az évek során kiala­kult hálózat része a Szállást Biztosító Idősek Klubja, a ma már a városban egyetlen, Má­tyás király úti bölcsőde, a Fo­gyatékosok Napközi Otthona, a Népkonyha. Koromné Palkovics Edit, a gondozási központ vezetője be­számolójában elmondta, a szer­vezeten belüli átcsoportosítás­sal eddig megoldható volt, hogy valamennyi intézmény problé­mamentesen működhessen. Saj­nos ez a működtetés egyre in­kább a legszigorúbb létfeltéte­lek biztosítására korlátozódik: étkeztetésre, orvosi ellátásra, ta­karításra, tisztálkodásra. Az étkeztetésnél viszont már nem tudják maradéktalanul ki­elégíteni az igényeket. A saját konyháról és az éttermekből je­lenleg közel kétszáz fő részére biztosítják a napi étkeztetést. A népkonyhán és egyéb konyhá­kon nyilvántartott várakozók száma harminchárom fő. Csak a legrászorultabbaknak adhatják meg a napi legalább egyszeri ét­kezés lehetőségét, így a jövede­lemmel rendelkezők - még ha alacsony is a nyugdíjuk - ki­szorulnak ebből az ellátási for­mából. A központ vezetője szerint az ilyen irányú szociális munkára felkészítő középszintű oktatás rendszere hiányos, kezdetleges. Például a szociális otthoni ápo­lónői képzést - ami megfelelő szakirányú képesítést jelentene - az elmúlt esztendőben me­gyénkben nem tudták megszer­vezni. (új) MEGNYÍLT! KÉK JÁCINT virág-ajándék üzletünk Veszprém belvárosában, a Szabadság tér 12.-ben (Napló-szerkesztőséggel szemben) (173385/1 hí* MA Az Édász furcsa lépése Tény viszont, hogy az újonnan alakult Omatus cég tulajdonosa 52 százalékban az Édász, az ügyvezetője pedig az Édász győri köz­pontja vezérigazgatójának a felesége. 5. oldal Ilyen is volt az elmúlt évünk... A veszprémiek a téli napo­kon persze inkább azon gondolkoznak: vajon ele­gendő pénzt szán-e a város az utak, járdák rendben tar­tására? Mert az szintén mű­vészet, hogy például a hóel­takarításra szánt pénzből egyáltalán a főutakat járha­tókká teszik. 5. oldal Páduai Szent Antal emléke A szentről őrzött dunántúli ábrázolásokat Miklósi Si­kes Csaba gyűjtötte össze és adja közre. 6. oldal Lépj színre, teológia! A rendszerváltást követően elmaradt a sokak által meg­jósolt és várt tömeges visz­­szavándorlás az egyházba. Nagyon szolid méretű lét­számbeli fellendülés volt tapasztalható, ami azóta jobbára vissza is esett. 6. oldal Szilveszter, showmanekkel Hármójuk közül Kém bizo­nyult a legsikerültebb paro­­distának, bizony nagy te­hetségű színész ő, aki a neki írt gyenge szöveget is feled­tetni tudja, amikor ezer ar­cát mutatja meg nekünk. 7. oldal Megélni a jelen pillanatát Nekünk, színművészeknek, kutya kötelességünk a leg­intenzívebben megélni a je­len pillanatát. 7. oldal Gazdára talált a pápai Páva A budapesti központú gyár sorsa sokáig hajszálon füg­gött. Aztán egy szép napon kiderült, törölhető a tele­fonkönyvből a Páva Ruha­gyár. Újabban Siltex Kft. néven kell keresni őket. 9. oldal Új évre új közhangulatot! Én továbbra is optimista va­gyok, de meg vagyok győ­ződve, hogy sok mindent elrontottunk. 9. oldal

Next