Napló, 1996. február ( 52. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-16 / 40. szám

6 NAPLÓ - Amerre ön jár, ott előre ki­számíthatóan vihar kerekedik. Veszprémben sem történt más­ként. Első nyilvános szereplése után lapunk hasábjain ítélte el tevékenységét a megye tiszti fő­orvosa, igaz, olvasóink körében mindjárt akadtak pártfogói is. Nem zavarja ez a felemás nép­szerűség? - Nem érdekel, mint ahogy Jézust sem érdekelte. Csak tette a dolgát, és a mai napig százmil­liók hisznek benne. Én nem va­gyok Jézus, nem is tartom ma­gam annak, ezt ki kell hangsú­lyoznom. De a világon igenis van egy istenember, akit Sai Ba­bának hívnak, és hasonló mó­don gyógyít, mint én. Ő hatvan­­millió hindu élő istene, embere­ket támaszt föl, többezres tömeg közé megy ki kétszer tíz percre, és a többezres tömeg gyógyul. Ezek tények, ezeket nem lehet letagadni. A mai vitaműsorban részt vesz majd egy ember, aki­nek Sai Baba Magyarországon először materializálta Dibutit, a szent hamut. Orvosok, tudósok, pszichiáterek hagyják ott a szak­májukat és követik Babát. Itt Magyarországon van egy em­ber, én, aki nem olyan szinten, de hasonló dolgokat csinál. - Honnan kapta a tudást, ezt a különleges képességet? - Soha nem tagadtam le, hogy léteznek földön kívüli ci­vilizációk, és kapcsolatom van velük a mai napig is. Ők voltak, akik elindítottak az úton. Egy idő után szellemi tanítóm jött egy másik síkról, az ő igazsága érvényesül, amikor gyógyítok. - Hol van az a másik sík, ami­ről beszél? - Ezt Einstein úgy fogalmaz­ta meg, hogy létezik egy univer­zális mező az egyesített tér el­méletében, amit halála előtt da­rabokra tépett, mert azt mondta, hogy az emberiség még nem érett meg rá. Ezek dimenziósí­kok, azt hiszem. Talán így lehet­ne fogalmazni. - Hogyan történt a kapcso­latfelvétel? - Nyolc éve folytatok egy meditációs technikát, az úgyne­vezett transzcendentális meditá­ciót, annak is egy magasabb fo­kát, a szidit. '92. augusztus 31- én felmentem a hegyek közé lakni a fogadóba, amit én vezet­tem, a bérleményem volt, és tu­lajdonképpen ott volt az igazi kapcsolatfelvétel azokkal, akik látogatják a Földet. - Ezek valamiféle megteste­sült lények? - Igen, ők ufók. Mondhatom úgy, hogy többek között a Zéta Reticuliról. - Hogy néznek ki? - Csókolom, most nem tu­dom, hogy erről írunk riportot, vagy pedig másról? - Egyszerűen csak érdekel. -Ugyanúgy, mint ahogy az ufó-magazinokban is leírják, le­rajzolják, lefényképezik őket. Ezek közül három látogatott igazán, pontosabban négy, a hu­­manoidok, a reticuliak, a magas szőkék és a pikkelyes bőrűek, de én csak úgy hívtam őket, hogy a háromszög fülűek. Ez volt a kezdet. '93. január 15-ről 16-ra virradó éjszaka elkezdődött egy igen intenzív felkészítés a gyó­gyításra, aztán '93. augusztus elsején megjelent a Kurírban ró­lam egy cikk, október 6-án pe­dig a Magyar Televízió kettes adásában lement egy riport Gyurcsok, a csoda címmel, és ezzel elindult valami, amit meg­állítani ma már nem lehet. Az emberektől azt a jogot, hogy megválasszák, kinél gyógyul­nak, nem vehetik el semmilyen hatalmi szóval. - Az orvosszakma részéről mégis sűrűn érik támadások. - Miért? Milyen alapon tá­madnak? Olyanok, mint a strucc. Homokba dugják a fejü­ket, de azért a párduc még le fog­ja teríteni őket. De mondanék mást a tisztelt orvosoknak. Én mindenütt azt hirdetem, hogy az lenne az igazi, ha együtt az or­vostársadalommal, közösen csi­nálhatnánk, mert mind a két cso­portnak az az érdeke, hogy a be­teg meggyógyuljon. Ma ezt nem tapasztalom. Ma a betegek fö­lött döntenek, a betegek fölött átnyúlnak az orvosok, és a beteg számít a legkevésbé. Ez az egyik fele. A másik - mint a magyar­­országi pí-víz­gyártók és forgal­mazók szövetségének elnöke mondom ezt -, én nagyon sokat jártam be országos tiszti főorvo­si szobákba, és addig, amíg egy orvos azt jelenti ki, hogy majd akkor adja meg a pí-víz forgal­mazási engedélyét, amikor mi bebizonyítjuk, hogy bioenergia létezik, ezek után azt kell mon­danom, hogy no comment.­­ Az egyik fő érvük az, hogy amit ön csinál, az nem mérhető, tudományos módszerekkel sem cáfolni, sem igazolni nem lehet. - Az orvosok sem látják a röntgensugarat, sem a mágneses rezonanciát, de azért kifogásta­lanul diagnosztizálnak vele. - Csakhogy azok mérhető dolgok. - És? Ön katolikus? Látta va­laha Istent? Hisz Jézus tanításai­ban? Hitelesnek fogadja el a csodáit? Őt miért nem kérdője­lezi meg? Azért, mert a husza­dik században is történnek ilyen csodák? - Jézus egy volt, mostanában viszont túl sokan állítják maguk­ról, hogy csodákra képesek. - Kik? Hányan? Mondjon számot! - Nem tudok számot mon­dani. - Nem. Van Baba, volt Dasz­­kalosz, van egy izlandi mágus, van egy tibeti láma, van nagyon sok orosz parafenomén, ezt el kell ismerni, itt, Közép-Európá­­ban, Magyarországon, én. - Itt is vannak más gyógyítók. - És hol vannak? - Újságok írnak róluk, tévé­ben, rádióban látni, hallani. - Hogyne. És mit gondol, mi­ért van a féltékenység? - Veszprém megyében is dol­goznak olyanok, akik állítólag bioenergiával gyógyítanak. - Én nem bioenergiával gyógyítok. - Hát mivel? - Teremtő tudati energiával. Azért mondom így, mert Eins­tein az egyesített térelméletében feltételezi egy univerzális mező létezését, ami mindenütt jelen van, és ahol minden természeti törvény születik. Én a sziciben ezt a mezőt ismertem meg, és ez mindenhol működik. - Ha mindenütt jelen van, akkor miért nem adatik meg mindenkinek, hogy használja? - Ja, hát ahhoz egy kicsit még változnunk kéne. Nagyon vál­toznunk kéne. Egy kicsit a sze­retet felé kellene fordulnunk. Egy kicsit föl kéne emelked­nünk. -De a lehetőség elvileg min­denkiben benne van? - Persze. Emlékszik a Bib­liából az ember teremtésének első mondatára? Isten saját képmására és saját örömére te­remti az embert. És ha így van, akkor nem isteni lényeknek születtünk mindannyian? Csak el kell indulnunk egy úton, vé­gig kell járnunk, és a végén elju­tunk arra a szintre, ahol most én vagyok. - Az egyházakkal milyen a kapcsolata? - Nézze, én a magam módján vagyok hívő. Nekem egyetlen­egy vallás létezik, a szeretet val­lása, egyetlenegy hit, a szeretet hite, és egyetlenegy hatalmat is­merek, a szeretet hatalmát. - Korábban is így gondolko­dott? - Kicsit talán másképp, de itt meg kell említenem dr. Dékány Vilmos nevét, aki jelen pilla­natban püspöki rangban van. Ő volt az egyik, akivel a hetvenes években minden pénteken hosz­­szú vitákat folytathattam. Na­gyon sokat köszönhetek neki azért, hogy a szemléletem meg­változott. De szeretnék vissza­kérdezni. Miért támadnak en­gem, akik támadnak? Feljöttek hozzám egyszer is, hogy meg­nézzék a munkát? Megnézzék azokat az eredményeket? Nem vették a fáradságot. És még mondok valamit: a legmaga­sabb körökből, néma csendben, fölhívják a Gyurcsokot, ha kell. Ha kell, akkor szolgálati kocsit küldenek utánam. Orvosok is el­küldik hozzám az ismerőseiket, amikor már nem tudnak segíte­ni. De a konzervatív orvostudo­mány, a konzervatív emberek és tiszti főorvosok végett ezek az orvosok nem merik vállalni nyílt színen a dolgot, mert ki­zárnák őket a kamarából. Mint ahogy kizárták azt, aki a deuté­­riumos vizet létrehozta.­­ Mindenekelőtt a szakmai tudást hiányolják önből, és úgy gondolom, nem alaptalanul. - Miért? Én nem a fizikai testen dolgozom, hanem egy energián. - Ehhez nem kell ismerni az anatómiát és a fiziológiát? - Tisztázzunk még egy dol­got. Ők elindulnak a sejttől, ne­kik kellenek azok az ismeretek, mert vegyileg közbenyúlnak, tudni kell a funkció működését. A világ egy illúzió. Tudni kell anatómiailag, hogy hol a máj, de egy energetikai síkon egészen másképp kell dolgozni. Egy energetikai síkon, hogyha olyan magas szintre emelkedünk, a sa­ját rezgésszámunk, illetve az az energia, ami jön belőlünk, ele­gendő hozzá, hogy a másiknak visszaállítsa a frekvenciahar­móniáját. Ezzel tulajdonképpen a fizikai testen a fiziológiai fo­lyamatok automatikusan pozitív irányba indulnak el. - Mennyiért? Úgy tudom, az egyik iskolában ma délután tar­tott összejövetelére ezerötszáz forintos jeggyel lehetett bejutni.­­ Mi három éve nem emel­tünk árakat, és rengeteg a térí­tésmentes betegünk. Az első hét alkalom ezerötszáz, utána pedig hatszáz forint. Ma Budapesten egy állapotmeghatározás két- és háromezer forint között van, de akkor még nem csinált a ter­mészetgyógyász semmit. A gyógyítás ötezer forint alkal­manként, háromezer a nyugdí­jasnak. És amikor a nyugdíjas azt mondja, hogy nincs pénze, a válasz: nem kötelező hozzánk jönni. Igen, az iskolában ezeröt­száz volt a belépő, de valamit kaptak is érte. Volt ott egy hölgy, akinek például eltűnt a csomója. Történnek csodák, de nem mindenkivel. Egy dolgot kell tudni: nemcsak énrajtam múlik, hanem a páciensen is. Én azt szoktam mondani, ne higgy nekem, csak fogadj el. A végén hinni fogsz. .. Bonnyai Eszter És a végén hinni fogsz...(?) F­ebruár tizedikén este nagy volt a nyüzsgés a Veszprém Te­levízió stúdiójában. Gyurcsok József frekvenciagyó­gyász másodszor ült kamerák elé a megyeszékhelyen. Korábbi szereplése igencsak vegyes visszhangra talált, ezért gondolta úgy Herendi Gábor műsorvezető, hogy élő vitára invi­tálja az eltérő nézeteket valló feleket. Gyurcsok József az adás kezdete előtt adott interjút lapunknak. RIPORT Az üzlet, az üzlet Esély adók. Gyurcsok József havilapja. Kiadja az Esélyadó Alapítvány, felelős kiadó Gyurcsok József. A január-februári összevont szám ötvenkét oldalán százhuszonkilencszer szere­pel Gyurcsok József neve, vagy a vele azonos Mester titulus. Jellegzetes figurája tizennyolc fotón sulykolódik az agyakba. Gyurcsok József nagymarosi gyógycentrumába tömegek zarándokolnak, reményvesztett emberek keresik nála az utol­só esélyt. Az újságban közzétett levelek tanúsága szerint so­kaknak sikerül. A többiek meg talán (már) nem írnak. Vagy nem közlik. Furcsa is lenne, elismerem. De Nagymaroson valami mégis működik. Muszáj elhinnem azoknak, akik személyesen mondták el történetüket. Csak az nem biztos, hogy ez a valami a misztikus ködbe burkolt teremtő tudati energia. Magam inkább úgy gondolom, személyes hi­tükben és akaratukban rejlik a csoda, amit jó néhányan képe­sek Gyurcsok nélkül is mozgósítani. A Mesterben túltengő szeretet amúgy békésen megfér jól fejlett üzleti érzékével és a körülötte kibontakozó - az Esély­­adókban is rendesen gerjesztett - személyi kultusszal. Az egészben az a szomorú, hogy igaz emberi dolgokról szól a lap, de ellenszenvesen. A hirdetések külön figyelmet érdemelnek. Gyurcsok József itt és itt dedikál. Gyurcsok József vállalja az ön regressziós visszavezetését. Figyelem, a Gyurcsok-módszerrel többen visszaélnek. Gyurcsok József gyógyító energiát küld a hozzá eljuttatott fényképeken keresztül. Mester-arcképes póló 1800- ért, Gyurcsok-plakett 350-ért, Gyurcsok-poszter 200 forintért megrendelhető. Könyörgöm, mondja már valaki, hogy nem igaz i - sbe - A Mester és az ő ellenfelei „Tótkék” öltönyében, vastag aranyai­val, varkocsba font, ritkás hajával nem tűnt igazán karizmatikus személyiségnek. Az interjúra készségesen vállalkozott, stí­lusa mégsem volt megnyerő. Zavaros fej­tegetései a teremtő tudati energiáról, Jé­zussal való sűrű példálózása és leplezet­len énközpontúsága azonban felkeltette érdeklődésemet a folytatás iránt. Ültem a Veszprém Televízió stúdiójá­ban, bent a kamerák előtt pedig elkezdő­dött valami, amire sokáig emlékezni fo­gunk. A több mint kétórás élő adásban többek között szót kapott a Mester, azaz Gyurcsok József, a természetgyógyászok uniójának elnöke; a Szent Pál Akadémia hit gyülekezetes teológusa; egy másik férfi talpig hófehérben, a nyakában függő bőrszíjon üvegcse ambróziával (?)- őt a Sai Baba Szeretetközpont vezetőjeként aposztrofálták; néhány betelefonáló né­ző, köztük a megyei kórház igazgatója, valamint egy halálos betegnek mondott, de a Mester segítségével (?) mégis szem­mel láthatóan jól fejlődő kisfiú édesanyja. No és természetesen ott volt a műsorveze­tő, aki valószínűleg nem számított rá, hogy parttalan szóáradatot és személyes­kedő indulatokat kell majd mederben tar­tania. Ettől függetlenül állta a sarat, s tu­lajdonképpen az sem vált hátrányára a produkciónak, hogy időnként kicsúszott kezéből az irányítás. A vitapartnerek va­lódi énje így mutatkozott meg igazán. Gyurcsok először a természetgyógyá­szok uniójának elnökével bonyolódott szócsatába. Nem véletlenül, hisz tagfelvé­telét elutasította a - szerinte - természet­gyógyász-maffia. Szakmai féltékenység diktálta „alvilági” módszereikről ízes kis pletykákat mesélt, majd elmondta, nemrég hogyan járt túl az eszükön. Telefonon a Kisfaludy művelődési ház igazgatójaként mutatkozott be legfőbb ellenlábasának, úgy kért tőle véleményt önmagáról. Az el­képesztő történetek hallatán az unió elnöke látványosan kapitulált, és a Mester ügyé­nek demokratikus felülvizsgálatát ígérte. Egy néző közbevetésére - dolgozzanak a természetgyógyászok is normál fizetésért, s szolgáltassanak ingyen, megtoldva esetleg némi hálapénzzel, mint az orvosok - meg­tudhatták, hogy a Mester fizetése havi ti­zenötezer forint (nem derült ki, honnan kapja), ezen kívül lakást, étkezést és gépko­csihasználatot biztosít számára az alapít­vány (melyik?). Az unió elnökénél jóval keményebb el­lenfélnek bizonyult a teológus, aki Gyur­csok kijelentéseibe higgadtan bár, de rendre belekötött. Kifejtette például, hogy a hit és a kereszténység szempontjából nem az emberek gyógyulása az elsődle­ges, hanem az üdvösségük. Hosszadal­mas hitvitába kezdtek, ami a műsor végére nyílt színi összecsapássá fajult. Megjelent ugyanis egy idős hölgy a stúdióban, a Mes­tertől remélve, hogy ott helyben megsza­badulhat csontritkulás miatti, kínzó fáj­dalmaitól. A gyógyítás előtt a teológus rö­vid részletet akart felolvasni a Bibliából, s hogy még izgalmasabb legyen a dolog, bejelentkezett telefonon a megyei kórház igazgató főorvosa is, kíváncsian várva a csodát. Gyurcsok felfortyant („Valahol azért az én bőrömről is szó van!”), mi több, a beteg se ragaszkodott a Szentíráshoz. Mégis elhangzott a következő: „Mikor te bemégy arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ád neked, ne tanulj cselekedni azoknak a népeknek utálatosságai sze­rint. Ne találtassék te közötted, aki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendő­mondó, se igéző, se jegymagyarázó, se va­rázsló, se bűbájos, se ördöngösöktől tu­dakozó, se titokfejtő, se halottidéző, mert mind utályos úr, aki ezeket míveli és az ilyen utálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled.” A Mester erre még hevesebben tiltako­zott („Itt a teológus úr egyértelműen arra szeretné ráhangolni a beteget, hogy ne fo­gadja el a gyógyítást!"), mire a Hit Gyü­lekezet pásztora elhagyta a termet. Egy szó, mint száz, a csoda elmaradt. Ezért? Vagy a kórházigazgató telefonos jelenlé­te miatt? Netán a teremtő tudati energia nem működött? Kínos percek következ­tek. Gyurcsok győzködte a beteget („Mintha könnyebben mozdulna a nyaka.”), de ő nem hagyta rábeszélni ma­gát. A végén mindenki egyszerre kiabált, ...és elfogyott a műsoridő. Akit érdekel, az ismétlést ma 17 óra 45- től a Veszprém Televízióban megnézheti. Tanulságos két órában lesz része. (l. bonnyai) 1996. február 16., PÉNTEK

Next