Napló, 1996. február ( 52. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-14 / 38. szám
1996. február 14., SZERDA Minősítsük a riportert? „Ne haragudj, de ez most nagyon hülye kérdés volt” - mondta kedvesen a rockzenész. S erre az interjút készítő újságíró nem szólt semmit. Talán mert neves beszélgetőpartnere mégiscsak elnézést kért tőle a hülyézésért. Esetleg azért nem kérte ki magának az udvariatlanságot, mert megszokta, hogy interjúalanyai minősítik a kérdéseit. Magyarországon ugyanis a rádióban, de különösen a tévében divat értékelni a riportert. A neves személyiség meghallja a kérdést, alighanem átfut az agyán, hogy nem illik nyögni vagy őzni, ezért hajlamos arra, hogy az átmeneti időt minősítéssel hidalja át, szinte kizárólag elmarasztalással. A közéleti személyiség számára lényeges, hogy a nyilvánosság előtt kiderüljön: a riporter afféle szükséges rossz. Az olykor becsmérlésszemi minősítések nyomán a hallgatókban és a nézőkben kialakulhat az a bosszantó érzés, hogy itt most valaki valakit hülyének néz. Mindez azért jutott eszembe, mert néhány napja láttam egy ellenpéldát a Magyar Televízióban. A Körző című közép-európai művészmagazin tavalyi adásaiból válogatás készült, ezt véleményeztették a stúdióban egy németes nevű amerikai kutatóval. Nos, a harminc körüli fiatalember idegesítően viselkedett, minden riporteri kérdést azonnal minősített. De azzal a korántsem lényegtelen különbséggel, hogy folyton-folyvást dicsérte a beszélgetőpartnerét. A legegyszerűbb kérdés hallatán is úgy fogalmazott, hogy nahát, ilyesmit még nem pipált, le a kalappal az újságíró előtt. Ettől aztán a műsorvezető olykor zavarba jött, szemmel láthatóan olvadozott, mint vaj a napon. Ez a felfogásbeli különbség az amerikai és a magyar közélet szereplői között. A tengerentúlon az a fontos, hogy minél jobban érezze magát a hivatásos kérdező, nálunk meg az, hogy minél rosszabbul. Zöldi László Magyarországon évente több mint háromezer ember hal meg öngyilkosság miatt, a sikertelen kísérletek e szám többszörösét is meghaladják. Az újságok hasábjain csupán néhány soros hírként húzódnak meg ezek a hírek, gyakran átsiklunk felettük. A társadalom és a „köztudat” szemérmesen hallgat róla, pedig köztudott, hogy azért, mert valamiről nem beszélünk, az még létezik. Könny, tragédia, lelkiismeret-furdalás kapcsolódik ezekhez a számokhoz. Mária maga is megpróbálta átlépni a küszöböt, de még időben érkezett az orvosi segítség. - Kevés az olyan ember, aki pozitívan gondolkodik az öngyilkosokról. Sokan gyávaságnak, menekülésnek tartják és bizonyos fokú egoizmusnak, hisz nem oldanak meg vele semmit. - Szerintem minden életnek értelme van, és ha ezt az értelmet elvesztetted, akkor nincs miért tovább folytatni... Öngyilkosnak lenni nem egyszerű dolog, a végső elhatározáskor minden összeroppan. - Nagyon sokunknál vannak konfliktushelyzetek, de az életösztön sokkal erősebb... - Valóban így van, de én akkor már nem akartam folytatni semmit. Elmúltam negyvenéves, munka nélkül maradtam. Pedig még konyhalánynak is jelentkeztem, de harsányan kinevettek. Azt mondták, hogy nem nekem való. Több mint húsz esztendeig dolgoztam ennek az országnak, felneveltem a gyerekeimet egyedül, most mégis a perifériára szorultam, sehová sem kellek. A társadalom nem akar tudni rólam, nincs jövedelmem, gyűlik az adósságom. Nincs segítség, hisz nincs vagyonom sem. És ilyenkor barátok sincsenek, meg vagy bélyegezve. Akiken annak idején segítettem, most mind elfelejtette vagy meg sem ismer. - Ez társadalmi jelenség, nagyon sok ember kiszorult a szélekre, mégis megpróbálnak fennmaradni és élni. Az orvos is ezt mondta. Belefáradtam az állandó megalázkodásba, abba, hogy mindig magyaráznom kell, nem vagyok selejtes ember, érek annyit, mint bárki más. Tudnék még dolgozni, ha hagynának. Nem az én hibám, hogy eddig jutottam. A gyerekeimtől nem várhatok semmit, már egyik sincs velem, örülök, hogy ők valahogy megélnek. Otthon bezárom az ajtót és elvagyok a csendben. Lassan már kimenni sincs kedvem az emberek közé. - Nem szabadna egyedül maradni, hiszen mindenkinek szüksége van valakire, az ember társas lény. Minek? Mindenki menekül a „problémás” ember elől. Vagy nézzem a kirakatokban az árukat, amiket nem tudok kifizetni? Kenyérre nincs pénzem, nemhogy egy kávéra. Eddigi koplalási rekordom hat nap, így nem sok, ha kimondom, de próbálná meg valaki. Egy időben segítséget kértem közelinek hitt ismerősöktől, de rám untak ők is. És elárulok valamit, a szegény, aki csak abban különbözik tőled, hogy munkahelye van, sokkal jobban megaláz, ha ad valamit, mint bárki. - Segítséget csak az várhat, aki szól. - Igen, szóltam is. Kaptam rendkívüli segélyt kenyérre, villanyszámlára. A gyógyszeremet már hónapok óta nem szedem, mert nincs pénzem kiváltani. És nincs jövő sem, legalábbis én nem látom. A társadalom szép szó, de senki nincs mögötte. Az öngyilkosok problémáját hatalmas álszentséggel és frázisokkal veszik körül. Miért? Tele van az ország szorongó, agyonhajszolt emberekkel. Kevesen érzik életüket biztonságban. - Szokatlan, hogy egy tanult ember így beszél az életről és annak vállalásáról... - Talán azért, mert nemcsak érezzük, hanem értjük is a kilátástalanságot. Nem akarok én reklámot csinálni semminek, hiszen nagyon szeretek élni, és aki ismer, tudja is, hogy mérhetetlenül tisztelem. Én még most is hiszek a jóságban és a szeretetben. Hiszem, hogy nem szabad gonosznak lenni. Csak ez a vegetálás nem méltó az élethez. Most újra reménykedem, hogy talán változik valami. Bár a világ elfásult és érdektelen. Nem figyelnek oda az apró segélykérésekre, vészjelzésekre. Pedig néha egy jó szó vagy odafigyelés is segítene... Az önpusztítást mindig jelek előzik meg. Vajon észrevesszük? Moravecz Hajnalka Nem figyelünk a jelzésekre FÓKUSZ NAPLÓ 5 A zsebkendőnyi légtér „vadászai” Horn Gyula miniszterelnök múlt heti svédországi tárgyalásainak témaköre kapcsán ismét reflektorfénybe került az a tény, hogy a Magyar Honvédségnél felettébb időszerű lenne új, modern vadászrepülőgépek megvásárlása. A most használt vadászgépek zömét 15-20 éve állították rendszerbe, s a géppark nagy részét a jócskán elavult MiG-21- es típus képezi. (Ezeknek egyébként csak egy része van tényleges szolgálatban. A többi már „kirepülte magát” és konzerválták. Most raktáron tartják, hogy esetleges válsághelyzetben azért még esetleg használhassák valamire.) A modernizálás iszonyatos költségei Az orosz államadósság fejében kapott 28 db MiG—29-essel sem közelíti meg Magyarország azt a mennyiségi szintet, amelyet az európai hagyományos fegyveres erőkről 1990-ben aláírt CFE-szerződés a harci repülőgépek kategóriájában lehetővé tesz számára, vagyis a 180 darabot. (Összehasonlításként: Ukrajna CFE-limitje 1090, Romániáé pedig 430 darab, s e két országnak nem igazán gond a keret kitöltése.) A modernizálás persze iszonyatos költségeket jelent, s rossz lenne belegondolni, ha a honvédség bombázókra is igényt tartana, vagyis ha a magyar katonai doktrína nem szűkítené le a légierő szerepét az ország légterének biztosítására, illetve a védelmi feladatok ellátásához a szárazföldi erőknek szükség esetén nyújtandó légi támogatásra. Egy B-1-es típusú bombázó ugyanis mintegy 100 millió dollárba, a B-2-es pedig ennek négyszeresébe kerül (ez utóbbi tehát mintegy 3 tonna színarany árát testesíti meg). A vadászgépek ennél lényegesen olcsóbbak, de Magyarország e kategóriában sem gondolhat a legtöbbet tudó gépek beszerzésére — és nincs is erre szüksége. (A közös nyugat-európai fejlesztésű Eurofighter-2000-es például előreláthatólag 50-60 millió dollárba kerül majd.) Elvben talán öt, gyakorlatilag inkább csak kettő vagy három lehetőség jöhet szóba. Az ötös fogat, a svéd SAAB Művek JAS-39 Gripen típusa, az amerikai F-16 és az F-18, a francia Mirage 2000-5, valamint az orosz MiG-29. Ezek közül anyagi megfontolásból valószínűleg rögtön kiesik az F-18-as és a Mirage, hiszen ezeknek az ára mintegy 34-35 millió dollár, míg a másik három típus mindegyikének darabja 20-26 millió dollárért megkapható. (Ezen belül a Gripen inkább az alsó, a másik kettő pedig a felső határhoz közelít. A költségszámítások meglehetősen bonyolultak, hiszen a puszta vételáron kívül azt is figyelembe kell venni, hogy az egyes szállítók milyen fizetési és főként milyen ipari kooperációs feltételrendszerben kínálják portékájukat.) Dr. Szabó József nyugállományú vezérőrnagy, a Magyar Hadtudományi Társaság elnöke, aki 25 éven át vadászpilóta volt, és a hadsereg repülőfőnökeként fejezte be hivatásos katonai pályafutását, a minap újságírók előtt elmondta: a rendelkezésére álló adatok, írásbeli források alapján számára jelenleg a Gripen látszik a legkedvezőbb megoldásnak, de ahhoz, hogy végül helyes döntés szülessen, a katonai-műszaki paramétereken túl a gazdaságpolitikai szempontok egész rendszerét is figyelembe kell venni. Milyen fő szempontokat emel ki a volt repülőfőnök? A MiG harcászati hatósugara 350, a Gripené 500, az F-16-osé pedig 1000 kilométer. Dr. Szabó József szerint Magyarország méretei miatt felettébb kérdéses, hogy szükséges-e az ezer kilométeres hatósugár, tehát érdemes-e azt megfizetni. A MiG ugyanakkor alapvetően nem védővadász, hanem vadászbombázó, s Magyarországnak nincs szüksége bombázóképességre. A Gripen fedélzeti radarjai állítólag 20-30 százalékkal nagyobb távolságból képesek érzékelni a légi célokat, mint a sorrendben következő F-16- osé. Mindazonáltal a földi célok elleni eredményesség terén - ami a gép felderíthetőségének, a célfelderítés képességének és a találati valószínűségnek az összevetéséből áll össze — a papírok tanúsága szerint az F-16- os 85, a Gripen 80, a MiG pedig 55 százalékosnak minősíthető. Néhány év alatt a Gripen „beérhet” Az F-16-os lényegesen több, 5,2 tonna harci terhet vihet magával, mint a 3,7 tonnával terhelhető Gripen. Ugyanakkor a gép ismételt bevetésre való felkészítési idejét tekintve a Gripen a legjobb: nála ez az idő mindössze tíz perc, míg az F-16- nál harminc, a MiG-nél hatvan perc. (A földi cél elleni bevetésre való felkészítés ennek az időnek mintegy másfél-kétszerese minden típusnál.) Fontos szempont az, hogy egy gép két meghibásodása között átlagosan mennyi idő telik el. Az F-16-os esetében ez három óra, míg a Gripen gyártói azt vállalják: ha ez az érték 5,2 óra alá csökken, akkor ennek anyagi felelősségét ők viselik. A Gripen állítólag előkészítetlen pályára - nem minőségi betonra - is le tud szállni, s onnan el tud indulni. (A MiG 21- esnek megtette még a füves mező is.) Ez, tekintettel a magyarországi katonai repülőterek műszaki állapotára, nem mellékes kérdés. Mivel az F-16-osnak a hasa alatt van a levegőbeömlő nyílása, nem tudni, hogy e típus hajtóművét nem rongálná-e meg túlságosan a sok beszippantott kavics. Ezen a ponton mindenképpen ki kell térni arra, hogy számos paramétert csak úgy lehet összevetni, hogy a régi, kipróbált és bejáratott F-16-os tapasztalati értékeit vetjük össze a Gripennek a gyár által ígért értékeivel. A svéd gép ugyanis köztudomásúlag jóval újabb fejlesztésű, így egyszerűen nem áll róla rendelkezésre annyi üzemórányi tapasztalat. Az új konstrukciókon mindig kiütköznek „gyermekbetegségek”, amelyekből aztán néhány év alatt többé-kevésbé ki lehet gyógyulni. A kezdeti időkben az F-16-osnál csaknem tízszerese volt az egységnyi repülési órára jutó lezuhanások száma a jelenleginek. Magyarország pedig csak 2000 után számít a gépek rendszerbe állítására, s addig a Gripennek is van néhány éve, hogy beérjen - hívta fel a figyelmet Dr. Szabó József. Szakmai körökben ugyanakkor az is hírlik, hogy a számítások nem egységes szempontokon alapulnak: az amerikaiak egy izzó kiégését is beszámítják a meghibásodás közé, a svédek pedig állítólag csak az olyan eseteket, amelyek veszélyeztetik egy akció végrehajtását. A Magyar Hadtudományi Társaság elnöke tagadja ezt az állítást - miként azt is, hogy a Gripen nem NATO-kompatibilis. Hangsúlyozza, hogy a Gripen bármely NATO-tagállam repülőterén le tud szállni, s NATO-kompatibilis a gép irányítása, valamint azonosítási (barátellenség felismerő) rendszere. Ellátható olyan rakétákkal is, amilyeneket az amerikaiak egyelőre nem hajlandóak eladni a NATO-n kívüli országoknak (persze ezt az F-16-oshoz sem adnák), de akár orosz rakétákkal is. A Gripen 27 mm-es fedélzeti gépágyúja sem fehér holló a NATO-ban: van ilyen a Tornádókon, s lesz az Eurofightereken - teszi hozzá a nyugállományú vezérőrnagy. Az F-16-os több lehetőséget takar Az F-16-osról mindeddig mint egységes típusról beszéltünk, de a valóságban ez is több lehetőséget takar. Lehet venni új gépeket a legkorszerűbb berendezésekkel, illetve szó lehet használt, régebbi gyártású gépek modern műszerekkel ellátott, „feljavított” példányainak beszerzéséről. Mérlegre kell tenni az erkölcsi és a fizikai kopásból fakadó hátrányokat, az árengedményből fakadó előnyöket, a későbbi karbantartás várható költségeit. Járt utat járatlanért el ne hagyj - mondják, akik a Gripen helyett az F-16- ost pártolják. A Gripen konstrukció fiatal kora egyszerre előny és hátrány: többet ígér, de egyelőre keveset bizonyított. Ilyen horderejű kérdéseknél hosszú az átfutási idő: a szakmai vitákat már most le kell folytatni, de a puding elfogyasztása csak évek múlva lesz aktuális. Abban az egyben azonban teljes a szakértők nézetazonossága, hogy ma már a szárazföldi erők szinte semmit sem érnek hatékony légi támogatás nélkül. Kárpáti János Szakemberek a szóba jöhető lehetőségek között emlegetik a Mirage-2000-es típust is. A franciák vadászgépei már bizonyítottak, de túlságosan drágák a Magyar Honvédségnek A MiG-21-esek többsége „lezsírozva” várja az esetleges válsághelyzetet